Budapesti Hírlap, 1887. január (7. évfolyam, 6-30. szám)

1887-01-14 / 13. szám

Budapest, 1887. VII. évfolyam 13. sz. Péntek, Január 14. UDAPESTNIRLAP Előfizetési árak : Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV. Kalap­ utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám­ára helyben 4 kr., vidéken i kr. A berlini vita. Budapest, jan. 13. Bismarck kimondotta, hogy Német­ország szétesik, ha legyőzetik. Igaza lehet ebben is, a birodalmi gyűlés vitái ezt bi­zonyítják. Boulanger ante portás s a né­metek Hannover visszaállítása fölött dis­putálnak. A száműzött Welfek és az ural­kodó Hohenzollernek családi jogai pötle­kednek egymással a törvényhozásban. A német egység barátai kisebbségben van­nak a Bismarck által alapított birodalmi képviselőházban, s készülnek megtagadni a császárnak a katonaságot és a pénzt, melyet háború esetére nélkülözhetetlennek ítélnek Moltke és tábornok-iskolája. A kancellár isteni gorombasággal veszekszik az ellenzéki képviselőkkel, a­mint nagy­­csontú németekhez illő. De ellenfelei sem maradnak neki szavakban adósak, Windt­­horst mesteri módon tud a gonoszsághoz. Napokig fogjuk élvezni a német pártok dulakodását, melyhez nincs fogható egy parlament tárgyalásaiban sem ez idő szerint. S a katonaság szaporítása és a hét évi magas­­létszám vájjon meg fognak-e szavaztatni vagy sem ? Ez függ a katolikus párttól. A szabadelvűek nem adják meg a militarizmusnak tetőpontra fölemelteté­­sét, a demokraták se, a lengyelek se: ha a centrum ellene szavaz, a javaslat el­bukott. Ez azonban kérdés, mivel a kato­likus párt a pápára való tekintettel nem akar Bismarckkal szakítani, s tehát föl­ajánlotta a kompromisszumot, hogy meg­adja a kívánt létszámot, de nem hét, ha­nem csak három évre. Gyakorlatilag igen egyre megy, mivel három év múlva a lét­számot lesrófolni a kormány hozzájáru­lása nélkül alig lehet, s a törvény bizo­nyosan meghosszabbíttatnék, de Bismarck elvetette az egyességi ajánlatot, nem egyébért, hanem, hogy a parlament jo­gát a hadseregre tagadhassa, s a császár számára követelhesse a pénz megajánlásán kívül minden a hadseregre vonatkozó in­­intézkedés jogát. A német sereg tehát nem néphadsereg, hanem császári sereg legye­n és maradjon. S ezzel Bismarck célt fog érni, ha tetszik a birodalmi gyűlés­nek, ha nem. Ha ez nem enged, föloszla­­tással fenyegeti, ezt meg fogják fontolni az ellenzéki pártok, s kivált a centrum. Ha a második szavazásnál elvettetnék is a javaslat, mi valószínű, mert az ellen­zék tüntetni akar erejével és a kor­mány ellen, a harmadik olvasásnál mes­terséges többséget remélnek számára, hogy így a konfliktus a hadsereggel és a parlamenti válság elkerültessék s a hadi készületek törvényesen folytathassanak. Mert egyik párt sem veszi magára a fe­lelősséget, hogy ha kitörne a háború ta­vaszra, Németország ne álljon ki egész erejével. Különben a hadügyminiszter csi­nálná az uj ezredeket, akár­mit határoz a ház; ezt szétoszlatják s mire az uj vá­lasztások megejtetnek, bevégzett ténynyel állna a ház szemközt, melyre utólagos jóváhagyást kérne a vaskancellár. Kíváncsian tessük, hogy a német hadügyi vita után minő lesz legközelebb a francia? Mindenesetre a helyzet nagyon komoly, ezt tanúsítják a kormányok cse­lekedetei és a parlamentek szenvedé­lyes vitái. Az előkészületek a háborúra min­denütt oly nagymérvűek és rendkívüliek, hogy a kormányok békés szándékainak őszinteségében bízni nehezen esik. A hely­zet politikailag zavaros s a békés kibo­­nyolítás lehetősége még Bismarcknak is kétesnek tetszik, ha a bolgár kérdés gyor­san meg nem oldatik, tavaszig oly sok nem várt esemény fordulhat elő, melyek a háború kitörését vonandják maguk után. S a politikai bizonytalansággal párhuza­mosan a hadkészületek annyira felfokoz­­tatnak, ez­által a népek úgy felizgattat­­nak, minden család létében fenyegetve érezvén magát, hogy már eme túlfeszült­ség háború veszélyt von maga után. S bár Bismarck politikájának mint a vasútnak acélsínei vannak, melyeken irányt tartva halad, még­sem lehet el­igazodni, hogy mit fog tenni Németor­szág, ha háborúnk lenne Oroszországgal ? Őt is az események befolyásolják, mint számító ember és politikus gyakran ha­tározott ő is mást, mint mire készült. Következetlenség életében van elég, hogy eltalálta mindig, a­mi Németországnak és a porosz királynak kellett, ez képezi nagy­ságát. Ő ép úgy politikai stratéga, mint taktikus, ki terveit a politikai ütközet hevében akként módosítja, hogy a győ­zelmet kivívja. Hogy oroszbarát, az is volt mindig s hogy nem akar háborút Oroszországgal, elhiszszük szóról szóra ; de hogy a máris túl hatalmasnak Moltke és Bronsart által elismert Oroszországot növelni s a pán­szláv egységet megalapítani hagyja, Bis­marckról fel nem teszszük. Wahrmann Mór elfogadja a javaslatot és az előadói indítványokat is, de a másodikhoz csak azzal a feltétellel járulhat hozzá, hogyha a kedvezmény a tört forgalomra is alkalmaztatnék. Ha a személy­szállításnál szükség van emelésre, célszerűbb lenne azt 15 százalékról 20 százalékra felemelni. — Helfy Ignác nem fogadja el a törvényjavaslatot. — Ho­­ránszky Nándor sem fogadja el a javaslatot, meg­jegyzi azonban, hogyha a többi hajószállítások kiha­gyatnak a megadóztatás alól, ez nemcsak igazság­talanságot szül, de esetleg a vasúti forgalomnak is árthat. — Harkányi Frigyes elfogadja a javaslatot, valamint az előadó és Wahrmann indítványait is. — Andrássy Manó gróf szükségesnek tartaná a szál­lítási tarifák célszerű és egyenletes átalakítását. — Láng Lajos elfogadja Hegedűs első indítványát és Wahrmannak a személyszállításra vonatkozó in­dítványát is. Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter meg­jegyzi, hogy a személyszállításnál elég lenne 18 százalék szálítási adót alkalmazni. A gyors szállít­mányoknál kéri a javasolt tétel meghagyását. A többi hajószállításokra vonatkozólag nem ellenzi, hogy a törvény rendelkezéseit a hajólevéllel ellátott ha­jókra is kiterjeszszék. A bizottság többsége elfo­gadta a törvényjavaslatot ama módosításokkal, me­lyekhez a pénzügyminiszter is hozzá­járult. Ezután a honvédelmi minisztérium elhelyezésére szolgáló épülettel szomszédos teleknek és az azon levő épületnek megvételéről szóló törvényjavaslatot tárgyalták. Dániel Ernő előadó elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot. — Helfi Ignác megjegyzi, hogy itt csak telekről és hasznevehetetlen házról van szó : tudni kellene mibe kerülne a szükséges új építkezés s csak akkor lehetne hozzászólni ahhoz, vajjon pénzügyi viszonyaink megengedik-e ezt a költekezést. Fejérváry b. honvédelmi miniszter kijelenti, hogy most már elkerülhetetlen a helyiségek szapo­rítása. A házépítésre vonatkozólag ezúttal nem tesz javaslatot. Még egy másik kisebb telket is meg kell majd venni, de ennek költségét, 27.000 Irtot, a tárca keretén belül eszközlendő megtakarí­tásokból fogja eszközölni. Horánszky Nándor nem járul hozzá ez új beruházásokhoz. Wahrmann sem fogadj­a el a törvényjavaslatot, mert már most is be van jelentve, hogy több kiadásra is lesz szük­ség. — Enyedi Lukács szintén nem fogadja el a javaslatot. — Láng Lajos szükségesnek tartja, hogy a miniszter által most bejelentett 27.000 írt is befoglaltassék a törvénybe. Andrássy Manó gróf nem helyesli az ily módon való telekvételt és szerinte célszerűbb lett volna a kisajátítási törvény alkalmazása. — Tisza Kálmán miniszterelnök: Akkor kétszer annyiba ke­rült volna. Végül a bizottság elfogadta e ja­vaslatot. Következett a­z 1885. évi budapesti országos általános kiállítás pénz­hiányának fedezéséről szóló tör­vényjavaslat tárgyalása. Visi Imre előadó röviden összegezi a kiállí­tás pénzügyi zárszámadását, kiadás volt 3,530.000 frt jövedelem 1,728.000 frt s igy az átfutó tételek leütése után a deficit 1.802.000 frt. E deficit eddig fedezve volt az állam által két ízben adott, összesen 1 millió i­tot tevő előlegekkel, az 1883-ban és 1884-ben eszközölt s elszámolt túlki­­adásokkal a pénzügyminiszter által a pénztári készletből kifizetett 500.000 forintnyi külön köl­csönnel. Ez összegnek helybenhagyását indítvá­nyozza a törvényjavaslat, melyet elfogadásra ajánl. A költségek szaporodását az okozta, hogy a kiállítás méretei az eredeti tervnél majdnem három­szorosra emelkedtek , így csak az épületek körül­belül 1 millió túlköltséget okoztak. Az a hír, hogy a frakkerköltségek 80,000 frtra rúgtak, túlzás. Bérkocsira költöttek 3400 frtot, omni­buszra 8000 frtot, és ha még 3—4 magánfogat költségét is hozzászámítjuk, akkor sem éri el a költség a birlelt összeg egyharmadát. A fran­ciák fogadtatására sem költöttek 10,000 frtot, hanem csak 5400 frtot — vasúti költségekre. Enyedi Lukács azt indítványozza, hogy bi­zottságot küldjenek ki, mely a számadásokat meg-­ adók és póthitelek. — A pénzügyi bizottság ülése.— Budapest, jan. 13. A képviselőház pénzügyi bizottsága mai ülé­sében tárgyalta a vasúti és gőzhajózási szállítás használatának megadóz­tatására vonat­kozó 1875. XX. t.-c. n­é­­mely határozmányainak módosítá­sáról szóló törvényjavaslatot. He­gedűs Sándor előadó megjegyzi, hogyha a szállítás megadóztatik, indokolt lenne általánosítani ezt az adót, nemcsak a gőzhajók, hanem más hajók szállí­tására nézve is ; másfelől pedig indokolt lenne ki­vételt tenni e törvény rendelkezései alól, a nemzetközi egyenes nyerstermény-szállítmányainkra. Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter azért is ajánlja a törvényjavaslatot, mert közgazdasági ká­rokkal nem jár. Az előadói indítvány csak késlel­tetné a törvény életbeléptetését. Kéri a javaslatnak változatlan elfogadását. Hat számunk 12 oldalra terjed.

Next