Budapesti Hírlap, 1886. január (6. évfolyam, 1-31. szám)

1886-01-01 / 1. szám

1886. január 1.’ BUDAPESTI HÍRLAP. (1. sz.) 3 Aztán megfordították a holttestet s még a rendőr- orvos is, a ki megszokta a hullák nézését, iszonyodva hátrált vissza. Azon az arcon, mely a sötétből a halo- vány fény mellett előtűnt, nem volt emberi vonás. Formátlan hustömeg maradt csak, igazi rémkép. De az orvos gyakorlott szeme látta, hogy súlyos, széles fegy­ver ejtette a sebeket, olyan széles pengéjű kard, minőt a tüzérek vagy a mérnökkari katonák hordanak. A halál beálltát csak ránézésből is konstatálni lehetett; kirítt az abból a három ujj széles nyílásból, mely az arcz balfelét a homlokcsonttól egész az állig kétfelé osztotta. A rendőrtisztviselő átvizsgálta a meggyilkolt nő ruházatát, mely szegényes, dr tisztességes volt. A szók-* nya zsebében avidt bőrtárca volt. Fölnyitották \s benne egy három részre Szakított levelet, továbbá ogy 5 frtos bankjegyét és 5 papír forintot találtak. A levél németül vau irva s e szavakkal kezdődik: „Kedves fiam!“ A levél írója, a ki Ne ű mayor Józsefnek jegyzi magát alá, panaszkodik, hogy ártatlanul elítélték, mert vádlott­társai : V a 1 a s e k, Minko és Stefanovics ellene vallottak. Említést tesz a levél bizonyos L e c Il­ii e r Magdolna nevű nőről, ki a tűzoltó-utca 12. számú házban lakik bizonyos Y i n e c k e-nél, továbbá Ze g- ner Rozáliáról, ki Nógrádmegyében tartózkodik. — A holttest szorosabb megvizsgálásakor arany fülbevalót is találtak, azonkívül konstatálták, hogy a ruhaderék össze van több helyen hasgatva. Pár lépésre a nagy vértócsától kis csomag bevert. Körülbelül fél kilónyi feliér kenyér, s néhány gyermek- febérrubanemű volt beléje göngyölve. A ruhanemüek még munka alatt voltak, mert az u. n. első varrás is bennök maradt. Az éj előrehaladta miatt a környéket átvizsgálni nem lehetett. Annyival tisztában volt úgy a vizsgáló­bíró, mint a rendőrség képviselője, hogy gyilkosság tör­tént, melyet katonának kelleti elkövetnie. Intéz­kedtek, hogy a holttest elszállittassék a Eókus-kórház halottas házába, maguk pedig azonnal felsiettek a bécsi kapun a Ferdinánd kaszárnyába, melynek aljában a gyil­kosság végbement. A napos tiszt meghallgatván a rendőrtisztviselő ?loadáSát, rögtön kiadta parancsait, hogy minden kato­nát, a ki ezután jön haza, az őrszöfeában tetőtől talpig vizsgáljanak át. Egyúttal összehivatta mindazokat, kik az este távol voltak engedélylyel, de már hazatértek, és szigorún szemlét tartott úgy ruházati darabjaik, mint cddalfegvvereik fölött. Az eredmény nem volt kielégítő, mert a legcsekélyebb áruló nyomot sem voltak képesek föífiíáözni. A központi rendőrség, mely még az éj folyamán megkapta a hivatalos értesítést, ma reggel Z s a rnay Győző rendőrkapitányt bizta meg a vizsgálat veze­tésével. Mielőtt Z s a r h á y kapitány megjelent volna a helyszínén, fontos bűnjeleket találtak. A mint ugyanis szorgos figyelemmel átvizsgálták a Lovas utat. a 12-ik szánni ház előtt a hóban egy katonai nyakravalöí találtak. Pár lépéssel odább, szintén a hóban, női- kendő foszlányaira bukkantak, melynek szálain világosan látszott az egyenes vágás nyoma. Az egyes szálak közt megfagyott vércSöppek maradtak. E tárgyakat áradták Zsarnay kapitánynak, ki egész csapat rendőrügynököt hozott magával. Fél óra múltán konstatálták, hogy a holttestről sűrű vér­nyomok vezetnek föl a kocsiút közepén a fehérvári kapuig, onnan visszatérnek egy darabig ismét a széles utón, majd átjönnek a gyalogúira, s a gyilkosság színhelyétől ellenkező irányban folytatódnak, egyre ritkábban, a körmöei lépcsőig. Ez a lépcső levezet a Logódy-utcába, mely szintén üres telkekből áll e részen. A lépcső fokain szintén vérnyomok mutatkoz­nak, alján pedig bosszú véres vonal s egy akácfa tör­zsén 2’/a centiméter hosszú és másfél centiméter széles hasítás, melynek széleit megfagyott vérvonal jelöli. A nyöüiok innen tovább ezétnek a Logódy-uteán vissza a Lörhs-utra s egész a bécsi kapuig mindenütt csillog a hóban egy-cgy piros vérfolt. Kutatás közbeh összecsődült a körny ék valamennyi gyermeke — iskolaszünet napja volt ma — s elfeeseg- ték; hogy van a ki tud á gyilkosról. Beszédjük nem volt egészen légből kapott, mert a de­tektívek csakhamar előállítottak egy T ó t h Bálint nevű henteslegényt, meg egy S z ii t s András nevű kováes- meíternek két fiát, kik tegnap este 7 óra után a vár­ból együtt jöttek le a bécsi kapun és a fehérvári utón láttak egy középtermetű, vaskos asszonyt, kezében kis csomaggal egy magas termetéi zseni-xatona ol­dalán föl s alá járkálni. Tótul beszéltek egymással s a katona heves taglejtésekkel kisérte szavait. Hogy hova, merre mentek, azt nem figyelték meg, mert haza kellett sietni. Ez a fölvilágositás még jobban megerősítő a már az éj folyamán fölmerült gyanút, bogy a tettes egy zseni-ezredbeli katona volt. Yalósziinileg együtt jött le szeretőjével a bécsi kapun. Veszekedtek és heves szóváltás közt jutottak el a végzetes helyre, hol a fel­bőszült ember kirántotta fegyverét és mindaddig vagdalta a szerencsétlen nő fejét, m i g össze nem rogyott. A gyilkos ezután menekülésre gondolt. Nem tudta, merre lesz tanácso­sabb eltűnni. Megindult a fehérvári kapu felé s miután ekkor még csupa vér volt a csizmája, sűrűn maradtak utána vérnyomok. A kapunál meggondolta magát és visszafordult. Letért a gyalogösvényre s itt vesztette vagy dobta el véres nynkravalóját. A holttest mellett lesietve lement a körmöei lépcsőn s annak alsó sarkán a hóba törölte véres oldalfegyverét s hogy minden nyo- mot eltüntessen róla, belevágott vele az akácfiiba. In­nen egyenesen a, várba sietett a fehérvári kapun. Ezt az utat követte ma a rendőrség is. Tizenkét óra tájban Z s a r n a y kapitány megjelent a Fcrdi- nánd-kaszárnyában az ■>. számú zseni-zászlóalj parancs­nokánál, Lacroi x Alajos őrnagynál s fölkérte, hogy saját hatáskörében szigorú nyomozást indítson meg. Az őrnagy, ki már értesítve volt az éj folyamán megejtett vizsgálatról, azt teljes erélylycl folytatta. Délig azonban semmi n y o m r a nem akadta k. Miután nincs kizárva annak a lehetősége, hogy a Flórián-utcai kaszárnyában levő 11. számú zseni-zászló­alj legénysége közt van a gyilkos, itt is nyomozást in­díttatlak meg. Egyúttal pedig hivatalos jelentést kül­döttek a tévparancsnoksagnak, mely a rendes hadtör- vér; •.••'•ki vizsgálatot el fogja rendelni. •» A főkapitányság ez ügyben a következő értesí­tést teszi közzé : „E hó 30-án (tegnap) este 8 órakor az I. kerü­let (vár) lovas-ut 22. sz. ház előtt egy eddig ismeret­len. középkorúnak látszó, a kézi munkások közép-osz­tályához tartozó nőt (varrónő) életétől erőszakosan meg­fosztva egy vértócsában halva találták. A gyilkosságot az illető nőn nagy kegyetlenséggel hajtották végre, a mennyiben alsó állkapcsa a fogakkal és nyelvvel együtt le volt hasítva oly módon, hogy azt rövid késáel vagy fegyverrel három vagy négy vágással szétmetszették. Ezenkívül a nyak baloldalán a falesout alatt egy mély metszés és feje hátsó halfelületén egy erős mély vágás látható, mely utóbbin az agyvelő is kilátszik. Zsebében egy 10 frtos bankjegyet, egy pár arany fülbevalót, egy melltüt, néhány darab varrott ruhát, egy kis gyermek- nadrágot és egy levelet találtak, a melyből azonban a nii kiléte nem volt megállapíthat ó. A holttesttől csekély távolságban egy nagy szövött táska és egy darab kenyér feküdt a földön. Az eddigelé megejtett nyomozások kétségtelenné teszik, bogy a tet­tes egy a katonasághoz tartozó egyén volt és a gyilkosságot katonai oldalfegyver­re 1 k ö v e t t c e 1, d e a te ti3s kiléte iránt a vizsgálat eddig ered mén v r ? ne m vezetett.“ ■» A rendőrségnek ma délutáni sikerűit m e g- á 1 1 a p i t a n i a meggyilkolt nő szeméi y- azonosságát. A holttest zsebében ugyanis, mint föntebb már említettük, találtak egy levelet N e ti­ni ay er József aláírással. A levél bizonyos Vincéké­hez a tűzoltó-utca 12. szám alá. volt címezve. Z s st r- n a y kapitány elment a tűzoltó-utca 12. számú házba, s itt megtudta, hogy Yi n e c k e az iillői- ut 52, szám alá. költözött, a hol rr is akadt. Vine e ke a rendőrkapitánynyal együtt a Rókus-kór- ház halottas kamrájába ment, megnézte a holttestet s bár az arca iszonyúan el volt torzítva, rögtön ráismert, hogy az Szégner Magdolna, a ki nála lakott. A további nyomozás során megtudták azt is, hogy Szegne r Magdolna nógrádmegyei születésű, róih. aat. vallási!, 27 éves, hajadon cseléd, ki kézi munkával is kereste kenyerét. X e u m a­y e r József, kinek levelét nála megtalálták, sze­retője volt, s jelenleg betöréses lopásért Miillers- dorfbnn fogva van. X e u m a y ért a budapesti kir. bünfenyitő törvényszék Ítélte el, de katona­szökevény lévén, átadták a katonai hadparnnesnokság- nak, mely Möílersdorfba internálta. Yineekéék a meggyilkolt cseléd legutóbbi szere­tőjére nézve is némi ntbaágazitássál szolgáltak. Azt mondták, hogy az utóbbi napokban többször megfor­dult S z é g n e r Magdolnánál egy férfi, s leggyak­rabban a kapuban beszélgettek egymással. Ez az em­ber, valahányszor Magdolnánál járt, mindig izgatottan távozott, s nagyon valószínű, bogy a gyilkosságot ko­szából vagy féltékenységből ő követte el. A kaszárnyákban is erélyesen folyik a vizsgálat, mert k étségtele n, hogy a gyilkosságot katona követte el. A Ferdinánd kaszárnyában megvizsgálták az összes legénység oldalfegyvereit s az egyiken vér nyomokat födöztek föl. Az illető katonát rögtön vallatóra fogták, de eredmény ről eddigelé szó sincs. A fegyverszünet alatt. Aktuális napi eseményekről a Balkán mái története igen kevés uj anyagot ád. Londonból jelentik, hogy a török kabi­net e hó 28-án elhatározta továbbra is megma­radni defenzív magatartása mellett, és Görögor­szágnak nem fog okot szolgáltatni támadó föl­lépésre, de Európa figyelmét föl fogja hívni Görögország hadikészülődéseire. A kabinet elha­tározta továbbá, hogy tízezer főnyi sereget állit föl Montenegro h a t á r á n. Vájjon ez a figyelő sereg az okku­páit terület felé nem állit föl őrszemeket? Szerb tudósítások tele vannak ma is a bolgárok kegyetlenségeinek raj­zával. Ne g o ti n-ból jelentik, hogy a bolgár csapatok ama bolgár kerületekben is, me­lyekből a szerb csapatok elvonultak, nagy ke­gyetlenségeket követtek el; úgy viselték magu­kat mint ellenséges országban, hogy boszut áll­janak a lakosságon, mely barátságosan fogadta a szerb csapatokat. Kapetanovics, Smrdan és Bregova községekben az elöljárókat több mint ötven lakossal együtt felkoncolták. Számos bolgár család Szerbiába menekül. Ennél érdekesb az a tudósítás, melyet a rágai „Narodni Listy“ a nemzetközi a t o n a i bizottság lefolyt közvetítő ak­ciójáról közöl. A bizottság Nisben alakult meg és elnököt vá­lasztott. Az elnökléssel az olasz képviselőt bízták meg, mert máskülönben Sakir pasát kellett volna választani, mint rangban legidősebb tagot, a mit a bizottság nem tart célszerűnek. A király, mikor a bizottságot fogadta, kijelentette, hogy a hadüzenetet, most nagy hibának tartja. (?) A bolgárok katonai sikereit illetőleg azt ál- litotta, hogy rendes csatában (bataille rangée) a szer- bek nem szenvedtek vereséget és a bolgárok csak utó- csapatharcokban győztek. Mikor a katonai bizottság a fegyverszüneti okmány aláírása után Pirotból visszatért Xisbe, itt igen hidegen fogadták. Noha a bizottság már reggel óta időzött Nisben, a király csak d. u. 5 órakor fogadta. Ez alkalomból panaszkodott, hogy Topalovies ezredest, a szerb képviselőt, Pirotba vitték a bolgár főhadi­szállásba, a helyett, hogy a két hadsereg előőrsei közt folytatták volna az alkudozást. A király azt jegyezte meg továbbá, bogy a fegyverszüneti okmány azon pontja, mely a békealkudozásokra kiküldendő képvise­lőkről szól, politikai jellegű föltételt tartalmaz és a bizottság tulment a hatáskörén, midőn ezt a föltételt bevette az okmányba. Az elnök azt felelte erre, hogy a bizottság egyhangúlag határozott teljesen utasításai szerint. A király megjegyezte még, hogy Szerbia a ka­tonai bizottság határozatainak eleve is föltétlenül alá vetette magát, míg Bulgária föltételeket kötött ki. Az orosz bizottsági tag erre azt viszonzá, hogy a bízott ság teljes öt napig várt Béesben a bolgár fejedelem feleletére és csak annak megérkezése után indult el. Mikor Bulgária és Szerbia kölcsönösen kicserélték meg­hatalmazó leveleiket, egy futár Topalovies ezredesnek sürgönyt hozott, a melyben Milán király határozott utasítást adott neki, hogy csak föntartással írja alá a fegyverszüneti egyezményt. A bizottság figyelembe sem vette ezt az utasítást. A nevezett lap tudósítója azt jelenti to­vábbá, hogy Bulgária hadi költsé­gei igen csekélyek voltak. A bolgár tisztek mind lemondtak a fizetésről és csak élelmezést és ruházatot igényeltek. A kelet-ruméliai tisztek féllizetéssel érték be. A lakosság önkényt és in­gyen közel háromezer kocsit szolgáltatott, azon fölül ingyen élelmezte a hadsereget. Kelet-Rumé- liában a kormány a szállított élelemért utalvá­nyokat állított ki. Igen érdekes és fontos, amit Katkow moszkvai lapjában az orosz keleti po­litikáról, fő tekintettel a bolgár unió r a, ir. A bosszú cikkből adjuk a kö­vetkezőket ;

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék