Budapesti Hírlap, 1886. február (6. évfolyam, 32-59. szám)

1886-02-01 / 32. szám

február 1 BUDAPESTI HÍRLAP. (32. sz.) kesekkel — legyenek bár magyar kamaraéne­kesnők és Ferenc József-rend lovagjai — el­érni nem lehet soha: úgy gondoskodjék oly tan­erőkről, kik képesek legyenek magyar szellem­ben énekeseket képezni. S valóban szégyen lenne ránk nézve, ha közöttünk nem akadna e téren is olyan ember, a­ki legalább is annyit ne tudna, mint ezen idegenek. A színészeti iskolát végzett azon növendé­kekre, kiket az opera igazgatósága az év végén nem szerződtetett, szól a második kérdés : váj­jon képeztük-e azokat m­a­g­u­n­k­n­a­k ? Ezen kérdésre is n­e­m­mel válaszolunk. Ők itthon nem szerződhetnek sehová, mert Magyarorszá­gon, a fővárost kivéve, sehol sincs opera­­társaság. A vidéki igazgatók azt mondják, hogy a közönség nem kedveli s nem is látogatja az operai előadásokat; a növen­dékek tehát, kik éveken keresztül az operai szakmára készültek, belátva sok évi fáradságuk sikertelenségét, kénytelenek vagy egészen lemon­dani a színi pályáról vagy népszínmű-­s operett­hez szegődni, vagy, ha viszonyaik engedik, kül­földre menni. A hazai operaügynek tehát a sok tanulásból semmi haszna sincs! Különben az az állítás, hogy a vidéki közönség nem szereti az operát, nem felel meg a valóságnak. Szereti biz­art, de már nem szereti a Troubadour, Lucia, Hunyady, Martha stb. operákat, mert ezeket már 25 év óta kénytelen hallgatni. De hát mit adjon a vidéki igazgató? Ő a főváros­tól várja a kezdeményezést. Igen ám, de a fővárosi operában olyan műveket adnak elő, a­melyekre ő már a zenei nehézségek miatt sem gondolhat, azonkívül oly szemfényvesztő pompa kell hozzájuk, mely fölülmúlja az ő finan­­ciális erejét; némely operában pedig annyi a magánszerep, hogy elég volna egy kisebb opera­társaság egész személyzetének. Az igaz, lehetne a fővárosi operában, — melynek közel 40 (!) ma­gánszereplője van — más, a vidéki viszonyokat és igényeket kielégítő operákat adni, lehetne a tagok közül többet begyakorlás végett vendég­szerepeltetni vagy huzamos­ időre vidékre kül­deni, lehetne még sok mást tenni, ha — az az isteni kényelem nem volna! Az új intendánsra itt is szép föladat vár. A vidéki igazgatók a fővárosból vár­ják a szellemi táplálékot s valamint a nemzeti színház — jól fölfogva hivatását — az egész hazát ellátja a szinirodalom legújabb termékeivel, úgy az operát is megilleti a magyarországi operaügy lendítésében a ve­zérszerep s biztosak lehetünk, hogy a vidéki városok örömmel fognak segédkezet nyújtani s áldozatok árán is meghonosítani körükben az operát. S így az ifjabb művészi nemzedék itthon fogja meglelni működési terét s a fővárosi ope­rának idővel bő alkalma lesz személyzetét hazai erőkkel kiegészíteni s megtisztulni mindazon idegen elemektől, melyek egyrészt rengeteg pénzbe kerülnek, másrészt a honi zenei törekvé­seket nagy mérvben gátolják. T. K. Trefort lutrija. A templomépítési sorsjáték dolgában az üzletvilág ajánlatainak benyújtására ma telt le a határnap és — mint a Bud. Corr. jelenti a fölszólított négy bank közül csak kettő pályázott­ a hitelbank, mely 5’82 árfolyamot, ajánl, és sorsje­­gyenként 45 kv províziót, a legmagasb árfolyam után pedig 50 százalékot követel, a három bank­válla­lat szövetsége (a leszámítoló, a kereskedelmi s az országos) pedig 0,24 árfolyamot ajánl s magának sorsjegyenként 20 kr províziót, a nyereségnek pedig 30 százalékát követeli. Az ajánlatok fölött a köz­oktatási s a pénzügyminiszter együtt fog dönteni. Asztallal kezében készült támadóra. S mint mikor az asszony ablakot kitárva, Rongyos régi szoknyát ragad a markába, csapkodja­ az ágyhoz, csapkodja a falnak, És megbolondulva a legyek inainak Egy helyről a másra, hátra és előre, Ablakon át végül ki a levegőre. Eképen Ulysses h­adonázva szörnyen Asztalokat, széket subogtata körben; Majd kinyitva ajtót­ottan vagdalózott, S a menekülőknek hátaira sózott; Miglen valahány szék és valahány asztal töredezett össze, recsegő panaszszal. És hogy valamennyi az utcán legyen, kint Hős Ulysses őket kidobta egyenkint. Iszonyú vak dühhel, se hallott, se látott, Mint nyakon szúrt disznó orditott, kiáltott. Már a cigányoknak is kitette szűrét, Sőt kidobta végül a korcsmáros Smülét.­­Penelopé Zsuzskát megragadd szintén, És kidobni készült, rája se tekintvén! De Athén istennő megszólalt, a szajkó, í­ egy szavára rögtön csukva jön az ajtó. És Ulysses Miklós állt megdermedetten Szive Zsuzskájával, egy szobában, ketten. Pénelopé Zsuzska egy percet se vár a Hős Ulysses Miklós esdeklő szavára, csordult nagy örömmel, édes szerelemmel, Évekig elfojtott tű­zgerjedelemmel Megölelé a hőst, és méz vala csókján: „Te vagy az, te vagy az, aranyos Miklóskám! Nincs Itakafalván, a ki kételkednek Ezeknek utána, s véled vetekednék!“ És Ulysses Miklós beszülő vad lángja, Mikorom ott állott karja közt a lányka, Vált szerelemtűzzé, százszor égetőbbé, El sem is ereszté Penelopét többé. Zsuzsikám, szerelmem, hahogy kevés lenne Még e bizonyság is, ím h­iszesz-e benne? Itt vagyon a seb még, sebnek forradása, Mikor édesapád lősz felindulásba’, Rajtakapván egyszer csókon, ölelésen, Vasvillát szúrt belém, hogy emlékbe véssem! Itt vagyon a madzag, a melyre akkoron Magadat felkötted Zsuzsikám, angyalom, De melyet levágtam, s foglalva aranyba Hordoztam azóta szüntelen nyakamba’! Hős Ulysses Miklós mondta van’ tovább is, De bizonyság volt ez, ragyogó mint kláris. Pénelopé Zsuzska njakát betömte, S majd megfúlt Ulysses a nagy csóközönbe’. De miként ha falun futamodik híre, h­ogy komédiások jöttek a nagy térre. Üreg, ifjú, gyerek, kicsinyje és nagyja Sürgetős munkáját félreteszi, hagyja; Lihegve szaladgál, piacra özönlik, Ezren a bódénál a napot eltöltik, Bámulva a képet, a sok hajmeresztőt, Mit öles vászonra nagy kitűnő festők Pingáltak ragyogón , bámulva a majmon, Mely bolhákat eszik és lógni tud farkon­ , Eképen Ulysses háza előtt másnap Állt apraja-nagyja Itakafalvának. S hetedhét országban nevét ünnepelték. Lakzija hónapját eoká emlegették ! És Homérosz Miska, poéták királya, Nem restele menni Itakafalvára ; Tátott szájjal ottan Ulyssest hallgatá. Mind, miket kiállott, könyvbe irogatá ; És otthon azután szedte rigmusokba, Még elvett belőle, nem pedig megtoldta, írta esztendőkig, világtalan szemmel. De hozzá hasonlót még nem pipált ember ! EGYESÜLETEK és INTÉZETEK. A mai közgyűlések. — A nemzeti kaszinó ma délelőtt tartotta meg S­z­­­á­v­y József elnöklete alatt közgyűlését. Összesen 150 tag volt jelen. A számvizsgáló bizott­ság jelentésének fölolvasása után az igazgatóság megkapta a fölmentvényt. A jövő évi költségvetés előirányzatát, a­mely szerint a bevétel és a kiadás körülbelül 97.000 írtra vétetett föl, jóvá­hagyták. A Széchényi-lakoma e hó 14-én, délután 5 órakor lesz s ünnepi szónokul Széchényi Béla grófot választották meg. A szavazás a tisztviselőség megválasztására egész napon át tartott ; az ered­ményt e hó 7-én (vasárnap) a hitelesítő közgyűlésen fogják kihirdetni.* — A VIII. ker. józsefvárosi kör ma dél­előtt tartotta meg alakuló közgyűlését a „Mátyás király“ I. emeleti helyiségében. A közgyűlést, vezető elnök, Rémi Róbert, szép beszédet intézett a ter­met zsúfolva megtöltő közönséghez, s kiemeli a kör létrejöttének szükségét és alkalmas helyiség kibér­lésére meghatalmazást kért, a­mi egyhangúlag meg­adatott. Az alapszabályok bemutatása után, a kör tisztikarába a következők választottak : Elnökül Rémi Róbert, alelnökökül Csepregh­­y János és Kanovich Béla Mór; gondnok Ebner János dr.; jogtanácsos Hűvös József; számvizs­gálók : Császár Jenő, R­a­d­i­c­h Gyula, W­ein­­s­z­e­i­s­z Lajos és végül közel 60 választmányi tag, köztük Jókai Mór, Hegedűs Sándor, R­á­­k­o­s­i Jenő, Kada Mihály és mások. * — A középítő tisztviselők egyesületének ma tartott évi közgyűlésén a választmány bejelenti, hogy a főváros által rendelkezésre bocsátott terü­letből 117 házhely kerül ki, s egy 400 házhelynyi területet a továbbiakra tartottak fenn. A felépítéshez szükséges kölcsön megszerzésére a lépéseket már megtették. Az egyesületnek fennállása óta való be­vétele 70 ezer forint, kiadása valamivel több 24 ezer forintnál. U­gyane gyűlésen ejtették meg a tisztvá­lasztásokat is.* — A budapesti tanítók segélyegyesü­leté­nek mai rendes közgyűlésén az igazgató tanácsba a volt tagokat újra egyhangúlag választották meg. Az egyesület vagyona a m. évben több mint 14.000 forinttal gyarapodott s 68 tagnak adott kölcsönt. # — A budapesti zenekedvelők egyesülete ma tartotta meg Haynald bíboros-érsek elnök­lete alatt évi közgyűlését. A választmány jelentésé­ben ki van emelve, hogy az egyesület a m. évben zeneiskolát állított föl, a­melybe egyelőre 52 növen­déket vettek föl. Az egyesület működő tagjainak száma 163, a pártolóké 401 , a bevétel­i évben 13 ezer forint, a kiadás közel 12 ezer forint. Alel­­nökül ez évre Manoilovich Emil kúriai bírót választották meg ; az új választmányi tagok között Matl­eko­v­ics Sándor államtitkár is köz­tük van.­­ A „Balatonvidéki kör“ február 3-án (szerdán) este 8 órakor a „Fővárosi iparoskor“ helyiségében (ferenciek­ tere, ferenciek határa, I. em.) fölolvasó estét rendez. A fölolvasást társasva­csora követi. A fölolvasások tárgysorozata a követ­kező : Egy ritka ügyvéd. Rajz. Irta és föl­olvassa S­z­i­k­l­a­y János dr. E­g­y olasz po­litikai költő. Irta és fölolvassa R­a­d­ó An­tal dr. Első könyvem. Humoreszk. Irta és fölolvassa Rákosi Viktor. — A magyar atlétikai klub működését február 1-jén újra meg fogja kezdeni, s uj helyisé­gének (IX-ik ker. Lónyay­ u. 6. sz.) megnyitó ünne­pét az említett napon este fél 7-kor fogja meg­tartani. — A budapesti orvoskar tegnapelőtt este tar­tott ülésén a főváros egészségügyi viszonyainak javí­tása körül való teendők tanulmányozására bizottságot küldött ki. A kör 100 forinttal az erdélyrészi köz­­mivelődési egyesület alapító tagjai sorába lépett.­­ A „Magyar kir. állami tisztviselők köz­ponti egyesülete“ február 2-án délután 3 órakor a megyeház nagy termében alakuló közgyűlést fog tartani, a­melyen az alapszabályok végleges szöve­gezésén kívül a tisztikar, választmány és felügyelő­bizottságot is meg fogják választani. Az egyesület elnöke Czorda Bódog kúriai biró lesz. — Az orsz. méhészeti egyesü­let febr. 8-án tartandó közgyűlésének tárgya az I-ső titkári állás betöltése lesz s S­z­a­l­a­y László dr. mellett töb­ben erősen korteskednek. TUDOMÁNY és IRODALOM. * (Vas Gereben) összes műveiből, melyeket Méhner Vilmos ad ki, megjelent a 3—6-ik füzet, Gyulai László ízléses rajzaival. Egy-egy füzetnek az ára 25 kr. * (Brosi­­.) Megjelent „A közigazgatási tör­vényjavaslatok : a községi biró és a főispán, irta X.“ című füzet. Az ára 30 kr. * (Magyarország megyei kézi atlaszának), második füzete megjelent Posner K. L. kiadásában következő tartalommal: Bács Bodrog-, Pozsony-, Baranya-, Zala- és Sopronmegye térképei. Ara­­­frt 25 kr. A nagybecsű munka díszes kiállítása dicséri kiadóját. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. Az uj intendáns beigtatása. A m. kir. operaház személyzetétől ma búcsú­zott el P­odmaniczky Frigyes dr. a volt in­tendáns, s ugyancsak ma iktatták be Keglevich István grófot, az uj intendánst. Az operaház személyzete d. e. 10 órakor gyűlt össze a színpadon, mely ez alkalommal rokokó stilü ter­met ábrázolt. A szinpadi a nézőtér teljesen ki volt vi­lágítva. Fél tizenegy óra után megjelent a színpa­don Keglevich István gróf, P­o­dmaniczky báró kíséretében, kiket a személyzet viharos éljen­zéssel fogadott. Az éljenzés csillapultával Po­dma­­n­i­c­z­k­y Frigyes báró rövid beszéddel bemutatta Keglevich István grófot, mint az inté­zet új vezetőjét. Ezután K­á­­­d­y Gyula mondott beszédet, melyben kiemelte, hogy a volt intendáns iránt nemcsak kötelességszerű tisztelettel viseltetett az opera személyzete, ha­nem valódi szeretettel ragaszkodtak hozzá. Ezeket az érzelmeket továbbra is megtartják a távozó iránt. Kívánja, hogy minden más téren is áldás kísérje működését. Az új intendáns felé fordulva, anya kérte őt, hogy az opera jelenlegi szín­vonalának (?) föntartását, sőt emelését tűzze ki célul. Végül a személyzet nevében ígéri, hogy a legbuzgóbb odaadással fogják őt támogatni nehéz munkájkban.

Next