Budapesti Hírlap, 1887. január (7. évfolyam, 6-30. szám)
1887-01-14 / 13. szám
Budapest, 1887. VII. évfolyam 13. sz. Péntek, Január 14. UDAPESTNIRLAP Előfizetési árak : Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV. Kalap utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken i kr. A berlini vita. Budapest, jan. 13. Bismarck kimondotta, hogy Németország szétesik, ha legyőzetik. Igaza lehet ebben is, a birodalmi gyűlés vitái ezt bizonyítják. Boulanger ante portás s a németek Hannover visszaállítása fölött disputálnak. A száműzött Welfek és az uralkodó Hohenzollernek családi jogai pötlekednek egymással a törvényhozásban. A német egység barátai kisebbségben vannak a Bismarck által alapított birodalmi képviselőházban, s készülnek megtagadni a császárnak a katonaságot és a pénzt, melyet háború esetére nélkülözhetetlennek ítélnek Moltke és tábornok-iskolája. A kancellár isteni gorombasággal veszekszik az ellenzéki képviselőkkel, amint nagycsontú németekhez illő. De ellenfelei sem maradnak neki szavakban adósak, Windthorst mesteri módon tud a gonoszsághoz. Napokig fogjuk élvezni a német pártok dulakodását, melyhez nincs fogható egy parlament tárgyalásaiban sem ez idő szerint. S a katonaság szaporítása és a hét évi magaslétszám vájjon meg fognak-e szavaztatni vagy sem ? Ez függ a katolikus párttól. A szabadelvűek nem adják meg a militarizmusnak tetőpontra fölemeltetését, a demokraták se, a lengyelek se: ha a centrum ellene szavaz, a javaslat elbukott. Ez azonban kérdés, mivel a katolikus párt a pápára való tekintettel nem akar Bismarckkal szakítani, s tehát fölajánlotta a kompromisszumot, hogy megadja a kívánt létszámot, de nem hét, hanem csak három évre. Gyakorlatilag igen egyre megy, mivel három év múlva a létszámot lesrófolni a kormány hozzájárulása nélkül alig lehet, s a törvény bizonyosan meghosszabbíttatnék, de Bismarck elvetette az egyességi ajánlatot, nem egyébért, hanem, hogy a parlament jogát a hadseregre tagadhassa, s a császár számára követelhesse a pénz megajánlásán kívül minden a hadseregre vonatkozó inintézkedés jogát. A német sereg tehát nem néphadsereg, hanem császári sereg legyen és maradjon. S ezzel Bismarck célt fog érni, ha tetszik a birodalmi gyűlésnek, ha nem. Ha ez nem enged, föloszlatással fenyegeti, ezt meg fogják fontolni az ellenzéki pártok, s kivált a centrum. Ha a második szavazásnál elvettetnék is a javaslat, mi valószínű, mert az ellenzék tüntetni akar erejével és a kormány ellen, a harmadik olvasásnál mesterséges többséget remélnek számára, hogy így a konfliktus a hadsereggel és a parlamenti válság elkerültessék s a hadi készületek törvényesen folytathassanak. Mert egyik párt sem veszi magára a felelősséget, hogy ha kitörne a háború tavaszra, Németország ne álljon ki egész erejével. Különben a hadügyminiszter csinálná az uj ezredeket, akármit határoz a ház; ezt szétoszlatják s mire az uj választások megejtetnek, bevégzett ténynyel állna a ház szemközt, melyre utólagos jóváhagyást kérne a vaskancellár. Kíváncsian tessük, hogy a német hadügyi vita után minő lesz legközelebb a francia? Mindenesetre a helyzet nagyon komoly, ezt tanúsítják a kormányok cselekedetei és a parlamentek szenvedélyes vitái. Az előkészületek a háborúra mindenütt oly nagymérvűek és rendkívüliek, hogy a kormányok békés szándékainak őszinteségében bízni nehezen esik. A helyzet politikailag zavaros s a békés kibonyolítás lehetősége még Bismarcknak is kétesnek tetszik, ha a bolgár kérdés gyorsan meg nem oldatik, tavaszig oly sok nem várt esemény fordulhat elő, melyek a háború kitörését vonandják maguk után. S a politikai bizonytalansággal párhuzamosan a hadkészületek annyira felfokoztatnak, ezáltal a népek úgy felizgattatnak, minden család létében fenyegetve érezvén magát, hogy már eme túlfeszültség háború veszélyt von maga után. S bár Bismarck politikájának mint a vasútnak acélsínei vannak, melyeken irányt tartva halad, mégsem lehet eligazodni, hogy mit fog tenni Németország, ha háborúnk lenne Oroszországgal ? Őt is az események befolyásolják, mint számító ember és politikus gyakran határozott ő is mást, mint mire készült. Következetlenség életében van elég, hogy eltalálta mindig, ami Németországnak és a porosz királynak kellett, ez képezi nagyságát. Ő ép úgy politikai stratéga, mint taktikus, ki terveit a politikai ütközet hevében akként módosítja, hogy a győzelmet kivívja. Hogy oroszbarát, az is volt mindig s hogy nem akar háborút Oroszországgal, elhiszszük szóról szóra ; de hogy a máris túl hatalmasnak Moltke és Bronsart által elismert Oroszországot növelni s a pánszláv egységet megalapítani hagyja, Bismarckról fel nem teszszük. Wahrmann Mór elfogadja a javaslatot és az előadói indítványokat is, de a másodikhoz csak azzal a feltétellel járulhat hozzá, hogyha a kedvezmény a tört forgalomra is alkalmaztatnék. Ha a személyszállításnál szükség van emelésre, célszerűbb lenne azt 15 százalékról 20 százalékra felemelni. — Helfy Ignác nem fogadja el a törvényjavaslatot. — Horánszky Nándor sem fogadja el a javaslatot, megjegyzi azonban, hogyha a többi hajószállítások kihagyatnak a megadóztatás alól, ez nemcsak igazságtalanságot szül, de esetleg a vasúti forgalomnak is árthat. — Harkányi Frigyes elfogadja a javaslatot, valamint az előadó és Wahrmann indítványait is. — Andrássy Manó gróf szükségesnek tartaná a szállítási tarifák célszerű és egyenletes átalakítását. — Láng Lajos elfogadja Hegedűs első indítványát és Wahrmannak a személyszállításra vonatkozó indítványát is. Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter megjegyzi, hogy a személyszállításnál elég lenne 18 százalék szálítási adót alkalmazni. A gyors szállítmányoknál kéri a javasolt tétel meghagyását. A többi hajószállításokra vonatkozólag nem ellenzi, hogy a törvény rendelkezéseit a hajólevéllel ellátott hajókra is kiterjeszszék. A bizottság többsége elfogadta a törvényjavaslatot ama módosításokkal, melyekhez a pénzügyminiszter is hozzájárult. Ezután a honvédelmi minisztérium elhelyezésére szolgáló épülettel szomszédos teleknek és az azon levő épületnek megvételéről szóló törvényjavaslatot tárgyalták. Dániel Ernő előadó elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot. — Helfi Ignác megjegyzi, hogy itt csak telekről és hasznevehetetlen házról van szó : tudni kellene mibe kerülne a szükséges új építkezés s csak akkor lehetne hozzászólni ahhoz, vajjon pénzügyi viszonyaink megengedik-e ezt a költekezést. Fejérváry b. honvédelmi miniszter kijelenti, hogy most már elkerülhetetlen a helyiségek szaporítása. A házépítésre vonatkozólag ezúttal nem tesz javaslatot. Még egy másik kisebb telket is meg kell majd venni, de ennek költségét, 27.000 Irtot, a tárca keretén belül eszközlendő megtakarításokból fogja eszközölni. Horánszky Nándor nem járul hozzá ez új beruházásokhoz. Wahrmann sem fogadja el a törvényjavaslatot, mert már most is be van jelentve, hogy több kiadásra is lesz szükség. — Enyedi Lukács szintén nem fogadja el a javaslatot. — Láng Lajos szükségesnek tartja, hogy a miniszter által most bejelentett 27.000 írt is befoglaltassék a törvénybe. Andrássy Manó gróf nem helyesli az ily módon való telekvételt és szerinte célszerűbb lett volna a kisajátítási törvény alkalmazása. — Tisza Kálmán miniszterelnök: Akkor kétszer annyiba került volna. Végül a bizottság elfogadta e javaslatot. Következett az 1885. évi budapesti országos általános kiállítás pénzhiányának fedezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Visi Imre előadó röviden összegezi a kiállítás pénzügyi zárszámadását, kiadás volt 3,530.000 frt jövedelem 1,728.000 frt s igy az átfutó tételek leütése után a deficit 1.802.000 frt. E deficit eddig fedezve volt az állam által két ízben adott, összesen 1 millió itot tevő előlegekkel, az 1883-ban és 1884-ben eszközölt s elszámolt túlkiadásokkal a pénzügyminiszter által a pénztári készletből kifizetett 500.000 forintnyi külön kölcsönnel. Ez összegnek helybenhagyását indítványozza a törvényjavaslat, melyet elfogadásra ajánl. A költségek szaporodását az okozta, hogy a kiállítás méretei az eredeti tervnél majdnem háromszorosra emelkedtek , így csak az épületek körülbelül 1 millió túlköltséget okoztak. Az a hír, hogy a frakkerköltségek 80,000 frtra rúgtak, túlzás. Bérkocsira költöttek 3400 frtot, omnibuszra 8000 frtot, és ha még 3—4 magánfogat költségét is hozzászámítjuk, akkor sem éri el a költség a birlelt összeg egyharmadát. A franciák fogadtatására sem költöttek 10,000 frtot, hanem csak 5400 frtot — vasúti költségekre. Enyedi Lukács azt indítványozza, hogy bizottságot küldjenek ki, mely a számadásokat meg- adók és póthitelek. — A pénzügyi bizottság ülése.— Budapest, jan. 13. A képviselőház pénzügyi bizottsága mai ülésében tárgyalta a vasúti és gőzhajózási szállítás használatának megadóztatására vonatkozó 1875. XX. t.-c. némely határozmányainak módosításáról szóló törvényjavaslatot. Hegedűs Sándor előadó megjegyzi, hogyha a szállítás megadóztatik, indokolt lenne általánosítani ezt az adót, nemcsak a gőzhajók, hanem más hajók szállítására nézve is ; másfelől pedig indokolt lenne kivételt tenni e törvény rendelkezései alól, a nemzetközi egyenes nyerstermény-szállítmányainkra. Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter azért is ajánlja a törvényjavaslatot, mert közgazdasági károkkal nem jár. Az előadói indítvány csak késleltetné a törvény életbeléptetését. Kéri a javaslatnak változatlan elfogadását. Hat számunk 12 oldalra terjed.