Budapesti Hírlap, 1887. március (7. évfolyam, 59-89. szám)
1887-03-24 / 82. szám
10 kimondta, hogy önzőknek kell lennünk, miután folyton a saját bajunkkal vagyunk elfoglalva ... hiszen vannak olyanok, kik azt mondják, hogy minden egyes költemény . .. egy csepp önzés ritmusba öntve. Ötletnek nem rossz ! ... különben meglehet, hogy maga a művészet tesz önzővé ... vagy tán az egoistákból lesznek a legnagyobb művészek, mert legtöbbet foglalkozván önmagukkal s igy legjobban ismerik énjüket s ezen keresztül a külvilágot .. . vagy tán ... de annyi kérdés, a mely megfejtésre vár és már megérkeztünk .. . tegye fel e kérdéseket Brunnernek, ő tán majd megfelel rá ...— Szemtelen — viszonzá Klára és meglegyintő tolllegyezőjével Gábor arcát, azután karonfogva lassan igen lassan fölmentek a hajóhidon. Közepére érve Klára kissé megrázkódott, most kezdődik a Brunner hangulat, s halkan nevetett, de nevetése keserű volt. Brunner széles feje pedig már ott ragyogott a rakpart első lámpájánál. Megköszönte Szeghalminak szépen, hogy elkísérte menyasszonyát, akinek kezét kétszer nehézkesen megcsókolta. A színésznő már rászoktatta arra (előleget adva a jövőre), hogy semmin se csodálkozzék. Mindent a művészettel magyarázott ki. Mi művészek nem vagyunk olyan emberek mint maguk, s így tetteink is elütnek a mindennapi bevett szokásoktól.... ezt tanulja meg édes Brunner. Az „édes“ a „jó“ Brunner e frázist hallotta sokszor és meg is tanulta hűségesen. Tanulékony jó ember volt, kinek hiúságát elragadta, hogy igy közel juthatott „a művészvilág“hoz és mindahoz, ami ezzel jár, így menyasszonyának ma délutáni kirándulásán sem csodálkozott. E percben némán, elragadtatással nézte Klárát s melegen szorította meg Gábor kezét, kit barátjának nevezett. Klára egyetlen kézszorítással vált el Gábortól, azután vőlegényével kocsiba ült. A költő lassan cigarette-re gyújtott, aztán gúnyosan mosolyogva haza ment. Mindez Gábornak most átfutotta agyát. E pillanatban összes érzékei Klára után vágytak. Mai hangulata kétségbe ejtette. Analizálni kezdte benső világának pillanatnyi hangulatát. Nem hitte volna, hogy ez az egy szokatlan erős hatás, amelyet Klára esküvője okozott, egész idegrendszerét megrázza. Ez az egy eset az érzelmek egész sorát keltette fel lelkében. Nem annyira az bántotta, hogy a dolog így történt, mint inkább az, ami a dolgok ilyen állásával összefüggött. Az érzelmek és gondolatok egész láncolata. Eszébe jutott, hogy egyedül van. ... A szerelemről eszébe jutott a halál. Nála ez együtt járt. Neki a szerelem elmúlást jelentett. Úgy fogta fel, mert csak a gyönyört látta benne. S igy minden egyes eset után végtelen melankóliát, önvádat érzett. De önzése mégis erősebb volt. Tán egy óra múlva gúnyos arccal megint a gyönyört hajszolta ... s az elmúlt pillanat után megint a lábbal tapodott ideál: az örök törvény elleni vétség jött tudatába, aztán az egyedüllét s a halál. „Egyedül halni meg.“ Ez most egoizmusból bántotta. „De olyan igen nagy baj ez? Suttogta és csontos kezeibe temette fejét. Sokat küzdöttem, van irigyem több mint barátom, lesz majd idő, midőn egyedül leszek a létért való küzdelemben. Egyedül leszek ? Hiszen mindig egyedül voltam. Az ember a küzdelemben mindig elhagyatott; ki segítene annak, aki harcol? El vagyunk hagyva sutunk tele akadálylyal. De a szeretet ? Ki szeret engem ? Ki ért meg ? Kit tudok megérteni? Ki érti, ki látja úgy a világot, mint én? Az én benső világom mozgató okait csak én tudom. Egyedül, egészen egyedül vagyok. De a szerelem ? Mit adhat nékem a szerelem ? mindent megismertem, minden untat. És Klára ? S most spleenjének okozója egyszerre megszüntette a minden oldalról összetornyosult erős benyomásokat. Ajkaira ismét gunymosoly ült. „Klára . . . olyan mint a többiek . . .“ tisztán látta a jövőt s ez megnyugtatta, ez irányban látta a jövőt: — Több esze van mint a többinek, ez az egész s ennek köszönhetem, hogy jobban kifáraszt ... de a komédiának még nincs vége. Komédiásné! . . . szeretlek!“ s hangosan felnevetett. Most már csak az boszantotta, hogy egy ilyen körülmény annyira megzavarta, hogy pillanatnyilag képtelen a tettre. — Eh . . . kell dolgoznom — s ingerülten leült íróasztalához . .. ott feküdt az elkezdett sonette, mellette egy üres papírlap. Erre most karrikatúrákat kezdett rajzolni, aztán a telefirkált lapot a papírkosárba dobta. Egy félbenhagyott költői beszélyét vette aztán elő, elkezdte olvasni, félrelökte az elrontott sonette-et, ennek megírását folytatta. De a munka csak nem ment, nagyon is alanyi volt hangulata arra, hogy e percben más egyéniségébe tudja transzponálni magát. És mégis itt, akart írni, s így lassan lassan saját történetét írta meg. Most azonban már gyorsult a toll, mindig lázasabban lázasabban vonultak fel Klárával való találkozása, azután a margitszigeti modern idoll, a visszajövetel, s végül az „utolsó hangulat“ : a válás. Brunnert megkímélte — egoizmusból, rossz foltot adott volna, rontotta volna a hangulatot. S így „utolsó hangulatinak az örök válást tette. — Bevégezetlen, de hatni fog, illetőleg mondjuk bevégezetlen, tehát hatni fog ; ez a modern felfogás, és frissen, életkedvvel ugrott fel íróasztalától. Tisztázta eszméit, érzelmeit, látta maga előtt a múltat, látta a jövőt. A világ most tisztán terült el szemei előtt s mintha mindent napsugár hintett volna be, mely ha nem is melegített, de legalább bevilágított mindent. Tisztult világnézete erőt adott még e pillanat elviselésére is. •* Mert a szerelmi vágy helyére előbb a teremtés láza tolult, aztán pedig az elkészült költői mű előtt a művész megfeledkezett arról, hogy ember: az „utolsó hangulatot“ objektíven, világos fővel, tisztult szívvel látta : a pillanatnyi igaz szenvedést művészi emóció, és ezt (midőn már kifejezést nyert) tökéletes lelki egyensúly virította fel. És igy Szeghalmi Gábor derült arccal, bár gúnyos mosolylyal ajkán kelt fel íróasztala mellől. BUDAPESTI HÍRLAP, KÖZGAZDASÁG. Budapest, márc. 23. — A szeszadó reformja. A magyar pénzügyminiszter tudvalevőleg még a budgetvita alkalmával kijelentette, hogy fogyasztási záróvonalat nem szándékszik ugyan felállítani, mert e nélkül is jobban kihasználhatók a fogyasztási adók, különösen a szeszadó. Ez ország szomorú pénzügyi helyzetének javítása céljából akkori ígéretét immár beváltani igyekszik a szeszadó reformja által. Ez a reform az Ausztriával való kereskedelmi és vámszerződés értelmében csak Ausztriával együttesen vihető keresztül. A magyar kormány Ludvigh miniszteri tanácsost föl is küldi Bécsbe, hogy ott indítsa meg ez irányban a tárgyalásokat. A szeszadó reformja tulajdonkép a szeszadó emelése, mégpedig — mint értesülünk — az eddigi 11 frt helyett 16 írtra minden hektoliter 100 fokú szesz után. Ez mindenesetre valami, de azt hiszszük, hogy bátran az eddigi adó kétszeresére volna emelhető. A szesztermelés az utóbbi időben, igaz, nagyon csökkent, de ez csak a kivitelt sújtotta, melyet az adóemelés a kiviteli prémiumnál fogva úgy sem terhelne és a mely csökkenés oka tisztán a termelők és kereskedők élhetetlensége. Az adóemelés csak a belfogyasztást sújtaná, ha ugyanannak lehet mondani. A belföldi fogyasztás évről évre roppant módon emelkedik, mint az a külföldön is mindenütt tapasztalható. Káros hatása az emelésnek egyáltalán nem lehetne, csak haszna, amennyiben a szesz drágítása talán sokakat visszariasztana a szesz túlságos élvezetétől és azonfelül a kincstár nagy jövedelemhez jutna. — A mezőgazdaság köréből. Csallóköz, márc. 22. Mint talán országszerte, nálunk is a múlt heti erős havazások nyomai még nem múltak el annyira, hogy a mezei munkát folytatni lehetne. A vetések még hó alatt vannak s még e hót is el fog múlni, míg ismét hozzá láthatunk a többi munkához. Eddig a hó még nem ártott, csak eső ne jöjjön közbe, hogy a hó lassan kint olvadhasson el és átáztathassa a földet. Az őszi vetések állapota kielégítő, ha csak most a hideg szelek és fagyos éjszakák nem fogják gátolni fejlődésében. Sok gazda már a tavaszi vetést elvégezte, de vannak, a kik még semmit sem vetettek. — Csegöld, (Szatmárm.) márc. 20. Időjárásunk páratlanul szeszélyes. E hó elején enyhe időnk volt s midőn épen megkezdhettük volna a tavaszi szántást-vetést, egy héttel ezelőtt, jött oly havazás a milyen nem volt e télen, mely több havat adott, mint az eddigi egész tél. A tavaszi munkák megkezdhetése legalább is 2 héttel odáztatott el, a takarmánykészletek annyira fogyatékán vannak, hogy a tavasz késedelmezése komoly aggodalmakat okoz. A lábas jószág járványtól ment, tűrhető karban áll. Őszi vetéseink az éjjeli fagyoktól sokat szenvedtek, de az eddigi kárt kiheverhetnék, ha a legújabb éjjeli fagyok meg nem semmisítenék nagyrészben, mitől annyival inkább lehet tartani, mert az itt-ott még hóval bontott talaj nedves a sok hólétől. A Szamos e hó 18 és 19-én rohamosan áradt s már-már kitöréssel fenyegetett, mígnem ma apadni kezdett és megszűnt az árvizveszedelem. A magyar kereskedő ifjúság országos szövetsége ideiglenes választmányának e hó 21-én tartott rendes havi ülésén olvastatott föl ama miniszteri leirat, melyben az alapszabályok végleges megerősítése némely apróbb módosításoktól tétezik függővé. A választmány elfogadta e módosításokat s ismét fölterjeszti. A szövetség ez évi (első) rendes közgyűlését pünkösdkor Kolozsvárit, a kereskedő ifjak III. orsz. kongresszusa alkalmával tartja meg. Miután már a kereskedő ifjúsági egyesületek legtöbbje bejelentette belépését e szövetségbe, a Kolozsvárit megtartandó közgyűlés valószínűleg igen népes lesz. A tőzsdetanács közhírré teszi, hogy a nagyszebeni földhitelintézet által 100 frt, 500 frt és 1000 frtos címletekben kibocsátott és évi 5%-al kamatozó zálogleveleinek a mai naptól fogva leendő hivatalos árjegyzését elrendelte. — A magyar leszámítoló- és pénzváltó bank ma délelőtt tartotta Széll Kálmán elnöklete alatt tizenhetedik rendes közgyűlését. Az elnök konstatálván a közgyűlés határozatképességét, felolvastatott az üzleti jelentése. A jelentés megelégedéssel konstatálja, hogy az intézet üzletmenete az előző évhez képest újabb fejlődést mutat fel, a konzorciális üzletekből sikerült megfelelően kedvező eredményt elérni s ez üzletekben való részesedést aránylag rövid idő alatt lebonyolítani. A leszámítolási üzlet kevésbbé volt jövedelmező, mint az előző évben. A mérlegben leírt 15,852,63 forint egész összege a sanyarú viszonyok kifolyása. A külföldi váltó- és ércpénz-üzletben kedvezőbb az eredmény. A magyar jelzálog-hitelbank 12*/2 millió forint névértékű nyereménykötvényeinek, továbbá a Temes- Bégavölgyi vízszabályozó társulat 12 millió fit névértékű kötvényeinek eladási műveletei a bécsi Unionbankkal társulva befejeztettek, de az illető üzletekből eső nyereség az 1886-ik év számára tartatott fönn. Átvette az intézet a pesti magyar kereskedelmi bankkal és a magyar országos bankrészvénytársasággal szövetkezve a magyar kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium által a Budapest lipótvárosi bazilika kiépítése és az országos műemlékek fentartása céljából kibocsátott 4 millió forint névértékű sorsjegy-kölcsön eladását és ez üzlet keresztülvitelét, illetőleg a sorsjegyek eladását aránylag rövid idő alatt jó eredménynyel végezte. A fővárosi közraktárak ez évben is örvendetes, egészséges fejlődést mutatnak és a fővárosi szerződés első pontja értelmében a folyó 1887-dik évben megkezdték a kezelési épület építését. Úgy Szeged, mint a romániai üzlet által létérdekeiben befolyásolt Temesvár, ahol a szeszgyárak folytán még a helyi üzlet is csökkent, veszteséggel zárták az évet. Ellenben Barcson az általában jelentékeny, de az idén különösen erős olasz kivitel folytán is az üzleti év igen jó haszonnal zárult. Itt a forgalom annyira femelkedett, hogy a meglevő három raktárhoz egy negyedikét volt szükséges bérbe venni. Az intézet a mérleg szerint az 1886. év folyamában az összes üzleti ágakban 1.161,065 frt 46 kr bruttó nyereséget ért el, mely az 1885. évből áthozott nyeremény maradék által 61,467 forint 63 krajcárral szaporodott 1.222,533 forint 3 krajcárra. Ebből levonandó: tiszti fizetésekre és kezelési költségek, jövedelmi adó és 10 százalékos kamatadó, leírások és felügyelőbizottság, úgy, hogy az 1886. év végeredménye 765,894 frt 79 kr. Az igazgatóság 62 százalékos osztalékot hoz javaslatba részvényenként 61/s írtjával. A közgyűlés úgy az igazgatóság, mint a felügyelő bizottság jelentését elfogadta és elhatározta, hogy az ápril 1-én esedékes 10. számú részvényszelvény 61/s írtjával váltandó be ápril 1-től fogva. Végül a közgyűlés megválasztotta a felügyelő bizottság tagjaivá id. Ráday Gedeon grófot, Kleiner A-t, Mandello Károly dr.-t és Rott Józsefet. — Állandó gyümölcskiállitás. Az orsz. gazdasági egyesület köztelki nagytermében a gazdasági muzeum igazgatósága azokból a gyümölcsökből, melyek a kiállítás helyiségeiben az egész telet áthúzták megromlás nélkül, egy kisebb rendszeres kiállítást állított össze, megjelölve fajukat, termelési helyüket, az érés és beküldés idejét stb. A múlt őszön beküldött s százat meghaladó gyümölcsfaj közül mindössze 12 faj körte és 2 faj alma maradt meg teljesen épen mostanáig, melyek két elsőrangú hazai gyümölcsöskertünkből valók. Hajós József dömsödi kertjéből ki van állítva a következő öt fajta körte: Olivier de Serres, Toulouses késői, Téli esperes, Bergamotte Esperes és Bergamotte Lamiers. Kováts József bátorkeszeii lelkésztől pedig hét faj közte : Fortune Boriselot, Millipidi Marieta, Bicolor d’ hiver, Angevine, Caellivadoné, Prioux és Solstitial s két faj alma látható. — Aranyárkelet-pótlók. A vámilletékeknek ezüstben történő fizetésénél vagy biztosításánál a 1887. március 24