Budapesti Hírlap, 1885. október (5. évfolyam, 269-299. szám)

1885-10-10 / 278. szám

V. évfolyam, _______ 278. sz._________Budapest, 1885. Szombat, október 10. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 firt, negyedévre 8 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Lukássi József. Szerkesztüs cég és kiadóhivatal: IV., kalap-utca II, ez Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. A szatmári határozat. Ki a célt akarja, az eszközöket is akarnia kell. Ha a magyar közművelődést emelni, az állam nyelvét taníttatni s a magyar beszéd ösmeretét az országban általánossá akarjuk tenni, ennek módja a nevelés, a tanügynek magyar vidéken és nem magyar vidéken egyaránt, nemzeti szellemben való fejlesztése. Ehez pénz kell; sok pénz, annál több pénz, minél elhanyagoltabb az iskola falun, minél szegényebb a felekezeti oktatás sok felé és minél kisebb a köznépnél a hajlandóság a tanügyért nagyobb áldozatokat hozni. Az állam csak állami népiskolákat állít, a felekezetiekre csakfelügyel.“ E felügyelet nem sokat ér, kivált hol a nagyságos kir. tanácsos és tanfelügyelő ur hanyag. A népnevelés súlypontja a felekezeti iskolákban van. A vallásához ragaszkodó nép azokat nem szivesen engedi át az államnak s a papság természetesen még inkább ellenzi a közös iskolát. Ha sikert akarunk, a felekezeti népiskolákat kell megnyernünk a magyar nyelvoktatásnak és közművelődésnek széles mérvben. A törvény kötelező ereje a magyar nyelv tanításra sokat ér, de nem elégséges, az csak minimum; ha az iskola rossz, nem ér a tanítás semmit. Sokkal többet érne a nép műveltségére, valamint a magyar nyelv terjesztésére, ha a felekezeti iskolák kimerítő anyagi segélyben részesittetnének, jó magyar tanítókat és magyar tankönyveket ingyen kapnának, általában megfelelőn pártoltatnának akként, hogy a köznép a jótéteményt érezze és belássa, a pap és püspök iskoláját ne féltse s a tanító ne legyen kötelezve a hazafias ügynek. E mellett szükséges, hogy a tanfelügyelő mellett a szolgabíró és segédszolgabíró is ügyeljen az iskolákra, hogy ott mit tanítanak és mily szellemben, s a társadalom is teljes mértékben érdekeltessék, hogy mi történik ama pénzekkel, melyeket önmegadóztatás útján e célra fizet, így lehet országossá tenni a magyar közművelődés fő fontosságú ügyét igazán. Csakis így, amint Szatmár megye közgyűlése lelkesen elhatározta, hogy l°/n megyei pótadót vet ki a közművelődési egyesület céljaira, 119 szóm oláh pap ellenében bizonyítja a megye hazafiságát, egyértelműségét és áldozatkészségét. A kezdeményező Károlyi István grófot s az egész nemes vármegyét a nemzet köszönete illeti meg. Kövessék e jó példát az összes megyék. A tiszta magyar vármegyék, mert ott is van elég tér a nemzeti kultura fejlesztésére. Mindenki arra kiváncsi most, jóváhagyja-e a belügyminiszter Szatmár megye határozatát? Mert abból, hogy a „Nemzet“ hírlap valamely cikkírója a szatmáriak ellen írt egyet mást, nem következik, hogy Tisza is ellene van a közművelődési egyesületek céljaira a megyei pótadó önkéntes kivetésének. Így fogta fel a dolgot a kormánypárti Szatmár s nem, hagyta magát eltántorítani. Más vármegyék talán lesik Tisza leiratát Szatmár megyéhez s a szerint vagy követik az adott példát, vagy abban hagyják a dolgot, végtelen kárára az ügynek, mely fejlődésnek indult. A belügyminiszternél van a meleg tavaszi napfény és a fagyasztó dér, mely a gyümölcsöt virágjában megfojtja, válasszon. Mi pedig nézzük a törvény mit mond ? Szabad-e megyei pótadót kivetni a közművelődési egyesületek számára. Igenis szabad; a törvényt Szatmárt is olvasták, így szól ez: 1888. XV. t.-c. 9. §. „A megyék, a már fennálló törvények alapján kivethető pótadón kívül, közigazgatási, közlekedési, közgazdasági, közművelődési és jótékonysági célokra 3°/0-ot meg nem haladó pótadót vethetnek ki.“ 10. §. „A pótadó kivetésének, kezelésének és behajtásának módját a törvényhatóság —a belügyminiszter jóváhagyása mellett — szabályrendeletileg állapítja meg, igénybe vétele és mérve iránt a közgyűlés rendszerint évenként előre a költségvetés megállapítása alkalmával határoz.“ Érvényes határozathoz a jelenlevő tagok kétharmadának névszerinti szavazással hozzájárulása szükséges, stb. A „BUDAPESTI HÍRLAP“ tárcája. Fekete gyémántok. Jókai Mór színműve. A nemzeti színházban 1-szer okt. 8.) — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Az érdeklődés, mely a nemzeti színház mai bemutató estéjét várta, a kiállítási forgalom delelő pontján sem mindennapi. Ma délelőtt, még a színház kapuinak kinyitása előtt ki volt már akasztva a fekete tábla hirdetni, hogy a mai előadásra a jegy elfogyott a mi csak volt. Mégis tódult a nép és nyomta a kapukat, hogy legalább holnapra és vasárnapra jegyhez jusson. Ez természetesen egyfelől Jókai Mór firnevének, másfelől az „Arany ember“ sikerének a hatása. Sok fej fő abban, hogy miként jut az Arany-ember itt ekkora sikerhez. A színházi kasszának valóságos vasárnapjai azok, tisztán Arany-napok, amikor a cédula az Arany-embert hirdeti. Pedig ma már tudva van, hogy ezt a darabot úgy Bécsben, mint másfelé a külföldön minden mesterség nem tudta megmenteni a bukástól. Szégyen-e már most és a fejletlen ízlés jele vaigy dicsőség-e ránk nézve, hogy itthon diadalmenet volt a pályafutása? Egy jó dialektikus azt hiszem e kettős kérdésnek mindenik részét könnyen bizonyítja: azt is, hogy szégyen, azt is, hogy dicsőség. De a dialektikus kettős , bizonyítása értéktelen lesz, mert a való egy harmadik. Az Aranyember sikerének a tényezői ezek:1. Jókai népszerűsége; 2. A tárgy és a színrehozatal bizonyos érdekességei. 3. A kiállítási forgalom. Ezek közül egymaga egyik sem lenne képes tartós sikerre juttatni valamely színpadi terméket. Vállvetve a három tényező megcsinálja a csodát is. Kérdés, e három tényező megvan-e az új darabban is, melynek megírására kétségkívül előde sikere csábította a hírneves irót, valamint a fekete gyémántok eshető sikere, más regényei átformálására fogja őt ösztökélni.. Bizonyos, hogy az új darab sikere ettől függ. És ha ezt hiszszük, egy kis hozzávetéssel megállapíthatjuk a következőket is : 1. Az iró népszerűsége könnyen kopik, ha kénytelen eszközül szolgálni művei sikerének előmozdításában. Az iró jó munkákkal szerzi a népszerűséget, gyengékkel veszti. Ha tehát a sikernek más tényezői nincsenek meg kellő mértékben, ez hagyja a gazdáját leghamarabb cserben, ez a legmegbizhatatlanabb. 2. A kiállítási forgalom e pillanatban virágában van s közönséggel szolgál alig megmérhető tömegekben. E tényezőt tehát fris erőben találja a mai est. 3. A tárgy és a szinrehozatal érdekessége van hivatva dönteni a tartósabbb siker javára. Erről fogok referálni a következőkben, felvonásról felvonásra, azzal az elfogulatlansággal, melylyel csak az bírhat, aki, mint én, se a regényt, se a darabot nem olvasta, se a főpróbát meg nem nézte. Mert nincsen borzasztóbb dolog annál a főpróbánál, melyet néhány meghívott kritikus a félhomályban gúnyos felkiáltó jellé nyúlva vagy kérdőjellé facsarodva hidegen végig kárörvend. A fejében mesterségének hóhérgondolatai, a zsebében mesterségének aeszthetikai centiméterje, a szívében semmi és körülötte üres helyei annak a publikumnak, mely nélkül egy színpadi előadás csak árnyéka magamagának. Én, ha igazgató volnék, ilyen főpróbára becsődülném a színészek rokonságát, a munkásszemélyzet családját, mindazt a népet, amely a színház körül valamiképen foglalatos. Vagy ha ezeket nem, akkor kritikusokat sem. De lássunk az előadáshoz. 114 7 óra. A szinház tele van ideges közönséggel, mely két kategóriába osztható : olyanba, a mely a regényt olvasta, olyanba, a mely nem olvasta. Az első kategória önérzettel beszél a másiknak s előre látszik élvezni a viszontlátás örömeit. — Tudja kérem, a fekete gyémántok alatt a kőszenet kell érteni. — Igazán ? Én pedig azt gondolom a gyémánt úgy áll a kőszénhez, mint az ember a porhoz és hamuhoz. — Hogy hogy? — Meg van írva, hogy az ember por és hamu, de azért még a por és a hamu nem ember. — Nos, és? — Nos, a gyémánt is szén ugyan, de a szén fekete ugyan, mégis messze van attól, hogy gyémánt legyen. — Igaz, de ez csak olyan költői kifejezés itt. — Mintha valaki azt mondaná, hogy hideg tűz és lángoló jég, vagy fehér rubint és fekete smaragd? — No tudja, a fekete smaragd meg a fehér rubint nem poétikus. Mert hiszen hogyan ismertek rá a rubinira, ha nem piros és a smaragdra, ha nem zöld ? Hai számunk 12 oldalt tartalmaz.