Budapesti Hírlap, 1886. november (6. évfolyam, 303-331. szám)

1886-11-02 / 303. szám

1886. november 9. BUDAPESTI HIRX-AT?. (303. sz.­ ezredik kapunyitás jubileumát. A főváros egy kiváló borkóstolója nagy bankettet ad az ötszázadik kora reggeli gőzfürdőzés emlékére (a bankett mindjárt,­­megadja az 501-diket.) A frakkeres szűk baráti kör­ben Ünnepli az 50-ik elgázolás jubileumát. A mai világban szinte megütközik az ember, mikor egy komolyan okadatolt jubileum hírét hallja. S ez a ko­moly ok is olyan furcsa, hogy gorgonzolai polgár­nak kell lenni hozzá az embernek, hogy megértse azt. A gorgonzolai polgárok pedig szörnyen értik ezt az okot s komoly áhítattal ünnepük a­­ gor­­gonzola-sajt­ jubileumát, a­melynek a kis olasz vá­ros felvirágzását és jólétét köszönheti. A jubileum arra vonatkozik, hogy most száz éve készítették az első sajtot Gorgonzolában. Szerencse, hogy a gor­­gonzola-sajt evésekor nem szokott hazafias örömben megdobbanni az emberek szive, mert akkor most üdvözlő táviratok félelmes özöne öntené el Gor­­gonzolát.­­ (Főúri esküvő.) Legifj. Teleki Sándor gróf, kiváló munkatársunk Teleki Sándor gr. ezredes fia, ki irodalmi téren is szép sikerrel mű­ködött, tegnap tartotta esküvőjét Cégényben Kende Julia kisasszonyn­al, Kende Kanut kormánybiztos és cégényi nagybirtokos leányával. A násznagyi és násznagynői tisztet Zichy Géza gr. és Teleki Ede gr., s ezek nejei teljesítették; koszorús leányok : Teleki Blanka grófnő, K­á 1-­­­a­y Mariska, Blankenstein Marietta grófnő és de B­o­u­r­c­y kisasszonyok ; vőfélyek Teleki László és János gr., V­á­lf­y­i Árpád és B­arth­e- r­é­m­y Lajos urak. Az esketést Schlauch Lő­rinc szathmári püspök végezte. Teleki Sándor ezredessel, az örömapával élükön a főúri körökből, s a vidék nagybirtokossága részéről igen sokan vol­tak hivatalosak. A fényes násznép jó kívánságaihoz csatolja a „Budapesti Hírlap“ is a magáét.­­ (Ünnepi alakok.) Halottak napján nincsen sir, a melynek ne akadna látogatója. Ha valamelyik halottnak már nincsen senkije vagy ha hozzátartozói nem jönnek is el a temetőbe, halottak napján azért a­: ő sírja sem marad megkönyezetlenül. A temetői látogatóknak egy külön kasztja létezik erre. Egy sereg vénasszony mindig ott sátoroz a kerepesi te­metőben. Mintha csak kiszemelték volna ott előre a maguk helyét, oly­­ otthonosan érzik magukat benne. Összegyűlnek mind a délután odakinn, mint a kávénénik k­orloncára s lesik, még akad egy kis látnivaló, valami gazdag­­ metés. Akkor tüstént ott teremnek a frissen ásott sírnál , elnézik nagy lelki gyönyörűséggel, hogyan csúszik le a koporsó a gö­dörbe. Igen jó szemük van, tudják mindig, hány koszontja volt a halottnak, hányszor ájult el az öz­vegy, fiatal volt-e a pap s tudják mind a többit, a mi nekik látványosságul szolgál. Halottak nap­ja az ő legjobb napjuk, akkor sok mindent látni a temetőben. Megállnak minden síremlék előtt, elolvassák az aranyos hetüket, végig mustrálják a siró családtagokat s azután rágyújta­nak ők is keserves könyhullatásra. Mikor már jól megnéztek mindent, tovább állítanak egy kereszttel s az előtt újra sírnak egy verset, így megy ez to­vább egész addig, mig a temetőt bezárják s a rend­őrök karhatalommal kihajtják őket. Mindenesetre elég szép a mulatságuk és olcsó, más vénasszony a csapszékbe megy és jól bepálinkázik, ez pedig sok­kal többe kerül. — Tegnap délután történt. A te­mető egy elhagyott részén, a­hol már félredőltek a szegények fakeresztjei, egy rongyos ruhájú kis fát üldögélt szomorúan egy gazos sirhalom mellett. Egyszerre felemelkedett, vigyázva körülnézett, hogy nem látja-e senki, azután oda csúszott, mint a macska a szomszédos márvány emlékhez, levette róla a leg­szebb koszorút s odahelyezte a gazos sir tetejébe. Egy közrendőr meglátta és oda vitte a legközelebbi rendőrtiszthez. — „Tolvajt fogtam, kérem a lássan- Koszorút lopott a méltóságos K. B. úr síremlékéről.“ — „Hogy vetemedhettél ennyire, ilyen fiatal léted­re ?“ kérdezte az arany kardos úr. — „Ereszszenek el engem, kérem szépen“, rimánkodott sírva a gye­rek. „Nem akartam én semmi rosszat csinálni. Apám elment a korcsm­ába, nem akart 20 krt sem adni, hogy egy kis papírkoszorút vegyek a mama sírjára. Annak a márványemlékes urnak úgyis olyan sok van, elvettem egyet — hadd legyen valami a ma­mának is. — Ez is megtörtént. Tegnap jókor reg­gel volt még, de azért már sokan siettek ki a teme­tőbe, fölkeresni szeretteik sírjait. Fiatal menyecske siet végig a kerepesi utón, karján koszorú. Karcsú alakjára elegánsan simul a fekete ruha, kipirult ar­cára kacérul ráveti az özvegyi fátyolt. Szembejön vele egy jószemű újságíró, megkapja mint a két kezét. Hisz régi ismerősök: néhány héttel ezelőtt mindennap látták egymást odafönn a Fortunában, annak a nagy bünpörnek a tárgyalásán. — „Nini G­a­z­d­agné!“ kiált az újságíró, „hát nagyság megint idefönn van Budapesten ?“ — „Igen“, felen mosolyogva a szép asszony, „épen csak mára jöttem föl Szent­ Andrásról. Halottak napján nem tudtam odahaza maradni“, tette hozzá kegyeletes arccal. „Eszembe jutott, hogy nekem is van idejöm­ a ke­repesi temetőben egy kedves halottam, a­kiről meg kell emlékeznem. Szegény úgyis olyan méltatlan halált szenvedett. Feljöttem hát Budapestre, csak azért, hogy koszorút tegyek a szegény megboldo­gult — T­á m­á­r sírjára.“ — (A békéltető vitriol.) A szerecsen­ utcai 29. számú házban nagy riadalmat okozott ma este őrült tettével egy hóbortos öregasszony. Ott lakik családjával Steinberger Dávid házaló s albérlője, Rosenberg Ignác kocsis. Az albérlő egyú­ttal ked­vese is a házaló leányának s az öreg Steinberger rossz szemmel nézte gyöngéd viszonyukat. Ma este is szemrehányásokat tett a kocsisnak s megértette vele, hogy elmehet isten hitével, ha el nem veszi a leányát. Ebből aztán nagy civódás támadt és Stein­­bergerné úgy akart véget vetni a pörpatvarnak, hogy behozott a konyhából egy üveg vitriolt s vé­gig öntötte vele a pörlekedőket. A kocsisnak egész arcát összeégette a maró folyadék s megsérült a leány is. Az öreg Steinbergernek nem esett baja, sőt haszna is lett a dologból, mert házsártos fele­ségét bekísérték a rendőrséghez s ott fogták éjsza­kára. A sebesülteket otthon ápolják.­­ (Kirabolt milliomos.) Országszerte nagy feltűnést kelt az a betörés, melyet pénteken virra­dóra követtek el Szabadkán, Geiger Adolf oda­való földbirtokos kárára. Hasonló természetű vak­merő betörést csak kettőt jegyzett föl újabb időben a bünkrónika. Mind akettő Budapesten történt. Az egyik esetben a szeminárium volt a kárvallott, a másikban a Landauer-féle cég a váci­ körúton. Itt is, mint Szabadkán, Wertheim-szekrényeket vittek el a tolvajok, de a zsákmány­ távolról sem volt oly nagy, mint a minőre szabadkai kollégáik tettek szert. Mind a két esetben megkerültek a tolvajok és sú­­ly­os rabságra ítéltetvén, most ülik le büntetésüket. Várjon fog-e sikerülni a Geiger kasszájának el­rablóit is kézre keríteni, az egyelőre még két­séges. Eddigelé még nem akadtak nyomukba a szabadkai rendőrök, jóllehet S­p­­­é­n­y­i Ödön báró és detektívjei is támogatják őket a nehéz mun­kában. Az esetről szabadkai levelezőnk ma a követ­kezőket táviratozza: A Geiger-féle lopás tettesei még nem kerültek meg, de a Wertheim szek­rényt a mai nap folyamán a zom­­b­ori országúton, a várostól alig félórányira megtalálták. A szekrény, mely készpénzben és értékpapírokban közel fél­milliót tartalmazott, föl volt feszítve. A tol­vajok néhány értékpapíron, 650 forint kész­pénzen s Geiger irományain kívül, melyek a kár pontos megállapítását és az ellopott érték­papírok számának megjelölését meg fogják könnyí­teni, mindent elvittek, úgy hogy a kár 400,000 írtnál több. Úgy látszik, hogy a tolvajok a szek­rényt tegnap egész nap a városban el­rejtve tartották, s miután fölfeszítették s a zsákmányon megosztoztak, kivittek a zombori ország­útra. Splényi báró néhány detektivjével ma ide érkezett, hogy­ a nyomozást a bűntett elkövetésének színhelyéről vezesse. Nincs kétség az iránt, hogy egy nagy n­em­z­e­t­k­ö­zi rablószövetkezet kö­vette el a vakmerő lopást, valamint az is bizonyos, hogy Ge­i­g­e­r há­z­i cs­el­é­ds­é­g­é­n­e­k szintén része van benne. Geiger udvarában ugyanis rendesen­ 3—4 cseléd tölti az élét, s lehetetlen, hogy ezek figyelmét a betörés teljesen elkerülte volna annál is inkább, mivel a tolvajok a kárvallott saját kocsiján s lovaival vitték el a zsákmányt. A rendőrség nagy erélyt fejt ki a nyo­mozásban, s Geiger cselédjein kívül már több gya­nús embert letartóztatott, köztük Andrusek gé­pészlakatost, a­kit azonban, miután igazolta magát, ismét szabadon bocsátottak. Geiger mintegy 70 éves beteges ember, kit az érzékeny csapás nagyon megtört. Negyven év előtt még teljesen szegény em­ber volt, s nagy vagyonát szerencsés spekulációk, földbérlés és gyapjuü­zlet által minden uzsoráskodás nélkül szerezte. Az eset Szabadkán nem csak izgal­mat, de részvétet is kelt.­­ (Gerster Etelka nem beteg.) Egy kül­földi lapból mi is átvettük azt a hírt, hogy G­e­r­s­­ter Etelka asszony­ a híres magyar énekesnő hang­ját elveszítette, súly­os betegen fekszik, s hogy férje Giardini elhagyta. E híreket a művésznő édes anyja özv. Gerster Miklósné asszony egy nyilatko­zata megcáfolja. Örömmel adjuk hírül, hogy a diva csak azért él ezidőszerint visszavonultan Parisban, hogy személyesen vezethesse leányai ne­velését.­­ (Gyilkos anyós.) Szörnyű esetről tudósít bennünket alibunált (Torontál-m.) levelezőnk, M­­­a t­o­v Száva az ottani szerb iskola szolgája, derék munkás ember, a minap valami miatt szó­vitába keveredett az anyósával, egy Dadica Kida nevű asszonynyal. Egy ideig beérték a szóval, azután tettlegességekre került a dolog, melynek az lett a vége, hogy a dühödt asszony pisztolyt kapott fel s rálőtt vejére. Csak egy lövést tett, Miatov szó nélkül összeesett s nehány perc múlva halva volt. A gyilkos asszony fogva van.­­ (A kolera.) A főorvosi hivatal kimutatása szerint szombat déltől vasárnap détig 1 betegedés, 6 halálozás, vasárnap déltől ma délig 5 betegedés és 1 halálozás történt. Tegnapelőtt, szombaton, egyetlenegy beteget sem vittek be a barakkórházba, hol most 63 kolerás beteg fekszik, s ezeken kívül 276 kimlós, 13 hagymázos és 22 vörhenyes.­­ Győrött a kolera korántsem pusztít ijesztő mér­tékben. A héten összesen 1 halálozás és 1 betegedés történt. Oláh Gyula dr. a minap nem Győrbe jött, hanem csak azon keresztül a Duna szabályozásának munkálatainál alkalmazott munkások telepéhez ment, hogy az ottani egészségügyi óvóintézkedéseket fe­lülvizsgálja. Mindent teljes rendben talált.­­ (Hog­y gyógyítják a kolerát a kínaiak ?) Csodálatos kolera gyógymódot közöl az „Amerikai Nemzetőr“ legutóbbi száma. Egy amerikai hajón al­kalmazott kínai kolerába esett s barátai rögtön egy kínai orvost hivattak. Az el is jött, egy hosszú tűk­kel telt dobozt hozva magával. Egy tűt a beteg fejbőre alá szúrt, a halanték közelében, egyet pedig a fül mögé s rögtön vér folyt. Azután a beteg aj­kába, mellébe és bordái közé is szúrt tűket ; végül nyakbőrét vakarta le s midőn mindenünnen ele­gendő vér folyt ki, a beteg meg volt mentve.­— (Egyesületi hírek.) A budapesti e­v. ref theológiai ifjúság tegnap (va­sárnap) reformációs emlékünnepélyt tartott, a ref. egyház tanácstermében. — A b­u­d­a­p­e­s­t­i ke­reskedő ifjak önsegélyző egyesü­letének választmánya október hó 31-én az egyesület elnökének, Eberling Antalnak, díszokleve­let nyújtott át. — az V. kerület­ polgári kör társas vacsoráját e hó 2-án tartják meg. — A fővárosi egyesület e hó 2an d. u. 5 órakor a régi városház tanácstermében értekezletet tart. — A budapesti kereskedi ifjak társulatában (váci utca és Gizella-tér I. em.) az esti tanfolyamra a beiratkozások bezárólag november 6-ig történnek esti 6 órától 10-ig. — A budapesti orvosi kör szombaton este tar­totta a szünidők után első ülését B­a­r­b­á­s József elnöklete alatt. — A m. k. tudomány-egye­temi joghallgatókat segítő egye­sület november hó 2-án, kedden, délután 3 és fél órakor tartja közgyűlését, a­melynek a bárki­­bizottság megválasztása.­­ A pesti zsidó h­itk­ö­z­s­ég elöljáróságának választá­sát tegnap következőleg ejtették meg: elnök Wahrmann Mór, kultus-elöljáró Deutsch Sámuel, jótékonysági elöljáró Adler Lajos, iskolai elöljáró Schweiger Márton, pénztári elöljáró Strasser Alajos és gazdászati elöljáró Nágel Ármin. — (Hymen.) Eljegyezte: Fischer Géza városi főerdész Eisler Teréz kisasszonyt, a mun­kácsi állami polgári iskola tanítónőjét. — Albert József kollégiumi tanár Holénia Mariska kisasszonyt Eperjesen. — Kerekes Sándor peéri ref. lelkész Török Lenke kisasszonyt, markusfalvai Török József nyug. honvédtábornok leányát Zilahról. — Nőül vette: H­a­m­a­r­y Béla m. kir. államvasuti hivatalnok Csernó Vilmát, Csernó Ede járásorvos leányát Bia-Torbágyon m. hó 19-én. — P­ekáry Géza államvasuti tisztviselő K­o­v­á­c­s­y Mariskát, Kovácsy Gyula volt országgyűlési képviselő, leányát. Násznagyok voltak Forinyák Gyula tábornok és Gullner Gyula országgyűlési képviselő. Jelen voltak még Pekáry József főkapitányh­elyettes és neje, a vőlegény szülei, Wildner Károly honvédezredes, Horváth Mór államvasúti felügyelő, Csete Kálmán fővárosi ügyvéd és mások. Az esküvő az örömapa péceli nyaralójában történt tegnap.­­ (Gyászrovat.) Elhunytak: Mracsini J­a­­kopovits Mihály orvos élte 65-ik évében októ­ber 27-én. Pavlowszky, szül. Asbóth Julia, Pavlowszky Antal 1848—49-iki honvéd-vadász fő­hadnagy neje, október 31-én élte 49-dik évében, Budapesten.­­ (A hivatalos lapból.) Kinevezések A közmunka- és közlekedésügyi minisztérium ideig­lenes vezetésével megbízott ő felsége személy­e kö­rüli miniszter Név Béla miniszteri főmérnököt köz- .

Next