Budapesti Hírlap, 1884. december (4. évfolyam, 331-359. szám)
1884-12-01 / 331. szám
6 iy,d.08“ -ra. — Kunczel József Selmecbányai Illetőségű ugyanottani lakos vezetéknevének „Kemény“-re kért átváltoztatását a belügyminiszter megengedte. — (Rövid hírek.) Megbüntetett tartalékosok.) A fővárosi katonai nyilvántartási hivatal a lefolyt november hóban a jelentkezési szabályok áthágása miatt 63 szabadságolt és tartalékos katonát büntetett meg 1—3 napig terjedő fogsággal. — Halálos lezuhanás. A városligetben a kiállítási építkezéseknél ma délelőtt Müller József szobafestő, egy négy öl magas állványról, munka közben lezuhant és jobb halántékát úgy vágta egy vasoszlopba, hogy azonnal szörnyet halt. — Agyongázolt kocsis. Tomitsek József kocsist ma délelőtt 11 óra tájban a hársfa-utca és dohány-utca sarkán egy üres teherkocsi elgázolta. A nagy vasalt kerék épen a fején ment keresztül s koponyáját annyira összezúzta, hogy a szerencsétlen ember azonnal szörnyet halt. — (Hymen.) Gáfy Albert a csapóradnóthi vasúti állomás főnöke ma tartotta esküvőjét Szathmáron Taller Hermin k. a.-nyal. — Baán Lajos nemes-hollósi földbirtokos szerdán esküdött örök hűséget Koller Elvira k. a.-nyal, Koller Kálmán megyei számvevő leányával. — (Gyászrovat.) Arányi Miksát a „Gazette de Hongrie“ szerkesztőjét nagy csapás érte. Édesanyja ma 66 éves korában Trencsénben elhunyt. — Özvegy Bóné Istvánná szül. Pap Mária asszony elhunyt Székesfehérvárott élte 82-ik évében. — Mayer Adolf nyughajóskapitány Budapesten meghalt 45 éves korában. — Özv. Mészöly Leanderné szül. Mészöly Rozália asszony 64 éves korában elhunyt. — Stankovics Károly szentgyörgyi városi tanító, a koronás érdemkereszt birtokosa élte 70-ik évében meghalt. — Steffanics Ferenc szombathelyi téglagyáros meghalt. — (A hivatalos lapból.) Kinevezések. A király Szabó Miklós budapesti ítélőtáblás elnököt a kúria másodelnökévé, Mihajlovics Miklós kúriai alelnököt a budapesti Ítélőtábla elnökévé nevezte ki. — A pénzügyminiszter Pál István I. oszt. pénzügyi fogalmazót és adófelügyelői helyettest II. oszt. pénzügyi titkárrá és Szolnok-Doboka megye területére adófelügyelővé, Szabó Károly, Papp Mihály, Kávássy Illés, Blaur Gyula és Finger József pénzügyi fogalmazókat s Petrovay László állampénztári tisztet II. oszt. pénzügyi fogalmazókká, végre Zobel Lajos építészt építészeti mérnökké nevezte ki. — Az igazságügyminiszter Lengyel Vilmos és Zámori Mihály másodosztályú számtiszteket első osztályú, — Szombathelyi Károly, Nagy Alfonz és Cservenka Ferenc harmadosztályú számtiszteket pedig másodosztályú számtisztekké nevezte ki. — A kereskedelmi miniszter Bornemisza Zoltánt Bereg, Ung és Ugocsa megyék területére vándortanítóvá nevezte ki. — (Időjárás.) Európában: Az erélyes depresszió (750) a magyar- és lengyelföldekről kiterjed a kontinens többi nagy részére is (760—761). Kevés hőváltozás mellett az idő részint borús csapadékokkal, részint változó, szeles. — Hazánkban: Többnyire délies és északnyugati, helyenkint erős szelek mellett, a hőmérséklet nagyobb, a légnyomás mindenütt kisebb lett. Az idő északnyugaton borús, csapadékos, délkeleten változó, szárazabb. Az ország közép nagy része fagyponton felül enyhült. — Kilátás a jövő időre: Hazánkban: Délkeleten borús, északnyugaton változó, szeles, többnyire enyhe időt várhatni, csapadékokkal. Regény-Csarnok: Borúra derű. Az E L A I N szerzőjétől. 53 Fordította: Amica. — Még azt se tudom megmondani, — válaszoló az ügyvéd. — Ne tartson függőben, vezessen hozzá, — mondá a gróf. — Leányom, — folytató Ransome — bezárta magát a szobájába és senkit se ereszt be magához. Annyit tudok, hogy mióta meghallotta, hogy öngyilkosság bűnével vádolta, nem látott emberi arcot, ételt, italt, álmot megtagadott magától. — Hadd menjek hozzá rögtön, — mondá a gróf. — Ransome úr, ne legyen oly keményszívű irántam, eleget szenvedtem én igy is. E szavak lefegyverezték az ügyvédet. Együtt mentek a Hildred szobájához. Először Ransome beszélt. — Hildred, valami különös mondanivalóm van, kérlek nyisd ki az ajtót. Semmi nesz se hallatszott, s Lord Caraven komolyan kezdett félni. — Hildred, — mondá az atyja — férjedtől hoztam üzenetet. Most sem hallottak semmi zajt, s a gróf, nem tudva magát tovább fékezni kiáltó: — Hildred, az égre kérem, szóljon hozzám ! Eresszen be, látni akarom! A gróf hangja villanyos hatást látszott előidézni. Léptek közeledtek az ajtóhoz, a következő pillanatban Hildred megfordította a zárban a kulcsot, s végre kitárta a ajtót. Lord Caraven a meglepetés és fájdalom kiáltásával hátrált vissza, midőn feleségét megpillanta. Alig pár nappal ezelőtt oly szépnek, oly ragyogónak látta, és most, hosszú fekete haja rendetlenül, kibomolva hullott vállaira; könnyektől áztatott arca sápadt volt, szemei beesettek és homályosak s ajkai fehérek voltak. Alig ismerte meg. — Hildred! kiáltá. Felesége szomorúan nézett rá. — Ön van itt? mondá. Ön, aki gyilkosság bűnével vádolt? Lord Caraven az ügyvédhez fordult. — Hagyjon magunkra, — mondá— sok beszédem van Hildreddel. Ransome távozott. A gróf a szobába lépett s betette maga után az ajtót. Oda ment a feleségéhez mind a két kezét feléje nyújtva. — Hildred, megbocsát? mondá, én sohasem fogok megbocsátani magamnak. De Hildred visszahúzódott tőle. — Ön azt hitte rólam, hogy gyilkosságot követtem el, mondá. Nem, nem érinthetem kezeit. — Hildred, hallgasson reám. Némileg a saját hibája volt, mert azt mondá, hogy bűnös. — Igen, az voltam, de nem a gyilkosság bűne terhelt. — Azt nem tettem fel önről, hogy ellenszenve dacára, ilyen szörnyű tett elkövetésére képesnek tartson. — Hildred, mit beszél ? — én nem érzek maga iránt ellenszenvet, — mondá a gróf felindulástól remegő hangon; mélyen fájlalom, hogy megbántottam. Ne tagadja meg tőlem bocsánatát. — Gróf úr, az ellenem elkövetett hibáját nem lehet megbocsátani, — volt a válasz. És ekkor érezte a gróf, hogy ha valaha a felesége bocsánatát megnyeri, az türelemnek és hosszú időnek lesz a munkája. — Hildred — mondá engesztelő hangon — én nem hiszem, hogy szívtelen és igazságtalan legyen irántam — én többet szenvedtem, mint maga. — Az lehetetlen — volt a válasz; önt senki sem vádolta ily rettenetes bűnnel. — De egy ártatlant gyanúsítottam — mondám — és becsületes embernek nehezebben esik fájdalmat okozni — mint azt elviselni. — Az én fájdalmam nem csinál önnek nyugtalanságot vagy kellemetlenséget, — volt a válasz. Volt a modorában valami, ami megijesztette férjét — úgy látszott, mintha elméje meg volna zavarodva. — Nem hasonlított saját magához. — Hildred, — mondá nyájasan , tudja-e hogy megijeszt? — Igazán ? — kérdé bánatos hangon. Örülök rajta. Én soha sem okoztam önnek semmi bántalmat, és ön szívtelen, kegyetlen volt hozzám s életemet gyűlöletessé tette előttem. — Hildred, talán nem mentünk még enynyire ? — Rosszabbul már nem állhatna helyzetem — mondá. Férje aggodalmasan nézett rá. A halvány arc megnyúlt s könnyek nyomai látszottak rajta. S látta, hogy koronként egész testében reszket, mint a kit halálos hideg bánt. — Hildred, bocsásson meg, — maga nem tudja mit szenvedek, midőn igy látom. Elmondom, hogy miképpen történt a félreértés. Meghallgatja? — Igen — volt a gépies válasz. S némán és mozdulatlanul ülve hallgatta végig férje elbeszélését. S midőn vége volt, merev homályos tekintettel nézve férjére tompa hangon azt mondá: — Nagyon sajnálom, hogy Blantyr eltévesztett bennünket. Bár szívén lőtt volna engemet, a mint tervező! — Miért élek én a világon? — Hildred, én nem tudnám nélkülözni, — kiáltó férje. Maga volt életemnek őrangyala. — Jobban volna dolga nálam nélkül. Birtokait nem terhelik többé adósságok, kötelességeinek érzetére felébredt és tudja, hogy kell azokat végezni. Nincs többé szüksége reám. Sajnálom, hogy Blantyr eltévesztette célját — Hildred, ez nem hasonlít magához. Hova lett erélyessége, reménye, s vidám élénksége? Hildred összecsapta a kezét. — Beteg vagyok, beteg nagyon, a kétségbeesés fájdalmától. Caraven nem tudta, hogy mit mondjon. — Hildred hajthatatlannak látszott. De hirtelen lázas pit bokta el arcát, s az elhomályosult bágyadt szemek égni kezdtek. — Lord Caraven, ön elküldött a házától, gyilkossággal vádolt, oly csekélységnek látszó bizonyság alapján. Én is vagyok oly hiszékeny, mint ön, de ha önt vádolta volna valaki gyilkossággal — nem tudtam volna elhinni. Gyilkosnak tartott engem, aki egy férget sem tudnék eltaposni! De miért kívántam volna én a Lady Hamilton halálát ? Férje kissé zavarodottan nézett rá. — Emlékezik, azt mondta volt nekem, hogy féltékeny reá? — Féltékeny, — ismétlő Hildred szomorúan. Hát szerettem önt valaha? Elfelejtettem, agyam oly kábult. Semmire se emlékezem, csak arra, hogy ön gyilkosnak gondolt. Szerettem önt ? Caraven kimondhatatlanul meg volt hatva. — Édes Hildred, maga mondta, és reményem, hogy ismét mondani fogja, — válaszoló férje. — Soha, ha ön képesnek tartott ilyen bűnre, többé nem szerethetem. Oly szomorú volt életem, oly keserű csalódásokon mentem keresztül; nehéz volt azokat elviselni s a reménynek egyetlenegy sugára se világította meg életemet. De most vége mindennek. Az ön vádja után nincs, az életnek becse előttem. Caraven véghetetlen részvéttel nézett a kedves arcra s neki úgy tetszett, hogy felesége nagyon beteg. — Hildred, — mondá esdeklő hangon, — legyen könyörületes. Hibás vagyok, de ugye megbocsát ? Meg akarta a kezét fogni, de Hildred büszkén elvonta előle. Egyenesen, kihívólag állott előtte. — Én is azért nyertem életemet, hogy mint mások élvezzem, mondá. Nekem is volt vágyam a szerelemre és boldogságra, éppen úgy, mint másoknak. Mi joggal tiporta ön el azokat. Ha pénzemre szüksége is volt, mi joggal törte meg szívemet ? A szégyen és bánat éveit mi joggal mérte reám ? Mit vétettem én önnek, hogy így fizesse vissza ? (Folyt. köv.) BUDAPESTI HÍRLAP. (331. o.) 1994. december 1 KÖZGAZDASÁG. Üzleti hetiszemle. (Folyt, és vége.) — Élelmiszerek, nov. 29. (Kohn Jakab és fia cégjelentése a „Bp. H.“ számára.) Baromfi. Csak a nagymérvű fogyasztásnak köszönhető, hogy a hét folyama alatt érkezett gazdag szállítmányok az árakat észrevehetőleg le nem nyomták , a forgalom élénk volt s az irány szilárd. Vágott libákban a hét végével a megváltozott enyhe időjárás árcsökkenést okozott. — Vaj. Nagyobbmérvű változást a lefolyt hétről sem jelezhetünk, a szállítmányok az évszakhoz mérten csekélyek, árak szilárdak. — Tojás. Az irány az egész hét folyama alatt szilárd volt, a két végével azonban 1/s tojással többet adtak. — Burgonya. Némi javulás mutatkozott s teljes szállítmányok 2 frt 50 krjával, piaci árak 2 frt 70 kron, kicsinybeni árak 3 frt 20 krral jegyeztettek métermázsánként. Jegyzéseink következők : Eleven liba párjával 5.40—6 frt, sovány 2 20—2.40, vágott 4.40—5 frt, pulyka 2.80—3.60, ka p p a n 1.30—1.40, tyuk 90 kr—1.80, hízott kacsa 1.80—2.10, sovány 1—1.10, tojás kosáráru 29 drb 1 frtért, ládaáru 30 drb 1 frt, konzervált 35—37 db. Vaj I. r. mm. 100 frt, II. r. 80—90 frt, olvasztott 85—90 frt, burgonya 2.40—2.60, gyáráru 1.80—1.90, foghagyma 16.50, vöröshagyma 5.50—6 frt, sárga hagyma 5.50, vaddisznó 45—55, őz 65—70, nyúl 1.30—1.40, fogoly 1.40—1.50 frt. — Gyapjuüzlet. (Saját tudósitónktól.) A lefolyt héten ismét legnagyobbrészt fesűístapjainkban volt forgalom, körülbelül 1500 mm. ért el, leginkább csekélyebb és bácsi egynyiratuból 70—75, illetőleg 57—60 frton, melyeket hazai fésűsök vetek meg. — Ezenkívül ugyancsak hazai használatra hibás egynyiratuak 62 — 63 frton és katonaposztóhoz alábbrendelt hegyi kétnyiratu téligyapjuk 73 frton és tiszai kétnyiratu nyári gyapjú 60 frton vétetett. Dacára a nem csekély forgalomnak, az utóbbi időben az árak nemcsak hogy nem javultak, hanem a tulajdonosoknak nagy megerőltetésekbe került fenti üzleteket megkötni. — Gyarmatáruk. (Hubonay József jelentése.) Az üzlet e héten is csöndes volt és nem fordult elő semmi, mi megkülönböztette volna az előbbi hetek forgalmától. Egyedül az érdemel említést, hogy kávé iránt a hangulat sokkal kedvezőbb. Az inkasszó igen lassú és e héten a szerényebb igényeket sem elégi-