Budapesti Hírlap, 1885. október (5. évfolyam, 269-299. szám)

1885-10-01 / 269. szám

da pestre küldött okiratok Zágráb­bá hozandók vissza. 2. Az ügy a regnikolám küldöttséghez utasítandó. Az esetben, ha a regni- koláris küldöttség azt találná, hogy az okira­tok közt esetleg olyanok is fordulnak elő, a melyekre Magyarország igényt tart: 3. a bán és a magyar kormány felkérendők, hogy ve­gyes bizottságot küldjenek ki, mely a Magyaror" ízágot megillető okiratokat „kiválassza és Bu­dapestre vigye.“ Zsivkovics b.||fólszólitotta a szerbeket, hogy fogadják el indítványát s azt a nem­zeti pártkörben támogatásban részesítsék. Az érte­kezlet többsége azonban azinditványt nem fogadta el. Zágráb, szept. 30. A nemzeti pártkor ma este fél 6 órakor értekezletet tartott, melyen Khun-Héderváry gróf bán behatóan ismer­tette az okmányok ügyében elfoglalt álláspontját. Ezután Zsivkovics br. előterjesztette indítvá­nyát, mely fölött hosszabb vita fejlődött ki. Ez in­dítvány folytatólagos tárgyalása a holnap tartandó értekezletre halasztatott. Az értekezlet fél 9 órakor ért véget. A kolera. Róma, szept. 30. A tegnapi nap folyamán a következő koleraesetek fordultak elő: a palermói kerületben 154 betegedósi, 68 haláleset; a ferrarai kerületben 16 betegedési, 5 haláleset; a modenai kerületben 1 betegedési: a pármai kerületben 7 be­tegedési, 7 haláleset; a reggioemiliai kerületben 1 betegedési, 1 haláleset. KSzgaztíasági táviratok Béofl, szept. 30. Búza 7.85—7.99, 7.85—7.90, 8.45-8.50, 8.60—8.C8. — Rozs 6.63-6.58, 7.12— 7.17, 7.22-7.27. — Zab 6.85—6.90, 7.27-7.32. - Tengeri 6.10-6.15,5.85-5.90. — Szesz 26.75-27. Bécs, szept. 30. (Esti tőzsde). Osztrák hitelrészv. 281.—, osztr. államvas. részv. 281.75, ang.-osztr. bankrészv. 96.50, 20 frankos 98.50, déli v. részv. 132.50, magy. bitelb. részv. 281.75, 4“/0magy. ar. járadék 97.47. Csöndes. Frankfurt, szept. 30. (E3ti tőzsde.) 4-2 /„ szüstjáradék —.—, Károly Lajos vasut-rósz. 183, 1%-os osztr. ar.-járadék —.—, 4%-os uiagy. ar.- járadék 78.31, osztr. hitel-részvény 226.87, osztr. hitelrész vény 226.87, osztr. államv.-részv. 227.75, léli vasut-részv. 107.12. Szilárd. Paris, szept. 30. (E 1 ö t ő z s d e.) 41/2°/0-os francia járadék 109.50, 3%-os járadék 80‘75, egyip­tomi 325.—, ottomán 503.75, olasz 94.70, török kon­zol 14.25, extérieurs 57.37, magy. aranyjáradék 79. Pária, szept. 30. (Z á r 1 a t.) 3%-os francia- járadék 80.85, osztr. államv. részv. 571, magy. vasúti kölcsön 803, magy. országosb. részv. 268.75, 4'/,7o os francia járadék 109.75, déli vasút részv. 275.—, francia türleszthető járadék 83.0517, 4%-os magy. arany-iáradék 79, ottomanbank részvény 505. Tartós. 1885. október 1. „Budapesti Hírlap." Október hó 1-ével uj előfizetést nyitunk. Eérjük azokat a t. c. vidéki előfizetődet, kik­nek előfizetésük szept. végével lejár, hogy azt minél előbb megújítani cziveskedjenek, ne­hogy a lap szétküldésében fennakadás történ­jék. Az előfizetési árak lapunk homlokán ol­vashatók. Az előfizetés megújítására a beküldött postautalvány leginkább alkalmas. Különösen figyelmeztetjük tisztelt előfi­zetőinket, hogy ngy az előfizetés megujitásá sál, valamint minden reklamáoió, lakhelyvál­tozás, és a lap szétküldésére vonatkozó egyéb fölszólalóénál, egy olmszalagot mellékelni szí­veskedjenek. N APSHIREK. — (Személyi hírek.) Pajacsevic László gróf volt horvát bán tegnap este a főváros bői Zlatinára utazott. — G- y ö rg y Endre Szaloni- kiből Üskiiben és Vranjén át Nisbe érkezett s innen egyenesen Bécsbe utazott. — Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter az országgyű­lés tartama alatt nem a déli órákban, hanem délután 4 és 6 óra között fogad. A legköze­lebbi szombaton már ez a beosztás lép > életbe. — (Egy derék plébános jubileuma.) Mora- vicai levelezőnk írja : Holnap az az október elsején lesz ötvenhárom éve, begy mezővárosunk nagyér­demű plébánossá, Kilián József, a csanád egy- 1 házmegyei áldozópapok nesztora egyházi szolgálatba i lépett. E jubiláns napon a szeretett plébános egy- j szersmind nyugalomba lép, s hívei nagy ünnepiessé­gek köat fognak tőle elbúcsúzni. Ez alkalomból fi BUDAPESTI HÍRLAP. (269. m.) elevenitik élete két nevezetes momentumának emlé­két. Az 1836-iki kolera alkalmával ugyanis a még akkor ifu plébános halált megvető bátorsággal vi­gasztalta és orvosolta híveit, 1849-ben pedig oly ha­zafias magatartást tanúsított, hogy előbb a szerbek akarták meggyilkolni, később pedig az osztrákok fogságba hurcolták.) A szerb gyilkosoktól hívei men­tették meg szeretett plóbánusokat. — (Halálozás.) Csenge ry Imre honv, miniszteri tanácsos ma éjjel elhunyt Nagyváradon. Még tegnap este kedélyesen társalgóit ösmerőseivel, semmi baját sem érezte. Az éjjel szivgörcsöket ka­pott, s reggelfelé meghalt. Az elhunyt Csen- gery Antal testvére volt, s egyike a legtekinté­lyesebb miniszteri hivatalnokoknak. Halála nem­csak szülővárosában, Nagyváradon, hanem a fővá­rosban is mély részvétet keltett. Csenge ri Imre már kora ifjúságában a közpályára lépett. Fé­nyes tehetségeit Biharmegye szolgálatában érvénye­sítő, mint ifjú de közkedveltsógü főjegyzője a me­gyének. Mikor ez állásától visszalépett a megye kö­zönsége aranytollal tüntette ki, majd 1861-ben kép­viselőnek választották meg, s az akkori országgyűlés egyik jegyzője volt. Irálya, ékesszólása, mint Antal bátyjáé, szintén kitűnő volt s az országgyűlésen több fényes beszédet tartott. 1869-ben tanácsosnak hívták meg a honvédelmi minisztériumba, ahol kü­lönösen az első években szervező tehetségével, s nagy törvénytudásával irányadó szerepet játszott. A törvényjavaslatok szerkesztésénél mindig nagy befo­lyása volt. A magánéletben kedves humoráért, s jó modoráért általánosan szerették. Az utóbbi években már fáradt volt; a magára vállalt roppant munka az amúgy is gyengébb szervezetű embert megtörte, s ő vissza akart vonulni, de helyét hirtelenében nem igen lehetett, volna akkor betol!eni cs igy nem eresztették. Temetése október 2-án lesz Nagy- . váradon. — (Rettentő vihar) dúlt e hé 28-án a dél­utáni órákban B.-G yarmaton és vidékén. Az egészen tiszta égboltozat — írja levelezőnk — né­hány pillanat alatt sötét felhőkkel telt el s az óriási orkán kitört. B.-G yarmaton ép e napon, igen látogatott* népes, országos vásár volt. A sátrakat, bódékat egymásután mind felforgatta az orkán. Embereket a földhöz vagdosott, kalapokat, kendőket elkapdosott s tudja isten hová hurcolta el. A „Rák“ korcsma állását eldöntötte s az épület ré­szei egy vidéki embert s egy lovat agyonütöttek. Legnagyobb kárt szenvedtek a cserepes- és üveg­edényárusok. Ezek áruit teljesen tönkre tette a vi­har. A vidéken a parasztházak tetejét mindenestől lekapdosta s vitte néhány ölnyire, fákat gyökerestől kitördelte s a szalma- és takarmány-kazlakat szét­bontva össze vissza keverte. A kár igen jelentékeny. Utána néhány percig tartó csendes eső volt s azután ismét verőfényes nap lett. — (Á vérből kösMrtekosok az igazságügyi miniszternél.) A Nvitra megyében felevő Verbó mezőváros küldöttsége ma tisztelgett Pauler Tiva­dar igazságügyminiszternél a „Gazdasági mizériák Nyitramegyében“ című cikkünkben nemrég fölsorolt visszaélések orvoslása végett. A küldöttséget az igazságügyminiszter, noha nem volt kihallgató nap, Komlóssy Ferenc dr., a verbói kerület képviselőjének közbenjárására a legszívesebben fogadván. A verbói viszonyokat előbb Keönczeöli Lajos részletezte, az­után Oc3kói Ocskay Gusztáv Verbó számbavehetö összes tényezői által az igazságügy miniszterhez in­tézett folyamodványban foglaltakra reflektálva, úrra kérte a minisztert, hogy Bnrián Antal tagositó mérnököt állásától függessze föl, másik mérnököt rendeljen ki s a tagosítás körül elkövetett nagy­mérvű visszaélések földerítésére más megyebeli bí­róságot delegáljon. A folyamodvány, melyet Keön- czeöll Lajos adott át, megdöbbentő képét nyújtja a nyitrai viszonyoknak, s a Burián és társai önkényes eljárása miatti ingerültségnek. A miniszter meglepe­téssel vette tudomásul a 60 tagú küldöttség hitelt érdemlő panaszát s megígérte, hogy a legszigorúbb vizsgálatot fogja elrendelni — (Öngyilkos vagon.) Fiumei levelezőnk *rja : Vasárnapra virradóra, éjjeli 3 órakor történt. Mindenki aludt, csak a haragos tenger s a prüszkölő teliervonat voltak még ébren. Hogy a tenger nem aludt, hanem nyugtalanul hánykolódott széles ágyá­ban, annak meg volt a maga oka : szombat reggel óta csúf szirokkó viaskodik vele. Hogy a tehervonat nem aludt, annak is meg volt a maga oka : ez ugyanis éjjel szokott sétálgatni, büszkén villogó sze­mekkel. Fiume utcáin : akkor rakja le a tengerpar­ton a továbbszállitandó terhet. Hanem hogy azt az árva vagont, a melyik akkor már ütödnapja állt ott a tengerparton, zivataros esőnek, szélnek kitéve, mért nem szólítja már el az a pöffeszkedő lokomo­tív számkivetése helyéről, azt csakugyan senki meg nem mondhatná. Lábait a vadul dühöngő hullámok felszökellő, hideg habja csapdosta, fejét és. oldalát zuhogó záporeső áztatta. Úgy állt ott a szerencsét* len. A mellőztetés érzete, a nyomorúság s magá„ nosság rossz tanácsadók. Szegény vagon borús lelké­ben sötét, elkeseredett elhatározás fogant meg. S a mint a pöfleszkedő, büszke lokomotív, ki kénye szerint basamódra intézkedik összes alárendeltjei sorsáról kö­zelébe érkezett s ismét szokott durva módon viszonozta ártatlanul mellőzött alárendeltjének alázatos köszönté­sét : a szegény elkeseredett s túlságosan érzékeny vagon szemei előtt elborult a világ, neki rohant a dühöngő tengernek, átugrotta a gátul szolgáló kőüt­közőt, zuhantában eltemetett 3 ártatlan csónakot s a következő pillanatban összecsaptak feje fölött az éhes hullámok. Vasárnap korán reggel elterjedt a vá­rosban a szerencsétlen vagon öngyilkosságának hire s nagy néptömeg gyülekezett a tengerpartra, hol a kikötő hórihorgos gőzös daruja mindent elkövetett, hogy a szerencsétlent, ha ugyan még lehetséges megment hessók. Egy búvár leszállóit saját élete veszélyezte­tésével a tenger fenekére, megtapogatta az öngyil­kos tagjait, kötelet erősített rá s úgy aztán kihúzták szegényt a barátságtalan elemből. A szerencsétlen csak hosszas dörzsölés után tért magához. Hozzá­tartozóinak öröme leírhatatlan. — (A Csőri Mihály sekrestyéje.) „Nem ér a világ egy pipa dohányt dohány nélkül“ — e di- lemmatiko-bombasztikus kontraszt jelszava volt Szé­kesfehérvárott Csőri Mihály gazduramnak. Ször­nyen szeretett pipálni ós szeret még most is, de fájdalom, nem úgy teheti most már a dolgot, mipt ahogy azelőtt. Csőri Mihály gazduram ugyanis az egy pipára való dohány alatt mindig a dohányok szűz fajtáját értette és nem a „m. k.“-t, amely a spenót-huszárok (értsd fináncok) keze és kezelése által szentsógtelenittetett meg. Eddig mindig szűz- dohányt pipált, most már nem, — ellene esküdött a sors vagyis inkább a spenót-vitézek. Hogy történt az, hogy ő azelőtt olyat pipálhatott és bogy most nem olyat? — Elmondjuk: Csőri Mihály gazd- uramn'ik a kertje egyik szögletében állott egy va­lami furcsa — nem építmény — hanem inkább va­lami alkotmány, de födél nélkül. Magas savón amelynek a tetejébe lábtdn kellett fölmenni. Ez a födél nélkül való kínai pagodaszerü dolog tulaj- doképen kerítés volt, három négyszögöl fold el- keritője. Csőri Mihály reggelenkint, délben £ este egy egy órát töltött a titokzatos pagodá­ban, amelybe lábtón járt be és — mindig egy- egy kanna vizet vitt magával. — Csak a fent szálló madarak láthatták, mi van ama sövényen belől, emberszem — a Csőriét kivéve — soha. A szomszédbeli templomos vén anyókák előtt 100 per­centet emelkedett Csőri uram morális értékben. Azt beszélték, hogy szekrestyót épített magának, s abba jár naponia háromszor imádkozni. Csőri uram laposakat pislantott ilyenkor, mikor ezt hallá és fújta a füstöt, — szó nélkül pipált. Egyszer az­tán tegnapelőtt történt a dolog, beállít három finánc a Csóriók udvarára, Csőri ott ült az eperfa alatt ós szipákolt; „Csőri uram, mit pipál kend ?“ A megszólított nagyot mordult: „Dohányt“. „Mi­lyen dohányt ?“ „Sárgát“. „Mutassa csak Csóri uram“ — s ott találták a zsacskóban, a mely macs­kakorában jajgatott is, ott találták a szép sárga szüzdohányt. A fináncok elkezdtek kutatni, több után, de nein leltek sehol semmit. Egyszer aztán meglátták a „sekrestyét“. Mikor kérdezték Csóri uramat, hogy mi az, mi van abban, hol kell abba bemenni, Csóri majd holtra vált, úgy elsápadt. A fináncok is lábtóval másztak föl, mint Csóri uram annyiszor, ós a hogy fölértek, támadt nagy riadalom köztük. A Csóri uram sekrestyéjében dohány termett, azt termesztett benne Csóri, három négyszögölön. 180 rzál gyönyörű szép szüzdohány tépetett ki vandal spenót kezek által s 180-szor 20 krajcárokat fizetett Csóri uram büntetéspónzt. Csóri bárom nap óta nem pipál szüzdohányt. — (Megvesztegetés — csókkal.) A londoni biróság a napokban tárgyalta Froster Lidia asszony valópörót. A csinos, fiatal ladynek egy pár fogra volt szüksége, s mert szerinte Londonban a fiatal Comer dr. a legügyesebb fogorvos, ehez fordult a hiány pótlása végett. A lady, mint maga bevallotta, nagyon félt, hogy a fogorvos el fogja árulni, s hogy titoktartásáról biztosítsa magát, egy pár cuppanós csókkal megvesztegette az orvost Froster ur, a férj azonban úgy vélekedett, hogy kisebb szégyen, ha a világ tudja, hogy egy férje» nőnek hamis fogai vannak, mintha köztudomású, hogy megcsókolta a fogorvos. E véleménykülönbség megzavarta Frosterék házi boldogságát, s a vége az lett, hogy a biróság a házasfeleket elválasz­totta. Intő példa ez az eset minden fiatal nőre, ki elakar válni az urától, s a keményszivü biróság nem oldja fel a házasságot. Ezentúl csak rá kell magu­kat szánniok arra a nagy áldozatra, hogy valami csinos fiatal embert megcsókoljanak, s a törvényszék, kimondja az elválást. Kár, hogy nálunk más a pra­xis, s a bíróságok még komolyabb eseteket sem vesznek komolyan.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék