Budapesti Hírlap, 1887. január (7. évfolyam, 6-30. szám)
1887-01-20 / 19. szám
1887. január 20. BUDAPESTI HÍRLAP. (19. sz.) részv. 251.60. — 20 frankos 9.99. —4.2°/0 papír járati ék 81.45. — Osztrák-magy. bankrészvény 872.—. — Cs. kir. arany (vert) 5.92. — Német bankváltók 62.—. Gyöngül. Bécs, jan. 19. (Esti tőzsde.) Osztr. hitelrészvény 290.30. — Osztr. államv. részv. 252.8. — Angol-osztr.bankr. 110.75. — 20 frankos 9.99. — Déli vasút részvény 100.75. — Magy. hitelbankrészvény 299.25. — 4% magy. aranyj. 102.27. Paris, jan. 19. (E 1ö t ö z s d e.) 3 száz. francia járadék 81.46. — Egyiptomi 376.56. — Ottománbank részvény 510.62. — Olasz 98.90. — Exterieurs 65.37. — Magyar aranyjáradék 82.18. Fázis, jan. 19. (Zárlat.-) 3 “/„ francia járadék 81.52. — Osztr. államv. részv. 505. — Osztrák földh.-részv. 802. — 4 százalékos magyar aranyjáradék 82.60. — Ottománbank részvények 519. — — 41/s% francia járadék 109.67. — Déli vasút részv. 216. — Francia törleszthető járadék 84.15. •— Magy. vasúti kölcsön 303.—. — Magyar országos bank részvények 350.—. Tartva. N A P I H I R E K. Budapest, jan. 19. — (Királyi adományok.) A király a hunyadvárhelyi gör. kat. hitközségnek iskolaépitkezési, templom és paplak helyreállítási célokra száz, a hédervári róm. kát. hitközségnek iskolaépitkezési célokra száz, a szentegyedi görög szert. kát. templom helyreállítására százötven, a zahari róm. kát. és gör. kát. fiók-hitközségnek egy közösen építendő iskola céljára száz, és a nyírbátori róm. kat. hitközségnek iskolaépitkezési célokra száz irtót adományozott magánpénztárából. — (Személyi hírek.) Andrássy Gyula gróf ma délután Bécsből Budapestre érkezett. — Khuen-Héderváry gróf tegnap este Budapestről Bécsbe utazott. — A cári család a böjti napokig Péterváron marad. A farsang alatt kilenc udvari bál van tervben. — Az a madridi hir, mely Canovas del Castillonak életveszélyes betegségét jelentette, alaptalan. — Zichy Ágost gróf fiumei kormányzó és Cziráky Béla gróf Fehérmegye főispánja ma reggel Budapestről székhelyeikre utaztak. — Kalecsinszky Sándor, a m. kir. földtani intézet vegyésze megrongált egészségének helyreállítása végett félévi szabadságot kapott és Dél-Tirolba utazott. — Windthorst dr., Bismarck ismert ellenfele tegnapelőtt töltötte be 76-dik évét. A feloszlatott birodalmi gyűlés centrum-pártja bankettet rendezett tiszteletére. — Racquehem Olivér márki, osztrák kereskedelmi miniszter fölvétetett a német lovagrend noviciusai közé. — Párisból jelentik, hogy Grévy köztársasági elnök, ma Miklós nagyherceg és néhány más vendég társaságában a Marly erdőben vadászott. (A sport és az egyenruha.) A közös hadügyminisztérium újabban sokat foglalkozik az uniformis viselésének kérdésével különböző körülmények között. Legújabban a sport szempontjából rendszabályozták meg az egyenruhát. A hadügyminiszter ugyanis egy rendeletet bocsátott ki, melynek főbb pontjai a következők : A velocipédezés aktiv tiszteknek csak uniformisban van megengedve ; szabad ilyenkor letenni a kardjukat s bőrből vagy a nadrághoz hasonló szinü posztóból való kamáslit hordani. — A csónakázó egyesületekbe való belépés aktív katonáknak meg van ugyan engedve, de tiszteknek, a kiknek sportruhák viselése csak parforce-vadászat és lóverseny-sport gyakorlása alkalmával van megengedve, az evezősport ruhák viselése tilos. — Nem aktiv tiszteknek, akik tűzoltó egyesületekhez tartoznak, tűzvészeknél és gyakorlatoknál nem szabad sem a tiszti sem a tűzoltó egyenruhát viselni. E tiszteknek általában nincs megengedve egyéb, mint katonai egyenruha viselése, kivéve az asztalnoki egyenruhát s a máltai és német lovagrend öltözeteit. Kivételt képeznek azok a nem aktív tisztek, akik polgári hivatalt viselnek ; ezek e hivatal gyakorlásánál az azzal járó ruhát, hivatalnok-egyenruhát viselhetik. (A főispán párbaja.) Maros-Vásárhely városában és egész környékén is napok óta mindenki annak a párbajnak a részleteivel foglalkozik, amelyet Bánffy Zoltán báró, Maros-Tordamegye főispánja vívott Sáromberken Berzenczey István szt-háromsági földbirtokossal. A párbajnak közvetett előzményei — mint a „Kolozsvár“ írja — hosszabb időre vihetők vissza. Berzenczey az utóbbi években egyik legállandóbb szónoka volt a maros-tordai megyegyűléseknek s mint ilyent többször elnöki (főispáni) figyelmeztetés, rendreutasítás, egy ízben széksértési kereset érte. Mintegy öt hat hóval ezelőtt Berzenczey azt indítványozta, hogy a megye közönsége írjon fel a kormányhoz, hogy Bánffy br. mentessék fel főispáni állása alól. Ilyen előzmények után történt, hogy a múlt hét utolsó napjaiban szembetalálkozott egymással a marosvásárhelyi városház előtt Bánffy Zoltán br. és Ber-zenczey István. Berzenczey István köszönt a főispánnak, ez a köszönést nem viszonozta. Berzenczey a főispán után kiáltott, hogy : „köszönni tisztesség.“ A főispán erre felment a főkapitányhoz, s elrendelte, hogy kisérje figyelemmel Berzenczeyt, mert az utcán ..békésen játrókelők általa inzultáltatnak.“ Berzenczey ekkor a főispán ellen egy nyilatkozatot küldött be a kolozsvári „Ellenzékihez. Az „Ellenzék“ szerkesztője nem adta ugyan ki a nyilatkozatot, de Berzenczey annak tartalmát többekkel nyilvános helyen közölte. Erre hivatta ki a főispán Kemény Domokos báró és Sándor László alispán által Berzenczeyt, kinek Bédy István és Desbordes Gyula lettek a segédei. A főispán segédei ajánlották a pisztolyt, tekintettel arra, hogy felük erősen rövidlátó. Ismételt tárgyalások után végre megállapodás történt kétszeri golyóváltásban 30 lépés távolsággal 5— 5 lépés avansszal, 30 másodperc célzó időben, s elhatározták, hogy a párbaj Sáromberkén lesz, a Teleky Samu gróf kastélya mellett levő parkban. Midőn a párbaj intézője Sándor László alispán a lépéseket kimérte, Béldy István segéd a lépéseket igen nagyoknak tartotta, mire Bánffy dr. odaszólott, hogy neki mindegy, ha 5 lépésről lőnek is. Két rendbeli pisztolyt használtak, egyik a Sónyi huszárszázadosé, másik a szomorú emlékű Máriaffy Albertféle, melylyel Kolozsvárott Várady tanfelügyelőt agyonlőtték. Berzenczey lőtt először, Bánffy dr. a lövéstől elkésett. A feleket újból kibékülésre szólították föl. — „Én nem bántottam“, szólt közbe Berzenczey. — „Kérek új pisztolyt“, monda Bánffy br. Bánffy átvette a pisztolyt, mire segéde Kemény Domokos báró odaszólott : „No most lőjj !“ Bánffy br. : „Most már le fogom lőni!“ Berzenczey : „Azt majd meglátjuk !“ Bánffy br. a barnárnél áll, Berzenczey eredeti állásban marad. Jeladásra Berzenczey öt lépését kilépte és célzott. Bánffy br. balkarra támasztott pisztolylyal szintén célzott. Húsz lépésre állottak egymástól, a mikor Berzenczey lőtt és golyója Bánffy br. bal válla fölött pár hüvelyk magasságban elröpült. Erre Bánffy br. a fegyvert leeresztette, állásából kilépett, eldobta a pisztolyt, s távozni készült. Berzenczey oda szólt: „Báró Bánffy Zoltán, ezt befejeztük !“ Bánffy br. visszanézett, s szótlanul távozott. Sándor László alispán, megjegyezte, hogy ha van még Berzenczeynek elintézni valója, szóljon segédeivel. Kemény Domokos br. pedig a Bánffy br. két pisztolyát kilőtte a levegőbe. — Megjegyezzük végül, hogy mind a két fél családos ember, Berzenczeynek három, a főispánnak öt kis gyermeke van. — (Ama bizonyos nemzetközi betörök.) Öt nappal ezelőtt elkövettük azt a hallatlan indiszkréciót, hogy a főkapitányság kegyes engedelme nélkül hírt adtunk egy befejezett vizsgálat eredményéről s nem vártunk addig, mig jó forrásból szerzett értesülésünket ellátja legmagasabb szentesítésével a rendőri sajtóiroda. Nem vártunk, mert a rendőrség e kiváló osztályának annyi dolgot ad az elveszett kulcsok és talált pápaszemek statisztikája, melynek értékét majd csak egy jövendő nemzedék fogja megbecsülni, hogy nagyobb események regisztrálására egyáltalán nem marad ideje. Nem vártunk, mert a gőz és elektromosság korszakában kergetik egymást az események is s a napisajtó, a futó jeleinek szerény szolgája, nem utánozhatja a rendőri sajtóirodát, mely egy szebb jövendő számára végez lassú munkát. Tehát nem vártunk a hivatalos értesítésre, hanem megírtuk a nemzetközi betörők dolgát úgy, a mint tudósítónk jól informált emberektől hallotta. Másnap aztán összeültek a főkapitányság stilistái, s gonosz erőszakot tettek az állam hivatalos nyelvén, melyet mint köztulajdont, szintén védeni, őrizni és „súlyos testi sértések“ ellen óvni tartoznék a rendőrség. Összeültek, s alkottak egy úgynevezett kommünikét, melyből nekünk a vizsgálatok szent titkának buzgó tiszteletét kellett volna megtanulnunk, ha véges emberi elménkkel meg tudtuk volna érteni. Annyit kimagyaráztunk belőle, hogy azok a bolgár betörők, akiknek elfogatásáról hírt adtunk, csakugyan „beszállíttattak“ a rendőrség börtönébe s az a román mérnök, akit velük együtt emlegettünk, bujdosik valahol a vidéken. Hát mi is csak ezt mondtuk, de valamivel érthetőbben és magyarul. Most pedig csak azért emlékezünk meg ama bizonyos nemzetközi betörőkről, mert módunkban van azt is jelenteni, hogy a sokáig keresett román mérnököt Tasnádon letartóztatták. A sajtóiroda titkolja ezt is a világ előtt, nyilván magasabb állami érdekek kedvéért, mert nem lehet tudni, hogy a bolgár és román hazafiak elzárásából nem támad-e új keleti kérdés, ami nagy baj volna most, mikor még a régivel sem végzett a diplomácia. Azt a bizonyos mérnököt, akit különben Csiricsnek hívnak, már föl is hozták a fővárosba, s a rendőrség rövid vallatás után átküldte a királyi ügyészséghez. Nem volt rá többé szükség, mert mindent elárult azzal a vallomásával, hogy csakugyan ő rendelte meg Risztics János számára a betörő szerszámokat, melyeket ő szr eskaváró masina alkotó részeinek tartott. — Ha már betörőkről beszélünk, elmondunk egy másik esetet is, melyről szintén hallgat a rendőri sajtóiroda, noha egy-két szavába került volna, hogy egy sikerrel végzett vizasgálat ritka szerencséjével dicsekedhessék a főkapitány,ság. A múlt hónap tizedikén, tehát egy hónapnál régebben, tolvajok törtek be Dobresevich Szilárd gazdag magánzó lakásába, mely Budán van a szarvas tér 3. száltó házában. A szekrényekben és asztalfiókokban összeszedtek két takarékpénztári könyvet, több értékpapirost és sok fehérneműt. Egész prédájuk körülbelül négyezer forintot ért. A kárvallott másnap reggel panaszra ment a főkapitánysághoz s azzal a jámbor hittel tért vissza kifosztott lakására, hogy a rendőrség — mint sajtóirodája szokta hirdetni — „erélyes vizsgálatot indít a tettesek kinyomozására.“ A mienknél ügyetlenebb rendőrségnek az lett volna az első dolga, hogy a hírlapok révén közre bocsássa az ellopott takarékpénztári könyvek és értékpapírok számát meg a fehérneműek jeleit. Csakhogy igy mindenki tud betörőt fogni! A hírlapok jelentése éberségre intette volna a fővárosbeli zálogosokat s bizonyára Königsberg és Hatsek urakat is, a kikhez a minap beállított egy hordát azzal a takarékpénztári könyvvel, melyet Dobrejevics Szilárdtól loptak el azok a sokat emlegetett „ismeretlen tettesek.“ Rajta volt a könyvön a gazdája neve s kellett-e több arra, hogy megtudják a tolvajok neveit is ? A zálogos még így is óvatos volt. A hordár azt állította, hogy a nemzeti színház előtt adta át neki a takarékpénztári könyvet egy úriember, aki két elegánsan öltözött hölgyet kísért. A zálogos elküldte a hordárral egyik segédjét a nemzeti színház elé, hogy nézze meg, váljon bizalomkeltő formája van-e annak az embernek, aki be akarja váltatni a takarékpénztári könyvet. Mire odaért a segéd, bűlt helyét találta az elegáns urnak és az elegáns hölgyeknek. A gazdátlan könyvet elvitték a rendőrséghez, mely másnap az újpesti csendbiztos szívességéből azt is megtudta, hogy a lopott fehérneműek a Kazinczy utcában vannak Breuer zálogosnál, az értékpapírokat pedig megtalálták Újpest és az Anngyalföld között. Hogy a betörők hol rejtőznek, azt is megtudja majd a főkapitányság, ha szíves lesz neki megmondani Chapó Géza úr, az újpesti csendbiztos. A sajtóiroda — nem mond semmit. — (A „Nemzeti kaszinó“) LI-ik remlcs évi közgyűlését az alapszabályok 20. §-a értelmében január utolsó vasárnapján, vagyis e hó 30-án délelőtt 11 órakor fogja megtartani. — (A szegények levesse.) A főváros sokféle nyomorúságának nem utolsóján enyhített a vörös kereszt-egyesület krisztinavárosi fiókja, amikor alig egy hónapja megnyitotta leves- és kenyérosztó állomását, melyben azóta naponként átlag 6—700 szegény kap igen jóízű rántott levest, és kenyeret reggel és este. Az állomás igen szerény anyagi viszonyok közt kezdte meg működését , amennyiben eleinte csak a vöröskereszt-egyesület által kiutalványozott 400 frt állott rendelkezésére, s bizony, ha egyes könyörületes szivü adakozók részint, természetbeni, részint pénzbeli adományukkal nem gyámolítják, alig érhette volna el nemes célját. Nagy elismerés illeti e tekintetben a főváros törvényhatóságát, mely Láng György tanácsos buzgó közbenjárására helyiséget és világítást adott. Buzgón fáradoztak még Osztocs Mihály kér elöljáró, Gyalokay Lajos kapitány, Schwartzer Ferenc dr. kir. tanácsos, Szénássy Sándor dr., Beicza József iskolaigazgató, Schwartzer Ottó dr., a levesosztó állomás megteremtője és lelke, végül az I. kerületi polgári kör, mely egymaga vállalkozott a szegények egy heti eltartására. Ez intézmény áldásos voltát leginkább kitünteti az a statisztikai adat, hogy 36 napi fenállása alatt 21.887 adag levest és ugyanannyi kenyeret osztott ki. Tegnapelőtt Fejérváry Géza dr. honvédelmi miniszter s első kerületi országos képviselő is meglátogatta Biró Pál osztálytanácsos kíséretében az állomást. (A szerelmes baronesz.) Milánóból távírják . Nagy szenzációt kelt egy az itteni arisztokrata társasághoz tartozó hölgy, Edelstrom Olga baronesz öngyilkossági kísérlete. A baronesz az itteni Hotel San Marcoban revolverből mellbe lőtte magát, de remélik, hogy még megmenthető lesz. Az öngyilkosság oka szerencsétlen szerelem. (A negyvenezer forintos lopás) elkövetője már megkerült. Laibachból távírják . Garibaldino asszony inasát, aki 40 ezer, sőt némelyek szerint 60 ezer forintot érő értékpapírokkal és ékszerekkel megszökött, még tegnap este Pragerhofban elfogták a zsandárok s ma beszolgáltatták a laibachi törvényszéknek. Minden rablott tárgyat megtaláltak a szökevénynél. s