Budapesti Hírlap, 1886. augusztus (6. évfolyam, 211-241. szám)
1886-08-01 / 211. szám
2 BUDAPESTI ILIRLAP. (211. sz.) 1886. augusztusi polgár, Id előtt a mai válságos idők súlya, a jövő aggasztó volta nem közönyös. Oly pillanat ez, hol minden érdeknek egyesülni kell, m oly sorompó, mely előtt minden pártszempont lehull. Látnia kell a fegyveres hatalomnak, mely egy kihivó lépéssel az alkotmányosságnak mert sakkot adni, hogy e mögött nem egy kormány, nem egy párt, hanem az egész nemzet áll s ezt megsértve százezrek, milliók sérelmével kell számot vetni. Ne engedje magát senki félrevezettetni azáltal, hogy törvénytelenség alakilag nem történt. Ne engedje senki a történteket az illetlenség rovatába sorozni. Egy egész nemzet ellen elkövetett „illetlenségnek“ nemcsak elvi jelentősége, de politikai súlya is van, s ezt politikai nemzetnek ellensúlyozni kell. A kormány tán kényesnek tartja a dolgot a maga szempontjából, s ezért igyekszik két lapjában a népgyülés hangulatán rontani, jelentőségét leszállítani, s azt hozva föl, hogy a statiszfakció megszerzése Tisza Kálmán dolga, s nem a népgyülésé. Egy húron pendül ezzel a mérsékelt ellenzék, mely két másik lapjában csaknem hideglázt kap a népgyűléstől, mintha ennek vótumához csatlakozása után a saját kormányképességét nyúznák le róla. Egyik kifogást se fogadhatjuk el akár alaposnak, akár politikusnak. A kormány, melynek a statiszfakció-szerzés bizonynyal kötelessége, hálával tartozik a polgárságnak, amiért Bécsben indítandó akciójához országszerte ily nagy hátvédet kap. Az ellenzék pedig járhatna annyi politikai érzékkel, hogy ne szigetelje el magát a közérztlettől, ne duzzogjon, mikor a nemzet párttekintetek nélkül egygyé forr oly kérdésben, melyben a köztámogatásra egykor neki is nagy szüksége lehet. Vagy annyira népszerűnek érzi magát, hogy a kormányképességhez való minősítést más irányban is meglelhetni véli, nemcsak a néppel karöltve ? Nem! A népgyűlésre szükség van. Legyen ez impozáns nyilvánulása Magyarország közérzületének. Szólaljon meg ez Budapest után minden magyar városban. S jelentse ki fölfelé, hogy a nemzet ama következetes brüszkírozásában, mely a Hentzi-ünnepséggel kezdődött, Janszki jutalmazásával végződött, mi fölismertük a katonai reakció párázatának lehét mindannyian, s követeljük, míg erőnk marad izmainkban, hogy az alkotmányos élet erős veszedelme a törvényes zsilipek által a politikai tértől az eddiginél több garanciát nyújtó mértékben örökre elszigeteltessék ! Az államvasutak újjászervezése. A holnapi nappal a magyar kir. államvasutak kezelésére vonatkozó új szervezetnek utolsó kiegészítő része is életbe lép. Az igazgatósághoz eddig beérkezett összes jelentések szerint az új üzletvezetőségek és forgalmi főnökségek ma már aktiválva vannak, amennyiben ezek újonnan kinevezett főnökei hivatalaikat az utolsó napokban már átvették. A kormány félhivatalosa, a „Bud. Corr.“ állítása szerint a nagy átalakítás az üzem legcsekélyebb megzavarása nélkül vizetett keresztül és a pénzügyi eredmény is aránylag „nagyon kielégítő“, amennyiben a magy. államvasutak kiadásai ez év első felében majdnem két millióval kevesebbre rúgtak, mint az előző év megfelelő időszakában. A személyváltozások nem csekély feladatot róttak az igazgatóságra ; egészben 1805 tiszti rendelvénytl1 itt at o 1t ki, melyből 87 vonatkozott elbocsátásra,illetőleg nyugdíjazásra. A többi változások a következőkép oszlanak fel: 52 hivatalnok új megbízást kapott ; 185 hivatalnok áthelyeztetett; 384 hivatalnok eddigi székhelyén meghagyva új beosztás alá esett; 17 hivatalnok ügyiratilag áthelyeztetett; ezenkívül 447 hivatalnok rendszeresen előlépett; 48 díjas üzletgyakornok hivatalnokká neveztetett ki és 53 díjtalan gyakornok díjas gyakornokká lépett elő. küdt szolgája. Megrugta a derekát, Ka a ! Samu felugrott: — Parancs! Bort kellett felhoznia a pincéből. Megnyitotta a lámpát s az italt oda tette az asztalra. — Mehetsz! szólt a hadnagy. Kaál Samu kifelé indult. A báró a közkatona keze után kapott:— Maradj ! szólt szeliden. Aztán odalépett az asztalhoz. Bort öntött a poharakba s az egyiket a szolgának nyujtá: — Igyál! Kaál Samu széles matyó arcát hol félelem húzta össze, hol kiszélesítette jobban az öröm. Aztán ittak............ Hajnali három órakor az orvos ép felszállott a kocsijára. A kerületébe akart indulni. A kocsis szólt: „gyű !“ Hátul a gazdája egyszerre csak lefordult a kocsiról. Huszár karabélyból egyenesen a szívébe ment a golyó. A kocsi mögött a bodza garád alatt korán kelő kofaasszonyok egy huszár közkatonát láttak. — Kaál Samu mit tettél. . . Mit tettél...! kiabálták utána, amint a kis katona eldobva fegyverét, neki futott a partnak... * Kaál Samut vitték a miskolci brigádba. Mosolyogva ballagott az őskort között. „Bolondok“ gondolta magában „ezek azt hiszik, hogy a halálra visznek !“ Nevetett a mikor vigasztalták : — Ne busulj Samu, ezért még nem visznek vésztőre .... — Búsuljon a ló ! . .. azt felelte. Szerették volna megtudni, kérdezték egyre: •— Mi vitt téved erre Kaál Samu ? ! Összeszorította a vékony pittyét, fölhúzta a ritkás sárga szemöldeit s hallgatott. A börtönben sem tudták szólásra bírni. Hiába vesződött vele a profesz, a hadbíró , bohókás tekintetet vágott, sunyin vihogott, sőt úgy sandalizott az őrnagyra, mintha azt akarná mondani : „Jó, jó !“ Nap nap után, böjt böjt után múlott. Nem messze volt Szépasszonyfalva, egyszer csak a tisztje is bejött hozzája. Hogy örült, hogy törülte a markával a nyúl szemeit. A vén profesznak majd kiesett a könyv a szemiből. Mégis csak áldott jó emberek ezek a tiszturak. Szolgát és gazdát magukra hagyta a börtönőr. Az ajtón át hallotta, hogy vigasztalja a báró a matyó gyereket. S hogy rimánkodott az: — Tudom, nem tetszik elhagyni! Kaál Samu jelentkezett másnapon: — Vallók. Vallott: — Kedden volt, a lovát becsméltem, megütött az ostorral. . . Meg kell halnod ezért... Be volt fejezve a vizsgálat. Elkövetkezett nagy gyorsan az ítélet. Előtte való napon tisztát hozott Kaál Samunak az édes szülője. Tisztát is, egy kis ennivalót is. Mind a kettővel bebocsátották. Hadd sírják ki magukat ! Sirt is az öreg asszony az egész falu helyett. A fiú vigasztalta furcsa beszéddel, mintha megzavarodott volna: — Eladó-e még a Bandi Ferusék félfertálya az emienk mellett . . . ? — szól fennen s belenyúlt a lajbija zsebibe, mintha az eladó föld árát akarta volna onnan kivágni. Még mást is szeretett volna mondani, ejtett is egy-egy szót a gazdájáról, arról, hogy tán, tán hamarabb megy haza, mint a többi, de az egész olyan zavaros volt, hogy az öreg aszszony még jobban neki búsulta magát. Kaál Samu fütyörészett, amikor a bírósága elé vitték. A tiszta új ruhája, csizmája orcája, nagy kajla fülei ragyogtak, mint csákóján a rózsa. Szinte tetszett az ezredesnek, olyan haptákba vágta magát. — Helyes fiam! bátorította egy néma tekintettel a gazdája, a ki ott volt a bíróságban, fessen mint mindég, de halványan mint még soha. Halálra ítélték. Orvul lőtt, akasztófa halálra. Sárga arcát a szolgának hirtelen árny borította el. De megint csak kiderült, peckesen szalutált, elvezették.❖ Katonáknál nem késlekednek a megtorlással. Kaál Samut meg se hagyták melegedni a brigádban. Elvették a szép katona ruháját, a régit, a parasztit, hozták elő a magazinból. Oh, hogy megörült neki. A bekecse zsebében meg ott volt, — ha két év alatt megszáradt is — az a két szál rozmaring . . . Ott volt, az volt... Mégis csak kiesett a könnyű szeméből. Mégis csak haza megy. Igaz hát, hogy áldja meg az isten ... Elkapta a kezét a gazdájának — mert meg-meg csak bejött az hozzá — s csókolta hevesen. — Csak okosan, okosan! Nem félni! szólt az s magára hagyta a siralomházban. Ott ismételgette ő is az édes szülőjének: — Csak okosan, okosan! Nem félni! Nem is félt már az öreg asszony ; azt se tudta hol van, ki fia, ki az istene , úgy rázta a hideg. Hajnal volt, havas, világos téli hajnal. Az ablakon keresztül be lehetett látni az egész ud- FŐVÁROSI ÜGYEK. — Beadvány a főváros élelmezése, illetőleg az egészséges piaci viszonyok létesítése tárgyában. Irta Urs Nándor. Budapest 1886. Ily cim alatt jelent meg egy kis müvecske, melyben a szerző felsorolja azokat az okokat, melyek miatt a főváros élelmezése igen drága anélkül, hogy az jó is volna. A létező bajok orvoslását az egészséges piaci viszonyok megteremtésétől várja s e végre a gyors, olcsó és pontos helyszíni igazságszolgáltatás behozatalát, a vásárigazgatóság hatáskörének újjászervezését és az élelmiszereknek szigorú ellenőrzését kívánja. Csak ezekkel egyidejűleg lehet a detail, illetőleg a központi árucsarnok létesítésére áttérni. A művecske, mely a főváros lakóit oly közelről érdekli, megérdemli, hogy minél szélesebb körben olvastassák. A népszínházi bizottság Kamermayer polgármester elnöklete alatt ma tartott utóséd elhatározta, hogy a népszínház fűtő és szellőztető készülékét renováltatja és erre nézve új gépet szerez be 12 lóerőre 7426 írton. A gépet egyik budapesti cégnél meg is rendelte. Miután a tanács fölhívást intézett a bizottsághoz, hogy gondoskodjék a népszínház színpadi részén a víznyomás erősítéséről, mert a színházvizsgáló bizottság véleménye szerint a nyomás nem elegendő, elhatároztatott, hogy fölhívják Kauser építészt, hogy erre vonatkozólag is tervet mutasson be. — A Svábhegyen az első heti vásárt a jövő kedden fogják tartani, azontúl pedig minden kedden és pénteken. — A törvényszéki orvostani intézet ügyében, az építési engedélyt megtagadó tanácsi határozat ellen — mint jelentettük — ma adta be felebbezését a vallás- és közoktatásügyi miniszter. A kimerítően megokolt felebbezés a tanácsi határozat minden pontjával foglalkozik s kimutatja, hogy az építeni szándékolt épület nem halottasház vagy boncoló terem, hanem tanintézet, ép olyan, mint az üllői orvostani intézetek. A németvölgyi temetőnek, melyet a hatóság nem rég adott át a közhasználatnak, még nincs kapuja. A tanács ennélfogva utasította a közegészségügyi osztályt, hogy egy díszes vaskapu beszerzésére nézve szűkebb körű ajánlati tárgyalást tartson. A kapura mintegy 700 írt van előirányozva. — Halottszállítás. A Rókuskórházból a halottszállítást az Entreprise de pompes funébres vállalat eszközölte. Az új temető megnyitása folytán a vállalat, tekintettel a hosszabb útra, a szállítási díjak csekély felemelését kérte. A tanács a kérelmet teljesítette, s a dijakat mérsékelten felemelte. IRODALOM és MŰVÉSZET. * („A rongyszedő“.) Piát Felix e régi érzékeny szenzációs drámája került ma szinre a népszínházban. A híres kommunista úgy harminc évvel ezelőtt irta a Rongyszedőt s az ötvenes években sűrűn adták a színházak. Főalakja Jean, a rongyszedő, kedvenc és jó szerepe volt a magyar karakterszinészeknek is. Bizonynyal a népszinház is e szerepért fordittatta le újból ezt a Diderot dramaturgiájára s a kommunizmus erkölcstanára valló, de azért, vagy épen ezért hatásos színművet, melynek