Budapesti Hírlap, 1887. március (7. évfolyam, 59-89. szám)
1887-03-01 / 59. szám
1887 március 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (59 sz.) Véres párbaj. Saját tudósítónktól. — Budapest, febr. 28. Az idei farsang arról lesz nevezetes sokáig, hogy nem következtek utána duellamok, melyek máskor úgy megrontották a lezajlott mulatságok kellemes emlékeit. A fiatalság érzi, hogy takarékoskodnia kell a vérével, mert minden cseppjére szüksége lehet maholnap a hazának. A farsang elmúlt véres és vértelen párbajok nélkül, de most, nagy böjt elején lovagias tusára kelt két fiatal katona, akiknek régi számadásuk volt egymással. Még a Janszki-ház idején történt, hogy Püspöky Grácián huszárfőhadnagy sértő szóval illette Andráskay Gyula tüzérhadnagyot, mivel aktív katona létére vonakodott véleményt mondani a sirakoszorú generális viselt dolgai felől. Nyilvános helyen, nagy társaság előtt szólalkoztak össze, s a tüzérhadnagy ott mindjárt tudtára adta bajtársának, hogy a sértésért elégtételt vár tőle. Másnap mégis tette a szokásos lépéseket, de ellenfele megtagadta a statiszfakciót, hivatkozva arra, hogy a katonatiszti becsületbíróságnál elintézetlen ügye van. A tüzérhadnagy azóta lemondott tiszti rangjáról s vasúti hivatalnokká lett. De nem mondott le az elégtételről, melylvel Püspöky főhadnagv adósa A király itthon. Budapest, febr. 28. Ma reggel meglátta ismét a koránkelő Budapest a ritkán látott, de azért jól ismert aranycifráju sötétzöld lantét, a melynek láttára haptákba vágja magát minden katona a gyalogjáró szélén s megemelteti a kalapját minden magyar ember. Az osztrák-magyar államvasuttól föl a budai várpalotáig — dacára a reggeli hat órának — a szokottnál élénkebb népesebb volt az ut, kiváncsiaktól, a kik a király megérkeztét akarták látni A király ugyanis ma reggel 7 óra 38 perckor érkezett meg az osztrák-magyar államvasút vonalán Bécsből Budapestre. Hivatalosan ezúttal nem fogadták ő felségét, de a pályaházban azért megjelentek Szápáry István gróf Pest megye főispánja, Ráth Károly főpolgármester és Török János főkapitány, valamennyien díszmagyarban. Ott volt továbbá Littmann pályafelügyelő-állomásfőnök. Az udvari váróterem fényesen ki volt világítva s bejáratánál a perront vastag szőnyeg borította. Az udvari vonatot Tolnay és Street felügyelők s Kamermayer pályafenntartási főnök vezették. Mikor a vonat az üvegtető alá ért, a király már szalonkocsija lépcsőjén állt rendes huszártábornoki egyenruhájában köpönyeg nélkül, a perronon állók meglátták s kalapjukat levéve éljenzéssel fogadták. A király, ki az éjszakai utazás mellett is jó színben volt) a jelenlevők közül elsősorban Szapáry gróffal fogott kezet. Mikor kiszállóban kezét katonásan sapkájához emelte, az volt az első szava : „Bizony a reggel igen hideg.“ Ezután Rátb Károly főpolgármesterhez és Török főkapitányhoz fordult, kikkel szintén váltott néhány szót. E rövid üdvözlések után a király rendes kíséretével: Popp báró tábornok hadsegéd, Weigelsberg báró Freund és Resch őrnagy szárnysegédek, s Pápay udvari tanácsossal, az udvari várótermen keresztül haladva a már várakozó udvari fogatokba szállt, s a budai várpalotába hajtatott. A merre a király elvonult, a váci köruton, fürdőző utcán, lánchídon és az Albrecht-uton lovasrand* 3 * (Keglevich gróf Intendáns lemondásának) hírét hozza ma a „Pesti Napló“ esti lapja, t. i. azt, hogy az intendáns lemondott, de lemondását a belügyminiszter nem fogadta el. Mint értesülünk, ez a hír igaz, de egy kissé későn látott napvilágot. Keglevich ugyanis a Komjáthy-ügy alkalmával nyújtotta be lemondását, s ugyanakkor történt Tisza részéről az el nem fogadás is. Ezzel a fáradtsággal a „Pesti Napló“ azt az újdonságot is közölhette volna, hogy Sándor fejedelem lemondott a bolgár trónról, azzal a különbséggel, hogy lemondása elfogadtatott. * (Vidéki színészet.) Debrecenben közelebb a „Végrehajtó“ került színre, a szerző , Ábrányi Emil jelenlétében. — Szabadkán a múlt szombaton ünnepelték meg Horváth Ferenc 85 évi színészkedése jubileumát, amely alkalommal a „Haramiák“-at adták a jubilánssal, Ferenc szerepében. Szabadka város tanácsa a színházat jövőre is, minden pályázat mellőzésével, a „Thalia“ színész-szövetkezetnek ajánlja föl, amelynek működésével teljesen meg van elégedve. A szövetkezet jövőre az eddiginél is nagyobb kedvezményekben fog a várostól részesülni. — A zomboriak elhatározták, hogy a színházat a város megveszi s ezentúl ingyen bocsátja a színigazgató rendelkezésére, akinek még ezenfelül 1000 írt segélyt is nyújtanak. * (Wilhelms) a híres hegedűművésznek hangversenye tegnap este Sopronban elmaradt, mert a művész jobb kezét megsértette, s nem használhatja. * (Hangverseny.) A nemzeti zenede (magyarul : zeneiskola) ma este a vigadó kistermében hangversenyt adott növendékeivel. Kivált a zenekari előadásokban tűnt ki, hogy e derék intézet képes olyan zenészek kiművelésére, akiknek életcélját, hivatását képezheti az orkesztrális zene művelése. Ez annyit tesz, hogy idővel hazai erők fogják képezni a nagy zenekarokat, melyek nagy része most még mind külföldiekből áll. Fontos dolog, hogy a zeneiskola a fúvó hangszerekre is figyelmet fordít. Kitűntek a hegedűosztály növendékei és az énekkar. Bartay Ede két vonószenekari műve nagy tetszést keltett. De őszintén tapsoltak a közreműködő fiataloknak is, akik között bizonynyal nem egy sokat ígérő tehetség van. * (Művész est) lesz a fővárosi Vigadó öszszes termeiben március 24-én. A tavalyi estéhez hasonlóan fél 9-kor nagy hangverseny lesz kiváló művészi erők közreműködésével, azután bál következik. A bálrendező bizottság élén Grill Rikárd áll. A meghívókat március elején küldik szét. * (A magyar tudományos akadémia) ma délután Trefort Ágost elnöklete alatt összes ülést tartott., melyen György Endre 1. t. mondott emlékbeszédet Beöthy Leo akadémiai levelező tag felett. Beöthy kitűnő nevelésben részesült, azonban neveltetését igen hamar megszakította a 48-ki szabadságharc. Ettől fogva azután saját szorgalmából művelte ki jeles tehetségeit. Leginkább a természettudomány és a mennyiségtan voltak kedvenc tanulmányai, de ezek mellett a szépirodalom körében is munkálkodott, t. i. álnév alatt novellákat irt. Később egészen a komoly tudományoknak szentelte életét s valóban éles elméjű és önállóan gondolkodó tudós látszik ki minden művéből, azonban hibája őneki a gyakorlati élet ismerésének hiánya. 1877-ben a magy. tudományos akadémia tagjai közé választották, mikor is „A társadalom keletkezéséről“ című székfoglaló beszédét olvasta fel. Meghalt 1886. jan. 7 én. Ezután Hunfalvy János r. t. mutatta be jelentését a zágrábi délszláv akadémia Boskovic ünnepéről, melyet Boskovic Roger József halálának száz éves évfordulója alkalmából tartottak a zágrábi délszláv akadémia tagjai. A felolvasások után Gyulai Pál h. titkár olvasta fel Szász Károly t. tagnak az akadémiához intézett levelét, melyben kijelenti, hogy az akadémia tiszteleti tagságát el nem fogadhatja. „Az akadémia 1886. évi nagygyűlésén, — úgymond — melyben hivatalos elfoglaltságom miatt részt nem vehettem, tiszteleti taggá választottam. Hosszas habozás vitán arra határoztam el magam, hogy a megtisztelő tagságot nem fogadom el s arra kérem az akadémiát, hagyjon meg engem rendes tagsági helyemen s a tiszteleti tagsággal tiszteljen meg más érdemesebbet, a ki az akadémia alapszabályainak 14-ik szakasza értelmében „dísze és java öregbedését inkább várhatja.“ E levél kapcsán visszaküldi az akadémia oklevelét. A levelet véleményadás végett az I. osztályhoz teendik át. Néhány lényegtelen ügy elintézése után az ülés véget ért. Az akadémia nemzetgazdasági és statisztikai bizottságának március hó 1-én d. u. 5 órakor tartandó nyilvános felolvasó ülésében felolvasást fog tartani Kornfeld Zsigmond, a magyar hitelbank igazgatója a sóbánya-jegyekről. Vendégeket szívesen látnak. * (A budapesti filológiai társaság) március 2-án (szerdán) d. u. 5 órakor a magy. tud. akadémia palotájában felolvasó gyűlést tart, melynek tárgyai: 1. Fröhlich Róbert dr. : Herodotus pontusi útja. 2. Hermann Antal dr.: Szenczi Molnár Albert három kérdéses munkájáról. A felolvasó gyűlést választmányi ülés követi. * (A régészeti- és embertani társulat) ez év nyarán országos régészeti közgyűlést fog tartani. Jó előre fölkéri úgy az összes régészeket, mint a vidéki testvéregyesületeket, hogy mindama általános és hazai érdekű régészeti kérdéseket, melyeket jobban megvilágítani a tudomány érdekében szükségesnek látnak, ez év április hó 1-éig az orsz. régészeti társulat titkáránál Szendrei János dívnál (1. Budapest, vár, Szent-György-utca 8. sz. alatt.) jelentsék be, hogy azok mind a közgyűlés programjába fölvehetők, mind pedig előleges tájékozás és tanulmányozás céljából a társulat folyóiratában az archeológiai értesítőben is kellő időben közölhetők legyenek. * (A magyar iparművészeti társulat) március hó 6-án délelőtt 11 órakor az orsz. magyar iparművészeti múzeum helyiségeiben (VI. Andrássyút 67. szám) második rendes közgyűlését tartja. Napirend: 1. A választmány jelentése a társulat lefolyt évi működéséről. 2. Tizenegy tag választása a választmányba. 3. A lefolyt évi számadások megvizsgálására a múlt közgyűlés által kiküldött számvizsgálók jelentése. 4. Az 1887-ik évi költségvetés megáll.ipitása. 5. Az 1887 ik évi számadások megvizsgálására küldendő tagok megválasztása. * (Az osztrák-magyar monarchia földirata) cimű munkának negyedik kiadása jelent meg. Irta Cherven Flóris. A középiskolák használatára van szánva. A Hatsek szinnyomatú térképével 84 kvórt Lampelnél kapható. * (Új zenemű.) A „Harmónia“ Csesznek nő, szül. Dapsy Vilma asszonytól, ki már több csinos polkát és keringőt szerzett, „Waldemar“ c. rezgő polkát adott ki, mely tánczenének kiválóan sikerült. Ara 75 kr. * (Akadémiai kiadványok.) Újabban a m. t. akadémia következő munkákat küldte szét: „Bethlen Gábor fejedelem levelezése“, közzé teszi Szilágyi Sándor. E gyűjtemény mintegy folytatása a néhány év előtt kiadott politikai leveleknek, s mint a publikáló mondja, világra jöttét „annak a kedvező fogadtatásnak köszönheti, amelyben amazt, t. i. a politikai leveleket történetírók és nyelvészek egyaránt részesíték.“ Ez edició különben a régitől csak annyiban különbözik, hogy míg abban csak „magyar és politikai levelek“ foglaltatnak, addig ebben a publikáló kiterjeszkedik az adminisztratív és nem magyar nyelvű levelekre is. Az előttünk fekvő publikáció tehát Bethlen Gábor kormányának adminisztratív működését s a sokszor emlegetett fejedelem latin stílusát akarja ismertetni. A második osztály értekezéseiből két kis füzetet kaptunk. Az egyik : „Rövid észrevételek Kemény János önéletírásáról s az erdélyi történetirodalom egy-két kutforrásáról“, írta Deák Farkas r. tag. E meglehetősen hosszú cím alá néhány igen naiv megjegyzés van foglalva Kemény széles körben ismert memoire-járól. Deák Farkas főként arról beszél bőven, hogy mily benyomást tett rá Keimény önéletírása nebuló korában és minőt tesz most, a midőn akadémiai rendes tag! E megfigyelés rá nézve igy tanulságos lehet, de hogy történetírásunk minő hasznát fogja venni, ez a kérdés megoldásra vár. A második „Török János szerepe a linci békekötésben 1645“ cím alatt Zsilinszky Mihály fejtegeti a linci békét megelőző diplomáciai tárgyalásokat, maradt, s hogy megnevezze minél előbb, levelet irt neki tele sértésekkel. Célját el is érte, mert csakhamar fölkeresték őt Udvarlaky és Honsig főhadnagyok, akik őt megbántója nevében provokálták. Megnevezte segédeit ő is Wolfner tüzérhadnagyot és Potolánszky kapitányt, akik amazokkal együtt megállapították a párbaj föltételeit. Nagy lehetett mindkét félnek az elkeseredése, mert rendkívül szigorú föltételek mellett vívták meg a pisztolypárbajt. Ma reggel hetedfél órakor találkoztak a rákosi katonai lövőtéren, ahol egymástól huszonöt lépésnyire állottak föl, nem téve semmi avanszot.Légügyel ellátott vontcsövű pisztolyokkal két golyót váltottak. Az első lövést Püspöky főhadnagy tette bal kézzel, mert jobbján egy régibb kardpárbajának nyomait hordta. Golyója nem talált, de nyomban utána ellenfele is kilőtte a magáét, mely az ő derékhoz szorított jobb karját gyengén súrolta. A második lövésnél csütörtököt mondott a főhadnagy pisztolya, míg Andráskayéból egyenesen homlokának repült a golyó, de sapkája ellenzőjén meggyöngülve, nem fúródott olyan mélyre, hogy megölhette volna. Amint eldördült a lövés, Püspöky visszatántorodott s vérző homlokára szorította jobb kezét- Ellenfelének orvosa, Gerber Béla dr. hozzá sietett és Tornay dr. segítségével gyors műtétet végzett rajta. Hirtelen kitágította a lövés helyét s kivette homlokcsontjából a golyót, mely egészen meg volt lapulva. Az operáció után kimosták s bekötözték a sebet, mely elég súlyos ugyan, de halálos aligha lesz. A sebesült saját lábán ment kocsijához, mely elvitte őt a XVII. számú katonai kórházba, ahol azonnal ápolás alá fogták. Annyi bizonyos, hogy sapkájának vékony ellenzője mentette meg Püspöky főhadnagyot a haláltól. De köszönheti életét a segédek óvatosságának is, akik nem engedték, hogy a párbajozók fedetlen fővel álljanak egymás elé. Mindketten levették már lövegüket, de a segédek figyelmeztetésére töltették újra.