Budapesti Hírlap, 1886. november (6. évfolyam, 303-331. szám)

1886-11-08 / 309. szám

Budapest, 1386. TI. évfolyam 309. 92. fffétfe, novefflyer ft Budapesti Hírlap Előfizetési Arak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 7 frt 60 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap , hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő : Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. Kalap­ utca 11. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken 6 kr. Királyi párbeszédek: „öt erős legény összefont karokkal nézi, hogy egy részeg kozák egy magát védelmező fiatal leányt mint ölelget — ez a helyzet.“ Andrássy Gyula gróf szel­lemes ötlete ez, de hogy elmondotta-e a királynak, midőn a delegáció fogadtatása után vele külön társalgott, nem tud­hatjuk. Alig hangzott el Kálnoky gróf diplo­máciai jegyzékének a delegációkhoz a ki­rály általi felolvasása, ő felsége András­ihoz fordult s őt nagyon kitüntette. De az közvélemény e jelenetben nem az ural­kodói kegy ama jelét keresi, hogy An­drássy „válságos időkben“ visszahivatik, hogy a tehetetlen Kálnokytól a külügy­minisztérium vezetését átvegye, mint in­kább az a felfogás, hogy ő felsége An­­drássyhoz azért volt oly kegyes, hogy őt a Kálnoky ellen való nyílt oppozíciótól visszatartsa. A szalonokban és a kaszinó­ban beszélhet Andrássy akármit, ez csak mulatságos, de nem árt Kálnokynak és az udvar oroszbarát politikájának. Ily módon már többször sikerült Andrássyt elnémítani, ő pedig beérte az­zal, hogy véleményét négy­szem­közt el­mondotta a királynak, a­mi mindenesetre szép tőle és fontos lehet, de csakugyan sohasem változtatott a kormány politi­káján. y,ni ii'nigi I mit' k­án­yítniii ! Vájjon igy lesz-e most is ? Erre so­kan kiváncsiak Magyarországon, s a két delegáció legérdekesebb alakja Andrássy, kiről mindenki tudja, hogy Kálnokyval elégületlen, de senki sem tudja, fog-e be­szélni és hogyan ? Kálnoky politikájával azonban sokan elégületlenek az udvarnál is. A külügyi vita azonban még több napig elhúzódik, addig talán a helyzet tisztul: a szobranje fejedelmet választ, Oroszország szint vall, Anglia határoz, Bismarck visszatér Ber­linbe, s utasítást küld Kálnokynak. Apponyinak a király azt mondta, hogy „a momentán helyzet bizonytalan, a delegációk kritikus percben kezdik ta­nácskozásaikat, s határozataik nagy fele­lősséggel járnak.“ Kétségkívül igaz, de a delegációk felelőssége a kormány felelős­ségéhez alig fogható, mert ez csinálja a politikát egész éven át, s ennek tanácsa szerint határoz a király a monarchia maga­tartása, béke vagy háború felett. Hogy a király a delegációk felelősségét állítja előtérbe, célja nem lehet más, mint tud­tára adni az ellenzéknek, hogy Kálnoky politikájával szemben nem szívesen látja az ellenzéket. Ez azonban Apponyi grófot aligha fogja visszatartani a kritikától, melylyel az országos képviselő az ország­nak tartozik. Ugyanebben a mérséklő, megnyugtató szellemben beszélt a felség az osztrák de­megtudunk alkudni, hát elvárnék nyári vásárig az árának egy részére. — Megörült Baló uram az ajánlatnak, mint vak a garasnak. — Hát aztán mikor nézhetném meg? — Holnap este felé arra van az utam ki­­gyelmed felé hát jöjjön ki kigyelmed a kereszt­­útra, ott megnézheti, de pénzt is hozzon magá­val, mert ha megalkuszunk, hát ott hagyom. Ebben maradva, Baló uram haza ment és várta a „sárgát“, Baka Jancsi pedig másnap Isten tudja miért nagyon, sokat szaladgált a kocsijával a csendbiztos szőlője háta megett. Egyszer naplemente tájban megáll az utón s megszólít egy gyalogló fiút. — Hova mégy fiam? — Bemegyek Kőrösre. — Ejnye, nekem is arra van az utam, kapsz tőlem egy hatost, ha megszolgálsz érte. Nézd ott legel a szőlőm háta megett a lovam, restel­­lek már oda menni érte, hanem szaladj oda fiam, békázzad ki, aztán vesd rá magadat, s ko­cogj el utánam. Kétszer se kellett biztatni a fiút, szaladt a legelő ló felé. Nyugodtan legelt a csendbiztos „sárgája“ a járásban. Senki se vigyázott reá, a béka is csak formából volt rajta. Minek is vigyáznának rá, hisz csendbiztosnak a lovát kerüli a tolvaj. Kezes csikó volt a „sárga“, nem ijedt meg a gyerektől, hanem engedte magát kibékáztatni s pár szempillantás alatt már ott kocogott a Baka Jancsi kocsija után. Jó fél óra múlva odaértek az előre kitű­zött helyre, hol Baló Péter már várta a „sárgát.“ — Adjon Isten ! No, itt van a „sárga“, nézze körül kegyelmed, aztán alkudjunk meg hamar, mert sietős az utam, legátusokkal. Ezek a végsőig békés indu­­latuak, a csehek, mivel pánszlávok s neré­t bánnák, ha Kaulbars Prágában parancsol­gatna, a németek pedig, mert tőlük mesz­­sze van Bulgária s ha elvész az egész Kelet, megmarad nekik Németország. Lé­tében Magyarország van fenyegetve, ha Oroszország a Balkánfélszigetet okkupálja. Ezért a magyar delegáció sik­ csend­ben hallgatta végig a királyi választ és csüggedve távozott a palotából. Sok hű kormánypárti nem is titkolta elégületlen­­ségét. Az osztrákok ellenben háromszor is éljeneztek a beszédnek, valahányszor a békés megoldásról s a kitűnő viszo­nyokról minden hatalmassággal szó volt , mikor a bemutatásoknál a király Sturm­­hoz így szólt: „Valóban az idők nagyon válságosak, de hisszük, hogy a békét, melyre oly nagy szükségünk van, fen fog­juk tartani s ezért a kormány igen nagy elővigyázattal fog előre haladni“; szavai­nak az egész österreichische Landwehr roppant megörült. Mindezekből kitűnik, hogy Bulgária miatt — ha Oroszország bármely módot talál, melyhez „Európa“ hozzájárulhat —­­monarchiánk tűzbe nem megy. Ausztria irtózik a háborútól, a király nem akar többé semmi háborút viselni, ha csak meg nem támadják s tehát nyugton alhatunk, nem lesz háború. A „BUDAPESTI HÍRLAP“ tárcája, Betyár-boszu­­ s-A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Hiába tagadta Baka Jancsi, hogy ő lopta el a Fodor Ferenc subáját, hiába mondta, hogy neki Baló Péter megölő ellensége, hát azért fogta rá ezt a lopást; hiába mondta, hogy meg merne arra is esküdni, hogy azt a lopott subát maga a tanúskodó Baló Péter csempészte a kocsijára, azért még­is csak az ő nyakába szakadt annak a subának a terhe.­­ Nem volt ínyére az áristom, meg a csend­biztos is hirtelen találta megcirógatni, így hát nem csoda, hogy nagyot lélegzett mikor újra kikerült a falak közül. Illedelmesen köszöntötte a csendbiztost, de nem állhatta meg, hogy a ka­puból vissza ne szóljon : „ezt se feledem el.“ Ha pedig Baka Jancsi azt mondja valakinek, hogy „ezt se feledem el“ az bizonyos, hogy az csak­ugyan nem megy ki a fejéből. Tudni kellett volna ezt a csendbiztosnak is még Baló Péternek is, hanem bsz azoknak kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy va­lamire gondoljanak, hisz már egy éve is elmúlt, hogy Baka Jancsinak az a suba sora volt, azóta mem már Baló Péterrel is kibékült. Közelgett már a nyomtatás ideje, mikor Baka Jancsi összetalálkozott Baló Péterrel a heti vásárban. Panaszkodott Baló Péter, hogy lóra volna szüksége, ha nem drága a jószág, nin­csen rá való költsége. — Van én nekem egy jó vérű sárgám, ha Baló Péter 50 frtért ura lett a sárgának. Felét kifizette, felét pedig a körösi nyári vásárra ígérte. Baka Jancsi viszont kötelezte magát, hogy a vásárra behozza a passzust, addig nála marad zálogba. A gyerek megkapta a hatosát és befelé ment Kőrösnek, Baló uram vígan nyargalt haza felé. A csendbiztos majd sóbálványnyá változott, mikor haza készülődve, csak hűlt helyét látta a sárgának. Még kurrentáltatni se merte, mert a szégyentől majd kisült a szeme, hogy épen a rend emberével űznek gúnyt a tolvajok. Hanem annál inkább ki volt adva parancsolatban a hadnagyoknak, hogy szemfülesen keressék a „sárgát“. De biz azok nemcsak a „sárgát“, ha­nem még a nyomát se látták. A környékbeli nyári vásárokban nem volt jó, a­mely kikerülte volna a csendbiztos szemét. A körösi nyári vásárban is ott kémlelődött s a keresés közben összeakad Baka Jancsival. Baka Jancsi elkezdte a nótát, a­melynek az volt a vége, hogy „Baló Péter se olyan tiszta ember, mint a minőnek látszik, annak is raga­dós a keze.“ — És hadd el Jancsi, másnak a kezét ke­resem én most, hanem ha megtalálnám, tudom istenem elzsibbasztanám a könyökéig. — Mi baj érte biztos uram? — Mi baj ért? A múltkor vettem a majsai vásárban egy lovat és alig melegedett meg nálam, már hűlt helye van. — Rosszul bánt velem biztos uram azért a subáért, hanem ha ott is felejtette a tenye­rét a szájamon, azért nem ragadt úgy be, hogy jó szóért ne tudnék súgni. — Jó szót ingyen adnak, Jancsi, hanem ha már úgy fölhányod azt az ötöst, a­mit -----------------------------—---------------- ■■ "«". Mai számunk 8 oldalra tám­ad.

Next