Budapesti Hírlap, 1886. augusztus (6. évfolyam, 211-241. szám)

1886-08-01 / 211. szám

2 BUDAPESTI ILIBLAP. (211. bz.) 188b. augusztus L polgár, Id előtt a mai válságos idők súlya, a jövő aggasztó volta nem közönyös. Oly pillanat ez, hol minden érdeknek egyesülni kell, — oly sorompó, mely előtt minden pártszempont lehull. Látnia kell a fegyveres hatalomnak, mely egy kihivó lépéssel az alkotmányos­ságnak mert sakkot adni, hogy e mögött nem egy kormány, nem egy párt, ha­nem az egész nemzet áll s ezt megsértve százezrek, milliók sérelmével kell számot vetni. Ne engedje magát senki félre vezet­tetni az által, hogy törvénytelenség ala­kilag nem történt. Ne engedje senki a történteket az illetlenség rovatába so­rozni. Egy egész nemzet ellen elkövetett „illetlenségnek“ nemcsak elvi jelentősége, de politikai súlya is van, s ezt politikai nemzetnek ellensúlyozni kell. A kormány tán kényesnek tartja a dolgot a maga szempontjából, s ezért igyekszik két lapjában a népgyülés han­gulatán rontani, jelentőségét leszállítani, — azt hozva föl, hogy a szatiszfakció megszerzése Tisza Kálmán dolga, s nem a népgyülésé. Egy húron pendül ezzel a mérsékelt ellenzék, mely két másik lap­jában csaknem hideglázt kap a népgyü- íéstől, mintha ennek vótumához csatlako­zása után a saját kormányképességét nyúznák le róla. Egyik kifogást se fogadhatjuk el akár alaposnak, akár politikusnak. A kormány, melynek a szatiszfakció-szerzés bizony- nyál kötelessége, hálával tartozik a pol­gárságnak, a miért Bécsben indítandó akciójához országszerte ily nagy hátvédet kap. Az ellenzék pedig túrhatna annyi politikai érzékkel, hogy ne szigetelje el magát a közérzttlettől, ne duzzogjon, mi­kor a nemzet párttekintetek nélkül egygyé forr oly kérdésben, melyben a köztámo­gatásra egykor neki is nagy szüksége lehet. Vagy annyira népszerűnek érzi ma­gát, hogy a kormányképességhez való minősítést más irányban is meglelhetni véli, nemcsak a néppel karöltve ? Nem! A népgyülésre szükség van. Legyen ez impozáns nyilvánulása Magyar- ország közérzületének. Szólaljon meg ez Budapest után minden magyar városban. S jelentse ki fölfelé, hogy a nemzet ama következetes brüszkirozásában, mely a Hentzi-ünnepséggel kezdődött, Janszki jutalmazásával végződött, mi fölismertük a katonai reakció párázatának lehét mind­annyian, s követeljük, mig erőnk marad izmainkban, hogy az alkotmányos élet ez ős veszedelme a törvényes zsilipek által a politikai tértől az eddiginél több garan­ciát nyújtó mértékben örökre elszigetel­tessék ! Az államvasutak újjászervezése. A hol­napi nappal a m agyi v ki r. államvasutak kezelésére vonatkozó uj szervezet­nek utolsó kiegészíti) része is életbe lép. Az igaz­gatósághoz eddig beérkezett összes jelentések sze­rint az uj üzletvezetöségek és forgalmi főnökségek ma már aktiválva vannak, a mennyiben ezek újon­nan kinevezett főnökei hivatalaikat az utplsó na­pokban már átvették, A kormány félhivatalosa, a „Búd. Corr.“ állítása szerint a nagy átalakí­tás az üzem legcsekélyebb megzava­rása nélkül vitetett keresztül és a pénzügyi eredmény is aránylag „nagyon kielégítő“, a mennyiben a magy. államvasutak kiadásai ez év első felében majdnem két millióval kevesebbre rúg­tak, mint az előző év megfelelő időszakában. A személyváltozások nem csekéíy feladatot róttak az igazgatóságra ; egészben 1805 tiszti rendel­vény á 11 i tt at o 11 ki, melyből 87 v onatkozott elbocsátásra,illetőleg nyugdíjazásra. A többi változások a következőkép oszlanak fel: 52 hivatalnok uj megbízást ka­pott ; 185 hivatalnok áthelyeztetett; 384 hivatalnok eddigi székhelyén meghagyva uj beosztás alá esett; 17 hivatalnok ügyiratilag áthelyeztetett; ezenkívül 447 hivatalnok rendszeresen előlépett; 48 díjas üzletgyakornok hivatalnokká neveztetett ki és 53 díjtalan gyakornok díjas gyakornokká lépett elő. FŰVÁROSI ÜGYEK. — Beadvány a főváros élelmezése, illető­leg az egészséges piaci viszonyok létesítése tárgyá­ban. Irta Uvs Nándor. Budapest 1886. Ily cim alatt jelent meg egy kis müvecske, melyben a szerző felsorolja azokat az okokat, melyek miatt a főváros élelmezése igen drága anélkül, hogy az jó is volna. A létező bajok orvoslását az egészséges piaci viszonyok megteremtésétől várja s e végre a gyors, olcsó és pontos helyszíni igazságszolgáltatás behozatalát, a vásárigazgatóság hatáskörének újjá­szervezését és az élelmi szereknek szigorú ellenőr­zését kivánja. Csak ezekkel egyidejűleg lehet a detail, illetőleg a központi árucsarnok létesítésére áttérni. A müvecske, mely a főváros lakóit oly kö­zeli ől érdekli, megérdemli, hogy minél szélesebb körben olvastassák. A népszínházi bizottság Kamermayer polgármester elnöklete alatt ma tartott üIósód elha­tározta, hogy a népszínház fűtő és szellőztető ké­szülékét reriováltatja és erre nézve uj gépet szerez be 12 lóerőre 7426 írton. A gépet egyik budapesti cégnél meg is rendelte. Miután a tanács fölhivást intézett a bizottsághoz, hogy gondoskodjék a nép­színház színpadi részén a viznyomás erősítéséről, mert a szinházvizsgáló bizottság véleménye szerint a nyomás nem elegendő, elhatároztatott, hogy föl­hívják Kauser építészt, hogy erre vonatkozólag is tervet mutasson be. — A Svábhegyen az első heti vásárt a jövő kedden fogják tartani; azontúl pedig minden kedden és pénteken. — A törvényszéki orvostani intézet ügyé­ben, az építési engedélyt megtagadó tanácsi hatá­rozat ellen — mint jelentettük — ma adta be fe- lebbezését a vallás- és közoktatásügyi miniszter. A kimerítően megokolt felebbezés a tanácsi határozat minden pontjával foglalkozik s kimutatja, hogy az építeni szándékolt épület nem halottasház vagy bon­coló terem, hanem tanintézet, ép olyan, mint az üllői orvostani intézetek. — A németvölgyi temetőnek, melyet a hatóság nem rég adott át a közhasználatnak, még nincs kapuja. A tanács ennélfogva utasította a köz­egészségügyi osztályt, hogy egy díszes vaskapu be­szerzésére nézve szükebb körű ajánlati tárgyalást tartson. A kapura mintegy 700 írt van előirányozva. — Halottszállitás. A Rókuskórbázból a ha- lottszállitást az Entre-prise de pompes funébres vállalat eszközölte. Az uj temető megnyitása folytán a vállalat, tekintettel a hosszabb útra, a szállítási dijak csekély felemelését kérte. A tanács a kérelmet teljesítette, s a dijakat mérsékelten felemelte. IRODALOM és MŰVÉSZÉT. * („A röngyszeüö“,) Piát Fehx e régi érzé­keny szenzációs drámája került ma szinre a népszín­házban. A híres kommunista úgy harminc évvel ez­előtt irta a Bongyszedőt s az ötvenes években sű­rűn adták a szinliázak. Főalakja J e a n, a rongy- szedő, kedvenc és jó szerepe volt a magyar karait' terszinészeknek is. Bizonynyal a népszinház is e szerepért fordittatta le újból ezt a Diderot drama­turgiájára s a kommunizmus erkölcstanára valló, de azért, vagy épen ezért hatásos színmüvet, melynek küdt szolgája. Megrugta a derekát. K a á 1 Samu felugrott: — Parancs! Bort kellett felhoznia a pincéből. Meg­nyitotta a lámpát s az italt oda tette az asz­talra. — Mehetsz! szólt a hadnagy. Kaál Samu kifelé indult. A báró a közkatona keze után kapott:-— Maradj ! szólt szeliden. Aztán odalépett az asztalhoz. Bort öntött a poharakba s az egyi­ket a szolgának nyujtá: — Igyál! Kaál Samu széles matyó arcát hol félelem húzta össze, hol kiszélesítette jobban az öröm. Aztán ittak ............ H ajnali három órakor az orvos ép felszál­lott a kocsijára. A kerületébe akart indulni. A kocsis szólt: „gyű !“ Hátul a gazdája egyszerre csak lefordult a kocsiról. Huszár karabélyból egyenesen a szivébe ment a golyó. A kocsi mögött a bodza garád alatt korán kelő kofaasszonyok egy huszár köz­katonát láttak; — Kaál Samu mit tettél. . . Mit tettél...! kiabálták utána, a mint a kis katona eldobva fegyverét, neki futott a partnak... * Kaál Samut vitték a miskolci brigádba. Mosolyogva ballagott az eskort között. „Bolon­dok“ gondolta magában „ezek azt hiszik, hogy a halálra visznek !“ Nevetett a mikor vigasztalták : — Ne busulj Samu, ezért még nem visz­nek vésztőre .... — Búsuljon a ló ! . .. azt felelte. Szerették volna megtudni, kérdezték egyre: •— Mi vitt téued erre Kaál Samu ? ! Üsszeszoritotta a vékony pittyét, fölhúzta a ritkás sárga szemöldeit s hallgatott. A börtönben sem tudták szólásra bírni. Hiába vesződött vele a profósz, a hadbíró : bo- hókás tekintetet vágott, sunyin vihogott, sőt úgy sandalitott az őrnagyra, mintha azt akarná mon­dani : „Jő, jó !“ Nap nap után, bojt böjt után múlott. Nem messze volt Szépasszonyfalva, egyszer csak a tisztje is bejött hozzája. Hogy örült, hogy törülte a markával a nyúl szemeit. A vén profósznak majd kiesett a könyü a szemiből. Mégis csak áldott jó emberek ezek a tiszturak. Szolgát és gazdát magukra hagyta a bör­tönőr. Az ajtón át hallotta, hogy vigasztalja a báró a matyó gyereket. S hogy rimánkodott az: — Tudom, nem tetszik elhagyni! Kaál Samu jelentkezett másnapon: > — Vallók. Vallott: — Kedden volt, a lovát becsméltem, meg­ütött az ostorral. . . Meg kell halnod ezért... Be volt fejezve a vizsgálat. Elkövetkezett nagy gyorsan az Ítélet. Előtte való napon tisztát hozott Kaál Sa­munak az édes szülője. Tisztát is, egy kis enni­valót is. Mind a kettővel bebocsátották. Hadd sírják ki magukat ! Sirt is az öreg asszony az egész falu helyett. A fiú vigasztalta furcsa beszéddel, mintha megzavarodott volna: — Eladó-e még a Bandi Ferusék fólfcr- tálya az emienk mellett . . . ? — szól fennen s belenyúlt a lajbija zsebibe, mintha az eladó föld árát akarta volna onnan kivágni. Még mást is szeretett volna mondani, ejtett is egy-egy szót a gazdájáról, arról, hogy tán, tán hamarabb megy haza, mint a többi; de az egész olyan zavaros volt, hogy az öreg asz szony még jobban neki búsulta magát. Kaál Samu fütyörészett, a mikor a biró sága elé vitték. A tiszta uj ruhája, csizmája orcája, nagy kajla fülei ragyogtak, mint csákóján a rózsa. Szinte tetszett az ezredesnek, olyan hap- tákba vágta magát. — Helyes fiam! bátorította egy néma te­kintettel a gazdája, a ki ott volt a bíróság­ban, fessen mint mindég, de halványan mint még soha. Halálra ítélték. Orvul lőtt, akasztófa ha­lálra. Sárga arcát a szolgának hirtelen árny bo­rította el. De megint csak kiderült, peckesen szalutált, elvezették. ❖ Katonáknál nem késlekednek a megtorlás­sal. Kaál Samut meg se hagyták melegedni a brigádban. Elvették a szép katona-ruháját, a régit, a parasztit, hozták elő a magazinból. Oh, hogy megörült neki. A bekecse zsebében meg ott volt, — ha két év alatt megszáradt is — az a két szál rozmaring . . . Ott volt, az volt... Mégis csak kiesett a könnyű szeméből. Mégis csak haza megy. Igaz hát, hogy áldja meg az isten ... Elkapta a kezét a gazdájának — mert meg-meg csak bejött az hozzá — s csó­kolta hevesen. — Csak okosan, okosan! Nem félni! szólt az s magára hagyta a — siralomházban. Ott ismételgette ő is az édes szülőjének: — Csak okosan, okosan! Nem félni! Nem is félt már az öreg asszony ; azt se tudta hol van, ki fia, ki az istene : úgy rázta a hideg. Hajnal volt, havas, világos téli hajnal. Az ablakon keresztül be lehetett látni az egész ud-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék