Budapesti Hírlap, 1886. augusztus (6. évfolyam, 211-241. szám)
1886-08-01 / 211. szám
4 BUDAPESTI HÍRLAP. (211. sz.) 1886. augusztus 1. Bujtassék be s erre Irányi Dániel kéretnék föl. (Zajos éljenzés.) Eötvös Károly személyét illető dologban szólal föl. A bizottság — úgy mond — az ő nevét is fölvette a szónokok közé, s a bizottságnak ez a bizalma eloszlatta aggodalmait, mert voltak aggodalmai. A szónoklat itt nem dicsőség, hanem nehéz hazafi kötelesség, a mely alól nem vonja ki magát. Hanem azt mindenki tudja, hogy egy országgyűlési párt előtt az ő neve nem kedves s ennek révén nem népszerű. A nép hangulata iránt tiszteletlenséget tanusitana, ha ezt nem tudná. S ezért nem engedheti meg, hogy az ügy szentsége csorbát szenvedjen az által, ha az ő felszólalására a népgyűlésen bármily csekély ellenkező hang merülne föl. Okul, ürügyül vagy alkalmid szolgálni arra, hogy az ügy veszélyeztetve legyen, semmi áron sem akar. Formulázza a kérdést:ha egyetlen egy tagja van az értekezletnek, aki vele együtt aggodalmat táplál, ő kész visszalépni. Rácz Géza dr. fölszólal őszinte meggyőződésből s szent hite az, hogy a szónoknak birnia kell a többség bizalmával. Ezzel Eötvös nem bir. Kérdi várjon Görgey vállalkoznék-e szónoklatot tartani ? (Nagy zaj. Eláll! Eláll!) Eötvös Károly válaszol Rácz Gézának. Ha, úgymond, a fölszólalás visszhangra talált volna az értekezlet körében, készségesen visszalépne , de így elvárja Rácz Gézától, hogy el fogja ismerni a többség jogát, ő a többség előtt meghajlik akkor, mikor csak kötelességről van szó. A jutalmat átengedi másnak, akár Rácz Gézának is. Ami pedig a Görgey-féle vonatkozást illeti, arra nem szól egy szót sem. Szóltak még a tárgyhoz többen s aztán határozatként kimondotta az elnök, hogy szónokok lesznek , az elnökön kívül, Kaas Ivor dr., Eötvös Károly és Herman Ottó.* Bécs, jul. 31. (Saját tudósítónk távirata.) A „P. Lloyd“ és ,.Nemzet“ mai cikkei az Edelsheim-ügyről itt különös hatást tettek és különböző magyarázatokra adnak alkalmat. A „W. Alig. Ztg.“ el van ragadtatva s bámulja Tisza okos taktikáját, melylyel a helyzetet megfosztja keserűségétől, a nélkül, hogy ezzel Magyarország elvi álláspontját föladná. Más lapoknak imponál a „Nemzet“ panasza a hadsereg alkotmányellenes magatartása miatt s ebben annak jelét látják, hogy Tisza komoly elégtételt fog követelni. Komoly körökben azonban, hol az egész Edelsheim-ügy lefolyását nagyon jól ismerik, a magyar félhivatalosok nyilatkozatait egészen máskép ítélik meg. Sem a magyar elvi álláspont megvédését, sem az ebben rejlő fenyegetést nem veszik komolyan már csak azért sem, mert mind a kettő késő. (!) Egy magasrangú katonatiszt nevetve mondta nekem: „Falun időzve nem szoktak diadalokat aratni. Vagy Gesztre megy az ember pár hétre, hogy ott a háborúra és diadalra készülődjék, — bár a diadal helyett vereség vár, vagy Gesztre megy az ember se háborút, se diadalt nem kívánva, és ez alkalmasint így van Tisza úrnál.“ Valóban az említett komolyan ítélő körök is azt hiszik, hogy a magyar félhivatalos lapok ma csak azért hangoztatják az elégtételt, hogy az ellenzék holnapi népgyűlésen nyilvánulandó hangokat túlkiáltsák. A Tisza bölcs taktikája tehát ez illetékes itélők szemében a legközönségesebb, legkopottabb manőver, amelyet az újdonsült képviselőjelöltek is használnak, mikor bizalmat akarnak maguk számára szerezni. Ez a manőver: arany hegyeket ígérni és mikor ígérné az ember, titkon remélni, hogy a hallgatóság az ígéretet majd megint szépen elfeledi. Legjobb bizonyíték erre az Edelsheim báró bécsi útja, közvetlen az első Janszki-tüntetések után. Edelsheim ekkor a legilletékesebb helyen egyenesen kijelenté, hogy magánbeszélgetés között ő mondta Tisza előtt helytelennek és tapintatlannak a Janszki eljárását. E kijelentésének azonban olyan hatása volt, hogy mikor Edelsheim Bécsből elutazott, egyik benső barátja szó szerint ezt felelte a kérdezősködésre: „Ez az affaire áldozatot követel és most a kiegyezés előtt, mikor Tiszára szükség van, Edelsheim-Gyulay fog menni. Tisza és Edelsheim már egy hónap előtt tudták, hogy a nyugalomba lépés kikerülhetetlen. Amit Tisza akkor nem tett meg a magyar elv megvédésére, azt bizonyosan most sem fogja megtenni. Ischben alkalmasint referálni fog az ország hangulatáról, de csak referálni fog, követelni nem. Ischli útjának egészen más célja van. Kálnoky gróftól a külügyi politikáról fog magának értesülést szerezni. Tisza úrral, amennyire azt szükségesnek tartják, majd közlik, mit végzett Kálnoky Bismmarckkal és instruálják a Károly Lajos főherceg utazásának céljáról a végből, hogy a talán rendkívül megváltozott külügyi politikát majd a magyar parlamentben védelmezhesse. ’ Bécs, júl. 31. (Saját tudósítónk távirata.) Hir szerint több uralkodóházbeli herceg azt tanácsolta a királynak, hogy Aanszkit helyezze vissza Budapestre, a király azonban visszautasította az indítványt, s Janszkit Csehországba Jozefstadtba helyezte át. A kolera. A kolera átcsapott horvát területre, s ott terjed. Ez a mai jelentés, Grbnikből érkezett táviratok szerint az oda tartozó Podkilova helységben három, Jelenye és Szukuti falukban egy-egy ember betegedett meg kolerában, akik közül három már meghalt. A ragály tovább terjedése érdekében megtétettek az intézkedések. A kormány megújította kérését a közös hadügyminiszternél és honvédelmi miniszternél, hogy a hadgyakorlatok szüntettessenek be. * A főv. tiszti főorvosi hivatal napi jelentése szerint Budapesten a mai nap folyamán, napi halálozás 32. Halálokok : agy- és idegbajok 3, tüdőbajok 5, gyomorbajok 10, hagymáz 1, himlő 3, kanyaró 1, egyéb kórok 9.* — Távirati tudósítások. — Fiume, julius 31. Az Utolsó 24 órában Fiuméban 3 kolera betegedési és 1 haláleset fordult elő. Trieszt, jul. 31. Tegnap déltől ma délig itt 5 ember betegedett és 1 halt meg kolerában. A borstrizmanjei vonalrészen (herpeljei vasút) a munkálatokat egészségügyi szempontból további intézkedésig megszüntették és a klucsi alagútban is megszorították, amennyire ezt a műszaki biztossági szempontok megengedik. Fianonában, a mitterburgi kerületben (Isztria), 7 ember betegedett és 2 halt meg kolerában. Treszt, jul. 31 Lccergában, a capo d’istriai kerületben, újabban ismét 6 koleraeset fordult elő. A helytartóság két járványorvost hívott meg Fianonába és Locergába. Lisszabon, jul. 29. A kormány 26-án rendeletet adott ki, melynek értelmében valamennyi osztrák és magyar kikötő, melyek eddig csak gyanúsaknak valónak tekintendők, most már koleravészeseknek jelentetnek ki. TÁVIRATOK: Liszt Ferenc, Bayreuth, jul. 31. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) Délelőtt 10 órakor.Liszt Ferenc állapota fölöttébb aggasztó. Tegnap este s az éjszaka is hallucinációi voltak a betegnek s ma egész délelőtt eszméletlenül feküdt. Bayreuth, jul. 31. (Saját tudósitányi távirata.) Este 8 óra 40 perc. Liszt Ferenc állapota nagyon aggasztó, de reménye még mindig van felgyógyulásához. A király öcscse Oroszországban. Pétervár, jul. 29. Károly Lajos főherceg és neje ma délután 5 óra 35 perckor Peterkofba érkeztek. A gasteini találkozó: Gastein, jul. 31. (Saját tudósítónk távirata.) Kálnoky az uralkodót ide kiséri a találkozóra. A királyné esti 7 órakor érkezett ide s rögtön Vilmos császárhoz hajtatott. A rögtönös látogatás annyira meglepte az agg császárt, hogy még ruhát se cserélhetett, s a királynét a dolgozó szobájában volt kénytelen fogadni. A látogatás 20 percig tartott. Tisza útja. Bécs, jul. 31. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) A Tiszához közel álló lapok még most is leplezgetik a miniszterelnök isdili utjának valódi céljait s csillapítani iparkodnak a magyar közvéleményt. Annyi bizonyos, hogy nagy dolgok készülnek Kissingenben, Iseidben, Peterhofban és Gasteinban. Bismarck utazása. Kiasligen, jul. 31. Bismarck bg. német birodalmi kancellár és neje ma délben Münchenbe utaztat ki Bornin, jul. 31. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) Bismarck herceg már holnap odahagyja Kissingent, hogy Münchenen át Gasteinon utazzék. A kancellár jelen lesz a császárok találkozásán. München, jul. 31. (Saját tudósítónk távirata.) Egy órai késéssel, 9 óra után érkezett meg Bismarck a legszigorúbb inkognitóban. A herceg nagyon jól nézett ki. A közönség nagy tömegekben csoportosult körülötte, s éljenezve fogadta. A herceg szívesen köszöntötte őket, s kalapjával integetett. Azután kocsiba ült, s a követséghez hajtatott. Holnap 2 órakor díszebéd lesz a régenshercegnél. Az uj angol kormány, London, jul. 31. Gladstone tegnap dr. kihallgatáson volt a királynőnél Osborneban, mely alkalommal átnyújtotta az állampecsétet. A királynő négy uj pairt nevezett ki. A kinevezettek közt vannak Sir Thomas Brassey és Bass Arthur is. Orosz-német barátság, Moszkva, júl. 31. A „Moskowskija Wjedomosti“ az orosz-német barátságról és annak következményeiről ír és azt mondja, hogy kívánatos volna, ha Oroszország teljesen független, de mégis barátságos viszonyban állana Németországhoz. De Oroszországnak a többi államokhoz is, Franciaországot is beleértve, hasonló viszonyban kellene állati. A „Mosk. Wjedomosti“ egyébként nem tartja valószínűnek, hogy Németország valamikor okot kívánna keresni az Oroszországgal való összeveszésre. De ha Angolország, ami lehetséges, velünk a Kelet valamely közeli vagy távolabbi pontján összeütköznék, akkor a mostani Franciaország, mely csaknem oly antagonizmusban áll Angolországgal, mint Németországgal, valószínűleg nem maradna tétlen néző, ami miatt nekünk nem volna okunk panaszkodni. Bevonulás Szalonikiba, Bécs, jul. 31. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) A külföldi diplomáciai kar mosolyog azon az erős tiltakozáson, melylyel a bécsi lapok egy része a manchesteri újság tanácsát fogadta, mert tudják, hogy Ausztria-Magyarország katonái előbb-utóbb bevonulnak Szalonikibe. A diplomaták nem hajlandók elhinni, hogy a bevonulás szándékának tagadása azt jelentené, mintha már végkép lemondtak volna a Szalonikiba való bevonulás tervéről. Ausztria- Magyarország alkura fog lépni Oroszországgal, Szalonikiért cserében megengedi neki, hogy Bulgáriát ideiglenesen megszállja. Orosz készülődések, Varsó, július 30. (A ,,B. H.“ eredeti távirata.) Több külföldi lap háborús előjelt látott abban az intézkedésben, melynél fogva egyes kormányzóságban a szabadságolt és tartalékos katonáknak meghagyták, hogy tartózkodási helyüket, bejelentés nélkül még 24 órára se hagyják el. Ez a magyarázat helytelen, mivel ennek az intézkedésnek tisztán közigazgatási jellege van, s csak a küszöbön álló hadgyakorlatok alkalmából szükségessé vált csapatösszpontosítás czéljából történt. Hasonló intézkedés történt a tavaszszal a prdolieni és volhyniai kormányzóságban, anélkül, hogy azt félremagyarázták volna. Spanyol kormányválság, Madrid, júl. 31. Az „Imparcial“ írja: A tegnapi minisztertanács kezdete óta válság tört ki. Camacho pénzügyminiszter nem ment a minisztertanácsba, hanem levélben tudatta, hogy beteg és azt a megjegyzést fűzte hozzá, hogy minisztertársai az ő távollétében jobban fognak tudni tanácskozni. Camacho a minisztériumi palotából eltávozott és lakására ment. — Sagasta kormányelnök gyöngélkedett és éjféltájban orvost hivatott. Madrid, jul. 31. A Camacho pénzügyminiszter lemondásáról szóló hír megerősítést nyer. Francia-német viszonyok. Fái is, jul. 31. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) Kellemetlen meglepetést okozott itt a berlini „National Zeitung“ cikke, mely azt erősítgeti, hogy a Boulanger-féle hadsereg-reformjavaslat végrehajtása fenyegetés lesz Németország ellen. A „Radical“ megjegyzi, hogy nem veszszük zokon szomszédaink haragját, mert az csak erőnk mellett bizonyít. Az ,,E v é n e m e n tu azt írja, hogy Németországnak nincs joga beavatkozni Franciaország belső ügyeibe. A „National