Budapesti Hírlap, 1885. március (5. évfolyam, 59-89. szám)
1885-03-01 / 59. szám
A botránkozással olvassuk, hogy a műipari iskola fafaragászati osztályának tanítója az és elhunyt Huszár Adolf szobrász egyik segédje közösen fordultak az aradi vértanuk szoborbizottságához, hogy közösen készítsék el Huszár vázlata után a vértanuk szobrát; ha ezt komolyan vennénk, tiltakoznunk kellene az ilyen közös „geschalt“ ellen, mert a kevésbbé szakértők is tudják, lelkes egységet igénylő művet nem lehet en companie létrehozni; s megrovásunkkal illetnék pedig azt a munkakeresetet, mely oly mű létrehozására akar vállalkozni, melyhez képességek és tehetségeknek eddig jelét, biztosítékát nem adták. Tisztelettel kérjük s óva intjük tehát az aradi vértanuk-szobor bizottságát, a végeldöntésnél jól fontolja meg, kire bízza az emlék kivitelét, mert igen kívánatos, hogy a szóban levő szobor méltó legyen a hősök érdemei s a hazához, mely azt kegyeletből emeli a honfiúi érdemnek, s ne engedje magát egyesek s illetéktelen közegektől esetleg befolyásolni. Nézetünk szerint a teendő, ha Huszár Adolf vázlatát kívánjuk létesíteni, melynek műbecse a pályázati első dij odaítélésével szentesittetett, a szoborbizottságnak nem lehet oka az országos képzőművészeti társulathoz szabad elhatározásából tett azon kérdésére: kire bizassék Huszár vázlatának kivitele, az ajánlott Zala Györgyöt mellőzni. Ha azonban Huszár vázlatának kiviteléhez a szoborbizottság nem ragaszkodik, hirdessen új pályázatot, idő, pénz, századokra készülő monumentális alkotásoknál úgy sem jön tekintetbe s nem szokott irányadó lenni s ez esetben adassék a szobor kivitele az uj pályázat nyertesének. Budapest, 1885. febr. 27. Aggházy Gyula, Baditz Ottó, Barabás Miklós, Benczúr Gyula, Brodszky Sándor, Brack Lajos, Donáth Gyula, Feledi Tivadar, Feszty Árpád, Greguss Imre, Gyulay László, Jakobey Károly, JendrasikJenő, Kardos Gyula, Kimnack László, Ligeti Antal, Manheimer Adolf, Molnár József, Paczka Ferenc, Pataky Laci, Pörge Gergely, Roskovics Náci, Somogyi Dániel, Spányi Béla, Stetka Gyula, Szárics Imre, Telepy Károly, Temple Jancsi, Tornai Gyula, Tölgyesy Arthur, Uhl Sándor, Vastagh György. * (A szegedi „Vöröskereszt - egyesület“) tegnap esti hangversenye a lehető lefényesebben sikerült. Az est sikeréből az oroszlánrész mindenesetre a Budapestről oda lerándult operaházi tagok érdeme, névszerint Bártól Bóci Viktoriné, Coppini Zsófia kisasszonyoké és Pini úré. Ezeket a hallgatóközönség frenetikus tapsokkal fogadta, koszorúkkal árasztotta el s nyolc-tizszer is kihivta egymásután. Nagyban előmozdíták az est sikerét Nagy Vince társulatának tagjai is, kik az „Eljegyzés lámpafénynél“ című operettet adták elő, mely után fényes bankett következett. — Az est jövedelme 1000 írtnál jóval többre rúg. * (Uj zeneművek.) A „V a d g a i amb“-nak Gerő Károly népszínművének összes eredeti dalai, melyeket Szentirmay Elemér szerzett, megjelent a második füzér, 10 dallal. A füzet címlapján Pálmai Ilka színezett jelmez képe látható. Kapható a „Harmonia“ nemz. zenemű kereskedésben váciutca 3. Ára 1.80 frt Ifj. Rácz Pál 1885-ki jogászcsárdása megjelent zongorára, ára 1 frt. TÁVIRATOK. A vámemelések. BOCS, febr. 28. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) A félhivatalos „Pol. Corr.“ egy budapesti levele szerint az osztrák-magyar vámértekezleten egyesített vámnovella mindkét törvényhozó testületnek elébe terjesztetik már 7—8 nap alatt. Az előterjesztés gyorsítása az osztrák képviselőház ülésszakának már csak rövid tartamára való tekintetből, szükségesnek bizonyult. Ugyanaz a levél konstatálja, hogy a gazdasági helyzet Magyarországon általában véve kielégítő. Ennek bizonysága ama körülményen kívül, hogy a legtöbb bankintézet több osztalékot ad, mint 93- ban, és továbbá, hogy a takarékpénztárak betétei nagyobbodnak, különösen az a tény, hogy az állami bevételek a folyó év első hónapjaiban szabályszerűbben folynak be, mint 1884 hasonló szakában, jóllehet jelenleg a hatóságok, a pénzügyminiszter utasítására sokkal enyhébben járnak el az adók behajtása körül, mint korábban. Az angol kormányválság, London, febr. 28. A parlament mindkét házában tegnap a késő esti órákban ejtetett meg a szavazás amaz indítvány fölött, melylyel az ellenzék kérte a parlamentet, fejezze ki BUDAPESTI HÍRLAP. (59. sz.) 1885. március 1. bizalmatlanságát és rosszulását a mostani kormány politikája iránt. Ez indítványt a felsőház, ahol azt Salisbury marquis terjesztette volt elő és indokolta, 198 szavazattal 68 ellenében elfogadta, míg az alsóház a Sir St. Northcote által előadott hasonértelmű indítványt 302 szavazattal 288 szavazat ellenében elvetette. A kisebbséggel valamennyi parnellita — szám szerint harminckilencen — több szabadelvű párti képviselő, köztük Forster és Goeschen szavazott. London, febr. 28. A „Daily News“ az a véleményét nyilvánítja, hogy a kormányt valószínűleg visszalépésre fogja bírni az a körülmény, hogy csak csekély többséggel rendelkezik. A ma tartandó minisztertanács a lemondás kérdésével fog foglalkozni. A konzervatív párt közlönyei elkerülhetetlennek tartják, a kormány lemondását. A „Times“ azt írja, hogy az forog kérdésben, vájjon a minisztérium túlélheti-e azt, amit a jelen viszonyok közt komoly vereségnek kell tekinteni. London, febr. 28. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) A lapok az alsóházban tegnap történt leszavazással fogalkoznak. A kormánypárti félhivatalos „Daly News“ egy félhivatalos entrefiletben azt írja, hogy a kormány elhatározta a visszalépést, az esetre, ha a többség tizenöt szavazaton alul esnék. A vezércikkben azt írja aztán a nevezett lap : „Kérdés a kormányra nézve, ha várjon a tizennégy szavazatu többség igazolja-e a hivatalban való maradását. — A mi tanácsunk az volna, hogy az ülésszak munkáját a leggyorsabban végezze el s novemberre új választást írjon ki. — Mindazonáltal lehetséges, hogy Gladstone és kollegái kötelességüknek tartják visszalépni. A „Times“ ezt mondja : „A miniszterek formaszerűleg meg vannak óva az azonnal való visszalépéstől; más kérdés az, várjon a kabinet e leszavazást, melyet minden körülmények közt erős vereségnek kell tekintenie, túlélheti-e. Ha a kabinet ama nehézség ellenére, hogy ellenzéki férfiak foglalják el helyét, csak 14 szavazatnyi többséget bír kierőszakolni, akkor az alsóház és az ország minden bizodalmát elveszítette. A kabinet „technikailag“ megmenekedett, erkölcsileg le van győzve, hitelvesztett, el van ítélve. Egy tizennégy szavas többség ezenfelül többé nem „working majority“ (kormányképes többség), azzal egy kormány sem ellenőrizheti illetékesen az ország ügyeit. A „Standard“, mely hasonló módon ír, a következő szavakkal zárja be okoskodását: „A legrosszabb a kabinetre nézve, hogy az alsóházban kifejezett bizalmatlanság csak gyenge, redukált visszhangja a nép bizalmatlanságának.“ A „Morning Post“ így ír: „A kabinetnek vissza kell lépni, mert, az alsóházban csak a kormány tagjaiból és a hivatalnokokból áll a többsége. Elvárjuk a kabinetnek azonnal való visszalépését.“ London febr. 28. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) Itt általános a vélemény, hogy a minisztérium a múlt éjjeli szavazás következtében nem maradhat továbbá hivatalban. A liberálisok azt hiszik, hogy Gladstone azt fogja indítványozni a királynőnek, hogy hívja föl Göschent a kabinet alakítására. Tory-körökben ellenben határozottan azt hiszik, hogy a királynő Salisburyt fogja meghívni. A parlament két házának konzervatív vezérei a szavazás után azonnal értekezletet tartottak. London, febr. 28. A „Daily Telegraph“ második kiadásában azt írja, hogy parlamenti körökben kétségbe vonják, hogy a kabinet oly csekély többséggel kormányon maradhatna. Már régibb idő óta köztudomású dolog, hogy az orvosok nem fogják megengedni Gladstonenak, hogy még sokáig teljesítse jelenlegi izgató kötelezettségeit és kétséges, vájjon a kormányelnök el tudja-e viselni azt a súlyos terhet, melyet az új parlamenti helyzet vállaira rak. London, febr. 28. A mai miniszteri tanácskozás délután 2 órától esti 17 óráig tartott. A legmegbízhatóbb forrásból vett értesülés szerint a minisztérium elhatározta, hogy nem mond le. A szudáni háború. London, febr. 28. (A „Bp. Hp.“ eredeti távirata.) Graham tbk. kénytelen még egy hétig vagy tíz napig Kairóban maradni. Buller csapatai Kortiba mennek. A akwi 11 hadnagy a Szuákim erődítéseinek védelmére rakott aknák megvizsgálása alkalmával véletlen robbanás következtében megöletett. London, febr. 28. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) Egy Abukbából érkezett távirat szerint azért siettették Buller csapatainak visszavonulását Gakdulba, mert hatezer felkelő ágyukkal közeledik Kartumból. Korti, febr. 27. Buller tábornok serege élén Gakdulba érkezett. Olaszország Afrikában. Róma, febr. 28. A Stefánia-ügynökség Perimből jelenti, a második expeditióval érkezett olasz csapatok részint Asszad részint Beilul helyőrségét fogják képezni. Róma, febr. 28. A „Washington“ hajó a harmadik olasz expedícióval Port-Szaidba érkezett. Francia-khinai háború. Fáris, febr. 28. Mint a Havas-ügynökség Shanghaiból ma délről jelenti, Pekingben az a hit kering, hogy a birodalom minden főtisztviselője meghivatott, hogy véleményeket nyilvánítsák: a háború folytatása vagy a békekötés volna-e célszerűbb. Az „Arany ember“ Bécsben. Bécs, febr. 28. (Saját tudósítónk távirata.) Az „Arany ember“ ma került először színre a wiedeni szikházban oly nagymérvű érdeklődés között, minőre nem emlékezünk. A jegyeket már napok előtt mind elkapták. Az ázsiatárs nagyban virágzott. Egy zártszékért 30 forintot is fizettek. Bécs legelőkelőbb körei jelentek meg az előadásra s ott láttuk Károly Lajos főherceget is. A darab sikere felvonásról-felvonásra fokozódott s Jókait háromszor-négyszer hívták ki minden felvonás után. Számos babérkoszorút kapott, magyar nemzeti szín szalagokkal. A fordító, Schnitzer is kapott tapsokat. Az előadás négy óra hosszat tartott, de a közönségen legkevésbbé sem látszott meg, hogy kifáradt volna. Bátran mondhatjuk, hogy Bécs közönsége rég látott ily fényes premieret. A közönség lelkesedése a szerző iránt, határtalan. A wiedeni színház talán sohasem visszhangzott oly viharos, falrengető tapsoktól és hangos tetszésnyilvánulásoktól mint ma este. Bécs, febr. 28. (Saját külön tudósisitónk távirata.) Az „Arany ember“ első előadása fényes sikerrel ment végre. Mindvégig határtalan lelkesedés uralkodott a színházban, mely szorongásig megtelt. A páholyokban, erkélyen, földszinten Bécs irodalmi és művészi közönségének szine-javát láttuk. Jókait és a szereplőket minden kép után ötször-hatszor kitapsolták. Jókainak óriási habor,koszorúkat nyújtottak át magyar nemzeti szinű szalaggal. Schnitzer, a fordító átdolgozása igen ügyes, főleg a végső felvonás kiengesztelő hatást tesz. Az előadás nagyon jó volt. Kivált gróf Törökné Buschka (Noémi), Girardi (Kristyán Tódor), Basel (Fabula) és Friese (Brazovics) tűntek ki. A díszletek, kiállítás nagyon szépek. Az előadást Károly Lajos főherceg is végig nézte és ő is lelkesen tapsolt a közönséggel, mely a magyar darab láttára magyar módon lelkesült és olyan tapsvihart idézett elő, amilyent bécsi színházban még nem hallottak. A jegyeket a legközelebbi előadásra már mind elkapkodták.