Budapesti Hírlap, 1884. december (4. évfolyam, 331-359. szám)

1884-12-01 / 331. szám

6 BUDAPESTI HÍRLAP. (331. w.) 1SB4. december 1 i|y,d.08“ -ra, — Kynczel József Selmecbányái I illetőségű ugyanottani lakos vezetéknevének „K e- m é n y“-re kért átváltoztatását a belügyminiszter megengedte. — (Rövid hírek.) Megbüntetett tartaléko­sok.) A fővárosi katonai nyilvántartási hivatal a lefolyt november hóban a jelentkezési szabályok áthágása miatt 63 szabadságolt és tartalékos katonát büntetett meg 1—3 napig terjedő fogsággal. — Ha­lálos lezuhanás. A városligetben a kiállítási épít­kezéseknél ma délelőtt Müller József szobafestő, egy négy öl magas állványról, munka közben lezu­hant és jobb halántékát úgy vágta egy vasoszlopba, hogy azonnal szörnyet halt. — Agyongázolt kocsis. Tomitsek József kocsist ma délelőtt 11 óra táj­ban a hársfa-utca és dohány-utca sarkán egy üres teherkocsi elgázolta. A nagy vasalt kerék épen a fején ment körösztül s koponyáját annyira összezúzta, hogy a szerencsétlen ember azonnal szörnyet halt. — (Hymen.) G á 1 f y Albert a csapóradnóthi vasúti állomás főnöke ma tartotta esküvőjét Szath- máron Taller Hermin k. a.-nyal. — Baán La­jos nemes-hollósi földbirtokos szerdán esküdött örök hűséget Koller Elvira k. a.-nyal, Koller Kálmán megyei számvevő leányával. — (Gyászrovat.) Arányi Miksát a „Ga­zette de Hongrie“ szerkesztőjét nagy csapás érte. Édes anyja ma 66 éves korában Trencsénben elhunyt. — Özvegy B ó n é Istvánná szül. Pap Mária asszony elhunyt Székesfehérvárott élte 82-ik évében. — Mayer Adolf nyug. hajóskapitány Budapesten meghalt 45 éves korában. — Özv. Mészöly Lean- derné szül. Mészöly Rozália asszony 64 éves korá­ban elhunyt. — Stankovics Károly szent- györgyi városi tanító, a koronás órdemkereszt bir­tokosa élte 70-ik évében meghalt. — Steffanics Ferenc szombathelyi téglagyáros meghalt. — (A hivatalos lapból.) Kinevezé­se k. A király Szabó Miklós budapesti ítélőtáblái elnököt a kúria másodelnökévé, Mihajlovics Miklós kúriai alelnököt a budapesti Ítélőtábla elnökévé ne­vezte ki. — A pénzügyminiszter Pál István I. oszt. pénzügyi fogalmazót és adófelügyelői helyettest II. oszt. pénzügyi titkárrá és Szóin ok-Doboka megye te­rületére adófelügyelővé, Szabó Károly, Papp Mi­hály, Kovássy Illés, Blaur Gyula és Finger József pénzügyi fogalmazókat s Petrovay László állampénz­tári tisztet II. oszt. pénzügyi fogalmazókká, végre Zobel Lajos építészt építészeti mérnökké nevezte ki. — Az igazságügyminiszter Lengyel Vilmos és Zá- mori Mihály másodosztályú számtiszteket első osztályú, — Szombathelyi Károly, Nagy Alfonz és Cservenka Ferenc harmadosztályú számtiszteket pedig másod­osztályú számtisztekké nevezte ki. — A kereske­delmi miniszter Bornemisza Zoltánt Bereg, Ung és Ugocsa megyék területére vándortanitóvá ne­vezte ki. — (Időjárás.) Eurőpában: Az erélyes depresszió (750) a magyar- és lengyelfóldekről kiter­jed a kontinens többi nagy részére is (760—761). Kevés hőváltozás mellett az idő részint borús csa­padékokkal, részint változó, szeles. — Hazánk­ban: Többnyire délies és északnyugati, helyenkint erős szelek mellett, a hőmérséklet nagyobb, a lég­nyomás mindenütt kisebb lett. Az idő északnyuga­ton borús, csapadékos; délkeleten változó, szárazabb. Az ország közép nagy része fagyponton felül eny­hült. — Kilátás a jövő időre: Hazánkban: Délkeleten borús, északnyugaton változó, szeles, többnyire enyhe időt várhatni, csapadékokkal. Regény-Csarnok. Borúra derű. Az E L A I N szerzőjétől. 53 Fordította: Amica. — Még azt se tudom megmondani, — vá­laszoló az ügyvéd. — Ne tartson függőben, vezessen hozzá, — mondá a gróf. — Leányom, — folytató Ransome — be­zárta magát a szobájába és senkit se ereszt be magához. Annyit tudok, hogy mióta meghallotta, hogy ön gyilkosság bűnével vádolta, nem lá­tott emberi arcot, ételt, italt, álmot megtagadott magától. — Hadd menjek hozzá rögtön, — mondá a gróf. — Ransome ur, ne legyen oly keményszívű irántam, eleget szenvedtem én igy is. E szavak lefegyverezték az ügyvédet. Együtt mentek a Hildred szobájához. Elő­ször Ransome beszélt. — Hildred, valami különös mondani valóm van, kérlek nyisd ki az ajtót. Semmi nesz se hallatszott, s Lord Caraven komolyan kezdett félni. — Hildred, — mondá az atyja — férjedtől hoztam izenetet. Most sem hallottak semmi zajt; s a gróf, nem tudva magát tovább fékezni kiáltá: — Hildred, az égre kérem, szóljon hozzám ! | Eresszen be, látni akarom! A gróf hangja villanyos hatást látszott elő­idézni. Léptek közeledtek az ajtóhoz, a következő pillanatban Hildred megfordította a zárban a kul­csot, s végre kitárta a ajtót. Lord Caraven a meglepetés és fájdalom ki­áltásával hátrált vissza, midőn feleségét megpillantó. Alig pár nappal ezelőtt oly szépnek, oly ra­gyogónak látta, és most, hosszú fekete haja ren­detlenül, kibomolva hullott vállaira; könnyektől áztatott arca sápadt volt, szemei beesettek és ho­mályosak s ajkai fehérek voltak. Alig ősmerte meg. — Hildred! kiáltá. Felesége szomorúan nézett rá. — Ön van itt? mondá. Ön, aki gyilkosság bűnével vádolt? Lord Caraven az ügyvédhez fordult. — Hagyjon magunkra, — mondá— sok be­szédem van Hildreddel. Ransome távozott. A gróf a szobába lépett s betette maga után az ajtót. Oda ment a feleségéhez mind a két kezét feléje nyújtva. — Hildred, megbocsát? mondá, én sohasem fogok meghocsátani magamnak. De Hildred visszahúzódott tőle. — ön azt hitte rólam, hogy gyilkosságot követtem el, mondá. Nem, nem érinthetem kezeit. — Hildred, hallgasson reám. Némileg a sa­ját hibája volt, mert azt mondá, hogy bűnös. — Igen, az voltam; de nem a gyilkosság bűne terhelt. — Azt nem tettem fel önről, hogy ellenszenve dacára, ilyen szörnyű tett elkövetésére képesnek tartson. — Hildred, mit beszél ? — én nem érzek maga iránt ellenszenvet, — mondá a gróf felin­dulástól remegő hangon; mélyen fájlalom, hogy megbántottam. Ne tagadja mog tőlem bocsá­natát. — Gróf ur, az ellenem elkövetett hibáját nem lehet megbocsátani, — volt a válasz. És ekkor érezte a gróf, hogy ha valaha a felesége bocsánatát megnyeri, az türelemnek és hosszú időnek lesz a munkája. — Hildred — mondá engesztelő hangon — én nem hiszem, hogy szívtelen és igazságtalan legyen irántam — én többet szenvedtem, mint maga. — Az lehetetlen — volt a válasz; önt senki sem vádolta ily rettenetes bűnnel. — De egy ártatlant gyanúsítottam — mondá ; — és becsületes embernek nehezebben esik fájdalmat okozni — mint azt elviselni. — Az én fájdalmam nem csinál önnek nyugtalanságot vagy kellemetlenséget, — volt a válasz. Volt a modorában valami, a mi megijesz­tette férjét — úgy látszott, mintha elméje meg volna zavarodva. — Nem hasonlított saját magához. — Hildred, — mondá nyájasan ; tudja-e hogy megijeszt? — Igazán ? — kérdé bánatos hangon. Örü­lök rajta. Én soha sem okoztam önnek semmi bántalmat, és ön szívtelen, kegyetlen volt hozzám s életemet gyűlöletessé tette előttem. — Hildred, talán nem mentünk még eny- nyire ? — Rosszabbul már nem állhatna helyzetem — mondá. Férje aggodalmasan nézett rá. A halvány arc megnyúlt s könnyek nyomai látszottak rajta. S látta, hogy koronként egész testében reszket, mint a kit halálos hideg bánt. — Hildred, bocsásson meg, — maga nem tudja mit szenvedek, midőn igy látom. Elmondom, hogy miképpen történt a félreértés. Meghallgatja? — Igen — volt a gépies válasz. S némán és mozdulatlanul ülve hallgatta vé­gig férje elbeszélését. S midőn vége volt, merev homályos tekintettel nézve férjére tompa hangon azt mondá: — Nagyon sajnálom, hogy Blantyr eltévesz­tett bennünket. Bár szivén lőtt volna engemet, a mint tervezé! — Miért élek én a világon? — Hildred, én nem tudnám nélkülözni, — kiáltá félje. Maga volt életemnek őrangyala. — Jobban volna dolga nálam nélkül. Birto­kait nem terhelik többé adósságok, kötelességei­nek érzetére felébredt és tudja, hogy kell azokat végezni. Nincs többé szüksége reám. Sajnálom, hogy Blantyr eltévesztette célját — Hildred, ez nem hasonlít magához. Hova lett erélyessége, reménye, s vidám élénksége? Hildred összecsapta a kezét. — Beteg vagyok, beteg nagyon, a kétségbe­esés fájdalmától. Caraven nem tudta, hogy mit mondjon; — Hildred hajthatatlannak látszott. De hirtelen lázas pir boritá el arcát, s az elhomályosult bágyadt szemek égni kezdtek. — Lord Caraven, ön elküldött a házától; gyilkossággal vádolt, oly csekélységnek látszó biz- zonyság alapján. Én is vagyok oly hiszékeny, mint ön, de ha önt vádolta volna valaki gyilkossággal — nem tudtam volna elhinni. Gyilkosnak tartott engem, aki egy férget sem tudnék eltaposni! De miért kívántam volna én a Lady Hamilton ha­lálát ? Férje kissé zavarodottan nézett rá. — Emlékezik, azt mondta volt nekem, hogy féltékeny reá? — Féltékeny, — ismétlő Hildred szomorúan. Hát szerettem önt valaha? Elfelejtettem, agyam oly kábult. Semmire se emlékezem, csak arra, hogy ön gyilkosnak gondolt. Szerettem önt ? Caraven kimondhatatlanul meg volt hatva. — Édes Hildred, maga mondta; és re­ményiem, hogy ismét mondani fogja, — vála­szoló férje. — Soha, ha ön képesnek tartott ilyen bűnre, többé nem szerethetem. Oly szomorú volt életem, oly keserű csalódásokon mentem keresztül; nehéz volt azokat elviselni s a reménynek egyetlenegy sugára se világította meg életemet. De most vége mindennek. Az ön vádja után nincs, az életnek becse előttem. Caraven véghetetlen részvéttel nézett a ked­ves arcra s neki úgy tetszett, hogy felesége na­gyon beteg. — Hildred, — mondá esdeklő hangon, — legyen könyörületes. Hibás vagyok, de ugy-e meg­bocsát ? Meg akarta a kezét fogni, de Hildred büsz­kén elvonta előle. Egyenesen, kihivólag állott előtte. — Én is azért nyertem életemet, hogy mint mások élvezzem, mondá. Nekem is volt vágyam a szerelemre és boldogságra, éppen úgy, mint má­soknak. Mi joggal tiporta ön el azokat. Ha pén­zemre szüksége is volt, mi joggal törte meg szi­vemet ? A szégyen és bánat éveit mi joggal mérte reám ? Mit vétettem én önnek, hogy igy fizesse vissza ? (Folyt, köv.) KÖZGAZDASÁG. Üzleti hetiszemle. (Folyt, és vége.) — Élelmiszerek, nov. 29. (K o h n Jakab és fia cégjelentése a „Bp. H.“ szá­mára.) Baromfi. Csak a nagymérvű fogyasztásnak köszönhető, hogy a hét folyama alatt érkezett gaz­dag szállítmányok az árakat észrevehetőleg le nem nyomták ; a forgalom élénk volt s az irány szilárd. Vágott libákban a hét végével a megváltozott enyhe időjárás árcsökkenést okozott. — Vaj. Nagyobb- mérvü változást a lefolyt hétről sem jelezhetünk, a szállítmányok az évszakhoz mérten csekélyek, árak szilárdak. — Tojás. Az irány az egész hét folyama alatt szilárd volt, a két végével azonban ‘/s tojással többet adtak. — Burgonya, Némi javulás mutatko­zott s teljes szállítmányok 2 frt 50 krjával, piaci árak 2 frt 70 kron, kicsinybeni árak 3 frt 20 krral jegyeztettek métermázsánként. Jegyzéseink követ­kezők : Eleven liba párjával 5.40—6 frt, sovány 2 20—2.40, vágott 4.40—5 frt, pulyka 2.80—3.60, k a p p a n 1.30—1.40, t y u k 90 kr—1.80, hízott kacsa 1.80—2.10, sovány 1—1.10, tojás kosár­áru 29 drb 1 írtért, ládaáru 30 drb 1 frt, konzervált 35—37 db. Vaj I. r. mm. 100 frt, II. r. 80—90 frt, olvasztott 85—90 frt, burgonya 2.40—2.60, gyáráru 1.80—1.90, foghagyma 16.50, vörös­hagyma 5.50—6 frt, sárga hagyma 5.50, vaddisznó 45—55, őz 65—70, nyúl 1.30—1.40, fogoly 1.40—1.50 frt. — Gyapjuüzlet. (Saját tudósitónk­tól.) A lefolyt héten ismét legnagyobbrészt féstís­f yapjuinkban volt forgalom, körülbelül 1500 mm. élt el, leginkább csekélyebb és aácsi egynyiratuból 70—75, illetőleg 57—60 frton, melyeket hazai fésű­sök ve tek meg. — Ezenkívül ugyancsak.hazai hasz­nálatra hibás egynyiratuak 62 — 63 frton és katona­posztóhoz alábbrendelt hegyi kétnyiratu téligyapjuk 73 frton és tiszai kétnyiratu nyári gyapjú 60 frton vétetett. Dacára a nem csekély forgalomnak, az utóbbi időben az árak nemcsak hogynemja- v u 11 a k, hanem a tulajdonosoknak nagy megeről- tetésökbe került fenti üzleteket megkötni. — Gyarmatáruk. (Hubenay József jelentése.) Az üzlet e héten is csöndes volt és nem fordult elő semmi, mi megkülönböztette volna az előbbi hetek forgalmától. Egyedül az érdemel emlitést, hogy kávé iránt a hangulat sokkal kedvezőbb. Az inkasszó igen lassú és e héten a szerényebb igényeket sem elégi-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék