Budapesti Hírlap, 1886. január (6. évfolyam, 1-31. szám)
1886-01-01 / 1. szám
1886. január 1.’ BUDAPESTI HÍRLAP. (1. sz.) Aztán megfordították a holttestet s még a rendőrorvos is, a ki megszokta a hullák nézését, iszonyodva hátrált vissza. Azon az arcon, mely a sötétből a halovány fény mellett előtűnt, nem volt emberi vonás. Formátlan hústömeg maradt csak, igazi rémkép. De az orvos gyakorlott szeme látta, hogy súlyos, széles fegyver ejtette a sebeket, olyan széles pengéjű kard, minőt a tüzérek vagy a mérnökkari katonák hordanak. A halál beálltát csak ránézésből is konstatálni lehetett; kirítt az abból a három ujj széles nyílásból, mely az arcz bal felét a homlokcsonttól egész az állig kétfelé osztotta. A rendőrtisztviselő átvizsgálta a meggyilkolt nő ruházatát, mely szegényes, de tisztességes volt. A szék-anya zsebében a vidt bőrtárca volt. Fölnyitottáks benne egy három részre szakított levelet, továbbá egy 5 frtos bankjegyet és 5 papír forintot találtak. A levél németül van irva s e szavakkal kezdődik: „Kedves fiam!“ A levél írója, aki Neumayor Józsefnek jegyzi magát alá, panaszkodik, hogy ártatlanul elítélték, mert vádlotttársai : Vaasek, Minko és Stefanovics ellene vallottak. Említést tesz a levél bizonyos Lec Ilner Magdolna nevű nőről, ki a tűzoltó-utca 12. számú házban lakik bizonyos Vinecke-nél, továbbá Zegner Rozáliáról, ki Nógrád megyében tartózkodik. A holttest szorosabb megvizsgálásakor arany fülbevalót is találtak, azonkívül konstatálták, hogy a ruhaderék össze van több helyen hasgatva. Pár lépésre a nagy vértócsától kis csomag hevert. Körülbelül fél kilónyi fehér kenyér, s néhány gyermekfehér ruhanemű volt beléje göngyölve. A ruhaneműek még munka alatt voltak, mert az u. n. első varrás is bennök maradt. Az éj előrehaladta miatt a környéket átvizsgálni nem lehetett. Annyival tisztában volt úgy a vizsgálóbíró, mint a rendőrség képviselője, hogy gyilkosság történt, melyet katonának kellett elkövetnie. Intézkedtek, hogy a holttest elszállíttassék a Rókus-kórház halottas házába, maguk pedig azonnal felsiettek a bécsi kapun a Ferdinánd kaszárnyába, melynek aljában a gyilkosság végbement. A napos tiszt meghallgatván a rendőrtisztviselő előadását, rögtön kiadta parancsait, hogy minden katonát, aki ezután jön haza, az őrszofeában tetőtől talpig vizsgáljanak át. Egyúttal összehivatta mindazokat, kik az este távol voltak engedélylyel, de már hazatértek, és szigorún szemlét tartott úgy ruházati darabjaik, mint olldalfegyvereik fölött. Az eredmény nem volt kielégítő, mert a legcsekélyebb áruló nyomot sem voltak képesek fölfitdözni. A központi rendőrség, mely még az éj folyamán megkapta a hivatalos értesítést, ma reggel Zsarnay Győző rendőrkapitányt bízta meg a vizsgálat vezetésével. Mielőtt Zsarnay kapitány megjelent volna a helyszínen, fontos bűnjeleket találtak. Amint ugyanis szorgos figyelemmel átvizsgálták a Lovas utat, a 12-ik számi ház előtt a hóban egy katonai nyakravalót találtak. Pár lépéssel odább, szintén a hóban, nőskendő foszlányaira bukkantak, melynek szálain világosan látszott az egyenes vágás nyoma. Az egyes szálak közt megfagyott vércseppek maradtak. E tárgyakat átadták Zsarnay kapitánynak, ki egész csapat rendőrügynököt hozott magával. Fél óra múltán konstatálták, hogy a holttestről sűrű vérnyomok vezetnek föl a kocsiút közepén a fehérvári kapuig, onnan visszatérnek egy darabig ismét a széles úton, majd átjönnek a gyalogútra, s a gyilkosság színhelyétől ellenkező irányban folytatódnak, egyre ritkábban, a körmöei lépcsőig. Ez a lépcső levezet a Logódy utcába, mely szintén üres telkekből áll e részen. A lépcső fokain szintén vérnyomok mutatkoznak, alján pedig hosszú véres vonal s egy akácfa törzsén 2’/a centiméter hosszú és másfél centiméter széles hasítás, melynek széleit megfagyott vérvonal jelöli. A nyeriok innen tovább ezetnek a Logódy-utcán vissza a Lörics-utra s egész a bécsi kapuig mindenütt csillog a hóban egy-egy piros vérfolt. Kutatás közben összecsődült a környék valamennyi gyermeke — iskolaszünet napja volt ma — s elfecsegték, hogy van a ki tud a gyilkosról. Beszédjük nem volt egészen légből kapott, mert a detektívek csakhamar előállítottak egy Tóth Bálint nevű henteslegényt, meg egy Szits András nevű kovácsmesternek két fiát, kik tegnap este 7 óra után a várból együtt jöttek le a bécsi kapun és a fehérvári utón láttak egy középtermetű, vaskos asszonyt, kezében kis csomaggal egy magas termetes zseni-katona oldalán föl s alá járkálni. Tótul beszéltek egymással s a katona heves taglejtésekkel kisérte szavait. Hogy hova, merre mentek, azt nem figyelték meg, mert haza kellett sietni. Ez a fölvilágositás még jobban megerősítő a már az éj folyamán fölmerült gyanút, hogy a tettes egy zseni-ezredbeli katona volt. Valószinleg együtt jött le szeretőjével a bécsi kapun. Veszekedtek és heves szóváltás közt jutottak el a végzetes helyre, hol a felbőszült ember kirántotta fegyverét és mindaddig vagdalta a szerencsétlen nő fejét, míg össze nem rogyott. A gyilkos ezután menekülésre gondolt. Nem tudta, merre lesz tanácsosabb eltűnni. Megindult a fehérvári kapu felé s miután ekkor még csupa vér volt a csizmája, sűrűn maradtak utána vérnyomok. A kapunál meggondolta magát és visszafordult. Letért a gyalogösvényre s itt vesztette vagy dobta el véres nyakravalóját. A holttest mellett lesietve lement a körmöei lépcsőn s annak alsó sarkán a hóba törölte véres oldalfegyverét s hogy minden nyomot eltüntessen róla, belevágott vele az akácfiiba. Innen egyenesen a várba sietett a fehérvári kapun. Ezt az utat követte ma a rendőrség is. Tizenkét óra tájban Zsarnay kapitány megjelent a Ferdinánd-kaszárnyában az ■. számú zseni-zászlóalj parancsnokánál, Lacroix Alajos őrnagynál s fölkérte, hogy saját hatáskörében szigorú nyomozást indítson meg. Az őrnagy, ki már értesítve volt az éj folyamán megejtett vizsgálatról, azt teljes erélylyel folytatta. Délig azonban semmi nyomra nem akadtak. Miután nincs kizárva annak a lehetősége, hogy a Flórián utcai kaszárnyában levő 11. számú zseni-zászlóalj legénysége közt van a gyilkos, itt is nyomozást indíttattak meg. Egyúttal pedig hivatalos jelentést küldöttek a tévparancsnokságnak, mely a rendes hadtervér; •.••'•ki vizsgálatot el fogja rendelni. •» A főkapitányság ez ügyben a következő értesítést teszi közzé : „E hó 30-án (tegnap) este 8 órakor az I. kerület (vár) lovas-ut 22. sz. ház előtt egy eddig ismeretlen, középkorúnak látszó, a kézi munkások középosztályához tartozó nőt (varrónő) életétől erőszakosan megfosztva egy vértócsában halva találták. A gyilkosságot az illető nőn nagy kegyetlenséggel hajtották végre, amennyiben alsó állkapcsa a fogakkal és nyelvvel együtt le volt hasítva oly módon, hogy azt rövid késsel vagy fegyverrel három vagy négy vágással szétmetszették. Ezenkívül a nyak baloldalán a falcsont alatt egy mély metszés és feje hátsó balfelületén egy erős mély vágás látható, mely utóbbin az agyvelő is kilátszik. Zsebében egy 10 fotos bankjegyet, egy pár arany fülbevalót, egy melltűt, néhány darab varrott ruhát, egy kis gyermeknadrágot és egy levelet találtak, amelyből azonban a mi kiléte nem volt megállapítható. A holttesttől csekély távolságban egy nagy szövött táska és egy darab kenyér feküdt a földön. Az eddigelé megejtett nyomozások kétségtelenné teszik, hogy a tettes egy a katonasághoz tartozó egyén volt és a gyilkosságot katonai oldalfegyverrel követte el, de a tettes kiléte iránt a vizsgálat eddig eredményre nem vezetett.“ ■» A rendőrségnek ma délutáni sikereit megállapítani a meggyilkolt nő személyazonosságát. A holttest zsebében ugyanis, mint föntebb már említettük, találtak egy levelet Netmayer József aláírással. A levél bizonyos Vincékéhez a tűzoltó-utca 12. szám alá volt címezve. Zsitrnay kapitány elment a tűzoltó-utca 12. számú házba, s itt megtudta, hogy Vinecke az üllőiút 52. szám alá költözött, ahol íz is akadt. Vinecke a rendőrkapitánynyal együtt a Rókus-kórház halottas kamrájába ment, megnézte a holttestet s bár az arca iszonyúan el volt torzítva, rögtön ráismert, hogy az Szégner Magdolna, aki nála lakott. A további nyomozás során megtudták azt is, hogy Szegner Magdolna nógrádmegyei születésű, rósh.ant. vallási, 27 éves, hajadon cseléd, ki kézi munkával is kereste kenyerét. Xeumayer József, kinek levelét nála megtalálták, szeretője volt, s jelenleg betöréses lopásért Müllersdorfban fogva van. Xe u m a yért a budapesti kir. bünfenyitő törvényszék ítélte el, de katonaszökevény lévén, átadták a katonai hadparancsnokságnak, mely Möllersdorfba internálta. Yineckéék a meggyilkolt cseléd legutóbbi szeretőjére nézve is némi útbaágazítással szolgáltak. Azt mondták, hogy az utóbbi napokban többször megfordult Szégner Magdolnánál egy férfi, s leggyakrabban a kapuban beszélgettek egymással. Ez az ember, valahányszor Magdolnánál járt, mindig izgatottan távozott, s nagyon valószínű, hogy a gyilkosságot koszából vagy féltékenységből ő követte el. A kaszárnyákban is erélyesen folyik a vizsgálat, mert kétségtelen, hogy a gyilkosságot katona követte el. A Ferdinánd kaszárnyában megvizsgálták az összes legénység oldalfegyvereit s az egyiken vérnyomokat fedöztek föl. Az illető katonát rögtön vallatóra fogták, de eredményről eddigelé szó sincs. A fegyverszünet alatt. Aktuális napi eseményekről a Balkán mai története igen kevés új anyagot ad. Londonból jelentik, hogy a török kabinet e hó 28-án elhatározta továbbra is megmaradni defenzív magatartása mellett, és Görögországnak nem fog okot szolgáltatni támadó föllépésre, de Európa figyelmét föl fogja hívni Görögország hadikészülődéseire. A kabinet elhatározta továbbá, hogy tízezer főnyi sereget állít föl Montenegro határán. Váljon ez a figyelő sereg az okkupáti terület felé nem állít föl őrszemeket? Szerb tudósítások tele vannak ma is a bolgárok kegyetlenségeinek rajzával. Ne gotinból jelentik, hogy a bolgár csapatok ama bolgár kerületekben is, melyekből a szerb csapatok elvonultak, nagy kegyetlenségeket követtek el, úgy viselték magukat mint ellenséges országban, hogy boszút álljanak a lakosságon, mely barátságosan fogadta a szerb csapatokat. Kapetanovics, Smrdan és Bregova községekben az elöljárókat több mint ötven lakossal együtt felkoncolták. Számos bolgár család Szerbiába menekül. Ennél érdekesb az a tudósítás, melyet a rágai „Narodni Listy“ a nemzetközi atonai bizottság lefolyt közvetítő akciójáról közöl. A bizottság Nisben alakult meg és elnököt választott. Az elnökléssel az olasz képviselőt bízták meg, mert máskülönben Sakir pasát kellett volna választani, mint rangban legidősebb tagot, amit a bizottság nem tart célszerűnek. A király, mikor a bizottságot fogadta, kijelentette, hogy a hadüzenetet, most nagy hibának tartja. (?) A bolgárok katonai sikereit illetőleg azt állította, hogy rendes csatában (bataille rangée) a szerbek nem szenvedtek vereséget és a bolgárok csak utócsapatharcokban győztek. Mikor a katonai bizottság a fegyverszüneti okmány aláírása után Pirotból visszatért Nisbe, itt igen hidegen fogadták. Noha a bizottság már reggel óta időzött Nisben, a király csak d. u. 5 órakor fogadta. Ez alkalomból panaszkodott, hogy Topalovics ezredest, a szerb képviselőt, Pirotba vitték a bolgár főhadiszállásba, ahelyett, hogy a két hadsereg előőrsei közt folytatták volna az alkudozást. A király azt jegyezte meg továbbá, hogy a fegyverszüneti okmány azon pontja, mely a békealkudozásokra kiküldendő képviselőkről szól, politikai jellegű föltételt tartalmaz és a bizottság túlment a hatáskörén, midőn ezt a föltételt bevette az okmányba. Az elnök azt felelte erre, hogy a bizottság egyhangúlag határozott teljesen utasításai szerint. A király megjegyezte még, hogy Szerbia a katonai bizottság határozatainak eleve is föltétlenül alávetette magát, míg Bulgária feltételeket kötött ki. Az orosz bizottsági tag erre azt viszonza, hogy a bizottság teljes öt napig várt Bécsben a bolgár fejedelem feleletére és csak annak megérkezése után indult el. Mikor Bulgária és Szerbia kölcsönösen kicserélték meghatalmazó leveleiket, egy futár Topalovics ezredesnek sürgönyt hozott, amelyben Milán király határozott utasítást adott neki, hogy csak fentartással írja alá a fegyverszüneti egyezményt. A bizottság figyelembe sem vette ezt az utasítást. A nevezett lap tudósítója azt jelenti továbbá, hogy Bulgária hadi költségei igen csekélyek voltak. A bolgár tisztek mind lemondtak a fizetésről és csak élelmezést és ruházatot igényeltek. A kelet-ruméliai tisztek felfizetéssel érték be. A lakosság önkényt és ingyen közel háromezer kocsit szolgáltatott, azon fölül ingyen élelmezte a hadsereget. Kelet-Ruméliában a kormány a szállított élelemért utalványokat állított ki. Igen érdekes és fontos, amit Ratkov moszkvai lapjában az orosz keleti politikáról, fő tekintettel a bolgár unióra, ir. A hosszú cikkből adjuk a következőket : 3