Budapesti Hírlap, 1885. február (5. évfolyam, 32-58. szám)

1885-02-14 / 44. szám

1885. február 14. BUDAPESTI HÍRLAP. (44. sz) politikának azon évezredes traditiói, melyeket a régi magyar társadalom elemeitől vettek át, akkor ez engem nem bizalmatlanságra, hanem csak örömre indithat és bizalomra gerjeszthet. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a bal és szélső baloldalon.) Épen azért az a körülmény, mely Beksics Gusztávot bizalmatlansággal tölti és szolgál indokul szólónak arra, hogy alaptalannak tartja azt az aggo­dalmat, mintha a főrendiháznak eddigi elemei és a felsőházba választás útján jutandó elemek ne tud­nának egymással teljes harmóniában megférni, együtt működni, (úgy van ! Úgy van ! a bal és szélső bal­oldalon.) Épen azért szóló azt hiszi, hogy azok fog­nak harmóniában együtt­működni azon elemekkel, melyek a nemzeti politika tradícióinak másik törzsét képezik. (Zajos helyeslés és meg-megújuló tapsok a szélső­baloldalon.) Szóló áttér annak fejtegetetésére, hogy a tö­meges kinevezések által a kormány hatalmat gya­korolhat a felsőházra, sőt bevallja, hogy ha őt ez a kormány az általa kieszközölt kinevezés útján mint politikai újoncot, vagy mint régi hívét ruházná fel törvényhozói joggal, akkor ő oly erkölcsi lekötele­zettséget érezne vele szemben, hogy nagy kérdések­ben nem tartaná tisztességes dolognak ellene sza­vazni. (Helyeslés a bal és szélsőbalon.) s ezt még inkább lehetne alkalmazni azokra, kik politikailag enyagírozva nem voltak. Szőlő végül fejtegeti, hogy a tervezett reform kétségkívül jogokat vesz el a főrendektől s azért jól megfontolandó, minő javaslattal lép elibük. Én mer­nék — úgymond — a történelmi jognak tiszteletet gerjesztő alakja elé lépni és merném neki azt mon­dani: „íme hozok neked egy uj elemet, fogadd be szentélyedbe, mert ennek az elemnek a neve : nemzeti fejlődés, a te neved pedig: történelem. Ez a te­ legi­tim gyermeked! (Zajos­­helyeslés, hosszantartó tet­szésnyilatkozatok és éljenzés a bal és szélsőbalolda­­lon.) És én mennék a nagy és fényes nemzeti múltnak letéteményesei elé lépni és merném nekik azt mon­dani : Tisztelettel hajtunk meg előtted, de nem mint egy bebalzsamozott múmia előtt, hanem mint egy még szebb, még nemesebb jövőnek, a nemzeti jövő szülő­anyja előtt. S a­mit neked hozunk, az a nem­zetnek jövendője! Ennek csinálj helyet saját gyer­mekeid közt (Hosszantartó tetszés nyilvánítások a bal és szélsőbaloldalon.) S az a történelmi jog nem volna történelmi jog, ha ezt visszautasítaná s az a múlt nem volna az a dicső múlt, melyet tisztelünk, ha a nemzeti jövő ezen saját legitim gyermeke előtt elzárná kapuit. (Zajos helyeslés a bal és szélső halon.) De ha t. képviselőház! mi ezzel a javaslattal lépünk a főrendiház elé, ugyan mit mondanánk av­val? Azt mondjuk a történelmi jog képviselőinek ,jö­vünk a fejlődés nevében bebocsáttatást kérni a kor­mány 150 kinevezettjének (Zajos felkiáltások: Igaz! Úgy van! a baloldalon. Élénk tetszés.) Erre pedig azt fogja válaszolni­­— és teljes joggal —a történelmi jog: Nem ismerlek, te nem az én gyermekem vagy, neved, nem fejlődés ! (Hosszan tartó zajos helyeslés és tetszésnyilvánítások a bal és szélső baloldalon.) Ne­ved önkény és hatalmi féktelenség! (Szűnni nem akaró zajos helyeslés, meg-megújuló tetszésnyilatkozatok és taps a bal és szélsőbaloldalon.) Ez a dicső múlt azt fogja mondani: Ez nem az a nemzeti jövő, mely én belőlem ered, ez a pil­lanat szeszélyének, a pillanat hatalmi érdekének szülötte. (Kitörő tetszésnyilatkozatok és zajos éljen­zés a bal- és szélsőbaloldalon.) És ha azután a történelmi jognak és a múlt­nak képviselői megtagadják bebocsáttatását annak a csoda­szülöttnek, aki nem az ő legitim ivadékuk, ak­kor bizonyosak lehetnek arról, hogy a nemzetnek többsége helyeselni fogja eljárásukat. (Zajos helyes­lés a bal- és szélsőbaloldalon.) De én nem akarom a képviselőházat abba a helyzetbe juttatni, hogy a törvényhozás másik faktorának ajtajául egy ily ja­vaslattal kopogtasson, s azért Szilágyi Dezső­t, barátom határozati javaslatát pártolom. (Szűnni nem akaró éljenzés, meg-megnyitott tetszésnyilvánítások és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) A főrendiház reformja. Mint a bécsi félhivatalos „Pol-Cor­r.“-nek Budapest­­r­ő­l jelentik, a kormány arra számít, hogy a képviselőház minden lényeges módosítás nélkül el fogja fogadni a főrendiház reformjáról szóló törvényjavaslatot. A főrendiházban a kormány kompromisszumot szeretne létrehozni, ha ugyan sikerülne ízesíteni olyan paktumot, melynek alapján az elle­n­zék föltétle­nül biztosítaná a javaslat elfogadását. A válasz­tási rendszer akceptálásáról azonban a kormány hallani sem akar, inkább visszavonja a javaslatot, semhogy ebbe beleegyezzék. Mihajlovics Budapesten. Mint a „Pol. Corr.“­­nek Budapestről jelentik, Mihajlovics zágrábi bi­­bornok - érsek a Strossmayer - ügyben fővárosunk­ban jár. A főrendiházban holnap tartandó általános költségvetési vitában — mint halljuk — Zsiv­­k­o­v­i­c­s volt horvát osztályfőnök is fel fog szólalni. FŐVÁROSI ÜGYEK. Az omnibusz-ügy. Az omnibusz-közlekedés ügyében 25 j­ó­­zsefvárosi polgár az elöljáróság útján a következő folyamodást nyújtotta be a tanácshoz : Tekintetes Tanács! Midőn a fővárost városrészen­ként szemléljük, részrehajlatlanul meglepő benyomást és hatást kelt a főváros minden rendű polgársága és lakosságára a minden irányban eddig történt hala­dási átalakulás, melynek létrejötte fölött lehetetlen öntudatos örömmel az elismerés adóját, nem nyilvá­nítani a tek. tanácsnak azon buzgó törekvéséért, a midőn az ország fővárosát mint az ország szivét folytonosan nemesíteni, e célban határt nem ismerő igyekezettel tevékenyen működni életfeladatának tartja. A fővárosnak hogy világvárosi jelleget öltsön, természetszerű kapcsolatos következménye, hogy ha­ladásában felölelje a főváros szépítészetén kívül mindazon egyéb kellékeket is, melyek a közlekedés kifejlesztésére a polgárság szükségszerű igényét és kényelmét kielégítsék.­­ Ez okból kifolyólag a VIII-dik­ker. stáció-utcában Szőke Györgynek a tek. tanács társaskocsi közlekedési szabadalmat, en­gedélyezett,­­ nevezetesen: a józsefvárosi templom­tértől az osztrák államvasúti indóházig és vissza, tekintve ezen városrész folytonos népesedését­, — a külső stációutca rendezettségét, a kőbányai vára ki­­sebbezését, tekintve továbbá azt, hogy a józsefvárosi templomtértől az úgynevezett losonci teherpálya­­indóházig folytonos társaskocsi közlekedés nincsen. — Ez okból oda terjed az alólírott józsefvárosi pol­gárság tiszteletteljes kérelme a tek. tanácshoz, mél­­tóztassák Szőke György társaskocsi vállalkozót, a­kinek ebbeli előbbi szerződése már lejárt, ki­külön­­ben is saját érdeke, más részről a polgárság ál­talános érdeke és méltányos kérelme tekinteté­nél fogva szerződési kötelezettséggel oda utasítani, hogy társaskocsi közlekedését legalább a losonci te­herpályaudvarig kiterjeszsze. * A közrendészeti­ bizottság által megadott egy évi közlekedtetési engedélylyel az omnibusztulajdo­nosok helyzetén ez idő szerint javítva van, de az év lefordultával ismét előáll a válság. Ennek megaka­dályozása végett szükségesnek tartották az omnibuszo­­sok a további teendőknek előleges megbeszélését. Tegnap este össze is gyűltek a Yerth kávéházban s Mátyás Gábor elnöklete alatt értekezletet tar­tottak. Elnök hangsúlyozta a jövő biztosítására szük­­séges lépéseket. Ajánl egy küldöttség megválasztá­sát, mely a jöv. közgyűlés után a kereskedelmi mi­niszterhez küldendő, hogy ez ügyben pártfogását ki­kérjék. Az indítványt elfogadták s a küldöttség tag­jaiul következőket választottak meg: Mátyás Gábor elnök, Tompa Antal ügyvéd, Grün Miksa, Kovács István, D­r­a­b­o­s Imre, Krebs Nán­dor, L­a­c­z­a András, Korsós Sándor, M­e­r­­­ezer József, H­a­r­t­m­a­n­n­n Ábrahám G­a­a­l János, Henczmann Ágoston nyerges, G­lat­te­­­d­e­r Jakab bognár, Krämer Jakab kocsi­fényező, Z­u­p­k­a Lajos kovács, U­­­b­r­i­c­h Róbert szíjgyártó, mint a mellékiparosok megbizottjai. Fel­hívja az elnök a társas­ kocsi tulajdonosokat, hogy a kocsi fényezésnél a sárga és vörös szint lehetőleg kerüljék. Elősorolja a felszerelés részle­teit, melyet a vizsgáló bizottság megkíván s óhajtja hogy a kocsisokat egyenlő szinü ruhákba öl­töztessék, azonkívül bokrétás pörgő kalappal lássák el. Az értekezlet e figyelmeztetést helyeslőleg vette tudomásul. Végül, hogy a vállalatba befektetett tőke biztosíttassék, elhatároztatott, hogy a képviselőház­­hoz kérvényt fognak benyújtani, a törvény a sze­rinti módosításáért, hogy elhalálozás esetén az öz­vegy vagy család az üzletet folytathassa. Tomp­a Antal azt hiszi, hogy a lejárt ked­vezményes év után a kocsi tulajdonosok jogaiktól elüttethetnek s ennek meggátlása céljából a képvi­selőházhoz kérvényt szándékozik benyújtani. E kér­vény szerkesztésére egy bizottságot kér kijelölni. A bizottság megválasztatik. Ezzel az értekezlet vé­get ért. — A belügyminiszter jóváhagyta a főváros ama határozatát, a­melylyel 14 polgári iskolai tanító állomást szervezett és a VIII. ker. főreálta­­n­odához is szervezte a torna-tanári állomást.­­ A középítési bizottság mai ülésén a napirend előtt Schneider József üdvözlő az elnök Gerlóczy Károlyt abból az alkalomból, hogy ő felsége őt a vaskorona renddel tüntette ki. A bizottság élénken megéljenezte a népszerű alpol­gármestert, ki röviden köszönte meg a megemlékezést. Több polgár kérvényét a vízvezetéknek a török­­vészdűlőbe való bevezetése iránt a túlságos költség (több mint 25000 frt) miatt elutasították. Végül elfogadták a mérnöki hivatal javaslatát, hogy a csatornahálózat tisztán tartására vonatkozó szabály egyelőre maradjon függőben, mert a helyes tisztoga­tás lehetővé tétele végett a csatornák jó karba he­lyezése és az első tisztogatás igényelne 1,120,000 frt költséget, de ez se volna eredményes, mert az ált. csatornázás, különösen a dunaparti főgyűjtő ki­épüléséig a lefolyás nem biztosítható. Addig, mig a főgyűjtő megépül, a csatorna­rendészetre vonatkozó összes javaslatok elkészüljenek s akkor életbeléptet­­tessenek. Addig a főváros közegeivel ügyeltessen reá, hogy a házi csatornák is rendesen tisztíttassanak, mert most 7000 ház van olyan, ha­­ csa­torna tisztítás soha se szokott történni, részint ugyan azért, mert fölösleges, de igen sokszor hanyagságból is. Az ülés ezzel be­­fejeztetett.­­ A terézvárosi iskolaszék ter­jedelmes memorandumot intézett a tanácshoz a VI. kerületben egy négyosztályú polgári leányiskola szer­vezése iránt.­­ A tanács elhatározta, hogy a 8-ik két­­községi főreáliskolához a jövő évre két tanári állo­más szervezését fogja kérni, és pedig egyet a ma­gyar és német nyelvre s egyet a német-francia nyelvre. Papság és politika Nagyvárad, febr. 12. (Eds.) Abból az alkalomból, hogy Baranyi Ágoston, szilágymegyei főispánnak a pápa a nagy Szent Gergely pápa-rend közép­keresztjét adomá­nyozta és e rendjel átnyujtásával Lipovniczky István latin szertartású megyés püspököt bízta meg, utóbbi febr. 12-én délben nagy díszebédet adott, melyre a kitüntetett főispánon kívül, a megye és város előkelőségei, valamint Szilágy megye küldött­sége is hivatalos volt. Ebéd előtt a meghívottak a szentszéki ülésteremben gyűltek össze, hol a beteg­sége miatt karszékében ülő főpap körül félkört ala­kítván, a püspök nagyodbszabású egy­házpolitikai beszéddel lepte meg a je­lenvoltakat. Beszéde elején az egyházi és polgári hatalom között levő disszonancia elhárításának szükségéről emlékezett meg és a pápa legutóbbi allokációjában hangoztatott jelszavakból, a béke, türelem és engedékenység jelszavaiból kiinduló elvek követésre méltó voltát fejtegető. A pápán és a fejedelmen kívül a magyar kormány bölcs békepolitikája is egyaránt egyen­gette a béke, türelem és engedékenység ösvényét s ez utóbbi követésére ő (a püspök) annál határozottabban, annál emelkedettebb hangulattal vállalkozhatott, mert őt az idők iskolája arra tanította, hogy i­d­e­j­é­­ben kell a nagy kérdések megoldá­sának esélyeit egyengetni, ha azt akarjuk, hogy az átalakulás az új idők követelmé­nyeivel szemben jelentékeny megrendülés nélkül lé­tesülhessen. Azonban a közjó előmozdítására való legjobb szándék mellett lehetetlen, hogy el ne bo­ruljon a honfi lelke, ha azt tapasztalja, hogy vele szemben egy oly áramlat, egy oly irány áll, mely a legszentebb cél kitűzése alatt, saját érdekeinek és céljainak te­kintetéből, egészen ellentétes tanokat hirdet, dem­ir­e-b­or ura ellenzékeskedik, jól tudván, hogy a tömegnek, ha ez mindjárt talárt visel is, némileg szája izére van. Ha ez áramlatot követjük tekintetünkkel és látjuk annak romboló tevékenysé­gét, nem zárkózhatunk el az igazság elől, hogy míg a kormány a felekezetek közötti, különösen pedig a katholikus feleke­­zet és az állam közötti béke őre, addig amaz áramlat, az alkotás művéhez já­rulni képtelen lévén, kárhozatos működésé­vel nemcsak a világi, de még a papi körök némely rétegének szellemi és erkölcsi világát is bemételyezi. Ez az áramlat eredményezte a fájdal­masan érintett aradi szavakat, ez az áramlat az, mely a szatmári püspök múltkori beszé­dét saját céljaihoz mérvén, még ebből is tőkét ko­vácsolt a maga számára. Nincs ugyan felhatalmazva a többi püspökök által, de bizonyos azok egyetér­tésében , midőn kijelenti ü­nnepiesen, hogy az említett áramlattal és irányzattal semmiféle szolidari­tásban nem állanak s ezért óva inti a megyebeli papságot, hogy ez áram­lattal ne szövetkezzzék, illetve sza­kítson, hacsak a kultúrharc áhitozóinak számát nem akarják szaporítani, melyre pedig a szegény ha- 3

Next