Budapesti Hírlap, 1886. augusztus (6. évfolyam, 211-241. szám)

1886-08-01 / 211. szám

2 BUDAPESTI ILIRLAP. (211. sz.) 1886. augusztus­i polgár, Id előtt a mai válságos idők súlya, a jövő aggasztó volta nem közönyös. Oly pillanat ez, hol minden érdeknek egyesülni kell, m oly sorompó, mely előtt minden pártszempont lehull. Látnia kell a fegyveres hatalomnak, mely egy kihivó lépéssel az alkotmányos­ságnak mert sakkot adni, hogy e mögött nem egy kormány, nem egy párt, ha­nem az egész nemzet áll s ezt megsértve százezrek, milliók sérelmével kell számot vetni. Ne engedje magát senki félre­vezet­tetni az­által, hogy törvénytelenség ala­kilag nem történt. Ne engedje senki a történteket az illetlenség rovatába so­rozni. Egy egész nemzet ellen elkövetett „illetlenségnek“ nemcsak elvi jelentősége, de politikai súlya is van, s ezt politikai nemzetnek ellensúlyozni kell. A kormány tán kényesnek tartja a dolgot a maga szempontjából, s ezért igyekszik két lapjában a népgyülés han­gulatán rontani, jelentőségét leszállítani, s azt hozva föl, hogy a statiszfakció megszerzése Tisza Kálmán dolga, s nem a népgyülésé. Egy húron pendül ezzel a mérsékelt ellenzék, mely két másik lap­jában csaknem hideglázt kap a népgyű­­léstől, mintha ennek vótumához csatlako­zása után a saját kormányképességét nyúznák le róla. Egyik kifogást se fogadhatjuk el akár alaposnak, akár politikusnak. A kormány, melynek a statiszfakció-szerzés bizony­­nyal kötelessége, hálával tartozik a pol­gárságnak, a­miért Bécsben indítandó akciójához országszerte ily nagy hátvédet kap. Az ellenzék pedig járhatna annyi politikai érzékkel, hogy ne szigetelje el magát a közérzt­lettől, ne duzzogjon, mi­kor a nemzet párttekintetek nélkül egygyé forr oly kérdésben, melyben a köztámo­gatásra egykor neki is nagy szüksége lehet. Vagy annyira népszerűnek érzi ma­gát, hogy a kormányképességhez való minősítést más irányban is meglelhetni véli, nemcsak a néppel karöltve ? Nem! A népgyűlésre szükség van. Legyen ez impozáns nyilvánulása Magyar­­ország közérzületének. Szólaljon meg ez Budapest után minden magyar városban. S jelentse ki fölfelé, hogy a nemzet ama következetes brüszkírozásában, mely a Hentzi-ünnepséggel kezdődött, Janszki jutalmazásával végződött, mi fölismertük a katonai reakció párázatának lehét mind­annyian, s követeljük, míg erőnk marad izmainkban, hogy az alkotmányos élet er­ős veszedelme a törvényes zsilipek által a politikai tértől az eddiginél több garan­ciát nyújtó mértékben örökre elszigetel­tessék ! Az államvasutak újjászervezése. A hol­napi nappal a m­agya­r ki­r. államvasutak kezelésére vonatkozó új szervezet­nek utolsó kiegészítő­ része is életbe lép. Az igaz­gatósághoz eddig beérkezett összes jelentések sze­rint az új üzletvezetőségek és forgalmi főnökségek ma már aktiválva vannak, a­mennyiben ezek újon­nan kinevezett főnökei hivatalaikat az utolsó na­pokban már átvették. A kormány félhivatalosa, a „Bud. Corr.“ állítása szerint a nagy átalakí­tás az üzem legcsekélyebb megzava­rása nélkül vizetett keresztül és a pénzügyi eredmény is aránylag „nagyon kielégítő“, a­mennyiben a magy. államvasutak kiadásai ez év első felében majdnem két millióval kevesebbre rúg­tak, mint az előző év megfelelő időszakában. A személyváltozások nem csekély feladatot róttak az igazgatóságra ; egészben 1805 tiszti rendel­vény­t­l1 i­tt at o 1t ki, melyből 87 v­onatkozott elbocsátásra,illetőleg nyugdíjazásra. A többi változások a következőkép oszlanak fel: 52 hivatalnok új megbízást ka­pott ; 185 hivatalnok áthelyeztetett; 384 hivatalnok eddigi székhelyén meghagyva új beosztás alá esett; 17 hivatalnok ügyiratilag áthelyeztetett; ezenkívül 447 hivatalnok rendszeresen előlépett; 48 díjas üzletgyakornok hivatalnokká neveztetett ki és 53 díjtalan gyakornok díjas gyakornokká lépett elő. küdt szolgája. Megrugta a derekát, K­a a ! Samu felugrott: — Parancs! Bort kellett felhoznia a pincéből. Meg­nyitotta a lámpát s az italt oda tette az asz­talra. — Mehetsz! szólt a hadnagy. Kaál Samu kifelé indult. A báró a közkatona keze után kapott:­­— Maradj ! szólt szeliden. Aztán odalépett az asztalhoz. Bort öntött a poharakba s az egyi­ket a szolgának nyujtá: — Igyál! Kaál Samu széles matyó arcát hol félelem húzta össze, hol kiszélesítette jobban az öröm. Aztán ittak............ Hajnali három órakor az orvos ép felszál­lott a kocsijára. A kerületébe akart indulni. A kocsis szólt: „gyű !“ Hátul a gazdája egyszerre csak lefordult a kocsiról. Huszár karabélyból egyenesen a szívébe ment a golyó. A kocsi mögött a bodza garád alatt korán kelő kofaasszonyok egy huszár köz­katonát láttak. — Kaál Samu mit tettél. . . Mit tettél...! kiabálták utána, a­mint a kis katona eldobva fegyverét, neki futott a partnak... * Kaál Samut vitték a miskolci brigádba. Mosolyogva ballagott az őskort között. „Bolon­dok“ gondolta magában „ezek azt hiszik, hogy a halálra visznek !“ Nevetett a mikor vigasztalták : — Ne busulj Samu, ezért még nem visz­nek vésztőre .... — Búsuljon a ló ! . .. azt felelte. Szerették volna megtudni, kérdezték egyre: •— Mi vitt téved erre Kaál Samu ? ! Összeszorította a vékony pittyét, fölhúzta a ritkás sárga szemöldeit s hallgatott. A börtönben sem tudták szólásra bírni. Hiába vesződött vele a profesz, a hadbíró , bo­­hókás tekintetet vágott, sunyin vihogott, sőt úgy sandalizott az őrnagyra, mintha azt akarná mon­dani : „Jó, jó !“ Nap nap után, böjt böjt után múlott. Nem messze volt Szépasszonyfalva, egyszer csak a tisztje is bejött hozzája. Hogy örült, hogy törülte a markával a nyúl szemeit. A vén profesznak majd kiesett a könyv a szemiből. Mégis csak áldott jó emberek ezek a tiszturak. Szolgát és gazdát magukra hagyta a bör­tönőr. Az ajtón át hallotta, hogy vigasztalja a báró a matyó gyereket. S hogy rimánkodott az: — Tudom, nem tetszik elhagyni! Kaál Samu jelentkezett másnapon:­­ — Vallók. Vallott: — Kedden volt, a lovát becsméltem, meg­ütött az ostorral. . . Meg kell halnod ezért... Be volt fejezve a vizsgálat. Elkövetkezett nagy gyorsan az ítélet. Előtte való napon tisztát hozott Kaál Sa­munak az édes szülője. Tisztát is, egy kis enni­valót is. Mind a kettővel bebocsátották. Hadd sírják ki magukat ! Sirt is az öreg asszony az egész falu helyett. A fiú vigasztalta furcsa beszéddel, mintha megzavarodott volna: — Eladó-e még a Bandi Ferusék félfer­­tálya az emienk mellett . . . ? — szól fennen s belenyúlt a lajbija zsebibe, mintha az eladó föld árát akarta volna onnan kivágni. Még mást is szeretett volna mondani, ejtett is egy-egy szót a gazdájáról, arról, hogy tán, tán hamarabb megy haza, mint a többi, de az egész olyan zavaros volt, hogy az öreg asz­szony még jobban neki búsulta magát. Kaál Samu fütyörészett, a­mikor a bíró­sága elé vitték. A tiszta új ruhája, csizmája orcája, nagy kajla fülei ragyogtak, mint csákóján a rózsa. Szinte tetszett az ezredesnek, olyan hap­­tákba vágta magát. — Helyes fiam! bátorította egy néma te­kintettel a gazdája, a ki ott volt a bíróság­ban, fessen mint mindég, de halványan mint még soha. Halálra ítélték. Orvul lőtt, akasztófa ha­lálra. Sárga arcát a szolgának hirtelen árny bo­rította el. De megint csak kiderült, peckesen szalutált, elvezették.❖ Katonáknál nem késlekednek a megtorlás­sal. Kaál Samut meg se hagyták melegedni a brigádban. Elvették a szép katona­ ruháját, a régit, a parasztit, hozták elő a magazinból. Oh, hogy megörült neki. A bekecse zsebében meg ott volt, — ha két év alatt megszáradt is — az a két szál rozmaring . . . Ott volt, az volt... Mégis csak kiesett a könnyű szeméből. Mégis csak haza megy. Igaz hát, hogy áldja meg az isten ... Elkapta a kezét a gazdájának — mert meg-meg csak bejött az hozzá — s csó­kolta hevesen. — Csak okosan, okosan! Nem félni! szólt az s magára hagyta a­­ siralomházban. Ott ismételgette ő is az édes szülőjének: — Csak okosan, okosan! Nem félni! Nem is félt már az öreg asszony ; azt se tudta hol van, ki fia, ki az istene , úgy rázta a hideg. Hajnal volt, havas, világos téli hajnal. Az ablakon keresztül be lehetett látni az egész ud- FŐVÁROSI ÜGYEK. — Beadvány a főváros élelmezése, illető­leg az egészséges piaci viszonyok létesítése tárgyá­ban. Irta Urs Nándor. Budapest 1886. Ily cim alatt jelent meg egy kis müvecske, melyben a szerző felsorolja azokat az okokat, melyek miatt a főváros élelmezése igen drága anélkül, hogy az jó is volna. A létező bajok orvoslását az egészséges piaci viszonyok megteremtésétől várja s e végre a gyors, olcsó és pontos helyszíni igazságszolgáltatás behozatalát, a vásárigazgatóság hatáskörének újjá­szervezését és az élelmi­szereknek szigorú ellenőr­zését kívánja. Csak ezekkel egyidejűleg lehet a detail, illetőleg a központi árucsarnok létesítésére áttérni. A művecske, mely a főváros lakóit oly kö­zelr­ől érdekli, megérdemli, hogy minél szélesebb körben olvastassák. A népszínházi bizottság Kamermayer polgármester elnöklete alatt ma tartott utóséd elha­tározta, hogy a népszínház fűtő és szellőztető ké­szülékét ren­ováltatja és erre nézve új gépet szerez be 12 lóerőre 7426 írton. A gépet egyik budapesti cégnél meg is rendelte. Miután a tanács fölhívást intézett a bizottsághoz, hogy gondoskodjék a nép­színház színpadi részén a víznyomás erősítéséről, mert a színházvizsgáló bizottság véleménye szerint a nyomás nem elegendő, elhatároztatott, hogy föl­hívják Kauser építészt, hogy erre vonatkozólag is tervet mutasson be. — A Svábhegyen az első heti vásárt a jövő kedden fogják tartani, azontúl pedig minden kedden és pénteken. — A törvényszéki orvostani intézet ügyé­ben, az építési engedélyt megtagadó tanácsi hatá­rozat ellen — mint jelentettük — ma adta be fe­­lebbezését a vallás- és közoktatásügyi miniszter. A kimerítően megokolt felebbezés a tanácsi határozat minden pontjával foglalkozik s kimutatja, hogy az építeni szándékolt épület nem halottasház vagy bon­coló terem, hanem tanintézet, ép olyan, mint az üllői orvostani intézetek.­­ A németvölgyi temetőnek, melyet a hatóság nem rég adott át a közhasználatnak, még nincs kapuja. A tanács ennélfogva utasította a köz­egészségügyi osztályt, hogy egy díszes vaskapu be­szerzésére nézve szűkebb körű ajánlati tárgyalást tartson. A kapura mintegy 700 írt van előirányozva. — Halottszállítás. A Rókuskórházból a ha­­lottszállítást az Entre­prise de pompes funébres vállalat eszközölte. Az új temető megnyitása folytán a vállalat, tekintettel a hosszabb útra, a szállítási díjak csekély felemelését kérte. A tanács a kérelmet teljesítette, s a dijakat mérsékelten felemelte. IRODALOM és MŰVÉSZET. * („A rongyszedő“.) Piát Felix e régi érzé­keny szenzációs drámája került ma szinre a népszín­házban. A híres kommunista úgy harminc évvel ez­előtt irta a Rongyszedőt s az ötvenes években sű­rűn adták a szính­ázak. Főalakja J­e­a­n, a rongy­­szedő, kedvenc és jó szerepe volt a magyar karak­­­terszinészeknek is. Bizonynyal a népszinház is e szerepért fordittatta le újból ezt a Diderot drama­turgiájára s a kommunizmus erkölcstanára valló, de azért, vagy épen ezért hatásos színművet, melynek

Next