Budapesti Hírlap, 1885. december (5. évfolyam, 330-359. szám)

1885-12-03 / 332. szám

a­ kezett, az mind megutálta. A bolgár is kiábrándult a barátságból. A népek em­lékezete az ő lelkiismeretük: Bolgáror­szág nem feledheti el a Dondukov, Kaul­­barsz és Szolovjev tábornokok korszakát, se azt a megvető bánásmódot, melyben ez apró zsarnokok bukása után Oroszor­szág őt részesíté. A cár napi parancsa maga elég emlékeztető: ki van benne fejezve a muszka gög, csalárdság, fondor­­kodás és impertinencia. De van benne még egy vallomás, s ezt már a nemzetközi viszonyok szem­pontjából sietünk konstatálni. Midőn a cár Szerbia ellen nyíltan, Bolgárország mellett pedig fentartások közt pártállást foglal, — nyilvánvalóvá teszi azt is,hogy a három császár­szövetség, — ez a klasszikus „béke­frigy“, melyet már kétszer követtek a legnagyobb háborúk, — ezúttal is­merő ámítás volt. Hisz maga az időpont, melyet a cár e tüntetésre felhasznált, azt a szövetséget a legalaposabban kompromit­tálja. A konferencia kudarcát és Kheven­­hüller gróf küldetését nyomon követték a cár szavai. Ausztria-Magyarország Szer­bia érdekében közbelép a bolgár fejede­lemnél, s Oroszország fejedelme Szerbia ellen demonstrál. Kelet-Ruméliában a né­met és osztrák-magyar meghatalmazott segédkezik a török biztosnak, Oroszor­szágé hiányzik onnét. Ez a szövetséges „három császár“ valóban teljesen egyetért. Ráfogták Oroszországra, hogy békét akar. íme: gratulál a háborúhoz. Azt mondták róla, hogy a szerződési jog alap­ján áll. íme : cserben hagyja a berlini szerződést. Mondták róla, hogy konzerva­tív irányt követ. íme: a forradalom­mal kacérkodik, a bolgár fejedelem háta mögött. Nem kisebb tekintély, a muszka cár maga állítja ki Oroszország eddigi politi­kájáról a hazugság bizonyítványát. , Tanuljanak belőle Bécsben azok, kik e politika őszinteségében, az orosz és osz­trák-magyar érdekellentét áthidalásában még hinni tudtak. Az álarc lehullt, mely mögött Orosz­ország hónapokon át elforgatott szeme k­lépten-nyomon magyar szót hall az ember, utcán és korcsmákban. Egy köpcös macedonival talál­koztam, a­ki Chriszticsnek nevezi magát. (Ha szerb volna, bizonyosan Petrovicsnak hívnák, mert minden harmadik szerbnek Petrovics a neve; miniszter három van e néven. Még nem csodálnám, ha kilenc miniszter volna, de ötből hogyan futja ki ?) A Grand Hotel szomszédságában van egy kis csibapcsics kocs­mája ; ezen a csibapcsicson különben nemcsak az ő kocsmája, hanem az egész szerb társadalom nyugszik. Ez a legkedveltebb nemzeti eledel. Hü­velykujj nagyságra metélt marhahús szeletek te­tejükön bemetélve, s megsózva, azután rostélyo­san, izzó parázs fölött megsütve , oly valami föl­­séges zamatu, tápláló eledel, hogy a föltalálója három Takovát érdemel meg. Egy jó karban levő szerb gyomor egy ülőhelyben 50—60 darab csibapcsicsot elfogyaszt. Mi hárman, — nem ad­ván föltétlenül hitelt a nemzeti lelkesedésnek, — hatvan darabot rendeltünk meg vacsorára, de Chrisztics macedón korcsmáros ur a maga eszé­től százra emelte az adagok számát, a mit azonban igen rosszul tett, mert mi — 120-at ettünk meg. Mikor a fejedelmi eledelt jó negotini vörös bor társaságában lefelé utaz­tattuk, egyszerre csak a nyitott tűzhelytől oda ugrik elénk Chrisztics úr s magyarul üdvözöl bennünket. Egy darabig csak fülelt magyar be­szédünkre, — úgymond — de tovább nem áll­hatja, hogy el ne dicsekedjék magyar tudomá­séi, selypített, vékony hangon békéről, szerződésekről, becsületről beszélt s a sta­tus quo ante mellett fogadkozott. Remél­jük, a kremlier­hez hasonló maskará­soknak most már örökre vége lesz. A képviselőház mai ülése csak nagyon rö­vid volt. Néhány kisebb érdekű bejelentés és a teg­nap elfogadott törvényjavaslat harmadszori olvasása után a ház a regnikoláris bizottság tagjait válasz­totta meg. A szavazás eredménye a következő név­sor volt: Irányi Dániel, Hodossy Imre, Horvát Gyula, Kemény János, Láng Lajos, Rakovszky Ist­ván, Zichy Antal, Vukotinovics Lajos, Csernátony Lajos és Fálk Miksa. Az ülés végén a ház legszor­galmasabb interpellálója, O­­­a­y Szilárd intézett kérdést a pénzügyminiszterhez az iránt, mikor fog jelentést tenni az aranyjáradék konverziójáról ? a konverzió által támadt kamat-megtakarítás hol szá­moltatott el ? s végül a konverzió költségei miből fedeztettek ? Ezzel az ülés véget ért. A legközelebbi ülés szombaton lesz. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma esti ülésében az igazságügyminiszteri költségvetést vette tárgyalás alá. Helfy a központi igazgatásnál a számtiszti létszámot nagynak tartja, mire Fau­ler miniszter és Szentgyörgyi államtitkár a sok munkára hivatkoznak. Horánszky a sok munkát igénylő rendszert kívánja megváltoztatni. A bizottság az előirányzatot megszavazza, úgyszin­tén a Kúria szükségletét. A budapes­ti k­­­r. tábla szükségleténél Horánszky a hátralékok fölszaporodását rosszalja. Pauner miniszter ezt a törvénykezési szünetből eredetinek tartja. Helfy: A kir. tábla decentralizálása érde­kében, mit tett a miniszter? P­a­u­­­e­r min.: Erre 4 év van kiszabva a törvényben, s ez alatt végbe­megy. Horánszky: Mi lesz a pótbinikkal ? P­a­u­­­e­r min.: Rendszerint ezek közül neve­zik ki a rendes táblai bírákat, különben az erre vonatkozó javaslat mihamarább tárgyalásra kerül. T­i­s z a miniszterelnök: E tárgyban a kormány pár nap múlva nyilatkozik. A bizottság a szükségletet meg­zavarza. A marosvásárhelyi táblá­nál Elekes György ép oly fizetéseket óhajt, mint Budapesten vannak. P­a­u­­­e­r min.: E kérdés a decentralizációval áll kapcsolatban. A bizottság úgy ezt, mint a kir. főügyészség szükségletét megsza­vazza. A többi tételek ezután változtatás nélkül megszavaztatnak, csak a rabmunka jövedelménél és a beruházásoknál fogadja el a miniszter módo­sításait. Ezután a honvédelmi tárca költségvetése következett. Fejérváry báró mint az alantos tisztek fizetésének 146.490 írttal való fölemelését indítványozza. Helfy tiltakozó és He­ge­d­ü­s pártoló fölszólalásai után a tétel megszavaz­­tatik. A Ludovika akadémiánál az élet­belépő 3-ik tanév miatt 60.000 írttal többre van szükség, a csapatok szükségleténél lovak beszerzé­sére 65.000 írttal több, mivel a külföldi vásárlók 250 frtról 300 írtra vették föl a lovak átlagárát. A bizottság megszavazza az előirányzatot. Holnap d. e. 10 órakor a pénzügyminisztérium költségvetését tárgyalják. BUDAPESTI HIRItjat* (332. sz.) 1885. december 31 nyával, melyet Belgrádban szer­zett. íme egy ember, a ki Belgrádban megta­nult magyarul. Érdekes példány. Ismerek egy kereskedőt, a­ki harminc év óta nem tudott megtanulni magyarul­­ Budapesten. Az­tán csodálkozzék valaki, hogy Nagy Sándor meg­hódította Hellaszt és Ázsiát, mikor késő unokái is ilyen tehetségesek.* Egy hetivásáros délelőtt végig mentem a nagy piacon, hol a főiskola impozáns épülete is emelkedik. Ott megnéztem egy röpülő­gép- és könyvkereskedőnek a falra aggatott kirakatát s mit látnak ámuló szemeim ? Az orosz cár és cár­né arcképe mellett a tizen­három aradi vértanú képét, egy lapon, a Magyarországon is elterjedt kőnyomatú sokszorosításban, magyar aláírással. A képkeres­kedő biztosított, hogy az aradi vértanuk csopor­tos arcképét sokkal jobban veszik a szerb pa­rasztok még a cári pár arcképénél is, — azon egyszerű oknál fogva, mert ugyanazért az árért tizenhárom arcképet kapnak egy csoportban. — A parasztok ezt is szentkép gyanánt akasztják föl szobájuk falára ! — monda a kép­kereskedő. És a képkereskedő maga se tudta, hogy v azok csakugyan szentképek ! Sipulusz. A horvát tartománygyűlés mai ülésén V­o­n­c­s­i­n­a halálának bejelentése után, folytat­ták a megyék reformjáról szóló törvény­javaslat részletes tárgyalását. Az ellenzék több mó­­dositványt adott be, de ezeket mind elejtették s a 10—27 szakaszokat változatlanul elfogadták. Az ülés d. u. 7­ 8 órakor véget ért. Holnap, mint Vonosina temetése napján, nem lesz ülés. FŐVÁROSI ÜGYEK. Ráth Károly redivivus. — Saját tudósitónktól. — A feltámadás ünnepét üljük a törvényha­tóságban ! E szavakban fejezte ki főtisztelendő Csel­ka Nándor esperes ur a múltat és jövőt, midőn a mai rendkívüli közgyűlésre az uj városháza dísztermének ajtaján belépett. Hogy e tudósítást egy lelki atya Felkiáltása kezdje meg, a helyzet parancsolta. Magasztos érzel­mek töltötték el a kebleket az ú­j tagok és a régiek ez első találkozásán. Mintha templommá alakult volna át a pipatórium. Az alakuló közgyűlés egész ünnepi aktus. Kiki lehetőleg kicsípte magát, az újak kiváltképe a gondos toilette-ben jöttek el. Mint a szemérmes menyasszony a vőlegény karján, illegett­­billegett némelyik egy-egy ősrégi városatya által ve­zetve bemutatásra. Most tűnt ki, milyen jó, hogy nem mindig van szerencséje a díszteremnek 400 képviselőhöz, — elő­ször a padokban nincs 400 hely, a pipatórium 100-ra is kicsi, a ruha­fogas meg pláne képtelen magára fogadni csak 200—250 téli kabátot is. Szűk volt a terem a megjelentek befogadására- A karzaton is publikum várta az eseményeket. Két­­séget nem szenved, hogy a nap Ráth Károly napja volt, a maga tüntető zajosságával, a modern kifeje­zéssel élve. Ráth Károly főpolgármesterségének 12 éves jubileumát ülte. Ő volt, a ki a közgyűlés meg­nyitása után egy kicsikét meghatározott s nyomban utána díszm­agyarban föltámadott nagyszámú hívei­nek örömkiáltásai közt. Ráth már jó eleve ott sürgött-forgott a pira­tóriumban, fél 10-kor megrázta az elnöki csenge­­tyűt ... de mielőtt ez bekövetkezett volna, megjött Andrássy Gyula gróf, a volt hatalmas külügy­miniszter, a­ki most nyugalma óráiban a város ügyeinek kíván szentelni figyelmet. Már mikor a lépcsőről a ruhatárba benyitott, éljenezték. Nyomá­ban Darányi Ignác alig győzte az örvendő mos­solygást, Ország Sándor pedig az útmutató sze­repét játsza. Az éljenzés minduntalan megújult. A polgári elem mindig szereti maga közt az arisztok­­r­atát, a hidvám-törlő Andrássy, a népszerű gavallér államférfi még hatványozottabb örömmel tölti el a polgári társaságot, a­mibe elvegyül. Az arisztokratá­dat a múlt választásnál különösen keresték, így S­z­á­p­á­r­y Gyula grófot és Bánhidy Béla bá­rót is behozták a közgyűlésbe, hol ezelőtt majdnem egyedül állt Ráth a „méltóságos“ címmel is, pláne a mesék világába tartozott egy excellenciás pajtás. A törvényhatósági színvonal ezzel kétség­telenül emelkedett, s ha a toll kiáltani tudna, az én tollam is mondott volna egy iljent Andrássy belép­­tekor. (Szerénységünk tiltja bevallani, hogy Andrássy városatyaságáról m­i beszéltünk először.) Nosza, kinálgatták neki a helyet. Legjobb lesz az első padban jobbra, a W­e­i­s­z B. F.-é, de az öreg nem tudja, hogy szemet vetettek az ülésére, oda helyezkedik s igy lesz szomszédja Andrássynak, a­ki mellé balról Tóth Lőrinc kerül, aki szintén új ember, mert egy kis választói gondatlanság miatt nem rég kitörültek, így rendben lévén a legérdeke­sebb új jelenséggel is, Ráth Károly megbízhatja a csengettyűt. Minden helyet elfoglalnak, álló is marad elég. Három másodperc a köhögési idő. Azután a közgyű­lés meg van nyitva. Ráth Károly jelenti, hogy az igazolások rend­­ben lévén, összehívhatta az alakuló gyűlést a Már­kus József a főjegyző föl is olvassa a kétszáz ne­vet, most is éljenzik Andrássyt. Elnök megalakultnak nyilvánítja a fővárosi törvényhatósági bizottságot, s a­mit oly előszeretet­tel szokott kultiválni, most is üdvözli a közgyű­lést, remélvén, hogy minden tagját a főváros Félti.

Next