Budapesti Hírlap, 1885. október (5. évfolyam, 269-299. szám)
1885-10-01 / 269. szám
2 Prónay Dezső báró az egybegyűlteket röviden üdvözölve, áttért beszédének érdemleges részére. A protestáns egyházi szervezet fejlődését fejtegette általában történeti alapokon kimutatva, hogy a protestáns egyház vagy az államhatalom pártfogásával vagy anélkül fejlődött. Szembe állította e tekintetben hazánkat s a protestantizmus kiinduló pontját, Németországot. A német fejedelmek — mondó szónok — a reformáció pártfogói voltak. Természetesen könnyen tehettek szert az egyházi ügyekben is oly hatalomra, mely aztán a territoriális rendszer, a „cujus regio, ejus religio“, a fejedelmi summus episcopatus elvében talált kifejezést. Ott ellenben, ahol a protestáns egyház üldöztetéseknek volt kitéve, igaz, sok helyen annyira megfogyatkozott erőben, hogy az enyészet szélére jutott, de ha „megfogyva bár, de törve nem“ fentartana magát mégis, mint pl. hazánkban : az állammal szemben oly önállóságot vívott ki magának, külső egyházi szervezete oly fejlődést vett, amely legszebb összhangzásban áll az egyháznak tanaival. Az az egyház, mely az egyetemes papság elvét vallja, ez elv logikai folyományaként csak úgy szervezheti magát, ha az egyházi ügyek igazgatásába az egyháztagok összeségének is megfelelő befolyást biztosít. A reformáció tiltakozás volt a külsőségek kultusza ellen s miként az isteni tiszteletnél mellőzi mindazt, amit a külsőségek kultuszának tekint, egyházi alkotmányában is azt tanaival teljes harmóniában akarja kifejteni s az egyszerű puritán jelleget fenn akarja tartani. Amig ev. egyházunk a létért való küzdelem korszakát élte hazánkban; amig a fennmaradás biztosítása minden egyéb tekintet fölé emelkedett; amíg az állam részéről hol üldözött, elnyomott, hol tűrt egyház volt csak, sanyarú és szomorú idők voltak ezek bizonyára, de attól nem kell tartani, hogy az egyház szervezete oly fejlődésnek indulhatna, mely a hitelveink által követett puritán egyszerűség követelményeitől való távozást jelezné. Ma, hála istennek, szebb és jobb időket élünk; országos alaptörvények biztosítják egyházunknak fennállását és önállóságát is. Időnként fölmerült egyházi belügyeink rendezésének kérdése, s mert a hazai evang. egyház kodifikált egyházi jogforrással nem bír, egy ily kodifikált egyházi jogforrás megalakításának kérdése is. Ezek után szónok hangsúlyozd, hogy akárhogy történjék is az egyházi szervezet tökéletesbítése, a protestáns puritán szellemet nem szabad szem elől téveszteni. Egyetemes egyházunk , folytató szónok, a maga egészében megóvta eddig ezt a szellemet, de vannak egyes jelenségek, melyek bennem mégis némi aggodalmat keltenek. Például nem egy gyülekezet engedi magát elragadtatni a külsőségek kultusza által, belebocsátkozik talán jó szándékkal, de kevés megfontolással oly építkezésekbe, melyek számos évekre oly terheket raknak az egyházra, melyek annak fejlődését hosszú időre megbénítják. Az evangélikus egyház helyet ad ugyan a művészetnek bizonyos mértékig az istentiszteletnél is, mert tagadni nem lehet a művészet egyes ágainak áhítatot gerjesztő, a legnemesb érzelmeket keltő hatását. De vájjon művészet-e az mindig, ami e névre igényt akar tartani s nem e csak olyan üres díszítés, mely a valódi művészeti érzékkel bíróra nemhogy áhítatot gerjesztő, nemhogy lélekemelő, de néha talán épen ellenkező hatást gyakorol. Szónok elismeri, hogy e jelenségek, melyekre utalt, ma még kivételesek s talán ezért sokak előtt nem is bírnak valami nagy fontossággal; az ő nézete szerint azonban az egész egyházban a lehető legnagyobb összhangnak fentartása a reformáció egyik alapelvét képezi s a puritán felfogás megóvása oly kötelesség, melyet mindenkinek az egyház körében ott, ahol erre alkalom nyílik, teljesíteni kell. Ezután a főrendiház ujjászervezését s ennek a prot. egyházat érdeklő következéseit felemlítve Prónay dr. igy folytatja : Mi nem tekinthetjük sem hitelveink, sem egyházi szervezetünk követelményeinek, hogy egyházi elöljáróink számára ez állásuknál fogva egyúttal az államban is törvényhozói jogot kívánhassunk, csupán a hazai jog fejlődésének menetét, a r. kat. és gör. kat. egyházak főpapságának megadott törvényhozói jogát tekintve, a törvényesen bevett vallásfelekezetek teljes jogegyenlősége és viszonossága érdekében nyilvánította egész egyetemes egyházunk már a múltban azt a kívánságát, hogy addig, míg a róm. kat. főpapság a főrendiházban törvényhozói jogokat gyakorol, a törvényhozásban bírjanak hasonló jogokkal egyházunknak saját szervezetéhez képest hasonló állású elöljárói is és mivel ez óhajtás kifejezést nyert ama törvényjavaslatban, mely egyetemes gyűlésünk megbízásából és annak óhajait tolmácsolandó, még 1868-ban készült, ez szolgált rám nézve okul arra, hogy ennek a főrendiház szervezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásakor kifejezést adjak. Már a múlt évben utaltam arra, miszerint Horvát-Szlavon-Dalmátország területén lakó hitaorvosaink helyzete folytonos figyelmünket, gondoskodásunkat fogja igénybe venni. Habár Horvát-Szlavonország területén lakó összes evangélikusok, az ott levő összes egyházak teljes rokonszenvünket bírják, egyházi céljaik előmozdításában erkölcsi és anyagi támogatásunkat nekik készséggel felajánljuk, elsősorban főfigyelmünk tárgyát képezze, hogy a mai Horvát-Szlavonország területén lévő gyülekezetek, melyek 1791. XXVI. t. c. alapján s részben csaknem százados gyakorlatnál fogva is ev. egyházunkkal szerves összefüggésben állnak, annak kiegészítő részét képezik, e törvényes kapcsolatból ne csak ki ne szakíttassanak, hanem ebből folyó jogaik is sértetlenül fentartassanak és megóvassanak. Legyünk készek bármily áldozatokra e cél elérésére, tanúsítsunk törhetlen ragaszkodást törvényesen biztosított jogainkhoz. Törhetlen ragaszkodás jogainkhoz, ez legyen jelszavunk, melylyel a gyűlést is megnyitván, egyházkerületeink küldötteit üdvözölvén, van szerencsém egyetemes felügyelő jelentésemet ezennel átnyújtani.“ Haas Lajos jegyző fölolvasta az évi jelentést. Ezután a kerületek jelentéseit olvasták föl, melyek hozzájárulnak ahoz az indítványhoz, hogy a két protestáns egyház iskoláinak fentartása, illetve segélyezése céljából megfelelő tanulmányi alap létesíttessék. A kerületek megtoldták még az indítványt azzal, hogy az államsegély felemeltessék. Péchy Tamás kimondatni kívánja, hogy kerestessék meg a kultuszminiszter vagy a miniszterelnök, hogy a legközelebbi költségvetésben a protestáns egyházak dotációját magasabbra emelje. E dotáció 36 ezer frt s ebből 16 ezer frtot az erdélyiek vesznek igénybe, a magyarok pedig összesen 20 ezer forintot. Egyidejűleg lépéseket kell tenni, hogy ez arány ne maradjon meg. Prónay Dezső báró felemlíti, hogy a képviselőházhoz intézett kérvényben a dotáció kérdése fel volt említve. Szontagh Pál botránkoztatónak mondja a dotáció aránytalanságát, de nem kívánja a kérvényben felemlíteni azt, hogy az úgynevezett szász „testvérek“ mikép kapták a nagy dotációt. (A pátens alapján.) Maradjon bántatlanul a 16 ezer forint a többi kerület pedig kapjon ez összegnek megfelelőleg felemelt dotációt lélekszám szerint. Az egyetemes gyűlés hosszabb vita után a kérdés megvitatását egy kiküldendő szűkebb körű bizottságra bízta. Következett a békéscsabai s aszódi gimnáziumoknak állami segély engedélyezése iránti kérelme. Miután Péchy és Szeberényi püspök az államsegély mellett, Kády Gyula és Ivánka Imre ellene szólaltak föl, az ügy a tanügyi bizottsághoz utasíttatott véleményadás végett. Számos kérvény olvastatott fel ezután a keresztelési sérelmek megszüntetése végett. Az egyetemes gyűlés elhatározta, hogy újból sürgetni fogja a minisztert, hogy az egyes püspökök által felterjesztet sérelmek orvosoltassanak. Az ülés déli 1 órakor ért véget. A tanácskozásokat, holnap délelőtt 10 órakor folytatják. BUDAFESTI HÍRLAP, 1885. október I TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. — Sikkasztó írnok. Szávy István, volt újpesti községi írnok bűnügyének tárgyalását ma befejezték. A tanuk vallomása által konstatált hanyag ügykezelést, melyet az újpesti adófelügyelőség egész a legújabb ideig folytatott, a törvényszék enyhítő körülményül vette s hat havi fogházra ítélte a vádlottat. A vádlott, kit Hes Ödön ügyvéd védett, föllebbezett. — Gyilkosság a börtönben. A gráci esküdtszék tegnap egy gyilkos bűnperét tárgyalta, aki a börtönben követte el a terhére rótt véres tettet Schnabl Károlyt, ez a neve a vádlottnak, ez év június 21-én korcsmai verekedésért elfogták, s a rendőrség börtönébe zárták. Itt találta Pechmann Ferenc régi bajtársát is, ki valamikor, midőn szintén együtt voltak elzárva, egy csomó dohányt lopott tőle. Pechmann épen aludt, midőn Schnablt társul adták melléje. Rövid megfontolás után Schnabl neki esett, s öklével addig verte, mig be nem zúzta a koponyáját. Pechmann másnap meghalt, a gyilkosát pedig, aki egyébiránt tizenötször volt büntetve, hat évi súlyos börtönre ítélték. A „Páris“ fogadóbeli szerelmi dráma hősét, Szép Béla kereskedősegédet a budapesti kir. bünfenyitő törvényszék, mint tudva van, 8 havi börtönre ítélte. A kir. tábla hat hónapra szállította le a büntetést s a kir. kúria, mely ma tárgyalta az ügyet, helybenhagyta a kir. tábla ítéletét. — Halálos Ítélet. Id. Hasznyik Györgyöt és id. Krenács Mihályt, kik Legendi Györgynét a szegedi határban meggyilkolták, a szegedi törvényszék annak idejében életfogytig tartó fegyházra ítélte. A kir. tábla ma felülvizsgálta az ügyet s id. Hasznyik Györgyöt kötél általi halálra, Krenács Mihályt pedig a btk. 79. §-ának figyelembe vételével 15 évi fegyházra ítélte. VIDÉK. — Szép ünnep színhelye volt e hó 26-án Zólyom-Lipcse városháza. E napon leplezték le Grünwald Bélának, a szliácsi kerület nagynevű képviselőjének arcképét nagyszámú közönség jelenlétében. Ott volt Csipkay Károly, Zólyommegye alispánja is, s vele több megyei és járási tisztviselő Skoda Lőrinc megnyitván a lélekemelő ünnepet, melyre az ünnepelt férfiú is megjelent, Kiss Dániel jegyző hosszabb beszédben ecsetelte Grünwald érdemeit, miközben az arcképet leleplezték. Grünwald meghatva köszönte meg a szeretet és bizalom e megható nyilvánulását. Az ünnepiesség után bankett volt ugyancsak a tanácsteremben 51 terítékre. A pohárköszöntöknek vége-hossza nem volt. Skoda Lőrinc biró az ünnepeltet köszöntötte fel, ez pedig a 83 éves helybeli ev. lelkészt: Fuchs Jánost.* — Az árvamegyei r. k. tanító-egyesületnek „Námesztói vidéki kör“-e — mint levelezőnk Írja — e hó 28-án,Alsó-Kubinban Murzsák József két. alesperes elnöklete alatt, választmányi ülést tartott, melyen elhatározták, hogy a közgyűlés október hó 15-én fog megtartatni Hruszinban és hogy e kör a megyei r. k. tanítóegyesületnek másik, ez időszerint különálló körével, a Tarsaly János c. kanonok elnöklete alatt lévő „Trsztena vidéki kör“-rel egyesülni fog. A körnek 277 kötetből álló könyvgyűjteményt adományoztak és a kitűzött 7 pályakérdésre 7 dolgozat érkezett be. Választatott 3 bizottsági tag a népiskolákban használandó tankönyvek megválasztása s a tanügyi irodalom tanulmányozására ; végül alapvető paedagogiai munkák beszerzése határoztatott el és Lokcsánszky Flóris uradalmi erdész tiszteletbeli tagul választatott meg. Az ülést társas ebéd követte. * — A turóc-szent-mártoni városi elöljáró-Ságról azt panaszolják nekünk, hogy ez a napokban egy bizonyos peres ügyben a m. kir. államvasutak ottani állomásán alkalmazott egyik hivatalnokhoz tót nyelvű megidézőt küldött, így respektálják az állami hivatalos nyelvet Turóc-Szent-Mártonban. Regény-Csarnok. WYLLARD VÉGZETE. Regény három kötetben. Irta: Brandon E. Angolból fordította: Huszár Imre. 63 MÁSODIK KÖTET. IX. FEJEZET. — Tehát igaz! Ön más nőt szereti — Igaz. Mást szeretek és azok az érzelmek kötnek hozzá, a melyek legédesebbek és legszentebbek egy férfi előtt: a hála, a szerelem, a tisztelet és a bámulat nemes lelki tulajdonságai iránt. Egybekelésünk legközelebb meg fog történni. Ön ennélfogva be fogja látni Lady Valérie, hogy miután ezentúl is barátja és védelmezője akarok maradni, ha ilyenre netalán szüksége volna, jogom van önnek szemrehányásokat tenni azért a meggondolatlanságért, hogy ide jött, egyedül, huszonnégy órával a férje temetése után. — Védelmezőm! barátom! viszonzá Lady Valérie gúnyosan! Milyen megható nagylelkűség, milyen magasztos lovagiasság! Ön a barátságát ajánlja — ön, aki megesküdött, hogy a férjem lesz, hogy nekem szenteli egész életét, mihelyt az istennek tetszeni fog, engem megszabadítani természetellenes házassági frigyemtől. — ön, a kit a legszentebb fogadalmak kötöttek hozzám! — Ön e fogadalmak alól felmentett engem, midőn a szerelmi zálogot eldobta. Én a szabadságomat kértem vissza öntől s ön azt mondta, hogy szabad vagyok. Ön e szavát nem veheti vissza, Lady Valérie. — Én szabadon bocsátottam önt egy hamis helyzetből. Ennek most már vége, de ezzel egyszersmind megszűnt az ön ürügye is, meg kell szűnnie töredelmességének, lelkiismereti furdalásának is. Bothwell hallgatott. Már előbb megmondott mindent, amit mondhatott. Némán állt Lady Valerie előtt és el volt szánva eltűrni haragjának kitörését és szemrehányásait, bármily hevesek és igaztalanok legyenek is. — Tudja-e ön, hogy mit tett velem? kérdé a nő szenvedélyesen. Tudja-e, hogy mire juttatott engem, ön, aki azt állította, hogy a rabi szolgám, hogy imád engem és a kinek múlékony szenvedélye még három évi hűségre és tá.