Budapesti Hírlap, 1885. április (5. évfolyam, 90-118. szám)
1885-04-09 / 97. szám
i belkérdéseket, se az alkotmány kiépítés, se a budget-egyensúly, se az állam és egyház közti viszony, se az oktatási reform, se a gazdasági válság, se a munkáskérdés ügyét. E helyett egy semmit mondó frázist olvasunk a programmban, mely szerint a kormány, a köztársasági erők koncentrációjára és a választási törvény becsületes alkalmazására fog törekedni. Más értelmet e szavaknak nem tulajdoníthatunk, mint azt, hogy ez a kormány is, mint megannyi előde, az ellentétes irányú köztársasági csoportok közt lavírozni fog, a törvények megszavazása céljából velük esetről esetre megalkuszik, szóval opportunista lesz. E programm nem biztosít se a megalkuvások sikeréről, se a párttöredékek kitartó egyetértéséről s közös erejű támogatásáról. Nem marad más garancia a Brissonkabinet tartóssága mellett, csak az a félelem, hogy ha a pártmoloch ezt is fölemészti, a köztársaság nem lesz képes több minisztert produkálni, Brisson után már csak lejárt emberek közt választhat, lehetetlen kombinációkat ültethet kormányra a respublika elnöke. Tán elég alapos ok lesz e veszély, s a félelem egy újabb krízistől, a mostaninak még sötétebb kilátások közt ismétlődésétől, hogy a pártárnyalatok jobban fegyelmezzék magukat s összetartsanak. De garanciának ez nagyon kevés, kilátásnak a jövőre — nagyon szomorú. Közös minisztertanács. A külügyi hivatalban ma délután 2 órától 4-ig a közös miniszterek, továbbá az osztrák és a magyar kormány ama tagjai, kik a tegnapi tanácskozásokban részt vettek, folytatták azt a közös értekezletet, mely különösen a törvényhozás elé terjesztett vámnovellával foglalkozott. A két kormány abban állapodott meg, hogy a vámnovella ezúttali tárgyalásától most eltekint, miután az osztrák kormány annak tárgyalását a birodalmi tanácsban most keresztülvinni nem tartja célszerűnek. A magyar kormány részéről a képvia derék apostol működésének színhelyére, Sziklásfalvára betekintünk. Csendes, zajtalan község ma is, melynek a munka rendes medrében folyó élete nem szolgáltat érdekkeltő eseményeket a hírlapok ujdonsági rovataiba. A járásbíróság és a törvényszék börtönőre emberemlékezet óta nem jött érintkezésbe e falubeli emberrel. Mert e nép erkölcsös és értelmes, dolgos és szelíd. A maga határával elégedett és az ég áldása fakad munkája nyomán. * Nincs is párja messze földön. Valódi kis paradicsom, az elhagyatott és sivár határú, bedőlt viskójú szomszéd községek közepett. Határában ipar, rend és jólét honol. Gazdag és válogatott fajú gyümölcsösök szegélyzik a hegykatlanban fekvő község erdős oldalát. Szántóföldjein rendes munkára vall a mélyen vájt barázda. Szabályzott mederben hömpölyög tova patakja és gondosan csatornázott bársonyréteket öntözget a megnyitott zsilipeken. Illemtudó üdvözléssel köszönt a falu tiszta népe a szabályzott fasorokkal beültetett utcákon. A díszes templom, a község lakályos háza, az iskola, a lelkészlak, a kisdedóvoda, a szegények háza ízléses stíljükkel bármely kisebb városnak díszére válnának. A jólét egyszerű csinossága fest az elégült földművesek egyszerű házain is. Tisztán kimeszelt, tágas ablakú kőfalaikon zsindelytető ül. Takaros udvaraikon csak úgy hemzseg a nemesített fajú, tarka majorság. Izmos lovak, tőgyes tehenek majszolnak az istálló jászolánál. Magas osztagok körül sürög-forog cselédjeivel az értelmes gazda. Egyet igazít, mást utasít , a zakatoló gépnél dolgozó szapora munkások között. Míg megszólal az esti harangszó, elnémítja a zajt és pár percre az áldást lepermetező ég felé irányozza a hálás szivek érzelmeit. Majd oda telepszik a gyümölcsfák alatt párolgó bográcsosok körében férfia és asszonya, apraja és nagyja. Kézről-kézre jár a megszelt kenyér és a friss forrásvízzel telemerített kulacs. A kicsinyeknek maga oszt az ételből az anyjuk. Biztatja a nagyok étvágyát. Ne hagyják szégyenbe a főztjét, eléggé rászolgáltak a jóllakásra. Derült kedv, szelíd tréfa, elégültség, szívélyesség hangolják vidorra ez idilli képet. A szomszédos elszegényedett községek lakói azt tartják, hogy Sziklásfalvát a „jó igézet fogta meg.“ Mert határában emberemlékezetre nem perdült meg az árverező dob. Nem ment idegen kézre egy fertálytelek sem. Sziklásfalviak bérlik az uraság háromezer holdas pusztáját és félig magukhoz váltották a szomszéd községek határait is. A pálinkás zsidó mégsem tud e jómódú faluban zöld ágra vergődni. Sok megpróbálta, egymás után mindannyi kipusztult. És a „szenzálás“ se tekint be a faluba, aki másutt félévre előlegez a termésre, sőt lábon is megveszi szívesen az eladósodott gazdáktól. De Sziklásfalván nincs eladósodott gazda. Rosszul termő években a félretett fölösleg segíti ki a szükséget, meg a falu takarékmagjára. Ezért hajtogatják a szomszéd falvakban és nem minden irigység nélkül, hogy Sziklásfalvát a jó igézet fogta meg. A helyszínen aztán hitelesen elmondják a falu vénei, hogy miben állott e „jó igézet.“ Elvezetnek a község temetőjébe, egy egyszerű kőkereszt mellé, melyet sohasem hagy fris koszorú nélkül az emberi hála. Kényezve mutatnak rá Keresztes Imre nevére. Országos tömjén sohasem ünnepelte és világraszóló magasztalás. Csendes szerénységben folyt le nyolcvan évre terjedő élete a haza szolgálatában. Szakadatlan népe jólétén munkált, értelmének fejlesztésén, magyarosításán. Forradalom után bebörtönözte az önkényuralom. Ez időközt leszámítva, alig mozdult ki községéből, melynek ötven évig volt plébánosa. Meg is maradt nyoma odaadó munkásságának. Midőn Keresztes 1825 tavaszán odakerült, szegény, értelmetlen volt e nép. Maga a község is rongyos. Temploma dűlő félben. Csaknem egy roma plébánia. A határ sivár és elhanyagolt. A szalmaviskók rongyos fedelein kiáltott ki az elhagyatottság. Gyámoltalanság átka feküdt földjein. Tudatlanság, elfajultság honolt lakosai soraiban. A mai község, e paradicsom , erkölcsös, dolgos, értelmes lakosságával, dúsan termő határával, tiszta házsoraival, minta középületeivel, rendes iskolájával, jó módjával és erkölcseivel, takaros magyar népével egy derék apostol fáradozásának gyümölcse. Egy hosszú élet ügybuzgósága, egy fenkölt elme odaadó munkássága kellett hozzá. Zajtalan, igénytelen volt ez élet folyása, mint a csendes pataké, mely mintegy észrevétlen fakaszt termékenyítő áldást partjain. A maga idilli egyszerűségében, erkölcsi szépségében megható ez élet, munkás tevékenységében fölötte tanulságos. „Naplótöredékének“ tükre egyszerű világosságban adja vissza a gazdaságában, erkölcsében, nemzetiségében, szokásaiban átalakult község reformmunkáját. Mily egyszerű a nyitja, akár a Kolumbus tojásáé. Csak szívós kitartás kellett hozzá és munkás hazafiság. Magyarország hány községében kelne ma el ilyen — valódi apostol?! .Sokan vannak a hivatottak, de kevesen választottak. Spinoza dr. BUDAPESTI HIRLAP. (97. sz.) 1885. április 9. selőház közgazdasági bizottságának holnap tartandó ülésében erre vonatkozólag nyilatkozat várható. Tisza Kálmán, Szapáry gróf, Széchenyi gróf miniszterek és Matlekovits államtitkár ma este visszautaztak Budapestre. A horvát pótválasztások. Zágrábból írják ápr. 6-ról: K h u e n-Héderváry gr. bán, úgylátszik, a választási mozgalmakat illetőleg a teljes be nem avatkozás elvét követi, minélfogva valószínű, hogy a pótválasztásoknál az ellenzék nyerni fog egy vagy két kerületet. A Strossmayer-párt tizenharmadik apostolát valószínűleg Új-Gradiskában fogja megválasztatni Posovics dr. személyében, kinek ott biztos kilátása van a megválasztatásra, minthogy a papság erélyesen támogatja és a nemzeti párt még eddig jelöltet sem állított ellenében. Nagyon valószínű, hogy a nemzeti párt Bosniacit is elveszti, hol szintén Strossmayer-párt egy híve, Ivics zimonyi ügyvéd bsz legtöbb kilátással, hogy megválasztják. A nemzeti párt Bosnjaciban sem állított még jelöltet a mai napig, holott a választás már tíz nap múlva lesz. Viroviticban Pejacsevics Nándor gróf megválasztatása hír szerint bizonyos, míg Kricben, Starcsevics Dávid kerületében, érdekes küzdelem várható a tartománygyűlés mindhárom pártja közt. A 10 pótválasztásnál valószínüleg 4 nemzeti párti, 2 Strossmayer-párti és 4 Starcsevics-párti fog megválasztatni. Az angol-orosz viszály a londoni börzét csaknem élénkebben foglalkoztatja, mint a Gladstone-kabinetet. Tőzsdekörökből naponként a legellentétesb hírek érkeznek. Ezek jellemzésére csak két példányt közlünk. A békés irányzatú hírforrás szerint az angol kormány az orosz válaszjegyzék éppen nem kielégítő tartalma dacára a barátságos megegyezés felé hajlik, s hogy diplomáciai takarodója számára visszavonulási utat tartson fen magának, elterjesztett félhivatalos közlönyeiben azt a nézetet, hogy a vitás terület soha nem tartozott Afganisztánhoz, hanem gazdátlan avar pusztaság volt, melyet csak a nomád turkomán törzsek használtak emberemlékezet óta. E felfogás megegyezik az orosz kormányéval, mely maga részéről szintén hajlandó engedményeket tenni s a terület fölött Angliával megosztozni. Érdekes az a verzió, mely szerint az orosz diplomácia elhitette az angol kormánynyal, hogy Oroszországnak ugyan szüksége van ázsiai tartományai számára a déli tengerekre, de a partot —az angol barátság kedvéért — ezentúl nem Indiában igyekszik magának megszerezni, hanem Perzsiában. Ez persze az angol politikába éppen nem megnyugtató, mert az orosz hatalmi szférába került Perzsia az angol-indo birodalomra még nagyobb veszedelem, mint ha az oroszok Herátot elfoglalják. A tőzsde harcias irányzatú csoportjai jelentik is már, hogy ez orosz akció ellensúlyozására az angol kormány már legközelebb nagy pénzösszeggel felfegyverkezett katonai missziót küld Teheránba, melynek feladata lesz a perzsákat az angolok részére megnyerni s Sinowjeff volt teheráni orosz követ ármányos művét, melylyel a sah-t behálózta, megsemmisíteni. Ugyane forrás szerint az angolok egyéb bujtogatási manőverhez is fogtak : ügynökeikkel elárasztók a Kaukázus mohamedán lakóit, sőt a doni kozákok vidékeit is s felhasználva azok elnyomatását, — ezeknek pedig az orosz rendes hadseregbe történt beolvasztását, — a háború kitörése esetére általános lázadást szitának a Kaukázusban s az Ural és Don közti területen. Mindeme hírek csak azt igazolják, hogy ha lesz háború, ez terjedelemben és arányokban példátlan mérveket fog ölteni. FŐVÁROSI ÜGYEK. A fővárosi ügyosztályok új beosztása. A fővárosi központi közigazgatás újjászervezése alkalmából rendszeresített állomások választás útján betöltetvén, Kamermayer Károly polgármester már megtette a kellő intézkedéseket az új szervezet életbeléptetése iránt. Az új ügyosztályi és személyzeti beosztás, mely f. é. áprl8 hó 15- én lép életbe, a következő : A főpolgármesteri hivatalba jegyzőül Láng György tanácsjegyző, tollnokul pedig Eszlári Sándor rendeltetett ki. A polgármesteri hivatalban és pedig: a) Az elnöki és személyügyi osztályban: Ügyosztályvezető : Márkus József főjegyző, jegyző : Toperczer Péter, tollnok : Faller Ferenc, fogalmazó gyakornokok : Bogikich Árpád és Corzan-Avendano Gábor dr., b) a közegészségügyi osztályban: Ügyosztályvezető: Pézel István dr. tanácsnok, tollnokok : Hermann Béla és Szili József, fogalmazó gyakornok : Burián János dr. A tanácsi ügyosztályokban és pedig: I. A jog-, ipar- és rendészeti ügyosztályban: Ügyosztályvezető: Nagy Lajos dr. tanácsnok. Jegyző Vaszilievits János. Tollnok: Hamvai Sándor. Fogalmazó-gyakornokok: Egert József dr. és Paulovits János dr. II. A középítési ügyosztályban: Ügyosztályvezető : Kun Gyula tanácsnok, Jegyzők: Vosits Károly és Jandek János, tollnok: Stadnay Jenő dr., fogalmazó gyakornok: Piperkovits Bátor. III. A magánépítési, felmérési és szabályozási ügyosztályban: Ügyosztályvezető : Rózsa Péter tanácsnok. Jegyző : Pohl Ferenc. Tollnok: Herein Károly. Fogalmazógyakornok : Márkus Imre. IV. A katonai és illetőségi ügyosztályban: Ügyosztályvezető: Hamza Máté tanácsnok. Jegyző: Csendics Gyula. Fogalmazó gyakornokok : Molnár Kálmán, Nagy Péter, Dancs Tamás. V. Az adó- és illetékügyi osztályban: Ügyosztályvezető: Haberhauer János