Budapesti Hírlap, 1887. február (7. évfolyam, 31-58. szám)
1887-02-14 / 44. szám
Budapest, 1887. VII. évfolyam 44. sz. Hétfő, február 14. Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. Kalap utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint, ügyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Pénzügyi mozgósítás. Budapest, febr. 18. Tisza, Wekerle, Fejérváry tartják most kezükben Magyarország sorsát. Szapáry előre megfutott a muszkáktól, s most penzióban pihen. Tisza viszi Wekerlét bemutatni a királynak. Ez lesz a második Dusek. Feladata gondoskodni a muszka háború költségeiről. Nem kis feladat most sem, mikor a hadkészületek folynak, azután sem, ha majd a háború kitört. A milliók legolcsóbban mindenesetre nyomdafesték útján szerezhetők be, mivelhogy másként egyáltalán be nem szerezhetők. Nyomatunk rentét, kincstári jegyet, államjegyet, akármit, csak kelete legyen, hogy fegyvert, lőszert, ruhát, élelmet adjanak érte. Mindenesetre a háború közös ügy s ez talán könnyű a dolgon. Dunajevszkinek is kell gondoskodni, hogy megverje Oroszországot, nemcsak nekünk. Valami közös kölcsönformát fognak kitalálni, miután kvótával háborút folytatni nem lehet. E fontos kérdést Dunajevszki és Wekerle urak eszére bízzuk. Egyelőre azonban háború még nincs és költség már van. Az osztrákok zsebükből fizetik, nekünk pedig zsebünk üres, Szapáry csak egy konverzió tervet hagyott vissza a fiókjában. Ez most annyit sem ér, mint a papiros, melyre írva van, miután nincs a tőzsdéken árkeletje. Háború után pedig egészen más lesz a politikai és pénzügyi helyzet, isten tudja minő, akkor se lesz a terv többé hasznavehető. Hol kap most Tisza száz milliót? Az a kérdés. Ha ad Rothschild pénzt ilyen körülmények közt, mire ad? Hitelre, zálogra vagy vételre? Rente, monopol, vasút, bánya, államjószág, vagy mi kell neki? Tiszának pénz kell. De előbb azt is tudnia kell, háború lesz vagy nem lesz ? A király megmondhatja neki, az csak tudja tán? Mert a szerint több vagy kevesebb pénzre van szükség, hogy róla most rögtön gondoskodjék. Egy kis számítás, hogy mi kell, ilyformán üt ki : deficit 22 millió, pénztári készletek hiánya 18 millió, póthitelek újabban 3 millió, törlesztési részletek 10 millió, delegációktól fog kéretni 60 millió, abból Magyarországra esik 19 millió, honvédminiszter kér a népfölkelés szervezésére 8 milliót, kerek szám 80 millió. Tényleg ez összeg nem lesz elég s az árfolyam veszteséget hozzászámítva száz milliós deficittel állunk szemben. Ez van háború előtt. Mert mihelyt az első ágyú eldördült, újra pénz kell, még sokkal több pénz. De arról majd gondoskodik a háború. Egyelőre Tiszának elég, ha száz milliót tudna teremteni. Bizony nem csekélység. Szapáry nevethet, de szegény Tisza búsul. Hát még szegény Magyarország ? A „BUDAPESTI HÍRLAP“ tárcája. J e r e z. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — A cádizi nagyszerű, de sivár szépségből önkénytelenül vágyik a szív egy kis gyep, egy kevés lomb és madárdal után, azért szívesen ragadja meg az alkalmat, hogy a földszoroson át meneküljön a békésen elterülő hegyek felé, melyeknek aranyfürta szőlei között Jerez (Xeres) fekszik, e híres bortermő nyájas városka. S hogy a növények után való vágy általános, bizonyítja az, hogy a merre a vasút elhalad, az egész földszoros el van lepve cádizi mulatókkal. A gyermekek üdvözölve, kalap lobogtatva fogadják a vonatot, vidám nevetésük, boldog ujjongásuk messze elhallatszik. S ez így tart az úgynevezett sóbányákig, ama kopárabb helyig, hol a tengervizet felfogó ciszternák egymás mellé vannak leásva, hogy bennük elpárologtatás által képződjék a lerakodott só. De még ez áradásokhoz hasonló víztáblák is zöld gyeppel vannak szegélyezve, mintha a fűszálak maguk is örülnének rajta, hogy itt már háborítatlanul felüthetik fejeiket a napsugár hívó szavára, mert hiszen az ő létezésük is jogosult! S Cádizból mégis ki vannak zárva. A víztáblák után következik San Fernando, e félszigeten épült városka, mely szintén kiránduló, mulató helye a cádizieknek s náluk egyszerűen csak az „Isla“ (sziget) nevet viseli. A vidék ezután mindjobban hasonlít a szárazföldhöz, városok, faluk, mezők, rizsföldek, váltják föl egymást s maradoznak el jobbrabalra s feltűnik a „Rio“ (folyó) vagy tulajdonképen a Quadalquivir is, melyről büszkén jegyzik meg a spanyolok, hogy az a sajátsága, a mi más folyónak nincsen meg, hogy t. i. elkülönzött áramlatban folyik benne a sós, meg az édes víz. Jerez a megelégedett béke jellegét viseli magán. Utcái szélesek, világosak, de a kövezet rossz és poros, mint az a spanyol provinciális városokban átalában szokott lenni. S ép úgy nem hiányzik a kíváncsiság sem, amelylyel az idegent fölismerve lépten-nyomon figyelmükkel kisérik. Meglátszik már itt is, hogy Andalúziában a más nemzetbelit nem szeretik, úgy mint például Catalóniában, de ez ellenszenv nem annyira kirívó itt mint Cádizben s a dologtalan csőcselék sem tűnik föl oly mérvben, és nem oly tolakodóan zsaroló, mint ott. S habár az andalúz régi háborús okokból gyűlöli is a franciát, angolt, és németet — s mintha más nemzet nem is létezhetnék a világon mindenkit annak néz — mégis ha valamely kérdéssel fordulnak hozzá, azonnal megfordítja a kockát s levetve a hagyományos nemzeti gyűlöletet, csak az embert látja maga előtt, s mintegy vendégének tekinti, a legszívesebben szolgál fölvilágosítással, tanácscsal, máskorra is ajánlva szolgálati készségét, kivált ha e jelenet a saját háza küszöbén folyik le, mely esetben e szokásos mondattal fejezi ki szívességét: „Tekintse házamat a sajátjának s rendelkezzék vele.“ A mi frázis ugyan, de a százados szokásnál fogva mégis van egy kis alapja a nemzet kedélyvilágában. S ez nemcsak a műveltebb osztálynál, de a szegény embereknél is úgy van, s ez utóbbiak gyakran visszataszító parlagisága alatt is rejlik egy-egy amaz átalános nemzeti vonásokból, melyek a spanyolt jellemzik. Jó szív, nagylelkűség, büszkeség, élénk túlcsapongó képzelet s az andalúznál még nagyfokú könnyelműség is járul mindezekhez. De a műveletlennél ez csak átcsillámlik a durva kérgen, holott a műveit osztálynál egy rokonszenves, bűbájos légkört alakít a családok megjelenése körül már az első pillanatban, úgy hogy a különbség a műveit és műveletlen között sehol sem annyira feltűnő, mint épen Spanyolországban, mely pedig a világ egyik legdemokratikusabb országa s talán épen azért, mert a minden tekintetben magasabb fokon álló jól tudja azt, hogy szegényebb honfitársaiba is meg van mind az a jó tulajdonság, csakhogy műveltség hiányában elragadja őt a déli nyugtalan véralkat, az élénken működő képzelődés, meg a könnyelműség, miáltal különösen durva színezetet nyer olykor egész föllépése. Mindezt megfigyelhetni az utcákon is, minden városban, s talán másutt még inkább mint Jerezben. Itt a „Plaza de Alfonso XII“-en csoportokban áll a sok dologtalan ember , s e szép tér valóságos kaszinója a facér cselédeknek és napszámosoknak. S az isten szabad ege alatt, a pálma és egyéb nagy fák árnyában sokkal szebb kaszinójuk van mint az uraknak oda főni a vendéglő emeletén. Ez első kávéháza s gyülhelye a városnak Mai számnak S oldalra terjed. A pánszlávok, Felvidék, február hó. A komárommegyei pánszlávok esete itt mindenütt élénk érdeklődést keltett, hogy is ne, mikor akadt végre hatóság, mely meg tudta mutatni, hogy a haza ellen való izgatás oly bűntény, mely büntetést von maga után. Nagyon kiváncsiak vagyunk rá, hogy a felvidéki hatóságok, mikor fogják elérkezettnek látni az időt arra, hogy erélyesen lépjenek föl hasonló izgatókkal szemben. Itt, hol ismerünk minden embert, tudjuk összeköttetéseiket, nem nehéz kijelölni azokat az egyéneket, kik köztisztviselő létükre nyíltan vallják magukat a pánszlávizmus hívének. Jegyzők, tanítók, papok, orvosok, kik a néppel a legsűrűbben érintkeznek, leplezetlenül izgatnak a magyar állameszme ellen s leghívebb terjesztői a pánszlávizmusnak. Ha vannak okok, melyek kizárnak egyeseket, hogy tisztviselői állást viselhessenek, nem a legfontosabb ok-e arra a hazaárulás? És míg egyesek a legarcátlanabbul hirdetik urbi et orbi a pánszlávizmust, mely egy a hazaárulással, még csak a hajszála sem görbül meg egynek is. A háborús hírek felzavarták itt is a kedélyeket s a pánszlávok nem tudják eléggé titkolni örömüket, mert míg széles Magyarországon senki sem kívánja a háborút, ők elérkezettnek látják az időt, midőn nagy patrónusuk védelme alatt nemzetiségi aspirációik teljesülni fognak-A felvidék különböző vidékein az a hit van elterjedve, hogy tavaszra itt lesz a szabad