Budapesti Hírlap, 1886. augusztus (6. évfolyam, 211-241. szám)

1886-08-01 / 211. szám

1886. augusztus I. BUDAPESTI HXB3LAP. (211 sz.) tizenegy képe a legélesebb ellentétekből van össze­szőve. Túlontúl jó emberek viaskodnak benne na­gyon rossz emberekkel. Kell-e mondani, hogy a kommunista iró darabjában a jó emberek, sze­gények s a rosszak, legalább­­is bankárok. No, de a végén mégis csak a jó győz. A gyilkos bankár elveszi méltó büntetését s a jók, a nemes Jean megérdemlett jutalmát. A­mi ezt a ju­talmat illeti, a szerep személyesítője Szathmáry meg is érdemli. Régi dolog, hogy a legnagyobb ma­gyar mama-színésznő fia egyike a legkitűnőbb jel­­lemszínészeknek, de hogy a szerepét is olyan jól tudja, mint azt ma tudta — az egészen új dolog. Sokszorosan rá­szolgált tehát a nyílt jelenetbeli tapsokra. Szathm­áry­nak méltó partnerje volt Kiérné; olyan természetes volt mindig, sőt disz­krét is. A szentimentális fiatalokat Fodor Fru­zsina és Szirmai személyesítették. A tehetséges leány s az ambiciózus férfi mindent megtett a mi hatalmában volt. Egyes jelenetek sikerültek is ne­kik. Horváth és Sik Gizella nem nekik való szerepekkel küzködtek. A darabnak meg lesz a maga vasárnapi hálás közönsége. * (A nemzeti színház Békés-Csabán.) A békés­csabai színkör augusztus hó 3., 4. és 5-én szép estéket fog látni. Zöldi Márton, nemzeti színházi másodtitkár kezdeményezésére a nemzeti színház tagjai lerándulnak Békés-Csabára s az ottani színkörben három este előadást rendeznek. A lerándulók között Lendvayné, Palotay Piroska, Alszegi Irma és K­a­c­z­é­r Nina továbbá Újházi, Latabár, Szacsvay, Mihályi­, Ga­­bányi, Benedek, Horváth Zoltán és Pintér vannak és valószínű, hogy elsőrangú művésznőink közül is többen fognak csatlakozni a társasághoz. * (Budavár bevételének) 200-ik évforduló­ját a népszínház is megünnepeli. Előadásra kerül Rákosi Jenőnek egy népszínműve, mely tárgyát abból a korból veszi. Rákosi a napokban fejezte be darabját s Galló a népszínház főgépésze hozzá uta­zott, Hont megyébe, hogy a kiállítást együtt megbe­széljék. (Az operaház és nemzeti színház Pozsony­ban.) A pozsonyi új magyar színházat tudvalevőleg augusztus hó 20-án nyitják meg nagy ünnepiesség­­gel. Ez alkalomból Pozsony város tanácsának kérel­mére Keglevich István gróf a magy. kir. ope­raház és a nemzeti színház intendánsa készséggel ígérte meg, hogy a két műintézet elsőrangú tagjai­val 10 megnyitó előadást rendez. Újabban kétségek merültek fel aziránt, hogy vájjon megtarthatók lesz­nek e az előadások, miután a díszletek, kellékek és a nagy személyzet szállítása roppant nagy költség­gel és fáradsággal jár. Maga az intendáns is kije­lentette, hogy ha két operát fog előadatni, ahhoz várt. Tele volt ölfával. Csak szélről látszott ki egy vékony gerenda. Civilek mozgolódtak kö­rülte. Kaál Samu nézte, nézte. Mennyi komédia! gondolta magában. De azért fázott. Bátorította magát. Talán éhes, evett s szivarozott. Még félig se szívta ki a verginiait — azt is a gazdája küldte — elvették a szájából. Több volt mint a fele, és jó kis szivar! Sajnálta, feltette a polcra. Megimádkoztatták, kivitték. Már akkor ott állott az udvaron a szá­zada. Valamennyien ünnepi ruhában, cakonpakk. Intett nekik a fejével, sandalított rájuk a sze­mével. Biztatni akarta őket, szeretett volna szólni: fiuk ne féljetek!“ Neki borzongott egy kissé a teste, de nem félt. Félni! Hiszen ott volt százada előtt gazdája, a hatalmas, az erős, a mindenható tiszt. Aranyrojtos ruhájában, mellén a ragyogó rend­jellel — kis isten! Kaál Samu nézte, nem tudta levenni róla a szemeit. Bizalmat, bátorságot, biztosságot szerzett magának e sárga arcból, a hegyesre kifent ba­juszból. Büszkén, majdnem gőgösen ment előre az akasztófa felé. Arccal a bajtársak felé fordították. A had­bíró őrnagy mormogott valamit, Kaál Samu nem hallotta, nem is volt rá kiváncsi. A gazdájára nézett. Az sárgán mint egy halott, de kidülledt mellel mint egy igazi huszár tekintett rá vissza : — Csak okosan . . . nem félni . . .! ... A hóhér legények megragadták. Kaál Samu elordította magá­t: —• Hadnagy úr, ne hagyjon . . .! Többet nem szólhatott. Tréfa volt. Véget ért. A tiszt imára ve­zényelt. .. legalább 150 működő személyt­ kell szállítania Po­zsonyba, hogy az előadás megfelelhessen a kir. operaház művészi nívójának. Pedig eredetileg úgy volt tervezve, hogy az operaház és a nemzeti színház 5—5 előadást fognak rendezni. Ez azonban ma már teljesen lehetetlen, mert az 5 előadás Po­zsonyban majdnem kétszer annyiba kerülne, mint Budapesten, újabban tehát az határoztatott, hogy a nemzeti színház 8, az operaház két előadást fog rendezni, az intendáns augusztus hó 15-ére hívta össze a nemzeti színház és az operaház tagjait s ekkor fognak végérvényesen határozni a törté­­nendők fölött. A nemzeti színház tagjai, — mint értesülünk, — már bele is egyeztek a kirándulásba; máskép áll azonban ez az operaház elsőrangú mű­­vésztagjaival, kik közül többnek szabadsága augusz­tus végéig tart s nincs remény, hogy hamarabb vissza fognak térni. Egy főakadály az is, hogy az operaház első megnyitó estéje augusztus hó 18-ára, a király születésnapjára van tervezve. Valószínű azonban, hogy a megnyitó előadásokat szeptember elejére halasztják. * (Népszínházi hírek.) A népszínház jövő heti műsora. Holnap, vasárnap „A rongyszed­ő“, hétfőn Pálmai Ilka első föl­lépésével két havi szabadsága után „A kertész- l­e­á­n­y“, kedden „A rongyszed­ő“, szerdán „Nap és hol­d“, csütörtökön „A r­o­n­g­y­­s­z­e­d­ő“, pénteken „ A cigánybár­ó“, szomba­ton „A rongyszed­ő“, vasárnap „V­a­d g­a- l­a­m­b.“— A budai színkörben holnap ismét­lik „A­z ö­r­d­ö­g a f­ö­l­d­ö­n“ című operettet. — Király fogás. Csiky és Konti eredeti operetteje a népszínház igazgatója által előadásra elfogadtatott. A főszerep B­l­a­h­a L. asszonynak van szánva. — Karénekesek é­s k­a­r­éne­ke­s­n­ő­k, kik a népszínházhoz szerződni kívánnak, jelentkezzenek a népszínház zongoratermében hét­főn d. u. 3 órakor. * (Bercsényi Béla), a nemzeti színház tagja egy új társadalmi drámát fejezett be, „Az alispán úr“ címmel és 4 felvonásban. * (Nagy Vince színtársulata) e hó 29-kén reggel Szatmárra megérkezett, s első előadásul „Gasparone“ van kitűzve. A társulat magánénekesei, u. m. Halmainé, Örsei Flóra, Hadas, Valentin és Molnár aug. 1-én a püspöki székesegyházban egy mise részletet fognak énekelni. Reméljük — írja levelezőnk — hogy Nagy Vince, az itt tartandó 12 előadás tartalma alatt kellő pártfogásban fog ré­szesülni. * (Az orsz. színésziskolában) a beiratkozá­sok ez évi szeptember hó 9-én, csütörtökön d. u. 3 órakor kezdődnek, s három napon át, minden dél­után 3—5-ig, bezárólag szeptember 11-én fejeztet­nek be. A jelentkező növendékek felvételi vizsgálata szeptember 13-án, hétfőn, d. u. 3 órakor tartozik, ugyancsak az iskola helyiségében, Kerepesi-út. nemzeti színház bérháza ül­­em. A fel­vé­t­e­l­i kellékek: színpadias, csinos alak, tiszta kiejtésű csengő hang, s kifejlett testi alkotás mellett, (melyről a fölv. vizsgálaton jelenlevő orvos ad véleményt) legalább 18 éves kor a férfiak­nál, s betöltött 15 év a leány­oknál, mi hiteles okirattal bizonyítandó. Szükséges továbbá annyi műveltség és iskolai képzettségről szóló b­i­­zonyítván­y, mennyit a megjelölt korban min­den műveit ifjútól megvárhatni. Azok, kik nem szüleik vagy gyámjaik kíséretében jönnek, a szülők vagy gyá­mok írásbeli beleegyezését tartoznak ma­gukkal hozni, a jelentkező növendékek csak törvé­nyes családi nevükön írathatják be magu­kat. Arra pedig előre is figyelmeztet az igazgatóság mindenkit, hogy a beiratási és fölvételi díj 6 irt, a beiratásnál azonnal lefizetendő fölvétel esetén pedig az évi 30 frtnyi tandíj első részlete 10 frt, melynek fizetése alól első éves n­ö­v­e­n­­dé­k f­öl nem mentetik. Végül szűk égés megjegyeznünk, hogy az operai szakra csak oly jelentkezőket vesznek föl, kik a m. k. zeneaka­démia magánének tanfolyama III-ik osztályának e­l­­végeztéről bizonyítványt, vagy annyi készült­séget mutathatnak fel, mennyi ezen osztályokban meg­­kivántatik, mely esetben a m. kir. zeneakadémiában magánvizsgálatot lehetnek s ennek folytán nyert bi­zonyí­vány alapján az orsz. szinésziskola I. operai osztályába fölvétethetnek. * (Irodalmi pályázat eredménye.) A Szent­ István-társulat négy pályajutalmat tűzött ki n­é­p­ies iratokra, s március 31-ig mint kitűzött határ­időig száztizenöt pályamű küldetett be. Ezek közül a bírálók jutalmazásra a következő négy mű­vet ajánlották: 1. az első jutalomra (4 db arany) „A vasárl é­s ünnepnapok megszen­telés­e“, jelige: „Pihen a fáradt test, a lélek ün­nepe”, a szív oltárrá lesz, templommá a kebel .“ 2. a második jutalomra (3 db arany) „K­ö­n­n­y­ű­ a­z asszony­na­k“, jelige: „Könnyű az asszonynak 3. a harmadik jutalomra (2 db arany) „E­g­y po­r­­ció pálink­a“, jelige: „Akarj“ ; 4. a negyedik jutalomra: „K­ru­mpli Miska vagy a ta­karékosság jutal­ma“, jelige: „La corruption est pour­ l’innocence ce que la gelée est pour un rosier en fleur.“ A jeligés levélkék felbontatván, kitűnt, hogy az első jutalomra ajánlott m­ű­ szerzője : Horváth Károly okleveles kát. néptanító és jelenleg főapát­sági könyvtáros segéd Pannonhalmán; a másodiknak szerzője V­ékony Antal gimnáziumi tanár Máramaro­s-S­zigeten; a harmadiké Baróthi Gaál Mózes, lakhelye ismeretlen ; a negyediké „Egy népbarát“ Szményen Tolna­­megyében. A szerzők jutalomdijaikat nyugta mellett a szent István-társulat igazgatóságánál (Budapest, IV. lövész­ utca 13. sz.) fölvehetik. A di­cséretre méltatott pály­aművek közül a társulat mintegy tizet a kiadandók sorába még föl fog venni. Az ezek elfogadása iránti végleges intéz­kedés szeptember hóban fog közzé té­tetni.­ ­ Az Edelsheim-Janszki-ügy. A kormány két lapja: a „Nemzet“, s a „Lloyd“ — láthatólag egy száj besugására — vezércikket közöl ma, melyekben arról akarnak meggyőzni, hogy Tisza Kálmán nagyon jól tudja, mekkora baj van s fog is tenni illetékes helyen valamit; de hogy mit, azt a két fülnek az egy szál nem súgta meg, s így a Nemzet és Lloyd öröme a szerzendő elégtétel fölött kissé korai. Közöljük a két cikkből a következőket: A Nemzet így ír: „A­ki ismeri alkotmányun­kat, tudja, hogy törvénysértés ez ügyben (a Janszki- Edelsheim-ügyben) nem követtetett el. A mi a nem­zetet nyugtalanítja és igen érthetőleg nyugtalanítja, az egyedül ama szellem, mely az újabb katonai vál­tozásokban minden erőszakosabb magyarázat nélkül is nyilatkozik. A­mi a magyar nemzetet pártkülönb­­ség nélkül nyugtalanítja, az egyedül az a feltevés, hogy a mérvadó katonai körökben az alkot­mányellenes magatartás érdemnek tartatik, s hogy a hadsereget, mint az abszolutiz­mus legszebb napjaiban, ma is az alkotmányon kí­vül állónak tekintik. Emez önkéntelenül is kínálkozó föltevések el­­len kíván a nemzet megnyugtatást. Ezt azonban nép­­gyűlések útján elérni nem lehet. E megnyugta­tásnak szükségét érzi nemcsak egy párt, hanem az egész ország és valamennyi párt között mindenesetre leginkább az, melynek az ország közvéleménye immár négy választáson át adott többséget. Erős hitünk, hogy e megnyugta­­tás egy vagy más alakban meg lesz található, egyszerűen amaz okból, mert nem nélkülözhető. S ha van valami, a­mi annak megta­lálását nem mondjuk lehetetlenné teheti, de nagy­on megnehezítheti, az minden olyan mozgalom, mely az ügyet oda viszi, hol orvoslás nem adható, a­helyett, hogy ama tényezőknek engedné át a tért, melyek e részben egyedül hivatottak. A „Pester Lloyd“ így ír : Tagadhatatlan, hogy az eljárás (a Janszki-Edelsheim ügyben) szerencsét­len volt, s hogy választott formája a politikai érte­lem legelemibb törvényeivel ellenkezésbe jött — kétszeresen is ellenkezésbe, ha nem gondoltak arra, hogy ezzel provokálják a legjogosabb érzelmeket, s százszor elmondott, tehát nyilvánvaló meggyőződé­seket. Mert magának az esetnek megítélésénél kö­­rü­lbelül irreleváns, várjon azt a hatást, melyet tény­leg előidézett, számba vették és szándékolták-e vagy sem, várjon a fölkeltett rossz hangulat erejére és terjedelmére nézve csalódásban ringathatták-e magu­kat vagy sem. Nincs mellékkörülmény, mely jóvá tehetné vagy enyhíthetné azt a hibát, mely már tényekben nyilatkozik előttünk s az elégtételt el­ke­rül­h­etlen szükséggé teszi. E pilla­natban minden irányadó körben erről valószinüleg teljesen fel vannak világositva s nem kételkedünk, hogy a mennyire sajnálják e ballépést, és oly gyorsan és gyökeresen óhajtják azt szanálni. Hogy mily mértékben fogja a jóvátevés módja az országgyűlést kielégíteni, attó függ a kabinet sorsa. Ha A népgyűlést előkészítő bizottság ma dél­után 6 órakor népes és zajos ülést tartott, a napi­rend főtárgya a szónokok kijelölése s az ezek által tartandó beszédek sorrendjének megállapítása s az a kérdés volt, vájjon a népgyűlés által elfogadott re­­zolució küldöttségileg átadassék-e Tisza Kálmán miniszterelnöknek, vagy pedig csak az országgyű­lésnek nyújtassék be. P­o­s­o­n­y­i Géza elnök röviden előterjesztette a mostanig történteket, köszönetét fejezte ki a saj­tónak a hathatós támogatásért. A mi a szónokok kijelölését illeti, a bizottság eljárt e tisztében s a következőkben állapodott meg. A népgyűlést a meg­választandó elnök nyitja meg a tárgyat felölelő be­szédben. Következik a rezolució előterjesztése K­a­a­s Ivor dr. által. Ezután Eötvös Károly s végül Herman Ottó tart beszédet. Azt az esz­mét, hogy egyszerre a lövőháznak 3 különböző pont­ján tartassák beszéd, a bizottság elejtette, leginkább amaz okból, mert a rendet így nem lehetne kellőleg fentartani. A másik nagy kérdés : mi történjék a meghozott rezolucióval ? Régebben felmerült az az eszme, hogy rögtön közöltessék a kormányelnökkel, de utóbb a többség azt kívánta, hogy a miniszter­elnök mellőzésével egyenesen az országgyűléshez

Next