Budapesti Hírlap, 1885. július (5. évfolyam, 178-208. szám)
1885-07-01 / 178. szám
Amelyik horvát nem hiszi, hogy ez az 1868. évi kiegyezés óta már is úgy van, sőt már korábbi törvények is jussot adtak légyen hozzá, az most teljes reménységét helyezi az összesülendő országos küldöttségekbe és azoktól várja, hogy a magyart még mélyebben bevigyék az ostobaságok hinárába. Hogy mire törekszenek a horvátok, kiviláglik a horvát regnikoláris küldöttség elaborátumából, melyet Zsivkovics báró, e küldöttség tagja, Kresztics elnöknek benyújtott és melylyel horvát-Szlavonországok viszonyát Magyarországhoz gyökeresen megváltoztatni kivánja. Zsivkovics kétségbe vonja az állam egységét és csak az államközösséget ismeri el, s ezt a legszélsőbb következetességgel akarja keresztül vinni. Mindaz, amit Zsivkovics a politikai élet terén el akar érni, csak az országgyűlés által 12 év óta hozott törvények megváltoztatása útján érhető el. Miskatovics is adott be operátumot, mely némileg tartózkodóbb. Látjuk tehát, hogy a horvátok erősen dolgoznak, amíg a magyarok hagyják menni a dolgokat, ahogy mennek. A budapesti egyet, tanár urak bezzeg nem törik fejüket brosúrákon, melyekben a magyarok jogát védenék. A magyar küldöttség tagjai tudomással se bírnak mindarról, mi Zágrábban készül. Egy tekintélyes magyar lap már május végén közölte a sérelmeket, melyeket a horvát küldöttség szőnyegre akar hozni és melyek mindannyian azt a törekvést árulják el, hogy Horvátország Magyarországgal egyenjogú tényező legyen. Ilyen az a komédia, hogy a monarkia kímében Horvát- Szlavón- Dalmátország is benne legyen. A cím ugyan ezáltal nagyon hosszú lenne, de az ötlet legalább furcsa és eredeti. Se a magyar országgyűlés, se a magyar kormány, se a magyar honvédség, se a magyar állampolgár nem jó kifejezés a gravaminák szerint; mindezt ekkér javítják ki Zágrábban: magyar-horvát országgyűlés, magyar-horvát kormány, magyar-horvát honvédség és dettó állampolgárság. Hogy a szent koronát se engedik nekünk, hanem megteszik magyar-horvát koronának, Tisza Kálmánt pedig magyar-horvát királyi miniszterelnöknek, az szinte természetes. Bizony-bizony nagy jót tenne a magyar küldöttség, ha a horvátokat az eféle követelések hallatára szavukon fogná, mint a lovat a kantárnál : „ha ti az 1868-iki kiegyezési törvény szövegét oly lényegesen akarjátok módosítani, elemeit elváltoztatni, lényegét kiforgatni, ha ti nem a törvény meglevő szövegének magyarázatára szorítkoztok, akkor nem a törvény ellen való sérelmek bántanak, hanem bánt maga a törvény. Jó, nektek a kiegyezés nem kell — nekünk sem kell, — ti azt elvetitek, mi is.“ Ez már tiszta beszéd, s megegyezésre is vezetne tán. Konstatálják ezt az országos küldöttségek s tegyenek ehez képest jelentést a törvényhozásnak. Az úgyis tűrhetetlen állapot, hogy címzetes testvéreink ott a Dráván túl az 1868. évi kiegyezést minduntalan a magyar államegység aláaknázására használhassák fel , s az alkotmányosság oltalma alatt puskázzanak az állam megszilárdítása ellen, ha pedig mi mindezért a megtorlás jogával kívánunk élni, s a merénylők visszamenekedjenek a kiegyezés falai mögé, melyeket aztán ilyenkor nagy becsien tartanak,vagy megmarad a kiegyezés pur et simiple úgy a mint van (bár soha se adta volna fejét e szerencsétlen alkotásra magyar államférfi) — vagy visszahelyeztetik Horvátország abba a viszonyba, a melyben az 1868. évi kiegyezés előtt találtuk. Ez utóbbi esetben következő törvényjavaslatot kellene az országgyűlésnek benyújtani : 1. §. A magyar szent koronához tartozó területek állami egységet képeznek, mely Magyarország nevét viseli. 2. §. Minden törvény, mely a magyar állam egységével ellenkezik, hatályon kívül helyeztetik. Minden intézmény, mely nem az állami egységnek kifolyása, eltöröltetik. 8. §. Az ország drávántúli részeiben az eddigi különleges közigazgatás, az ország más részeiben fennálló közigazgatás módjára szerveztetik. A magyar törvényhozás, a magyar kormány hatálya közvetlenül az egész államra kiterjed. 4. §. A miniszterelnök megbizatik, hogy a törvényhozás és kormányozás egységét ott is életbe léptesse, ahol az 1868. évi XXX. törv. cikk — mely ezennel eltöröltetik — bizonyos mérvű törvényhozást és kormányzást engedélyezett. Miért ne hoznánk ilyen törvényt, mely minden államellenes aspirációt a Dráván túl nemsokára már csírájában megfojtana?. Pliverics József fent idézett röpiratában azt tanítja, hogy Horvátország nem köteles a kiegyezési törvényben megállapított quotát fizetni, mert nagyobb pénzbeli terhet ró a horvátokra, mint amennyit az aeuquas megenged. Köszönjük e szót. Mi is felelhetünk saját szavaival: Magyarország nem tartozik az 1868. évi kiegyezést megtartani, mert nagyobb áldozatot kíván tőle, mint amennyit Magyarország integritása, a törvényhozás és kormányzás egysége megenged. Pesty Frigyes. A „BUDAPESTI HÍRLAP“ tárcája. Különféle sebességek. (Nem tudományos karodat.) .— A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Irta Sipulusz. Saját külön természettudósunk, aki a természetnek és a tudománynak titkait szokta a „Budapesti Hírlap“ olvasóközönsége előtt feltárni, a minap egy érdekes tárcában elmélkedett a különböző sebességekről. Sok érdekes dolgot tudtunk meg belőle Megtudtuk, hogy aki a földön nagy ember, az a holdban még nagyon kicsi lehet, mert itt csak 76-od rész annyit nyom a latban, mint a földön. Megtudtuk, hogy a földön voltaképp nincsen sebesség, mert a csillagok sebessége mindent fölülmúl. Hiába dicsekszünk mi a villámvonattal, komikusak vagyunk, ha valamire azt mondjuk, hogy „nyílsebesen“, sőt a „villámsebesség“ is lassúsággá válik a bolondul vágtató égitestek mellett, úgy, hogy mi voltaképp csigavilágban élünk. Azzal az egygyel dicsekedhetünk, hogy a föld nagy sebességgel forog a maga tengelyen a nap körül de ebből nincsen semmi hasznunk, mert nem veszszük észre. Ez az iszonyú sebesség be van bizonyítva, el kell hinni, de érzékeinkre nézve el van veszve De kárpótol ezért hiúságunk, t. i. azzal büszkélkedünk, hogy mi vagyunk a világrendszer mozdulatlan középpontja, s körülöttünk forog minden, még a nap is. Mellettünk szól a látszat. De ne foglalkozzunk a tudományos sebességekkel, vannak sebességek, melyek közelebb állnak hozzánk, a mindennapi élet körébe vágnak és mégis kiszámíthatatlanok. És fájdalom, kilátásunk sincs arra, hogy valaha a tudomány ki fogja azokat számítani, így pl. ki tudná egy 6 krajcáros omnibusz sebességét kiszámítani? Mikor annyi tényező működik abban közre! Először a kocsis jókedve. Ha a derék kocsis le tudja magában győzni azt a makacs előítéletet, hogy a krajcárért nem érdemes a lovát megerőltetni, akkor a paripa koronként lódít egyet a járművön. De hol van ilyen fölvilágosodott kocsis? De ha a kocsis fölvilágosodott is, ha ló, az nem az. A 6 krajcáros omnibuszlovak rut önzésben és ázsiai kényelemszeretetben szenvednek. Az ő gondolkozásuk egészen független a 6 kr. taksától. Nekik mindegy, akár 6 krt, akár 10 krt fizet az utas, — hisz nekik húzni kell őket. Önzésükben vonakodnak huzni, s kényelemszeretetükben minduntalan megállanak. Azonkívül az egyedüllétben bizonyos buskomor hangulat vesz erőt rajtuk; az egyfogatu omnibuszlovak mind világfájdalmasak, s ha verseket írnának, azok bizonyosan ilyen címeket viselnének : „A kocsis ostora.“ „Az omnibusz megtelt, újra megtelt.. .“ „Az üres zaboszsák.“ „Kerepesi után végig.“ Mindmegannyi fájdalmas epizód, az omnibuszló életéből. . „ Már most tessék egy ilyen állatnak a sebességét kiszámítani. Az újpesti, óbudai és kőbányai lóvasút is a „lassan járj, tovább érsz“ elvét követi. És évek óta jár lassan, anélkül, hogy tovább ért volna egyfelől Kőbányánál, másfelől Új-Pestnél és Ó-Budánál. Az ittas ember azzal vigasztalhatja magát, hogy a kocsiban zümmögő légy egy másodperc alatt 7-6 méternyi utat tesz, míg a lovak sebességét centiméterrel volna képes csak megmérni. Hát hazai vicinális vasutainkra miért nem terjeszti ki figyelmét a tudomány ? Könnyű neki a Halley üstökösének a sebességét kiszámítani, de üljön neki a szegzárd-rétszilasi, vagy az esztergom-nána-csatai vasút sebességének, ott elreked a tudomány s nem húzza ki se a mathematika, sem az asztronómia. A hivatalos sebesség ! Ezelőtt is tehetetlenül áll meg az ész és a tudomány. Minisztérium, megye, törvényszék, ezek volnának az állomások, ahonnan egy-egy ügynek a sebességét meg lehetne figyelni. No, itt már a bambusznád is büszkén ringatja hajlós szárait, mert ő egy másodperc alatt 007 millimétert halad ; a szegény ügydarab még emögött is elmarad, főkép ha restanciában ragad. Egy szóval földi sebességeinkkel nincs mit dicsekednünk, s ha nem volna rá példa hogy szabadságharcunkban az osztrákok mily bámulatos gyorsasággal tudtak futni honvédeink elől, igazán kétségbe kellene esnünk az emberi sebesség fölött. Ilyen látványtól azonban meg leszünk fosztva a legközelebbi muszka háborúig, ahol is kozákok veszik át a futók szerepét. Addig is azonban szeretném, ha a magyar tudomány abban a kellemes helyzetben volna, hogy kiszámíthatná, hogy egy honvédágyúból kilőtt golyó milyen sebességgel halad. Mert ennek sebessége és a muszkák sebessége közt szoros összefüggés van. Ez a legérdekesebb sebesség a „különféle sebességek“ közt. BUDAPESTI HERLAP (178. be.) 1885. julius 1.’ A felső Duna szabályozása. A közlekedésügyi miniszter a Felső-Duna folyam szabályozása tárgyában — mint értesülünk — holnap fogja kiirni a versenytárgyalást, melynek értelmében a belföldi és külföldi vállalkozók felszólittatnak, hogy a Duna folyam dévény-duna-radványi szakaszának szabályozása az 1885 . 8. t. cikkel elrendeltetvén, a szabályozási munkáknak végrehajtása céljából ajánlataikat augusztus 22-ikén déli 12 óráig 350.000 frt bánatpénz letétele mellett a minisztériumnál adják be. A szabályozandó folyamszakaszon összesen mintegy 62.434 méter hosszú párhuzammá, 9179 méter hosszú bekötőgát, 18.185 méter hosszúságú zárgát (mederelzárás), 27.282 méter hosszúságú partvédezet és 26.007 méter hosszú mederásás és kotrás lesz készítendő, mely műveletekhez szükséges mintegy 2.571,266 m3 kőhányás, 174.080 m3 földleásás és feltöltés, 993.302 m3 mederásás, 5.700,340 m*