Budapesti Hírlap, 1885. november (5. évfolyam, 300-329. szám)
1885-11-08 / 307. szám
BUDAPESTI HÍRLAP (307. sz.) 1885. november 8. meríthet a monarkia mindkét államának közvéleménye, hogy az okkupáti tartományok népei belenyugodtak az államélet új rendjébe, hatóságait nem tekinti többé ellenségesnek s kezet fog velük, hogy hazájuk kulturális képességeit kifejleszszék közös erővel. E bizalom megnyerése Kállay Béni érdeme. S a legkevesebb, melylyel neki a monarkia tartozik, az, hogy ezt elismerje. Erős elhatározással, a nép erős szükségeinek, szellemének, szokásainak, alapos ismeretével, nagy és sokoldalú praktikus érzékkel indult neki feladatának. Ismételve beutazta az országot, tanulmányozta a konkrét viszonyokat, érintkezett a néppel saját nyelvén, megnyerte annak vezetőit, tekintélyeit a civilizatórius céloknak, ■nem kicsinyeit semmi részletet, jól megválaszta az eszközöket, erélyes, tapintatos és igazságos tudott lenni odalenn mindenki irányában. Szóval dolgozott odaadó ügyszeretettel, a hivatott ember biztosságával. Ez a siker titka. Egész éven át nem beszéltet magáról sokat, hanem cselekszik folyvást, — olyan, mint a becsületes asszony, kinek neve nem jár a város száján, de ha tűzhelye mellett felkeressük, keze nyomát viseli minden tárgy csínban és takarékosságban. A fölvilágosítások, melyeket a tartományok közviszonyainak ezerféle ágáról tegnap adott, igen tanulságos és nagyrészt igen örvendetes adatokat tartalmaznak. Kállay figyelme mindenre kiterjed s organizáló képességeinek ereje mindenütt érvényesül. Az adójövedelem fokozatos emelkedéséről már tettünk említést. A miniszter azonban nemcsak a fiskális érdekeket nézi. Bosznia gazdasági erejének kifejlesztésénél államférfiúi szempontok szerint osztja föl a teendőket. Gyarapítja a tartomány adójövedékeit a dohány monopol, a sóbányák üzeme által s gondja van rá, hogy ez áruk kifelé leljenek fogyasztási piacot, nehogy a monarkiában növeljék a versenyt. E célból vasúthálózatot teremt, de akkép, hogy az építkezés költségeit amortizálja a forgalom. A szerajevói és a mosztar metkovici vasút már meghozza a kamatokat. A kataszteri munkák nagy művét befejezte, hogy a hitelviszonyok rendezéséhez foghasson. A beligazgatást egyszerűsítés úgy ebben, mint a bíráskodásban a nép szokásait, tradícióit nem hagyta számításon kívül. A felekezetek iránt egyenlő mértékkel mért. A mohamedán felekezeti vagyont a vakuf-bizottság által kezelteti. Az óhitü keresztények kedvéért elrendelte, hogy velük a községi hatóságok cri betűkkel levelezzenek s a közegek ez írást megtanulják. E rendelet a vallásos türelem és a politikai eszély terméke, ■z a keleti egyház híveit megnyeri, a horvát aspirációkat pedig elmetszi. Örömmel veszszük tudomásul a miniszter kijelentését, hogy főtörekvése lesz a gazdasági viszonyok fejlődése arányában a költségek után, melyekbe Bosznia a monarkiának került, előbb kamatokat fizetni, utóbb pedig a Száván túli népek e tartozását a tartományok kötségvetésében rendszeresítendő járulékkal letörleszteni. Pár év előtt ezt remélni se mertük. De midőn alapos megokolással elénk állítnak egy költségvetést, melynek tételei a zárszámadási eredményeknél is alacsonyabbak s e budgetben nem csak a kamatfizetés régi adósságok után veszi tényleg kezdetét, de a katonai költségek egy része (kaszárnya-építés 100,000 frt), mely különben a monarkia által volna viselendő, szintén a tartományok terhére iratik, mily szerencsés fordulat láttára bízni kezdünk, hogy az a félmilliárd Boszniáért nem veszett kárba, s nemcsak meg fogunk becsülettel felelhetni civilizátori megbizatásunknak, hanem e vállalat, mint vállalat, ki is fogja fizetni magát. Kern hiába mondta Kállay, mikor miniszterré kineveztetett, hogy csak tíz évig szeretné az okkupárt tartományok gondját viselni, majd megmutatná, mily állapotban adja akkor vissza azokat ő felségének. Ily eredmények után csak kívánhatjuk neki a tíz éves miniszteri jubileumot. S midőn azokra a jubileumokra gondolunk, melyek nálunk ünnepeltetnek, irigyelni kezdjük — Boszniát. A magyar delegáció zárszámadási albizottsága — mint Bécsből jelentik — ma délelőtt 10 órakor ülést tartott, melyben jelentéktelenebb fölszólalások után a hadügyminisztérium zárszámadásait helybenhagyta, a founkulus gyűrűjét. Mivelhogy a jámbor sejk •nagy tisztelője a szépnemnek és bár az esztendők dolgában már a nyolcvanasok felé baktat, Csak a múlt hetekben vett a már meglevőkhöz új kis feleséget, tizenhat éveset és csinosat. Alig hogy megmelegedtem itt Konstantinápolyban, egy nap azzal a hírrel lep meg engem a derék kis Kunos dr. efendi, hogy az öreg Szulejmán sejk látni kívánna, mert még mindig nem felejtette el azt a magyar fiút, aki a theátrumban megfogta a kezét, mikor azt a gyűrűt le akarta dobni annak az édesszavú menyecskének. Megjegyzem, hogy dr. Kunos efendi fiatal orientalista, akiben a szívós szorgalom héberségével a debreczeni diák magyarsága egyesül és a Keleten tanulmányoz már közel egy esztendeje. Valami szörnyű, amit ez a jóravaló ifjú összetanul. A mellett, hogy a külömböző török nyelvjárásokat gyűjti, bolygatja a persát, nem hagy békét az arabusnak, kacérkodik a tatárral, Szulejmán efendinél pedig a csagatáj nyelvre adta magát. Élénk az aggodalom, hogyez a tanulmányos fiatal hazánkfia, ha így folytatja, ima holnap felfal minden könyvet, ami Konstantinápolyban létezik és külön nyomdát kell állítani, amely az ő számára a papirost befeketítse. Nos dr. Kunos Mezzofanti úrral egy szép reggel neki indultam Sztambulnak, fölkeresni a jó sejket aicsagatás tekkében, amely elég különös intézet.A csagatájok tudvalevőleg orosz alattvalók, de mohamedánok. Itt Konstantinápolyban, a vallási alapból, egy kolostor forma és szervezetű nagy épületet tartanak föl számukra, ahol minden ide kerülő csagatáj ember lakásra, ellátásra és védelemre talál. Ennek az intézetnek (tekke a stase) cejk Szulejmán efendi a főnöke úgy vallási mint világi tekintetben. Máskép a tekke romladozó vén ház valahol az Almeidán mögött, a ronda szűk utcák útvesztőjébe rejtve. Mikor bekopogtunk repedezett kapuján, egy fehérturbános, fekete kaftános szofta sietett fogadtatásunkra és — mit hallanak füleim? — tősgyökeres magyarsággal kívánt jónapot. Ki az a magyar szofta, akinél törökebb képű ember soha sem volt a világon? Egy valaki, aki megint megmutatta, hogy mi mindent nem tud a magyar szabósegély. Kollégája, Jelky András, csak a kinai császár kocsisa volt, ő meg szofia lett s ha megsegíti Alláh, még boldog török plébános is lesz belőle. Ha jól tudom, Füzes-Gyarmatra való és Jónás Eleknek hívják a becsületes,, nevén. Mióta fölvette a török keresztséget, Omer efendi a neve. Vagy tíz éve került Konstantinápolyba, de nem bírt a mesterségével boldogulni, mert tű és olló helyett mindig a — horrendum dictu! — csillagjósláson törte a fejét és beállt inasnak egy asztrológushoz, kitanulni ezt az ipart is. De míg az ég csillagait vizsgálná , gödörbe esett a jámbor, mert bizony az asztrológiából nem lehet megélni. Szinte ében halt már, mikor pártját fogta, csupa magyar barátságból, a jó sejk Szulejmán efendi. Azóta gyöngy élete van Ömer Jónás efendinek. Bent él a tekkében a sejk kenyerén és immár kijárta a szoftaságnak mind a hat esztendejét. Tud törökül, arabul és csagatásul, megtanulta az egész koránt betéve és most is biflázza a sok szent könyvet éjjel-nappal. Milyen kár, hogy ennek a sok keleti tudománynak a magva félművelt talajra hullott nála, sőt a szerencsétlen fiatal ember miszticizmusra hajló kedélyes fegyelmezetlen esze egészen összezavarodott. Fanatikus muszlim. Ijedve rántotta vissza a kezét, mikor én, a gyaur kutya, oda nyújtom neki a magamét. Különben jámbor ember. Bevezetett a parányi kamarájába, amelynek összes bútorzata egy kopott szőnyeg és néhány könyv. Rögtön elővett egy arab füzetet és magyarázni kezdte, hogy most azt tanulják a medresszében. Ez a legutolsó tantárgy; ezzel végződik a tudomány és aki ezt tudja, az már nem szedhet magába több bölcseséget. A könyv címe: — beleakadt a legelső szóba és fejtegetni kezdte, hogy mit jelent, aztán úgy belebonyolódott az etimológiába, hogy talán még most is ott kuporognánk a kis szoba földén, ha dr. Kunos efendi nem könyörül meg rajtam és nem mondja, hogy a sejk már vár ránk. Bementünk hát a jó öreg sejkhez. Dr. Kunos úr törökösen keztyűt húzott a nagy palanatban, t. i. levetette a cipőjét, valamint Omer efendi is lerúgta a papucsait. Én már csak úgy neveletlenül csizmástul gázoltam befelé a süppedő régi szőnyegen. Ott ült a derék sejk Szulejmán efendi a földre terített birkabőrön, előtte kis asztalon könyvek, pápaszem és a „Tarik“ török lap legfrisebb száma. Az öreg úr semmit sem változott azóta, hogy nálunk járt. Ma is a barnaképű, őszszakálú vén tatár, mivel hogy ő voltaképen özbég ember. Tíz éves fiú fürgeségével ugrott föl ültéből és míg mi (biz az muszáj volt) kezet csókoltunk neki, szép áldást mondott a fejünkre. Aztán lekuporodtunk a földre és mivel a sejk házából száműzve a kávé meg a dohány, szürcsölni kezdtük a kitűnő tatár teát, amelyet egy rabszolgafiú főzött a szoba közepén álló parazsas tűzhelyen. A sejk nem sokat beszélt a magyar-török barátságról, csak átadta nekem azt a könyv :■ , 7. "vr.1 V a "na'a : t. v . a xrag. ■=. .".■■•rri v '-=?■ FŐVÁROSI ÜGYEK. — Az igazoló választmány ma a bizottsági tagválasztásról beérkezett jegyzőkönyveket s a megválasztottak minőségét vette vizsgálat alá. A II. V., VI., VII, VIII. és IX. választókerületek szavazatszedő, valamint a legtöbb adófizető lesz. rendes és póttagokra beadott szavazatok összeszámítására rendelt küldöttségek jegyzőkönyvei teljes rendben találtattak s a választási eljárás is minden tekintetben korrekt. Az I. választókerületben két szavazatlapot érvénytelennek nyilvánítottak, ezekre nézve a választási elnök utólagos meghallgatása válik szükségessé. A III. kerületben az első helyen megválasztott póttag, Csibéry Dávid ügyvéd lemondván, a választási elnök olykér intézkedett, hogy a helyére az utána következő legtöbb szavazatot nyert két egyént jelentette ki az üresedésben volt póttag állásokra megválasztottaknak. A IV. kerületben Kontur Alajos üvegkereskedő s 1882-dik évben megválasztott póttag jelen alkalommal minkét párt által rendes tagnak lévén kijelölve, a szavazás az igazoló választmány által meghatározott négy helyett több póttag állására történt. Mindkét kerületben a küldöttség hatáskörét túllépte s igy Csibéry Dávid megválasztatása fentartatott, Mezesi Péter jogászé pedig semmisnek jelentetett ki. Egyébként az eljárást e kerületekben is törvényszerűnek találták. A megválasztottak minősége szintén rendben van, amennyiben az összes választók sorából megválasztottak a községi választók, a virilisták pedig a legtöbb adót fizetők ez évi jogérvényes névjegyzékeiben előfordulnak. Steden József és Wodianer Béla póttagok e megbízása megszűnt, miután rendes tagoknak vannak megválasztva. Ez által első virilis póttag Wein János vízvezetéki igazgató lett. A választási eredményt holnap d. e. 11 órakor a régi városház I. emeleti helyiségében nyilvánosan kihirdetik, a választási iratok pedig 1. évi november hó 7-ikétől 15 ikéig bezárólag naponkint d. e. 10—12 óráig ugyanazon helyiségben közszemlére lesznek kitéve, hogy a választási eljárást a megválasztottak minősége ellen netán emelni kívánt panaszok bejelenthetők legyenek. Nem lesz érdektelen tudni, hogy a törvényhatósági bizottságba ez alkalommal beválasztottak közül kis nem voltak bizottsági tagok. Ezek, az összes választók sorából választottak : I. kerületben: Budenz József egyetemi tanár, Szelestey Géza magánzó; II. kerület: Kollár Lajos ügyvéd, Szabó M.