Budapesti Hírlap, 1885. április (5. évfolyam, 90-118. szám)

1885-04-01 / 90. szám

s BUDAPESTI HÍRLAP. (90. sz.) 1885. április 1. g a d n i. Sem embert, sem pénzt kimélnünk nem lehet, midőn a katonák életéről van szó. Mi azon­ban tisztán akarunk látni s csak oly embereket akarunk magunk előtt, kik csak az igazat mond­ják. Ennek a minisztériumnak pénzt adni? SohalA hadügyminiszter­nek maradni kell, hogy minden rendszabályt alkal­mazásba vegyen. Lewal tábornok hadügyminiszter: Már megtettem. Clémenceau: Annál jobb, annál is inkább kellenek oly miniszterek, kik velünk szem­ben felelősek. Nem kell a helyzetet tulozniok, eléggé szomorú ez. Majd ha oly minisztérium következik, mely az igazat megmondja, csak akkor hozzuk meg végső határozatainkat. Duval hasonlóképen kijelenti, hogy a ház e minisztériummal többé nem vitatkoz- hatik. (Tetszés.) Blbot ünnepies hangon jelenti ki, hogy mindenekelőtt a nemzeti becsületet kell szem előtt tartani, és a következő napirendet indítványozza: „A kamara el lóvén határozva minden áldozatot meghozni, mely a nemzeti becsület integritását fön- tarthatja, s bízva a hadsereg vitézségében, megrójja a kormány elkövetett hibáit és sajnálja, hogy előbb a teljes valóságot nem «.ismerte.“ E napirendhez csatlakozik a Clémenceau által indítványozott na­pirend, mely a következőleg hangzik: „A kamara elhatározván, hogy megszavaz minden hitelt, hogy a katonákon segíthessen 8 a midőn a minisztérium politikáját elitéli, napirendre tér.“ Ferry azt kívánja, hogy előbb szavazzák meg a hitelt, s csak azután tárgyalják az interpelláció­kat. A kamara azonban 308 szóval 161 ellen elhatározta, hogy előbb Cle- menceau és Eibot interpellációját fogja tárgyalni. A szavazás alatt óriási volt az izgatottság. Nehány miniszter, előre sejtve a bekövetkezett eredményt, eleve eltávozott. Az elnök megindult hangon hirdeti ki az eredményt. Ferry miniszterelnök helyén állva szólani akar. Mindenfelülről, de különösen a jobboldalról azt kiáltják feléje nagy zajjal, hogy menjen a szó­székre. A jobboldal dühöng. Cassagnac közbekiált: »Ez alegnagyobb bűnös!“ Ferry (nyu­godt, halk hangon) A kabinet tudja a szavazás jelentőségrét, s beadja lemondását. (Közbekiál­tások: „Azonnal!“) Ezután bátyjával, a miniszte­rekkel és az államtitkárokkal együtt elhagyja a ter­met. Kimenőben nehány képviselő kezet nyújtott neki. Erre nehány pillanatig mély csönd állott be. Az ülés képe. Lehetetlen a kamarák külső kópét leírni a megelőző jelenet alatt. Mintha a képviselők többségét láz ragadta volna el. Csakis a centrum, mely máskor oly zajosan tapsolt a miniszter beszédeinek, ült né­mán és mogorván helyén. Alig is történt kísérlet a miniszterelnök megmentésére. A miniszterek több­sége belenyugodott sorsába, csakis Tirard válaszolt hevesen azokra a sértő kifejezésekre, a melyeket utána kiáltottak. Az ellenzéki szónokok úgy­szólván ijesztő benyomást tettek mindazokra, a kik még nem voltak tanúi az efféle jeleneteknek Franciaországban. Clémenceau nehezen palái tolt izgalommal kezdte beszédét, mely később ijesztő hevességet öltött. E közben jobbról-balról őrjöngtek és dühöngtek kö­rülte. Minden pillanatban egy másik képviselő ugrott tol, hogy a dühtől rekedt hangon gyalázó szavakkal illésé a minisztereket. Senki sem merte eze­ket védelmezni. Miután a minisztérium megbukott és a minisz­teri pad megüresedett, az izgalom is szűnni kezdett s egyáltalában nem keltett jó benyomást, midőn D e- 1 a f o s s e bonapartista képviselő kezdte olvasni indítványát a minisztérium vád alá helyezése iránt. Szavait még a kormány ellenei is móltatlankodással fogadták, szenvedélyes kifakadásai elvesztek az álta­lános zajban. Az elnök már föl akarta tenni a kér­dést a sürgősség iránt, midőn Marét és L a i- s a n t szélsőbali képviselők kiabálni kezdtek, hogy az indítványhoz hozzájárulnak és Laisant szintén határozati javaslatot nyújtott be a vád alá helyezés iránt. Az indítvány azután 304 s z óval 161 ellen elvettetett. Az elnök, aki ezút­tal csodálatraméltó nyugalommal és szilárdsággal vezette az ülést, megindult szavakban fejezte ki a kamarák és az ország bizalmát és ragaszkodását, a Tong-Kingban küzdő katonák és vezéreink iránt, mire percekig tartó viharos éljenzés támadt. Az utcák. Mialatt a kamarában a vihar dúlt, a Bourbon palota előtt óriási közönség gyűlt össze. E tömegből kivált egy rósz s a belügyminiszteri palota elé vo­nult, mely a kamara épületétől csak néhány lépés­nyire fekszik. A palota bejáratait elzárták. A tömeg úgy itt, mint a kamara előtt ordítozni kezdte: „A b a s F e r r y“, egyébként a rendőrség által, mely arra szorítkozott, hogy a közlekedés meg ne zavar- tassék, féken tartatott. A palota parancsnoka, a ki a queszturával sürü érintkezésben állt, szemmel tar­totta a kamara épületét; a nagy rácsajtókat itt is be kellett zárni, nehogy a tö­meg, az udvarba hatoljon. Midőn Roche­fort a minisztérium bukása után kilépett a ka­mara épületéből, a jelenlevő intranzigensek nagy ovációval fogadták : „V ive Rochefort!“ „A bas Ferry!“ kiabálták és gyalázták a miniszte­reket. Végre néhány ember vállára emelte az int ranzigens vezért s bármeny­nyire is szabadkozott Rochefort diadalmenetben vitte aConcordehi- 8 i gr a mely zsúfolva volt kiváncsiakkal. Számos képviselőnek a gunyolódók és zajongók egész sortü- zón kellett keresztül haladnia. A képviselőket, kik mint opportunisták voltak ismeretesek, sértegették. Többék közt azt kiáltották feléjük: „I s m é t egy árul ó.“ Szerencsére tettlegességekre nem került a dolog. Az ülésnek már rég vége volt s még mindig álltak emberek a kamara előtt. Clémenceau t viharos éljenzéssel fogadták sőt is vállon vitték a Concorde térig. A Faubourg-Saint-Germainból is számos kiváncsi érke­zett, kik már csoportokban álltak, midőn a lapok hozták e kabinet bukása hírét. A Place de la Con­corde feltűnően élénk volt. Átalában azt beszélték, hogy ha a kormány meg nem bukik, a forra­dalmárok tán megkísértették volna éjjel föl­kelést idézni elő Párlsban. Lehetséges, hogy mig a kormány megalakul, valami putcsot meg fognak kisérleni. A couloirokban Freycinet-t emlegették miniszterelnök gyanánt, s ha Freycinet a válságos időben kész kabinetalakitásra vállalkozni, kétséget sem szenved, hogy az uj kormány rövid idő múlva meg fog alakulni. A külföld előtt nehezen lehet azt az izgatott­ságot érthetővé tenni, a mit a tong-kingi hírek itt elő­idéztek. Ha valaki azt mondja, hogy a katonákat vissza kell hívni s a háborút nem kell tovább folytatni, tapssal üdvözlik. Az újság elárusító kiadók valóságos ostrom alatt állanak s az újságáru­sok kiabálva futnak végig a boulevárdokon. Egyes lapok külön kiadásokat rendeztek. — A sergeantok eddig fentartották a rendet. A Páris kormányzójá­nak parancsnoksága alatt álló csapatok semmi pa­rancsot nem kaptak a beavatkozásra. Az a hir terjedvén el, hogy éjjeli ülés lesz, a kamara épület élőt még sürü csoportok állanak, de nyugodtan viselik magukat. Az épület sötét ud­varán őrség áll. G r ó v y elnök a mai miniszterta­nácsban oda nyilatkozott, hogy Tong-Kingban erős rendszabályokat kell alkalmazni. A bou- levard-lapok Négrier halálát jelentik, de e hirt megcáfolják. A ma összeülő Szuez-csatorna bizottságról senki sem beszél. A kiegyezés Ausztriával. A vám- és keres­kedelmi szerződés iránti tárgyalások a „B. C.“ sze­rint valószínűleg junius hó folyamán fognak megin­dulni — föltéve, hogy addig az osztrák képviselő választások már véget értek. A pestvidéki tankerület vezetését Say dr. főigazgató halála után ideiglenesen Lutter Nán­dor dr. bpesti főigazgató vette át. Az ideiglenes állapot nem tarthat sokáig, mert a tanév vége felé közeledik s a júniusi érettségi vizsgálatokon már az uj főigazgatónak kell elnökölni. — A megürült állomásra sok a jelölt, de mint jó forrásból halljuk, a miniszter Mészáros Nándor pécsi főigazgató, H o m a n n Ottó kolozsvári egyetemi tanár és H o f f e r Károly V. kér. reáliskolai igazgató kö­zül fog választani. A megállapodás még nem tör­tént meg, hir szerint azonban Homann Ottónak van a legtöbb kilátása az uj hivatal elnyeréséhez. Az egyetem bölcseleti tanszékének betöltésé­nél, a különböző hírekkel ellenkezőleg, első sor­ban Szász Béla a kolozsvári egyetem tanára jön tekintetbe, mint aki a kolozsvári egyetemen kezdettől fogva tanítja a bölcseletet. Csak abbán az esetben tér el a miniszter a szék betöltésénél a rendes szokás­tól, ha Szász Béla nem reflektál a bpesti tanszékre. S ez esetben Pan ért, Medveczky már nyilv. rendkí­vüli tanár lévén, nevezik ki, mint a ki kiváló mű­velője a bölcseleti tudományoknak. A többi jelölt szóba sem került. Őszi hadgyakorlatok. A közös hadügymi­nisztérium — mint Bócsből értesülünk — ez évre is nagy őszi hadgyakorlatot tervez Cseh­ország észak-nyugati részében Prága és Eger között. Azonkívül még FelsŐ-Ausztriában, Stájer- országban és Szlavóniában is lesznek nagyobb gyakorlatok, a melyeknél valószinüleg ő Felsége szintén meg fog jelenni. Főigazgatók értekezlete. Trefort közokta­tásügyi miniszter, valamint a múlt évben, úgy a je­len évben is behívta a fővárosba az ország összes tantestületi főigazgatóit, több fontos ügyben való tanácskozásra. A tanácskokásókat — mint a „N—t“ értesül — Klamarik János dr. osztálytanácsos vezeti. Jelen vannak: Lutter Nándor dr. Budapest fővárosi, Wiedermmann Károly pozsonyi, Nuber Sándor besztercebányai, Békessy Gyula debreceni, Páll Sándor kolozsvári, Elischer József nagyszebeni, Petrovich Ferenc nagyváradi, Fehér Ipoly dr. sze­gedi, Mészáros Nándor pécsi és Németh Antal dr. győri tankerületi főigazgató. A kassai főigazgatót betegsége gátolta a megjelenésben. A tanácskozás öt napot fog igénybe venni és tárgyai a következők: Tankönyvek megbirálásának, engedélyezésének és használatának szabályzata. A tanintézetek nagyobb fölszerelése és ezzel kapcsolatban a fölvételi dijak ügye. A reáliskolai tantervhez készült módszeres utasítások életbeléptetése. A helyi tantervek ügye s ezzel kapcsolatban a módszeres tanértekezletek prak­tikusabbá tétele és egyszerűsítése. A készítendő igazgatói utasítások elveinek kitűzése stb. — Az uj utca-tlsztitó rendszer holnap ápri­lis elsejétől fogva lép életbe a bel- és Lipótváros­ban. A söprés a négy uj utca-tisztitó géppel esteli 11 órakor kezdődik s reggeli 4 óráig tart. — A közrendószeti bizottság ma ülést tartott, a melyen Török János az uj főka­pitány is részt vett. A főkapitányt elnök a bizott­ság nevében üdvözöl és ígérte, hogy nehéz műkö­désében a bizottság támogatására mindig számíthat. Ezután Schwa r ezer Öttó dr. interpellálta Horváth János tanácsnokot, mint a szinházvizsgáló bizottság elnökét, hogy valóság-e az ä hir, hogy a kir. operaházban két oldalajtót, mely a földszinti közönség rendelkezésére állt, újabban befalaztak s igy két kijáróval kevesebb van; s ha ez igaz, min alapul ez intézkedés? Horváth tanácsnok vála­szában elismerte, hogy két oldal kijáró csakugyan befalaztatott. Történt pedig az aképen, hogy a dec. 23-iki szemle alkalmával a vizsgáló bizottság figyelme felhivatott arra, hogy ez a két oldalajtó, amelyek fölé oda van Írva: „kijárat“ — tulajdonképpen csak tévedésbe ejti a közönséget, mert nem az utcára vezetnek ki, hanem tekervényes folyosóra, honnan a — szinpadrasaz udvari páholy egy elzárt ajtajához lehet jutni. Interpelláló a választ kielégítő tudomásul vette. — Most a bizottság tárgyalás alá vette a magyar államvasutak ajánlatát, hogy a város bizonyos pontjairól a szabályoknak megfelelő o m- nibuszokat (számra nézve 40-et) közlekedtet­hessen a központi pályaudvarhoz. Az ajánlatot a bizottság elfogadja olykép, hogy a vállalat a vonatok indulása előtt és érkezése után az utazó közönség rendelkezésére álljon. Az omnibuszok köz­lekedhetnek 10 percenként is, de az indulásoknak a vasúti menetrenddel is összhangozni kell. A vállalat nem akadályozza egy esetleges nagy omnibuszvállalat alakulását, de a nagy vállalat eze­ket a vonalakat és omnibuszokat átveszi. A viteldij 10 kr. lesz. Ezután F e 1 e k i Miklós kérel­mére a bizottság ajánlja, hogy a budai színkörhöz nehány omnibusz rendeltessék ki a nyári előadások­hoz, a mely kocsik a közönséget 30 krajcárjá­val fogják Pestre átszállítani. Azután hosszú és igen beható vita folyt a tánciskolák és tánctermek rendezésére vonatkozó sza­bály fölött. A tanácskozásban minden tag élénk részt vett, különösen Török János főkapitány, a kinek a helyzet nagy ismeretéről tanúskodó fejtegetéseit élénk tetszéssel fogadták. A vezérelvek, melyek sze­rint a hírhedt tánctermek a szabályok alá vonatnak, nagy megritkulására vezetnek e helyiségeknek. A főka­pitány felkéretett, hogy készítsen a kifejtett elvek alapján szabálytervet, mely a jövő ülés tárgya lesz. — A fővárosi egyesület mai érte­kezletén Medrey Zsigmond szőnyegre hozza áz O r c z y-k ért elzárását a közönség elől, illetőleg a kert látogatásának csak a belépő jegyekkel bí­rókra korlátozását. Mellesleg felemlité még, hogy az egyetemi füvészkertbe se mehet vasár- és ünnepna­pokon a közönség s tudomása szerint a budai vár- kertet se lehet látogatni. Kamermayer az Orczy-kertre nézve felhozta, hogy egyszér ugyan meglátogatta őt Szvetics ezredes, a Ludoviceum igaz­gatója, de vízvezetéki ügyben s ekkor felemlité azt FŐVÁROSI OGYEK.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék