Budapesti Hírlap, 1887. január (7. évfolyam, 6-30. szám)

1887-01-07 / 6. szám

4­ 1­0­b o­r­o­s­z szövetséggel fenyege­tőzi­k arra az esetre, ha Anglia nem hagy föl aknamunkájával a keleten. A Londonba küldött bizalmas jelentésekben ezt a heves re­plikát a szultánnak ismert idioszinkráziájával­­ okolják meg, melylyel mindenféle konferencia ellen viseltetik , mert eddig minden konferencia Törökország kárára végződött, vagy épenséggel háborút eredményezett. Stambulov a mingréliai hercegről. Konstantinápoly, jan. 4. Levélben Vár­náig. (Saját tudósítónk táv­irata.) G­adb­a­n efendi január 4-én azt jelentette Konstantinápolyba, hogy a mingréliai herceg Bulgáriában életveszélyben forogna. Szam­­b­u­­­o­v szóról-szóra a következőket mondá Gadbannak: A mingréliai herceg számára nagyon is hosszú az út Gyurgye­­vótól Szófiáig és fölötte veszélyes rá nézve. El vagyunk tökélve arra, hogy az esetben, ha megvá­lasztják, ugyanoly eszkö­zökkel fogják őt a trón el­foglalásában megakadályozni, mint a minőkkel Battenberg Sándor herceget ellenségei megfosztották trónjától. Vilmos császár köszönete. Berlin, jan. 6. A császár a helybeli községtanácshoz ennek újévi üdvözletére köszönő levelet intézett, mely így végződik : Az alatt­valóim jólétére irányuló gondoskodás képezi éle­tem legfőbb feladatát és igyekezni fogok ennek mindenkor megfelelni. Ama reményt táplálom, hogy a béke oltalma alatt, melyet isten tartson meg a német nemzetnek, az eredmény nem ma­radhat el. Az angol kormányválság. London, jan. 6. Landsdown márki — mint egy Ottawából érkezett távirat jelenti — a neki felajánlott hadügyminiszter­i tárcát nem fogadja el. Kanadát ezút­tal nem akarja odahagyni. Közgazdasági táviratok. Bécs, jan. 6. (E­s­t­i t­ő­z­s­d­e.) Osztr. hitel­­részvény 293.10. — Osztr. államv. részv. 254.70. — 20 frankos 9.96. — Déli vasút részvény 103.50. — Magy. hitelbankrészvény 302.50. — 4°­0 magy. aranyj. 103.60. Nyugodt. Frankfurt, jan. 6. (E­s­t­i tőzsde.) 4 százalékos magy. ar.­járadék 83.90. — Osztrák hitelrészvény 235.50. — Osztr. államv. részv. 206.12. — Déli vasutv. 82.50. — Károly Lajos vasutrészv. 163.37. Szilárd, Páris, jan. 6. (Z­á­r­­­a­­.) 3°/0 francia járadék. 82.55. — Osztr. államv. részv. 522. — 40/0-os ma­gyar aranyjáradék 85.3­8. — Ottománbank részvé­nyek 522. — 4­20/0 francia járadék 110.30. — Déli vasút részvény 217. — Francia törleszthető járadék 85.65. Bágyadt. N A P I H I R E K. Budapest, jan. 6. — (Udvari ebéd.) Bécsből távirják, hogy a királyi palotában ma nagy ebéd volt, melyre a pá­pai nuncius, az orosz és francia nagykövetek és még több követ volt hivatalos. — (Személyi hír.) Vámtéry Ármin dr. márc. 5-dikén felolvasást tart Sopronban a magyar irodalmi és művészeti egyesületben. — (A kárvallott kincstár.) Deésaknáról a következőket írja levelezőnk : A községünkben kincstári sóbányában nagy visszaéléseket fedeztek el még a múlt hónap 20-án, de volt rá gondjuk az érdekelt köröknek, hogy a­meddig lehet, titokban tartsák e szomorú fölfedezést. A kincstárnak kiszá­­míthatlan károkat okoztak a visszaélések, melyeket éveken át büntetlenül űzött a sóbánya két tisztvi­selője : P­a­p­p László mázsahitelesítő és Hala" m­e­s­s­e­k mázsamester. E derék urak éveken át árulgatták saját hasznukra a kincstári sót, mig végre rajtvesztettek. A múlt hónap 20-dikán ugyanis köz­ségünkbe érkezett a pénzügyminisztérium küldötte, Drágai Livius pénzügyőri biztos s a deésaknai út­vonalon Labe állott Debreczeny Sándor csendőr­­örmed­errel, kinek sokat köszönhet e vidék közbiz­tossága. Csakhamar eléjük került egy szatmármegyei kereskedő, ki két szekéren szállított tizennégy mé­termázsa sót, de csak hét mázsáról tudott bárcát mutatni. A kereskedő rövid falgatás után megval­­lotta, hogy a két mázsa sót Papp László mázsa-hi­­telesitőtől vette s fizetett érte nejének harmincöt forintot. Debreczeny őrmester elment a deés­aknai biró, Papp lakására, a­hol meg is találta a harmincöt forintot, melyet a szatmármegyei keres­kedő adott át nejének. Másnap megérkezett Dra­­ganyázka pénzügyminiszteri központi főfelügyelő, ki a hitelen tisztviselőket hivataluktól azon­nal fölfüggesztette. De kiderült az is, hogy Szabó Endre, a sóbánya pénztárosa a só­vásárló felektől minden métermázsa után tíz kraj­cárral nagyobb árt vett föl, s kaptak ezért apró só helyett alak­ sót. Az összezsarolt tiz krajcárok csak egy éven át is kiszámíthatatlan összegre rúgtak, mert a deésaknai sóraktárban 150—200,000 méter­mázsa só kel el évenkint. — (Ápolók toborzása.) A magyar vöröske­reszt-egyesület központi igazgatósága fölhívást bo­csátott ki, melynek sorai közt megtalálhatjuk a béke tartósságáról terjesztett hírek cáfolatát. A figyelemreméltó fölhívás egész terjedelmében így hangzik: A t. c. közönséget ezennel tisztelettel ér­tesítjük, hogy ez idén az egyesületnél évenként szo­kásos szamaritán előadásokat nagyobb mérv­ben és eltérő irányban fogjuk megtartani, különös tekintettel a sebesültek ápolá­sár­a. És­pedig: I. A rendes ápolónői tanfolya­mon felül oly nőket, a­kik lekötelezik magukat a háború ideje alatt kórházainkban szolgálatot tenni, az Erzsébet-kórházban külön internátusban 6 héten át elméleti és főleg gyakorlati oktatásban részesí­­tendjük. Az internátusban csak 20 éves kort meg­haladott és a 40 éves kort még túl nem lépett er­kölcsös, egészséges, írni és olvasni tudó nők vétet­nek fel; a tanidő alatt lakás, élelmezés és mérsé­kelt díjazásban részesülnek, és a­kik megfelelőknek találtatnak, netaláni háború idején 20 frt havi fize­tés és teljes ellátás mellett fognak alkalmazást nyerni. Ez internátusban az előadásokat és oktatást az Erzsébet-kórház igazgatója Janny Gyula dr. fogja tartani, támogatva a kórházi fő- és alorvosok által. Az erre vállalkozók első­sorban a fővárosi városrészek vörös­keresztes választmányainak elnök­ségeinél, másodsorban a vöröskereszt-egyesület igaz­gatóságánál (Budapesten II. lánchíd-utca 1.) jelent­kezzenek január 10-ik napjáig. A tanfolyam január 15-én kezdődik. II. Oly hölgyek és urak részére, a­kik háború esetén készek az egyesület budapesti kórházaiban önkéntes szolgálatot telje­síteni, a sebesültek ápolásáról előadások fognak tar­tatni és pedig mindenkor d. u. 5 órától 6 és fél óráig ; egy ciklus 6 előadási napot vesz igénybe. Magyar nyelven Takács Endre dr. és Puky Ákos dr., német nyelven Elischer Gyula dr. és Goldzieher Vilmos dr. Erzsébet­ kórházi főorvosok fognak előadást tartani. Az előadásokban résztvevő hölgyek és urak felkéretnek, hogy az előadás helyi­ségében tartott könyvbe nevüket, lakásukat és azt is írják be, hajlandók-e háború esetén és hol szol­gálatot tenni? III. A fővárosi kerületekben és az egész országban levő vöröskereszt-egyesületek vá­lasztmányainak fiókjainak elnökségei felkéretnek, hogy saját körükben az egyesülethez tartozó orvos urak szívességéből hasonló előadásokat rendezzenek. Mindazok neveit, a­kik e tanításban részt vettek, név szerint és ajánlkozásuk megjelölésével jegyzékbe kérjük foglalni és e jegyzékeket ez év február hó végéig az igazgatósághoz beküldeni, hogy a névsor évi jelentésünkbe felvehető legyen. Az előadások napját és helyét annak idején a hírlapok és falra­gaszok fogják a közönség tudomására hozni.­­ (A hunyadmegyei történelmi és régé­szeti társulat) Déván rendes szakgyűlést tartott, melyen D­a­r­v­a­i Móric reáliskolai tanár behatóan megbirálta Demsusianunak román irodalomtörténetét. A társulat elhatározta, hogy figyelemmel fogja ki­sérni a román irodalmi jelenségeket s erre a felol­vasót is felkérte. A megye közönségének megkere­sésére mozgalom indult meg a megye monográ­fiáj­ának megírása végett. A tervezet előkészí­tésére bizottságot küldtek ki K­u­u­n Géza gr. el­nöklete alatt. A monográfia az ezer éves jubileumig volna elkészítendő. * („A kultúra fővárosi közkatonái“) — mert igy szeretik nevezni magukat a budapesti könyvárussegédek, — szép ünnepet rendeztek az elmúlt este a Frohner dísztermében. Derék egyesü­letük a „Csak szorosa­n“-nak alapítása em­lékére ülték ez ünnepet, mely a B­r­ó­d­y Sándor ez alkalomra írott prólogjának elszavalásával kez­dődött, folytatódott sikerült műkedvelői előadással, végződött pompás bankettel, mulatságos rögtönzés­sel, komoly és víg tesztokkal. A mulatsággal elegy ünnepen a környvkereskedő segédek tekinté­lyes és intelligens karán kivü­l jelen voltak a prin­cipálisok : Aigner Lajos, Révai Samu, Z­i­­lahi, Singer és W­olfner, Kókai, Révai Mór stb.­­ (Nyolcvanéves tudós.) Bécsből táv­irják m­a : Petwall József dr., a magyar születésű hírneves matematikus, nyolcvanadik születésnapja al­­kalmából, az osztrák tudományos akadémia és a bécsi egyetem részéről, lelkes ovációkban részesült. Sok üdvözlő táviratot is kapott a bel- és külföldi egye­temektől és a tudós társaságoktól. Petwall József dr., bélai születés és pár év előtt elhunyt testvér öcscse, Petwall Ottó, a budapesti egyetemen a fel­sőbb mennyiségtan tanára volt évek hosszú során.­­ (A szemérmetes angolok.) Az angol tár­sadalom végre valahára megcsömörlött a sok bot­ránytól, melyhez főkép az előkelő körök válópörei szolgáltatják az anyagot. Nagy az erkölcsi felhábo­rodásuk a hírlapok amaz eljárása miatt is, hogy aggódó pontossággal adnak számot a botránypörök minden részletéről s mozgalmat indítottak meg, hogy a válópörökről szóló tudósítást a lehető legszűkebb határok közé szorítsák. Az erre vonatkozó felhívás, melyet a legelőkelőbb körökhöz tartozó személyek : főpapok, képviselők s lordok, élükön a west­­minsteri herceggel s Selborne lord­dal, írtak alá, így szól : „Mi alólkrottak tisztelettel kérjük a napisajtó szerkesztőit és kiadóit, hogy ne­künk segédkezet nyújtva hassanak oda, hogy a bűnperek és válóperek részletei, miként azok a leg­utóbbi napokban megtöltötték a lapok hasábjait, a legkisebb mértékre szállíttassanak le, vagy ha lehet egészen elhallgattassanak. Meg vagyunk győződve, hogy a nyilvánosságtól való félelem a leghatalma­sabb eszköz a bűntettektől való elriasztásra s nem is kívánjuk, hogy a vádlottak gaztettei, mivel ta­lán állást foglalnak el a társadalomban, lepleztesse­­nek. De meg vagyunk győződve, hogy a szükséges nyilvánosságot nem veszélyezteti az, ha az erkölcs­telen részletek elhallgattatnak s félünk, hogy a részlegek kimerítő közlése ily esetekben előmozdítja a beteges ízlést s sok kedélyre káros hatást gyako­rol. Felhívjuk továbbá a figyelmet arra az elkerül­hetetlen bajra, mely abból ered, ha a mindkét nem­beli fiatalok, kiket nem lehet visszatartani az újsá­gok olvasásától, oly pontosan megismertetnek a bűnnel. Nem mérlegeljük az okokat, melyek azokat vezetik, kik az ily tudósítások közzétételét köteles­ségüknek tartják, de meg vagyunk győződve, hogy szolgálatot teszünk a közjónak, ha egyesült erővel megóvni iparkodunk a hirlapokat az ily szennytől.“­­ (Január virágai.) Azt a híres francia mondást „les extrémes se touchent“­megtanulták már a Székelyföldön is. S nemcsak megtanulták, de gyakorlatilag alkalmazzák is. Háromszéken a tava­szi időjárás kicsalta a virágokat a réteken. Lonice­­rák dúsan leveleznek, s az őszi kikerics pompásan virágzik. Egy faluban négy koszorút kötöttek be­lőle. A pillangók is röpködnek, szóval Székelyország szerelmeseinek semmi szükségük sincs Olaszország­ban keresni a poétikus déli égaljt.­­ (Pusztul a székely.) Szomorú statisztikát olvasunk a sepsi-szent-györgyi reformált egyház múlt évi népesedési forgalmáról. 1886-ban a halot­tak száma 77 volt, pedig csak 63 gyermek szüle­tett. Igaz ugyan, hogy 1885-ben 40-nel többen szü­lettek, mint a mennyien elhaltak, de annál szomo­rúbb a nagy visszaesés. Pusztul, fogyatkozik a szé­kely vér, pedig „minden kis cseppje drága gyön­gyöt ér“.­­ (E. M. K. E.) Szünetlenül gyarapodik az erdélyi kulturegyesület vagyona. Az 1886. év végé­vel a tiszta tőke meghaladta a 220,000 frtot. Na­­ponta most is egyre érkeznek nagy összegek. Az egyesület alsófehér megyei fiókja jan. 1-én 3484 frt 14 krt küldött be, mint eddigi gyűjtése eredményét, a „Budapesti Hírlap“ gyűjté­sében pedig ugyancsak újévi ajándékul 912 frt 89 kr érkezett be a pénztárba. Egészen új gyűjtés az ifj. Szilágyi Lajosé, pesti alsójárási főszolgabí­róé, kijárásában 2 alapítót (Ráckeve mezőváros és Lacháza községe), 22 rendes s 7 pártoló tagot gyűj­­tött összesen 524 frt 32 kr kötelezettséggel, mely­ből 362 frt 32 kr gyűjtő által beszedve Kolozsvárra meg is küldetett. Befejezte nagy gyűjtését Heves­megye árvaszékének hires jegyzője K­a­p­á­c­s­y Dezső, ki az E. M. K. E. támogatásában példátlan buzgalmat fejtett ki, egymaga bejárván Eger vá­rosa minden házát hol ívvel, hol bárcakönyvvel adóztatván meg a legszentebb nemzeti ügy javára az egyetlen kincsükben, szőlőgazdaságukban most porig sújtott egrieket. Kapássy Dezső fárado­zása alapján 7 gyüjtőivet írtak tele s 5 bárcaköny­­vet vásároltak meg a derék egriek, összesen 3410 frt 13 kv tagsági dij fizetésére kötelezvén magukat, melyből 1513 frt 31 krt K­a­p­á­c­s­y maga besze­dett s beküldött Kolozsvárra. — Nagy összegek BUDAPESTI HÍRLAP, (6. sz.) 1887. január 7.

Next