Budapesti Hírlap, 1885. március (5. évfolyam, 59-89. szám)

1885-03-01 / 59. szám

A botránkozással olvassuk, hogy a mű­ipari iskola fa­­faragászati osztályának tanítója az és elhunyt Huszár Adolf szobrász egyik segédje közösen fordultak az aradi vértanuk szoborbizottságához, hogy közösen készítsék el Huszár vázlata után a vértanuk szob­rát; ha ezt komolyan vennénk, tiltakoznunk kel­lene az ilyen közös „geschalt“ ellen, mert a ke­­vésbbé szakértők is tudják, lelkes egységet igénylő művet nem lehet en companie létrehozni; s megro­vásunkkal illetnék pedig azt a munkakeresetet, mely oly mű­ létrehozására akar vállalkozni, mely­hez képességek és tehetségeknek eddig jelét, biz­tosítékát nem adták. Tisztelettel kérjük s óva intjük tehát az aradi vértanuk-szobor bizottságát, a végeldöntésnél jól fontolja meg, kire bízza az­ emlék kivitelét, mert igen kívánatos, hogy a szóban levő szobor méltó legyen a hősök érdemei s a hazához, mely azt kegyeletből emeli a honfiúi érdemnek, s ne engedje magát egyesek s illetéktelen közegektől esetleg befolyásolni. Nézetünk szerint a teendő, ha Huszár Adolf vázlatát kívánjuk létesíteni, melynek mű­becse a pályázati első dij odaítélésével szente­­sittetett, a szoborbizottságnak nem lehet oka az or­szágos képzőművészeti társulathoz szabad elhatározá­sából tett azon kérdésére: kire bizassék Huszár váz­latának kivitele, az ajánlott Zala Györgyöt mellőzni. Ha azonban Huszár vázlatának kiviteléhez a szobor­­bizottság nem ragaszkodik, hirdessen új pályázatot, idő, pénz, századokra készülő monumentális alkotá­soknál úgy sem jön tekintetbe s nem szokott irány­adó lenni s ez esetben adassék a szobor kivitele az uj pályázat nyertesének. Budapest, 1885. febr. 27. Aggházy Gyula, Baditz Ottó, Barabás Miklós, Ben­czúr Gyula, Brodszky Sándor, Brack Lajos, Donáth Gyula, Feledi Tivadar, Feszty Árpád, Greguss Imre, Gyulay László, Jakobey Károly, Jendrasik­­Jenő, Kardos Gyula, Kimnack László, Ligeti Antal, Man­­heimer Adolf, Molnár József, Paczka Ferenc, Pataky Laci, Pörge Gergely, Roskovics Náci, Somogyi Dá­niel, Spányi Béla, Stetka Gyula, Szárics Imre, Te­­lepy Károly, Temple Jancsi, Tornai Gyula, Tölgyesy Arthur, Uhl Sándor, Vastagh György. * (A szegedi „Vöröskereszt - egyesület“) tegnap esti hangversenye a lehető lefényesebben sikerült. Az est sikeréből az oroszlánrész minden­esetre a Budapestről oda lerándult operaházi tagok érdeme, névszerint Bártól B­óci Viktoriné, C­o­p­­p­i­n­i Zsófia kisasszonyoké és P­i­n­i úré. Ezeket a hallgatóközönség frenetikus tapsokkal fogadta, ko­szorúkkal árasztotta el s nyolc-tizszer is kihivta egy­másután. Nagyban előmozdíták az est sikerét Nagy Vince társulatának tagjai is, kik az „Eljegyzés lám­pafénynél“ cím­ű operettet adták elő, mely után fé­nyes bankett következett. — Az est jövedelme 1000 írtnál jóval többre rúg. * (Uj zeneművek.) A „V a d g a i a­m­b“-nak Gerő Károly népszínművének összes eredeti dalai, melyeket Szentirmay Elemér szerzett, megjelent a második füzér, 10 dallal. A füzet címlapján Pál­mai Ilka színezett jelmez képe látható. Kapható a „Harmonia“ nemz. zenemű kereskedésben váci­­utca 3. Ára 1.80 frt Ifj. R­á­c­z Pál 1885-ki jogász­csárdása megjelent zongorára, ára 1 frt. TÁVIRATOK. A vámemelések. BOCS, febr. 28. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) A félhivatalos „Pol. Corr.“ egy b­u­d­a­p­e­s­t­i levele szerint az osz­trák-magyar vámértekezleten egyesített vámnovella mindkét törvényhozó testület­nek elébe terjesztetik már 7—8 nap alatt. Az előterjesztés gyorsítása az osztrák kép­viselőház ülésszakának már csak rövid tartamára való tekintetből, szükségesnek bizonyult. Ugyanaz a levél konstatálja, hogy a gazdasági helyzet Magyarországon általában véve kielégítő. Ennek bizony­sága ama körülményen kívül, hogy a leg­több bankintézet több osztalékot ad, mint 93- ban, és továbbá, hogy a takarékpénztá­rak betétei nagyobbodnak, különösen az a tény, hogy az állami bevételek a folyó év első hónapjaiban szabályszerűbben foly­nak be, mint 1884 hasonló szakában, jól­lehet jelenleg a hatóságok, a pénzügymi­niszter utasítására sokkal enyhébben jár­nak el az adók behajtása körül, mint ko­rábban. Az angol kormányválság, London, febr. 28. A parlament mindkét házában tegnap a késő esti órákban ejtetett meg a szavazás amaz indítvány fölött, mely­­lyel az ellenzék kérte a parlamentet, fejezze ki BUDAPESTI HÍRLAP. (59. sz.) 1885. március 1. bizalmatlanságát és rosszulását a mostani kormány politikája iránt. Ez indítványt a felsőház, a­hol azt Salisbury mar­quis terj­esztette volt elő és indokolta, 198 sza­vazattal 68 ellenében elfogadta, míg az a­l­s­ó­h­á­z a Sir St. Northcote által előadott hasonértelmű indítványt 302 szava­zattal 288 szavazat ellenében elvetette. A kisebbséggel valamennyi parnellita — szám szerint harminckilencen — több szabadelvű párti képviselő, köztük Forster és Goeschen szavazott. London, febr. 28. A „Daily News“ az a véleményét nyilvánítja, hogy a kormányt való­színűleg visszalépésre fogja bírni az a körülmény, hogy csak csekély több­séggel rendelkezik. A ma tartandó minisz­tertanács a lemondás kérdésével fog foglalkozni. A konzervatív párt köz­lönyei elkerülhetetlennek tartják, a kormány lemondását. A „Times“ azt írja, hogy az forog kérdésben, vájjon a mi­nisztérium túl­élheti-e azt, a­mit a jelen viszo­nyok közt komoly vereségnek kell tekinteni. London, febr. 28. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) A lapok az alsóházban tegnap történt leszavazással fogalkoznak. A kormánypárti félhivatalos „D­a­­­l­y News“ egy félhivatalos entrefiletben azt írja, hogy a kormány elhatározta a visszalépést, az esetre, ha a többség tizenöt szava­zaton alul esnék. A vezércikkben azt írja aztán a nevezett lap : „Kérdés a kormányra nézve, ha várjon a tizennégy szavazatu több­ség igazolja-e a hivatalban való maradá­sát. — A mi tanácsunk az volna, hogy az ülésszak munkáját a leggyorsabban végezze el s novemberre új választást írjon ki. — Mindazonáltal lehetséges, hogy G­ladstone és kollegái kötelességüknek tartják visszalépni. A „Times“ ezt mondja : „A miniszterek formaszerűleg meg vannak óva az azonnal való visszalépéstől; más kérdés az, várjon a kabinet e leszavazást, melyet minden körülmények közt erős vereségnek kell tekintenie, túlélheti-e. Ha a kabinet ama nehéz­ség ellenére, hogy ellenzéki férfiak foglalják el he­lyét, csak 14 szavazatnyi többséget bír kierősza­kolni, akkor az alsóház és az ország minden bi­zodalmát elveszítette. A kabinet „technikailag“ megmenekedett, erkölcsileg le van győzve, hitelvesztett, el van ítélve. Egy tizen­négy szavas többség ezenfelül többé nem „working majority“ (kormányképes többség), azzal egy kor­mány sem ellenőrizheti illetékesen az ország ügyeit. A „Standard“, mely hasonló módon ír, a következő szavakkal zárja be okoskodását: „A legrosszabb a kabinetre nézve, hogy az alsóház­ban kifejezett bizalmatlanság csak gyenge, redu­kált visszhangja a nép bizalmatlanságának.“ A „M­o­r­n­i­n­g Post“ így ír: „A kabine­t­­nek vissza kell lépni, mert, az alsóházban csak a kormány tag­ja­i­b­ó­l é­s a hivatalnokokból áll a többsége. Elvárjuk a kabinetnek azonnal való visszalépését.“ London febr. 28. (A „Bp. H.“ er­ed­eti távirata.) Itt általános a vélemény, hogy a minisztérium a múlt éjjeli szavazás kö­vetkeztében nem maradhat továbbá hivatalban. A liberálisok azt hiszik, hogy Gladstone azt fogja indítványozni a király­nőnek, hogy hívja föl Göschent a kabinet alakítására. Tory-körökben ellenben határozottan azt hiszik, hogy a királynő S­a­l­i­s­b­u­r­y­t fogja meghívni. A parlament két házának kon­zervatív vezérei a szavazás után azon­nal értekezletet tartottak. London, febr. 28. A „Daily Telegraph“ második kiadásában azt írja, hogy parla­menti körökben kétségbe von­ják, hogy a kabinet oly csekély többséggel kormányon marad­hatna. Már régibb idő óta köztudomású do­log, hogy az orvosok nem fogják megengedni Gladstonenak, hogy még sokáig teljesítse jelen­legi izgató kötelezettségeit és kétséges, vájjon a kormányelnök el tudja-e viselni azt a súlyos terhet, melyet az új parlamenti helyzet vál­­laira rak. London, febr. 28. A mai miniszteri tanácskozás délután 2 órától esti 1­­­7 óráig tartott. A legmegbízhatóbb forrás­ból vett értesülés szerint a m­i­n­i­s­z­t­é­­rium e­l­h­a­tározta, hogy nem mond le. A szudáni háború. London, febr. 28. (A „Bp. Hp.“ ere­deti távirata.) G­r­a­h­a­m tbk. kénytelen még egy hétig vagy tíz napig Kairóban maradni. Buller csapatai K­o­r­t­i­b­a mennek. A a­­k­w­i 11 hadnagy a Szuákim erődítéseinek védel­mére rakott aknák megvizsgálása alkalmával vé­letlen robbanás következtében megöletett. London, febr. 28. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) Egy Abukb­ából érkezett távirat szerint azért siettették Buller csapa­tainak visszavonulását Gakdulba, mert hat­ezer felkelő ágyukkal közeledik Kartumból. Korti, febr. 27. Buller tábornok serege élén Gakdulba érkezett. Olaszország Afrikában. Róma, febr. 28. A Stefánia-ügynökség Pe­­rimből jelenti, a második expeditióval érkezett olasz csapatok részint A­sszad részint Beilul hely­őrségét fogják képezni. Róma, febr. 28. A „Washington“ hajó a harmadik olasz expedícióval Port-Szaidba ér­kezett. Francia-khinai háború. Fáris, febr. 28. Mint a Havas-ügynökség Shanghaiból ma délről jelenti, Pekingben az a hit kering, hogy a birodalom minden főtisztvise­lője meghivatott, hogy véleményeket nyilvánít­sák: a háború folytatása vagy a békekötés volna-e célszerűbb. Az „Arany ember“ Bécsben. Bécs, febr. 28. (Saját tudósítónk távirata.) Az „Arany ember“ ma került először színre a wiedeni szik­házban oly nagymérvű érdek­lődés között, minőre nem emlékezünk. A jegyeket már napok előtt mind elkapták. Az ázsiatárs nagy­ban virágzott. Egy zártszékért 30 forin­tot is fizettek. Bécs legelőkelőbb körei je­lentek meg az előadásra s ott láttuk Károly Lajos főherceget is. A darab sikere fel­­vonásról-felvonásra fokozódott s Jókait háromszor-négyszer hívták ki minden felvonás után. Számos ba­bérkoszorút kapott, magyar nemzeti szín szalagokkal. A fordító, Schnitzer is kapott tapsokat. Az előadás négy óra hosszat tartott, de a közönségen legkevésbbé sem látszott meg, hogy kifáradt volna. Bátran mondhatjuk, hogy Bécs közönsége rég látott ily fényes premieret. A közön­ség lelkesedése a szerző iránt, határtalan. A wiedeni színház talán sohasem visszhangzott oly viharos, fal­rengető tapsoktól és hangos tetszésnyilvánulásoktól mint ma este. Bécs, febr. 28. (S­a­j­á­t külön t­u­dósi­­sitónk távirata.) Az „Arany ember“ első előadása fényes sikerrel ment végre. Mind­végig határtalan lelkesedés uralkodott a színházban, mely szorongásig megtelt. A páho­lyokban, erkélyen, földszinten Bécs irodalmi és mű­vészi közönségének szine-javát láttuk. Jókait és a szereplőket minden kép után ö­t­s­z­ö­r-h­at­szor kitapsolták. Jókai­nak óriási h­a­b­o­r,k­o­s­z­o­r­ú­k­a­t nyújtot­tak át magyar nemzeti s­z­i­n­ű szalag­gal. Schnitzer, a fordító átdolgozása igen ügyes, főleg a végső felvonás kiengesztelő hatást tesz. Az előadás nagyon jó volt. Kivált gróf Törökné­ Buschka (Noémi), Girardi (Kristyán Tódor), B­­­a­s­e­l (Fabula) és Friese (Brazovics) tűntek ki. A díszletek, kiállí­tás nagyon szépek. Az előadást Károly Lajos főherceg is végig nézte és ő is lelkesen tapsolt a közönséggel, mely a magyar darab láttára magyar módon lelkesült és olyan tapsvihart idézett elő, a­milyent bécsi színházban még nem hallottak. A je­gyeket a legközelebbi előadásra már mind elkap­kodták.

Next