Budapesti Hírlap, 1886. augusztus (6. évfolyam, 211-241. szám)

1886-08-02 / 212. szám

V. Budapest, 1886. Hétfő, augusztus 2. VI. évfolyam. 212. sz. Előfizetési Árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és Ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József.­­ Szerkesztőségi és kiadóhivatal, IV., Kalap­ utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. A népgyűlés. A siker fölülmúlta a várakozást. A hatás felül fogja múlni a sikert. Kik azt a tömérdek népet látták, elkeseredését, egyetértését, lelkesedését, azok hírét vihették a kormánynak, s hírt adhattak róla Bécsbe, hogy Magyarorszá­got a katonai reakció talán elnyomhatja, de semmi esetre sem kormányozhatja. A sértett nemzeti önérzet és a had­sereg kérdés nagy fontosságú együttvéve csinálták meg e hangulatot, s hozták össze a pártokat valamennyit az oppo­­zícióba az osztrák főbb katona körök, a kamarilla politikája ellen , mint ez a mai népgyűlésen nyilatkozott. Melynek sok folytatása lesz még, vidéken úgy mint majd a képviselőházban. A Janszki affaire tehát nem fogy, hanem nő. Ha ezt akarták a bécsi urak, úgy ők is gyönyörködhetnek a budapesti népgyűlésben. Ha pedig haragudnának érte, szén meg mi gyönyörködnénk. Mindenesetre a helyzet komoly. A budapesti népgyűlés roppant viszhangot fog kelteni az országban, ezzel kormány­nak és képviselőháznak, de még a „döntő köröknek” is Bécsben számolniok kell. Tisza Kálmán utazása Ischlbe a hangulat és helyzet nyomása alatt történik s csak nyer érdekességében. Mindenki kérdi, mi­féle elégtételt fog Tisza a királytól kapni , haza hozni ? Ez rejtély. S a jövő bizonytalan. Bizonyos az, hogy a magyar nemzet magát bántani nem hagyja. A gyülekezés. A főváros hazafias polgárságának impo­záns tüntetése volt a mai népgyűlés, melynek méltóságán nem ejtett csorbát semmiféle rend­zavarás. Bármily nagy is az elkeseredés, melyet a­ közelmúlt napok eseményei hazaszerte okoz­tak, Budapest polgárai le tudták küzdeni méltó felháborodásukat, s nemes példát szolgáltattak az ország többi városának. Nem mondunk so­kat, ha húszezerre becsüljük azok számát, kik elfáradtak ma délután a régi lövőház tágas kertjébe, hogy ott hatalmas tömeggé egyesülve, egy szívvel-lélekkel tiltakozzanak a nemzet leg­szentebb hagyományainak megsértése ellen. Az egyetem fiatalsága vállalkozott a rend­­fentartás tisztére, de munkája alig akadt, mert a­míg el nem hangzott az elnök utolsó szava is, nyugodtan, mozdulatlanul állott helyén a nép. Egyenruhás rendőrök nem tarkították a roppant tömeget s detektívet is csak keveset láttunk tö­mör soraiban. A rendtartó ifjúság a nemzeti színház bér­háza előtt gyűlt egybe s onnan indult délután két órakor. A fiatalok kis csapatja előtt két hatalmas trikolort vittek szálas legények s mi­­nél közelebb ért a menet a népgyűlés helyéhez, annál többen szegődtek hozzá a polgárok közül, a­kik akkor már sűrü csoportokban vonultak a lövőház felé. A merre elhaladt a menet, megteltek min­denütt a házak ablakai s a férfiak kalaplenge­­téssel, a nők lobogó kendőkkel köszöntötték. A lövőház kertjében, melynek közepén nagy tribün emelkedett, jókora tömeg volt már akkor, mi­dőn a fiatalság odaért. Tisztes polgárok, ünnep­lőbe öltözött munkások állották körül az emel­vényt, melynek oldalai nemzeti szín posztóval voltak betakarva. Ezt a helyet szánták a tiszti kar tagjainak és a népgyűlés három szónokának, a kiket lelkes éljenzéssel fogadott a nép, mikor elhaladtak tömött sorai előtt. Három órakor már ember ember hátán ál­lott, s a­kik később jöttek, kiszorultak mind a kert széleire, a­honnan végig nézhettek az im­pozáns tömegen, de a szónokok beszédeiből nem jutott el hozzájuk egy árva szó sem. A perme­tező eső még jobban összeszoritotta a népet, mert húzódott mindenki a kibontott esernyők alá. A hűvös szél azonban elkergette hamar a felhőket s mire megnyílt a népgyülés, derült ég mosolygott le reánk. Négy óra volt, mikor P­o­l­ó­n­y­i Géza országgyűlési képviselő, az előkészítő bizottság elnöke, fölemelkedett helyéről s hosszabb be­szédben mondotta el ama sérelmeket, melyek ellen tiltakozni készül a főváros hazafias pol­gársága. Intette az egybegyűlteket, hogy feled­kezzenek meg minden apró érdekről, torzsalko­dásról s csak azt a nagy célt tartsák szem előtt, a­mely őket összehozta. Azoknak szólott ez az intés, a­kikről azt suttogta a mindentudó hír, hogy demonstrálni akarnak a népgyűlés egyik szónoka ellen, a­kinek szereplése nekik nem tetszik. Az elnök intő szavainak volt is foga­natja. A nagyobb érdekek győzedelmeskedtek a magán ellenszenveken. A népgyűlés P­o­l­ó­n­y­i Géza képviselőt választotta elnökéül, a jegyzői tisztet pedig Á­b­­r­á­n­y­i Emilre bizta. Az előre megválasztott szónokok közül K­a­a­s Ivor báró állott először a nép elé, mely ki-kitérő lelkes éljenzéssel és tapsokkal üdvözölte a Budapesti Hírlap főmunkatársát. A kitűnő publicista lelkesítő szavakkal ajánlotta a bizottság javaslatát, melyet később egy akarattal fogadott el határozatául a népgyűlés. Beszédét minduntalan megszakították a föl-fölharsanó „éljen“ kiáltások, s a­mikor leszálloit a tribün­ről, kalaplengetéssel és tapsokkal fejezte ki el­ismerését a polgárság. A második szónokot, Eötvös Károlyt szintén éljenzés köszöntötte, mikor érces hangja megcsendült, s ettől fogva egyre növekedett sza­vainak hatása. A nép akkor adózott neki leg­nagyobb tetszéssel, mikor az osztrák hadsereg hagyományairól beszélt, melyeket oly sokra be­csülnek a legfelsőbb katonai körök. S derültség szállotta meg az egybegyűlteket, midőn azt ma­­gyarázgatta, hogy Janszki tábornok nem a maga fejéből tette azt, a­mit tett, hanem dolgozott, úgy, mint az óra mutatója, melyet tolni lehet előre is, hátra is, s a­melyet a láthatatlan belső masina igazgat. Nagy hatást ért el rövid beszédével Her­man Ottó is, kinek egy-két mondását fejcsó­válva hallgatta Majthényi Dezső tanácsos, a rendőrség képviselője. Sajnos, hogy a jeles szónok egyes szavait elkapkodta a szél, mely­­lyel fátyolozott hangja nem tudott megmér­kőzni . Az elnök enunciációja után fölhangzott újra a „Hymnus“, melyet a népgyűlés megnyi­tása előtt is a polgárok ezrei énekeltek. S a­mint elnémultak a „Hymnus“ panaszos hangjai, megrendült ismét ezrek ajkán a Kossuth Lajos lelkesítő nótája. Nyugodtan, csöndesen széledt el a nép. Künn az utcán kisebb csoportok verődtek ösz­­sze, melyek a rendezők egyetlen szavára szét­oszlottak. Polonyi Géza beszéde. Tisztelt polgártársak ! Budapest fővárosának 200 polgára a mai nap d. u. 4 órájára népgyűlést hivott össze. Az előkészítő bizottság által rám rótt kötelességnél fogva szót emelek s ezennel megnyi­­tottnak nyilvánítom a gyűlést. Mindenek előtt kö­­szönetemnek adok kifejezést, hogy a felhívás mind­nyájunk szivében viszhangra talált és örömömnek a fölött, hogy megértették szózatunkat. Itt a mai napon minden pártkülönbség nélkül, minden magyar polgár megjelent, hogy a nemzeti becsület védelmében magának részt követetlen (Él­jen). Midőn önöket t. polgártársak itt e helyen üd­vözölni szerencsés vagyok, engedjék meg nekem, hogy kötelességszerűen kijelentsem, hogy a népgyű­lés a hatóságnak bejelentetett. Kötelességem to­vábbá jelenteni, hogy a rendezőség tisztségére az egyetemi ifjúság vállalkozott, melynek ezért előre is köszönetemet nyilvánítom s fölkérem a polgársá­got, hogy annak enyelmeskedni szíveskedjék. Bejelentem továbbá, hogy két sürgöny érke­zett hozzám. Az egyikben a hódmezővásár­helyi függetlenségi párt értesít, hogy magát a népgyűlésen S­z­á­m­e­c­z András által képviselteti, a másik sürgöny Paks város közönségétől érke­zett, melyben üdvözli a népgyülést s a főváros kö­zönségét s biztosit, hogy a vidék együtt érez a fővárossal. Midőn ezeket bejelenteni szerencsém volt, föl­kérem a t. népgyülést, hogy a tanácskozás tovább vezetésére elnököt választani szíveskedjék. (Felkiál­tások: éljen Polonyi!) Polonyi: Midőn a reám ruházott megtisztelő bizalomért köszönetet mondok, ígérem, hogy teljes erőmből igyekezni fogok ama feladatnak megfelelni, mely a népgyűlés elnökségével jár. Fölkérem a t. népgyűlést, méltóztassék jegyzőül Ábrányi Emilt kijelölni. (Éljenzés.) És most térjünk át a tanácskozás tárgyát ké­pező kérdésre. Harminchét éve múlt, hogy nemzetünk szabad­­ságharcának dicső eseménye lezajlott. Azóta egy nemzedék tűnt le, azóta egy gyászos korszak követ­kezett be. A gyászos tűrés keserű korszaka. A nem­zet nem egyszer sanyarúságok közt tartotta fönn a közös hadsereg intézményét. Voltak olyanok, kik a közös hadsereg intézményében már-már remélni kezdtek, azonban 1886. május 21-ike teljes kiábrán­dulást hozott a számunkra. Ekkor történt, hogy mi­dőn a nemzeti kegyelet oda zarándokolt a nagy nemzeti sírhoz, ugyanazon a napon egy közös had­seregbeli tábornok a nemzeti hagyományokat lábbal tiporva, megkoszorúzta Hentzi sírját. (Abzug!) x A nemzeti teljes fölháborodás ezt elitélte. A magyar kormány elnöke a parlament előtt általános helyeslés közt helytelennek nyilvánította a tábor­nok eljárását. E nyilatkozat azzal a megerősítéssel létetett a nemzet színe előtt, hogy ezt a felfogást a legfelsőbb katonai körök is helyeslik. Később ki­tűnt, hogy a legfelsőbb katonai körök nézetét Edelsheim-Gyulay báró főhadparancsnok tolmácsolta. (Éljenzés.) Azt hittük, hogy a nemzetnek elégtétel adatott és ime arra ébredtünk, hogy Edelsheim- Gyulay báró hadtestparancsnok, a­kit nem tar­tottak elég osztráknak, nyugalomba ment, s ugyanazon a napon Janszki tábornok (ab­­eug) előlépett. Tüntetésszerüleg Magyarország hivatalos lapja ugyanaz­nap volt kénytelen hozni a magyar alkot­mány, a parlament s a nemzeti becsület megaláz­tatását. T. polgártársak ! Az a nemzet, melylyel a had­sereg együtt nem érez, elvész. Kötelességszerüleg kellett, hogy fölemeljük szavunkat, hogy megigazít­­tassék a nemzet s a hadsereg közt a bizalom és az összeköttetés. S nehogy nemzetünk jövőjét kockára tegyük, s minthogy az országgyűlés most szünetel, azt határoztuk, hogy magát a népet, a népgyűlést fogjuk meghallgatni. Bizonyos hangok állítása szerint e tárgy nem a népgyűlés elé tartoznék. De a­kik ezt mondják, azok tagadják a nemzet ezeréves alkotmányát. (Zajos éljenzés.) Mert, ha nincs együtt a parlament, kötelességünk, nem csak jogunk a nép szavát meg­hallgatni, midőn a nemzet becsületéről van szó. Ezért hívtuk össze Budapest polgárságát s fogad­ják megjelenésükért ismételve köszönetemet. ................................................ ............... Mai számunk 8 oldalt tartalmaz.

Next