Budapesti Hírlap, 1885. május (5. évfolyam, 119-148. szám)
1885-05-23 / 141. szám
- Ben nyert meggyőző erő tekintetében. Hírneves és tudós hazánkfia annyira át van hatva az általa védett ügynek igazságától, annyira mély gyökereket vert benne a tapasztaláson alapuló meggyőződés, mely szerint Oroszország további előnyomulása Közép-Ázsiában az általános civilizációra nézve veszélyes volna, hogy a szerény tudósból a pillanat hatása alatt merész politikai szónok lett, a ki hallgatóságát elragadta s a kinek ékesszólása bámulatra ragadta még a nil admirali elvének hódoló hidegvérű angolokat is annyira, hogy többen a legkiválóbb politikusok sajnálatukat fejezték ki a felett, hogy a közép-ázsiai viszonyok oly alapos ismerője s oly kitűnő politikai szónok, mint Vámbéry, nem tagja az angol parlamentnek. Diplomata-tehetségeit volt alkalma ismételten bebizonyítani a kormányférfiakkal folytatott több rendbeli értekezleteken. Mindnyájan elismerték nézeteinek helyességét és tanácsainak alaposságát, s nyilván e beszélgetések eredménye érlelte meg Vámbéryben azt a meggyőződést, hogy dacára az angol-orosz viszály kérdésében pillanatnyira beállott békés fordulatnak, a háború a két nagy hatalmasság közt India birtokáért elkerülhetlen, s pedig oly háború, melyben mint magát egy magas állású egyéniség kifejezte „az egyik félnek a földön kell heverni.“ Nagyok is voltak a kitüntetések, melyekben Vámbéry úgy a politikai köröktől, mint a néptől részesült. Kevésbbé igénytelen, és a fényes állás és külső dísz iránt kevésbbé közönyös embert könnyen elkábithatnának. De Vámbéry mindenekelőtt és mindenekfelett magyar és hazafi. Mindenütt és minden alkalommal magyar nemzetiségét helyezte előtérbe, beszélt — amint jogosítva is volt beszélni — a magyar nemzet rokonszenvéről a hatalmas nyugati kulturnemzet törekvései iránt, beszélt közös érdekeinkről, a közös veszélyről, mely bennünket fenyegethet, közös ellenszenvünkről és közös ellenségünkről, s míg az utóbbi irányában igyekezett felkelteni az angol nemzet éberségét és óvatosságát, addig másfelől iparkodott irányunkban megszilárdítani és gyarapítani a rokonszenvet, és számos felolvasásainak és szónoklatainak egyikében se feledkezett meg hazájáról s annak érdekeiről. Mindenütt, ahol alkalma nyílt, felemlítette törekvéseinket a kulturális téren, beszélt országos kiállításunkról s neki köszönhető, hogy Angolország trónörököse a walesi herceg elhatározta, a nyár folytán ismét ellátogatni hozzánk kiállításunk megtekintésére. Mi — az igaz — nem nyújthatunk oly kitüntetéseket, oly hírnevet és oly előnyöket hazánkfiának, amilyenekkel az angol nemzet és kormánya oly szívesen elhalmozná, hogy őt magához édesgesse. Mi csupán tiszteletünket, szeretetünket és ragaszkodásunkat ajánlhatjuk fel a tudósnak, ki külföldön a magyar névnek a tudományos téren oly elismerést vívott ki és oly dicsőséget szerzett, mint Kossuth Lajos a politikai téren, Munkácsy a művészetben. De azt hisszük, hogy ez a hazafi, aki alig néhány órája érkezvén meg diadalútjából, azt mondta előttünk, „hogy szívét és keblét mégis csak itthon a hazai levegőben érzi amúgy istenigazában tágulni“ — a mi önzetlen és őszinte ragaszkodásunkat legalább épp annyira fogja becsülni, mint egy bármenynyire rokonszenves, de mégis idegen nemzet kitüntetéseit. Még egyszer üdvözöljük tiszta szívünkből itthon Vámbéryt, a magyar hazafit, üvegmintából Trabucco-bábok kerülnek ki; ezeket egy hamiskásan kacsintgató barna lánykamfonja fel olyan tiszta a keze, hogy gyönyörűség nézni. A munkaterem közepén egy komplikált szerkezetű szivarkakészítő gép áll. A gép francia szerkezetű s gőzerőre van készítve; itt kézi hajtásra alkalmazmaztatik ; az a, csinos hajtólányka pedig a gőzerőt helyettesíti, ellenben a gép mellett ülő s a szivarkagyártást eme gépen eszközlő örökkön mosolygó hajadon mindenkinek jobban tetszik mint maga az egész francia gép; mindazonáltal a leányka nem párisi, csak temesvári. A terem jobbik oldalán a szivarkagyártást űzik. A lányok apraja van itt, a szélső kis szőke nem sokkal nagyobb, mint Mayer különlegességi árudása fölött itt a pavillonban kitűzöttt hatalmas britanika. S úgy izeg-mozog, rakván a kis pléhvályúba a vágott szivarkadohány anyagot, — majd fölugrik s fürge léptekkel siet uj anyagért s mikor aztán szitás béltartálya újra meg van rakva dohánynyal — még egyszer megigazítja „vukliját“ — s újra hozzá fog a régi nótához. Hogy mennyit képes egy ügyes szivarcsinálónő egy nap alatt előállítani , az több körülménytől függ. A jó anyagból többet, mert azzal kevesebb bajlódni valója van: finom szivarokból kevesebbet, közönségesekből többet; ez nem anynyira, ami igen sok gondozást igényel; átlag azonban nap- és fejenként 300 darabot s hozzáteszszük még, hogy az alkubér 20 és 60 kv között ingadozik 100 darab szivar készítése után, a szorgalmas munkásnő itt tisztességes keresetre vergődhetik. Ez annál is inkább valószínű, mert, mint azt a munkásnők beszélik, az alkubért a kiállítás folytán bekövetkezett drágaság miatt fölemelték. A szivarkakészítők itt a kiállítási munkateremben négyféle szivarka készítésével foglalkoznak, úgymint: La Fleur, Yezir, Szultán és Magyar szivarkák készítésével. A „La Fleur“-szivarkák Szultán flór dohányból készülnek; eme igen finom vágatú dohány átható illatú s kitűnő égésű ; a szivarka ismertető jele két arany vonal; a félhold és csillaggal jelölt szivarkák „Vezir“ nevet viselnek és sokkal vastagabbak, azonkívül kiváló finom török dohányból készülnek. A szultán dohányból készült szivarkák anyagjuk nevét viselik s az előbbi kettővel azonos vágatu ; mind a három szivarkanem szopókával van ellátva s gördittetve készül gyapotbetét nélkül; ellenben a „Magyar“ szivarkát temetve gyártják szopóka nélkül csigaalaku véggel; az anyagot középfinom kerti s néha közönséges levelekből vágják egy fél milliméter szélességben. Csinos munkaasztal mellett ülnek apró guggonyokon, melyeknek fiókjaiban tartogatják a feldolgozandó anyagot, úgy vigyáznak az anyagra, mint a szemek fényére , mert számon kérnek abból minden levelet, minden grammot. Száz drb szivar készítéséhez ennyi és ennyi a kiméret s csak akkor kap ismét anyagot, ha az előbb kapott anyagot kész gyártmány minőségében adja be. A jobb ellenőrzés szempontjából minden munkásnő egy saját nevére irt „anyagbevétel és szivarleadás“ rovatokkal bíró könyvecskét bir, mely lezáratván, megmutatja, hogy tulajdonosa takarékos-e vagy fecsérlő a drága anyaggal s a szerint jutalmazzák, vagy büntetik egész harminc krajcár erejéig. Ez összeget azután a minden dohánygyárban fennálló betegsegélyző egyesület pénztárának javára írják, a rendes heti 10 krajcárnyi betétekkel együtt segélyezik a szűkölködőket előleggel, a betegeket orvossal, gyógyszerrel és ingyenes félnapi bérrel, elaggott korukban nyugbérrel, elhalálozás esetében temetkezési költséggel stb. stb. Bizony nagyon kevés magánvállalat tesz munkásaiért annyit, mint a dohányjövedéki kincstár. A tiz királyi dohánygyárban összesen tizenháromezernél több nő foglalkozik a dohánygyártással s két-háromezer munkásnő még bízvást kapna foglalkozást. Mint azt itt a kiállítási munkateremben látjuk, egy szivart két munkásnő készít el; az egyik folyvást göngyöli a bélanyagot és készíti a bábot, — ez a bábnő, a másik e bábot borítékba fonja, — ez a fonónő. A fonónő tekintélyt vindikál magának a bábnővel szemben s többnek tartja magát, mint a bábnő, a minthogy igaz is, lévén a kettő által gyártott mennyiségért járó összegnek háromötödrésze a fonónő és csak kétötödrésze a bábnő keresete. Ez azért van, mert a fonásmesterség finomabb a bábkészítésnél s több ügyességet is kíván, valamint a szivarfonást megtanulni van olyan nehéz, mint egy indiai fánkot tejszínnel megtölteni tudni vagy egy divatos kalapot fölcicomázni. Most áttérek a kiállított dohányok és dohánygyártmányok rövid ismertetésére. ízléses csoportokba helyezve látjuk itt a már említett „Operas“-szivarokon kívül a „Galanes“ s az apró „Damas“ szivarokat; nem meszsze tőlük a gyönyörű barnaszínű „havana-virginiá“-t, a „Manila“ és „Elegantes“ szivarokat, mely utóbbiak igazán elegáns gyártmánya szinte kínálkozik az élvezetre. Egy csoportban ,,Regalia de la Reina“-t, „Prenzados“-t, „Medianos“- s a „Legfinomabb Portoricco“-t; gyönyörű felszereléssel „Princesas“- és „Cilindrados“-szivarokat, sima borítékkal a „Brevas“-t, melyeken alig látszik meg a fonás s az ember azt hinné, hogy esztergályozva vannak. • Apró „Tom Ponce“ szivarok, sötétbarna havana borítékkal ; a szivarok legapróbbika, alig akkora, mint a kis ujjam ; 66%, , hosszú. Ugyancsak e csoportban találjuk a „Regália Média“-t és „Trabuquillos“-t, a „Legfinomabb Virginiát“ és BUDAPESTI HÍRLAP. (141. sz.) 1885. május 23. FŐVÁROSI ÜGYEK. — A rongyszedő telepek végre valahára kiszorulnak a városból. A teleptulajdonosok erőlködései hajótörést szenvedtek minden fórumon s a tanács kiküldte a bizottságot, mely arra van hivatva, hogy a rongyszedőtelepek számára a város lakott részein kívül elszigetelt helyeket jelöljön ki. E bizottság Pezer István dr. tanácsos elnöklete alatt ma tartotta ülését. Részt vettek az összes kerületi elöljárók és jegyzőik, a főorvos, főügyész és Szili József jegyző. Megjelentek az érdekelt felek is ügyvédjeikkel s túlzó követeléseikkel. Meghallgatták őket, de nem lehetett reájuk tekintettel lenni. A bizottság a rongyszedő telepekre négy kerületben jelölt ki helyeket : az I., III., IX. és X. kerületekben. Az I. kerületben kijelölte e célra a promontori út és Duna közti területet a petroleumgyáron kívül. A III. kerületben a Dunapart és sztendrei út, a filatori gát és a határ által övezett területet. A IX. kerületben az összekötő vasúton túl az illatosárok és Duna közti tért, végre Kőbányán a jászberényi-út, a téglagyárak és a rákos-újszászi vasútvonal között levő területet. A középítési bizottság ma tartott ülésén Wraya József felszóllalására a bizottság elhatározta, hogy a VI. ker. lőportorony utca nyomorúságos állapotát a tanács figyelmébe fogja ajánlani. Kérni fogja továbbá a tanácsot, hogy a margitparti kocsiút használatba vétele céljából rendezze a Pálfitér egy részét. A kőbányai templom helye gyanánt kiszemelt három pont megvizsgálására Rózsa Péter vezetése alatt egy bizottságot küldtek ki, melynek tagjai: Schneider Antal, Pucher József, Weber Antal, Varasdi Lipót és Preuszner József. Jandek János a II. ügyosztály részéről bemutatta a kőbányai sertésszállásokhoz tűzoltási célra a vízvezetéki hálózat beviteli terveit. A bizottság e tervhez hozzájárult s még néhány kisebbrendű tárgyat intézett el. A torpedó-kiállítás a Dunán egészen elkerüli a figyelmet. Ennek pedig az oka az, hogy a belépésre a térparancsnokságnál kell kérni jegyet, ami fáradságos és hosszadalmas dolog. Ha a katonaság ide hozta a torpedónaszádot, ami szép volt tőle, méltóztassék úgy rendelkezni, hogy vagy korlátlan szabad bemenet adassék, vagy pénzért áruljanak jegyet a trafikokban a közönség számára. Az igazoló választmány tegnapi ülésén intézte el a községi választók összeírása tárgyában, érkezett reclamációkat.