Budapesti Hírlap, 1885. november (5. évfolyam, 300-329. szám)

1885-11-08 / 307. szám

­ BUDAPESTI HÍRLAP (307. sz.) 1885. november 8. meríthet a monarkia mindkét államának közvéleménye, hogy az okkupáti tartomá­nyok népei belenyugodtak az államélet új rendjébe, hatóságait nem tekinti többé ellenségesnek s kezet fog velük, hogy ha­zájuk kulturális képességeit kifejleszszék közös erővel. E bizalom megnyerése Kállay Béni érdeme. S a legkevesebb, melylyel neki a monarkia tartozik, az, hogy ezt elismerje. Erős elhatározással, a nép erős szük­ségeinek, szellemének, szokásainak, alapos ismeretével, nagy és sokoldalú praktikus érzékkel indult neki feladatának. Ismé­telve beutazta az országot, tanulmányozta a konkrét viszonyokat, érintkezett a nép­pel saját nyelvén, megnyerte annak veze­tőit, tekintélyeit a civilizatórius céloknak, ■nem kicsinyeit semmi részletet, jól meg­­­választa az eszközöket, erélyes, tapintatos és igazságos tudott lenni odalenn min­denki irányában. Szóval dolgozott oda­adó ügyszeretettel, a hivatott ember biz­tosságával. Ez a siker titka. Egész éven át nem beszéltet magáról sokat, hanem cselekszik folyvást, — olyan, mint a be­csületes asszony, kinek neve nem jár a város száján, de ha tűzhelye mellett fel­keressük, keze nyomát viseli minden tárgy csínban és takarékosságban. A fölvilágosítások, melyeket a tarto­mányok közviszonyainak ezerféle ágáról tegnap adott, igen tanulságos és nagyrészt igen örvendetes adatokat tartalmaznak. Kállay figyelme mindenre kiterjed s organizáló képességeinek ereje mindenütt érvényesül. Az adójövedelem fokozatos emelkedéséről már tettünk említést. A miniszter azonban nemcsak a fiskális ér­dekeket nézi. Bosznia gazdasági erejének kifejlesztésénél államférfiúi szempontok szerint osztja föl a teendőket. Gyarapítja a tartomány adójövedékeit a dohány mo­nopol, a sóbányák üzeme által s gondja van rá, hogy ez áruk kifelé leljenek fo­gyasztási piacot, nehogy a monarkiában növeljék a versenyt. E célból vasútháló­zatot teremt, de akkép, hogy az építke­zés költségeit amortizálja a forgalom. A szerajevói és a mosztar­ metkovici vasút már meghozza a kamatokat. A kataszteri munkák nagy művét befejezte, hogy a hi­telviszonyok rendezéséhez foghasson. A beligazgatást egyszerűsíté­s úgy ebben, mint a bíráskodásban a nép szokásait, tradícióit nem hagyta számításon kívül. A felekezetek iránt egyenlő mérték­kel mért. A mohamedán felekezeti va­gyont a vakuf-bizottság által kezelteti. Az ó­hitü keresztények kedvéért elrendelte, hogy velük a községi hatóságok c­­­r­i­­ betűkkel levelezzenek s a közegek ez írást megtanulják. E rendelet a vallá­sos türelem és a politikai eszély terméke, ■z a keleti egyház híveit megnyeri, a h­o­r­v­á­t aspirációkat pedig elmetszi. Örömmel veszszük tudomásul a mi­niszter kijelentését, hogy főtörekvése lesz a gazdasági viszonyok fejlődése arányá­ban a költségek után, melyekbe Bosznia a monarkiának került, előbb kamatokat fizetni, utóbb pedig a Száván túli népek e tartozását a tartományok kötségveté­­sében rendszeresítendő járulékkal letör­­leszteni. Pár év előtt ezt remélni se mertük. De midőn alapos megokolással elénk ál­­lítnak egy költségvetést, melynek tételei a zárszámadási eredményeknél is alacso­nyabbak s e budgetben nem csak a ka­matfizetés régi adósságok után veszi tény­leg kezdetét, de a katonai költségek egy része (kaszárnya-építés 100,000 frt), mely különben a monarkia által volna vise­lendő, szintén a tartományok terhére iratik, m­ily szerencsés fordulat láttára bízni kezdünk, hogy az a félmilliárd Boszniáért nem veszett kárba, s nemcsak meg fogunk becsülettel felelhetni civili­­zátori megbizatásunknak, hanem e vál­lalat, mint vállalat, ki is fogja fizetni magát. Kern hiába mondta Kállay, mikor miniszterré kineveztetett, hogy csak tíz évig szeretné az okkupárt tartományok gondját viselni,­­ majd megmutatná, mily állapotban adja akkor vissza azokat ő felségének. Ily eredmények után csak kívánhat­juk neki a tíz éves miniszteri jubileumot. S midőn azokra a jubileumokra gon­dolunk, melyek nálunk ünnepeltetnek, irigyelni kezdjük — Boszniát. A magyar delegáció zárszámadási albi­­zottsága — mint Bécsből jelentik — ma délelőtt 10 órakor ülést tartott, melyben jelentéktelenebb fölszólalások után a hadügyminisztérium zárszám­adásait helybenhagyta, a founkulus gyűrűjét. Mivelhogy a jámbor sejk •nagy tisztelője a szépnemnek és bár az eszten­­­­dők dolgában már a nyolcvanasok felé baktat, Csak a múlt hetekben vett a már meglevőkhöz új kis feleséget, tizenhat éveset és csinosat. Alig hogy megmelegedtem itt Konstantiná­polyban, egy nap azzal a hírrel lep meg engem a derék kis Kunos dr. efendi, hogy az öreg Szulejmán sejk látni kívánna, mert még mindig nem felejtette el azt a magyar fiút, a­ki a theátrumban megfogta a kezét, mikor azt a gyűrűt le akarta dobni annak az édesszavú me­nyecskének. Megjegyzem, hogy dr. Kunos efendi fiatal orientalista, a­kiben a szívós szorgalom héberségével a debreczeni diák magyarsága egye­sül és a Keleten tanulmányoz már közel egy esztendeje. Valami szörnyű, a­mit ez a jóravaló ifjú összetanul. A mellett, hogy a külömböző török nyelvjárásokat gyűjti, bolygatja a persát, nem hagy békét az arabusnak, kacérkodik a ta­tárral, Szulejmán efendinél pedig a csagatáj nyelvre adta magát. Élénk az aggodalom, hogy­­ez a tanulmányos fiatal hazánkfia, ha így folytatja, ima holnap felfal minden könyvet, a­mi Konstanti­nápolyban létezik és külön nyomdát kell állítani, amely az ő számára a papirost befeketítse. Nos dr. Kunos­ Mezzofanti úrral egy szép reggel neki indultam Sztambulnak, fölkeresni a jó sejket a­­icsagatás tekkében, a­mely elég különös intézet.­­A csagatáj­ok tudvalevőleg orosz alattvalók, de mohamedánok. Itt Konstantinápolyban, a vallási alapból, egy kolostor forma és szervezetű nagy épületet tartanak föl számukra, a­hol minden ide kerülő csagatáj ember lakásra, ellátásra és védelemre talál. Ennek az intézetnek (tekke a stase) cejk Szulejmán efendi a főnöke úgy vallási mint világi tekintetben. Máskép a tekke romla­­dozó vén ház valahol az Almeidán mögött, a ronda szűk utcák útvesztőjébe rejtve. Mikor be­kopogtunk repedezett kapuján, egy fehérturbá­­nos, fekete kaftános szofta sietett fogadtatásunkra és — mit hallanak füleim? — tősgyökeres ma­gyarsággal kívánt jónapot. Ki az a magyar szofta, a­kinél törökebb képű ember soha sem volt a világon? Egy va­laki, a­ki megint megmutatta, hogy mi mindent nem tud a magyar szabósegély. Kollégája, Jelky András, csak a kinai császár kocsisa volt, ő meg szofia lett s ha megsegíti Alláh, még bol­dog török plébános is lesz belőle. Ha jól tudom, Füzes-Gyarmatra való és Jónás Eleknek hívják a becsületes,, nevén. Mióta fölvette a török ke­­resztséget, Omer efendi a neve. Vagy tíz éve került Konstantinápolyba, de nem bírt a mes­terségével boldogulni, mert tű és olló helyett mindig a — horrendum dictu! — csillagjósláson törte a fejét és beállt inasnak egy asztrológus­hoz, kitanulni ezt az ipart is. De m­íg az ég csillagait vizsgálná , gödörbe esett a jámbor, mert bizony az asztrológiából nem lehet megélni. Szinte ében halt már, mikor pártját fogta, csupa magyar barátságból, a jó sejk Szulejmán efendi. Azóta gyöngy élete van Ömer Jónás efendinek. Bent él a tekkében a sejk kenyerén és immár kijárta a szoftaságnak mind a hat esztendejét. Tud törökül, arabul és csagatásul, megtanulta az egész koránt betéve és most is biflázza a sok szent könyvet éjjel-nappal. Milyen kár, hogy ennek a sok keleti tudománynak a magva fél­művelt talajra hullott nála, sőt a szerencsétlen fiatal ember miszticizmusra hajló kedélye­s fegyel­mezetlen esze egészen összezavarodott. Fanatikus muszlim. Ijedve rántotta vissza a kezét, mikor én, a gyaur kutya, oda nyújtom neki a magamét. Különben jámbor ember. Bevezetett a parányi kamarájába, a­melynek összes bútorzata egy ko­pott szőnyeg és néhány könyv. Rögtön elővett egy arab füzetet és magyarázni kezdte, hogy most azt tanulják a medresszében. Ez a leg­utolsó tantárgy; ezzel végződik a tudomány és a­ki ezt tudja, az már nem szedhet magába több bölcseséget. A könyv címe: — beleakadt a leg­első szóba és fejtegetni kezdte, hogy mit jelent, aztán úgy belebonyolódott az etimológiába, hogy talán még most is ott kuporognánk a kis szoba földén, ha dr. Kunos efendi nem könyörül meg rajtam és nem mondja, hogy a sejk már vár ránk. Bementünk hát a jó öreg sejkhez. Dr. Ku­nos úr törökösen keztyűt húzott a nagy pala­­natban, t. i. levetette a cipőjét, valamint Omer efendi is lerúgta a papucsait. Én már csak úgy neveletlenül csizmástul gázoltam befelé a süppedő régi szőnyegen. Ott ült a derék sejk Szulejmán efendi a földre terített birkabőrön, előtte kis asztalon könyvek, pápaszem és a „Ta­­rik“ török lap legfrisebb száma. Az öreg úr semmit sem változott azóta, hogy nálunk járt. Ma is a barnaképű, őszszakálú vén tatár, mivel hogy ő voltaképen özbég ember. Tíz éves fiú fürgeségével ugrott föl ültéből és míg mi (biz az muszáj volt) kezet csókoltunk neki, szép áldást mondott a fejünkre. Aztán lekuporod­tunk a földre és­ mivel a sejk házából szám­űzve a kávé meg a dohány, szürcsölni kezd­tük a kitűnő tatár teát, a­melyet egy rabszol­­gafiú főzött a szoba közepén álló parazsas tűz­helyen. A sejk nem sokat beszélt a magyar-tö­rök barátságról, csak átadta nekem azt a könyv :■ , 7. "vr.1 V a "na'a : t. v . a xrag. ■=. .".■■•rri v '-=?■ FŐVÁROSI ÜGYEK. — Az igazoló választmány ma a bizott­sági tagválasztásról beérkezett jegyzőkönyveket s a megválasztottak minőségét vette vizsgálat alá. A II. V., VI., VII, VIII. és IX. választókerületek szava­zatszedő, valamint a legtöbb adófizető lesz. ren­des és póttagokra beadott szavazatok összeszámítá­sára rendelt küldöttségek jegyzőkönyvei teljes rend­ben találtattak s a választási eljárás is min­den tekintetben korrekt. Az I. választókerületben két szavazatlapot érvénytelennek nyilvánítottak, ezekre nézve a választási elnök utólagos meghallga­tása válik szükségessé. A III. kerületben az első helyen megválasztott póttag, Csib­é­ry Dávid ügyvéd lemondván, a választási elnök olykér intéz­kedett, hogy a helyére az utána következő legtöbb szavazatot nyert két egyént jelentette ki az ürese­désben volt póttag állásokra megválasztottaknak. A IV. kerületben Kontur Alajos üvegkeres­kedő s 1882-dik évben megválasztott póttag je­len alkalommal minkét párt által rendes tagnak lévén kijelölve, a szavazás az igazoló választ­mány által meghatározott négy helyett több póttag állására történt. Mindkét kerületben a kül­döttség hatáskörét túllépte s igy Csib­é­ry Dávid megválasztatása fentartatott, Mezesi Péter jogászé pedig semmisnek jelentetett ki. Egyébként az eljá­rást e kerületekben is törvényszerűnek találták.­­ A megválasztottak minősége szintén rendben van, a­mennyiben az összes választók sorából megválasz­tottak a községi választók, a virilisták pedig a leg­több adót fizetők ez évi jogérvényes névjegyzé­keiben előfordulnak. Steden József és W­o­­d­i­a­n­e­r Béla póttagok e megbízása megszűnt, miután rendes tagoknak vannak megválasztva. Ez által első virilis póttag Wein János vízvezetéki igazgató lett. A választási eredményt holnap d. e. 11 órakor a régi városház I. emeleti helyiségében nyilvánosan kihirdetik, a választási iratok pedig 1. évi november hó 7-ikétől 15 ikéig bezárólag napon­kint d. e. 10—12 óráig ugyanazon helyiségben közszemlére lesznek kitéve, hogy a választási eljá­rás­t a megválasztottak minősége ellen netán emelni kívánt panaszok bejelenthetők legyenek. Nem lesz érdektelen tudni, hogy a törvényhatósági bizottságba ez alkalommal beválasztottak közül kis nem voltak bizottsági tagok. Ezek, az összes válasz­tók sorából választottak : I. kerületben: Bu­­denz József egyetemi tanár, Szelestey Géza magánzó; II. kerület: Kollár Lajos ügyvéd, Szabó M.

Next