Budapesti Hírlap, 1886. augusztus (6. évfolyam, 211-241. szám)
1886-08-01 / 211. szám
1886. augusztus I. BUDAPESTI HXB3LAP. (211 sz.) tizenegy képe a legélesebb ellentétekből van összeszőve. Túlontúl jó emberek viaskodnak benne nagyon rossz emberekkel. Kell-e mondani, hogy a kommunista iró darabjában a jó emberek, szegények s a rosszak, legalábbis bankárok. No, de a végén mégis csak a jó győz. A gyilkos bankár elveszi méltó büntetését s a jók, a nemes Jean megérdemlett jutalmát. Ami ezt a jutalmat illeti, a szerep személyesítője Szathmáry meg is érdemli. Régi dolog, hogy a legnagyobb magyar mama-színésznő fia egyike a legkitűnőbb jellemszínészeknek, de hogy a szerepét is olyan jól tudja, mint azt ma tudta — az egészen új dolog. Sokszorosan rászolgált tehát a nyílt jelenetbeli tapsokra. Szathmárynak méltó partnerje volt Kiérné; olyan természetes volt mindig, sőt diszkrét is. A szentimentális fiatalokat Fodor Fruzsina és Szirmai személyesítették. A tehetséges leány s az ambiciózus férfi mindent megtett a mi hatalmában volt. Egyes jelenetek sikerültek is nekik. Horváth és Sik Gizella nem nekik való szerepekkel küzködtek. A darabnak meg lesz a maga vasárnapi hálás közönsége. * (A nemzeti színház Békés-Csabán.) A békéscsabai színkör augusztus hó 3., 4. és 5-én szép estéket fog látni. Zöldi Márton, nemzeti színházi másodtitkár kezdeményezésére a nemzeti színház tagjai lerándulnak Békés-Csabára s az ottani színkörben három este előadást rendeznek. A lerándulók között Lendvayné, Palotay Piroska, Alszegi Irma és Kaczér Nina továbbá Újházi, Latabár, Szacsvay, Mihályi, Gabányi, Benedek, Horváth Zoltán és Pintér vannak és valószínű, hogy elsőrangú művésznőink közül is többen fognak csatlakozni a társasághoz. * (Budavár bevételének) 200-ik évfordulóját a népszínház is megünnepeli. Előadásra kerül Rákosi Jenőnek egy népszínműve, mely tárgyát abból a korból veszi. Rákosi a napokban fejezte be darabját s Galló a népszínház főgépésze hozzá utazott, Hont megyébe, hogy a kiállítást együtt megbeszéljék. (Az operaház és nemzeti színház Pozsonyban.) A pozsonyi új magyar színházat tudvalevőleg augusztus hó 20-án nyitják meg nagy ünnepiességgel. Ez alkalomból Pozsony város tanácsának kérelmére Keglevich István gróf a magy. kir. operaház és a nemzeti színház intendánsa készséggel ígérte meg, hogy a két műintézet elsőrangú tagjaival 10 megnyitó előadást rendez. Újabban kétségek merültek fel aziránt, hogy vájjon megtarthatók lesznek e az előadások, miután a díszletek, kellékek és a nagy személyzet szállítása roppant nagy költséggel és fáradsággal jár. Maga az intendáns is kijelentette, hogy ha két operát fog előadatni, ahhoz várt. Tele volt ölfával. Csak szélről látszott ki egy vékony gerenda. Civilek mozgolódtak körülte. Kaál Samu nézte, nézte. Mennyi komédia! gondolta magában. De azért fázott. Bátorította magát. Talán éhes, evett s szivarozott. Még félig se szívta ki a verginiait — azt is a gazdája küldte — elvették a szájából. Több volt mint a fele, és jó kis szivar! Sajnálta, feltette a polcra. Megimádkoztatták, kivitték. Már akkor ott állott az udvaron a százada. Valamennyien ünnepi ruhában, cakonpakk. Intett nekik a fejével, sandalított rájuk a szemével. Biztatni akarta őket, szeretett volna szólni: fiuk ne féljetek!“ Neki borzongott egy kissé a teste, de nem félt. Félni! Hiszen ott volt százada előtt gazdája, a hatalmas, az erős, a mindenható tiszt. Aranyrojtos ruhájában, mellén a ragyogó rendjellel — kis isten! Kaál Samu nézte, nem tudta levenni róla a szemeit. Bizalmat, bátorságot, biztosságot szerzett magának e sárga arcból, a hegyesre kifent bajuszból. Büszkén, majdnem gőgösen ment előre az akasztófa felé. Arccal a bajtársak felé fordították. A hadbíró őrnagy mormogott valamit, Kaál Samu nem hallotta, nem is volt rá kiváncsi. A gazdájára nézett. Az sárgán mint egy halott, de kidülledt mellel mint egy igazi huszár tekintett rá vissza : — Csak okosan . . . nem félni . . .! ... A hóhér legények megragadták. Kaál Samu elordította magát: —• Hadnagy úr, ne hagyjon . . .! Többet nem szólhatott. Tréfa volt. Véget ért. A tiszt imára vezényelt. .. legalább 150 működő személyt kell szállítania Pozsonyba, hogy az előadás megfelelhessen a kir. operaház művészi nívójának. Pedig eredetileg úgy volt tervezve, hogy az operaház és a nemzeti színház 5—5 előadást fognak rendezni. Ez azonban ma már teljesen lehetetlen, mert az 5 előadás Pozsonyban majdnem kétszer annyiba kerülne, mint Budapesten, újabban tehát az határoztatott, hogy a nemzeti színház 8, az operaház két előadást fog rendezni, az intendáns augusztus hó 15-ére hívta össze a nemzeti színház és az operaház tagjait s ekkor fognak végérvényesen határozni a történendők fölött. A nemzeti színház tagjai, — mint értesülünk, — már bele is egyeztek a kirándulásba; máskép áll azonban ez az operaház elsőrangú művésztagjaival, kik közül többnek szabadsága augusztus végéig tart s nincs remény, hogy hamarabb vissza fognak térni. Egy főakadály az is, hogy az operaház első megnyitó estéje augusztus hó 18-ára, a király születésnapjára van tervezve. Valószínű azonban, hogy a megnyitó előadásokat szeptember elejére halasztják. * (Népszínházi hírek.) A népszínház jövő heti műsora. Holnap, vasárnap „A rongyszedő“, hétfőn Pálmai Ilka első föllépésével két havi szabadsága után „A kertész- leány“, kedden „A rongyszedő“, szerdán „Nap és hold“, csütörtökön „A rongyszedő“, pénteken „ A cigánybáró“, szombaton „A rongyszedő“, vasárnap „Vad ga- lamb.“— A budai színkörben holnap ismétlik „Az ördög a földön“ című operettet. — Király fogás. Csiky és Konti eredeti operetteje a népszínház igazgatója által előadásra elfogadtatott. A főszerep Blaha L. asszonynak van szánva. — Karénekesek és karénekesnők, kik a népszínházhoz szerződni kívánnak, jelentkezzenek a népszínház zongoratermében hétfőn d. u. 3 órakor. * (Bercsényi Béla), a nemzeti színház tagja egy új társadalmi drámát fejezett be, „Az alispán úr“ címmel és 4 felvonásban. * (Nagy Vince színtársulata) e hó 29-kén reggel Szatmárra megérkezett, s első előadásul „Gasparone“ van kitűzve. A társulat magánénekesei, u. m. Halmainé, Örsei Flóra, Hadas, Valentin és Molnár aug. 1-én a püspöki székesegyházban egy mise részletet fognak énekelni. Reméljük — írja levelezőnk — hogy Nagy Vince, az itt tartandó 12 előadás tartalma alatt kellő pártfogásban fog részesülni. * (Az orsz. színésziskolában) a beiratkozások ez évi szeptember hó 9-én, csütörtökön d. u. 3 órakor kezdődnek, s három napon át, minden délután 3—5-ig, bezárólag szeptember 11-én fejeztetnek be. A jelentkező növendékek felvételi vizsgálata szeptember 13-án, hétfőn, d. u. 3 órakor tartozik, ugyancsak az iskola helyiségében, Kerepesi-út. nemzeti színház bérháza ülem. A felvételi kellékek: színpadias, csinos alak, tiszta kiejtésű csengő hang, s kifejlett testi alkotás mellett, (melyről a fölv. vizsgálaton jelenlevő orvos ad véleményt) legalább 18 éves kor a férfiaknál, s betöltött 15 év a leányoknál, mi hiteles okirattal bizonyítandó. Szükséges továbbá annyi műveltség és iskolai képzettségről szóló bizonyítvány, mennyit a megjelölt korban minden műveit ifjútól megvárhatni. Azok, kik nem szüleik vagy gyámjaik kíséretében jönnek, a szülők vagy gyámok írásbeli beleegyezését tartoznak magukkal hozni, a jelentkező növendékek csak törvényes családi nevükön írathatják be magukat. Arra pedig előre is figyelmeztet az igazgatóság mindenkit, hogy a beiratási és fölvételi díj 6 irt, a beiratásnál azonnal lefizetendő fölvétel esetén pedig az évi 30 frtnyi tandíj első részlete 10 frt, melynek fizetése alól első éves növendék föl nem mentetik. Végül szűk égés megjegyeznünk, hogy az operai szakra csak oly jelentkezőket vesznek föl, kik a m. k. zeneakadémia magánének tanfolyama III-ik osztályának elvégeztéről bizonyítványt, vagy annyi készültséget mutathatnak fel, mennyi ezen osztályokban megkivántatik, mely esetben a m. kir. zeneakadémiában magánvizsgálatot lehetnek s ennek folytán nyert bizonyívány alapján az orsz. szinésziskola I. operai osztályába fölvétethetnek. * (Irodalmi pályázat eredménye.) A Szent István-társulat négy pályajutalmat tűzött ki népies iratokra, s március 31-ig mint kitűzött határidőig száztizenöt pályamű küldetett be. Ezek közül a bírálók jutalmazásra a következő négy művet ajánlották: 1. az első jutalomra (4 db arany) „A vasárl és ünnepnapok megszentelése“, jelige: „Pihen a fáradt test, a lélek ünnepe”, a szív oltárrá lesz, templommá a kebel .“ 2. a második jutalomra (3 db arany) „Könnyű az asszonynak“, jelige: „Könnyű az asszonynak 3. a harmadik jutalomra (2 db arany) „Egy porció pálinka“, jelige: „Akarj“ ; 4. a negyedik jutalomra: „Krumpli Miska vagy a takarékosság jutalma“, jelige: „La corruption est pour l’innocence ce que la gelée est pour un rosier en fleur.“ A jeligés levélkék felbontatván, kitűnt, hogy az első jutalomra ajánlott mű szerzője : Horváth Károly okleveles kát. néptanító és jelenleg főapátsági könyvtáros segéd Pannonhalmán; a másodiknak szerzője Vékony Antal gimnáziumi tanár Máramaros-Szigeten; a harmadiké Baróthi Gaál Mózes, lakhelye ismeretlen ; a negyediké „Egy népbarát“ Szményen Tolnamegyében. A szerzők jutalomdijaikat nyugta mellett a szent István-társulat igazgatóságánál (Budapest, IV. lövész utca 13. sz.) fölvehetik. A dicséretre méltatott pályaművek közül a társulat mintegy tizet a kiadandók sorába még föl fog venni. Az ezek elfogadása iránti végleges intézkedés szeptember hóban fog közzé tétetni. Az Edelsheim-Janszki-ügy. A kormány két lapja: a „Nemzet“, s a „Lloyd“ — láthatólag egy száj besugására — vezércikket közöl ma, melyekben arról akarnak meggyőzni, hogy Tisza Kálmán nagyon jól tudja, mekkora baj van s fog is tenni illetékes helyen valamit; de hogy mit, azt a két fülnek az egy szál nem súgta meg, s így a Nemzet és Lloyd öröme a szerzendő elégtétel fölött kissé korai. Közöljük a két cikkből a következőket: A Nemzet így ír: „Aki ismeri alkotmányunkat, tudja, hogy törvénysértés ez ügyben (a Janszki- Edelsheim-ügyben) nem követtetett el. A mi a nemzetet nyugtalanítja és igen érthetőleg nyugtalanítja, az egyedül ama szellem, mely az újabb katonai változásokban minden erőszakosabb magyarázat nélkül is nyilatkozik. Ami a magyar nemzetet pártkülönbség nélkül nyugtalanítja, az egyedül az a feltevés, hogy a mérvadó katonai körökben az alkotmányellenes magatartás érdemnek tartatik, s hogy a hadsereget, mint az abszolutizmus legszebb napjaiban, ma is az alkotmányon kívül állónak tekintik. Emez önkéntelenül is kínálkozó föltevések ellen kíván a nemzet megnyugtatást. Ezt azonban népgyűlések útján elérni nem lehet. E megnyugtatásnak szükségét érzi nemcsak egy párt, hanem az egész ország és valamennyi párt között mindenesetre leginkább az, melynek az ország közvéleménye immár négy választáson át adott többséget. Erős hitünk, hogy e megnyugtatás egy vagy más alakban meg lesz található, egyszerűen amaz okból, mert nem nélkülözhető. S ha van valami, ami annak megtalálását nem mondjuk lehetetlenné teheti, de nagyon megnehezítheti, az minden olyan mozgalom, mely az ügyet oda viszi, hol orvoslás nem adható, ahelyett, hogy ama tényezőknek engedné át a tért, melyek e részben egyedül hivatottak. A „Pester Lloyd“ így ír : Tagadhatatlan, hogy az eljárás (a Janszki-Edelsheim ügyben) szerencsétlen volt, s hogy választott formája a politikai értelem legelemibb törvényeivel ellenkezésbe jött — kétszeresen is ellenkezésbe, ha nem gondoltak arra, hogy ezzel provokálják a legjogosabb érzelmeket, s százszor elmondott, tehát nyilvánvaló meggyőződéseket. Mert magának az esetnek megítélésénél körülbelül irreleváns, várjon azt a hatást, melyet tényleg előidézett, számba vették és szándékolták-e vagy sem, várjon a fölkeltett rossz hangulat erejére és terjedelmére nézve csalódásban ringathatták-e magukat vagy sem. Nincs mellékkörülmény, mely jóvá tehetné vagy enyhíthetné azt a hibát, mely már tényekben nyilatkozik előttünk s az elégtételt elkerülhetlen szükséggé teszi. E pillanatban minden irányadó körben erről valószinüleg teljesen fel vannak világositva s nem kételkedünk, hogy a mennyire sajnálják e ballépést, és oly gyorsan és gyökeresen óhajtják azt szanálni. Hogy mily mértékben fogja a jóvátevés módja az országgyűlést kielégíteni, attó függ a kabinet sorsa. Ha A népgyűlést előkészítő bizottság ma délután 6 órakor népes és zajos ülést tartott, a napirend főtárgya a szónokok kijelölése s az ezek által tartandó beszédek sorrendjének megállapítása s az a kérdés volt, vájjon a népgyűlés által elfogadott rezolució küldöttségileg átadassék-e Tisza Kálmán miniszterelnöknek, vagy pedig csak az országgyűlésnek nyújtassék be. Posonyi Géza elnök röviden előterjesztette a mostanig történteket, köszönetét fejezte ki a sajtónak a hathatós támogatásért. A mi a szónokok kijelölését illeti, a bizottság eljárt e tisztében s a következőkben állapodott meg. A népgyűlést a megválasztandó elnök nyitja meg a tárgyat felölelő beszédben. Következik a rezolució előterjesztése Kaas Ivor dr. által. Ezután Eötvös Károly s végül Herman Ottó tart beszédet. Azt az eszmét, hogy egyszerre a lövőháznak 3 különböző pontján tartassák beszéd, a bizottság elejtette, leginkább amaz okból, mert a rendet így nem lehetne kellőleg fentartani. A másik nagy kérdés : mi történjék a meghozott rezolucióval ? Régebben felmerült az az eszme, hogy rögtön közöltessék a kormányelnökkel, de utóbb a többség azt kívánta, hogy a miniszterelnök mellőzésével egyenesen az országgyűléshez