Budapesti Hírlap, 1886. november (6. évfolyam, 303-331. szám)
1886-11-02 / 303. szám
1886. november 9. BUDAPESTI HIRX-AT?. (303. sz. ezredik kapunyitás jubileumát. A főváros egy kiváló borkóstolója nagy bankettet ad az ötszázadik kora reggeli gőzfürdőzés emlékére (a bankett mindjárt,megadja az 501-diket.) A frakkeres szűk baráti körben Ünnepli az 50-ik elgázolás jubileumát. A mai világban szinte megütközik az ember, mikor egy komolyan okadatolt jubileum hírét hallja. S ez a komoly ok is olyan furcsa, hogy gorgonzolai polgárnak kell lenni hozzá az embernek, hogy megértse azt. A gorgonzolai polgárok pedig szörnyen értik ezt az okot s komoly áhítattal ünnepük a gorgonzola-sajt jubileumát, amelynek a kis olasz város felvirágzását és jólétét köszönheti. A jubileum arra vonatkozik, hogy most száz éve készítették az első sajtot Gorgonzolában. Szerencse, hogy a gorgonzola-sajt evésekor nem szokott hazafias örömben megdobbanni az emberek szive, mert akkor most üdvözlő táviratok félelmes özöne öntené el Gorgonzolát. (Főúri esküvő.) Legifj. Teleki Sándor gróf, kiváló munkatársunk Teleki Sándor gr. ezredes fia, ki irodalmi téren is szép sikerrel működött, tegnap tartotta esküvőjét Cégényben Kende Julia kisasszonynal, Kende Kanut kormánybiztos és cégényi nagybirtokos leányával. A násznagyi és násznagynői tisztet Zichy Géza gr. és Teleki Ede gr., s ezek nejei teljesítették; koszorús leányok : Teleki Blanka grófnő, Ká 1-ay Mariska, Blankenstein Marietta grófnő és de Bourcy kisasszonyok ; vőfélyek Teleki László és János gr., Válfyi Árpád és Barthe- rémy Lajos urak. Az esketést Schlauch Lőrinc szathmári püspök végezte. Teleki Sándor ezredessel, az örömapával élükön a főúri körökből, s a vidék nagybirtokossága részéről igen sokan voltak hivatalosak. A fényes násznép jó kívánságaihoz csatolja a „Budapesti Hírlap“ is a magáét. (Ünnepi alakok.) Halottak napján nincsen sir, a melynek ne akadna látogatója. Ha valamelyik halottnak már nincsen senkije vagy ha hozzátartozói nem jönnek is el a temetőbe, halottak napján azért a: ő sírja sem marad megkönyezetlenül. A temetői látogatóknak egy külön kasztja létezik erre. Egy sereg vénasszony mindig ott sátoroz a kerepesi temetőben. Mintha csak kiszemelték volna ott előre a maguk helyét, oly otthonosan érzik magukat benne. Összegyűlnek mind a délután odakinn, mint a kávénénik korloncára s lesik, még akad egy kis látnivaló, valami gazdag metés. Akkor tüstént ott teremnek a frissen ásott sírnál , elnézik nagy lelki gyönyörűséggel, hogyan csúszik le a koporsó a gödörbe. Igen jó szemük van, tudják mindig, hány koszontja volt a halottnak, hányszor ájult el az özvegy, fiatal volt-e a pap s tudják mind a többit, a mi nekik látványosságul szolgál. Halottak napja az ő legjobb napjuk, akkor sok mindent látni a temetőben. Megállnak minden síremlék előtt, elolvassák az aranyos hetüket, végig mustrálják a siró családtagokat s azután rágyújtanak ők is keserves könyhullatásra. Mikor már jól megnéztek mindent, tovább állítanak egy kereszttel s az előtt újra sírnak egy verset, így megy ez tovább egész addig, mig a temetőt bezárják s a rendőrök karhatalommal kihajtják őket. Mindenesetre elég szép a mulatságuk és olcsó, más vénasszony a csapszékbe megy és jól bepálinkázik, ez pedig sokkal többe kerül. — Tegnap délután történt. A temető egy elhagyott részén, ahol már félredőltek a szegények fakeresztjei, egy rongyos ruhájú kis fát üldögélt szomorúan egy gazos sirhalom mellett. Egyszerre felemelkedett, vigyázva körülnézett, hogy nem látja-e senki, azután oda csúszott, mint a macska a szomszédos márvány emlékhez, levette róla a legszebb koszorút s odahelyezte a gazos sir tetejébe. Egy közrendőr meglátta és oda vitte a legközelebbi rendőrtiszthez. — „Tolvajt fogtam, kérem a lássan- Koszorút lopott a méltóságos K. B. úr síremlékéről.“ — „Hogy vetemedhettél ennyire, ilyen fiatal létedre ?“ kérdezte az arany kardos úr. — „Ereszszenek el engem, kérem szépen“, rimánkodott sírva a gyerek. „Nem akartam én semmi rosszat csinálni. Apám elment a korcsmába, nem akart 20 krt sem adni, hogy egy kis papírkoszorút vegyek a mama sírjára. Annak a márványemlékes urnak úgyis olyan sok van, elvettem egyet — hadd legyen valami a mamának is. — Ez is megtörtént. Tegnap jókor reggel volt még, de azért már sokan siettek ki a temetőbe, fölkeresni szeretteik sírjait. Fiatal menyecske siet végig a kerepesi utón, karján koszorú. Karcsú alakjára elegánsan simul a fekete ruha, kipirult arcára kacérul ráveti az özvegyi fátyolt. Szembejön vele egy jószemű újságíró, megkapja mint a két kezét. Hisz régi ismerősök: néhány héttel ezelőtt mindennap látták egymást odafönn a Fortunában, annak a nagy bünpörnek a tárgyalásán. — „Nini Gazdagné!“ kiált az újságíró, „hát nagyság megint idefönn van Budapesten ?“ — „Igen“, felen mosolyogva a szép asszony, „épen csak mára jöttem föl Szent Andrásról. Halottak napján nem tudtam odahaza maradni“, tette hozzá kegyeletes arccal. „Eszembe jutott, hogy nekem is van idejöm a kerepesi temetőben egy kedves halottam, akiről meg kell emlékeznem. Szegény úgyis olyan méltatlan halált szenvedett. Feljöttem hát Budapestre, csak azért, hogy koszorút tegyek a szegény megboldogult — Tá már sírjára.“ — (A békéltető vitriol.) A szerecsen utcai 29. számú házban nagy riadalmat okozott ma este őrült tettével egy hóbortos öregasszony. Ott lakik családjával Steinberger Dávid házaló s albérlője, Rosenberg Ignác kocsis. Az albérlő egyúttal kedvese is a házaló leányának s az öreg Steinberger rossz szemmel nézte gyöngéd viszonyukat. Ma este is szemrehányásokat tett a kocsisnak s megértette vele, hogy elmehet isten hitével, ha el nem veszi a leányát. Ebből aztán nagy civódás támadt és Steinbergerné úgy akart véget vetni a pörpatvarnak, hogy behozott a konyhából egy üveg vitriolt s végig öntötte vele a pörlekedőket. A kocsisnak egész arcát összeégette a maró folyadék s megsérült a leány is. Az öreg Steinbergernek nem esett baja, sőt haszna is lett a dologból, mert házsártos feleségét bekísérték a rendőrséghez s ott fogták éjszakára. A sebesülteket otthon ápolják. (Kirabolt milliomos.) Országszerte nagy feltűnést kelt az a betörés, melyet pénteken virradóra követtek el Szabadkán, Geiger Adolf odavaló földbirtokos kárára. Hasonló természetű vakmerő betörést csak kettőt jegyzett föl újabb időben a bünkrónika. Mind akettő Budapesten történt. Az egyik esetben a szeminárium volt a kárvallott, a másikban a Landauer-féle cég a váci körúton. Itt is, mint Szabadkán, Wertheim-szekrényeket vittek el a tolvajok, de a zsákmány távolról sem volt oly nagy, mint a minőre szabadkai kollégáik tettek szert. Mind a két esetben megkerültek a tolvajok és súlyos rabságra ítéltetvén, most ülik le büntetésüket. Várjon fog-e sikerülni a Geiger kasszájának elrablóit is kézre keríteni, az egyelőre még kétséges. Eddigelé még nem akadtak nyomukba a szabadkai rendőrök, jóllehet Spényi Ödön báró és detektívjei is támogatják őket a nehéz munkában. Az esetről szabadkai levelezőnk ma a következőket táviratozza: A Geiger-féle lopás tettesei még nem kerültek meg, de a Wertheim szekrényt a mai nap folyamán a zombori országúton, a várostól alig félórányira megtalálták. A szekrény, mely készpénzben és értékpapírokban közel félmilliót tartalmazott, föl volt feszítve. A tolvajok néhány értékpapíron, 650 forint készpénzen s Geiger irományain kívül, melyek a kár pontos megállapítását és az ellopott értékpapírok számának megjelölését meg fogják könnyíteni, mindent elvittek, úgy hogy a kár 400,000 írtnál több. Úgy látszik, hogy a tolvajok a szekrényt tegnap egész nap a városban elrejtve tartották, s miután fölfeszítették s a zsákmányon megosztoztak, kivittek a zombori országútra. Splényi báró néhány detektivjével ma ide érkezett, hogy a nyomozást a bűntett elkövetésének színhelyéről vezesse. Nincs kétség az iránt, hogy egy nagy nemzetközi rablószövetkezet követte el a vakmerő lopást, valamint az is bizonyos, hogy Geiger házi cselédségének szintén része van benne. Geiger udvarában ugyanis rendesen 3—4 cseléd tölti az élét, s lehetetlen, hogy ezek figyelmét a betörés teljesen elkerülte volna annál is inkább, mivel a tolvajok a kárvallott saját kocsiján s lovaival vitték el a zsákmányt. A rendőrség nagy erélyt fejt ki a nyomozásban, s Geiger cselédjein kívül már több gyanús embert letartóztatott, köztük Andrusek gépészlakatost, akit azonban, miután igazolta magát, ismét szabadon bocsátottak. Geiger mintegy 70 éves beteges ember, kit az érzékeny csapás nagyon megtört. Negyven év előtt még teljesen szegény ember volt, s nagy vagyonát szerencsés spekulációk, földbérlés és gyapjuüzlet által minden uzsoráskodás nélkül szerezte. Az eset Szabadkán nem csak izgalmat, de részvétet is kelt. (Gerster Etelka nem beteg.) Egy külföldi lapból mi is átvettük azt a hírt, hogy Gerster Etelka asszony a híres magyar énekesnő hangját elveszítette, súlyos betegen fekszik, s hogy férje Giardini elhagyta. E híreket a művésznő édes anyja özv. Gerster Miklósné asszony egy nyilatkozata megcáfolja. Örömmel adjuk hírül, hogy a diva csak azért él ezidőszerint visszavonultan Parisban, hogy személyesen vezethesse leányai nevelését. (Gyilkos anyós.) Szörnyű esetről tudósít bennünket alibunált (Torontál-m.) levelezőnk, Ma tov Száva az ottani szerb iskola szolgája, derék munkás ember, a minap valami miatt szóvitába keveredett az anyósával, egy Dadica Kida nevű asszonynyal. Egy ideig beérték a szóval, azután tettlegességekre került a dolog, melynek az lett a vége, hogy a dühödt asszony pisztolyt kapott fel s rálőtt vejére. Csak egy lövést tett, Miatov szó nélkül összeesett s nehány perc múlva halva volt. A gyilkos asszony fogva van. (A kolera.) A főorvosi hivatal kimutatása szerint szombat déltől vasárnap détig 1 betegedés, 6 halálozás, vasárnap déltől ma délig 5 betegedés és 1 halálozás történt. Tegnapelőtt, szombaton, egyetlenegy beteget sem vittek be a barakkórházba, hol most 63 kolerás beteg fekszik, s ezeken kívül 276 kimlós, 13 hagymázos és 22 vörhenyes. Győrött a kolera korántsem pusztít ijesztő mértékben. A héten összesen 1 halálozás és 1 betegedés történt. Oláh Gyula dr. a minap nem Győrbe jött, hanem csak azon keresztül a Duna szabályozásának munkálatainál alkalmazott munkások telepéhez ment, hogy az ottani egészségügyi óvóintézkedéseket felülvizsgálja. Mindent teljes rendben talált. (Hogy gyógyítják a kolerát a kínaiak ?) Csodálatos kolera gyógymódot közöl az „Amerikai Nemzetőr“ legutóbbi száma. Egy amerikai hajón alkalmazott kínai kolerába esett s barátai rögtön egy kínai orvost hivattak. Az el is jött, egy hosszú tűkkel telt dobozt hozva magával. Egy tűt a beteg fejbőre alá szúrt, a halanték közelében, egyet pedig a fül mögé s rögtön vér folyt. Azután a beteg ajkába, mellébe és bordái közé is szúrt tűket ; végül nyakbőrét vakarta le s midőn mindenünnen elegendő vér folyt ki, a beteg meg volt mentve.— (Egyesületi hírek.) A budapesti ev. ref theológiai ifjúság tegnap (vasárnap) reformációs emlékünnepélyt tartott, a ref. egyház tanácstermében. — A budapesti kereskedő ifjak önsegélyző egyesületének választmánya október hó 31-én az egyesület elnökének, Eberling Antalnak, díszoklevelet nyújtott át. — az V. kerület polgári kör társas vacsoráját e hó 2-án tartják meg. — A fővárosi egyesület e hó 2an d. u. 5 órakor a régi városház tanácstermében értekezletet tart. — A budapesti kereskedi ifjak társulatában (váci utca és Gizella-tér I. em.) az esti tanfolyamra a beiratkozások bezárólag november 6-ig történnek esti 6 órától 10-ig. — A budapesti orvosi kör szombaton este tartotta a szünidők után első ülését Barbás József elnöklete alatt. — A m. k. tudomány-egyetemi joghallgatókat segítő egyesület november hó 2-án, kedden, délután 3 és fél órakor tartja közgyűlését, amelynek a bárkibizottság megválasztása. A pesti zsidó hitközség elöljáróságának választását tegnap következőleg ejtették meg: elnök Wahrmann Mór, kultus-elöljáró Deutsch Sámuel, jótékonysági elöljáró Adler Lajos, iskolai elöljáró Schweiger Márton, pénztári elöljáró Strasser Alajos és gazdászati elöljáró Nágel Ármin. — (Hymen.) Eljegyezte: Fischer Géza városi főerdész Eisler Teréz kisasszonyt, a munkácsi állami polgári iskola tanítónőjét. — Albert József kollégiumi tanár Holénia Mariska kisasszonyt Eperjesen. — Kerekes Sándor peéri ref. lelkész Török Lenke kisasszonyt, markusfalvai Török József nyug. honvédtábornok leányát Zilahról. — Nőül vette: Hamary Béla m. kir. államvasuti hivatalnok Csernó Vilmát, Csernó Ede járásorvos leányát Bia-Torbágyon m. hó 19-én. — Pekáry Géza államvasuti tisztviselő Kovácsy Mariskát, Kovácsy Gyula volt országgyűlési képviselő, leányát. Násznagyok voltak Forinyák Gyula tábornok és Gullner Gyula országgyűlési képviselő. Jelen voltak még Pekáry József főkapitányhelyettes és neje, a vőlegény szülei, Wildner Károly honvédezredes, Horváth Mór államvasúti felügyelő, Csete Kálmán fővárosi ügyvéd és mások. Az esküvő az örömapa péceli nyaralójában történt tegnap. (Gyászrovat.) Elhunytak: Mracsini Jakopovits Mihály orvos élte 65-ik évében október 27-én. Pavlowszky, szül. Asbóth Julia, Pavlowszky Antal 1848—49-iki honvéd-vadász főhadnagy neje, október 31-én élte 49-dik évében, Budapesten. (A hivatalos lapból.) Kinevezések A közmunka- és közlekedésügyi minisztérium ideiglenes vezetésével megbízott ő felsége személye körüli miniszter Név Béla miniszteri főmérnököt köz- .