Budapesti Hírlap, 1885. október (5. évfolyam, 269-299. szám)

1885-10-18 / 286. szám

V. évfolyam. 286. sz. Budapest, 1889. vasárnap, október 18. Előfizetési árak: Egész évre 14 firt, félévre 1 frt, negyedévre 8 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, s hétfőn és finnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Lukássi József. Szerkesztőség. és kiadóhivatal: IV., kalap utca 16* aa Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Bizonytalan háború. Még nem sült el az ágyú, még nem folyt vér, a szláv testvérek nem gyilkolják egymást, hanem alkudoznak; a seregek pihennek csata előtt s a fejedelmi vezérek nem tudják mit tévők legyenek? Az európai diplomácia megfogta a kivont kard pengéjét s kezét a puska csövére tette, szerbek és görögök nem merték fegyverüket elpattantani. A konfúzió keleten ez által nem kisebb, sőt ép akkora mint volt, senki sem tudja, mi fog történni holnap. A hivatalos táviró-irodába Bécsen át jött hír, melyet tegnap e helyen közöltünk, s mely szerint a szerb hadsereg becsapott Bulgáriába, nem volt igaz, csak némely unatkozó előőrsök lépték túl a határt. A végzetes csütörtök, melyre a hadüzenetet Milán király a szerbeknek kilátásba helyezte, békés alvással múlt el. Mondják, hogy hadi tanácsot tartottak e napon a király és vezérei, de nem a hadjárat terve fölött, hanem azon vitatkoztak : legyen-e háború, vagy Milán a trónról leköszönjön ? Si non e verő, e ben trovato , a szerb királynak nincs más választása. Ha igaz, hogy Ausztria Magyarország előbb föl biztatta, azután cserben hagyta, mert Bismarck és Oroszország így követelték tőle: ez a legrutább és legrosszabb, de igazi osztrák politika lenne: ez esetben Milán helyzete a legválságosabb s csak azt tehetné, hogy merész elhatározással s Európával dacolva kezd háborút s kockáztatja országát és koronáját, a nagyhatalmakra bizván, hogy mit tesznek azután, ha ezt nem cselekszi s hadait elbocsátja, miután a milliókat elköltötte s a népet fellovalta, a nélkül hogy a harci szerencsét megkísértette volna, ostobának és gyávának fogna tartatni s maradása Belgrádban nem lehetne sokáig. Ezt ő is tudja. S elképzelhető kínos helyzete Isisben öt felszerelt és harcra kész hadtest élén állni, mozdulatlanul. Ez sokáig nem tarthat. A szerb sereg nem oly fegyelmezett, hogy ezt kiállja. Ötvenezer katona áll zászló alatt, ez sok pénzbe kerül, Szerbia ilyen parádét meg nem fizethet. Milán és Garasanin diplomatizálhatnak még pár napig, hogy Európát előkészítsék a háborúra s azt kellőn indokolják, hogy a bolgár kormánynyal a békés alkut megkísértsék és hogy a görögök hadkészületeit bevárják , de csak napok kérdése lehet, mikor szólnak meg a trombiták. Ezt jelzi az a szerb sürgöny is, mely a hatalmakhoz szétküldetett, s melybő Szerbia ismétli, hogy ő a berlini szerződést megtartotta, megszegéséért nem felelős, de Bulgária megnagyobbítását megfelelő kompenzáció nélkül nem tűrheti, mert Szerbiára nézve életkérdés, hogy az erők egyensúlya a Balkán-félszigeten megtartassák. A mozgósítás Szerbiának fenyegetett függetlensége érdekében történt. Disputáim ily jegyzékekkel egészen felesleges; minek kérdeznék, volt-e fenyegetve Szerbia s ki által: a jegyzék csak arra való, hogy a felelősséget Szerbiáról a hadjáratért elhárítsa s a hadüzenetet a diplomácia előtt indokolja és bejelentse. Fontosabb ennél, hogy lesz-e eredménye a tárgyalásoknak Bulgária és Szerbia közt, vagy sem ! Bulgária nem képes Szerbiával is harcolni, Törökország- Igal is: megkísérli tehát Szerbiával kiegyezni és szövetkezni. Ez tőle területet kér. Mit és mennyit ? Bulgária alkuszik. Ha kiegyeznek, a török ellen indulnak együtt. Bulgária ott kárpótolhatja magát azért, mit Szerbiának ajándékozott, így jön Cavour is. S ez esetben az európai diplomácia, s kivált a mienk, ismét le volna főzve. A bolgárok most is csak a törökök ellen készülnek s hadaikat délre küldik, nem nyugotra. Szerbia ellen csak a szorosok vannak kis erővel megszállva. Sándor fejedelem nem sietett vissza fővárosa, Szófia védelmére, hanem maradt a seregnél a török határon. Egész Európa a bolgár unió ellen van és Sándor ellen, sőt hivatalosan az orosz fogja pártját a töröknek, mintha csak azt kívánná, hogy ez kezdjen háborút. A szultán azonban óvatos, készül a háborúra, amennyi ereje még van, összeszedi, de nem támad. Mit nyerhetne ő, ha háborút kezd? Semmit. Mit veszthetne? Mindent. A diplomáciai helyzet a portának kedvez, ezt kihasználja. Az európai képmutatók, vagy képviselők, mind békéről beszélnek s a status quo ante fentartá* i „BUDAPESTI HÍRLAP“ tárcája. Bizalmas küldetésem Komárom biztosítására. Irta: Klapka György.*) A Szt-Tamás ellen intézett harmadik sikertelen roham után alig hogy O-Kérre megérkeztem, állomásomra, egy futár a következő parancsot hozta gróf Batthyány miniszterelnöktől. 1253. szám K. Mr. ... . A Miniszterelnök Klapka György százados urnak a 6 honvéd zászlóaljnál Verbászon. Budapest, 1849 szeptember 20. Ezennel utasitom százados urat, hogy levelem vette után magát parancsnokánál jelentvén, minden halasztás nélkül Pestre feljönni siessen,a hol további rendeleteimet veendi. . . Útja siettetésére mindent el fog követni, s úgy iparkodni, hogy minél előbb itt lehessen. Kuti költségei fedezésére szolgáltasson ki a zászlóalj parancsnoka 60 pengő forintot. . A miniszterelnök Dr. Batthyány Lajos. v : *)" Egy fejezet a szerző sajtó alatt lévő művéből. (Lásd irodalmi rovatunkat.) Ezen rendelet értelmében azonnal útra keltem, 25-én már Pesten voltam s még azon az estén jelentkeztem a miniszterelnöknél. A küldetés, melylyel a miniszterelnök ez alkalommal megbízott, felette fontos volt. A Bánátban és Bácskában folytatott meddő csatározásaink alatt komoly események történtek a Duna jobb partján. Jellasics horvát bán, miután Horvátország és Szlavónia összes harcképes erejét fegyverre szólította, serege zömével, mintegy 30,000 emberrel átlépte a Drávát és Murát, betört Magyarországba, és a főváros felé vonult, hogy ott — amint magát kifejező — „a magyar gazdálkodásnak véget vessen.“ Jobb szárnya Sloth tábornok vezetése alatt 12,000 emberrel, Szlavóniából jőve, Eszéken át vonult lassú menetekben előre, hogy Székes- Fehérvárnál egyesüljön a bán seregével. A gyönge hadi erő, mely Jellasicscsal szembe volt állítható, kezdetben kénytelen volt az ütközet elöl kitérni, de minél inkább közeledett a haza szívéhez, annál inkább látta sorait szaporodni, míg végre elég erősnek érezte magát arra, hogy Pákozd előtt, néhány mérföldnyire éjszakra Székes-Fehérvártól, egy jól választott védelmi állásban az ellenséget bevárja. Szeptember 29-én ütközetre került a dolog. Az ifjú magyar csapatok derekasan megállották helyeiket. Jellasics kényszerítve látta magát, a csatát félbeszakítani. Gőgje meg jön törve és a magyar vezéreknek fegyverszünetet ajánlott. Ezt az ajánlatot elég rövidlátók voltak elfogadni, s Jellasics a neki engedett fegyverszünetet arra használta föl, hogy az éjszakának s a sűrű ködnek leple alatt hirtelen fölkerekedvén gyors oldalelvonulással minél előbb az osztrák határra érjen. Jobb szárnyát, Roth 12,000 emberét, cserben hagyta, s ezeknek Ozoránál Görgey és Perczel előtt le kellett tenniük a fegyvert, anélkül, hogy csak egyetlen puskalövést tehettek volna. Ez jön gyászos vége a horvát inváziónak, melyhez a reakció oly merész reményeket fűzött. Erre az időre esik az a misszió, melynek végrehajtása végett gróf Batthyány Lajos engem Pestre hívott, és a mi nem kevesebb volt, mint Komárom várának megmentése és biztosítása. A miniszterelnök közölte velem, hogy értesült az ottani parancsnoknak arról a szándékáról, hogy az erősséget a bán kezébe játszsza, vagy pedig annak kapuit bezáratja és sáncain felvonatja a fekete-sárga zászlót. „Ez már valószínüleg meg is történt volna — tette hozzá a gróf — ha a hazafias érzelmű, komáromi nemzetőrségnek nem sikerült volna a dunai hídnak idejekorán való szétszedése és fenyegető magatartása által a Vilmos főherceg nevét viselő, állítólag Pozsonyba rendelt osztrák gyalogezrednek a várba való belopódzását megakadályozni.“ Hogy ki volt az a titkos hatalom, a mely sötét terveivel az uralkodót körülfonta, s a melynek fonalain Jellasics s az oláhok, szerbek és szászok vezetői bábként engedték magukat ráaggattatni, azt mindenki sejtette, de senki nyíltan ki nem mondotta, de hogy a bécsi hadügyminiszter Jellasicscsal az alatt az idő alatt, midőn ez ko rai számunk 16 oldalt tartalmaz.