Budapesti Hírlap, 1887. március (7. évfolyam, 59-89. szám)

1887-03-24 / 82. szám

10 kimondta, hogy önzőknek kell lennünk, miután folyton a saját bajunkkal vagyunk elfoglalva ... hiszen vannak olyanok, kik azt mondják, hogy minden egyes költemény . .. egy csepp önzés ritmusba öntve. Ötletnek nem rossz ! ... külön­ben meglehet, hogy maga a művészet tesz ön­zővé ... vagy tán az egoistákból lesznek a leg­nagyobb művészek, mert legtöbbet foglalkozván önmagukkal s igy legjobban ismerik énjüket s ezen keresztül a külvilágot .. . vagy tán ... de annyi kérdés, a mely megfejtésre vár és már megérkeztünk .. . tegye fel e kérdéseket Brun­­nernek, ő tán majd megfelel rá ...­­— Szemtelen — viszonzá Klára és meg­­legyintő tolllegyezőjével Gábor arcát, azután karonfogva lassan igen lassan fölmentek a hajó­­hidon. Közepére érve Klára kissé megrázkódott, most kezdődik a Brunner hangulat, s halkan nevetett, de nevetése keserű volt. Brunner széles feje pedig már ott ragyo­gott a rakpart első lámpájánál. Megköszönte Szeghalminak szépen, hogy elkísérte menyasszo­nyát, a­kinek kezét kétszer nehézkesen megcsó­kolta. A színésznő már rászoktatta arra (előle­get adva a jövőre), hogy semmin se csodálkoz­zék. Mindent a művészettel magyarázott ki. Mi művészek nem vagyunk olyan emberek mint ma­guk, s így tetteink is elütnek a mindennapi be­vett szokásoktól.... ezt tanulja meg édes Brunner.­­ Az „édes“ a „jó“ Brunner e frázist hal­lotta sokszor és meg is tanulta hűségesen. Tanulékony jó ember volt, kinek hiúságát elra­gadta, hogy igy közel juthatott „a művészvilág“­­hoz és mind­ahoz, a­mi ezzel jár, így menyasszonyának ma délutáni kirán­dulásán sem csodálkozott. E percben némán, el­ragadtatással nézte Klárát s melegen szorította meg Gábor kezét, kit barátjának nevezett. Klára egyetlen kézszorítással vált el Gá­bortól, azután vőlegényével kocsiba ült. A költő lassan cigarette-re gyújtott, aztán gúnyosan mosolyogva haza ment. Mind­ez Gábornak most átfutotta agyát. E pillanatban összes érzékei Klára után vágy­tak. Mai hangulata kétségbe ejtette. Analizálni kezdte benső világának pillanatnyi hangulatát. Nem hitte volna, hogy ez az egy szokatlan erős hatás, a­melyet Klára esküvője okozott, egész idegrendszerét megrázza. Ez az egy eset az érzelmek egész sorát keltette fel lelkében. Nem annyira az bántotta, hogy a dolog így tör­tént, mint inkább az, a­mi a dolgok ilyen állá­sával összefüggött. Az érzelmek és gondolatok egész láncolata. Eszébe jutott, hogy egyedül van. ... A szerelemről eszébe jutott a halál. Nála ez együtt járt. Neki a szerelem elmúlást jelentett. Úgy fogta fel, mert csak a gyönyört látta benne. S igy minden egyes eset után vég­telen melankóliát, önvádat érzett. De önzése mégis erősebb volt. Tán egy óra múlva gúnyos arccal megint a gyönyört hajszolta ... s az elmúlt pillanat után megint a lábbal tapodott ideál: az örök törvény elleni vétség jött tuda­tába, aztán az egyedüllét s a halál. „Egyedül halni meg.“ Ez most egoizmusból bántotta. „De olyan igen nagy baj ez? Suttogta és csontos kezeibe temette fejét. Sokat küzdöttem, van irigyem több mint barátom, lesz majd idő, mi­dőn egyedül leszek a létért való küzdelemben. Egyedül leszek ? Hiszen mindig egyedül voltam. Az ember a küzdelemben mindig elhagyatott; ki segítene annak, a­ki harcol? El vagyunk hagyva s­utunk tele akadálylyal. De a szere­tet ? Ki szeret engem ? Ki ért meg ? Kit tudok megérteni? Ki érti, ki látja úgy a világot, mint én? Az én benső világom mozgató okait csak én tudom. Egyedül, egészen egyedül vagyok. De a szerelem ? Mit adhat nékem a szere­lem ? mindent megismertem, minden untat. És Klára ? S most spleenjének okozója egyszerre megszüntette a minden oldalról összetornyosult erős benyomásokat. Ajkaira ismét gunymosoly ült. „Klára . . . olyan mint a többiek . . .“ tisztán látta a jövőt s ez megnyugtatta, e­z irányban látta a jövőt: — Több esze van mint a többinek, ez az egész s ennek köszönhe­tem, hogy jobban kifáraszt ... de a komédiának még nincs vége. Komédiásné! . . . szeretlek!“ s hangosan felnevetett. Most már csak az boszan­­totta, hogy egy ilyen körülmény annyira meg­zavarta, hogy pillanatnyilag képtelen a tettre. — Eh . . . kell dolgoznom — s inge­rülten leült íróasztalához . .­. ott feküdt az el­kezdett sonette, mellette egy üres papírlap. Erre most karrikatúrákat kezdett rajzolni, aztán a telefirkált lapot a papírkosárba dobta. Egy félbenhagyott költői beszélyét vette aztán elő, elkezdte olvasni, félrelökte az elrontott sonette-et, ennek megírását folytatta. De a munka csak nem ment, nagyon is alanyi volt hangulata arra, hogy e percben más egyéniségébe tudja transzponálni magát. És mégis itt, akart írni, s így lassan lassan saját történetét írta meg. Most azonban már gyorsult a toll, mindig lázasabban lázasabban vonultak fel Klárával való találkozása, azután a margitszigeti modern idoll, a visszajövetel, s végül az „utolsó hangu­lat“ : a válás. Brunnert megkímélte — egoizmusból, rossz foltot adott volna, rontotta volna a hangulatot. S így „utolsó hangulatinak az örök vá­lást tette. — Bevégezetlen, de hatni fog, illetőleg mondjuk bevégezetlen, tehát hatni fog ; ez a mo­dern felfogás, é­s frissen, életkedvvel ugrott fel íróasztalától. Tisztázta eszméit, érzelmeit, látta maga előtt a múltat, látta a jövőt. A világ most tisztán terült el szemei előtt s mintha mindent napsugár hintett volna be, mely ha nem is m­e­­legített, de legalább bevilágított mindent. Tisztult világnéz­ete erőt adott még e pillanat elviselésére is. •­* Mert a szerelmi vágy helyére előbb a te­remtés láza tolult, aztán pedig az elkészült köl­tői mű előtt a művész megfeledkezett arról, hogy ember: az „utolsó hangulatot“ objektíven, világos fővel, tisztult szívvel látta : a pillanat­nyi igaz szenvedést művészi emóció, és ezt (mi­dőn már kifejezést nyert) tökéletes lelki egyen­súly virította fel. És igy Szeghalmi Gábor derült arccal, bár gúnyos mosolylyal ajkán kelt fel íróasztala mellől.­­ BUDAPESTI HÍRLAP, KÖZGAZDASÁG. Budapest, márc. 23. — A szeszadó reformja. A magyar pénz­ügyminiszter tudvalevőleg még a budgetvita alkal­mával kijelentette, hogy fogyasztási záróvonalat nem szándékszik ugyan felállítani, mert e nélkül is job­ban kihasználhatók a fogyasztási adók, különösen a szeszadó. Ez ország szomorú pénzügyi helyzetének javítása céljából akkori ígéretét immár beváltani igyekszik a szeszadó reformja által. Ez a reform az Ausztriával való kereskedelmi és vámszerződés ér­telmében csak Ausztriával együttesen vihető keresz­tül. A magyar kormány L­u­d­v­i­g­h miniszteri ta­nácsost föl is küldi Bécsbe, hogy ott indítsa meg ez irányban a tárgyalásokat. A szeszadó reformja tulajdonkép a szeszadó emelése, még­pe­dig — mint értesülünk — az eddigi 11 f­r­t helyett 16 írtra minden hektoliter 100 fokú szesz után. Ez mindenesetre va­lami, de azt hiszszü­k, hogy bátran az eddigi adó kétszeresére volna emelhető. A szesztermelés az utóbbi időben, igaz, nagyon csökkent, de ez csak a kivitelt sújtotta, melyet az adóemelés a kiviteli pré­miumnál fogva úgy sem terhelne és a mely csökke­nés oka tisztán a termelők és kereskedők élhetet­lensége. Az adóemelés csak a belfogyasztást súj­taná, ha ugyan­annak lehet mondani. A belföldi fogyasztás évről évre roppant módon emelkedik, mint az a külföldön is mindenütt tapasztalható. Ká­ros hatása az emelésnek egyáltalán nem lehetne, csak haszna, a­mennyiben a szesz drágítása talán sokakat visszariasztana a szesz túlságos élvezetétől és azonfelül a kincstár nagy jövedelemhez jutna. — A mezőgazdaság­ köréből. Csalló­köz, márc. 22. Mint talán országszerte, nálunk is a múlt heti erős havazások nyomai még nem múl­tak el annyira, hogy a mezei munkát folytatni le­hetne. A vetések még hó alatt vannak s még e hót is el fog múlni, míg ismét hozzá láthatunk a többi munkához. Eddig a hó még nem ártott, csak eső ne jöjjön közbe, hogy a hó lassan kint olvadhasson el és átáztathassa a földet. Az ő­szi vetések álla­pota kielégítő, ha csak most a hideg szelek és fa­gyos éjszakák nem fogják gátolni fejlődésében. Sok gazda már a tavaszi vetést elvégezte, de vannak, a kik még semmit sem vetettek. — Csegöld, (Szatmárm.) márc. 20. Időjárásunk páratlanul sze­szélyes. E hó elején enyhe időnk volt s midőn épen megkezdhettük volna a tavaszi szántást-vetést, egy héttel ezelőtt, jött oly havazás a milyen nem volt e télen, mely több havat adott, mint az eddigi egész tél. A tavaszi munkák megkezdhetése leg­alább is 2 héttel odáztatott el, a takarmány­készle­tek annyira fogyatékán vannak, hogy a tavasz ké­sedelmezése komoly aggodalmakat okoz. A lábas jószág járványtól ment, tűrhető karban áll. Őszi vetéseink az éjjeli fagyoktól sokat szenvedtek, de az eddigi kárt kiheverhetnék, ha a legújabb éjjeli fagyok meg nem semmisítenék nagyrészben, mitől annyival inkább lehet tartani, mert az itt-ott még hóval bontott talaj nedves a sok hólétől. A Sza­mos e hó 18 és 19-én rohamosan áradt s már-már kitöréssel fenyegetett, mígnem ma apadni kezdett és megszűnt az árvizveszedelem.­­ A magyar kereskedő ifjúság országos szövetsége ideiglenes választmányának e hó 21-én tartott rendes havi ülésén olvastatott föl ama mi­niszteri leirat, melyben az alapszabályok végleges megerősítése némely apróbb módosításoktól tétezik függővé. A választmány elfogadta e módosításokat s ismét fölterjeszti. A szövetség ez évi (első) ren­des közgyűlését pünkösdkor Kolozsvárit, a keres­kedő ifjak III. orsz. kongresszusa alkalmával tartja meg. Miután már a kereskedő ifjúsági egyesületek legtöbbje bejelentette belépését e szövetségbe, a Ko­lozsvárit megtartandó közgyűlés valószínű­leg igen népes lesz.­­ A tőzsdetanács közhírré teszi, hogy a nagyszebeni földhitelintézet által 100 frt, 500 frt és 1000 frtos címletekben kibocsátott és évi 5%-al ka­matozó zálogleveleinek a mai naptól fogva leendő hivatalos árjegyzését elrendelte. — A magyar leszámítoló- és pénzváltó bank ma délelőtt tartotta Széll Kálmán elnöklete alatt tizenhetedik rendes közgyűlését. Az elnök­­ konstatálván a közgyűlés határozatképességét, felol­vastatott az üzleti jelentése. A jelentés megelége­déssel konstatálja, hogy az intézet üzletmenete az előző évhez képest újabb fejlődést mutat fel, a kon­­zorciális üzletekből sikerült megfelelően kedvező eredményt elérni s ez üzletekben való részesedést aránylag rövid idő alatt lebonyolítani. A leszámítolási üzlet kevésbbé volt jövedelmező, mint az előző évben. A mérlegben leírt 15,852,63 forint egész összege a sanyarú viszonyok kifolyása. A külföldi váltó- és ércpénz-üzletben kedvezőbb az eredmény. A magyar jelzálog-hitelbank 12*/2 millió forint név­értékű nyereménykötvényeinek, továbbá a Temes- Bégavölgyi vízszabályozó társulat 12 millió fit név­értékű kötvényeinek eladási műveletei a bécsi Unionbankkal társulva befejeztettek, de az illető üzletekből eső nyereség az 1886-ik év számára tar­tatott fönn. Átvette az intézet a pesti magyar ke­reskedelmi bankkal és a magyar országos bank­­részvénytársasággal szövetkezve a magyar kir. val­lás- és közoktatásügyi minisztérium által a Budapest lipótvárosi bazilika kiépítése és az országos műem­lékek fentartása céljából kibocsátott 4 millió forint névértékű sorsjegy-kölcsön eladását és ez üz­let keresztülvitelét, illetőleg a sorsjegyek el­adását aránylag rövid idő alatt jó eredmény­nyel végezte. A fővárosi közraktárak ez év­ben is örvendetes, egészséges fejlődést mutatnak és a fővárosi szerződés első pontja értelmében a folyó 1887-dik évben megkezdték a kezelési épület építé­sét. Úgy Szeged, mint a romániai üzlet által létér­dekeiben befolyásolt Temesvár, a­hol a szeszgyárak folytán még a helyi üzlet is csökkent, veszteséggel zárták az évet. Ellenben Barcson az általában je­lentékeny, de az idén különösen erős olasz kivitel folytán is az üzleti év igen jó haszonnal zárult. Itt a forgalom annyira femelkedett, hogy a meglevő há­rom raktárhoz egy negyedikét volt szükséges bérbe venni. Az intézet a mérleg szerint az 1886. év fo­lyamában az összes üzleti ágakban 1.161,065 frt 46 kr bruttó nyereséget ért el, mely az 1885. év­ből áthozott nyeremény maradék által 61,467 forint 63 krajcárral szaporodott 1.222,533 fo­­rint 3 krajcárra. Ebből levonandó: tiszti fizeté­sekre és kezelési költségek, jövedelmi adó és 10 százalékos kamatadó, leírások és felügyelőbizottság, úgy, hogy az 1886. év végeredménye 765,894 frt 79 kr. Az igazgatóság 6­2 százalékos osztalékot hoz javaslatba részvényenként 61/s írtjával. A közgyűlés úgy az igazgatóság, mint a felügyelő bizottság je­lentését elfogadta és elhatározta, hogy az ápril 1-én esedékes 10. számú részvény­szelvény 61/s írtjával váltandó be ápril 1-től fogva. Végül a közgyűlés megválasztotta a felügyelő bizottság tagjaivá id. Ráday Gedeon grófot, Kleiner A-t, Mandello Károly dr.-t és Rott Józsefet. — Állandó gyümölcskiállitás. Az orsz. gaz­dasági egyesület köztelki nagytermében a gazdasági muzeum igazgatósága azokból a gyümölcsökből, me­lyek a kiállítás helyiségeiben az egész telet áthúz­ták megromlás nélkül, egy kisebb rendszeres kiállí­tást állított össze, megjelölve fajukat, termelési he­lyüket, az érés és beküldés idejét stb. A múlt őszön beküldött s százat meghaladó gyümölcsfaj közül mindössze 12 faj körte és 2 faj alma maradt meg teljesen épen mostanáig, melyek két elsőrangú hazai gyümölcsöskertünkből valók. Hajós József döm­­södi kertjéből ki van állítva a következő öt fajta körte: Olivier de Serres, Toulouses késői, Téli es­peres, Bergamotte Esperes és Bergamotte Lamiers. K­o­v­á­t­s József bátorkeszei­i lelkésztől pedig hét faj közte : Fortune Boriselot, Millipidi Marieta, Bico­­lor d’ hiver, Angevine, Caelli­vadoné, Prioux és Solstitial s két faj alma látható. — Aranyárkelet-pótlók. A vámilletékeknek ezüstben történő fizetésénél vagy biztosításánál a 1887. március 24

Next