Budapesti Hírlap, 1886. április (6. évfolyam, 91-119. szám)
1886-04-01 / 91. szám
2 írásra hivatkozott, akkor por lett belőle. Mit veszthetett a cég a perrel ? csak nyerhetett. Most ezen céget utolérte sorsa. De talán ismét inkább a hitelezőit illik sajnálnunk. S nem vigasztal bennünket az sem, hogy egy inszolid céggel kevesebb van Budapesten, mert szerte beszélik, hogy a jeles cég számos földbirtokost berántott s hozott nagy zavarba és veszedelembe. A kiknek t. i. búzáját előre megvette, nekik pénzt adott rá, tőlük váltót vett, e váltót a bankokban értékesitette azaz eladta és most — a bankok a bukott cégtől eredt váltókat hajtják be a földbirtokosokon, kik a pénzt nem azért vették föl, hogy szekrénybe zárják, hanem mert szükségük volt rá, s kik most ráadásul még termésükkel is le vannak kötve a csődtömegnek. Sokan vannak igy érdekelve e félmilliós bukásnál s félni lehet, hogy némelyek áldozatul esnek jóhiszeműségüknek, így aztán a kereskedelmi válság átcsap a földbirtokválságba, mely a nélkül is pusztít és naponta követeli áldozatait. Hogy csalás és hamis bukások ellen a büntetőtörvénykönyv nem elég szigorú s a törvényszéki praxis meg épen laza, gyakran halljuk panaszolni. Talán kevesebb lenne a bukás és szolidabb az üzlet, ha a csődbíróság börtönre vethetné a gazembereket ? A szerb kormányválság. A Balkán-félszigeten, hol annyiféle érdek áll izzó ellentétben egymással, minden irányban kockáztatások vártak Szerbiára, akármelyik érdekcsoporthoz csatlakozzék is. Főleg a két ellentétes nagyhatalom: Ausztria-Magyarország és Oroszország befolyása közt kellett választania. Itt a bizonytalanság vezető szalagjához kötözve járt volna a pánszláv propaganda keze járása szerint. Míg monarkiánk baráti pártfogása biztosítá neki a belső konszolidációhoz szükséges békeidőt, s közvetíté saját forrásaiból a fejlődéshez szükséges tőke és intellektuális eszközöket. Milán királyt hajlamai és jól fölfogott uralkodói feladata ez utóbbi irányra utaltak. S bár a korábbi pánszláv izgatások alatt álló nép nem sok rokonszenvvel nézte az Oroszországtól elszakadás politikáját, — a szerb király mindig talált oly minisztereket, kik e politikát intézni s a szerb skupstina előtt képviselni, a választásoknál a többség helyeslését neki kiküzdeni tudták. E miniszterek sorában Garasaninnak van a legtöbb érdeme. Már a Pirocsanac-kabinetben mint belügyminiszter magasan lobogtató a haladás zászlaját s tevékeny részt vett a modern állami szervezet megteremtésében, amire Szerbiának szüksége van. A haladó párt ez időszakban s utóbb Garasanin kormányelnöksége alatt összehasonlíthatlanul többet alkotott, mint a bolgár kormányzat orosz segédlettel és segélyforrásokkal. A múlt őszszel kitört bolgár válság megakasztó Szerbia továbbfejlődését s Garasanin kénytelen volt az akadály elhárítására fegyvert ragadni. Nem az ő hibája, hogy a szerb hadsereg nem állta meg helyét a nagy ügyért, mely védelmére volt bízva. A háború, ezt mindenki beismerheti, logikai kényszerűség volt németek lehetnek igen jó kefekötők, utcakövezők, vagy szeméthordók; de hogy mikép kell műveit, úri publikummal bánni, mikép kell szaporán és ügyesen kiszolgálni, ahol annyit értenek mint a dromedár a hegedüléshez. E mellett (hogy a ruhatárnak annál több jövedelme legyen) oly kevesen vannak, hogy szinte nem is csoda, ha fejüket vesztik s aztán gorombáskodnak, mintha csak csupa rendőr volnának. Sokkal különb tollfogható embernek kéne lennem, mint a minő vagyok, hogy le tudjam írni a jeleneteket, amelyek a redutbeli ruhatárnál minden hangverseny után lefolynak. Csoda, hogy nincs ott minden este valóságos forradalom. Igazi torlaszharc, amit az ember a becsületesen megszolgált legsajátabb téli kabátjáért vivni kénytelen. És ha fél óra alatt mégis hozzá jut, az már váratlan diadal. Hogy az állapot annál örvendetesebb legyen, az oldalbordák megdögönyöztetéséhez a légvonat fújja a muzsikát. Ez egyszer csak annyit mondok, hogy, ha a felhők közül leszállott Mozart vagy Beethoven dirigálna a redut nagytermében és a rediviva Catalani, Malibran énekelne ott, a föltámadt Paganini meg hegedülne, akkor is kénytelen-kelletlen mennék csak oda. Annyival inkább is, mert a figyelmetes rendezőségek mindig olyan hátul, olyan eldugott zugokban adnak helyet a sajtónak,hogy a rossznál rosszabb akusztika mellett úgyis jobbadán csak a legöregebb bombardó pöfögését hallja az ember. Én a magam részéről azt tartom, hogy legjobb volna, ha semmi hangversenyre nem küldenének jegyet a lapoknak A közönséget a megtörtént dolgokról értesíteni kötelességünk és a sajtó ma már nem szorul ilyen kedvezményekre. De ha már vendégül hívnak meg, ne ültessenek a kuckóba. Nekem elvégre az is mindegy, ha a kakasüllőre visz a hivatásom; eleget volt dolgom műveletlen, ázsiai népekkel, hát megszoktam a civilizált világba nem való bánásmódokat. De hallani, mikor hangversenyben vagyok, — azt szeretnék. E. Garasaninra, — s elvesztése okozza mostani lemondásának erkölcsi kényszerűségét. De emelt fővel távozhat helyéről, mert mint hazafi és államférfi mindent megtett, hogy Szerbia fegyvereinek szerencsétlensége ne hárítson át semmi balkövetkezést állami fejlődésére. A béke megköttetett, a vesztes királyság nem fizet semmivel a győzőnek veszteségéért. És Garasanin rendben adja át az ügyeket uralkodójának. Hogy ki lesz Garasanin utódja ? Mi nem látunk odaát a Száván túl sem lélektani, sem politikai motívumot, mely a szerb királyt arra bírhatná, hogy a másik érdekcsoport felé hajoljon át és Riszticset bízza meg az új kabinet alkotásával. És ha Milán király mégis Riszticsre bízná a kabinet alakítását, ez tökéletes rendszerváltozást jelentene Belgrádban, amely veszélyezteti azt a jó viszonyt, mely monarkiánk és Szerbia között évek hosszú sora alatt nagy nehezen kifejlődött, de veszélyezteti egyszersmind Szerbia fejlődését és haladását is. Előléptetések a kereskedelmi minisztériumban. A földmivelés- ipar , és kereskedelmi minisztérium 1886-ki költségvetésébe fölvetettek némely előléptetések tételei. Ez előléptetések küszöbön vannak, sőt, ha nem csalódunk, már föl is terjesztettek. E szerint kilátás van rá, hogy Liphay István valóságos miniszeri tanácsossá, Bernolák Sándor, Mihalovich János és Kvassay Ede val. osztálytanácsossá lesznek tán már e napokban. Öt előléptetés lesz miniszteri titkárrá, a többi közt azzá fog kineveztetni Balogh Vilmos, az orsz. kiállítás volt titkára és Batthyány Tivadar gróf, tartalékos hadi sorhajó hadnagy. E tárca minisztere Bécsbe ment, de nem tudjuk e kinevezések érdekében ment-e föl, vagy más dologban. Az állam hivatalos nyelve. A belügyminiszter a következő kör rendeletét intézte a törvényhatóságokhoz : „Tapasztaltatok, hogy egyes a portómentességet élvező hatóságok és hivatalok, különösen pedig a községi elöljáróságok portómentes leveleiket és küldeményeiket nem mindig az állam hivatalos nyelvén szokták címezni, sőt hogy azokon gyakran még a portómentességi záradék, vagyis a jogcím, melyen a díjmentesség kedvezményét élvezik és a rendeltetési hely megjelölése sem az állam hivatalos nyelvén történik. Miután a jelzett eljárás következtében az illető levelek és küldemények többször elkésve jutottak rendeltetési helyükre, sőt sok esetben a portamentesség ellenőrzése is lehetetlenné vált, úgy a postaszolgálat, mint a jó és gyors közigazgatás érdekében, a közmés közi miniszter úrral egyértőleg fölhívom a törvényhatóságot, hogy saját hatáskörében a szükséges intézkedéseket haladéktalanul tegye meg arra nézve, hogy a portómentes hivatalos levelek és küldemények jövőben az állam hivatalos nyelvén címeztessenek. Végül megjegyzem, hogy az ebben a rendeletben foglalt meghagyás csakis a hazai hatóságok és hivatalok egymás közt váltott portómentes leveleire és küldeményeire vonatkoznak. (*) Ma jelenti a távíró, hogy a Garasanin-kabinet lemondását Milán király elfogadta. E válsággal Szerbia történetének kritikus, de megnyugtató mozzanatokban nem szegény időszaka záródik le. A fiatal királyság a független államélet első megpróbáltatásait sehogy sem kerülhette ki. Benn a teremben olyan rozoga és ronda székekre ültetik az embert, amelyeket bizonyosan valami külvárosi sorházból mustrált ki az esztétikai érzékű korcsmáros. A kötvényes lábú, szakadozott nádu székek folyton ingadoznak a rajtuk ülők alatt. Méla csikorgással hivatkoznak elgyöngült agg voltukra, majd fenyegető recscsenéssel követelik maguknak a rég kiérdemlett nyugodalmat a padlászugban. A szegény öreg székek olyanok, mint megannyi koldus. Roskadt vállukra piszkos szatyingokkal, félreismerhetetlen eredetű madzagokkal, cafatos spárgákkal van fölkötve a rongyos, szennyes papirostábla, akár csak koldustarisznya volna. Alattuk lécek húzódnak végig; lécek, amelyeket valaha bizonyos csatorna-tisztításra használtak; ezek a szordidus póznák, toprongyos zsinegekkel megerősítve nyilván csak arra valók, hogy a vén jószágokat megóvják a végső összedüléstől. Az öreg invalidus székek különben sokkal rosszabb indulatúak, semmiért az ember gondolná. Alattomban hegyes szegeket, éles kampókat rejtegetnek, hogy kárt tudjanak tenni az ember testi és ruhabeli épségében. Szenvedelmeik megkarmolni a kezet és megtépni a selymet. És mi frakkot, fehér kendőt viselünk, a hölgyek díszes öltözékeket, hogy helyet foglaljunk e veszedelmes rondaságban! A hófehér hattyúprémes belépő atlasza mellett meg ott fityeg a szennyes cafat és a keztyü nem gyöngyszik többé, ha megtalálta érinteni a sormutató táblát! Hát a ruhatár, amely rosszabb a purgatóriumnál! Goromba, német és drága. A pénztárnál — mert ilyennel is hosszabbítják a processzus keserves hosszúságát, — húsz krajcárt szed a német egy ruhadarabra szóló jegyért. Olyan összeg, amely azt jelenti, hogy Budapesten több a pénz mint Paksban, mert ott a nagy opera fényes ruhatáránál is csak négy sor a díj. Sőt csak tíz krajcár a budapesti operánál is, ahol pedig a szolgálat díszes, pontos, gyors, udvarias és magyar. A vigadóban alkalmazott BUDAPESTI HÍRLAP. (91. sz.) 1886. április 1 A kiegyezési tárgyalások. Mint Bécsből táviratilag jelentik, Szapáry gr. pénzügyminiszter, Széchenyi gr. kereskedelmi miniszter, továbbá Köffinger államtitkár, Ludwig miniszteri tanácsos és Mihálovics osztálytanácsos a kiegyezési tárgyalások folytatására ma reggel ide érkeztek. Szapáry gr. pénzügyminiszter huzamosabb megbeszélést tartott Dunajewski pénzügyminiszterrel, Széchenyi kereskedelmi miniszter pedig Taaffe miniszterelnökkel. A magyar miniszterek azonkívül ma délután még Pusswald és Szögyény osztályfőnökökkel értekeztek. Baumgartner osztályfőnök és Ludwig miniszteri tanácsos több órán át konferáltak egymással a petróleumvámra vonatkozólag. A külügyminisztériumban ma előértekezlet tartatott a holnap vagy holnapután kezdődő román szerződési tárgyalásokra vonatkozólag. Ma este Triesztből, ahova néhány nap előtt jött Abbáziából, Mailekovics államtitkár is ide érkezik, hogy a holnap folytatandó tárgyalásokban részt vegyen.