Budapesti Hirlap, 1887. május (7. évfolyam, 119-148. szám)
1887-05-01 / 119. szám
4 BUDAPESTI HÍRLAP, (119. sz.) 1887. május ) A csütörtöki fütty£ Két nap óta közbeszéd tárgya a fővárosban ez a fütty. Tamino-Broulik esetét annál élénkebben kommentálják, mert ma hire járt, hogy az ily stilü tüntetéseknek az operaházban több folytatása is lesz. Tegnap még erősen tartotta magát a közönségben a föltevés, hogy a csütörtöki fütty az intendáns tudtával, sőt az ő intenciói szerint támadta meg Broulikot. Ma ezt két nyilatkozat agyoncáfolja. Egyfelől az intendáns jelenti ki hivatalos közlönye útján, hogy gyanúsíttatásáról a legnagyobb indignálódással vett tudomást s ő fölötte áll a gyanúnak, mintha a gondjaira bízott intézetek valamelyik művésze ellen ő rendezne tüntetést. Másfelől a tüntetők , a nemzeti kaszinó néhány tagja is — mint értesülünk — a leghatározottabban tiltakoznak a csütörtöki eset oly magyarázata ellen, mintha ők az intendáns szándékainak vagy célzatainak médiumai, eszközei lettek volna és lehetnének bármikor. Lapunk egyik barátjának volt alkalma ez ügyben megismerni Az é 1 Béla báró ur nézeteit, ki szintén részt vett a tüntetésben s ennek következő magyarázatát adta: — Engem és barátaimat nem személyes motívumok, hanem az operaháznak, mint magyar műintézetnek érdekei vezettek. Ott ma tarthatatlan állapotok s vannak s ami még siralmasabb, a közönség teljes közönynyel, egész apathiába esve nézi végig, hogyan éri el az intézet gyanítható sorsát: a bukást. Elégületlenségét legföljebb azzal fejezi ki, hogy elmarad a színházból s a nézőtér üres padsorai, ásitó páholyai csak siettetik a katasztrófát, mely csapás volna a művészetre és szégyen a fővárosra. A mi törekvésünk tehát az, hogy a bajokon változtassunk s a nézőtér közönségébe — úgyszólva — lelket öntsünk. Energikusabb módszert alkalmaztunk, de a helyzethez ilyen való. Annál a szerencsétlen intézetnél a vezetésben annyi az önkény és felületesség ; oly féktelen a slendrianizmus; oly sok hibát halmoztak össze a pénzügyi és művészi szakmákban s mindezt a közönségnek oly teljes ignorálásával tették, hogy nagy ideje volt megragadni a kezdeményezést és megadni a közönségnek a példát, hogy neki az intézet falai közt vóluma is vám melylyel a maga igényét, követeléseit, rosszulását a történtek fölött kifejezze. Éreztetni kellett az intézet fejeivel, hogy közönségünknek nemcsak türelme, hanem akarata is van, mely képes őket meglapítni. Induljon csak meg ez akció, hangozzék csak a nemtetszés ma egy énekes, holnap egy kiállítás, holnapután egy zenemű ellenében, majd megválogatják jövőre a színház tagjait és a repertoárt egyaránt. S mennifog a dolog, elérve természetes folyását, mert természetes indítója egy élő, lelkes közönség lesz. Barátunk itt ellenvető, hogy a közönség csütörtökön mit se tudott a tüntetésről s ez elszigetelt kaszinó-hecc színezetével bírt. — Jövőre nem lesz így. Érintkezni fogunk, vagy legalább én megteszem, az operát látogató közönséggel, hogy együttesen legyünk a közvélemény tolmácsai. Kaszinó-heccek rendezése lehetetlen vállalkozás. Heccek rendezésére sem én, sem barátaim közül egyik se vállalkoznék. Tény, hogy a közönség az operaházzal ma nincs megelégedve s fődolog, hogy elégületlensége kifejezést nyerjen minden konkrét esetben. „De miért tekintették Broulik Taminoját ép csütörtökön ily konkrét esetnek?“ — kérdő barátunk — „holott e szerepben ő már ismételve föllépett s Tamino nem is nagyigényű szerepe neki.“ Mi úgy voltunk meggyőződve, hogy egy éles nem-tetszés Broulikkal szemben bármely napon magától meginterpretálja a közönségnek a mi szándékunkat. Broulik Prágában 6000 forintot kapott, Bécsben nem tetszett, drágább szerződést sehol a világon nem szerezhetett volna, nekünk ő 18,000 frt évi terhet képvisel művészi egyenérték nélkül) holott külföldön hasonlíthatlanul jobb tenoristák vannak, kik szívesen szerződnének Budapestre sokkal szerényebb feltételek közt. Ez anomália ellen tört ki csütörtökön a mi oppoziciónk. Az intendáns érdekében se én, se barátaim nem fogunk fütyülő szolgálatot tenni, mi senkinek sem adjuk oda magunkat eszközül. Keglevich gróffal személyesen jó viszonyban vagyok s a tüntetés nem az ő személyének szólt, hanem Brouliknak és sokrészt az opera mai gazdálkodási rendszerének is, melynek az intendáns a feje. Célunk: változtatni e rendszeren a közönséggel egyetértőleg s vagy tudja Keglevich gróf megadni a közönségnek azt, a mit ez tőle követel, — vagy nem képes rá s akkor az intézet élén nem lesz maradása. Ebben a kérdésben az ő személye nem jöhet kiváltságos kombinációba. „Ha a tüntetés egy rendszeres és logikus akciónak volt a kezdete“—jegyző meg barátunk — „akkor folytatása is lesz.“ — Okvetlenül. Van az operában elég, a mi ellen a tüntető nemtetszés jogosult s az imént elmondott okokból szükséges is. Ismétlem, a csütörtöki kázusban nem volt személyes kérdés, hanem volt a rendszerkérdésnek energikusabb megbolygatása. A fölött pedig vitázni sem kell, hogy a nem-tetszés jele, a pisszegés, jogosult a színház nézőterén. Külföldön ez mindenütt dívik. Párisban csak a múlt héten fütyülték ki Zolát. Londonban a lordok épúgy pisszegnek a páholyokból, mint a polgárok a parterren. L hét, hogy officiózus körökben szörnyüködnek az alkalmazott eszköz fölött, de ez minket nem fog megingatni, míg az eszköz jó. Ezekben közöltük a lényegét annak, amit lapunk barátja Azé Béla báró úrtól hallott. A történtek és történendök kulcsát képezik e nyilatkozatok, melyeket épp ezért bocsátunk a nyilvánosság elé. TÁVIRATOK. Schnaebele otthon, Páris, ápr. 30. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) Schnaebelet a múlt éjjel Metzből Amandillebe hozták, ahol S ch n erb prefektus vette át. Páris, ápr. 30. (Saját tudósítónk távirata.) Schnaebele személye iránt mindenfelé legnagyobb az érdeklődés. Pagnyban neje és nagy néptömeg várták, de Schnaebele a kormány utasítására a vasúti pályaházon kívül szállt ki a vasúti kocsiból s így a közönség nem láthatta őt és a tüntetés is elmaradt. Schnaebele ma reggel érkezett Párisba. A minisztertanács ülése után Gob- t et fogadta. Az a hír, hogy Schnaebelét, mivel hosszú szolgálata már úgyis csakhamar nyugdíjképessé teszi őt, nemsokára nyugalmazni fogják. Berlin, ápr. 30. A „Norddeutsche Allgemeine Zeitung“ arról értesült hogy Schnaebele szabadon bocsátását a császár rendelte el, mivel bebizonyult, hogy Schnaebele a német rendőrügynökkel történt hivatalos megállapodás következtében ment arra a helyre, hol az elfogatás történt. Az ilyen szolgálati megegyezés pedig a szabad útlevél jellegével bír. Páris, ápr. 30. (Saját tudósítónk távirata.) A javult helyzet külső jelének vehető az is, hogy Herbette gr. berlini francia nagykövet ma megkezdte két heti szabadságát. Herbette Párisba utazott, hogy a kabinettel megbeszélje azokat a nehézségeket, melyek, dacára, hogy a Sclmaebeleeset szerencsésen elintéztetett, még elintézetlenek. — A „Liberté“ ama nézetét, mely szerint Franciaország és Németország között még mindig súrlódás van, e szavakkal fejezi ki : „Ennek a folyton tartó kis háborúnak valahára véget kellene érnie Bismarck jelentse ki minden kétértelműséget kizárón, hogy mit akar: háborút-e vagy békét?“ — Jellemzi a helyzetet a brüsszeli „Nord“ egy pétervári új cikke, mely festi az egész Európában uralkodó kétséges hangulatot, de kijelenti, hogy Oroszország most még jobban ragaszkodik várakozó politikájához. Berlin, ápr. 30. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) A „National Ztg.“ vezércikkében Boulanger tábornok törekvéseivel foglalkozik. Boulanger — írja a nevezett lap — Ezász-Lotharingia határán valóságos titkos háborút folytat Németország ellen, amelyből a Goblet-kabinet állandóan békés magatartása és nyilatkozatai mellett azt lehet következtetni, hogy Grévy és Goblet között egyrészt a Boulanger között másrészt, ugyanaz a viszony áll fönn, mint Gers és Katkov között. Ezentúl azonban nem lesz többé sport a francia alattvalóknak a kémkedés, hanem életveszélyes mesterség. — A ,,Kön. Zg.“ nagyon hangsúlyozza, hogy a diplomácia elintézésénél az ügy végleg elintézve még nincsen Meg fogják most indítani a port Klein, az elfogott elzászi és társai ellen. E per le fogja leplezni az egész messzeágazó francia kémrendszert s ez által le fognak lepleztetni a Schnaebele elfogadásának olyan mélyebben fekvő okai, a melyek napfényre kerültének a párisi irányadó körök aligha örülnek meg. Páris, ápr. 30. A „France“ közli az első névsorát azoknak, kik a Schnaebelének adandó gyémánt keresztre adakoztak. Schnaebele már bírja a becsületrend keresztjét. Egy franknál nagyobb adományt nem fogadnak el. Az aláírók élén Gautsch családjának 11 tagja szerepel. Orosz készülődés, Varsó, ápr. 30. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) A kormány elrendelte a Visztula-pályán hét új állomás fölállítását, ezek azonban nincsenek a közforgalomra szánva, hanem tisztán katonai célokra. A ivanograd-dombrovai vonalon még az őszszel tervbe vett felszereléseket és kiegészítéseket a legerélyesebben munkába vették. A porta fegyverkezik. Konstantinápoly, ápr. 30. (Saját tudósítónk távirata.) Az ottománbank a portával 600,000 font sterlinges kölcsönt kötött, mely összegből 350,000 font sterling Mauser-féle fegyverek beszerzésére van szánva. A szerb kormány bukása. Belgrád, ápr. 30. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) Félhivatalosan is megerősítik, hogy a Garasanin-minisztérium beadta lemondását és ezt a király elvben el is fogadta. A válság oka: a kabinet kebelében fölmerült személyes differenciák. Alaptalan minden hír, mely rendszerváltozásról beszél, mert Szerbia az ő politikáját nem pártok vagy személyek belátása szerint formálja, hanem a berlini szerződés alapján, Európa helyzete szerint. Csakis személyváltozásról van szó és ez sem fog a kormány összes tagjaira kiterjedni. Az új minsztériumba többen lépnek át közülök. A válság megoldása a jövő hétre várható. Harcok Afrikában. London, ápr. 30. (A ..Bp. H. eredeti távirata.) Kairóból érkező hír szerint, Chermside angol ezredes e hó 28-án egyiptomi csapatokkal megtámadta az arabokat, kik Vadiballától nem messze Sarast tartották megszállva. A sáncokat szuronyrohammal vették be. Az arabok vesztesége százötven halott, de közöttük a vezető. Az arab tábor, a lövőszerek és tíz zászló esett az egyiptomiak kezébe, akik csak negyven halottat és sebesültet vesztettek. A futamodó vert ellenség közül még ötven ember esett el. London, ápr. 30. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) Masszauából az a hír érkezik, hogy az olaszok Kerennt beveendők, előrehatoltak, de útközben erős abssziniai csapatokra találtak. Ütközet támadt, melynek eredménye még kétes. Lázadó gyarmatok, Madrid, ápr. 30. Hivatalos táviratok szerint az Avalos ezredes, a Sulu-szigetek kori Hiányzójának parancsnoksága alatt álló spanyol csapatok Marburgban teljesen leverték a lázadókat és ezek tetemes vesztesége mellett birtokukba kerítettek tüzérséggel ellátott sáncokat. A lázadók számos halottat és sebesültet hagytak a harctéren. Marburgot teljesen elhamvasztották.