Budapesti Hírlap, 1886. január (6. évfolyam, 1-31. szám)
1886-01-26 / 26. szám
Budapest, 1886. VI. évfolyam. 26. sz. Kedd, január 25. Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után raid napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV., Kalap-utcza 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Vészmadarak. A tenger sima, enyhe a szellő, béke köröskörül, a kapitány alszik. Micsoda nyugtalanság ez ? A hullám fölött sivitó fötytyel röpködnek a sirályok. Ezek menekültek, a vihartól futnak, a vészt jelentik. Békében pihen Európa s a német császár trónjáról kijelenté, hogy meg nem engedi a háborút. Ha fedi meg a hegyeket, jég a patakokat, egy kis háborúság véget ért, a nagyhatalmak mind egyetértenek, hogy több ne is legyen. Hirtelen csupa izgatottság mindenfelé. Andrássy, ki a delegációban némán hallgatott s beérte azzal, hogy egy audencián a királynak valamit súgott, kiáll a főrendiház toronymagas polcára s mint ha őz elkiáltja magát, hogy Keleten füstöl, abból tűzvész lesz, ő megmondja előre, mert ő úgy látja, hogy „a monarkia és Európa békéje szempontjából fölötte káros“ bonyodalmaknak nézünk elibe. Azt feleli Tisza : „nyilatkoznia nem lehet.“ Ezen szegénységi bizonyítványt állította ki magának és fölment vele Bécsbe. Andrássy visszavág: „a mostani viszonyok közt reményű, legközelebb pozitív, határozott eszmével fogunk megismerkedni, melyet a kormány megvalósítani törekszik.“ Ez röviden azt jelenti, Andrássy Bulgáriában a keleti kérdést látja fölmee 'u ■rí————eminjtim»—hh—iHHiiwwaimwjuBHtjtimiMi»—/■■maaB—irülni egész vészterhes nagyságában; a kormány nem tudja, mit csináljon. Andrássy konstatálja, hogy a kormánynak külpolitikája egyáltalában nincs s követeli, hogy ily helyzetben azzal bírjon. Teljesen osztjuk ebben Andrássy fölfogását. Abban is, mit Bulgáriára nézve mondott, hogy kellő határok közt egy önálló s a portától független Bulgáriát óhajt. Legyen szabad, de ne legyen akkora, hogy másokra veszélyes lehessen. Szerbiáról Andrássy nem szólt egy szót sem. Pedig arról sem szabad megfeledkeznünk, midőn a keleti kérdéssel szemben követeljük, hogy Magyarország állást foglaljon.* Andrássy interpellációja nagy nyugtalanságot fog kelteni országszerte, úgy Bécsben, Belgrádban és a külföldön. Fején találta a szeget, ezúttal kitérni nem lehet; a kormány szint valljon, vagy viselje a bizalmatlanságot, melyet a bizonytalanság szül. Tudjuk, a legilletékesebb magyar diplomata szájából tudjuk, hogy veszély fenyeget, mit tesz a kormány a veszély elhárítására ! E keleti rész Görögországban is kitörőben van már. Hellász Britanniával dacol. Ez vakmerőség. Az ország csupa tengerpart, csupa sziget. Anglia hajóhada megfojthatná. És az angol tengerész nem kíméletesebb mint az angol diplomata, mindkettő erősen markol. Úgy látszik azonban, hogy ijesztés és sértés Látásukat a görögökre ezúttal eltévesztették. Korunk egyik nagy nyavalyája az öngyilkosság. A napokban egy nagy lepedős lap hírrovatában öt öngyilkosságot olvastam egymás után következő apró cikkekben, a társadalom minden osztályából. Konyhaszolgálót lenyelveli asszonya, gyufát vesz be; a szakácsnőt ott hagyja a kanon ir, vízbe ugrik; az inas elkártyázza pénzét és óráját, fölakasztja magát; a diákgyerek megbukik a vizsgán, agyonlövi magát; a patyikus segéd féltékenységében megmérgezi magát; a bukott kereskedő revolverrel likvidál; a bankár, ha a szerencse nem üldözi, beadja a kulcsot magamagának; a borbély beretvával hasítja föl torkát; az úr, a katona, a pap, a hivatalnok, az író, a művész, szóval a társadalom minden rétegéből valónak örege-fiatalja, apraja-nagyja, kor- és nemkülönbség nélkül öli, gyilkolja magát. Mikor azt hallom, hogy zilált anyagi viszonyok, már tudom, hogy öngyilkosságról lesz szó. Sokan a civilizációt okozzák, a vallástalanságot, a hitetlenséget, ebben fekszik a ragadóssága, majdnem epidémiája az öngyilkosságnak ; ki tudja megfejteni e talányt? Egy esetet mondok el, a mi vidékünkön történt, Kővár-Remetén. A késő őszszel, egy 10—12 éves leányka átjön gázlóban a Lápos vizén; apja, ki a víz partján dolgozott, megdorgálja, miért nem húzta le csizmáit? A lányka haza megy, egy játszótársának oda ajándékozza csizmáit, visszamegyen a folyóhoz, apja mellett halad el, aki azt kérdi, hová megyen ? Mosolyogva felel rá: „Majd Delyannis október óta készül a háborúra s a nemzet a nagy görög eszmét látja célul kitűzve. Hiszi hogy eléri, fél, hogy, ha most nem mozdul, örökre elszalasztja. Az angol tilalom e szenvedélyt fokozza s a népet, ha el van szánva, föltartóztatni alig lehet. Bízik magához, mert képzel és remél. Vesztes csaták oszlathatják csak szét ábrándjait. De ki tudná előre a harci szerencsét? Ki hitte a bolgárok győzelmét ? A görög tűz sem ártatlan, ha ágyúból sütik el. Az angol akció pedig megkésett. Mekkora sürgés-forgás mindenütt. A bolgár külügyminiszter, Czanov úr, nem megy békét kötni Bukarestbe, nem Szt.Pétervárra a cárt békíteni, hanem Konstantinápolyba indult a törökkel megalkudni és szövetkezni. Az orosz okkupációtól remegve a bolgár a török protekcióhoz fordul inkább. Anglia műve ez is: török és bolgár fogjanak kezet, ők, kik leginkább gyűlölik egymást, így volt idáig, de most szerbek és bolgárok gyűlölete nagyobb. Szerbia minisztere, Garasanin pedig a királyhoz ment a táborba, tanácsot ülni. A szerbek lesben állnak és várják, mit tesznek a görögök elébb. Ha Bulgáriában nem kaptak kompenzációt, Macedóniában van föld elég. Szerbia a békéban nem hisz, se nem akarja. Verekedni akar, különben nem tartaná drága seregét együtt. S a fekete hegyi sas, Nikita fejedelem is kirepült prédára lesni. Parisban Freycinet-vel konferál. Milán király ellen sző meglátod, s a malom kerekei alá veti magát; összezúzott holttestét fogták ki. Tiz-tizenkét éves lányka, neveletlen szülők gyermeke, — ez esetben sem civilizáció, sem vallástalanság, sem hitetlenség, sem epidémia------de hát mi? Bölcs ember volt hajdanában Plato. De azt még sem volt észszel által látó . . . És a többi . . .* Másik nagy nyavalyája korunknak a bűntettek teméntelensége, irtózatos és kétségbe ejtő, ha elgondoljuk mindama rémtetteket, amelyeket a lapok naponta hirdetnek. Nincsen lap, amelyben orgyilkosságról, rablógyilkosságról, utonállásról, postarablásról, betörésről, lopásról, csalásról szó ne lenne, és ami legszomorítóbb, az, hogy a tettesek többnyire recidivisták. Tőlem egy jó ismerősöm, ki gyakran meglátogat s látja, hogy lapot olvasok rendesen, azt szokta kérdezni: „Van-e valami jóízű gyilkosság ?“ Nagybánya vidékét, Somkát, Szinér-Váralja környékét az országnak talán legjámborabb népe lakja; évenként többször megtörténik, hogy a bányai járásbíróság börtöne üres, egyetlen egy rab sincsen benne s a fehér lobogót évente többször ki lehetne tűzni; a zsandárt pihenni teszik hozzánk. De a közelebbi időben mi is szomorúan civilizálódunk, s a mi még szomoritóbb az, hogy, amint én nevezem, a műveit söpredék jár jó példával elől. Szeptember vége felé nagyságos Sepsy Elek úr lecsalja Weisz Zsigmond kereskedőt Buda- A „BUDAPESTI HÍRLAP“ tárcája. Csevegés hazulról. Teleki Sándortól. (A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája.) Európát kó borítja, Londontól Nápolyig mindenütt fehér, a természet óriás szemfedője takarja a mi világrészünket, legtágasabb hazánkat, mert, ha már nem férünk meg a mi kis hazánkban, melyet az öregek nagy Magyarországnak neveztek, s amely őket tökéletesen kielégítette, az ő szűk fölfogásukkal, hát csak inkább választok magamnak egy jó nagy darab hazát, mely lehet, ha nekem tetszik, Európa vagy az egész világ egész az Óperenciás tengerig , nem kacérkodom sem Bécs rezidenc városával, sem azokkal a sovány örökös tartományokkal, a melyekre még Bismarck ur sem vágyik. Hó födi legtágasabb hazámat, s itt a hol élnem s halnom kell, legeslegszükebb hazámban, a Rozsály és Guttin aljában, a havasok alatt tavasz van, hó csak is imitt-amott fehérük a hegyek éjszaki oldalain s tegnap reggel (január 18-án) egy pompás szivárvány díszlett nyűgöt fele, a fák kezdenek rügyelni, a kökörcsin jelentkezik, s ha így tart, maholnap fahelyre megyen ki a jószág. De beszéljünk ide való eseményekről.* Mai számunk 12 oldalt tartalmaz.