Budapesti Hírlap, 1886. július (6. évfolyam, 180-210. szám)

1886-07-24 / 203. szám

­ BUDAPESTI HÍRLAP. (203. sz.) 1886. július 24. -en kapitulálnia kell és neki, a mérsékelt ellenzék­nek átadni kardját.“ Habár ez az Apponyinak imputált­­hadicsel veszetten hasonlít a katonapárt valamely Bum­­buin generálisának zseniális tervéhez, mégis na­gyon figyelemreméltó a „Vaterland“ e cikke, nemcsak mert nyíltan beszél a katonapárt állás­­foglalásáról, hanem mert híven visszatükrözi a kamarilla szellemét és hangulatát, mely Tiszát célzatosan a Kossuth-párt élére állíttatja és ma­holnap még tán kikiáltja rebellisnek is. Hogy mi rejlik e mögött ? ki tudná most megmon­dani, a közel­jövő azonban kétségkívül fog fel­világosítást nyújtani.* Pej­acsevics tábornok tiszteletére múlt kedden K­á­­­n­o­k­y gróf külügyminiszter lako­­mát adott a schönbrunni Stöckelben. Jelen voltak az ünnepeken kívül: Croy gróf, a lovasság felügye­lője, Pejacsevics gr. Károly Lajos főkg főudvarmes­tere, Kálnoky Hugó gróf őrnagy, Szögyény-Mariczl László osztályfőnök stb. Ugyanaz­nap a katonai lovasiskola tisztikara búcsúzott el a hadtestparancsnoktól, mint a lovas­ság főfelügyelőjétől. Másnap a lovasezredek tisztjei egymásután tisztelegtek nála. A lovassági tisztikar aug. 1-én lakomát ad a távozó tiszteletére az arany bárány hotelban, melyre már 150 résztvevő tiszt jelentkezett.* Tisza Kálmánról azt jelentik, hogy e nó 30-ig nem szándékszik távozni Gesztről. A hó utolsó napján Budapestre jön s pár nap múlva Ostendeba megy,mely kutjában Bécset el fogja kerülni.* Fejérváry Géza báró. Egy helybeli német lap bécsi levelezője a válságról ezeket írja: Annak idején igen magasrang­u egyéniség föltétlenül követelte a „lanyha“ Edelsh­eim-Gyulay báró elmozdítását. Erre B­r­­­a­n­d­t. gróf azt a köz­vetítő javaslatot tette, hogy Edelsheim vagy­ a ma­gyar testőrség kapitányává Bécsbe, vagy más fő­­hadparancsnoki állásra neveztessék ki, mert egy­szerű nyugdíjazása Magyarországban nagy vissza­tetszést keltene. Fejérváry dr. magyar honvé­delmi miniszter Bécsbe, illetve Albrecht fő­herceghez hivatott, hogy adjon felvilágosítást arra nézve, csakugyan rossz hatást tenne-e Magyaror­szágon Edelsheim eltávolítása, mint a közös had­ügyminiszter állítá. Fejérváry báró By­­landt gróf aggályait alaptalanok­­noknak nyilvánít­­. Ennek folytán ő felsége katonai irodájának főnöke, Popp báró, fölkereste Edelsheimet, kinek a Bécsben folyó intrigyákról tudomása sem volt s fölhívta: vagy menjen Szera­­jevóba hadtestparancsnoknak, vagy kérje rendelke­zési állapotba helyezését. Edelsheim tudvalevőleg az utóbbit választotta. Mindez események Bylandt gróf közös hadügyminisztert is nagyon elkedvetle­nítették s visszalépését az ősz folyamán nem tart­ják valószínűtlennek.* A népgyülés. Az Edelsheim-Janszki ügyben tartandó népgyülés előkészítő bizottsága ma esti értekezletén elhatározta, hogy vasárnap, e hó 25-én d. u. 5 órára nagyobb zártkörű értekezletet hív össze a „Nemzeti szállóban.“ A népgyűlést össze­hívó falragasz s a népgyűlés elé terjesztendő hatá­rozati javaslat tervezetének elkészítésére K­a­a­s Ivor báró, Herman Ottó, Mezei Ernő, Szé­kely József, Eötvös Károly, H­o­i­t­s­y Pál és S­e­f­f­e­r Lászlóból álló albizottságot küldtek ki. A népgyűlés helyének megválasztására kiküldettek : P­o­r­o­n­y­i Géza, Hentaller Lajos, Szabó Endre, M­a­d­a­r­y Gábor és Török Lajos. Az egyetemi ifjúság ajánlkozása a népgyűlésen a rend fentartására, köszönettel elfogadtatott. Az egyetemi ifjak az ez irányban teendők megbeszélése végett holnap este 6 órakor az Árvai kávéházban jönnek össze. Az előkészítő bizottság ezután intéz­kedéseket tett az iránt, hogy a népgyűlés elnöksé­gében s szónokai közt mind a három politikai párt képviselve legyen. nézve elrendelte, hogy ha kisebb csapatok vagy egyesek szállítása elkerülhetetlen lenne, úgy az ille­tők mindannyiszor távozásuk előtt és rendeltetésük helyére való megérkezésük után szorgos orvosi vizs­gálat alá vetendők. A csapatoknál, valamint oly in­tézeteknél, a­hova az illetők bevonulnak, ezenkívül megfelelő ideig orvosi felügyelet alatt tartandók. A vizsgálatot ki kell terjeszteni a málhára és haszná­lati tárgyakra is, s szükség esetén azok fertőztele­­nítendők. Minden szállítóházban, mely ilynemű ka­tonai egyénnel érintkezésbe jut, hasonló eljárást kell követni. Végül, ha a jelzett esetekben szabadságolt katonákról van szó, ezek csakis szállítás útján kül­dendők el. Abban az esetben pedig, ha polgári ha­tóságok a szabadságoltak megérkezéséről értesülést nyerni óhajtanak, ez a szállítóház vagy az illető ka­tonai hatóság által nyújtandó. * Kém kolera. Említettük, hogy e hó 20-án Túra pest megyei községben, a­ járási szolgabíró táv­irati értesítése szerint egy ember, névszerint J­e­­n­e­i Ferenc, kolera nostrasban meghalt. Mint a szolgabiró most hivatalosan jelenti, a boncolás al­kalmával kitűnt, hogy a halált heveny hashártya­­gyuladás okozta s ezenkivül az elhunyt idült bél­és gyomorhurutban, valamint májelfajulásban is szenvedett.­­ A hársfa-utcában tegnapelőtt kolerin tünetek közt összerogyott Singer Bernát 12 éves fiúról később a Rókus-kórházban szintén kiderült, hogy nyavalyatörös rohamban esett el s gyomorgör­csök idézték elő nála a hányási ingert. Már egészen jól van s el is ment a kórházból. * Kolerafészek a vámház körül. A következő panaszos sorokat küldték be hozzánk . A vámház előtt levő sétáló helyen, hol az omnibuszok állanak, hónapok óta nem söpörnek. Oly égbekiáltó fertelem és bűz van ott, hogy az kolera­­járvány nélkül is betegséget okoz s a sétáló közön­ség előtt ott bűzlik a tenger szemét. A vámház kör­­üli pincelyukak telve vannak még a múlt év óta a legundokabb szeméttel, melyet részint a szél, részint az egész nap ott sátorozó és veszekedő csirkekofák hordtak oda. Ez odúk valóságos hulla bűzt terjesz­tenek. Fiuméból Írják nekünk e hó 22-iki kelettel : József főherceg tegnap Alcsutról olasz nyelvű táviratot intézett Ciotta podestáh­oz, értesítve arról, hogy a járvány által sújtott szegény családoknak 500 frtot küld Fiumébe. A podesta Nyáry báró fő­­udvarmesterhez intézett távirattal köszönte meg a főherceg jótékony adományát, melyért a városi köz­gyűlés is külön ki fogja fejtni háláját.­­ A rér­beli munkákat elvállalt társaság igazgatója Lear 3 lovag pedig napi 20 krajcárral emelte föl a négy­száz­ munkás bérét, hogy a szegény emberek bért vehessenek maguknak. Ma délután 4-ig huszonnégy óra alatt csak két koleraeset történt s ezek is Plasse külső negyedben : Giraldi Beatrice ötödfél éves leány (pár óra alatt meghalt) és Lenaz An­­talné. Meghaltak a korábban megbetegültek közül ketten. Hosszú idő óta ma volt először katonazene az Adamich-mólón; nagy közönség jelent meg a téren, jeléül annak, hogy a kolerától már senki sem retteg annyira. — Távirati tudósítások. — Fiume, jul. 23. A legutóbbi 24 óra alatt itt 3 ember esett kolerába és 1 halt meg a korábban megbetegedettek közül. Róma, jul. 23. Tegnap déltől ma délig a lec­­cei és ferrarai kerületben 27 ember betegedett meg és 12 ember halt meg kolerában. Trieszt, júl. 23. Tegnap déltől ma délig itt 6 ember betegedett és 4 halt meg kolerában. A kolera. A katonaság szállítása. A belügyminiszter körrendeletben tudatja a törvényhatóságokkal, hogy a közös hadügyminiszter a katonaság körében a kö­zeledő kolerajárványnyal szemben a legszélesebb körű óvó- és gyógyintézkedéseket rendelte el, s azokat már foganatosították is. A­mi pedig a kato­nák — szabadságoltak és újoncok — járványos he­lyekről való szállításának korlátozását illeti, erre Meggátolt rablógyilkosság. — Saját tudósítónktól.­­ Az országbíró meggyilkolásához hasonló körül­mények között tervezett gonosztettet sikerült fölfe­dezni ma a rendőrségnek. Zsiványok szövetkeztek egy cselédleánynyal, hogy bocsássa be őket gazdag úrnője lakásába, a­kit a gazok aztán leányával együtt megöljenek és kiraboljanak. Egy ember, a­kit cinkostársnak akartak maguk közé venni a go­noszok, elárulta a dolgot s a rendőrség elejét ve­hette a bűntettnek. A dologról a következő részletes tudósítást adjuk: A kőbányai rabsegélyző egyesület menedék­házában volt hosszabb idő óta Sütő Elek rovott múltu betörő, kit legutóbb a komáromi fegyházból bocsátottak el. Ennek szeretője Lieb Katalin is­mert tolvaj leány elszegődött a Vigadótér 1. sz­­házba, egy­ gazdag gabonakereskedő özvegyéhez, ki vejével, s két leányával együtt lakik. Ehez a Lieb Katalinhoz gyakran följárt egy őszülő ember, s a cseléd beszélte, hogy ez neki jó barátja, ki egy pőrét viszi. Egy hét előtt a rabok menedékházában levő egyik rabviselt ember, ki a rendőrség besúgója, értesítette a kőbányai kapitány­ságot, hogy Sütő Elek s egy másik rabviselt em­ber a Vigadó­ tér 1. számú házban a HL era. 26 s­ajtószám alatt lakó özvegy asszony s leányának kirablását s meggyilkolását tervezi. S­ólt­ő Elek őt is fölszólította a részvételre, közölvén vele a gyil­kosság egész tervét, s egyúttal tudtára adta, hogy a kiszemelt áldozatnál szolgál a szeretője, ki segít­ségükre lesz. A másik rab a városban és Új­pesten talált eg­y-e­gy cinkostársat, kik vállalkoztak a terv végrehajtására. Ennek a má­­sodiknak a nevét titkolni kell a vizsgálat érdek­ében, mivel cinkostársai még nincsenek letartóztatva. Lieb Katalintól megtudta Sütő Elek, ho­ily az özvegy asszony veje és leánya e hónap 22­ évi Szentesre utaznak s az ő távollétök alatt­ akarták végrehajtani a tervet, mely a következő volt: Kapuzárás előtt bemennek a házba, Lieb Katalin kinyitja előttük a hálószoba mellett levő előszobát, melybe csak ritkán szoktak járni. Este mikor az özvegy és hajadon leánya lefeküdtek, ket­tejük álarcosan, töltött revolverekkel berontott volna a hálószobába, ott a leányt keresztül lőtték volna és az asszonyt kényszerítették volna, hogy nyissa ki szekrényét, melyben Lieb Katalin értesítése szerint pénzét és ékszereit tartotta s meg­­keritve a pénzt, az asszonyt is eltették volna láb alól. A harmadik az emeleten őrködött volna, m­ig a negyedik a kapu aljában várta volna őket az utánzott kapukulcscsal. Egy másik terv szerint nap­pal követték volna el a tettet, ha Lieb Katalin­ból értesítést kapnak, hogy alkalmas rá az idő. A rendőrségnek eleinte az volt a terve, hogy értesíti a családot a fenyegető veszedelemről s mi­vel a tett végrehajtása tegnapra volt tervezve, a lakást megrakják detektívekkel, kik a belépő go­nosztevőket azonnal lefülelték volna. A detektívek éjszakára is ott maradtak volna. Csakhogy a kőbá­nyai kapitányság értesült róla, hogy Sütő Elek végkép elhagyni készül a menedékházat, ha Lieb Katalin neszét veszi a rendőrség intézkedéseinek, társaival esetleg másutt próbál szerencsét s aztán( a­mint tervezték, külföldre szöknek. Ezért kellett Sütő Eleket s társát, ki szintén a menedékház­ban volt, letartóztatni. Sütőt útközben, a­mint cókmókjával elment a menedékházból, fogták el , a másikat ma délután. Ennek az elfogatásával azért késtek, mert azt hitték, hogy érintkezni fog többi társaival s így sikerül ezeket is elfogni. A gonosztevők kiosztották egymás közt a szerepeket, megállapítva, ki fog elbánni az asszonynyal, ki a leánynyal s kiválasztották már az orgazdát is, kinél az ékszereket értékesítették volna. Mivel ugy látszik, hogy ez a kiszemelt or­gazda hasonló üzletekkel iparszerüleg foglalkozik, a rendőrség, melynek addig erről nem volt tudomása, reá is kiterjeszti figyelmét. Zsarnay kapitány tegnap estefelé megje­lent az áldozatul kiszemelt özvegy asszonynál s megismertette vele a veszedelmet, melytől szeren­­csésen megszabadult s mivel Lieb Katalin ép sé­tálni volt a gyermekekkel, ládáját a rendőrségre vitette. Később, mikor hazatert a leány, egy detek­tív elkísérte a főkapitánysághoz, honnan kihallgatás után hazabocsátották, mivel a rendőrség azt hitte, hogy érintkezni fog társaival s igy az ő bűnössé­gére is találni fognak nyomós bizonyítékokat. Reg­gel azonban újra elfogták s ekkor megvallotta, hogy ismerte Sütő Elek múltját, de nem mert vele szakítani, mert tudja, hogy mindenre képes. azt erősitgeti, hogy a tervezett gyilkosságról nem volt tudomása, de azt elismeri, hogy Sütő többször megfordult nála, sőt két barátjával is küldözgetett neki leveleket, kik nagyon érdeklődtek a lakás vi­szonyai iránt, sőt az egyik benyitott az előszo­bába is. Sütő és letartóztatott társa tagadják a gyil­kosság és rablás tervét. Az előbb­i azt állítja, hogy nem ismeri sem Lieb Katalint, sem­ az özvegy asz­­szonyt, s lakásán nem volt soha, die a mikor meg­­mutatták neki a holmijai közt találó, bibliát, melynek címlapjára ő maga róta rá a kiszemelt áldozat nevét és lakását, nagy zavarba esett, s nem akart rá em­lékezni, hogy az a név hogyan kerühtt hozzá. Lieb Katalint ma este is mi­nt szabadlábra helt­ezték, mert megígérte, hogy ártatlanságának bebizonyítása közreműködni fog a két szabadór.

Next