Budapesti Hírlap, 1885. május (5. évfolyam, 119-148. szám)

1885-05-01 / 119. szám

V' » BUDAPESTI HÍRLAP. (119. sz.) 1886. május 1. 2 Ennek következtében a jobb jövedelmű plébáno­sok heves agitációt indítottak meg már is a kor­mány ellen, s körlevélileg akarják felhívni az országban levő összes esperességeket arra, hogy Trefort szándéka ellen tiltakozzanak. Eme moz­országot. A bűnvádi eljárási tervezet tárgyalására egybehívott bizottság ma ülést tartott. Tárgyalás alá vétetett az a kérdés, vájjon kötelező vagy fakultativ vádhatározat hozassék-e? Berezellya kötelező vádhatározat ellen szólal feli Az ügyészi vádindit- vány közöltessék a terhelttel, s csak ha ez kifogá­sokat emel, akkor határozzon az első folyamodásu biró. Schnierer egyetemi tanár szintén a köte­lező vádhatározat ellen szól és az osztrák törvényt ajánlja elfogadásra. C s e m e g i hangsúlyozza, hogy e kérdés a garanciák kérdése. Mindenütt a vádha­tározatnál megkívánják, hogy komoly garanciákat nyújtson. Az ügyész is csak lél, azért szükséges, hogy az ő indítványa megbiráltassék a hiróság ál­tal. Ő ugyan azt hiszi, hogy a fakultativ vád alá helyezési rendszer a tervezet szervezetébe beilleszt­hető és a maga részéről e rendszer elfogadását nem tartaná veszélyesnek, azonban a kifogások fölött ne a másod-, hanem az elsőfokú bíróság határozzon, ennek határozata ellen pedig jogorvoslatnak ne legyen helye. Németh János fölöslegesnek tartja a vádha­tározatot. Különösen ajánlja a skót eljárásban elfoga­dott rendszert. Sárkány a fakultativ vád alá helye­zés mellett nyilatkozik, F a b i n y i szintén a fakulta­tiv vád alá helyezés mellett szólal fel. Németh Péter kiemeli, hogy az előnyomozás befejezése után a fötárgyalás alapjának előkészítése céljából szüksé­ges a kiderített anyag összegezése. Ezt a vádper elvei­nek megfelelően legjobban lehet a kir. ügyészre bízni. Nehogy azonban ez zaklatásokra vezessen, megadná a terheltnek a jogot, hogy az ügyészi vádinditvány ellen kifogásokat tehessen, mely esetben a vád meg­engedése felett a másodfokú bíróság határozzon. Andrássovios megegyezőleg az előző felszó­lalókkal szintén az osztrák rendszert ajánlja. Fried­mann a fakultativ vádhatározat mellett szólal fel. S u h a j szintén az osztrák rendszert ajánlja elfo­gadásra. Kozma a jelenlegi eljárást mindenesetre megszüntetendőnek tartja, és ha el nem fogadtatik az, hogy az ügyészi indítvány elegendő legyen a vég­tárgyalás megtartására, akkor ő is a fakultatív vád­határozat mellett nyilatkozik. Ezután a tárgyalás folytatása a jövő üésre halasztatott. Az angol-orosz háború küszöbén. A kül­földi központokból érkező politikai táviratok mind A mint beszélgetnek tovább, az önkéntesi intézményre ment át a beszéd ; megszólal akkor a pap: — Bizony uraim, valami szokatlannak tet­szik ez előttem; egy általában nem vagyok ba­rátja és a képviselőházban ellene is szavaztam. A két önkéntes zavartan néz össze. — Nagyságod talán képviselő? — Igen, felel a pap, az is vagyok. S lát­ván a fiatalok zavarát, bogy segitsen rajtok, kezdte őket egész jó kedvvel mulattatni. Mikor beérkezett Ungvárra, a pap kezet nyújt mindkettőjöknek, megköszönve a finom son­kát és hegyaljait, — igen jól esnék nekem, mondá, ha valamikor önöknek viszonozhatnám. S ha fellátogatnak M.-Szigetre, keressék fel a püspöki helyettest, higyjék el e látogatás örö­möt fog nekem szerezni. — Te hibás, löki erre oldalba egyik a má­sikat: Miért nem szólítottad méltóságos urnák? Az egyik önkéntes ma Homonnán ügyvéd, a másik Agárdon jegyző. Ez utóbbi később már mint püspököt meg is látogatta s nem panaszko­dott a fogadtatás ellen. A következő érdekes kis esetet saját ma­gától hallottam. Már kinevezett püspök volt, de még nem foglalta el püspöki székét. Amint Budapestre utazott, a m. é. k. vasút egyik állomásán be­száll hozzá egy má; ^osztályú kupéba egy ide­gen ur. Pár perc múlva, amint beszélgetésbe eresz­kedtek, igy szól hozzá az idegen : — Ismeri tisztelendő ur Pásztélyit, a mos­tan kinevezett munkácsi püspököt? — Oh, igen. — Azt mondják, hogy nem valami okos ember, sőt mi több, hogy magyarul sem tud be­szélni, igaz ez ? megegyeznek abban, hogy a béke fentartha- tásának utolsó reménye iselham- v a d t. Az összes európai tőzsdék lamentálnak az értékek hirtelen csökkenése s minden forgalom szü­netelése miatt. Londoné« Szt. - Pétervár közt a diplomáciai összeköttetés fogja a háború megüzenése, azt mindkét fél óriási hadikészülődései bizonyítják. Némoly opti­mista még bizakodik abban, hogy a civakodó felek az utolsó órában valamely harmadik hatalom Ítélete alá fogják terjeszteni az ügyet. De ez két okból le­hetetlen : 1. mert ma már nem az afgán határvonal, hanem a kuski ütközet folytán az angol és az orosz katonai becsület forog kockán, — 2. mert alig akad európai hatalom, mely tanácsosnak vélhetné a mai viszonyok közt, hogy a bírói Ítéletért a pörvesztes fél előtt bizonyos ódiu­mot vállaljon. — A helyzet arra a meggyő­ződésre bírja a laikust is, hogy Oroszország kezdettől fogva háborút akart. Ezt bizonyitá a Pendsdeh elleni támadás, ezt a legújabb hir, hogy az oroszok a határtól 18 mértföldnyire Merucsak falut újabban elfoglalták. Mint a „Standard“ értesül, az angol kormány Meru- csaknak az oroszok által történt megszállását a már­cius 17-iki megállapodás határozott megsértésé­nek tekinti s ez ügy iránt felvilágosítá­sokat kért az orosz kormánytól. — Mint a „Ti­mes“ Írja, az angol kormány által tett javaslatok nem szorítkoznak esnpán a pendsdehi esetre, hanem kiterjeszkednek az egész határkérdésre s az orosz követelések elfogadását amaz elengedhetlen föltétel­hez kötik, hogy Oroszország szerződésileg világos és föltétien biztosítékot nyújt­son aziránt, hogy semmi körülmények közt nem fog kísérletet tenni Hérát elfoglalására. Az orosz hivatalos lap Komarov tábornoknak Saraksból, ápril hó 18-ról kelt táviratát közli, mely következőleg hangzik : „A táviratot, mely Pendsdeh megszállását tiltja, március 23-án kaptam meg, de mivel én csak az előőrsöket vezényelem, nem tartottam szükséges­nek , hogy tartalmát közhírré tegyem. Zacz- szevszki alezredes beleegyezésemmel tisztán magán levelezést folytatott az angol katonatisztek­kel, kikkel több Ízben személyesen is érintkezett. Arra én őt nem hatalmaztam fel, hogy hivatalos — Hogy minő okos ember, arról nem szól­hatok ; de mit gondol uraságod, elég jók beszé­lek én magyarul ? — Oh, minden esetre teljesen kifogásta­lanul. — No akkor biztosíthatom, hogy Pásztélyi is jól beszél magyarul, mert nem beszél rosszab­bul, mint én. Amint a legközelebbi állomásnál az idegen ki akar szállani, igen meleg hangon fejezi ki szerencséjét, hogy egy müveit pappal utazhatott s kifejezve a viszontlátás utáni vágyát is, bemu­tatja magát, hogy ő x. y. ügyvéd. Pásztélyi meghajtva magát: Igen fogok örülni, mondá, ha ügyvéd úrhoz valamikor sze­rencsém lesz: én a munkácsi püspök vagyok. A zenét valóságos szenvedélylyel szereti. Gyakran el sem tud aludni, hacsak a harmadik szobában nem zongoráznak. Fiatal korában maga is kontárkodott; ide vág a következő kis megjegyzés. Egyszer egy barátja látogatta meg, kivel együtt volt a szemináriumban. — Bizony kedves barátom, igen megöre­gedtél, mondá neki a püspök. — Könnyű méltóságodnak fiatalnak ma­radni, mikor már a szemináriumban is a na­gyot fújta, (értsd: bombárdista volt) de lett volna csak 30 esztendeig lasztóci pap! Ha a zenét szenvedélylyel, gyermekeit ra­jongással szereti. Ha együtt látja, térdére veszi őket, órákig eljátszik velők, mint valami jó dajka; azután feláll, elfordul tölök, megcsókolja a nyakában levő keresztet s lassú hangon suttogja az ég felé: — Isten! Te csakugyan többet adtál, mint mennyit reméltem. Alezovich Mitro. jellegű értekezéseket folytasson, mert én követelé­seimet közvetlenül az afgán csapatok főparancsno­kával közöltem. Alikhanov ezredes egy század tur- komán élén a tulajdonunkat képező parton lévő Morkala irányában lovagolt. Pendsdehig előnyo­mulni nem volt szándékunk. De az el sem képzel­hető, hogy fényes nappal egy csak karddal felfegy­verzett század akarjon előre hatolni, mikor a háta mögött 4000 emher áll. A magaslatokon és a Mur- ghab folyó mentén egy század gyalog katona ha- ladt, de még el se jutott a folyó balpartján levő őrsök vonaláig, a midőn az afgánok megkezdték az előnyomulást, mire a század parancsot kapott» hogy a táborba visszatérjen. — Száz és száz werszt- nyi területen,' folytonosan ide s tova utazván, lehe­tetlen pontos időben tudósításokat küldeni, de a mennyire tehetem, nem fogom elmulasztani, hogy a megemlítésre méltó eredményekről tudósítást küld­jék. — Rendkivüli áradások meg­szakították a közlekedést. A folyón csak ügyes úszók haladhatnak át. — Semmi újabb sem fordult elő.“ A honi vasutak és az orszá­gos kiállítás. (M.) A honi vasutak, a kiállítási bizottság megkeresése folytán, a kiállítás látogatóinak 33 százalékos menetdijmérséklést engedélyeztek. Ez elhatározást annak idejében örömmel fogadta mindenki, mi is csak azt elleneztük, hogy a ki­állítás érdekében engedélyezett kedvezményt, maga a bizottság, egy harmadik személy javára eső szolgáltatástól tette függővé. De a jótékony kedvezményadás o k a inak bővebb elemzése után más véleményre kellett jutnunk, arra, hogy e kedvezmény csak utolsó sorban illeti az országos kiállítás érdekeit. Első sorban konstatálnunk kell, hogy a kiállítási bizottság, habár köteles­sége lett volna, az engedélyezett vasúti kedvez­ményt közelebbről nem vizsgálta meg. Lehet, hogy bízott vasutaink jóindulatában és hazafisá- gában. Valószínűbb: nem tette azért, mert nem értett hozzá. A kiállítási bizottságnak tudnia kellett volna, hogy vasutaink 33%-os és nagyobb mér­séklést saját érdekükben, a személy forgalom emelése céljéból, más alkalom­kor is ongedélyeztek és engedé­lyeznek. Úgy látszik, hogy a kiállítási bizottság nem ismeri mindama kedvezményeket, melyeket a magyar államvasut a fürdők látogatói számára engedélyez és azokat, melyeket a ma­gyar vasutak a külföldön és Ausz­triában rendezett kiállítások látogatói részére megszavaztak, végre ama ár­mérsékléseket, melyeket valamennyi vasút a német vasút egyesület által igazgatott közutazási forgalomban május hó elsejével engedélyezett. Ha a kiállítási bizottság az előbbit tudja és az utóbbiakat ismeri, akkor fel nem foghat­juk, hogyan elégedethetett meg a 33°/o-k a 1 és miért nem hasonlította össze ezt a kedvezményt a más esetekben és általáno­san engedélyezett mérséklésekkel, úgy a mint ezt most mi teszszük. A kiállítási díjszabás szerint p. o. a bruk- budapesti II. osztályú menet-térti jegy Ara fa- sorsjegy gyei együtt) 13 frt 40 kr, a nagyvárad­budapestié 14 frt 70 kr., a dombovár-budapestié 10 frt 52 és a zsolna-budapestié 19 frt 34 kr. E jegyek csak személy és vegyesvona­tokra érvényesek és csak bizo­nyos napokon válthatók. A német vasut-egyesület körutazási forgal­mában érvényes díjszabás szerint a bruck-bpesti menet-térti jegy ára, a márkát 72 krral számítva 12 frt 65 kr, a nagyvárad-budapestié 14 frt 14 kr, a dombovár-budapestié 10 frt 4 kr és a zsolna-budapestié 18 frt 98 kr. — E* körutazási jegyek futár- és gyorsvonatokra is érvényesek és bármikor válthatók. De meg kell jegyeznünk, hogy a körutazási díjszabás szerint az oda és visszautazásnak egy és ugyanazon irányban megtörténni nem szabad és e mellett a megtett útnak bizonyos távolságra kell ter­jednie. Nézzük már most az árkülömbözetet e körutazási és kiállítási jegyek közt: a bruckn galom kezdeményezésére a torontálmegyei pap­ság vállalkozott, melynek ez irányban való kör­levele már el is készült, hogy bejárja az egész megszakítása már csak napok kér­dése lehet. Hogy ezt aztán csakhamar követni

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék