Budapesti Hírlap, 1886. augusztus (6. évfolyam, 211-241. szám)
1886-08-02 / 212. szám
V. Budapest, 1886. Hétfő, augusztus 2. VI. évfolyam. 212. sz. Előfizetési Árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és Ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőségi és kiadóhivatal, IV., Kalap utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. A népgyűlés. A siker fölülmúlta a várakozást. A hatás felül fogja múlni a sikert. Kik azt a tömérdek népet látták, elkeseredését, egyetértését, lelkesedését, azok hírét vihették a kormánynak, s hírt adhattak róla Bécsbe, hogy Magyarországot a katonai reakció talán elnyomhatja, de semmi esetre sem kormányozhatja. A sértett nemzeti önérzet és a hadsereg kérdés nagy fontosságú együttvéve csinálták meg e hangulatot, s hozták össze a pártokat valamennyit az oppozícióba az osztrák főbb katona körök, a kamarilla politikája ellen , mint ez a mai népgyűlésen nyilatkozott. Melynek sok folytatása lesz még, vidéken úgy mint majd a képviselőházban. A Janszki affaire tehát nem fogy, hanem nő. Ha ezt akarták a bécsi urak, úgy ők is gyönyörködhetnek a budapesti népgyűlésben. Ha pedig haragudnának érte, szén meg mi gyönyörködnénk. Mindenesetre a helyzet komoly. A budapesti népgyűlés roppant viszhangot fog kelteni az országban, ezzel kormánynak és képviselőháznak, de még a „döntő köröknek” is Bécsben számolniok kell. Tisza Kálmán utazása Ischlbe a hangulat és helyzet nyomása alatt történik s csak nyer érdekességében. Mindenki kérdi, miféle elégtételt fog Tisza a királytól kapni , haza hozni ? Ez rejtély. S a jövő bizonytalan. Bizonyos az, hogy a magyar nemzet magát bántani nem hagyja. A gyülekezés. A főváros hazafias polgárságának impozáns tüntetése volt a mai népgyűlés, melynek méltóságán nem ejtett csorbát semmiféle rendzavarás. Bármily nagy is az elkeseredés, melyet a közelmúlt napok eseményei hazaszerte okoztak, Budapest polgárai le tudták küzdeni méltó felháborodásukat, s nemes példát szolgáltattak az ország többi városának. Nem mondunk sokat, ha húszezerre becsüljük azok számát, kik elfáradtak ma délután a régi lövőház tágas kertjébe, hogy ott hatalmas tömeggé egyesülve, egy szívvel-lélekkel tiltakozzanak a nemzet legszentebb hagyományainak megsértése ellen. Az egyetem fiatalsága vállalkozott a rendfentartás tisztére, de munkája alig akadt, mert amíg el nem hangzott az elnök utolsó szava is, nyugodtan, mozdulatlanul állott helyén a nép. Egyenruhás rendőrök nem tarkították a roppant tömeget s detektívet is csak keveset láttunk tömör soraiban. A rendtartó ifjúság a nemzeti színház bérháza előtt gyűlt egybe s onnan indult délután két órakor. A fiatalok kis csapatja előtt két hatalmas trikolort vittek szálas legények s minél közelebb ért a menet a népgyűlés helyéhez, annál többen szegődtek hozzá a polgárok közül, akik akkor már sűrü csoportokban vonultak a lövőház felé. A merre elhaladt a menet, megteltek mindenütt a házak ablakai s a férfiak kalaplengetéssel, a nők lobogó kendőkkel köszöntötték. A lövőház kertjében, melynek közepén nagy tribün emelkedett, jókora tömeg volt már akkor, midőn a fiatalság odaért. Tisztes polgárok, ünneplőbe öltözött munkások állották körül az emelvényt, melynek oldalai nemzeti szín posztóval voltak betakarva. Ezt a helyet szánták a tiszti kar tagjainak és a népgyűlés három szónokának, a kiket lelkes éljenzéssel fogadott a nép, mikor elhaladtak tömött sorai előtt. Három órakor már ember ember hátán állott, s akik később jöttek, kiszorultak mind a kert széleire, ahonnan végig nézhettek az impozáns tömegen, de a szónokok beszédeiből nem jutott el hozzájuk egy árva szó sem. A permetező eső még jobban összeszoritotta a népet, mert húzódott mindenki a kibontott esernyők alá. A hűvös szél azonban elkergette hamar a felhőket s mire megnyílt a népgyülés, derült ég mosolygott le reánk. Négy óra volt, mikor Polónyi Géza országgyűlési képviselő, az előkészítő bizottság elnöke, fölemelkedett helyéről s hosszabb beszédben mondotta el ama sérelmeket, melyek ellen tiltakozni készül a főváros hazafias polgársága. Intette az egybegyűlteket, hogy feledkezzenek meg minden apró érdekről, torzsalkodásról s csak azt a nagy célt tartsák szem előtt, amely őket összehozta. Azoknak szólott ez az intés, akikről azt suttogta a mindentudó hír, hogy demonstrálni akarnak a népgyűlés egyik szónoka ellen, akinek szereplése nekik nem tetszik. Az elnök intő szavainak volt is foganatja. A nagyobb érdekek győzedelmeskedtek a magán ellenszenveken. A népgyűlés Polónyi Géza képviselőt választotta elnökéül, a jegyzői tisztet pedig Ábrányi Emilre bizta. Az előre megválasztott szónokok közül Kaas Ivor báró állott először a nép elé, mely ki-kitérő lelkes éljenzéssel és tapsokkal üdvözölte a Budapesti Hírlap főmunkatársát. A kitűnő publicista lelkesítő szavakkal ajánlotta a bizottság javaslatát, melyet később egy akarattal fogadott el határozatául a népgyűlés. Beszédét minduntalan megszakították a föl-fölharsanó „éljen“ kiáltások, s amikor leszálloit a tribünről, kalaplengetéssel és tapsokkal fejezte ki elismerését a polgárság. A második szónokot, Eötvös Károlyt szintén éljenzés köszöntötte, mikor érces hangja megcsendült, s ettől fogva egyre növekedett szavainak hatása. A nép akkor adózott neki legnagyobb tetszéssel, mikor az osztrák hadsereg hagyományairól beszélt, melyeket oly sokra becsülnek a legfelsőbb katonai körök. S derültség szállotta meg az egybegyűlteket, midőn azt magyarázgatta, hogy Janszki tábornok nem a maga fejéből tette azt, amit tett, hanem dolgozott, úgy, mint az óra mutatója, melyet tolni lehet előre is, hátra is, s amelyet a láthatatlan belső masina igazgat. Nagy hatást ért el rövid beszédével Herman Ottó is, kinek egy-két mondását fejcsóválva hallgatta Majthényi Dezső tanácsos, a rendőrség képviselője. Sajnos, hogy a jeles szónok egyes szavait elkapkodta a szél, melylyel fátyolozott hangja nem tudott megmérkőzni . Az elnök enunciációja után fölhangzott újra a „Hymnus“, melyet a népgyűlés megnyitása előtt is a polgárok ezrei énekeltek. S amint elnémultak a „Hymnus“ panaszos hangjai, megrendült ismét ezrek ajkán a Kossuth Lajos lelkesítő nótája. Nyugodtan, csöndesen széledt el a nép. Künn az utcán kisebb csoportok verődtek öszsze, melyek a rendezők egyetlen szavára szétoszlottak. Polonyi Géza beszéde. Tisztelt polgártársak ! Budapest fővárosának 200 polgára a mai nap d. u. 4 órájára népgyűlést hivott össze. Az előkészítő bizottság által rám rótt kötelességnél fogva szót emelek s ezennel megnyitottnak nyilvánítom a gyűlést. Mindenek előtt köszönetemnek adok kifejezést, hogy a felhívás mindnyájunk szivében viszhangra talált és örömömnek a fölött, hogy megértették szózatunkat. Itt a mai napon minden pártkülönbség nélkül, minden magyar polgár megjelent, hogy a nemzeti becsület védelmében magának részt követetlen (Éljen). Midőn önöket t. polgártársak itt e helyen üdvözölni szerencsés vagyok, engedjék meg nekem, hogy kötelességszerűen kijelentsem, hogy a népgyűlés a hatóságnak bejelentetett. Kötelességem továbbá jelenteni, hogy a rendezőség tisztségére az egyetemi ifjúság vállalkozott, melynek ezért előre is köszönetemet nyilvánítom s fölkérem a polgárságot, hogy annak enyelmeskedni szíveskedjék. Bejelentem továbbá, hogy két sürgöny érkezett hozzám. Az egyikben a hódmezővásárhelyi függetlenségi párt értesít, hogy magát a népgyűlésen Számecz András által képviselteti, a másik sürgöny Paks város közönségétől érkezett, melyben üdvözli a népgyülést s a főváros közönségét s biztosit, hogy a vidék együtt érez a fővárossal. Midőn ezeket bejelenteni szerencsém volt, fölkérem a t. népgyülést, hogy a tanácskozás tovább vezetésére elnököt választani szíveskedjék. (Felkiáltások: éljen Polonyi!) Polonyi: Midőn a reám ruházott megtisztelő bizalomért köszönetet mondok, ígérem, hogy teljes erőmből igyekezni fogok ama feladatnak megfelelni, mely a népgyűlés elnökségével jár. Fölkérem a t. népgyűlést, méltóztassék jegyzőül Ábrányi Emilt kijelölni. (Éljenzés.) És most térjünk át a tanácskozás tárgyát képező kérdésre. Harminchét éve múlt, hogy nemzetünk szabadságharcának dicső eseménye lezajlott. Azóta egy nemzedék tűnt le, azóta egy gyászos korszak következett be. A gyászos tűrés keserű korszaka. A nemzet nem egyszer sanyarúságok közt tartotta fönn a közös hadsereg intézményét. Voltak olyanok, kik a közös hadsereg intézményében már-már remélni kezdtek, azonban 1886. május 21-ike teljes kiábrándulást hozott a számunkra. Ekkor történt, hogy midőn a nemzeti kegyelet oda zarándokolt a nagy nemzeti sírhoz, ugyanazon a napon egy közös hadseregbeli tábornok a nemzeti hagyományokat lábbal tiporva, megkoszorúzta Hentzi sírját. (Abzug!) x A nemzeti teljes fölháborodás ezt elitélte. A magyar kormány elnöke a parlament előtt általános helyeslés közt helytelennek nyilvánította a tábornok eljárását. E nyilatkozat azzal a megerősítéssel létetett a nemzet színe előtt, hogy ezt a felfogást a legfelsőbb katonai körök is helyeslik. Később kitűnt, hogy a legfelsőbb katonai körök nézetét Edelsheim-Gyulay báró főhadparancsnok tolmácsolta. (Éljenzés.) Azt hittük, hogy a nemzetnek elégtétel adatott és ime arra ébredtünk, hogy Edelsheim- Gyulay báró hadtestparancsnok, akit nem tartottak elég osztráknak, nyugalomba ment, s ugyanazon a napon Janszki tábornok (abeug) előlépett. Tüntetésszerüleg Magyarország hivatalos lapja ugyanaznap volt kénytelen hozni a magyar alkotmány, a parlament s a nemzeti becsület megaláztatását. T. polgártársak ! Az a nemzet, melylyel a hadsereg együtt nem érez, elvész. Kötelességszerüleg kellett, hogy fölemeljük szavunkat, hogy megigazíttassék a nemzet s a hadsereg közt a bizalom és az összeköttetés. S nehogy nemzetünk jövőjét kockára tegyük, s minthogy az országgyűlés most szünetel, azt határoztuk, hogy magát a népet, a népgyűlést fogjuk meghallgatni. Bizonyos hangok állítása szerint e tárgy nem a népgyűlés elé tartoznék. De akik ezt mondják, azok tagadják a nemzet ezeréves alkotmányát. (Zajos éljenzés.) Mert, ha nincs együtt a parlament, kötelességünk, nem csak jogunk a nép szavát meghallgatni, midőn a nemzet becsületéről van szó. Ezért hívtuk össze Budapest polgárságát s fogadják megjelenésükért ismételve köszönetemet. ................................................ ............... Mai számunk 8 oldalt tartalmaz.