Budapesti Hírlap, 1885. július (5. évfolyam, 178-208. szám)

1885-07-01 / 178. szám

Amelyik horvát nem hiszi, hogy ez az 1868. évi kiegyezés óta már is úgy van, sőt már korábbi törvények is jussot adtak légyen hozzá, az most teljes re­ménységét helyezi az összesülendő orszá­gos küldöttségekbe és azoktól várja, hogy a magyart még mélyebben bevigyék az ostobaságok hinárába. Hogy mire törekszenek a horvátok, kiviláglik a horvát regnikoláris küldött­ség elaborátumából, melyet Zsivkovics báró, e küldöttség tagja, Kresztics elnök­nek benyújtott és melylyel h­orvát-Szla­­vonországok viszonyát Magyarországhoz gyökeresen megváltoztatni kivánja. Zsiv­kovics kétségbe vonja az ál­lam egységét és csak az á­l­­lamközösséget ismeri el, s ezt a legszélsőbb következetességgel akarja keresztül vinni. Mind­az, a­mit Zsivko­vics a politikai élet terén el akar érni, csak az országgyűlés által 12 év óta ho­zott törvények megváltoztatása útján ér­hető el. Miskatovics is adott be operátu­­mot, mely némileg tartózkodóbb. Látjuk tehát, hogy a horvátok erő­sen dolgoznak, a­míg a magyarok hagy­ják menni a dolgokat, a­hogy mennek. A budapesti egyet, tanár urak bezzeg nem törik fejüket brosúrákon, melyekben a ma­gyarok jogát védenék. A magyar küldött­ség tagjai tudomással se bírnak mind­arról, mi Zágrábban készül. Egy tekintélyes magyar lap már má­jus végén közölte a sérelmeket, melyeket a horvát küldöttség szőnyegre akar hozni és melyek mindannyian azt a törekvést árulják el, hogy Horvátország Magyaror­szággal egyenjogú tényező legyen. Ilyen az a komédia, hogy a monarkia kímében Horvát- Szlavón- D­a­l­­mátország is benne legyen. A cím ugyan ez­által nagyon hosszú lenne,­­ de az ötlet legalább furcsa és eredeti. Se a magyar országgyűlés, se a magyar kor­mány, se a magyar honvédség, se a ma­gyar állampolgár nem jó kifejezés a gra­­vaminák szerint; mindezt ekkér javítják ki Zágrábban: magyar-horvát országgyű­lés, magyar-horvát kormány, magyar-hor­vát honvédség és dettó állampolgárság. Hogy a­ szent koronát se engedik nekünk, hanem megteszik magyar-horvát koroná­nak, Tisza Kálmánt pedig magyar-horvát királyi miniszterelnöknek, az szinte ter­mészetes. Bizony-bizony nagy jót tenne a ma­gyar küldöttség, ha a horvátokat az eféle követelések hallatára szavukon fogná, mint a lovat a kantárnál : „ha ti az 1868-iki kiegyezési törvény szövegét oly lényegesen akarjátok módosítani, elemeit elváltoztatni, lényegét kiforgatni, ha ti nem a törvény meglevő szövegének ma­gyarázatára szorítkoztok,­­ akkor nem a törvény ellen való sérelmek bántanak, hanem bánt maga a törvény. Jó, nektek a kiegyezés nem kell — nekünk sem kell, — ti azt elvetitek, mi is.“ Ez már tiszta beszéd, s megegyezésre is vezetne tán. Konstatálják ezt az orszá­gos küldöttségek s tegyenek ehez képest jelentést a törvényhozásnak. Az úgyis tűrhetetlen állapot, hogy címzetes testvéreink ott a Dráván túl az 1868. évi kiegyezést minduntalan a ma­gyar államegység aláaknázására használ­hassák fel , s az alkotmányosság oltalma alatt puskázzanak az állam megszilárdí­tása ellen, ha pedig mi mindezért a meg­torlás jogával kívánunk élni, s a me­rénylők visszamenekedjenek a kiegyezés falai mögé, melyeket aztán ilyenkor nagy becsien tartanak,­­vagy megmarad a kiegyezés pur et simiple úgy a mint van (bár soha se adta volna fejét e szerencsétlen alkotásra ma­gyar államférfi) — vagy visszahelyeztetik Horvátország abba a vi­szonyba, a melyben az 1868. évi kiegyezés előtt találtuk. Ez utóbbi esetben következő törvény­­javaslatot kellene az országgyűlésnek be­nyújtani : 1. §. A magyar szent koronához tar­tozó területek állami egységet képeznek, mely Magyarország nevét viseli. 2. §. Minden törvény, mely a magyar állam egységével ellenkezik, hatályon kí­vül helyeztetik. Minden intézmény, mely nem az állami egységnek kifolyása, eltö­röltetik. 8. §. Az ország drávántúli részeiben az eddigi különleges közigazgatás, az or­szág más részeiben fennálló közigazgatás módjára szerveztetik. A magyar törvény­­hozás, a magyar kormány hatálya köz­vetlenül az egész államra kiterjed. 4. §. A miniszterelnök megbizatik, hogy a törvényhozás és kormányozás egy­ségét ott is életbe léptesse, a­hol az 1868. évi XXX. törv. cikk — mely ezen­nel eltöröltetik — bizonyos mérvű tör­vényhozást és kormányzást engedélyezett. Miért ne hoznánk ilyen törvényt, mely minden államellenes aspirációt a Dráván túl nemsokára már csírájában megfojtana­?.­ Pliverics József fent idézett röpiratában azt tanítja, hogy Horvátor­szág nem köteles a kiegyezési törvényben megállapított quotát fizetni, mert nagyobb pénzbeli terhet ró a horvátokra, mint a­mennyit az aeuqu­as megenged. Köszön­jük e szót. Mi is felelhetünk saját szavai­val: Magyarország nem tartozik az 1868. évi kiegyezést megtartani, mert na­gyobb áldozatot kíván tőle, mint a­mennyit Magyarország integritása, a törvényho­zás és kormányzás egysége megenged. Pesty Frigyes. A „BUDAPESTI HÍRLAP“ tárcája. Különféle sebességek. (Nem tudományos karodat.) .— A „B­u­d­a­p­e­s­t­i Hírlap“ eredeti tárcája. — Irta Sipulusz. Saját külön természettudósunk, aki a ter­mészetnek és a tudománynak titkait szokta a „Budapesti Hírlap“ olvasóközönsége előtt fel­tárni, a minap egy érdekes tárcában elmélkedett a különböző sebességekről. Sok érdekes dolgot tudtunk meg belőle Megtudtuk, hogy a­ki a földön nagy ember, az a holdban még nagyon kicsi lehet, mert itt csak 76-od rész annyit nyom a latban, mint a földön. Megtudtuk, hogy a föl­dön voltaképp nincsen sebesség, mert a csillagok sebessége mindent fölülmúl. Hiába dicsekszünk mi a villámvonattal, komikusak vagyunk, ha va­lamire azt mondjuk, hogy „nyílsebesen“, sőt a „villámsebesség“ is lassúsággá válik a bolondul vágtató égi­testek mellett, úgy, hogy mi volta­képp csigavilágban élünk. Azzal az egygyel dicse­kedhetünk, hogy a föld nagy sebességgel forog a maga tengelye­n a nap körül de ebből nincsen semmi hasznunk, mert nem veszszük észre. Ez az iszonyú sebesség be van bizonyítva, el kell hinni, de érzékeinkre nézve el van veszve De kárpótol ezért hiúságunk, t. i. azzal büszkélke­dünk, hogy mi vagyunk a világrendszer mozdu­latlan középpontja, s körülöttünk forog minden, még a nap is. Mellettünk szól a látszat. De ne foglalkozzunk a tudományos sebes­ségekkel, vannak sebességek, melyek közelebb állnak hozzánk, a mindennapi élet körébe vágnak és mégis kiszámíthatatlanok. És fájdalom, kilátá­sunk sincs arra, hogy valaha a tudomány ki fogja azokat számítani, így pl. ki tudná egy 6 krajcáros omnibusz sebességét kiszámítani? Mikor annyi tényező működik abban közre! Először a kocsis jókedve. Ha a derék kocsis le tudja magában győzni azt a makacs előítéletet, hogy a krajcárért nem ér­demes a lovát megerőltetni, akkor a paripa ko­ronként lódít egyet a járművön. De hol van ilyen fölvilágosodot­t kocsis? De ha a kocsis fölvilágo­­sodott is, h­a ló, az nem az. A 6 krajcáros omnibuszlovak rut önzésben és ázsiai kényelem­szeretetben szenvednek. Az ő gondolkozásuk egé­szen független a 6 kr. taksától. Nekik mindegy, akár 6 krt, akár 10 krt fizet az utas, — hisz nekik húzni kell őket. Önzésükben vonakodnak huzni, s kényelemszeretetükben minduntalan meg­­állanak. Azonkívül az egyedüllétben bizonyos buskomor hangulat vesz erőt rajtuk; az egyfogatu omnibuszlovak mind világfájdalmasak, s ha ver­seket írnának, azok bizonyosan ilyen címeket vi­selnének : „A kocsis ostora.“ „Az omnibusz meg­telt, újra megtelt.. .“ „Az üres zaboszsák.“ „Kerepesi után végig.“ Mindmegannyi fájdalmas epizód, az omnibuszló életéből. . „ Már most tes­sék egy ilyen állatnak a sebességét kiszámítani. Az új­pesti, ó­budai és kőbányai lóvasút is a „lassan járj, tovább érsz“ elvét követi. És évek óta jár lassan, anélkül, hogy tovább ért volna egyfelől Kőbányánál, másfelől Új-Pestnél és Ó-Budánál. Az ittas ember azzal vigasztal­hatja magát, hogy a kocsiban zümmögő légy egy másodperc alatt 7-6 méternyi utat tesz, míg a lovak sebességét centiméterrel volna képes csak megmérni. Hát hazai vicinális vasutainkra miért nem terjeszti ki figyelmét a tudomány ? Könnyű neki a Halley üstökösének a sebességét kiszámítani, de üljön neki a szegzárd-rétszilasi, vagy az esz­­tergom-nána-csatai vasút sebességének, ott elre­ked a tudomány s nem húzza ki se a mathema­­tika, sem az asztronómia. A hivatalos sebesség ! Ezelőtt is tehetetle­nül áll meg az ész és a tudomány. Miniszté­rium, megye, törvényszék, ezek volnának az állo­mások, ahonnan egy-egy ügynek a sebességét meg lehetne figyelni. No, itt már a­ bambusznád is büszkén ringatja hajlós szárait, mert ő egy másodperc alatt 0­07 millimétert halad ; a sze­gény ügydarab még emögött is elmarad, főkép ha restanciában ragad. Egy szóval földi sebességeinkkel nincs mit dicsekednünk, s ha nem volna rá példa hogy szabadságharcunkban az osztrákok mily bámula­tos gyorsasággal tudtak futni honvédeink elől, igazán kétségbe kellene esnünk az emberi se­besség fölött. Ilyen látványtól azonban m­eg le­szünk fosztva a legközelebbi muszka háborúig, ahol is kozákok veszik át a futók szerepét. Ad­dig is azonban szeretném, ha a magyar tudo­mány abban a kellemes helyzetben volna, hogy kiszámíthatná, hogy egy­ honvédágyúból kilőtt golyó milyen sebességgel halad. Mert en­nek sebessége és a muszkák sebessége közt szoros összefüggés van. Ez a legérdekesebb sebesség a „különféle sebességek“ közt. BUDAPESTI HERLAP (178. be.) 1885. julius 1.’ A felső Duna szabályozása. A közle­kedésügyi miniszter a Felső-Duna folyam szabályozása tárgyában — mint értesülünk — holnap fogja kiirni a verseny­tárgyalást, melynek értelmében a belföldi és külföldi vállalkozók felszólittatnak, hogy a Duna folyam dévény-duna-radványi szakaszának szabályo­zása az 1885 . 8. t. cikkel elrendeltetvén, a szabályo­zási munkáknak végrehajtása céljából ajánlataikat augusztus 22-ikén déli 12 óráig 350.000 frt bánatpénz letétele mellett a minisztériumnál adják be. A szabályozandó folyamszakaszon összesen mint­egy 62.434 méter hosszú párhuzammá, 9179 méter hosszú bekötőgát, 18.185 méter hosszúságú zárgát (mederelzárás), 27.282 méter hosszúságú partvéde­­zet és 26.007 méter hosszú mederásás és kotrás lesz készítendő, mely műveletekhez szükséges mint­egy 2.571,266 m3 kőhányás, 174.080 m3 földleásás és feltöltés, 993.302 m3 mederásás, 5.700,340 m*

Next