Budapesti Hírlap, 1885. szeptember (5. évfolyam, 239-268. szám)
1885-09-25 / 263. szám
s Géza és Horváth Jenő kir. táblai pótbirákat, továbbá Stancsics György Pancsova és Versec Táros volt főispánját, Vavrik Antal budapesti j kir. törvényszéki bírót és Stancsek János kincstári jogügyi tanácsost. Táblai pótbirákkáneveztettek ki: Havass Károly budapesti kirjárásbiró, Tóth Gerő budapesti kir. törvényszéki bíró, Mayer budapesti ügyvéd, HorváthKálmán veszprémi törvényszéki bíró és Szentimrey Jenő kúriai segédtanácsjegyző. — Esküdtek névsora. Október elsejétől 1885. végéig a budapesti esküdtszék a következő tagokból fog állani: Kovács Ödön, Wiesel Jakab dr., Lang Sándor, Váli Béla, Czarevszky Henrik, Dombay Pál, Csengery Lóránt dr., Szörényi Reischl Károly, Michalovits Antal, Dózsa Bertalan, Dulcz Antal, Árkay Sándor, Varga László dr., Králik Sámuel, Eulenberg Salamon dr., Borbás Gáspár, Baumann Antal, Leenger Béla, Földváry Imre, Lechner József, Baumann Miksa, Tettey Nándor, Herczfeld Zsigmond, Dalnoki Béla, Csepreghi Lajos, Pitzek Ferenc, Ginter Károly, Jankovits György, Staub Mór dr., Bálint Ferenc, Glück Ignác dr., Liebold Ferenc, Filó János, Kazy János, Pollák Illés és Mauks János. — Határozat iparügyben. Deutsch Bernét külső váci-úti ponyvagyáros bejelentő, hogy gyára vezetésére kvalifikált vezetőt, helyettest dilit. Az V. ker. elöljáróság elutasította kérelmezőt, mert az ipartörvényben erre direkt intézkedést nem talált. A tanács azonban ma helyet adott a fél felebbezésének s az iparhatóság határozatát megváltoztatván, kimondta, hogy üzletvezetőt nemcsak jogi személyek vagy kiskorúak, hanem mások is állíthatnak, ha az üzletvezető elég kvalifikációt bír felmutatni. — Rászedett koma. A budapesti kir bünfenyitő törvényszékhez a következő furcsa följelentés érkezett: „Tekintetes kir. törvényszék ! Alálirottat mintegy négy hét előtt K. J. helybeli ügynök fölszólított, hogy ujdonszülött fiúgyermekénél vállaljam el a komaságot. Én készséggel engedtem a kérésnek, s miként az régi szokásos kötelessége a komáknak, megrendeltem a keresztelőre a lakomát, még pedig 30 terítéket 2 írtjával. Midőn a kitűzött napon K.nál megjelentem, a gyermekágyas asszony ágya mellett egy cseléd karján megpillantottam egy pólyás gyermeket. Tudakozódtam, hogy a rituális aktus, melynél nekem és nőmnek mint komának illetve komaasszonynak kell szerepelnünk, mikor fog végbemenni, s ekkor meglepetésemre azt modták, hogy ez már elmúlt, mivel az operatőrinek sietős volt a dolga, s nem akart tovább várakozni. Ily körülmények közt nem maradt más hátra, mint az egybegyült vendégekkel lakomához ülni, mely 60 fztomba került. Néhány nap múlva értesültem, hogy K.-nak újdonszülöttje nem is fiú, hanem leány, miről aztán személyesen is meggyőződtem. Mivel rituális aktus a zsidó vallás hitelvei szerint csak fiuknál, de semmiesetre sem leányoknál hajtandó végre, nyilvánvaló, hogy K. J. az emez aktussal járó lakomát ravasz fondorlattal kicsalta tőlem, miért is kérem, hogy ellene a bünfenyitő eljárás megindíttassék. Tisztelettel S. L. kereskedő Budapesten “ Eme följelentés folytán Kálosy kir. alügyész indítványozta, hogy K. J. ellen a btk. 379 §-ába ütköző csalás miatt az eljárás megindítassék, a törvényszék pedig Kiss bírót bizta meg a vizsgálattal volna, s működési tervemet végrehajtom vala. De e tábornok, ahelyett, hogy kötelességét teljesítette volna, mely minden katonára nézve abból áll, hogy az ellenség elé menjen, ha alkalom van reá, nemcsak hogy meg nem érkezett, sőt ellenkezőleg irt nekem, s Villám alezredesnek azon rendeletet küldő, hogy ez tüstént visszatérjen Aradra, sőt még le is tette őt a dandárparancsnokságról, amiért előre jött. Vécsei tábornoknak tehát ezen tette késleltető, sőt talán le is vonta azon eredményt, melyhez oly könnyen juthattunk volna, ha ő kötelességét teljesíti, mert alkalmasint belé telik még egy néhány nap, míg zászlóaljaim Lugosra érnek oly számmal, mely elegendő lesz előhaladásomra. Jogom van tehát és kötelességemnek is tartom Vécsei tábornokot a kormány előtt vagy hazaárulónak nevezni, vagy oly gyáva és minden tehetség nélküli tisztnek, kire soha többé semmiféle hadiparancsnokságot nem kell bízni. Úgy hiszem, adtam jeleit a nemeslelkű magyar nemzet és kormány iránti teljes áldozatkészségemnek ; úgy hiszem, kötelességem figyelmüket arra irányozni, amit tennünk kell még, hogy kiűzzük az ausztriai hadsereget, mely még Magyarországban van s mely felényire sem oly erős, mint ami hadseregünk száma. Katonáink kitűnőek, jó tisztek sem hiányzanak, de a gyávákat el kell küldeni s a hadsereg élére oly tiszteket kell tenni, kik tanúságot tettek bátorságuk s ügyszeretetükről. Ennélfogva van szerencsém kérni Vécsei tábornok letételét és Villám alezredesnek ezredessé neveztetését. Lugos, ápr. 23. 1849. Bem, az érd. hadsereg fővezére. Hogy ennek mi lett a következménye, az Görgeyhez intézett következő levelemből tűnik ki: 14./1. szám. Klapka tábornok s helyettes hadügyminiszter Görgey Arthur fővezér és hadügyminiszter urnak Budavár alatt. Debrecen, május 10-én 1849. A „Honvéd“ címü kolozsvári lapban Bem altábornagy urnak a honvédelmi bizottmányhoz ez év ápril 23-áról irt és a „Március 15-dike“ 69-dik számában mellékelt levele megjelenvén, általjában hire volt, hogy ezen levelet az előbb nevezett hírlap szerkesztőségével minden megbízás vagy felhatalmazás nélkül Petőfi Sándor százados közölte. Erre néhány nap előtt Petőfi Sándor itt Debrecenben őrnagyi öltözetben előttem személyesen megjelent. Én ez a sajtóval ezen visszaélése miatt kérdőre vonván, figyelmeztetem, mennyire helytelen olyasmit a nyilvánosság elé hozni, minek nyilvánítása nemcsak a lovagiassággal meg nem fér, hanem a mostani bonyodalmak közt káros meghasonlást is idézhet elő, azt tanácsolván továbbá neki, hogy azon esetben, ha zsurnalisztikai hajlamát ilyetén nem nyilvánosság elé tartozó tárgyakra nézve sem képes fékezni, nyújtsa be inkább tisztérők lemondását, megjegyezvén egyszersmind, hogy őt az őrnagynak sem rangja, sem öltözete nem illeti, miután még a hadügyminisztérium által őrnaggyá kinevezve nincs. Mire ő kijelentvén, hogy a kérdéses levelet csak magyarra forditá, egyben szabadsággali távozhatását óhajtja, én pedig orvosi bizonyítvány benyújtására utasítván őt, bevallá, hogy nem bir azon önmegtagadással, mely a katonaságnál szükséges és ennélfogva lemondványát benyújtó. Mielőtt azonban én a lemondásról szóló elfogadást nekie kézbesítettem volna, tőle mai napon Szolnokról az idezárt levelet vettem. Kérem hadügyminiszter urat, méltóztassék ezen egész ügyet azon káros befolyás tekintetéből, melyet az ilyen kihágások az egész hadsereg fegyelmére, az elöljárók iránt tartozó tiszteletre, következéskép a veszélykörnyezett hazára nézve gyakorolhatnak, kellő figyelemre méltatni. Elmellőzvén saját személyes tekintélyemet, egyedül csak jelen tiszti állásomat, mint hadügyminiszter, kívánom tekintetbe vétetni, méltóztassék azért az ügyet kimeritőleg tárgyaltatni s megsértett A Wyllard házaspár lassan utazott haza Penmorval felé. Szomorú utazás volt az e két emberre nézve, kik egykor oly vigan utazgattak együtt — mikor e nő még annyira tele volt reménységgel és oly büszkén tekintett férjére, aki nevem, becsületem és hazafiságomnak példás elégtételt adatni, mert úgy hiszem a legközelebb múlt idők eseményei és fáradalmaim eredményei elég tanúságai annak, hogy mennyire alaptalanok Petőfi népköltőnek aljas vádjai. Petőfi századost illetőleg még különösen megjegyzendőnek tartom, hogy ő Mészáros Lázár altábornagy és volt hadügyminiszter úr által alapos oknál fogva történt rendreutasítás miatt már február hóban beadta századosi tisztéről való lemondását és ez a hadügyminisztérium ez évi a/h 4162. sz. a. kelt intézménye szerint el is fogadtatott, később ugyan. Bem altábornagy őt ismét századossá kinevezte, de a hadügyminisztérium által e rangjában meg nem erősíttetett, annál kevésbbé kapott őrnagyi pátenst, valamint Bem altábornagy úr által sem len a csatatéren őrnagygyá kinevezve, következőkép mint ilyen nem is tekinthető; továbbá Petőfi sem szabadsági engedelmet, sem erről szóló bizonyítványt nem kapott, mégis eltávozott. Petőfi már két ízben sérte meg nyilvános lapokban elöljárói iránt tartozó tiszteletét és nem átalló szint ily módon tisztelettel megőszült volt hadügyminiszterünk Mészáros altábornagy úrra egy gúnykölteményt közrebocsátani. Végre említés nélkül nem hagyhatom, hogy Petőfi elég vakmerő volt levele végén felőlem, azon gyávaságot föltenni, miszerint sértő levele következtében tőle bocsánatot kérendek sőt őrnagyi rangjában megerősítendőm, ezen elbizakodottságot és követelést a vele tartandó vizsgálatnál főleg figyelembe ajánlván, tekintetbe kérem vétetni, miszerint méltatlanság volna minden bűnhődés nélkül ily kíméletlen módon megtámadhatni egy oly férfiú becsületét, ki hazájáért küzd és kinek nincs is más óhajtása, mint hona szabadsága és függetlenségéért élni, halni Helyettes hadügyminiszter Klapka* BUDAPESTI HIRLAP, 1885. szeptember 25. VI D E II — Pestmegye állandó választmánya az okt. 12-én és következő napokon tartandó rendes évnegyedes bizottsági közgyűlés elé terjesztendő ügyek előkészítésére ma d. e. ülést tartott. Kis-Pest község kérvényét, melyben ez a vecsési megyebizottsági tag választási kerület székhelyét Kis-Pestre kéri áttétetni, az állandó választmány a közgyűlés által elutasítandónak véli. A megye jövő évi költségelőirányzata nagyjában és egészében megegyezik az ez évivel. Az idei szükséglet 174.317 frt volt, a jövő évi 176.104 írtra van előirányozva. Holnap d. e. 9 órakor az állandó választmány újra ülést tart.* — A dévai elemi iskolák. Lapunknak írják: Trefort miniszter Réthi Lajos tanfelügyelő közbenjárására sürgősen intézkedett, hogy a dévai állami elemi iskolák haladéktalanul megnyittassanak s megkezdjék működésüket. — Tápió-Bicskén — mint lapunknak írják — e hó 22-én volt a községi jegyzőválasztás, nagy érdeklődés és muzsikaszó mellett. Két jelölt volt. Az egyik Winter József 239 szavazatot kapott, Szabó Kálmán 192 szavazata ellenében, s így nevezett lett a község jegyzője. Regény-Csarnok. WYLLARD VÉGZETE. Regény három kötetben. Irta: Kraidon E. Angolból fordította: Huszár Imre. 58 MÁSODIK KÖTET. VII. FEJEZET. — Nem is lehetne kielégítőbb az állapota, monda az orvos, aki a kedélyes régi iskola hive volt. Egy vagy két nap múlva lábra állítjuk, tévé utána, noha jól tudta, hogy legalább is két heti ágyban fekvés és szigorú életrend vár a betegre. A tábornok mindent eltűrt, csak a meleg szoba és meleg borogatások ellen zúgolódott. — Ez sokkal rosszabb, mondá, mint mikor az ember a csatában megsebesül. Aztán félig szenderegve és félig önkívületben elkezdett beszélni az idézésről, amelyet Sir George Varney feljelentése folytán bocsátottak ki ellene. — A gazember, nyilvános botrányt akar előidézni, dörmögé, a feleségem nevét akarja pellengére tenni. „Azt hittem, hogy eddig már megunhatta Grahame Bothwellt“ mondá, azokat a szókat ismételtvén, amelyek őt csaknem a megőrülésig felingerelték. Valérie a férje ágya mellett térdelt, fejét a vánkosára hajtotta és úgy hallgatta e szakadozott beszédet. Megtudta belőle, hogy Sir George Varney a tábornokot megidéztette a fenyítő bíróság elé, s hogy a verandában történt jelenetet nyilvános ülésben fogják tárgyalni, hogy a nő meggyaláztatását, a férj gyors megtorlását, a hírlapok mindenféle magyarázatok kíséretében le fogják írni, közhírré fogják tenni. Az emberek leginkább szoktak gyönyörködni az eféle botrányokban és noha Lady Valérie rokonai nem ritkán szerepeltek a lapokban, nem nagy becsületére a családnak, de annál nagyobb gyönyörűségére a nagy közönségnek, — mégis irtózott attól a gondolattól, hogy az ő neve is olvasható legyen ugyanott. A megjelenés határnapja nyolcad napra volt kitűzve, de nem látszott valószínűnek, hogy a tábornok személyesen megjelenhessen. E gondolat nyilván gyötörte őt, és fokozta a láz tüzét. A nap elérkezett és Harborough tábornok egy hatalmasabb idézésnek engedelmeskedett és magasabb itélőszék sorompója előtt jelent meg. Lady Valérie özvegy volt. A pótvégrendelet nem hirdettetett ki, Lady Valérie tehát nagyon gazdag özvegy volt. VIII. FEJEZET. Özvegy és szabad. 1