Budapesti Hírlap, 1885. december (5. évfolyam, 330-359. szám)
1885-12-01 / 330. szám
8 BUDAPESTI HÍRLAP (330. sz.) 1885. december 1. érkeztek, a melyekből azt lehet következtetni, hogy a dolog semmi esetre sem folyhat le simán és a rumelisták támadni fogják a bevonuló török tiszteket. Tegnapelőtt este a hadügyminisztériumban nagy értekezlet volt, a melyben részt vettek a hármas szövetség nagykövetképviselői is, és az értekezlet eredménye az lett, hogy tegnap Dervis basa és több törzskari tiszt külön vonaton Drinápolyba utaztak, végleg szervezni a csapatokat,amelyek majdan Abro basát kisérik és esetleg mindenestül bevonulnak Kelet- Ruméliába. Különös, hogy Dervis basa utazását mélyen titkolták. Táviratomat, mely erről szólt, lefoglalta a sajtóiroda; városszerte pedig azt a bolond hírt terjesztették, hogy a Drinápolyba menő külön vonaton Ahmed Sekerli basa, a szultán udvari festője, robogott el a bolgárszerb harctérre — csataképeket festeni ő felsége számára a természet után. Persze egy szó sem igaz abból, amit a török Verescsagin felől beszéltek. Ő excellenciája itthon van most is és csataképek helyett szelid csöndéletet fest a szultán képtára számára, Csevdet basáról, akinek kelet-ruméliai biztossá való kineveztetése már tény, még elmondok önöknek egy pár adatot. A basa egyszerű török papból emelkedett föl a legmagasabb méltóságokra. Mint ulemát hivatalos történetíróvá nevezte ki őt Abdul-Aziz szultán, és mint ilyen rögtön magára vonta a figyelmet. A hivatalos történetíróknak három osztálya van : olyanok, kik tíz év történetét írják meg, olyanok a kik ötven esztendőét és végre olyanok, a kik száz évét. Csevdet az utóbbiak közé tartozott és mint ilyen megírta hazája történetét 1700—1800-ig. A mű huszonöt óriási kötet és szerzőjének sok dicsőséget szerzett. A nagyvezérés külügyminiszter hivatalát kivéve, minden más polgári méltóságot viselt már szerencsés pályáján s am a két magas állást is csak a miatt nem foglalhatta el, mert franciául csak igen keveset ért. — Különben igen fölvilágosodott, szabad szellemű ember, akinek már nem egyszer kellett küzdenie az ósdi török korlátoltsága ellen. Csak egy jellemző esetet mondok el. Csevdet basa a hetvenes évek elején Konstantinápoly túlsó végén a drinápolyi kapunál megvett egy nagy üres telket, hogy azt beépítse. Mikor azonban az államtanácstól engedelmet kérne az építéshez, egyszerre nagy vihar kerekedik a tanács bölcs vénei közt, kisütik, hogy a Csevdet által megvásárolt telek azonos azzal a réttel, amely régi hagyományok szerint a római pápa tulajdona és Rómával egy föld- és tengeralatti út köti össze. A pápa minden új év éjjelén személyesen eljön Konstantinápolyba ezen a titkos úton,meggyőződni a felől, vájjon érintetlen-e még az ő telke. Azt tehát beépíteni nem szabad, mert a pápa, ha megharagszik, egyszerűn megkéri Jézus Krisztust, hogy vesse végét ez világnak. Az Ítéletnapkor pedig igen célirányos jó lábon állani a pápával, mert az elevenek és holtak fölött ítélendő törvényszéknek, a korán szerint, Jézus Krisztus lesz az elnöke. A komoly, tudományos Csevdet hiába küzdött ez ostoba babona ellen telke, amelyet közösen bír a római pápával, máig beépítetlen. Hogy a konferencia mikor oszlik szét, azt sejteni is alig lehet. Talán ma, talán egy hónap múlva. Annyi bizonyos, hogy a szultán görcsösen ragaszkodik a konferenciához. Azt hiszi, hogy addig, míg a konferencia együtt van, neki nem történhetik baja és főleg az angol hajóhad nem fenyegetheti a Dardanellákat. A meghatalmazás, amelyet az öt nagyhatalomtól kapott, súlyos gond a szegény, ideges padisáknak. Most már minden félénksége mellett sem kerülheti el, hogy ami már öt éve nem történt, éles tölténynyel lőjjön a török katona.* Eddig még céllövés sem volt, mivel a padisáh irtózott a gondolattól, hogy katonái közt golyós patronokat oszszanak ki. Most pedig valószínűleg szükség lesz a golyóra és pedig olyan céllövéshez, ahol eleven ember a tábla. Mert hogy a Kelet-Ruméliába való bevonulás tűz nélkül eshessék meg, azt alig lehet gondolni. Hiába lojáliskodik Sándor fejedelem, az angol biztatja a kelet-ruméliai ,közvéleményt:“ Karavelov lelkesít és majd a közelebbi népek mutatják meg, milyen békés lesz a pacifikáció. ■amit így megtakarít, azt mind a sebesültekre tölti. Sajátságos, hogy sok szerb katona még sebesülten is megtartja a böjtöt. Egész isten adta nap koplalnak, csak hogy vallásukba ütköző dolgot ne cselekedjenek s beléjük nem lehetett egy kanálnyi levest disputálni, pedig soknak úgyszólván az élete függött ettől. A veszedelmesebb sebesülteknek papot hoztak s az ünnepiesen föloldozta a böjt alól, akkor aztán nyugodtan szürcsölték az erősítő levest. A sebesülések feltűnően jelentékeny része vágó és szúró fegyverektől ered. Ez mutatja, hogy milyen sokszor került a dolog vad kézi tusára. A balkáni katonák nincsenek az olyan harcoláshoz szokva, mely abból áll, hogy órák hoszszú során át messziről puskázzanak egymásra; ez nekik unalmas— ők a dolognak a boldogabb ■végét fogják, a szuronyt. De ebbe a szerb katonák még nem tanultak bele tökéletesen. A legteljesebben fölszerelt szerb katona addig nem nem boldog, míg handsort nem szerezhet magának; ha ezzel is el van látva, akkor nyugodt és biztosságban érzi magát. A reguláris csapatok persze ezt a luxust nem engedhetik meg maguknak, mert egyenruhájukon nincs öv, ahová azt dugják. De a különböző tökéletlen egyenruhájú hadállományok már körülkanyaríthatják magukat a puha tüszővel, ez nem ütközik az enyhe dienstreglamába. S a tüszőt csak azért, teszik föl, hogy handsárt tűzhessenek melléje. És mint nekem szerb tisztek beszélték, e handsárnak nagy hasznát vették a katonák. Szurony rohamok alkalmával a katonák bele mentek ugyan az ellenség tömegébe, de ott elvetették szuronyos puskájukat s kandsárral fogtak a véres munkához. Ebben már otthonosak voltak. Ha a kaszabálás eredménye az volt, hogy a megmaradt bolgárok meghátráltak , akkor semmi baj se volt, mert az eldobált puskákat megint szépen fölszedhették , de ha a szerbek retiráltak meg, akkor drága puskáik is zsákmányul maradtak. Még csak azt a jellemző dolgot akarom fölemlíteni, hogy egy bolgár sebesült a szerb királyné által neki nyújtott levest visszautasította. * Európai, s főkép bécsi irók a kelet első nyomait Budapesten szeretik fölfedezni. Rá raknak minden szépet, s aztán odavetik, hogy a szemhatáron már besandit a kelet. Mi ezt a sandító keletet egész tisztelettel letoljuk Belgrádig. Budapest egészen nyugati város, Belgrád egészen keleti. Gyönyörűen fekszik hegyen és dombokon a maga romantikus összevisszaságában. Alatta összezug a Száva és a Duna, talnan magyar földön Zimony házai fehérlenek, romlatag falak állnak a hajdan hires nándorfehérvári várból. Ez a vár nagy kiterjedésű és sok mindenfélét összefoglal falai közt. Az egyik udvaron rabláncok csörögnek : ez a fegyház udvara. Amott egy templom keresztje csillog, mellette van a szent kút, melyből, a ki iszik, — a monda szerint — legyőzhetetlen lesz. Ezt lakat alatt tartják. A vár lenyúlik a Dunáig, kígyózó út vezet alá. Apró idillek enyhítik a módosuló, omló bástyák komor hatását. Fák alatt kicsi házak, udvaraikban játszó gyermekek s mig a vár fölött magasan károgó varjak ezrei röpdösnek s belecsapnak a vár falaiba vájt odúikba, lent e kis várbéli házak eresze alatt galambok turbékolnak , apróságok kacagása csöndül. Egyik udvarban az újonc fiukat szerelik föl fegyverrel. Majd leszállunk a laposba, ennek közepén nagy sárga kaszárnya-épület terpeszkedik. A síkságon szürke köpönyeges tömeg zsibong. Ezek a bolgár foglyok. Elég vígan viselik a fogság terheit. Minden esetre vigabban, mint bajtársaik oda lent a háború fáradalmait. Egy cseh-bolgár furulyát fut mély érzelemmel, 20 bolgár összefogózik s ütemre mozog. A két szál szerb katona, aki őket fegyveresen őrzi, egész kedélyesen nézegeti s neveti a testvérek mulatozását. Vannak ott török, görög, bolgár, cseh, oláh, német testvérek, ezek legnagyobb részt a Dragoman-szorosban estek foglyul. Amint szürkülni kezd, beterelik őket, mint a birkákat, a kaszárnyába, ahol még sokáig zsibonganak, nevetgélnek s a kint a hidegben poszton álló szerb vitézt irigység és elkeseredés fogja el, mikor látja, hogyviszik az ellenségnek a finom csibapcsicsot. Sipulusz: Bécs a keleti harctéren. Ma indították el Bécsből — mint egyik bécsi tudósítónk jelenti — első szállítmányát ama katonai anyagszereknek, melyeket a bolgár kormány ott megrendelt és ismételve megsürgetett. Nagymennyiségű ruhaneműből, töltények, szijak és nyergekből stb. áll e küldemény. Turn-Szeverinig vasúton onnét pedig a Dunán gőzhajóval szállítják Ruszcsukba, hol a bolgár hadsereg egyik főraktára van. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma délelőtt folytatta az 1886. évi költségvetés tárgyalását. A vasúti kamatbiztositás címén adandó előlegek címénél, mely a közlekedési tárcánál függőben maradt, Szápáry gr. pénzügyminiszter, tekintettel a későbbre halasztható beruházásokra, 203,204 frt törlést hoz javaslatba. A bizottság ezzel a törléssel megszavazta az előirányzatot. Következett a közoktatásügyi tárca költségvetésének tárgyalása. A központi igazgatás előirányzatát a bizottság megszavazta, azzal a határozattal, hogy a kormány figyelme fölhivatik a számviteli ügy rendezésére. A tanulmányi ügyek igazgatásánál az orsz. közoktatási tanács és tankerületi főigazgatóságok szükségleteit vita nélkül megszavazták. Hasonlóképen megszavazták a budapesti egyetem s a kolozsvári egyetem előirányzatát, ez utóbbit a Berzeviczy által javasolt 3800 frt törléssel. Tárgyalták ezután a József-műegyetem, a mintarajztanoda s rajztanárképezde, az iparművészeti iskola, a nagyszebeni jogakadémia, az álllmi gimnáziumok s reáliskolák, a felekezeti stb. középiskolák, a bábaiskolák, a budapesti középipariskolák, az iparos tanulók iskoláinak, a kereskedelmi iskolák, a népnevelési, a felsőbb leányiskolák s a vakok budapesti orsz. intézete előirányzatát, miket változatlanul szavazott meg a bizottság. A tárgyalást holnap folytatják. FŐVÁROSI ÜGYEK. A fővárosi pénzügyi és gazdasági bizottság ma ülést tartott. Az ülés elején Stern Adolf b. tag interpellációt intézett az alpolgármesterhez a fővárosi lótenyésztő társasággal kötendő szerződés iránt. A lótenyésztő társaságnak ugyanis a fővárossal kötött régibb keltű szerződése lejárt. A társaság újabb szerződést kívánván kötni a fővárossal, a szerződésbe azt a föltételt is belevette, hogy a főváros 5 hold földet örökárba engedjen át a társaságnak. Ezt a föltételt azonban a főváros nem fogadta el, hanem a közgyűlés utasította a tanácsot, hogy a társasággal a régi szerződést kösse meg, illetve a társaság képviselőivel a szerződést írassa alá. Kérdi tehát fölszólaló, aláírták-e már a szerződést a felek, vagy, ha nem, mi áll annak útjában. Kada alpolgármester kijelenti, hogy eddig még nem íratott alá a szerződés, mert a társaság újabban ismét folyamodott a telkekért. Csak azt jegyzi még meg, hogy, ha a társaság bizonyos idő alatt a szerződést alá nem írja, a fővárossal minden viszonya megszűnik. Következett a várszínházban Feleky Miklós volt igazgató által készített erkély megváltási ügye. A fővárosi közgyűlés Feleky Miklós volt igazgatónak megengedte, hogy a színházban saját költségén állíttassa föl az erkélyt, s megígérte, hogy a főváros .