Budapesti Hírlap, 1886. október (6. évfolyam, 272-302. szám)

1886-10-01 / 272. szám

1886. október I. BUDAPESTI HÍRLAP. (272. sz.) A horvát ügyek tárgyában a magyar országgyűlés által kiküldött regnikoláris deputáció — a­mint értesülünk — októ­ber elején ülést tart, a­melyen határozni fog az előadó renuncium tervezete iránt, mire aztán a horvát tartománygyűlés küldöttsé­gével való közös tanácskozások következnek. Kossuth Lajos a bolgár kérdésről ismét levelet írt H­o­­­f­i Ignác országgyűlési képviselő­nek. A levélből közöljük a következő fontosabb pon­tokat : 1 A török gát eldőlt, úgymond Kossuth, ki­nek a bűne, hogy eldőlt ? azért meg lehet tenni a számonkérést, de a tényen az nem változtat; eldőlt, halottat nem lehet feleleveníteni. Független szabad nemzeteket kell helyébe ál­lítani. Ez az egyedüli megoldása a keleti kér­désnek. Más nincs. Ez a gát az orosz oly hatalmi terjeszkedése ellen keleti szomszédunkban, a­mely, ha Útját nem vágjuk, reánk romlást, pusztulást hoz. Ez az egyedüli mód annak elejét venni, hogy ha­zánk és az osztrák birodalom legyenek egy újabb keleti kérdés tárgyává s a török birodalom sorsára jussanak. Ez az egyedüli óvó szer­v nem annak a hatalmi szférafelosztásnak szintoly otromba, tehetet­len ámulása vagy ámítása ... De azért, hogy Sán­dor lemondott, a bolgár nemzetben megmaradt az önállási vágy, a függetlenségi aspiráció. Erről van akármennyi adatunk. Ezt nemzetünkkel meg kell értetni, mert ebből következik, hogy Bulgária al­kalmat nyújt ama politika valósítására, melyre előbbi levelemben rámutattam , s mert megvan az alkalom, nemzetünknek minden erővel követelnie kell kormányától : adja Bulgáriának tudtára, hogy miután Európa a berlini kongresszuson Bulgáriát önhatósággal (tehát önállással) ruházta fel, Ausztria - Magyarország nemcsak tiszteletben tartja ez ön­állását, hanem minden erejével másokkal is tiszte­letben fogja tartatni. A kongresszus hatalmat adott Bulgáriának, hogy fejedelmét szabadon választhassa, Ausztria s Magyarország nem fogják megengedni, hogy e szabadságának oly módon használatában, a­mely önállásának s függetlenségi aspirációinak meg­felel, akárki által is megsértessék, korlátoztas­­sék. . . Aztán a­mi azt a hatalmi szférafelosztást illeti, melyet mint ellenmérget mutogatnak önöknek az orosz méreg ellen, vegyék önök a földabroszt kezükbe és az etnográfiai statisztikát, húzzanak egyenvonalt a pretendált két hatalmi szféra között, miszerint a nemzet belássa, hogy az orosznak a koncedált hatalmi szféra erő a támadásra, az, a­mit az osztrák számára rezerváltnak álmodnak, gyenge­ség a védelemre; amott egy boa konstriktor, mely tért nyer, hogy gyűrűit jobban küzénk szoríthassa, imitt egy szerteszét húzó laza test, mely a kígyónak elibe mászik, hogy az őt könnyebben szoríthassa ; amott egy polip, mely felénk nyújtja csápjait, imitt egy táplálék, mely a polipnak mintegy kínálja ma­gát ; amaz sorakozás a rohamra, emez nem gát el­lene, hanem hid számára, amott egy veszedelmes mely jellemzetesség tekintetében a legjobb ma­gyar képek egyike. A büszke biró, a joviális nótárius, az összetört hegedűjét tartó kárvallott cigány panaszos, a kárttevő dacos parasztlegény, a megszomorodott banda, szóval az egész kép egyben és alakonként, nagy jellemző képesség­ről tesz tanúbizonyságot. Megfestve is elég jól van, ha nem is elég frissen s szinte puritán egyszerűséggel, itt-ott szárazon. Mindent egybe­vető ez a kép gyönyörködtet, ennek a képnek a tanrésze általános érdeklődésre tarthat számot. elv, mely szétválasztással fenyeget, imitt egy puszta név, mely a heterogén elemek kohéziójára nem nyújthat elegendő vonzóerőt. . . A közlekedésügyi bizottság B­á­n­f­f­y Béla gr. elnöklete alatt tartott mai ülésén D­a­­r­á­n­y­i Ignác indítványára felkérte elnökét, hogy Kemény Gábor báró volt közlekedési miniszter előtt fejezze ki a bizottság sajnálatát miniszteri tár­cájától való megválása miatt. Ezután tárgyalás alá vették a külföldi vasutak üzletesz­közeinek lefoglalás alól való men­tesítésére vonatkozó törvényjavaslatot. Sz­a­­lay Ödön kérdi, hogy ha a viszonossági nyilatkozat szept. 30-án már nem cserélhető ki, mikor fog ki­cseréltetni. F­a­b­i­n­g igazságügyminiszter vála­szolja, hogy mind a német birodalmi kormány, mind az osztrák kormány értesítve Van arról, hogy nálunk a külföldi vasutak üzleteszközeinek lefoglalás alól való mentesítése csak törvény útján történhetik. Baross államtitkár hozzáteszi, hogy mihelyt a jelen törvény szentesítve lesz, a külügyminisztérium útján azonnal meg fognak tétezni a lépések a de­klarációk kicserélése iránt. Az osztrák kormány rendeleti uton intézkedett, de a viszonossági nyi­latkozat kicserélése az ő részéről is a mienkkel egy­idejűleg fog megtörténni. Darányi és Boross államtitkár fölszólalása után változatlanul elfogadták a törvényjavaslatot s arra vonatkozó jelentését Darányi előadó már holnap a ház elé fogja ter­jeszteni. * Ebner Lajos Bihari Sándorral rokon talen­tum. Az uj tárlat összes művészei közül ők bír­nak legtöbb érzékkel a magyarság iránt. És Ebner húsvéti körmenete szinhatásától elte­kintve, nem áll messze a magyar Zsáner-kép esz­ményétől. Kopott, szinte száraz, német­alföldi hangulata dacára hat ez a kép. A falusi kör­menet alakjai: a baldachin rúdját tartó hit­buzgó öreg parasztok, a fehér sátor alatt ce­lebráló falusi plébános, kezében a szentséggel, a feszületet vivő fiatal káplán, az áhitatos öreg parasztasszonyok, a község „hivatalos“ koldusa szent Péteres arcával, a bámészkodó gyerekek : mindezeket láttuk mi, a­kik falun éltünk va­laha. S most, hogy e kép föleleveníti a szép je­lenetek emlékét: a kép s az emlék hasonló egy­máshoz, összevegyül egymással . . . * Két arckép van e tárlaton, mely ha — műfajánál fogva — nem is hathat oly erővel, mint a Bihari és Ebner képei, az értékre nézve vetekedik ezekkel. Varsóban élő hazánkfia H­o­­r­o­v­i­t­z Lipót s a köztünk élő V­a­j­d­a Zsig­­mond festette arcképek ezek. Az első egy idős férfit, az utóbbi egy fiatal hölgyet nortreti­­tozott. Az utóbbi időben műkritikusok és műba­­rátok sokat írtak s beszéltek nálunk arról, hogy mi mindent ,kell a művésznek egy arcképbe be­leöntenie. Általánosságban elhatároztatott: a művésznek tanulmányoznia kell — mint valami lélekbúvárnak — tárgyának jellemét, tisztában kell lennie előéletével is. Micsoda ételeket sze­ret ? Szocialista-e vagy konzervatív ? Mert mind­ezeket bele kell öntenie a művésznek a por­trébe. Szegény portré, szegény művész ! Nos, Horovitz és Vajda egyszerűen lefes­tettek két embert: egy öreg urat és egy fiatal hölgyet. S mert látnak, mert tudnak festeni: az öreg ur s a fiatal hölgy azok itt e képen, akik s a mik az életben.* Sok jó arckép van — jól rosszul — elhe­lyezve a műcsarnok falain. Csinálták: S­tettka, Balló, Burger, Tornai és Vörös Erzsébet. Fiatal művészek, akik még érdekesebb dolgokat fognak csinálni, hát nem vétek az igaz­ság ellen, ha a Kéméndy, Peske és V­a­s­t­a­g­h Géza egyéb képeivel egyetemben átugrom műveiken s a tárlat legérdekesebb, majd a legszebb képe elé állok. A mi kedves és hű francia művészünk Moreau de Tours „Morphomaniá“-ja ez, az a legérdekesebb. Idegbeteg francia hölgyek betegsége a „morphomania.“ A morphium befecskendezések okozta kéjes álom nélkül nem tudnak többé élni s élnek vele, mig el nem aludnak örökre. Mo­reau két ilyen beteg hölgyet festett. Az egyik már elmerült kába álmába, a másik most fecs­kendezi karjába a mérget. Az álomra vágyók közül a ragyogó, friss való élet. Ezt a képet nem kell magyarázni —­­s kri­tizálni nem lehet. B. FŐVÁROSI ÜGYEK. — Hírek a tanácsból. Zala György és Szécsi Gyula szobrászok az epres­kerti telken műterem felállítására engedélyt kérnek. A tanács kijelentette, hogy ha ez ellen a képzőmű­vészeti bizottság és a közoktatásügyi miniszter ész­revételt nem tesznek, a kérvényt pártolólag terjeszti a közgyűlés elé.­­ Clauser Vitályos elha­lálozása következtében, a tanács a Wesselényi­ utcai népiskolában az igazgatói teendők ellátásával, az igazgatói állás rendszeres betöltéséig Schmidt Albin elemi iskolai osztálytanítót bízta meg.­­ A bérkocsis­ utcai elemi iskolánál egy új osztály fölál­lítását, a külső vám­útinál egy vegyes osztály fölál­lítását, végül a szarvas­térinél egy új osztály fölál­lítását és egy fölöslegessé vált osztály megszünte­tését rendelte el a tanács. IRODALOM és MŰVÉSZET. * (A népszínházban) holnap pénteken „fi gascogne­­“, szombaton „A hódosi biró lánya“ kerül színre, először, B­­­ab­a L. asz­­szonynyal. * (A m. t. akadémia.) Ma járt le az ez évi akadémiai pályázatok beküldési határideje. Nagyon sovány — számban legalább — e pályázatok ered­ménye. A Teleki drámai jutalomra — szomorú­­játékra szólt az idén — csak 9 munka érkezett. A hazafias költemény dijára 6, a hazafias óda jutal­mára pedig 8 mű érkezett. Sok pályakérdésre egy­két, olyikra pedig egy munka sem küldetett be.­­ Egyébként hétfőn tartja az akadémia első ülését a szünidők után. A főtitkár jelentése után Schwarz Gyula és Torma Károly értekezéseket olvasnak fel. A kolera. A menedékházak. A menedékházak építéséhez hozzá fogtak, de még egy hét belé telik, a­míg fölállíthatók lesznek. A régi váci temetőben folynak a földmunkák, az új dologház mögött szintén turkálják a földet, Budán­ mint mondják, hasonlókép látszik az építkezési szán­dék. Mind a három helyen lesz három-négy dárak s október első hetének a végén a zsúfolt lakások ki­ürítéséhez hozzá lehet fogni. A menedékházak tulajdonképes céljával ke­vesen vannak tisztában. Sokan azt hiszik, hogy ezek állandó lakásul szolgálhatnak egy csomó embernek, a­kiket sorsuk számos szobatárssal aján­dékozott meg. Majd végig járja a pincelakásokat a kerületi orvos vagy valami más kolera-kutató s a­hol sok embert talál együtt egy szobában, kisze­mel egy párt s küldi lakni őket a menedékhá­­zakba. Hát ez csalódás. A pincelakásokat, ha a bérlő három „fertályost“ és hat szoba urat fogadott is vendégszerető hajlékába, nem fogja bántani senki,­­ mert ennél még borzasztóbb helyiségek is van­­nak, a­melyeknek kiürítéséről gondoskodni kell. Ezek az u. n. tömeges szállóhelyek, a­melyekről a legközelebbi múltban tartott éjjeli razziák rántották le a fátyolt. Minden városrészben van egy néhány pálinka­mérő vagy kifőző, a­ki nagy pincéket bérel ki, s oda a „Kundschaftjait“ bepréseli éjszakára, így ta­lálhattak csak egyes helyeken százon is fölül embe­reket. Ezek részére építik a barakokat. Eme tisztelt vendégek mostani szállásadóiktól búcsút lesznek kénytelenek venni, a szállásadóra pedig ügyelni fog a hatóság, hogy manipulációit tovább ne folytassa, s ha mégis folytatná, majd eret vágnak a bugyellá­­risán. A behurcolkodás után megmondják a lakók­nak, hogy iparkodjék mindenki emberhez méltó szál­lás után nézni, addig, mig lakója lesz-e faépületnek, fizet­i krt egy napra, de ha szállás után egy hét alatt se lát, haza toloncolják, mert ezek mind kü­lönböző vidékekről idejött szegény emberek. Minden barakcsoportra egy hivatalnokféle ember fog felügyelni, a pénzt beszedi s rendet tart. Információnk szerint ilyen céllal és ilyenformán ren­dezik be az ideiglenes barakokat. Látni való, hogy ez a legkevésbé sem gyöke­res orvoslás, sőt a kerületi járvány­bizottságoknak tán ama reménye se teljesül, hogy az általuk össze­írt zsúfolt lakásokból vihessenek ezekbe embereket, esetleg egész családokat, mert a barakok csak arra elégségesek, hogy az előbb említett szállók lakóit elhelyezzék bennök. Ha a menedékházak megtelnek, még minden helyi járvány­bizottság ott fogja tartani a kezében a zsúfolt, s közegészségi tekintetben kifogásolt lakások lajstromát. Mi történjék ezekkel? Újabb barakokat kell építeni, favázas, kőfalu házakat, a­hová hosszabb időre is lehet elszállásolni családokat. A kolera még­is csak rá fog vinni ben­nünket arra, hogy a lakásügyet valahára rendezzük. A kolera­járvány lassú, de folytonos gyengü­lését mutatja a főorvosi hivatal mai jelentése is, mely szerint tegnap déltől ma délig megbetegedett 15 s meghalt 10 ember, tehát a betegek száma tizenhárommal csökkent, a halottaké h­á­­rommal emelkedett. A hivatalos kimutatás szerint kolerineset volt: az I. kerületben 2, a VI. kerületben 1, a VII. kerületben 3, a VIII. kerületben 1, összesen 8; kolera nosztrasz: a VII. kerületben 1 ; ázsiai kolera: a VII. kerületben 1, a VITT- s

Next