Budapesti Hírlap, 1885. június (5. évfolyam, 149-177. szám)

1885-06-11 / 159. szám

1885. juntas 11. BUDAPESTI HIBLAP. (159. sz.) ___ _ ___ . ............. Frankfurt, jun. 10. (Esti t­ő­z­s­d­e.) Ká­roly Lajos vasút. rész. 204.37­4% osztr.^­ar.-járadék —.—, 4% magy.­ar.-járadék—.—, osztr. hitelrészvény 236.62, osztr. államv. részvt. 243.75, déli vasut-rész­­vény -*•.—. Szilárd. Pária, jun. 10. (El­ő­t­ő­z­s­d­e.) 41/s°/6'09 aranyjáradék 110.30, 8*/0-os járadék 82.30, egyiptomi 824.37,­ ottománbank-részvény 559.37, török konzol 17.10, experiens 59.31, magyar aranyjáradék 81.37, olasz 97.05. Pária, jun. 10. (Z­á­r­l­a­t.) 3%-os francia járadék 82.27, osztr. államv. részv. 615, il/,/0-os fran­cia járadék 110.87, déli vasút részvény 283, francia törleszthető­ járadék 83.70, 4%*os magy. aranyjára­­dék 82.—, ottománbank részv. 564. Szilárd. N A P I H I R E K. — (Udvari és személyi hirek.) Ő felsége , király a gyógyíthatatlan betegek számára Buda­pesten létező homeopatikus gyógyintézetnek építke­zéssel leendő kibővítésére szükséges költségek fede­zésére ezer forintnyi segélyösszeget adományozott magánpénztárából. — Károly Lajos főherceg ő fensége a vöröskereszt-egyesület védnök­helyettese, ne­jével, Mária Terézia főhercegnővel ma délelőtt 9 óra­kor meglátogatta az Erzsébet-kórházat. Távozá­suk alkalmával Ivánka Imre gondnok, Janny dr. igazgató és az összes jelenlevők irányá­ban megelégedésüknek adtak kifejezést.­­ Al­brecht főherceg kíséretével tegnap este Buda­pesten át Bécsbe utazott. — Zichy Ágost gr. fiu­mei kormányzó ma reggel Budapestről székhelyére utazott. — Tisza Kálmán miniszterelnök — mint értesülünk — ma este hosszabb tartózkodásra G­esztre utazott. — Széchenyi gr. kereskedelmi miniszter ma délben Aradra utazott, honnan pénteken fog vissza­térni. — K­á­ll­a­y Béni közös pénzügyminiszter teg­nap Mostárba érkezett.— P­a­u­­­e­r miniszter egész­ségi állapota jobbra fordult. —• J­á­v­o­r Béla dr. ko­­márom­ megyei tiszteletbeli főorvos a Ferenc József­­rend lovagkeresztjét kapta. — Darányi Ignác dr. a főváros II-ik kerületének képviselője vasárnap délelőtt 10 órakor fogja beszámoló beszédét tartani a medve­ utcai népiskolában.­­ (József főherceg s az aradi tűzoltók.) József főhercegnél, ki most Kis-Jenőn időzik, jan. 9-én tisztelgett az első aradi önkéntes tűzoltókar nyolc tagú küldöttsége, Malek Lajos főparancsnok vezetése alatt. A tisztelgők azért jöttek, hogy át­nyújtsák a főhercegnek a pártoló taggá történt vá­lasztásáról szóló díszoklevelet. József főherceg me­leg szavakban köszönte meg­ a megemlékezést. Ki­emelte, hogy annyival inkább örvend, hogy az egye­sület tagjává választotta, mert működését már rég figye­lemmel kíséri. Azután azt az ígéretet tette, hogy bármi­kor jő Aradra, mint eme legrégibb tűzoltó-egyesületnek megválasztott tagja, örvendeni fog, ha gyakorlataiban részt vehet s netáni tűzvész alkalmával szintén tá­mogatni fogja működésében, ő fensége beszédét a tűzoltóság eszméje iránti buzdítással fejezte be. A küldöttség vezetőit azután ebédre hivatta, melyen kivülök Nyáry b. főudvarmester, Becker ezredes, Lázár százados, Ormós alispán, Tabajdy járásbiró és Szkalla uradalmi tiszttartó vettek részt.­­ (Kossuth arcképe.) Érdekes Kossuth­­ereklye birtokában van Hoitsy Miksa nógrádmegyei sziráki ügyvéd. Az ereklye Kossuthnak követkorabeli vászonra festett arcképe, melyet maga Kossuth Lajos édesanyja ajándékozott Diószeghy Ince honvédőrnagy­nak, ki őt Pesten a Károlyi-palotában meglátogatta. Diószeghy e képet térden fölül érő csizmaszárába rejtette s úgy vitte ki Nógrádmegyébe Pencre, hol akkor lakott. Tőle e kép később Hoitsy Miksa ur birtokába ment át, ki azt nagy kegyelettel őrzi. — (Jókai Mórt Prágában) nemcsak a néme­tek ünnepük, hanem a csehek is. A „Politik“ pél­dául így ír róla : Jókai Mór, az ünnepelt magyar költő, ki betegsége miatt egy héttel ezelőtt letett ama tervéről, hogy Prágába jöjjön, mégis engedett a német színház vezetői részéről hozzá intézett kérel­meknek és szombaton meglátogatta a neustadti szín­házat, hol az Aranyembert adják bécsi erők közreműkö­désével A költő azonban finom tapintatoságától vezérel­tetve, meglátogatta a cseh nemz.­színházat és vasárnap jelen volt a Popelka nevű opera előadásán.A páholyban a jeles vendég üdvözletére megjelentek Btrada dr. inten­dáns, Skramlik lovag, a színházi konzorcium elnöke, Durdik dr tanár és Subrt igazgató. Jókai dicsérőleg nyilatkozott színházukról s az előadásról és különö­sen hangsúlyozta, hogy dalban mily jól hangzik a cseh nyelv A második felvonásban Jókai megláto­gatta páhyolyaikban azokat az urakat, akik őt üd­vözölték és megtekintette a színpadot. Megemlítjük itt még, hogy Brabek tanár, ki Jókai több művét lefordította cseh nyelvre, meglátogatta az ünnepelt regényírót és átadta a „Zlaty muz“ és „Komedanti zivata“ lefordított regényeket és Jókainak még több kisebb művét diszkötésben. — (Bobula János) a terézvárosi kaszinó el­nökének tiszteletére a Ferenc József renddel való kitüntetése alkalmából a terézvárosi kaszinó ma este diszlakomát rendezett a kiállítási hangversenyterem­ben. E lakomán megjelentek a kaszinó vezérférfiai. A kiállító iparosok Bzine-java és az országos kiállí­tási bizottság részéről Matlekovics Sándor államtitkár és Zichy Jenő gróf. A felköszöntők sorát Fálk Zsigmond lovag nyitotta meg; követte K­á­ll­a­y Gyula a kaszinó alelnöke, ki igen sikerülten alkalmazta a költő szavát „Hass, alkoss, gar&pits“ a Ferencz József rend leg­ifjabb lovagjára Bobula Jánosra, majd T­o­l­n­a­y Lajos, az író Matlekovics Sándor és T­o­­­d­y László dr. mind, az ünnepeltre emelték poharukat. Bobula János hosszabb beszédben köszönte meg polgártársai kitüntetését. A hivatalos felköszön­tőket követte a kedélyes tesztek hosszú sora, és a víg társaság a legjobb hangulatban 11 óra felé oszott szét. — (Halálozás.) K á­­ d o r (Kamermayer) Antal nyugalmazott 48—49-iki huszáralezredes, Ka­mermayer polgármester testvérbátyja, tegnap este 73 éves korában elhunyt Budapesten. A szabadság­­harc alatt roppant tevékenységet fejtett ki, ő állí­totta föl Debrecenben a fegyvergyárat s a harcban is többször kitüntette magát. A schwechati csatáro­zásoknál egy éjen az őrtűznél Kossuth, Moga és Szemere hárman elkeresztelték K­á­­­d­á­r­­n­a­k az addig Kamermayert. A szabadságharc le­verése után börtönbe vetették. A hetvenes években fővárosi képviselő volt több ízben. Halála általános részvétet keltett.­­ (Egy derék alföldi város.) Több olyan várost az alföldön, mint — M o z o - T u r. Vasár­nap tartott igen népes képviseleti közgyűlésen — a mint értesülünk — melyben pedig a városi bérház építkezésére a már fölvett 80 ezer írthoz újabb 20 ezer frt kölcsön fölvételét is el kellett határozni.— Mészáros Endre polgármester indítványára az erdélyi közművelődési egyesület részére 500 frtot, a temesvári magyar nyelvterjesztő egyesület részére 20 frtot és a győri Kisfaludy-szoborra 5 frtot szavazott meg — még­pedig: egyhangú­lag. Amilyen elismerés illeti meg ezekért a nemes áldozatokért a derék város képviselőtestü­letét és a város hazafias polgármes­terét, és oly buzdításul szolgálhat ez az eset a többi alföldi nagyvárosoknak.­­ (Az országos nőipar-egyesü­let) által az országos kiállítás hangversenycsarnokában rende­zendő hangversenynyel egybekötött táncvigalom, mely június hó 2- án lesz, rendkívül érdekesnek és szépnek ígérkezik. A hangversenyen elsőrendű mű­vésznők és művészek fognak résztvenni, a táncvigal­mat pedig a főváros legismertebb fiatalságából ösz­­szeállított 60 tagú bizottság fogja rendezni. Jegyek (ülőhely 2 frt, állóhely 1 frt) az egyesület Kazinczy­ utca 3. sz. alatti helyiségében, a kiállítási jegy árusító pavillonban 03 este a pénztárnál kap­hatók. A hangverseny kezdete esti 8 órakor, a tánc­­vigalomé 10 órakor leend. A mulatságon a főváros elite közönsége fog résztvenni.­­ (Csal­ás csapásra.) Sötét végzet üldözi a szerencsétlen Kempelen-családot. Alig temették el az oly váratlan halállal kimúlt családfő hült tete­meit, újabb lélekrázó katasztrófa köszöntött be a gyászos özvegy lakába. Legidősebb fia, a 18 éves Géza, ki nemrég még szép reményekre jogosító ifjú volt, a télen egy meghűléstől orbáncot kapott volt, mely fejére vette magát s a betegség utókövetkez­ménye bizonyos agybántalom lett, melyből Csak gondos ápolás mellett volt remélhető lassú gyógyu­lás. Az utóbbi időkben az orvosok határozott jobbu­­lást észleltek a betegen s már arról is volt szó, hogy őszszel újra iskolába járhat, midőn atyjának megdöbbentő halála egyszerre bekövetkezett. A fel­­gyógyulás utján levő fiúra, ki atyját a bálványozá­sig szerette, a szörnyű eset oly hatással volt, hogy egyszerre visszaesett elmebajába, s többé nincs me­nekvés számára. Huszonnégy óra alatt kitört rajta az elmezavar, s a megtört szivű anyának meg kel­lett érni, férje halála után negyednapra, hogy fiát tébolyházba lássa vitetni! — (A lipótvárosi bazilika) második hátsó kupolás kis tornyának építéséhez ma fogtak hozzá. Ennek építésénél összpontosítják most az összes munkásokat, a­mennyiben a nyár folyamán ezt tel­jesen be akarják fejezni, hogy az ősszel, illetőleg a jövő tavasz elej­én megkezdhessék a középső nagy kupola építését. A váci­ körúti homlokzat oszlopos csarnokának tetejére állítandó apostol szobrokon Fessler Leo, Kiss György, Szász Gyula és a többi megbizott szobrászok szorgalmasan dolgoz­nak. Eddig csak 4 szobor van elhelyezve a félkör alakú erkélyen, de valószínű, hogy még az őszszel mind a 12 apostol szobrát föl fogják állítani.­­ (Honleány! papucssztrájk.) A párisi nagy­opera balletszemélyzete a napokban papucs­sztrájkban tört ki. Az eset a következő : Az igaz­gatóság szerződésileg köteles minden balletbeli csil­lagnak egy pár balletcipőt adni minden föllépésére, az első rendű ballerináknak három föllépéshez egy párt, az alsóbbaknak öt föllépéshez s végre a bal­letbeli asszonyi népség-katonaságféléknek k­étszeri föllépéshez egy párt. E sok pár cipő ára nagyon sok ezer frankba, harmincezerbe került évenként s az uj igazgató változtatni akart a dolgon, olcsóbban akarta csináltatni a papucsszállitókkal. Azok pedig nem álltak rá a dologra, nem akartak balletcipőt öt és fél frankon alul csinálni, a világért sem. Az­ igazgató erre egy milánói cipőgyároshoz fordult s az szállította is a szép cipőket, majdnem feleáron, amig egyszer aztán az igazgatói kebel nagy szívfájdalmára és ámulatára ki nem tört a papucs­sztrájk, a forra­dalom. A szép sereg, a balletbéli hölgyek egész nagy tömege egy szép napon, tegnapelőtt odaállított az igazgató elé s kijelenték, hogy ők francia honleány létekre egy tapodtat sem fognak balletezni olasz gyártmányban, — nekik francia sikkes cipő kell, nem pedig milánói — fapapucs. Az igazgató szo­rultságában cselhez folyamodott, ugyanazzal a mi­lánói gyárossal csináltatta tovább is a cipőket, de­ tökéletesen a párisi mintára. És erre szent lett a béke, hogy meddig, azt az igazgató úr is szeretné tudni, mert Damokles kardjaként csüng felette a ballerináknak a párisi gyárosok által való fölvilá­­gosítása.­­ (Petőfi haláláról.) A „Magyar Állam“ június 9-iki számában egy kis közlemény jelent meg Csernik Alajos budavári káplántól, mely szerint Petőfi Erdélyben a Beszterce melletti csatában esett el s ott is temették el a csata többi áldozataival együtt. így beszélte ezt a káplán úrnak egy orosz lengyel, ki a besztercei csatában állítólag mint szemtanú vett részt. Lehet, hogy állításának Petőfi halálára vonatkozó része teljesen alaptalan, az bi­zonyos s csodálni lehet, hogy konstatált történeti tényekkel szemben a káplán úr oly könnyen el­hitte a lengyel meséjét. A Beszterce melletti ütkö­­zet ugyanis 1849. július 10-én történt. Petőfi köz­tudomásúlag nem vett benne részt, de nem is vehe­tett, mert akkor Mezőberényben tartózkodott Orlay­­éknál, hova az orosz betöréskor, julius elején uta­zott volt Pestről családjával. Itt találták őt a Sze­gedről jövő Egressy Gábor és Kiss Sándor ezredes, Bem segédtisztje s az ő unszolásukra indult nejével és gyermekével Erdélybe, julius 19-ke táján, tehát jóval a besztercei ütközet után. Családját Tordán hagyta, maga pedig sietett atyjaként szeretett vezé­réhez, Bemhez, kivel julius 25-én Berecken találko­zott. Vele ment aztán Szász-Bégen, Kézdivásárhely, Sepsi-szt.­György, az Erdővidéken s Udvarhelyen keresztül egész Marosvásárhelyig. Innen írta július 29-én nejéhez utolsó levelét, elbeszélve útját és ta­lálkozását Bemmel. Két nappal később volt a vég­zetes segesvári csata. Petőfit itt látták utoljára s többé soha. Itt kellett elvesznie, itt kell sírját keresni Magyarország legnagyobb költőjének, ki ha­lálával megszentelte életét, mert a szabadságnak volt vértanúja. Keressétek fel csontjait s épitsetek templomot nekik!­­ (Az oroszok kiállítása.) Mikor az egész világ a mi kiállításunkat dicséri, nem érdektelen megtudni, hogy az oroszoknak is van egy iparkiállítá­­suk Moszkvában, csakhogy azt nem dicséri az ör­dög se, ők maguk legkevésbbé. A „Novoje Vremja“ így ír a jeles kiállításról : „Ismertetést írni róla még kissé korán van, mert még egyetlen csoport sincs teljesen rendbe hozva s a kiegészítésül szol­gáló tárgyakat napról-napra várják. Baklövés és előre nem látás egész garmadát képez e kiállítás megnyitása óta. A céhbeli mesteremberek remekeltek naivitá­sukban. A megnyitás ünnepére tartott bankerre el­feledték meghívni a kiállítási bizottság elnökét. A Rend általában kevés a kiállításon. A buffet való­ságos istálló. A legtöbb tárgy mellett nincs meg a gazdája, és ha valaki venni akar valamit, nem tudja kihez forduljon. Ha valahol fel is van írva az ár, az oly borsos, hogy a valóságos értékhez nem is konyit. Egy helyen a „közlekedési minisztérium“ ékes felírás alatt ott pompázik a „mézeskalács“. Szóval a csodabogár bőven terem itten.“ — (Szegény betegek Ingyen gyógyítása.) Róth Ferenc dr. VII. ker. rendőrorvos Kerepesi ut 12. sz. alatt miniszteri engedélylyel nyilvános gyó­gyító intézetet nyitott ambuláns gyomor- és hasbe­tegek részére, melyben szegény betegek nemcsak ingyen gyógykezelésben részesülnek, de a gyógysze­rek árát is 200 frtig Róth dr. viseli. Az orvosi kö­­rökben szaktudományáról előnyösen ismert gastro­­nomnak e tette nem szorul dicséretre. — (Szamárt — szamárral.) Burnácz János verseci ügyvéd sajtóperében az aradi esküdtszék fölmentő ítéletet hozott, noha a vádlottak Burnáczot szamárfejűnek, dögnek és Lipótme­­z­ő­r­e valónak nevezték. Burnácz most plakátokat ragasztatott ki Versecen és küldött Aradra, a­mely­ben e címeket — a­melyekben az esküdtszék nem talál becsületsértést — az aradi esküdteknek adja.

Next