Budapesti Hírlap, 1886. december (6. évfolyam, 332-361. szám)

1886-12-01 / 332. szám

2 BUDAPESTI HÍRLAP, (332. sz.) 1886. december 1 Kaposvárott se hiszik el Széchenyinek az emberek. De tegye szivére kezét, vallja be őszintén: hiszi-e maga? Ha hiszi, minek ellenkezett idáig? S miért beszél e pontról oly homá­lyosan? Interpelláltatni óhajt a képviselő­­házban ? Méltányos egyezség alatt olyant kell érteni, melyben az érdekek kiegyenlíttet­­nek, nem pedig hol azok feláldozhatnak. Igazán, a román vámtárgyalásokra kiván­csiak vagyunk! A­mit a keleti kérdésről mondott, azt Tisza és Kálnoky jobban elmondották, de a­mit a túlkiadásokról em­lített, azt csak részben szerettük hallani. Nem fogadhatjuk el a védekezést, hogy a túlkiadás se baj, akármennyit köl­tött engedély nélkül a kormány, „azért nyugodtak lehetnek az adózók, mert a pénz hasznos beruházásokba lett fektetve.“ Ez nem áll. Ugyan mit felelne a nemes gróf gazdatisztjének, ha ez az ő enge­­delme nélkül minden jövedelmet elköltene s még azonfelül adósságot csinálna a gróf számlájára, „hasznos beruházásokra?“ Az ígéret, hogy „a jövő és következő években már nem lesz túlköltekezés, s a kormány szigorú korlátai között marad a takarékosságnak“, jobban hangzik. Tes­sék az ígéretet megtartani. De e témáról a költségvetési vitában lesz még alkalom a nyilatkozásra. A mi­niszter kaposvári beszéde bizonynyal nem az utolsó szó ez ügyben. -------—■ ■ — - ' ■ ■ .... '■ - -A delegációkból. Budapest, nov. 30. A magyar delegáció mai teljes ülésén vala­mennyi albizottság előadója konstatálta, hogy a ma­gyar és a megfelelő osztrák albizottságok határoza­tai közt eltérés nincs. Erre az elnök kimondta, hogy már most az országos bizottság határozatai megerősítés végett ő felségéhez fel fognak terjesz­tetni. A megerősítés megtörténtét holnap d. u. fél 3-kor nyilvános ülésen fogják kihirdetni. * A mitől rettegtem, bekövetkezett: egy csomó régebben visszautasított szindarab végére oda­biggyesztették a szegény, ártatlan Patkó­szeget is és igy e fölséges címet örökké lehetet­lenné tették. Mit csináljak ? Elmenjek a titkár­hoz, bevalljak neki mindent és megkértem, hogy csak küldje vissza a bírálóhoz ? Elmondjam, hogy csak tévedés volt az egész ? Ez lesz a leg­jobb. Föl is mentem, újra bemutattam neki ma­gamat, láttam, hogy emlékszik rám, mert a ka­lapját elcsukta a szekrénybe. Rögtön kezembe nyomta a Patkószeget. — Bocsánat, — kezdem, — némi magya­rázatokkal tartozom .... •— Sajnálom, nincs időm, csak azt mondja meg gyorsan, hova akar kilyukadni ? — Tév és igazságtalanság áldozata va­gyok. . . — Mondta már, hogy lyukadjon ki. .. — A „Patkószeg“ törvénytelenül utasítta­­tott vissza. — Nem lehet, a bíráló úr visszaküldte, én regisztráltam, a könyvekben is, a lapokban is, a darab megfutotta a hivatalos utat, csak nem akarja ezt a legvégén megakasztani ? S úgy nézett rám, mint egy szentségtörőre. Elpárologtam, hónom alatt a Patkószeggel, mely­nek sorsa most már szeget, még pedig Patkó­szeget ütött a fejembe. Még az este egy olyan zseniális ideám tá­madt, mely már határozottan közel fér a puska­por feltalálásához. Penicilusommal gyönyörűen kivakartam a Patkószeg címet, a saját nevemet, helyébe azt írtam: „Szeget szeggel (ez is pászolt), irta Turul, s másnap hordárral fel­­küldtem az igazgató úrhoz. A címen kívül úgy sem ismertek még egyebet belőle s bizonyos, hogy a csempészet sikerült. Azóta lesem megint a sorsát. Sipulusz. Az osztrák delegáció mai ülésén b­efe­jezte teendőit. Kálnoky gr. a király megbízásából ő felsége köszönetét és elismerését fejezte ki az áldozatkészségért és odaadásért, mely a delegáció tagjait ez ülésszakban vezette. A maga és miniszter­­társai részéről pedig megköszönte az irányukban ta­núsított előzékenységet, és bizalmat. Smolka elnöki zárszavában ama meggyőződé­sét fejezte ki, hogy a delegáció elégtétellel nézhet vissza lefolyt működésére. Bármennyire ügyelt arra, hogy az adófizetők képességeit ne vegye túlságosan igénybe, még­sem szállíthatta le a kért összegek egyikét sem, mert kötelességének tartotta megadni azt, a­mit minimumnak tart arra, hogy a monarchia legfontosabb érdekei megvédelmeztessenek. Más­részt a közös minisztériumokat is elismerés illeti meg, a­miért hogy követelményeiket a legszerényebb mértékre korlátozták, s köszönet ama készség­ért, melylyel mindenre iparkodtak felvilágosítást nyújtani. Az elnök utalt ama ritka egyértelműségre is, mely a delegáció tárgyalásain uralkodott, mely bi­zonynyal alkalmas arra, hogy a monarchia tekinté­lyét és hatalmi állását emelje és erősítse. Olyan jelenség, mely világosan mutatja, hogy Ausztria- Magyarország népei, és­pedig nemzetiségi különb­ség nélkül, bárminő pártnézetben és meggyőződés­ben legyenek is, szilárdul el vannak határozva, a monarchia vitális érdekeinek megvédéséért és csor­bítatlan, nagyhatalmi állásáért mint egy ember helyt állani (Élénk helyeslés), mint olyan ember, a kinek nincsen egy vagy két lelke, hanem egyetlen egy lélekkel bir, de ez Ausztria-Magyarország népeinek lelke. (Helyeslés.) Végül a szónok ő felségét, a ki­rályt éltette. Falkenhayn erre köszönetet mondott az el­nöknek, ez pedig a bizottságok elnökeinek és elő­adóinak. Erre az osztrák delegáció 21-dik ülés­szaka berekesztetett. Az országgyűlés — mint a félhivata­los „Pol. Corr.“-nek Budapestről jelentik — ebben az esztendőben már nem szándékszik lé­nyeges érdemleges munkát végezni. Minden­esetre várható azonban, hogy a pénzügyi bizott­ság még az idén készíti elő a budgetet. S­z­a­­páry gróf egyelőre semmiféle új pénzügyi műve­letbe sem szándékszik bocsátkozni. A kiegyezés: Tisza Kálmán miniszterel­nök T­a­a­f­f­e gróf miniszterelnökkel — ki ma reg­gel visszautazott Bécsbe — budapesti tartózkodása alatt ismételten behatóan megbeszélte a fenforgó kiegyezési ügyeket. Ez értekezleteken csupán a mindkét fél quota-regnikoláris küldöttségének eljárása ügyében tudtak megegyezni, s ennek értelmében a magyar quota­­küldöttség december 4-én Budapesten, az osztrák quota-küldöttség ugyanaz­nap Bécsben fog megala­kulni, e küldöttségek tulajdonkép való tanácsko­zásai azonban csak januárban veszik kezdetüket.­­ A nyers­ petróleumvám kérdése még mindig vitás , a magyar kormánynak erre vonat­kozó legutóbbi javaslataira az osztrák kormány még eddig érdemlegesen nem is felelt. Az országgyűlési mérsékelt ellenzék hol­nap, szerdán esti 6 órakor értekezletet tart. Bosznia polgári adlátusa, Nikolics Fedor báró, ki már két év előtt azzal a kijelentés­sel foglalta el állását, hogy abban csak két évig marad, s beadta lemondását s ő felsége azt el is fogadta. Nikolics, bir szerint családi körülmé­nyei következtében mondott le ; részint Romániában levő birtokának a vezetése, melyet a megölt Mihály fejedelemtől örökölt, részint fiának a betegsége, mi Budapesten való tartózkodását teszi szükségessé, kényszeritették állásának elhagyására, melyet úgy fölfelé, mint lefelé megelégedésre töltött be. Hiva­talos teendőinek a vezetésével Kutschera bárót a belügyi kormányzat igazgatója bizatott meg. Egy orosz félhivatalos Andrássy beszé­déről. A külföldi sajtó még mindig foglalkozik Andrássy Gyula grófnak a delegációban tartott beszédével. Legújabban a „Journal de St. Péters­­bourg“, az orosz-francia félhivatalos újság foglalko­zik vele s „érdekesnek“ találja, hogy Ausztria-Ma­­gyarországnak — Andrássy szavai szerint — nin­csenek terjeszkedési vágyai. E megtérés — mondja a nevezett újság — feljegyzésre méltó, noha nem régi keletű s oly kifejezések által, melyek Bosznia és Hercegovina megszállását igazolják, — enyhítte­­tik. Az Oroszországnak adott tanácsokra azt jegyzi meg, hogy azokat senki sem kérte s Andrássy maga sem fogja elvitatni Oroszország ama jogát, hogy a saját érdekeinek a megítélésénél maga legyen a legilletékesebb bíró. A bolgár válság. Törökország magatartása a bolgár kérdésben, nevezetesen Oroszországgal való nagy barátkozása, egyre érthetetlenebbé kezd lenni. Ez a szerencsétlen ország, mely nem tudott okulni a közelmúlt keserű tapasztalatain, most egyszerre legnagyobb ellenségével szövetkezik s csinál frontot az európai hatalmasságoknak A mina­pokban dekorálta a hirhedt Kaulbarst, most meg G­a d­b a n efendi által azt tanácsolja a bolgár ré­­gensségnek, hogy a nemzetgyűlés küldöttsége ne menjen el az európai udvarokhoz a fejedelemjelölés ügyében, majd eligazítják azt Török- és Oroszor­szág — Európával egyetértőleg. A régensség azon­ban nem fogadta meg a tanácsot, azzal a kijelen­téssel, hogy neki nincs joga megakadályoznia a küldöttséget megbízatása teljesítésében. Egy miniszter beszámolója, Széchenyi Pál gróf közgazdasági minisz­ter tegnap — mint már jeleztük —megjelent kapos­­vári választói közt s megtartotta beszámoló beszé­dét, mely a közgazdasági, kereskedelmi és iparkér­déseket felölelte. Nem rég nagy politikai kérdések tartották — mondá — izgatottságban a közönséget (a keleti ügyek), melyek be lévén végezve, ezekre reflektálni most már nem szükség. Az ő minisztériumát érdeklő egyik fontosabb kérdés az osztrákokkal kötött 10 éves vámszerződés felmondása; felmondása a szer­ződésnek azért válván szükségessé, hogy az újban a nemzet érdekeit érintő, az eddiginél jobb egyezség köttessék, a pontozatok kedvezőbbek legyenek. Hogy a paktum eddig nem létesülhetett, annak oka a petróleum kérdése ; méltányos, középutat ta­lálni ugyan nem volna nehéz, de a technika nagyha­ladása a finomítást tekintve, a nagy fejlődési pro­cesszus majd minden időközben más megoldási kul­csot ajánlanak, s így a szerződés létesítése eddig lehetetlen volt , mi azonban rövid idő alatt be fog következni és pedig azzal az eredménynyel, hogy a behozandó nyers petróleumra nagyobb vám veh­­etik ki. Másik fontos kérdés: A állatforgalomnak Ausztriába való bevitelére fontos intézkedést tett a miniszter az által, hogy a szabad forgalom bizto­sítására — mi eddig nem volt — új szerződést kí­vánt az osztrák kormánytól s az meg is van kötve. Hosszasan beszélt a Romániával kötendő vámszerző­désről ia és pedig elmondá, hogy : tíz évvel ezelőtt oly viszonyok közt köttetett meg a szerződés, mi­kor még Romániát egy állam sem ismerte el önál­lónak, tehát a románok szívesen fogadták el azt, hiányos volta mellett is, első lépésre jó volt , mi épen annyi előnyt nyújtottunk nekik mint ők ne­künk s ha ők a vámkezelést oly őszinteséggel vi­szik, mint mi, a szerződés megszakítására nem lett volna szükség. De nem jártak el igazságosan s új szerződés kötését kellett kívánnunk, mit ők is he­lyeseltek, remélve, hogy az újabb jobb lesz az első­nél. A kísérlet azonban meghiúsult, mert a románok sokkal több előnyt akartak maguknak, mint a­meny­nyit nyújthatnak nekünk s érdekünkben áll, hogy akaratukat ellensúlyozzuk. A magyar kormány tehát megszakította a tárgyalásokat s egyenesen kimondta, hogy addig Romániával tárgyalni nem fog, mig az ottani kor­mány maga nem jön kérni a szerződéskötést. Románia ezt meg is tette. Egyik miniszterét küldte el kereskedelmi minisztériumunkkal a tár­gyalás fonalát újra felvenni, s a mint a román mi­niszterrel folytatott tárgyalásokból kitűnt, a szerző­dés rövid idő múlva megköthető lesz mindkét félre nézve méltányosság alapján s igy a vámh­á­­boru megszűnésére kilátás van. Kiemelendő a miniszter beszédéből, a­mit az agrár­kérdésről mondott. Hangsúlyozta ugyanis a miniszter s mint hitvallását tette le az eszméket, hogy Magyarország tisztán mint agrár, mint ter­melő ország fent nem állhat, tehát ipart fejlesztő osztálynak is kell lennie. Kincsünk, mivel bírunk, mit termelünk, nem a külföldé, hanem a mienk, tehát dolgozzuk fel magunk s eladásából gyara­podjunk. Az ország minél több nyers terményt hoz be keletről s ezt feldolgozza, annál több előnyt ér el, s ezt biztosítani csak az érdekeinket kielégítő jó szerződésekkel lehet. Magyarországon a gabonater­melés oly arányú, hogy csak árpát adhatunk a kül­földnek, ha Romániából búzát és rozsot nem hoz­nak be. Romániától nem kell tartanunk, hogy mar­­haszállításával a külföldön nekünk konkurrenciát csinál, mert úgy Olaszország, mint Svájcban — ha oda szállítaná szarvasmarháit —­ olcsóbban adja el — a költségeket leszámítva, mint az osztrákoknál ; nekünk húspiacunk egyedül Bécs, Ausztriával, hol legmagasabb árakon fizetik — aránylag — marháin­kat. Nem lévén ok félni a versenytől, jogosan kí­vánhatjuk tehát Romániától, hogy legalább is olyan pontozatú szerződést kössön velünk, mint p. o. Né­metországgal, mert annyi előnyt mi is adunk neki, mint Németország. Majd áttért a bolgárkérdésre s hangsúlyozá, hogy az osztrák-magyar monarchiának érdekében áll, hogy a Balkán félszigeten a kisebb államok mind önállók legyenek, hogy a barátságos viszonyt read.

Next