Budapesti Hírlap, 1886. augusztus (6. évfolyam, 211-241. szám)

1886-08-01 / 211. szám

4 BUDAPESTI HÍRLAP. (211. sz.) 1886. augusztus 1. B­ujtassék be s erre Irányi Dániel kéretnék föl. (Zajos éljenzés.) Eötvös Károly személyét illető dologban szólal föl. A bizottság — úgy mond — az ő nevét is fölvette a szónokok közé, s a bizottságnak ez a bizalma eloszlatta aggodalmait, mert voltak aggo­dalmai. A szónoklat itt nem dicsőség, hanem ne­héz hazafi kötelesség, a mely alól nem vonja ki magát. Hanem azt mindenki tudja, hogy egy or­szággyűlési párt előtt az ő neve nem kedves s en­nek révén nem népszerű. A nép hangulata irán­t tiszteletlenséget tanusitana, ha ezt nem tudná. S­ ezért nem engedheti meg, hogy az ügy szentsége csorbát szenvedjen az által, ha az ő felszólalására a népgyűlésen bármily csekély ellenkező hang me­rülne föl. Okul, ürügyül vagy alkalmid szolgálni arra, hogy az ügy veszélyeztetve legyen, semmi áron sem akar. Formulázza a kérdést:­­ha egyetlen egy tagja van az értekezletnek, a­ki vele együtt aggodalmat táplál, ő kész visszalépni. Rácz Géza dr. fölszólal őszinte meggyőző­désből s szent hite az, hogy a szónoknak birnia kell a többség bizalmával. Ezzel Eötvös nem b­i­r. Kérdi várjon Görgey vállalkoznék-e szónokla­tot tartani ? (Nagy zaj. Eláll! Eláll!) Eötvös Károly válaszol Rácz Gézának. Ha, úgymond, a fölszólalás visszhangra talált volna az értekezlet körében, készségesen visszalépne , de így elvárja Rácz Gézától, hogy el fogja ismerni a többség jogát, ő a többség előtt meghajlik akkor, mikor csak kötelességről van szó. A jutalmat átengedi másnak, akár Rácz Gézának is. A­mi pedig a Görgey-féle vonatkozást illeti, arra nem szól egy szót sem. Szóltak még a tárgyhoz többen s aztán hatá­rozatként kimondotta az elnök, hogy szónokok lesz­nek , az elnökön kívül, Kaas Ivor dr., Eötvös Károly és Herman Ottó.* Bécs, jul. 31. (Saját tudósítónk távirat­a.) A „P. Lloyd“ és ,.Nemzet“ mai cikkei az Edelsheim-ügyről itt különös hatást tettek és különböző magyarázatokra adnak alkal­mat. A „W. Alig. Ztg.“ el van ragad­tatva s bámulja Tisza okos taktikáját, m­ely­­lyel a helyzetet megfosztja keserűségétől, a nél­kül, hogy ezzel Magyarország elvi álláspontját föladná. Más lapoknak imponál a „Nemzet“ pa­nasza a hadsereg alkotmányellenes magatartása miatt s ebben annak jelét látják, hogy Tisza komoly elégtételt fog követelni. Komoly körökben azonban, hol az egész Edelsheim-ügy lefolyását nagyon jól ismerik, a magyar félhivatalosok nyilatkozatait egészen máskép ítélik meg. Sem a magyar elvi álláspont megvédését, sem az ebben rejlő fenyegetést nem veszik komolyan már csak azért sem, mert mind a kettő késő. (!) Egy magasrangú katonatiszt nevetve mondta nekem: „Falun időzve nem szoktak diadalokat aratni. Vagy Gesztre megy az ember pár hétre, hogy ott a háborúra és diadalra készülődjék, — bár a dia­dal helyett vereség vár, vagy Gesztre megy az ember se háborút, se diadalt nem kívánva, é­s ez alkalmasint így van Tisza úrnál.“ Valóban az említett komolyan ítélő körök is azt hiszik, hogy a magyar félhivatalos lapok ma csak azért hangoztatják az elégtételt, hogy az ellenzék holnapi népgyűlésen nyilvánulandó hangokat túlkiáltsák. A Tisza bölcs taktikája tehát ez illetékes itélők szemében a legközönsé­gesebb, legkopottabb manőver, a­melyet az új­donsült képviselőjelöltek is használnak, mi­kor bizalmat akarnak maguk számára sze­rezni. Ez a manőver: arany hegyeket ígérni és mikor ígérné az ember, titkon remélni, hogy a hallgatóság az ígéretet majd megint szé­pen elfeledi.­­ Legjobb bizonyíték erre az Edelsheim báró bécsi útja, közvetlen az első Janszki-tüntetések után. Edelsheim ekkor a legilletékesebb helyen egyenesen kijelenté, hogy ma­gánbeszélgetés között ő mondta Tisza előtt helytelennek és ta­­pintatlannak a Jans­z­ki eljárását. E kijelentésének azonban olyan hatása volt, hogy mikor Edelsheim Bécsből elutazott, egyik benső barátja szó szerint ezt felelte a kérdezősködésre: „Ez az affaire áldoza­tot követel és most a kiegyezés előtt, mikor Tiszára szükség van, Edelsheim-Gyulay fog menni. Tisza és Edelsheim már egy hónap előtt tudták, hogy a nyugalomba lépés kikerülhetet­len. A­mit Tisza akkor nem tett meg a magyar elv megvédésére, azt bizonyosan most sem fogja megtenni. Ischb­en alkalmasint referálni fog az ország hangulatáról, de csak refe­rálni fog, követelni nem. Ischli útjának egészen más célja van. Kál­­noky gróftól a külügyi politikáról fog magának értesülést szerezni. Tisza úrral, a­mennyire azt szükségesnek tartják, majd közlik, mit végzett K­á­l­n­o­k­y Bismmarckkal és instruálják a Károly Lajos főherceg utazásának céljáról a végből, hogy a talán rendkívül megvál­tozott külügyi politikát majd a magyar parlamentben védelmezhesse.­­ ’ Bécs, júl. 31. (Saját tudósítónk t­á­v­i­r­a­t­a.) Hir szerint több uralkodóház­beli herceg azt tanácsolta a királynak, hogy A­a­n­s­z­k­i­t helyezze vissza Buda­pestre, a király azonban visszautasította az indítványt, s Janszkit Csehországba Jozefstadtba helyezte át. A kolera. A kolera átcsapott horvát te­rületre, s ott terjed. Ez a mai jelentés, Grbnikből érkezett táviratok szerint az oda tartozó Podkilova helységben három, Jelenye és Szukuti fa­lukban egy-egy ember betegedett meg kolerában, a­kik közül három már meghalt. A ragály tovább ter­jedése érdekében megtétettek az intézkedések. A kormány megújította kérését a közös hadügyminisz­ternél és honvédelmi miniszternél, hogy a hadgya­korlatok szüntettessenek be. * A főv. tiszti főorvosi hivatal napi jelen­tése szerint Budapesten a mai nap folyamán, napi halálozás 32. Halálokok : agy- és idegbajok 3, tüdő­­bajok 5, gyomorbajok 10, hagymáz 1, himlő 3, ka­nyaró 1, egyéb kórok 9.* — Távirati tudósítások. — Fiume, julius 31. Az Utolsó 24 órában Fiumé­ban 3 kolera betegedési és 1 haláleset fordult elő. Trieszt, jul. 31. Tegnap déltől ma délig itt 5 ember betegedett és 1 halt meg kolerában. A borst­­rizmanjei vonalrészen (herpeljei vasút) a munkálato­kat egészségügyi szempontból további intézkedésig megszüntették és a klucsi alagútban is megszorítot­ták, a­mennyire ezt a műszaki biztossági szempon­tok megengedik. Fianonában, a mitterburgi kerü­letben (Isztria), 7 ember betegedett és 2 halt meg kolerában. Tr­eszt, jul. 31 Lccergában, a capo d’istriai kerületben, újabban ismét 6 koleraeset fordult elő. A helytartóság két járványorvost hívott meg Fiano­­nába és Locergába. Lisszabon, jul. 29. A kormány 26-án rendeletet adott ki, melynek értelmében vala­mennyi osztrák és magyar kikötő, melyek eddig csak gyanúsaknak valónak tekintendők, most már koleravészeseknek jelentetnek ki. TÁVIRATOK: Liszt Ferenc, Bayreuth, jul. 31. (A „Bp. H.“ ere­deti távirata.) Délelőtt 10 órakor.Liszt Ferenc állapota fölöttébb aggasztó. Tegnap este s az éjszaka is hallucinációi voltak a betegnek s ma egész délelőtt eszméletlenül feküdt. Bayreuth, jul. 31. (Saját tudósitányi távirata.) Este 8 óra 40 perc. Liszt Ferenc állapota nagyon aggasztó, de reménye még mindig van felgyógyulásához. A király öcscse Oroszországban. Pétervár, jul. 29. Károly Lajos főherceg és neje ma délután 5 óra 35 perckor Peterkofba érkeztek. A gasteini találkozó: Gastein, jul. 31. (Saját tudósí­tónk távirata.) Kálnoky az uralkodót ide kiséri a találkozóra. A királyné esti 7 órakor érkezett ide s rögtön Vilmos császárhoz hajta­tott. A rögtönös látogatás annyira meglepte az agg császárt, hogy még ruhát se cserélhetett, s a királynét a dolgozó szobájában volt kénytelen fogadni. A látogatás 20 percig tartott. Tisza útja. Bécs, jul. 31. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) A Tiszához közel álló lapok még most is leplezgetik a miniszterelnök isdili utjának valódi céljait s csillapítani iparkodnak a magyar közvéleményt. Annyi bizonyos, hogy nagy dolgok készülnek Kissingenben, Iseid­ben, Peterhofban és Gasteinban. Bismarck utazása. Kiasligen, jul. 31. Bismarck bg. német birodalmi kancellár és neje ma délben Münchenbe utaztat ki Bornin, jul. 31. (A „Bp. H.“ eredeti táv­irata.) Bismarck herceg már holnap odahagyja Kissingent, hogy Münchenen át Gasteinon utazzék. A kancellár jelen lesz a császárok találkozásán. München, jul. 31. (Saját tudósí­tónk távirata.) Egy órai késéssel, 9 óra után érkezett meg Bismarck a legszigorúbb inkognitóban. A herceg nagyon jól nézett ki. A közönség nagy tömegekben csoportosult körü­lötte, s éljenezve fogadta. A herceg szívesen köszöntötte őket, s kalapjával integetett. Azután kocsiba ült, s a követséghez hajtatott. Holnap 2 órakor díszebéd lesz a régenshercegnél. Az uj angol kormány, London, jul. 31. Gladstone tegnap d­r. kihallgatáson volt a királynőnél Osborneban, mely alkalommal átnyújtotta az állampecsétet. A királynő négy uj pairt nevezett ki. A kinevezettek közt vannak Sir Thomas Brassey és Bass Ar­thur is. Orosz-német barátság, Moszkva, júl. 31. A „Moskowskija Wjedo­­mosti“ az orosz-német barátságról és a­nnak követ­kezményeiről ír és azt mondja, hogy kívánatos volna, ha Oroszország teljesen független, de mégis barátságos viszonyban állana Németországhoz. De Oroszországnak a többi államokhoz is, Franciaor­szágot is beleértve, hasonló viszonyban kellene ál­lati. A „Mosk. Wjedomosti“ egyébként nem tartja valószínűnek, hogy Németország valamikor okot kí­vánna keresni az Oroszországgal való összeveszésre. De ha Angolország, a­mi lehetséges, velünk a Ke­let valamely­ közeli vagy távolabbi pontján összeüt­köznék, akkor a mostani Franciaország, mely csak­nem oly antagonizmusban áll Angolországgal, mint Németországgal, valószínűleg nem maradna tétlen néző, a­mi miatt nekünk nem volna okunk pa­naszkodni. Bevonulás Szalonikiba, Bécs, jul. 31. (A „Bp. H.“ eredeti távirat­a.) A külföldi diplomáciai kar mo­solyog azon az erős tiltakozáson, melylyel a bécsi lapok egy része a manchesteri újság taná­csát fogadta, mert tudják, hogy Ausztria-Magyar­­ország katonái előbb-utóbb bevonulnak Szalo­­nikibe. A diplomaták nem hajlandók elhinni, hogy a bevonulás szándékának tagadása azt je­lentené, mintha már végkép lemondtak volna a Sz­alonikiba való bevonulás tervéről. Ausztria- Magyarország alkura fog lépni Oroszországgal, Szalonikiért cserében megengedi neki, hogy Bulgáriát ideiglenesen megszállja. Orosz készülődések, Varsó, július 30. (A ,,B. H.“ eredeti távirata.) Több külföldi lap háborús előjelt látott abban az intézkedésben, melynél fogva egyes kormányzóság­ban a szabadságolt és tartalékos katonáknak meg­hagyták, hogy tartózkodási helyüket, bejelentés nélkül még 24 órára se hagyják el. Ez a magyarázat helytelen, mivel ennek az intézkedésnek tisztán köz­­igazgatási jellege van, s csak a küszöbön álló had­gyakorlatok alkalmából szükségessé vált csapatössz­­pontosítás czéljából történt. Hasonló intézkedés tör­tént a tavaszszal a prdolieni és volhyniai kormány­zóságban, anélkül, hogy azt félremagyarázták volna. Spanyol kormányválság, Madrid, júl. 31. Az „Imparcial“ írja: A teg­napi minisztertanács kezdete óta válság tört ki. Camacho pénzügyminiszter nem ment a minisz­tertanácsba, hanem levélben tudatta, hogy beteg és azt a megjegyzést fűzte hozzá, hogy minisztertár­sai az ő távollétében jobban fognak tudni tanács­kozni. Camacho a minisztériumi palotából eltá­vozott és lakására ment. — Sagasta kormány­­elnök gyöngélkedett és éjféltájban orvost hivatott. Madrid, jul. 31. A Camacho pénzügymi­niszter lemondásáról szóló hír megerősítést nyer. Francia-német viszonyok. Fái is, jul. 31. (A „Bp. H.“ eredeti táv­irata.) Kellemetlen meglepetést okozott itt a ber­lini „National Zeitung“ cikke, mely azt erősítgeti, hogy a Boulanger-féle hadsereg-reform­javaslat végrehajtása fenyegetés lesz Németország ellen. A „Radical“ megjegyzi, hogy nem vesz­­szük zokon szomszédaink haragját, mert az csak erőnk mellett bizonyít. Az ,,E v é n e m e n tu azt írja, hogy Németországnak nincs joga beavatkozni Franciaország belső ügyeibe. A „National

Next