Budapesti Hírlap, 1885. október (5. évfolyam, 269-299. szám)
1885-10-01 / 269. szám
1885. október 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (269. m.) dapestre küldött okiratok Zágrábba hozandók vissza. 2. Az ügy a regnikolári küldöttséghez utasítandó. Az esetben, ha a regnikoláris küldöttség azt találná, hogy az okiratok közt esetleg olyanok is fordulnak elő, a melyekre Magyarország igényt tart; 3. a dán és a magyar kormány felkérendők, hogy vegyes bizottságot küldjenek ki, mely a Magyarorzágot megillető okiratokat „kiválassza és Budapestre vigye.“ Zsivkovics b.||felszólította a szerbeket, hogy fogadják el indítványát s azt a nemzeti pártkörben támogatásban részesítsék. Az értekezlet többsége azonban az inditványt nem fogadta el. Zágráb, szept. 30. A nemzeti pártkor ma este fél 6 órakor értekezletet tartott, melyen Khun-Héderváry gróf bán behatóan ismertette az okmányok ügyében elfoglalt álláspontját. Ezután Zsivkovics dr. előterjesztette indítványát, mely fölött hosszabb vita fejlődött ki. Ez indítvány folytatólagos tárgyalása a holnap tartandó értekezletre halasztatott. Az értekezlet fél 9 órakor ért véget. A kolera. Róma, szept. 30. A tegnapi nap folyamán a következő koleraesetek fordultak elő: a palermói kerületben 154 betegedési, 68 haláleset; a ferrarai kerületben 16 betegedési, 5 haláleset; a modenai kerületben 1 betegedési; a pármai kerületben 7 betegedési, 7 haláleset; a reggioemiliai kerületben 1 betegedési, 1 haláleset. Közgazdasági táviratok Bécsi, szept. 30. Búza 7.85—7.99, 7.85—7.90, 8.45-8.50, 8.60—8.08. — Rozs 6.63-6.58, 7.12— 7.17, 7.22-7.27. — Zab 6.85—6.90, 7.27-7.32. Tengeri 6.10-6.15,5.85-5.90. — Szesz 26.75-27. Bécs, szept. 30. (Esti tőzsde). Osztrák hitelrészv. 281.—, osztr. államvas. részv. 281.75, ang.-osztr. bankrészv. 96.50, 20 frankos 98.50, déli v. részv. 132.50, magy. hitelb. részv. 281.75, 40/0 magy. ar. járadék 97.47. Csöndes. Frankfurt, szept. 30. (Esti tőzsde.) 42 /„ ezüstjáradék —.—, Károly Lajos vasut-rész. 183, 1%-os osztr. ar.járadék —.—, 4%-os ulagy. ar.járadék 78.31, osztr. hitel-részvény 226.87, osztr. hitelrészvény 226.87, osztr. államv.-részv. 227.75, téli vasut-részv. 107.12. Szilárd, Paris, szept. 30. (E 1 e tő z s d e.) 41/2°/0-os francia járadék 109.50, 3%-os járadék 80.75, egyiptomi 325.—, ottomán 503.75, olasz 94.70, török konzol 14.25, extérieurs 57.37, magy. aranyjáradék 79. Pária, szept. 30. (Zára t.) 3%-os franciajáradék 80.85, osztr. államv. részv. 571, magy. vasúti kölcsön 803, magy. országosb. részv. 268.75, 4,76 os francia járadék 109.75, déli vasút részv. 275.0, francia törleszthető járadék 83.0517, 4%-os magy. arany-járadék 79, ottomanbank részvény 505. Tartós. „Budapesti Hírlap." Október hó 1-ével új előfizetést nyitunk. Kérjük azokat a t. c. vidéki előfizetőket, kiknek előfizetésük szept. végével lejár, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. Az előfizetési árak lapunk homlokán olvashatók. Az előfizetés megújítására a beküldött postautalvány leginkább alkalmas. Különösen figyelmeztetjük tisztelt előfizetőinket, hogy úgy az előfizetés megnyitásánál, valamint minden reklamáció, lakhelyváltozás, és a lap szétküldésére vonatkozó egyéb fölszólalóénál, egy címszalagot mellékelni szíveskedjenek. NAPIHIREK. — (Személyi hírek.) Pajacsevic László gróf volt horvát bán tegnap este a fővárosből Zlatinára utazott. — György Endre Szalonikiből Üsküben és Vranjén át Nisbe érkezett s innen egyenesen Bécsbe utazott. — Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter az országgyűlés tartama alatt nem a déli órákban, hanem délután 4 és 6 óra között fogad. A legközelebbi szombaton már ez a beosztás lép életbe. (Egy derék plébános jubileuma.) Moravicai levelezőnk írja : Holnap az az október elsején lesz ötvenhárom éve, hogy mezővárosunk nagyérdemű plébánossá, Kilián József, a csanád egy-házmegyei áldozópapok nesztora egyházi szolgálatba lépett. E jubiláns napon a szeretett plébános egy-szersmind nyugalomba lép, s hívei nagy ünnepiességek könt fognak tőle elbúcsúzni. Ez alkalomból is elevenítik élete két nevezetes momentumának emlékét. Az 1836-iki kolera alkalmával ugyanis a még akkor is a plébános halált megvető bátorsággal vigasztalta és orvosolta híveit, 1849-ben pedig oly hazafias magatartást tanúsított, hogy előbb a szerbek akarták meggyilkolni, később pedig az osztrákok fogságba hurcolták.) A szerb gyilkosoktól hívei mentették meg szeretett plébánusokat. (Halálozás.) Csengery Imre honv. miniszteri tanácsos ma éjjel elhunyt Nagyváradon. Még tegnap este kedélyesen társalgott ismerőseivel, semmi baját sem érezte. Az éjjel szivgörcsöket kapott, s reggelfelé meghalt. Az elhunyt Csengery Antal testvére volt, s egyike a legtekintélyesebb miniszteri hivatalnokoknak. Halála nemcsak szülővárosában, Nagyváradon, hanem a fővárosban is mély részvétet keltett. Csengeri Imre már kora ifjúságában a közpályára lépett. Fényes tehetségeit Biharmegye szolgálatában érvényesítő, mint ifjú de közkedveltségű főjegyzője a megyének. Mikor ez állásától visszalépett a megye közönsége aranytollal tüntette ki, majd 1861-ben képviselőnek választották meg, s az akkori országgyűlés egyik jegyzője volt. Irálya, ékesszólása, mint Antal bátyjáé, szintén kitűnő volt s az országgyűlésen több fényes beszédet tartott. 1869-ben tanácsosnak hívták meg a honvédelmi minisztériumba, ahol különösen az első években szervező tehetségével, s nagy törvénytudásával irányadó szerepet játszott. A törvényjavaslatok szerkesztésénél mindig nagy befolyása volt. A magánéletben kedves humoráért, s jó modoráért általánosan szerették. Az utóbbi években már fáradt volt; a magára vállalt roppant munka az amúgy is gyengébb szervezetű embert megtörte, s ő vissza akart vonulni, de helyét hirtelenében nem igen lehetett, volna akkor betölteni és igy nem eresztették. Temetése október 2-án lesz Nagy-váradon. — (Rettentő vihar) dúlt e hé 28-án a délutáni órákban B.-Gyarmaton és vidékén. Az egészen tiszta égboltozat — írja levelezőnk — néhány pillanat alatt sötét felhőkkel telt el s az óriási orkán kitört. B.-Gyarmaton ép e napon, igen látogatott, népes, országos vásár volt. A sátrakat, bódékat egymásután mind felforgatta az orkán. Embereket a földhöz vagdosott, kalapokat, kendőket elkapdosott s tudja isten hová hurcolta el. A „Rák“ korcsma állását eldöntötte s az épület részei egy vidéki embert s egy lovat agyonütöttek. Legnagyobb kárt szenvedtek a cserepes- és üvegedényárusok. Ezek áruit teljesen tönkre tette a vihar. A vidéken a parasztházak tetejét mindenestől lekapdosta s vitte néhány ölnyire, fákat gyökerestől kitördelte s a szalma- és takarmány-kazlakat szétbontva össze vissza keverte. A kár igen jelentékeny. Utána néhány percig tartó csendes eső volt s azután ismét verőfényes nap lett. (A vérből kös értekosok az igazságügyi miniszternél.) A Nyitra megyében fekevő Verbó mezőváros küldöttsége ma tisztelgett Pauler Tivadar igazságügyminiszternél a „Gazdasági mizériák Nyitra megyében“ című cikkünkben nemrég fölsorolt visszaélések orvoslása végett. A küldöttséget az igazságügyminiszter, noha nem volt kihallgató nap, Komlóssy Ferenc dr., a verbói kerület képviselőjének közbenjárására a legszívesebben fogadván. A verbói viszonyokat előbb Keönczeöli Lajos részletezte, azután Ocskói Ocskay Gusztáv Verbó számbavehető összes tényezői által az igazságügy miniszterhez intézett folyamodványban foglaltakra reflektálva, arra kérte a minisztert, hogy Burián Antal tagosító mérnököt állásától függessze föl, másik mérnököt rendeljen ki s a tagosítás körül elkövetett nagymérvű visszaélések földerítésére más megyebeli bíróságot delegáljon. A folyamodvány, melyet Keönczeöll Lajos adott át, megdöbbentő képét nyújtja a nyitrai viszonyoknak, s a Burián és társai önkényes eljárása miatti ingerültségnek. A miniszter meglepetéssel vette tudomásul a 60 tagú küldöttség hitelt érdemlő panaszát s megígérte, hogy a legszigorúbb vizsgálatot fogja elrendelni . (Öngyilkos vagon.) Fiumei levelezőnk írja : Vasárnapra virradóra, éjjeli 3 órakor történt. Mindenki aludt, csak a haragos tenger s a prüszkölő tehervonat voltak még ébren. Hogy a tenger nem aludt, hanem nyugtalanul hánykolódott széles ágyában, annak meg volt a maga oka : szombat reggel óta csúf szirokkó viaskodik vele. Hogy a tehervonat nem aludt, annak is meg volt a maga oka : ez ugyanis éjjel szokott sétálgatni, büszkén villogó szemekkel. Fiume utcáin akkor rakja le a tengerparton a továbbszállítandó terhet. Hanem hogy azt az árva vagont, amelyik akkor már titödnapja állt ott a tengerparton, zivataros esőnek, szélnek kitéve, mert nem szólítja már el az a pöffeszkedő lokomotív számkivetése helyéről, azt csakugyan senki meg nem mondhatná. Lábait a vadul dühöngő hullámok felszökellő, hideg habja csapdosta, fejét és oldalát zuhogó záporeső áztatta. Úgy állt ott a szerencsétlen. A mellőztetés érzete, a nyomorúság s magánosság rossz tanácsadók. Szegény vagon borús lelkében sötét, elkeseredett elhatározás fogant meg. S amint a pöffeszkedő, büszke lokomotív, ki kénye szerint basamódra intézkedik összes alárendeltjei sorsáról közelébe érkezett s ismét szokott durva módon viszonozta ártatlanul mellőzött alárendeltjének alázatos köszöntését : a szegény elkeseredett s túlságosan érzékeny vagon szemei előtt elborult a világ, nekirohant a dühöngő tengernek, átugrotta a gátul szolgáló kőütközőt, zuhantában eltemetett 3 ártatlan csónakot s a következő pillanatban összecsaptak feje fölött az éhes hullámok. Vasárnap korán reggel elterjedt a városban a szerencsétlen vagon öngyilkosságának hire s nagy néptömeg gyülekezett a tengerpartra, hol a kikötő hórihorgas gőzös daruja mindent elkövetett, hogy a szerencsétlent, ha ugyan még lehetséges megmenthessék. Egy búvár leszállóit saját élete veszélyeztetésével a tenger fenekére, megtapogatta az öngyilkos tagjait, kötelet erősített rá s úgy aztán kihúzták szegényt a barátságtalan elemből. A szerencsétlen csak hosszas dörzsölés után tért magához. Hozzátartozóinak öröme leírhatatlan. — (A Csőri Mihály sekrestyéje.) „Nem ér a világ egy pipa dohányt dohány nélkül“ — e dilemmatika-bombasztikus kontraszt jelszava volt Székesfehérvárott Csőri Mihály gazduramnak. Szörnyen szeretett pipálni és szeret még most is, de fájdalom, nem úgy teheti most már a dolgot, mint ahogy azelőtt. Csőri Mihály gazduram ugyanis az egy pipára való dohány alatt mindig a dohányok szűz fajtáját értette és nem a „m. k.“-t, amely a spenót-huszárok (értsd fináncok) keze és kezelése által szentségteleníttetett meg. Eddig mindig szűzdohányt pipált, most már nem, — ellene esküdött a sors vagyis inkább a spenót-vitézek. Hogy történt az, hogy ő azelőtt olyat pipálhatott és hogy most nem olyat? — Elmondjuk: Cseri Mihály gazdáramnik a kertje egyik szögletében állott egy valami furcsa — nem építmény — hanem inkább valami alkotmány, de födél nélkül. Magas savon amelynek a tetejébe lábán kellett fölmenni. Ez a födél nélkül való kínai pagodaszerü dolog tulajdoképen kerítés volt, három négyszögöl föld elkerítője. Csőri Mihály reggelenkint, délben este egy egy órát töltött a titokzatos pagodában, amelybe láblán járt be és — mindig egyegy kanna vizet vitt magával. — Csak a fent szálló madarak láthatták, mi van ama sövényen belől, emberszem — a Csőriét kivéve — soha. A szomszédbeli templomos vén anyókák előtt 100 percentet emelkedett Csőri uram morális értékben. Azt beszélték, hogy szekrestyét épített magának, s abba jár naponta háromszor imádkozni. Csőri uram laposakat pislantott ilyenkor, mikor ezt hallá és fújta a füstöt, — szó nélkül pipált. Egyszer aztán tegnapelőtt történt a dolog, beállít három finánc a Csóriék udvarára, Csóri ott ült az eperfa alatt és szipákolt: „Csóri uram, mit pipál kend ?“ A megszólított nagyot mozdult: „Dohányt“. „Milyen dohányt ?“ „Sárgát“. „Mutassa csak Csóri uram“ és ott találták a zsacskóban, amely macskakorában jajgatott is, ott találták a szép sárga szűzdohányt. A fináncok elkezdtek kutatni, több után, de nem leltek sehol semmit. Egyszer aztán meglátták a „sekrestyét“. Mikor kérdezték Csóri uramat, hogy mi az, mi van abban, hol kell abba bemenni, Csóri majd holtra vált, úgy elsápadt. A fináncok is lábtóval másztak föl, mint Csóri uram annyiszor, és ahogy fölértek, támadt nagy riadalom köztük. A Csóri uram sekrestyéjében dohány termett, azt termesztett benne Csóri, három négyszögölön. 180 szál gyönyörű szép szüzdohány tépetett ki vandal spenót kezek által s 180-szor 20 krajcárokat fizetett Csóri uram büntetéspénzt. Csóri három nap óta nem pipál szüzdohányt. — (Megvesztegetés — csókkal.) A londoni biróság a napokban tárgyalta Froster Lidia asszony válópörét. A csinos, fiatal ladynek egy pár fogra volt szüksége, s mert szerinte Londonban a fiatal Comer dr. a legügyesebb fogorvos, ehez fordult a hiány pótlása végett. A lady, mint maga bevallotta, nagyon félt, hogy a fogorvos el fogja árulni, s hogy titoktartásáról biztosítsa magát, egy pár cuppanós csókkal megvesztegette az orvost Froster úr, a férj azonban úgy vélekedett, hogy kisebb szégyen, ha a világ tudja, hogy egy férjes nőnek hamis fogai vannak, mintha köztudomású, hogy megcsókolta a fogorvos. E véleménykülönbség megzavarta Frosterék házi boldogságát, s a vége az lett, hogy a biróság a házasfeleket elválasztotta. Intő példa ez az eset minden fiatal nőre, ki el akar válni az urától, s a keményszívü biróság nem oldja fel a házasságot. Ezentúl csak rá kell magukat szánniok arra a nagy áldozatra, hogy valami csinos fiatal embert megcsókoljanak, s a törvényszék, kimondja az elvárást. Kár, hogy nálunk más a praxis, s a bíróságok még komolyabb eseteket sem vesznek komolyan.