Budapesti Hírlap, 1886. augusztus (6. évfolyam, 211-241. szám)

1886-08-01 / 211. szám

— (Öt órai ostrom.) A garamkeszi nép­zavargásról a következőket írja levelezőnk: Gara­m-K e s­z i n, Léva mellett Bars megyé­­ben, mint minden esztendőben úgy az idén is nagy vigassággal ülték meg a búcsú ünnepét. Délelőtt templomi ájtatosságokban vett részt a nép, délben még a legszegényebb asztalnak is meg volt a maga bőséges áldása és csak úgy késő délután gyülekezett össze a falu népe a korcsma körül felállított lombos sátrak alatt, hogy kedvére kimulassa magát. A lányok virá­gosan, a menyecskék legékesebb ünneplőikben s a legények magyaros jókedvvel rakták a legro­­pogósabb csárdásokat. Semmi baj, semmi kihá­gás nem zavarta a mulatozók jókedvét. A lévai Örstől kiküldött két csendőr, Sándor Vilmos és Babiák János egész nap nem talált okot, hogy a nép jókedvét megzavarja, így mulatott a nép éjfélig. Ekkor a bíró felszólította a népet, hogy most már oszoljon szét s lásson kiki a maga dolga után. A nép nagy része engedelmeskedett, de néhányan a korcsmába vonultak s nem akar­tak tágítani. A biró másodszor is felszólította a népet, hogy a rend és munka érdekében vonul­jon mindenki szépen haza. De az öreg törvény­­biró csak nem akart engedni a biró felszólítá­sának s többi társát is maradásra csábította. A biró erre felszólította a csendőröket, hogy tisz­títsák ki a korcsma helyiségeit. A csendőrök udvariasan és tapintatosan végezték hivatásukat. A korcsmázók szétoszlottak. Útközben a tör­­vénybiró éles kifejezések közt izgatta a népet a „zsandárvilág ellen“. Alig hogy a csendőrök le­emelt fegyvereikkel a küszöb elé értek, két pa­­parasztlegény megragadta a szuronyokat. A csendőrök erre kénytelenek voltak a suhancokon elégtételt venni s a két Styevkót könnyen meg­­szurkálták. Erre kitört az ostrom. A biró meg a korcsmáros elmenekült, de a csendőrök mellé segítségül ajánlkozott Stribula Mihály bakter, a­ki termetes vállaival a zártalan ajtót támasz­totta be. A csendőrök erre felszólították a né­pet, hogy oszoljanak szét. De válaszul hatalmas kődarabok hullottak be az ablakon, melynek rácsozatát a nép darabokra zúzta. Egy kődarab mellbe találta a csendőrt, kinek jelző­sípja ösz­­sze is horpadt a nagy ütéstől. A következő pil­lanatban már eldördültek a fegyverek. Az éj sötétjében a zajongó néptömeg zsivajából élesen kivált néhány fájdalmas felkiáltás. A golyók ta­láltak. Erre formálisan megindult az ostrom. A kövek egymásután zuhantak be, a rozoga ajtó résén dorongokkal támadtak a csendőrökre. Ek­kor egy Halabuk nevű paraszt, a­ki csak egy­két hét előtt tért vissza falujába a váci fegy­­házból, hangos szóval arra izgatta a néptöme­get, hogy csak azért se engedjenek, hanem gyújtsák föl a korcsmát, hadd égjenek oda a csendőrök. Újra megdördültek a fegyverek. Az ajtót egy Pasztyer Mihály nevű ember kezdte zúzni. Ezt egy golyó halálosan találta. A nép­tömegben egy kis leány, valami Styevkó Karo­­lin sebesült meg súlyosabban. Reggel öt órakor véget ért a rettentő ostrom. A nép eloszlott. A csendőrök azonnal jelentést tettek az esemény­ről s a szakaszparancsnok egy szakasz honvéd­del kivonult a faluba. Garam-Kesziről ekkor táviratilag értesítették az esztergomi szárnypa­rancsnokságot, hogy a fegyverhasználat alatt tizennégy lövés történt. Négyen életveszélyesen sebesültek meg, ketten könnyebben. Az életve­szélyesen megsebesültek közül már többen meg­haltak. A tizenkét éves Styevkó Karolin és Gyurtsák János a lévai kórházban feküsznek. Haláduk Jakabot, a váci fegyencet, elfogták. Az öreg törvénybiró, a­ki izgatásai által nagy­részt az egész drámát előidézte többedmagával megszökött. A szakaszparancsnok megvizsgálván az öt órai ostrom véres történetét, az élet-ha­lálra ostromolt csendőrök magatartását teljesen helyesnek találta. Ha a csendőrök erélyesen nem védelmezik magukat, akkor Garam-Keszin is ismétlődik a szörnyű gyulai vérengzés s ment­hetetlenül martaléka lesz mind akettő a felbujta­tott csőcselék dühének.­­ (Az orosz nagykövetség köréből.) L­o­bano­v­­ R­ostovski herceg bécsi nagykövet tegnap este Bécsből déli Franciaországba utazott s ott fogja tölteni két havi szabadságidejét. Távollé­t­ében a nagykövetség ügyeit Cantacuzene herceg nagykövetségi tanácsos viseli. Lobanov herceg, mielőtt elutazott, hosszabb ideig beszélt K­á­l­n­o­k­y gróf külügyminiszterrel. Este dinert adott a követség tagjainak.­­ (A heidelbergi egyetem jubileuma.) A heidelbergi egyetem fönállásának 500-dik évforduló­jának ünnepségei tegnap kezdődtek. Az aulában nagy sokadalom volt, mely alkalommal az egyetemi tanárok nejei által ajándékozott új egyetemi zászló nyúttatott át a tanulóifjúságnak. Becker tanár leánya alkalmi költeményt szavalt, Bulmerineg tanár neje pedig felolvasta az ajándékozásról szóló okiratot. Ezután Holsters tanár a tanári kar által ajándéko­zott értékes írókészletet nyújtotta át. Becker pro­­rektor köszönetet mondott a nagyhercegnek és a városnak az aula fényes berendezéséért, a tanárok­nak és nejeiknek pedig az értékes ajándékokért és a zászlót a tanulóifjúság védelmébe ajánlotta, mire az ifjúság által kiküldött bizottság elnöke fogadal­mat is tett. A hatásos ünnepet ének nyitotta meg és zárta be.­­ Az ős-egyetemet 1386-ban alapította Ruprecht pf­alzi gróf; tanárai, Ursinus Zakariás és Olevianus Gáspár szerkesztették a híres heidelbergi kátét, amely 1563-ban jelent meg. Az egyetemet a XVI-ik századtól kezdve magyar ifjak is sűrűn látogatták, s a szigorúan protestáns jellegű intézetben magyar alapítványok is vannak.­­ (Csodaállat.) A közvágóhídon egy anya­birka fölbontása alkalmával különös állatot találtak. Teste olyan, mint a bárányé, feje azonban telje­sen hasonló a kutyáéhoz. Egy szeme van, az is az orr helyén, mely egészen hiányzik ; közvetlen a szem alatt van a száj nyílása, melynek oldalain kutyafülek csüngenek le. Beszállították az állat­­gyógyintézetbe.­­ (A katonai szolgálat alól való ideig­lenes fölmentés tárgyában.) Fej­érváry Géza honvédelmi miniszter körrendeletet bocsátott ki az összes hazai törvényhatóságokhoz, hogy a közigaz­gatási bizottság és gazdasági szakemberek vélemé­nyének meghallgatásával, tegyenek kellőleg indokolt javaslatot az iránt, váljon — tekintet nélkül a hol­dak számára — mennyi kataszteri tiszta jövedelem, illetőleg mi­ly jövedelmű birtok képezhetné a tör­vényhatóság saját területén azt a legnagyobb meny­­nyiséget, a­mely mellett az ide vonatkozó törvény szellemének megfelelve, az ideiglenes fölmentés vagy elbocsátás még kimondható, a­melyen túl azonban azt megtagadni kellene, mert eddig az oly hadköte­lesek fölmentésénél, a­kik családjuk eltartása címén folyamodtak a szolgálat alól való fölmentésért, nem lehetett pontosan megállapítani, hogy a földbirtok­kal bíró ily családok birtoka holdankint számítva, képes-e az illető családot eltartani, mig azt az egyenlő elvek alapján kiszámitott kataszteri tiszta jövedelem után sokkal biztosabban lehet megálla­pítani. — (Az I. magyar utazási vállalat) ügyé­ben ma a következő levelet kaptuk: Az a leírás, a­mit a „Budapesti Hírlap“ e vállalat viselt dolgairól hozott, szóról szóra igaz, csak az a kár, hogy a kül­földön cserbenhagyott társaság aggodalmai és nél­külözései részletesebben nincsenek elmondva. Neu­mann úr eltávozása után olyan helyzetbe jutottunk, hogy csak az nem szenvedett szükséget, a­kinek pénze volt, a többi pedig attól remegett, hogy egy­szer csak földmondják neki a vendéglőbeli hitelt, s aztán az utcára is kerül, meg haza is toloncolják. S most azok az emberek, kik ilyen botrányosan vi­selték magukat, itthon a mellüket verik s fönnhan­­gon kiabálni merik, hogy igy meg úgy megfenyítik ők majd azokat, a kik a kirándulás ügyét a lapok­nak megírták. Előbb azonban egyezséget ajánlanak a 40 kirándulónak s úgy látszik csak majd ha min­­dent rendbe hoznak, akkora terveznek valamit. Na­­gyon rosszul teszik, a kik kiegyeznek velők. Én a magam részéről, ha csak két társam akad, följelen­tést teszek s a hatóságokat ily módon fogom kény­szeriteni, barnára maguk jószántába meg nem tették, hogy a vállalattal foglalkoz­zanak. . .“ — Megemlítjük, hogy az utazási vállalat részéről ma nálunk járt egy úr, s Neumannak ne­vezve magát egy jóképű öreg urat hozott magával annak bizonyságára, hogy a kirándutók közül töb­ben, így a tanú is végig utazta az előre kiszabott programmot. Látta Parist is. „És kinek a pénzén ?– kérdezte egy munkatársunk. Ez így felelt: „Biz azt kérem a magam zsebére utaztam végig, hál istennek volt miből.“ A komikus jelenetnek Neu­­mann úr azzal vetett véget, hogy kirohant a szer­­kesztőségből. — (Az óbudai amfiteátrum) ügye legköze­lebb ismét szóba fog kerülni. A műemlékek orsz. bizottságának egyik tagja részletes és kellőleg in­dokolt javaslatot fog a bizottságnak legközelebb megtartandó ülése elé terjeszteni. A javaslat — te­kintetbe véve, hogy a főváros eddig mit sem tett arra nézve, hogy az óbudai amfiteátrum iránt az érdeklődés fokoztassék — azt a kérelmet foglalja magában, hogy a főváros tegye végre magáévá e nagyérdekű műemlék ügyét. A javaslat első­sorban arra fektet súlyt, hogy az amfiteátrum környékét kellően fásítsák be és az így keletkező fasorokban állítsanak föl padokat, hogy a közönségnek legyen hol pihenni. Azután ismétli azt, a­mi már több íz­ben képezte megbeszélés tárgyát, hogy a főváros állítson föl ott egy mulatóhelyet, mely egyszersmind vendéglő is legyen. Szabályozza a közlekedést oly a­­képen, hogy ünnepnapokon óránkint induljon a pesti oldalról egy-egy társaskocsi oda és végre találjon módot arra, hogy ott nyaralóhely alapíttassék. A bizottság a maga körében pedig hasson oda, hogy legközelebb valami nagyobbszabású népünnepet vagy mulatságot rendezzenek ott, hogy így a kö­zönség oda vonzódjék. Mivel pedig e műemlék elég becses arra, hogy a külföld is érdeklődjék iránta, a javaslattevő azt óhajtja, hogy a bizottság azt a kül­földi nagyobb lapokban ismertesse és a turisták figyelmét reá fölhivja.­­ (Gyilkosság boszuból.) Kerekes László alsó szentpéteri (Pestmegye) lakosnak gulyá­sát Kovács Mihályt e hó 25-én éjjel, a mint rendes helyén a gulya mellett a nyári jászolban fe­küdt, ismeretlen tettes megtámadta s baltával olyan súlyos sebeket ejtett a fején, hogy­ a szerencsétlen egy napi szenvedés után kedden virradóra meghalt. A félegyházai járásbiróság azonnal megindította a vizsgálatot, melyből kiderült, hogy a gyilkosság boszt műve lehet, a tettesnek azonban még eddig nem sikerült nyomára jutni.­­ (Magyar cigányok a külföldön.) A jó muzsikus cigánybandák a nyári hónapokat rendesen külföldön töltik, hol évről-évre jobban fölkapják a magyar zenét. Berkes Béla jóhírű zenekara két és fél hónapot töltött Londonban. Vele volt a két Pintér testvér: György és József, kik két pedal­­cimbalmon, játékukkal valóságos diadalt arattak. Több ízben játszott a zenekar a welszi hercegi pár s a királynő nővére Teek hercegnő előtt. A ma­gas rangú hölgyek mindig a cimbalom közelébe ül­tek s ott hallgatták a magyar népdalokat. Roth­schild Nándor nyaralójában is játszottak egy es­tén, a melyben a welszi hercegi pár is jelen volt s ez alkalommal a zenekar valódi fejedelmi honorá­riumban részesült. — Pa­tikári­us Ferkó és Rigó Marci fővárosi zenekarai Párisban aratják a diadalokat. — Darázs Miska egy darabig Sze­­rajevóban játszott s onnan a napokban Svájcba u­ta­­zott. — Simplicius József kaposvári zenekara Londonba van, mig M­u­n­c­z­i Lajos soproni zene­kara Hollandiában játszik. — Pintér Pál a nép­színház volt cimbalmosa zenekarával Oroszország­ban tesz körutat. Most Odesszában van s legköze­lebb a cár udvarmesteri hivatalának meghívására Peterhofba megy. — (Az attentátum.) Véres merényletet kö­vetett el tegnap délután az Újépületen egy — fal­­hirdetés ragasztó. A vakmerő ember pont déli 12 órakor érkezett a kaszárnya falához, megállt a rá­szögezett hirdető tábla előtt, mely telisded tele van mindenféle szinti nyomtatott papirosokkal s ezek társaságába oda ragasztott egy óriási nagy vörös falhirdetést. Kétlábú lajtorját állított előbb oda, el­­szántan és hideg vérrel rálépett, bemázolta a vörös epedő hátát, azután oda ragasztotta a deszkára. S mikor kész volt szörnyű művével, mely nem keve­sebbet jelentett, mint népgyülést a Janszki-ügyben, diadalmasan körülnézett magas létrafokáról s leszáll­­ván, óvatos gyorsasággal lajtorjástól elpárolgott. A legközelebbi utcaszögletről azonban vigyorogva visszanézett s leste a hatást. Mert nem utolsó dolog volt a mit tett: az osztrák katonai szellem ellen agyarkodó vörös plakátot ragasztotta oda a kaszár­­nyára ! Öt perc múlva aztán legalább húsz ember állott a nagy hirdetés előtt s lelkesedve olvasta, hogy mi leszen vasárnap. Tíz perc múlva már ötven is olvasta. Feltűnt ez végre valamely katonai elő­kelőségnek s leküldött egy tisztet, hogy nézze meg, mi az, a­mit a civilek olyan nagy gyönyörűséggel olvasnak ? Hogy a tiszt mit jelentett, nem tudni, de arra már száz tanú volt, hogy egyszer csak újólag megjelent a tiszt ur, egy őrmesterrel meg egy köz­legénynyel s nyomban kifejlődött rengeteg cs.­kir. erély. A katonának ugyanis gyiklosét kellett rán­tani s azzal hasogatta le a rebellis vörös plakátot. Csakúgy villogott a kard és suhogott a plakát a munkában. A hadnagy és az őrmester pedig nézték kegyetlen hidegséggel. El kell azonban ismerni, hogy tapintatosan végezték ki a plakátot; az ítélet végrehajtásához t. i. nem magyar bakát kommandi­­roztak, hanem egy horvát köztiszért, a­ki aztán va­­lódi nemzeti virtust csinált a dologból.­­ (A Niagara kizsákmányolása.) Sokszor meghányták, vetették már azt a kérdést, hogyan le­hetne a Niagarának eddig kárba veszett óriási ere­jét az ipar javára megmenteni. Most, úgy látszik, már közelednek a kérdés megoldásához. Ugyanis épen most vizsgál egy new-yorki gyárosokból álló társaság egy tervezetet­, mely gépek hajtására alkal­mazná a Niagara-vízesést. A Niagara vizét csatornán vezetnék a 24 kilométer távolságra fekvő Lock­­portba. Az így elvezetendő víztömeg 50,000 lóerővel érne föl. A Hely, hol a vizet elvezetnék, épen fölötte fekszik a Niagarának. BUDAPESTI HÍRLAP, (911. sz.) 1886. augusztus 1.f W— .T-—I. I - ■■■■■

Next