Budapesti Hírlap, 1884. december (4. évfolyam, 331-359. szám)
1884-12-03 / 333. szám
1884. december 3. BUDAPESTI HÍRLAP. (333. sz.) SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. * (M. kir. operaház.) Az „Ördög Róbert“ mai bemutató előadása az uj kiállításban jóformán többet nyújtott a szemnek, mint a fülnek. Az igazgatóság ugyan igyekezett zenében is sokat nyújtani , előadatta csaknem a teljes partitúrát, így az opera eltartott fél 12-ig; a közönség türelme már a negyedik felvonás alatt kezdett ingadozni s utána veszedelmesen megürültek a földszint és a páholysorok. Jó lesz jövőre több fölösleges számot kihagyni s a második felvonást megröviditni. — Az előadás különben is vontatott volt s a szereplők közepes színvonalon maradtak. Elismeréssel csak Maeczkyné asszony (Izabella) s Ney (Bertram) hangeffektusait, ízlését, szabatosságát emelhetjük ki. Az utóbbi ábrázolás dolgában még sok indoktrinálásra szorul, az ő koncert ördöge kevés illúziót kelt, Perotti a címszerepben boszantó könnyelműséggel bánt a kifejezést, szinte meleget követelő énekszámokkal. Reich k. a. (Alice) ez új szerepében bizonyult leggyengébbnek, — a drámai erő helyett meddő erőködést kaptunk egy sereg hamis hang kíséretében, azonkívül önkényes tempo- és rithmus változtatásokat engedett meg magának, melyek Meyerbeer stilját hamisíták. A karok, néhány árnyalási hibát leszámítva, mely főleg a 3 ik felvonásbeli infernális keringő alatt tűnt fel, jól működtek. Dicsérnünk kell még C o p p i n i k. a. bravúros táncát. A rendezés kifogástalan volt s minden e ismerésre méltó. —gh. * (A m. k. operaházban november havában) tart az ott összesen 19 előadás. Szinre került : 11 opera és 1 ballet. A 19 előadás közül bérletfolyamban adatott 14, bérletszünetben 5. A 14 bérletfolyamos előadásból a páratlan számú bérlők kapták „Faust“ 1-szer, „Álarcosbál“ 1-szer, „Traviata“ 1-szer, „Lohengrin“ 1 szer, „Tell Vilmos“ 1 szer, „Bánk bán“ 1-szer, „Carmen“ 1-szer . Tu ro 11 a B. k. a. ezen operák közül a „Faust“, „Álarcosbál“ és „Lohengrin“ ben énekelt. A páros számú bérlők kapták: „Traviata“ 1 szer, „Hugonották“ 1-szer, Álarcosbál“ 2-szer, „Szevillai borbély“, és „Renaissance“ 1-szer, „Lohengrin“ 1 szer és „Zsidónő“ 1-szer. A Turolla k. a. ezen operák közül „Hugonották“ „Álarcosbál“ és „Zsidónő“-ben lépett föl. A 14 bérletfolyamos előadás közül fölemelt helyárakkal adatott 8, rendes helyárakkal pedig 6. Az 5 bérletszünetes előadás közül 3 fölemelt és 2 mérsékelt helyárakkal adatott. Egy bérletfolyamos előadás átlagos napi jövedelme tett 1045 frtot, a bérlet napi kvótája pedig 1300 frtot. E szerint egy-egy bérletfolyamos előadás 2345 frtot, a 14 bérletfolyamos előadás összesen 32,830 frtot jövedelmezett. Az 5 bérletszünetes előadás átlagos jövedelme előadásonkint 2040 frtra rúgott, páholymegváltási díj esténkint 234 frtot, tehát egy-egy bérletszünetes előadás összesen 2274 frtot jövedelmezett. Az 5 bérletszünetes előadás összes jövedelme 11,370 frtot tett ki. E kimutatás szerint volt az operaháznak 19 előadás után november havában 44,200 frt bevétele vagyis 4676 frttal több, mint októberben. * („Utazás a Kaukázusban.“) Ez a címe Emile Bravet és Fabrice Carré 3 felvonásos bohózatának, melyet a napokban adtak a párisi Renaissance-színházban. Chapuzot, egy a magánéletbe visszavonult gazdag kereskedő kiad egy könyvet „Utazás a Kaukázusban“ cím alatt, mely roppant irodalmi sikert arat. Ifjúkori kalandjainak elbeszélése elszédít egy becsületes nyárspolgárlányt, ki hozzá is megy Chapuzothost feleségül, s azt hiszi, hogy férje a jelenkor legnagyobb írója. Chapuzot méltósággal viseli a dicsőséget, s sohasem téveszti szem elől a kötelességeket, melyeket az ráró ; ez okból kosarat is ad Durandeaunak, aki Léonie kisaszszonynak kezét kéri, de az a szerencsétlensége, hogy sohasem utazott. Az igazság az, hogy Chapuzotur sem utazott soha messzebb Ásniéresnél (a párisi Soroksár) s nem is irt soha egy sort sem. Hanem megtalálta Duburin Gáspár Kaukázusban elhunyt utazó művét kéziratban s ezt adta ki a saját neve alatt, vagyis Chapuzot ur közönséges plagizátor. Egy napon törökösen öltözött ur ront be Chapuzothoz, nyakába borul, s kiált: „Nem ösmersz ? nem emlékszel rám ? én vagyok Samil, Atabai hadinak, a te öreg barátodnak a fia; száműzött az idegen hatalom, s én a te hajlékodba menekülök. Eredj és keresd fel Chapuzot-!! Így szólt apám, s én itt vagyok.“ Chapuzot persze nagy zavarba van, sohasem lévén a Kaukázusban, s nem ösmervén se Samilt, se Atabait, ekkép ez a cserkesz úr se lehet más, mint csaló. De nem leplezheti le őt, mert akkor leleplezi saját magát is, s oda lesz a nimbus. Sátrat üttet neki kertjében, s legzsarnokabb szeszélyeit is tűri. Ha néha savanyú képet vág, Samil így kiált fel: „Hát így viszonzod a cserkesz vendégszeretetet? Gondolj a kaukázusi szép napokra!“ És Chapuzot el van némítva. Az ál-cserkesz egy cserkesznőt is hoz a házhoz, aki Chapuzot „régi barátjáénak Svail főnöknek a lánya. Ezek teljesen felforgatják a Chapuzot ház békéjét. Végre kisül, hogy az ál-Samil unokaöcscse Duburinnek, az utazónak, akit Chapuzot meglopott, s így akar boszút állni a plagiátoron. De megkapván Chapuzot lányának Leónénak a kezét, elhallgat, titkát magába temeti, Chapuzot nimbusa megmarad, s a cserkészvilág véget ér. Ekkor állít be Durandeau, a legelső, de kikosarazott kérő, aki Chapuzot mint utazót komolyan vette, s hogy méltó neje lehessen egy ilyen apósnak csakugyan megjárta a Kaukázust. Beállít asztragán süvegben és burnuszban és másodszor is kidobják, még pedig végkép. Ekképpen legrosszabbul jár az az egyedüli ember, aki csakugyan volt a Kaukázusban. * (Az őszi kiállítás pályadíjainak odaítélésére) kiküldött bizottságok ma délután 3 órakor tartották meg üléseiket a műcsarnokban. A kiállított műveknek együttes és beható megszemlélése után a bizottságok tanácskozást tartottak, melynek eredménye a következő : A társulat által kitűzött 200 drb aranyból álló művészi nagy díjat a bizottság Zala György szobrásznak, a „Mária és Magdolna“ című szoborcsoportozat szerzőjének ítélte oda. Ugyan ez a bizottság lett volna hivatva az Ipolyi Arnold püspök által kitűzött 500 frtos történeti díj kiadása iránt is határozni, de miután arra a meggyőződésre jutott, hogy akiállítás valóban históriai szellemű művet nem foglal magában, az adományozó püspök kijelentette, hogy az általa adományozott 500 frtot a jövő kiállításra halasztandó újabb kitűzés végett a társulat pénztárába letétbe fogja helyezni. A Tárkányi Béla apátkanonok által kitűzött 500 frtos egyházfestészeti díjjal a bizottság Aggházy Gyulát, a „Házasságtörő nő“ című olajszínvázlat szerzőjét tüntette ki. A Ráth-féle 300 frtos díjat pedig, mely az idén táj-, állat- és csendéletképekre volt kitűzve, a bizottság Tölgyessy Arturnak ítélte meg „Az est“ cím alatt kiállított tájfestményéért. Végül a Munkácsy Mihály által másodízben kitűzött 6000 frankos ösztöndíjat illetőleg, melyre kész történeti és életképek pályázhattak, a bíráló bizottság a következő három művet jelölte ki: „Ebéd után“ Temple Jánostól, „Beiratás“ Szobonya Mihálytól és „Cilinderpróba“ Bihari Sándortól. E három festményt a pályanyertesnek kiválasztása végett az őszi kiállítás bezárása után Munkácsy Mihályhoz Párisba fogják küldeni. * (Munkácsy első Krisztus -képe a „Kisztus Pilátus előtt“ — Angliából, melynek különböző városaiban 2 esztendeig ki volt állítva, Bécsbe érkezett s holnaptól kezdve a másik Krisztus-képpel egy teremben látható lesz. * (Bfölút ellen) a közönségnek tegnapi megsértéséért, — melyről bécsi levelezőnktől tegnapi lapunkban hoztunk táviratot, — a bécsi lapok egyhangúlag dühös támadásokat hoznak, kijelentik, hogy megfelel goromba hírnevének (már Berlinben is csinált egyszer ilyen hangverseny-skandalumot) s jó lesz, ha visszatér Meiningenbe, mert számára — úgy látszik — kicsi a nagyvilág. * (A budai dalárda) 1884. évi dec. hó 12-én, pénteken esti fél 7 órakor a Vigadó kistermében alapításának 24. évfordulója alkalmából a hirlapirók nyugdíjalapja javára hangversenyt rendez, melynek műsora: 1. a) Praetorius „Karének“ 1809-ből. b) M e h u 1 „Ima“, kar „József és testvérei“ dalműből. c) Abt „Cybin“, férfikar. 2. a) Rubinstein „Nocturne.“ b)Moskovszky „Tarantella“, zongorára előadja Méry Béla. 3. a) Schweida R. „A hárs alatt“, férfikar. b) Schubert „A falun“, férfikar zongorakísérettel. 4. a) Wieniavszky „Legenda.“ b) Sarasate „Adagio“ és „Allegro molto vivace“, hegedűn előadja Blau Gyula úr. 5. a) Weber K. M. „Altató“ és Marschner H. „Végrendelet“, férfikarok. 5. Ádám „Si jetais rei“, dal zongorakiséret mellett énekli Reich Irma urhölgy. 7. a) Böhm S. „Magyar népdalok“, karra alkalmazva. b) Huber K. „Nem nézek én“, férfikar. Clovis Hugues asszony Vácon. Galantai Jánosnak nemcsak a nevében, de a szokásaiban is volt valami a galanteriából. Mint nyalka fiatal leány arról volt hires Vác városában, hogy szívesen eljár a tilosba — simát szedni s mint a hir suttogta, hasonló szándékból többször benézegetett a Hunszky Gergely Ferenc uram házi paradicsomába is. Hunszky Gergely Ferenc a legjobb hírnek örvendő pipareszelő és kupakkészítő iparos volt, mellesleg pedig húros és sárga rigókat tanított fütyülni igen szép eredménynyel. Miután e kettős téren negyvenöt évet nőtlenül lemorzsolt, egy gyönge pillanatában Fodor Katalin kisasszony szemébe oly mélyen tekintett bele, hogy attól kezdve Vác városának két virágzó iparágát komoly veszedelem fenyegette. Hunszky Gergely életuott lett s nem is békült ki a sorssal egész addig, míg végre Katalin elé nem veté magát, így szólván hozzá: „Én imádom kegyedet, Katalin, de nem úgy, mint holmi borbélylegény, hanem komolyan és nemesen. Feleségül akarom venni — ne legyen Hunszky a nevem, ha nem igaz.“ Katalin gondolkodni látszott. Hunszky nemes hévvel folytatá: „Óh ne utasítson vissza, legyen a feleségem. Milyen boldogak leszünk! Együtt fogunk pipát reszelni és együtt tanítjuk majd fütyülni a húros és sárga rigókat!“ Katalin most már nem állhatott többé ellen, s másnap oltár elé lépett Hunszkyval. Fájdalom, Katalinnak a természetében volt, hogy egyáltalában nem szeretett ellenállani, s midőn a házasság után mintegy négy hónappal a fönt kidicsért Galántai János csókot kért tőle, ő megfeledkezett a rezes pipákról, a fütyülő rigókról, magáról Hunszky Gergely Ferencről, sőt a neki tett esküjéről is. Pedig fejük felett a kis kerti fa lombjai közé kiakasztott kalitkában akkor is ott zengett egy madár, mely Hunszky Gergely Ferenc oskolájának volt bennlakó növendéke s világosan hallani lehetett, hogy a Klapkamarsot fütyülte. Hunszky e pásztoróráról s folytatásairól sohasem tudott meg semmit sem. Egyszer azonban a korcsmában egy haragosa, kinek az utjából is ki szokott térni, minden bevezetés nélkül elébe áll s gúnyos hangon igy szól hozzá : Hát maga vén rigóprofesszor mit kódorog itt, mikor otthon kutya jár a kertjében? — Kutya? — Hát oszt, hogy hijják azt a kutyát? Hadd ütöm agyon! kiáltott föl Hunszky vérben forgó szemekkel. — Ne csak kérdje meg a feleségétől, a jobban tudja. Ha pedig tagadná, csak ennyit mondjon neki, emlékszel még a Klapkamarsra ? Hunszky rohant haza s a felesége elé állt feldúlt arccal és rémesen. — „Asszony, asszony, én mindent tudok. Eljött az utolsó órád, ha nem vallasz. Emlékszel még a Klapkamarsra? suttogá össze szorított fogakkal és ököllel, magasra emelvén a mesterségéhez tartozó harminchat sípon szelelő óriás harmonikát. Katalin halálra ijed s őszinte vallomást ígér, ha férje a harmonikát visszateszi a kaszliba. Hunszkyt égeti a gyötrő vágy , engedelmeskedik. Ekkor aztán megtud mindent és megbocsát mindent. De ő is kiköt egy feltételt, azt, hogy Galántai Jánost még akkor este láthassa a saját házában. — Hiszen épen ideig érkezett! szólt az asszony némi elpirulással, de mint hiteles forrásból értesülünk, ez nem a szégyenkezés, hanem a harag pirja volt. Félóra múlva jött a gáláns, de szószátyár Galántai. Ki volt csípve mint egy huszártiszt s az aranyos bajusza alatt olyan büszkén fölbigygyeszkedett a szája, mintha soha se járt volna el. Alig teszi azonban be az ajtót s alig borul a Kati nyakába, ám egyszerre rájuk nyit Hunszky Gergely Ferenc. De semmi gyilkos szándéka sem lehet, mert harmonika az egyik kezébe, literes üveg a másikba s azzal 3 * (Irodalmi vállalat gyorsirási mezben.) Tekintettel a gyorsírásnak hazánkban mindinkább nagyobb terjedésére, egy irodalmi vállalat indul meg, melynek célja: szépirodalmi olvasmányokat, nevezetesen remekírókat, zsebkönyveket, naptárakat a Gabelsberger-Markovics gyorsírás jegyeivel kiadni. E vállalat szervezete dr. Német Pál és Pánik Mihály kezdeményezésére, a képviselőház helyiségeiben tegnap egybehívott szép számú gyülekezet által megállapíttatott és az írtban megszabott 100 részösszegnek fele legott aláírás útján jegyeztetett. Most a vidéki tanfolyamok vezetői fognak aláírásra felszólíttatni. — Aláírásokat elfogad a vállalat pénztárnoka: Karla Antal, a Phönix biztosító társulat titkára (nádor utca 6.) * (Folyóiratok.) A „Nemzeti Deneve- 1és“ című havi folyóirat novemberi füzete a következő tartalommal jelent meg: Újabb levelek egy anyához. (Második levél.) De Gerando Antonina (Arcképpel.) Sebestyénné Stetina Ilonától. Szó és tett. Lederer Ábrahámtól. Egy állhatatos anya. Legouvé után. Feleki József. A magyar királyság és kereszténység megerősödése. (1038—1114) Sebestyén Gyulától. Egy társadalmi népnevelő életéből. Király Páltól. A magyar diszitő stílről. (Képekkel.) Huszka Józseftől. — A „Magyar-zsidó szemle“ dec. füzetének tartalma: Tudomány. Hochmuth Ábrahám. A talmud. III. Irodalom. Schwarcz Adolf: Korszerű prédikációk. Rosenberg Sándor. A tizenkét apostol tanítása. Kecskeméti Lipót. Salamon Ibn Gabirel költeményeiből. Társadalom. Dessauer Mór. A makkabeusok ünnepére. A jesibák és talmud-tórák. Bánóczi József. A zsidó tanárok ügyében. * (Res Hermintől) egy kötet vig beszély jelent meg Kassán. Ára 1 frt 50 kr.