Budapesti Hírlap, 1886. augusztus (6. évfolyam, 211-241. szám)
1886-08-01 / 211. szám
— (Öt órai ostrom.) A garamkeszi népzavargásról a következőket írja levelezőnk: Garam-K e sz i n, Léva mellett Bars megyében, mint minden esztendőben úgy az idén is nagy vigassággal ülték meg a búcsú ünnepét. Délelőtt templomi ájtatosságokban vett részt a nép, délben még a legszegényebb asztalnak is meg volt a maga bőséges áldása és csak úgy késő délután gyülekezett össze a falu népe a korcsma körül felállított lombos sátrak alatt, hogy kedvére kimulassa magát. A lányok virágosan, a menyecskék legékesebb ünneplőikben s a legények magyaros jókedvvel rakták a legropogósabb csárdásokat. Semmi baj, semmi kihágás nem zavarta a mulatozók jókedvét. A lévai Örstől kiküldött két csendőr, Sándor Vilmos és Babiák János egész nap nem talált okot, hogy a nép jókedvét megzavarja, így mulatott a nép éjfélig. Ekkor a bíró felszólította a népet, hogy most már oszoljon szét s lásson kiki a maga dolga után. A nép nagy része engedelmeskedett, de néhányan a korcsmába vonultak s nem akartak tágítani. A biró másodszor is felszólította a népet, hogy a rend és munka érdekében vonuljon mindenki szépen haza. De az öreg törvénybiró csak nem akart engedni a biró felszólításának s többi társát is maradásra csábította. A biró erre felszólította a csendőröket, hogy tisztítsák ki a korcsma helyiségeit. A csendőrök udvariasan és tapintatosan végezték hivatásukat. A korcsmázók szétoszlottak. Útközben a törvénybiró éles kifejezések közt izgatta a népet a „zsandárvilág ellen“. Alig hogy a csendőrök leemelt fegyvereikkel a küszöb elé értek, két paparasztlegény megragadta a szuronyokat. A csendőrök erre kénytelenek voltak a suhancokon elégtételt venni s a két Styevkót könnyen megszurkálták. Erre kitört az ostrom. A biró meg a korcsmáros elmenekült, de a csendőrök mellé segítségül ajánlkozott Stribula Mihály bakter, aki termetes vállaival a zártalan ajtót támasztotta be. A csendőrök erre felszólították a népet, hogy oszoljanak szét. De válaszul hatalmas kődarabok hullottak be az ablakon, melynek rácsozatát a nép darabokra zúzta. Egy kődarab mellbe találta a csendőrt, kinek jelzősípja öszsze is horpadt a nagy ütéstől. A következő pillanatban már eldördültek a fegyverek. Az éj sötétjében a zajongó néptömeg zsivajából élesen kivált néhány fájdalmas felkiáltás. A golyók találtak. Erre formálisan megindult az ostrom. A kövek egymásután zuhantak be, a rozoga ajtó résén dorongokkal támadtak a csendőrökre. Ekkor egy Halabuk nevű paraszt, aki csak egykét hét előtt tért vissza falujába a váci fegyházból, hangos szóval arra izgatta a néptömeget, hogy csak azért se engedjenek, hanem gyújtsák föl a korcsmát, hadd égjenek oda a csendőrök. Újra megdördültek a fegyverek. Az ajtót egy Pasztyer Mihály nevű ember kezdte zúzni. Ezt egy golyó halálosan találta. A néptömegben egy kis leány, valami Styevkó Karolin sebesült meg súlyosabban. Reggel öt órakor véget ért a rettentő ostrom. A nép eloszlott. A csendőrök azonnal jelentést tettek az eseményről s a szakaszparancsnok egy szakasz honvéddel kivonult a faluba. Garam-Kesziről ekkor táviratilag értesítették az esztergomi szárnyparancsnokságot, hogy a fegyverhasználat alatt tizennégy lövés történt. Négyen életveszélyesen sebesültek meg, ketten könnyebben. Az életveszélyesen megsebesültek közül már többen meghaltak. A tizenkét éves Styevkó Karolin és Gyurtsák János a lévai kórházban feküsznek. Haláduk Jakabot, a váci fegyencet, elfogták. Az öreg törvénybiró, aki izgatásai által nagyrészt az egész drámát előidézte többedmagával megszökött. A szakaszparancsnok megvizsgálván az öt órai ostrom véres történetét, az élet-halálra ostromolt csendőrök magatartását teljesen helyesnek találta. Ha a csendőrök erélyesen nem védelmezik magukat, akkor Garam-Keszin is ismétlődik a szörnyű gyulai vérengzés s menthetetlenül martaléka lesz mind akettő a felbujtatott csőcselék dühének. (Az orosz nagykövetség köréből.) Lobanov Rostovski herceg bécsi nagykövet tegnap este Bécsből déli Franciaországba utazott s ott fogja tölteni két havi szabadságidejét. Távollétében a nagykövetség ügyeit Cantacuzene herceg nagykövetségi tanácsos viseli. Lobanov herceg, mielőtt elutazott, hosszabb ideig beszélt Kálnoky gróf külügyminiszterrel. Este dinert adott a követség tagjainak. (A heidelbergi egyetem jubileuma.) A heidelbergi egyetem fönállásának 500-dik évfordulójának ünnepségei tegnap kezdődtek. Az aulában nagy sokadalom volt, mely alkalommal az egyetemi tanárok nejei által ajándékozott új egyetemi zászló nyúttatott át a tanulóifjúságnak. Becker tanár leánya alkalmi költeményt szavalt, Bulmerineg tanár neje pedig felolvasta az ajándékozásról szóló okiratot. Ezután Holsters tanár a tanári kar által ajándékozott értékes írókészletet nyújtotta át. Becker prorektor köszönetet mondott a nagyhercegnek és a városnak az aula fényes berendezéséért, a tanároknak és nejeiknek pedig az értékes ajándékokért és a zászlót a tanulóifjúság védelmébe ajánlotta, mire az ifjúság által kiküldött bizottság elnöke fogadalmat is tett. A hatásos ünnepet ének nyitotta meg és zárta be. Az ős-egyetemet 1386-ban alapította Ruprecht pfalzi gróf; tanárai, Ursinus Zakariás és Olevianus Gáspár szerkesztették a híres heidelbergi kátét, amely 1563-ban jelent meg. Az egyetemet a XVI-ik századtól kezdve magyar ifjak is sűrűn látogatták, s a szigorúan protestáns jellegű intézetben magyar alapítványok is vannak. (Csodaállat.) A közvágóhídon egy anyabirka fölbontása alkalmával különös állatot találtak. Teste olyan, mint a bárányé, feje azonban teljesen hasonló a kutyáéhoz. Egy szeme van, az is az orr helyén, mely egészen hiányzik ; közvetlen a szem alatt van a száj nyílása, melynek oldalain kutyafülek csüngenek le. Beszállították az állatgyógyintézetbe. (A katonai szolgálat alól való ideiglenes fölmentés tárgyában.) Fejérváry Géza honvédelmi miniszter körrendeletet bocsátott ki az összes hazai törvényhatóságokhoz, hogy a közigazgatási bizottság és gazdasági szakemberek véleményének meghallgatásával, tegyenek kellőleg indokolt javaslatot az iránt, váljon — tekintet nélkül a holdak számára — mennyi kataszteri tiszta jövedelem, illetőleg mily jövedelmű birtok képezhetné a törvényhatóság saját területén azt a legnagyobb menynyiséget, amely mellett az ide vonatkozó törvény szellemének megfelelve, az ideiglenes fölmentés vagy elbocsátás még kimondható, amelyen túl azonban azt megtagadni kellene, mert eddig az oly hadkötelesek fölmentésénél, akik családjuk eltartása címén folyamodtak a szolgálat alól való fölmentésért, nem lehetett pontosan megállapítani, hogy a földbirtokkal bíró ily családok birtoka holdankint számítva, képes-e az illető családot eltartani, mig azt az egyenlő elvek alapján kiszámitott kataszteri tiszta jövedelem után sokkal biztosabban lehet megállapítani. — (Az I. magyar utazási vállalat) ügyében ma a következő levelet kaptuk: Az a leírás, amit a „Budapesti Hírlap“ e vállalat viselt dolgairól hozott, szóról szóra igaz, csak az a kár, hogy a külföldön cserbenhagyott társaság aggodalmai és nélkülözései részletesebben nincsenek elmondva. Neumann úr eltávozása után olyan helyzetbe jutottunk, hogy csak az nem szenvedett szükséget, akinek pénze volt, a többi pedig attól remegett, hogy egyszer csak földmondják neki a vendéglőbeli hitelt, s aztán az utcára is kerül, meg haza is toloncolják. S most azok az emberek, kik ilyen botrányosan viselték magukat, itthon a mellüket verik s fönnhangon kiabálni merik, hogy igy meg úgy megfenyítik ők majd azokat, a kik a kirándulás ügyét a lapoknak megírták. Előbb azonban egyezséget ajánlanak a 40 kirándulónak s úgy látszik csak majd ha mindent rendbe hoznak, akkora terveznek valamit. Nagyon rosszul teszik, a kik kiegyeznek velők. Én a magam részéről, ha csak két társam akad, följelentést teszek s a hatóságokat ily módon fogom kényszeriteni, barnára maguk jószántába meg nem tették, hogy a vállalattal foglalkozzanak. . .“ — Megemlítjük, hogy az utazási vállalat részéről ma nálunk járt egy úr, s Neumannak nevezve magát egy jóképű öreg urat hozott magával annak bizonyságára, hogy a kirándutók közül többen, így a tanú is végig utazta az előre kiszabott programmot. Látta Parist is. „És kinek a pénzén ?– kérdezte egy munkatársunk. Ez így felelt: „Biz azt kérem a magam zsebére utaztam végig, hál istennek volt miből.“ A komikus jelenetnek Neumann úr azzal vetett véget, hogy kirohant a szerkesztőségből. — (Az óbudai amfiteátrum) ügye legközelebb ismét szóba fog kerülni. A műemlékek orsz. bizottságának egyik tagja részletes és kellőleg indokolt javaslatot fog a bizottságnak legközelebb megtartandó ülése elé terjeszteni. A javaslat — tekintetbe véve, hogy a főváros eddig mit sem tett arra nézve, hogy az óbudai amfiteátrum iránt az érdeklődés fokoztassék — azt a kérelmet foglalja magában, hogy a főváros tegye végre magáévá e nagyérdekű műemlék ügyét. A javaslat elsősorban arra fektet súlyt, hogy az amfiteátrum környékét kellően fásítsák be és az így keletkező fasorokban állítsanak föl padokat, hogy a közönségnek legyen hol pihenni. Azután ismétli azt, ami már több ízben képezte megbeszélés tárgyát, hogy a főváros állítson föl ott egy mulatóhelyet, mely egyszersmind vendéglő is legyen. Szabályozza a közlekedést oly aképen, hogy ünnepnapokon óránkint induljon a pesti oldalról egy-egy társaskocsi oda és végre találjon módot arra, hogy ott nyaralóhely alapíttassék. A bizottság a maga körében pedig hasson oda, hogy legközelebb valami nagyobbszabású népünnepet vagy mulatságot rendezzenek ott, hogy így a közönség oda vonzódjék. Mivel pedig e műemlék elég becses arra, hogy a külföld is érdeklődjék iránta, a javaslattevő azt óhajtja, hogy a bizottság azt a külföldi nagyobb lapokban ismertesse és a turisták figyelmét reá fölhivja. (Gyilkosság boszuból.) Kerekes László alsó szentpéteri (Pestmegye) lakosnak gulyását Kovács Mihályt e hó 25-én éjjel, a mint rendes helyén a gulya mellett a nyári jászolban feküdt, ismeretlen tettes megtámadta s baltával olyan súlyos sebeket ejtett a fején, hogy a szerencsétlen egy napi szenvedés után kedden virradóra meghalt. A félegyházai járásbiróság azonnal megindította a vizsgálatot, melyből kiderült, hogy a gyilkosság boszt műve lehet, a tettesnek azonban még eddig nem sikerült nyomára jutni. (Magyar cigányok a külföldön.) A jó muzsikus cigánybandák a nyári hónapokat rendesen külföldön töltik, hol évről-évre jobban fölkapják a magyar zenét. Berkes Béla jóhírű zenekara két és fél hónapot töltött Londonban. Vele volt a két Pintér testvér: György és József, kik két pedalcimbalmon, játékukkal valóságos diadalt arattak. Több ízben játszott a zenekar a welszi hercegi pár s a királynő nővére Teek hercegnő előtt. A magas rangú hölgyek mindig a cimbalom közelébe ültek s ott hallgatták a magyar népdalokat. Rothschild Nándor nyaralójában is játszottak egy estén, a melyben a welszi hercegi pár is jelen volt s ez alkalommal a zenekar valódi fejedelmi honoráriumban részesült. — Patikárius Ferkó és Rigó Marci fővárosi zenekarai Párisban aratják a diadalokat. — Darázs Miska egy darabig Szerajevóban játszott s onnan a napokban Svájcba utazott. — Simplicius József kaposvári zenekara Londonba van, mig Munczi Lajos soproni zenekara Hollandiában játszik. — Pintér Pál a népszínház volt cimbalmosa zenekarával Oroszországban tesz körutat. Most Odesszában van s legközelebb a cár udvarmesteri hivatalának meghívására Peterhofba megy. — (Az attentátum.) Véres merényletet követett el tegnap délután az Újépületen egy — falhirdetés ragasztó. A vakmerő ember pont déli 12 órakor érkezett a kaszárnya falához, megállt a rászögezett hirdető tábla előtt, mely telisded tele van mindenféle szinti nyomtatott papirosokkal s ezek társaságába oda ragasztott egy óriási nagy vörös falhirdetést. Kétlábú lajtorját állított előbb oda, elszántan és hideg vérrel rálépett, bemázolta a vörös epedő hátát, azután oda ragasztotta a deszkára. S mikor kész volt szörnyű művével, mely nem kevesebbet jelentett, mint népgyülést a Janszki-ügyben, diadalmasan körülnézett magas létrafokáról s leszállván, óvatos gyorsasággal lajtorjástól elpárolgott. A legközelebbi utcaszögletről azonban vigyorogva visszanézett s leste a hatást. Mert nem utolsó dolog volt a mit tett: az osztrák katonai szellem ellen agyarkodó vörös plakátot ragasztotta oda a kaszárnyára ! Öt perc múlva aztán legalább húsz ember állott a nagy hirdetés előtt s lelkesedve olvasta, hogy mi leszen vasárnap. Tíz perc múlva már ötven is olvasta. Feltűnt ez végre valamely katonai előkelőségnek s leküldött egy tisztet, hogy nézze meg, mi az, amit a civilek olyan nagy gyönyörűséggel olvasnak ? Hogy a tiszt mit jelentett, nem tudni, de arra már száz tanú volt, hogy egyszer csak újólag megjelent a tiszt ur, egy őrmesterrel meg egy közlegénynyel s nyomban kifejlődött rengeteg cs.kir. erély. A katonának ugyanis gyiklosét kellett rántani s azzal hasogatta le a rebellis vörös plakátot. Csakúgy villogott a kard és suhogott a plakát a munkában. A hadnagy és az őrmester pedig nézték kegyetlen hidegséggel. El kell azonban ismerni, hogy tapintatosan végezték ki a plakátot; az ítélet végrehajtásához t. i. nem magyar bakát kommandiroztak, hanem egy horvát köztiszért, aki aztán valódi nemzeti virtust csinált a dologból. (A Niagara kizsákmányolása.) Sokszor meghányták, vetették már azt a kérdést, hogyan lehetne a Niagarának eddig kárba veszett óriási erejét az ipar javára megmenteni. Most, úgy látszik, már közelednek a kérdés megoldásához. Ugyanis épen most vizsgál egy new-yorki gyárosokból álló társaság egy tervezetet, mely gépek hajtására alkalmazná a Niagara-vízesést. A Niagara vizét csatornán vezetnék a 24 kilométer távolságra fekvő Lockportba. Az így elvezetendő víztömeg 50,000 lóerővel érne föl. A Hely, hol a vizet elvezetnék, épen fölötte fekszik a Niagarának. BUDAPESTI HÍRLAP, (911. sz.) 1886. augusztus 1.f W— .T-—I. I - ■■■■■