Budapesti Hírlap, 1887. február (7. évfolyam, 31-58. szám)
1887-02-23 / 53. szám
Budapest, 1887._____________ VII. évfolyam 53. sz. Szerda, február 23. Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 14 frf, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy héra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. Kalap utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Német pártok. Budapest, febr. 22. Két német, ha összejön, csinál három pártot. A politikából tudományos rendszert farag valamennyi. Ezért a parlamentarizmus Németországban képtelenség. Több az országgyűlés mint az ország és minden országgyűlésen több a párt, mint a politikai lehetőség. Ausztriában is, hol a németek kisebbségben vannak, hét felé szakadnak, Németországban is annyiféle párt van, hogy maguk a németek sem ismerik ki köztük magukat. Tegnap választottak birodalmi gyűlést. Egész Németország izzott az izgalomtól. Soha még ily politikai lázban e nemzet nem volt. A háború kérdése és a katonáteher, Bismarck és a pápa izgatták ennyire fel. Egész Európa figyelme csügg e választások eredményén, melyeknek befolyása lehet a békére, hogy marad vagy sem ? Bismarck győz-e vagy sem ? A hét éves katonai létszám — a szeptennátus, mely a német haderőt a maximum fokára emeli 1894-ig, mint a béke egyetlen és főbiztosítéka ajánltatott a népnek, hogy senki se merjen Németországhoz nyúlni. A háborútól való félelem korteskedett Bismarck mellett. Ellene a katonai állam nyomása és az adók emelkedése. Választások előtt a pápa kiegyezett Bismarckkal és a katolikus választókat küldte szavazni a kormány mellett, ezek zavarodva nem tudták, a pápának engedelmeskedjenek, vagy a papoknak ? Mert eddig a katolikus párt volt a főellenzék. A választások eredménye még ismeretlen. Annyi látszik, hogy a kormánypártok és a szocialisták tért foglaltak, a szabadelvű ellenzék tért vesztett. De hogy lesz-e a kormánynak biztos többsége, még tudni nem lehet. A szavazatok nagyon elforgácsoltattak, sok pótválasztás lesz szükséges. Berlinben Bismarck maga is elment szavazni s még sem győzött a kormány egy kerületben sem, de Berlin mindig ellenzéki volt s még soha a kormánypárt a városban oly erős nem volt, mint most. Legtöbbet mindenfelé a szocialisták szaporodtak. Némi áttekintést a német pártokról, e választások alkalmából úgy nyerünk, ha sorba veszszük őket. Menjünk jobbról balra. A birodalmi gyűlésen a következő pártok ülnek: a) Kormánypártiak, vagyis azok a pártok, melyek többnyire Bismarck politikáját támogatják s a szeptennátusra és jelen választásokra nézve egymással kartellt kötöttek. A német kormánypárt tehát voltaképen nem párt, hanem pártszövetség, mely a keletkező külön pártkörökből áll: 1- ször a konzervatívok, többnyire arisztokraták, bürokraták, porosz junkerek és agráriusok, az orthodox protestantizmus, a hadsereg, az állami mindenhatóság és a császári család pártja. Lapja a „Kreuzzeitung“. 2- szor a német birodalmi párt (Reichspartei) Bismarcknak és politikájának feltétlen hívei, a német mamelukok ; hogy ezek is konzervativok, felesleges mondani. Lapja a „Norddeutsche Alig. Ztg.“ és a „Post“. 3- szor a nemzeti szabadelvű párt (National liberale), mérsékelt Rottek-féle szabadelvűek, de a német egység kedvéért Bismarck hivei és követői, elvbentartással. Lapjuk a „National Ztg.“ és „Kölner Ztg.“. 4- szer az antiszemiták, Stöcker udvari lelkész „keresztény szocialistái.“ b) Ellenzéki pártok: 5- ször. A centrum, vagyis a német katolikusok pártja. Idáig a legnagyobb párt a birodalmi gyűlésen, s határozottan kormányellenes, hogy jövőre mily magatartást fog követni, s nem szakad-e ketté a pápa levelei folytán, megválik nemsokára. Lapja a „Germania.“ 6. A Welfek Hannover függetlenségét, s a Welf dinasztia restaurációját követelik. 7. A német szabadelvűek (Deutsch freisinnige), röviden haladó párt, (Fortschrittspartei) német radikálisok a szó legenyhébb értelmében, Bismarck forradalmároknak tartja őket, holott egy se csinálna forradalmat, de opponálnak erősen. Lapjuk a „Volks-Zeitung.“ 8. A néppárt vagy demokratapárt (Volkspartei), délnémet szabadelvű ellenzék. Lapjuk a „Frankfurter Ztg.“ 9. A szociáldemokraták, a német munkások és kisiparosok hatalmas és félelmes pártja, alapjában köztársasági párt. A „BUDAPESTI HÍRLAP“ tárcája. Utolsó hálom. A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Többet nem megyek bálba. Fehér keztyűimből és nyakkendőimből végeladást rendezek, frakkomat a zálogházba száműzöm. Makkomban török dohányt tartok. Nem nekem való a tánc, megárt az éjjelezés, köhögök a táncterem porától és náthát kapok az éjszaka hűvösségétől. Ha a bálok idejét átteszik délutánra, talán-talán még rászánom magamat egyre, kettőre. Este tízre készen leszek a szuper-csárdással, s aztán aludni megyek. Aludni! Milyen kellemes dolog az! Olyan keveset aludtam világéletemben! Kicsi koromban igen rosz voltam, s éjjeleimet mindig sírással töltöttem. Később többet voltam beteg, mint egészséges, s a betegség kegyetlenül épen az álom jótéteményétől fosztott meg. Még később éjjeleimet írással töltöttem, s lassanként az a nézet vert bennem gyökeret, hogy az éjszaka ébrenlétre van berendezve. E kép könnyen vált belőlem szenvedélyes bálozó. Emlékszem, a legelső bált, valami hazafias célra, hetedik gimnazista koromban rendeztük. A vigadó kis terme volt a színhelye első föllépésünknek. Milyen lázas izgatottsággal jutottunk mi cigánytól nyomdáig, hol a meghívókat nyomtatták, nyomdától virágos boltba, hol a bálanya csokrát készítették, boltból megint boltba, hol kotikon jelvényeket készítettek, persze mindenfelé frakkeren. Bajusz, az fért volna ránk egy kevés, de hencegés már semmi. Ha a kocsis és a lovak osztoztak volna büszke önteltségünkben, akkor tova robogtunkban lóvasúti kocsikat és emeletes házakat gázoltunk volna agyon, s Pest talán még ma is romokban heverne. Merészségünk annyira ment, hogy kávéházban is mutattuk magunkat, sőt már a gimnázium kapujában szivarra mertünk gyújtani, ami mind szigorúan tilos volt az iskolai törvények szerint. Persze ez a merészség csak a bált megelőző két hét alatt ragadt bennünket ennyire. E két hét alatt még a tanárok is respektálták rendezői bokros elfoglaltságunkat s nem hívtak föl felelni. Okosan tették, mert mi nem is tanultunk semmit. Annál jobban sikerült a bál. A tanárok és tanulók családjai mind jelen voltak. A gyöngébb diákok őrülten táncoltatták a tanárnékat, mi rendezők a legjobb táncosokat hordtuk oda. A német nyelv professzorának két lánya szakadatlanul keringett, mint a vihar. Húszan álltak legények sorban, s várták, míg rájuk kerül a sor. A német nyelvben voltunk leggyöngébbek. Ott volt W. a matematika tanára is, egyetlen leányával. Szürkülő hajú, ráncos képű özvegy ember volt ez a tanár, nagyon hallgatag, csöndes természetű , alapos tudós hírében állt, ki a világtól visszavonulva élt leányával, Elzával. Egyetlenül maradt ez, azt beszélték, három leány közül, kik régen meghaltak, mikor a tanár úr még nem volt szürkülő hajú és ráncos képű. Elza maradt meg, a legöregebb és a legcsúnyább. Az öreg tanár és öreg leánya csak a temetőbe jártak. Évek óta ez volt az első mulatság, melyen megjelentek. Megtisztelve éreztük magunkat, de nem örültünk, mert azt se tudtuk, hogyan közeledjünk e barátságtalan emberhez, akitől még eddig egy szót sem hallottunk, ami nem a matematikára vonatkozott. Fáztunk, tőle is meg a leányától is. . . Csakhamar el is feledkeztünk róluk. Engem négyest rendezni szólítottak, s én rohantam a ragyogó, suhogó, mosolygó párok közt, s selyem vállszalagom hoszszan úszott utánam a levegőben. Gyönyörű látvány lehetett! Láztól kipirulva fejeztem be a négyest, természetesen egy kis csárdással, s aztán kifelé lebegtem, Makkommal legyezve arcomat. Az ajtónál az öcsém fogott meg s a fülembe súgta : — Te, W. tanárnak a lánya még semmit se táncolt. Ugyan vidd már el egypár túrra. — Eh, nagyon vén, nem hozzám való, — kiáltottam rá az öcsémre, méltóságom és ifjúságom érzetében. — Vigyázz, meghallja! — s oldalt mutatott. Oda fordultam. A matematikai professzor lánya nagy szürke szemeivel találkozott tekintetem. Bizonyosan zavarba jöttem volna, ha Muki viharosan oldalba nem lök s a fülembe nem rikoltja. Mai számunk 12 oldalra terjed.