Budapesti Hírlap, 1885. szeptember (5. évfolyam, 239-268. szám)

1885-09-25 / 263. szám

s Géza és Horváth Jenő kir. táblai pótbirákat, továbbá Stancsics György Pancsova és Versec Táros volt főispánját, V­a­v­r­i­k Antal budapesti j kir. törvényszéki bírót és Stancsek János kincs­tári jogügyi tanácsost. Táblai pótbirákká­­neveztettek ki: H­a­v­a­s­s Károly budapesti kir­­járásbiró, T­ó­t­h Gerő budapesti kir. törvényszéki bíró, Mayer budapesti ügyvéd, Horváth­­Kálmán veszprémi törvényszéki bíró és Szent­­­i­m­r­e­y Jenő kúriai segédtanácsjegyző. — Esküdtek névsora. Október elsejétől 1885. végéig a budapesti esküdtszék a következő tagokból fog állani: Kovács Ödön, Wiesel Jakab dr., Lang Sándor, Váli Béla, Czarevszky Henrik, Dombay Pál, Csengery Lóránt dr., Szörényi Reischl Károly, Michalovits Antal, Dózsa Bertalan, Dulcz Antal, Árkay Sándor, Varga László dr., Králik Sámuel, Eulenberg Salamon dr., Borbás Gáspár, Baumann Antal, Leenger Béla, Földváry Imre, Lechner Jó­zsef, Baumann Miksa, Tettey Nándor, Herczfeld Zsigmond, Dalnoki Béla, Csepreghi Lajos, Pitzek Ferenc, Ginter Károly, Jankovits György, Staub Mór dr., Bálint Ferenc, Glück Ignác dr., Liebold Ferenc, Filó János, Kazy János, Pollák Illés és Mauks János. — Határozat iparügyben. Deutsch Ber­nét külső váci-úti ponyvagyáros bejelentő, hogy gyára vezetésére kvalifikált vezetőt, helyettest dilit. Az V. ker. elöljáróság elutasította kérelmezőt, mert az ipartörvényben erre direkt intézkedést nem talált. A tanács azonban ma helyet adott a fél felebbezé­­sének s az iparhatóság határozatát megváltoztatván, kimondta, hogy üzletvezetőt nemcsak jogi személyek vagy kiskorúak, hanem mások is állíthatnak, ha az üzletvezető elég kvalifikációt bír felmutatni. — Rászedett koma. A budapesti kir bünfe­­nyitő törvényszékhez a következő furcsa följelentés érkezett: „Tekintetes kir. törvényszék ! Alálirottat mintegy négy hét előtt K. J. helybeli ügynök fölszól­ított, hogy ujdonszülött fiúgyermekénél vállaljam el a komaságot. Én készséggel engedtem a kérésnek, s miként az régi szokáso­s kötelessége a komáknak, megrendeltem a keresztelőre a lakomát, még pedig 30 terítéket 2 írtjával. Midőn a kitűzött napon K.­­nál megjelentem, a gyermekágyas asszony ágya mel­lett egy cseléd karján megpillantottam egy pólyás gyermeket. Tudakozódtam, hogy a rituális aktus, melynél nekem és nőmnek mint komának illetve komaasszonynak kell szerepelnünk, mikor fog vég­bemenni, s ekkor meglepetésemre azt modták, hogy ez már elmúlt, mivel a­z operatőrinek sietős volt a dolga, s nem akart tovább várakozni. Ily körülmé­nyek közt nem maradt más hátra, mint az egybe­­gyült vendégekkel lakomához ülni, mely 60 fztomba került. Néhány nap múlva értesültem, hogy K.-nak újdonszülöttje nem is fiú,­­ hanem leány, miről aztán személyesen is meggyőződtem. Mivel rituális aktus a zsidó vallás hitelvei szerint csak fiuknál, de semmiesetre sem leányoknál hajtandó végre, nyil­vánvaló, hogy K. J. az emez aktussal járó lakomát ravasz fondorlattal kicsalta tőlem, miért is kérem, hogy ellene a bünfenyitő eljárás megindíttassék. Tisztelettel S. L. kereskedő Budapesten “ Eme föl­jelentés folytán Kálosy kir. alügyész indítvá­nyozta, hogy K. J. ellen a btk. 379 §-ába ütköző csalás miatt az eljárás megindítassék, a törvényszék pedig Kiss bírót bizta meg a vizsgálattal­ volna, s működési tervemet végrehajtom vala. De e tábornok, a­helyett, hogy kötelességét teljesítette volna, mely minden katonára nézve abból áll, hogy az ellenség elé menjen, ha alkalom van reá, nem­csak hogy meg nem érkezett, sőt ellenkezőleg irt nekem, s Villám alezredesnek azon rendeletet küldő, hogy ez tüstént visszatérjen Aradra, sőt még le is tette őt a dandárparancsnokságról, a­miért előre jött. Vécsei tábornoknak tehát ezen tette késleltető, sőt talán le is vonta azon eredményt, melyhez oly könnyen juthattunk volna, ha ő kötelességét telje­síti, mert alkalmasint belé telik még egy néhány nap, míg zászlóaljaim Lugosra érnek oly számmal, mely elegendő lesz előhaladásomra. Jogom van tehát és kötelességemnek is tartom Vécsei tábornokot a kormány előtt vagy hazaáruló­nak nevezni, vagy oly gyáva és minden tehetség nélküli tisztnek, kire soha többé semmiféle hadipa­rancsnokságot nem kell bízni. Úgy hiszem, adtam jeleit a nemeslelkű ma­gyar nemzet és kormány iránti teljes áldozatkész­ségemnek ; úgy hiszem, kötelességem figyelmüket arra irányozni, amit tennünk kell még, hogy kiűz­zük az ausztriai hadsereget, mely még Magyaror­szágban van s mely felényire sem oly erős, mint ami hadseregünk száma. Katonáink kitűnőek, jó tisztek sem hiányzanak, de a gyávákat el kell kül­deni s a hadsereg élére oly tiszteket kell tenni, kik tanúságot tettek bátorságuk s ügyszeretetükről. Ennélfogva van szerencsém kérni Vécsei tá­bornok letételét és Villám alezredesnek ezredessé neveztetését. Lugos, ápr. 23. 1849. Bem, az érd. hadsereg fővezére. Hogy ennek mi lett a következménye, az Görgeyhez intézett következő levelemből tűnik ki: 14./1. szám. Klapka tábornok s helyettes hadügyminiszter Görgey Arthur fővezér és hadügyminiszter urnak Budavár alatt. Debrecen, május 10-én 1849. A „Honvéd“ címü kolozsvári lapban Bem al­­­tábornagy urnak a honvédelmi bizottmányhoz ez év ápril 23-áról irt és a „Március 15-dike“ 69-dik számában mellékelt levele megjelenvén, általjában hire volt, hogy ezen levelet az előbb nevezett hírlap szerkesztőségével minden megbízás vagy felhatalmazás nélkül Petőfi Sándor százados közölte. Erre néhány nap előtt Petőfi Sándor itt Deb­recenben őrnagyi öltözetben előttem személyesen megjelent. Én ez a sajtóval­ ezen visszaélése miatt kérdőre vonván, figyelmeztetem, mennyire helytelen olyasmit a nyilvánosság elé hozni, minek nyil­vánítása nemcsak a lovagiassággal meg nem fér, hanem a mostani bonyodalmak közt káros meghasonlást is idézhet elő, azt tanácsolván továbbá neki, hogy azon esetben, ha zsurnalisztikai hajlamát ilyetén nem nyilvánosság elé tartozó tárgyakra néz­ve sem képes fékezni, nyújtsa be inkább tisztérők­ lemondását, megjegyezvén egyszersmind, hogy őt az őrnagynak sem rangja, sem öltözete nem illeti, miután még a hadügyminisztérium által őrnag­gyá kinevezve nincs. Mire ő kijelentvén, hogy a kérdéses levelet csak magyarra forditá, egyben szabadsággali távozhatását óhajtja, én pedig orvosi bizonyítvány benyújtására utasítván őt, bevallá, hogy nem bir azon önmegta­gadással, mely a katonaságnál szükséges és ennél­fogva lemondványát benyújtó. Mielőtt azonban én a lemondásról szóló elfogadást nekie kézbesítettem volna, tőle mai napon Szolnokról az idezárt levelet vettem. Kérem hadügyminiszter urat, méltóztassék ezen egész ügyet azon káros befolyás tekintetéből, melyet az ilyen kihágások az egész hadsereg fegyel­mére, az elöljárók iránt tartozó tiszteletre, követke­zéskép a veszélykörnyezett hazára nézve gyakorol­hatnak, kellő figyelemre méltatni. Elmellőzvén saját személyes tekintélyemet, egyedül csak jelen tiszti állásomat, mint hadügymi­­niszter, kívánom tekintetbe vétetni, méltóztassék azért az ügyet kimeritőleg tárgyaltatni s megsértett A Wyllard házaspár lassan utazott haza Penmorval felé. Szomorú utazás volt az e két emberre nézve, kik egykor oly vigan utazgattak együtt — mikor e nő még annyira tele volt re­ménységgel és oly büszkén tekintett férjére, aki nevem, becsületem és hazafiságomnak példás elégté­telt adatni, mert úgy hiszem a legközelebb múlt idők eseményei és fáradalmaim eredményei elég ta­núságai annak, hogy mennyire alaptalanok Petőfi népköltőnek aljas vádjai. Petőfi századost illetőleg még különösen meg­jegyzendőnek tartom, hogy ő Mészáros Lázár altábor­nagy és volt hadügyminiszter úr által alapos ok­nál fogva történt rendreutasítás miatt már február hóban beadta századosi tisztéről való lemondását és ez a hadügyminisztérium ez évi a/h 4162. sz. a. kelt intézménye szerint el is fogadtatott, később ugyan. Bem altábornagy őt ismét századossá kinevezte, de a hadügyminisztérium által e rangjában meg nem erősíttetett, annál kevésbbé kapott őrnagyi pátenst, valamint Bem altábornagy úr által sem len a csatatéren őrnagygyá kinevezve, következő­­kép mint ilyen nem is tekinthető; továbbá Petőfi sem szabadsági engedelmet, sem erről szóló bizo­nyítványt nem kapott, mégis eltávozott. Petőfi már két ízben sérte meg nyilvános la­pokban elöljárói iránt tartozó tiszteletét és nem átalló szint ily módon tisztelettel megőszült volt hadügyminiszterünk Mészáros altábornagy úrra egy gúnykölteményt közrebocsátani. Végre említés nélkül nem hagyhatom, hogy Petőfi elég vakmerő volt levele végén felőlem, azon gyávaságot föltenni, miszerint sértő le­vele következtében tőle bocsánatot kérendek s­őt őrnagyi rangjában megerősítendőm, ezen elbiza­kodottságot és követelést a vele tartandó vizsgálat­nál főleg figyelembe ajánlván, tekintetbe kérem vé­tetni, miszerint méltatlanság volna minden bűnhődés nélkül ily kíméletlen módon megtámadhatni egy oly férfiú becsületét, ki hazájáért küzd és kinek nincs is más óhajtása, mint hona szabadsága és független­ségéért élni, halni Helyettes hadügyminiszter Klapka* BUDAPESTI HIRLAP, 1885. szeptember 25. V­I D E II — Pestmegye állandó választmánya az okt. 12-én és következő napokon tartandó rendes évnegyedes bizottsági közgyűlés elé terjesztendő ügyek előkészítésére ma d. e. ülést tartott. Kis-Pest község kérvényét, melyben ez a vecsési megyebizott­sági tag választási kerület székhelyét Kis-Pestre kéri áttétetni, az állandó választmány a közgyűlés által elutasítandónak véli. A megye jövő évi költ­ségelőirányzata nagyjában és egészében megegyezik az ez évivel. Az idei szükséglet 174.317 frt volt, a jövő évi 176.104 írtra van előirányozva. Hol­nap d. e. 9 órakor az állandó választmány újra ülést tart.* — A dévai elemi iskolák. Lapunknak írják: Trefort miniszter R­é­t­h­i Lajos tanfelügyelő közbenjárására sürgősen intézkedett, hogy a dévai állami elemi iskolák haladéktalanul megnyittassanak s megkezdjék működésüket. — Tápió-Bicskén — mint lapunknak írják — e hó 22-én volt a községi jegyzőválasztás, nagy ér­deklődés és muzsikaszó mellett. Két jelölt volt. Az egyik Winter József 239 szavazatot kapott, Szabó Kálmán 192 szavazata ellenében, s így ne­vezett lett a község jegyzője. Regény-Csarnok. WYLLARD VÉGZETE. Regény három kötetben. Irta: Kraidon E. Angolból fordította: Huszár Imre. 58 MÁSODIK KÖTET. VII. FEJEZET. — Nem is lehetne kielégítőbb az állapota, monda az orvos, aki a kedélyes régi iskola hive volt. Egy vagy két nap múlva lábra állítjuk, tévé utána, noha jól tudta, hogy legalább is két heti ágyban fekvés és szigorú életrend vár a betegre. A tábornok mindent eltűrt, csak a me­leg szoba és meleg borogatások ellen zúgo­lódott. — Ez sokkal rosszabb, mondá, mint mikor az ember a csatában megsebesül. Aztán félig szendereg­ve és félig önkívület­ben elkezdett beszélni az idézésről, a­melyet Sir George Varney feljelentése folytán bocsátottak ki ellene. — A gazember, nyilvános botrányt akar előidézni, dörmögé, a feleségem nevét akarja pellengére tenni. „Azt hittem, hogy eddig már megunhatta Grahame Bothwellt“ mondá, azokat a szókat ismételtvén, a­melyek őt csaknem a megőrülésig felingerelték. Valérie a férje ágya mellett térdelt, fejét a vánkosára hajtotta és úgy hallgatta e szaka­dozott beszédet. Megtudta belőle, hogy Sir George Varney a tábornokot megidéztette a fenyítő bí­róság elé, s hogy a verandában tör­tént jelenetet nyilvános ülésben fogják tárgyalni, hogy a nő meggyaláztatását, a férj gyors megtor­lását, a hírlapok mindenféle magyarázatok kísé­retében le fogják írni, közhírré fogják tenni. Az emberek leginkább szoktak gyönyörködni az eféle botrányokban és noha Lady Valérie rokonai nem ritkán szerepeltek a lapokban, nem nagy becsü­letére a családnak, de annál nagyobb gyönyörű­ségére a nagy közönségnek, — mégis irtózott attól a gondolattól, hogy az ő neve is olvasható legyen ugyanott. A megjelenés határnapja nyolcad napra volt kitűzve, de nem látszott valószínűnek, hogy a tábornok személyesen megjelenhessen. E gon­dolat nyilván gyötörte őt, és fokozta a láz tüzét. A nap elérkezett és Harborough tábornok egy hatalmasabb idézésnek engedelmeskedett és magasabb itélőszék sorompója előtt jelent meg. Lady Valérie özvegy volt. A pótvégrendelet nem hirdettetett ki, Lady Valérie tehát nagyon gazdag özvegy volt. VIII. FEJEZET. Özvegy és szabad. 1

Next