Budapesti Hirlap, 1887. május (7. évfolyam, 119-148. szám)

1887-05-24 / 142. szám

1887. márjus 24. BUDAPESTI HÍRLAP. (142. sz.) tartásunkat rendezni és jövedelmi forrásunkkal össz­­hangzatba hozni és igy a közgazdasági helyes rend­szert megalkotni, a társadalmat reformálni, intézke­­seket tenni, hogy az ipar ne csak dicséretekkel hal­­moztassék el, hanem hogy az a maga valóságában megteremtessék. De nem csak beszélni, hanem tenni is kell az ipar megteremtéséért. Kifejti a szónok, hogyan kép­zeli ezt elérhetőnek. Súlyt kell fektetni arra, hogy az államtól más mint magyar ipa­ros és adózó polgár munkát ne kapjon. A hatósági és állami szállításoknál a külföldi versenyt teljesen zárjuk ki. A magyar ha­zafiak idegen bútort, a magyar honleányok idegen toilettet ne vásároljanak. Az ipar megteremtésének nem az a módja, hogy minél több iparost neveljünk. Ezzel még nem teremtettünk ipart, mert társada­lom és egyesek nem teremthetik azt meg, hanem kell, hogy az állam maga gondoskodjék róla, mert nálunk csak az állam képes az ipart megteremteni. Sehol a világon oly kedvező viszonyok nem létez­nek nagy iparműveletek létesítésére mint a felvidé­ken és az erdélyi részekben. Ha megtette ezt a feladatot, akkor nem csak ipart teremtett, de ellátta a társadalom tagjait munkával és tápanyagot nyúj­tott megbénított kereskedelmünknek. Kereskedelmünk ugyanolyan helyzetben van, mint iparunk. Egyedüli számbavehető kereskedel­münk : a búzakereskedés oly alacsony fokra szállt, hogy kereskedőink nagy része kénytelen volt róla lemondani. Kereskedelmünk számára tehát más tért kell keresnünk és ezt is csak úgy érhetjük el, ha a kereskedő osztály­­ egész erejével az ipar megte­remtésén fáradozik. Kifejti aztán, hogy milyen nagy szüksége van az államnak arra, hogy működésében erős középosztályra támaszkodhassék. Szól ezután közlekedési viszonyainkról, az igazságügyről, a népnevelésről és a tisztviselők hely­zetéről. Kíván a tisztviselőnek annyi fizetést, hogy ez egészen hivatásának élhessen s másra nem szo­rulva, idejét és tehetségét egyedül a közszolgálat­nak szentelhesse. Szükségesnek tartja továbbá egy szolgálati pragmatika létesítését. Az állami építkezésekre térve át, felhozza, hogy az állam hivatalos helyiségei nagyob­­bára rossz és célszerűtlen elhelyezéséért évenkint több mint 3 millió házbért fizetünk, a­mi körülbelül 80 millió tőkének felel meg. Ily nagy összeg befek­tetéséhez akad akárhány külföldi olcsó kamatú vál­lalkozó, a­ki a szükséges épületeket bizonyos idő alatt fölépítené s azokat amortizáció után az állam­nak díjtalanul tulajdonába bocsátaná. Az adóügyről s az adórendszer­­r­ő­l szólva, melyek a választásoknál mindig szere­pet játszanak, nyíltan és leplezetlenül kimondja, hogy az adók még nagyobbak lesznek, mint voltak. Nem marad majd más hátra, mint az indirekt adók emelése. A kiadások apasztása csak úgy válnék lehetővé, ha a végletekig vitt fegyverkezés, mely Európát agyonnyomja, meg­szűnnék. De erre vajmi kevés a kilátás. De ha a békét csak a drága katonaság által tarthatjuk fenn, annyit legalább megkövetelhetünk, hogy a katonai fölszerelések a közös hadseregnél legalább is egy harmadrészben , a honvédségnél és a népfelkelésnél pedig egészen itthon szereztessenek be. Mert a vőlegény egy nemes és egészséges érzel­mekkel teli kebel, özvegy ember, a ki most is szerelemmel csüng első felesége emlékén, kit föl­találni vél a másodikban. Ezt az esküvő után érzelmeitől túláradó szivével meg is hordozza kastélyában. A szobákhoz vannak eddigi élete boldogságának s veszteségeinek emlékei kötve s oly meghatottan szól első neje kis szalonjáról, édes anyja szobácskájáról, a nagy ebédlőről . . . hogy a leányban, ki neje lett érdekből, „egy pillanatra a szerelem s szeretet bírókra kelt... de csak egy pillanatra, aztán . . . odaborult férje mellére, zokogva, nem mint a szűz, ki szerelmes férjét öleli, hanem mint leány, ki atyja karjai közt keres vigasztalást.“ Igaz ez ? Nem igaz, ha megtörtént volna se lenne igaz. Akkor is egy erőszakosan kifa­csart lélek esete lenne, így pedig, mint kigon­dolt történet, férges a történet és férges az elme, mely kigondolta. Minden ép és egészséges lélek óhajtása az, hogy itt a férfiú igaz érzelme visz­­szaterelje a leányt a természet igazságához, me­lyet közbejött balviszonyok egyensúlyából kiza­vartak ; minden ép lelkű olvasó igy oldja meg s igy fejezi be magának e történetet. Az író, a ki nem teszi, egy egészséges érzékének híját leplezi le vele. Mert hisz tudni való, vannak jó, vannak rossz házasságok s vannak közömbösek. Mindeniknek más-más oka lehet s ugyanazok az okok hozhatják létre más-más jellemekben mind a hármat. Bármily körülmények között kötött házasságból lehet egyik úgy, mint a másik. A legszilajabb szerelem egyesíthet két fiatalt, nem várt eredmény lehet a vége ; a legközömbösebb menyasszonyból s vőlegényből csinálhat az élet égő szerelmeseket. Erre törvények nincsenek. Végül néh­ány társadalmi kérdésre tér át. Kár­hoztatja, hogy az antiszemitizmus cége alatt, vallásüldözést hirdetnek. Szükségesnek tartja a polgári házasság behozatalát is, mi­által sokféle házassági törvényeink káoszába rend­t csinálhat­nánk. Végül a nőnevelésről és a magyar munkások sorsáról emlékezett meg. Javítani kell a munkás helyzetén a nevelés a közegészségügy terén. Leg­jobban azonban az ipar és kereskedelem nagysza­bású felvirágzása fog a munkás sorsán javítani. A gyűlés esti negyed 8-kor oszlott szét Bo­­bula éltetése közt. A kivonulás a fellobogózott vég­telen kocsisorral impozáns látványt nyújtott. Minden kocsi bakján zászlótartók ültek s igy föllobogózva vonult végig a menet a Király­ utcán a váci­ körúton, s az Andrássy-úton egész a jelölt la­kásáig. Útközben a Király-utcában több helyen ró­zsabokrétákat dobtak le az ablakokból a női bizott­ság tagjai, az Andrássy-út elején pedig valóságos virágzáporral fogadták a jelölt kocsiját, úgy, hogy mire lakására ért, alig tudott a virágokból, majd pedig a kocsiját körülvevő néptömeg sorai közül kibontakozni. De legérdekesebb volt az, midőn a menet az ellenpárt főhadiszállása, a VI—VII. ker. kör előtt elhaladt. A kör első emeleti erkélyén az ellenpárt tagjai álltak. A­mint az első kocsi a kör elé ért, harsány „Éljen Bobula János“ kiáltás hal­latszott a menetből, mire a megfelelő „abcug“-ok sem hiányoztak. Bobula lakása előtt a közönség addig éljenzett, míg Bobula meg nem jelent az er­kélyen ; azután folytonos éljenzés között a tömeg szétoszlott. Eötvös Károly, mint az ó­budai kerület füg­getlenségi pártjának jelöltje, tegnap tartott beszé­dében szólt arról is, hogy a városházán a választók névjegyzékének kiadása körül mily viszonyok ural­kodnak. Márkus József főjegyző annak kijelen­tésére kér föl bennünket, hogy a városházán min­den pártnak szívesen szolgálnak a választók név­jegyzékével, ha az már ki van nyomatva. Az ó­budai választóké még nincs, azért nem is ad­ták ki.A lovas bandérium kíséretében vonult a városba. Or­­bán programmbeszéde után Hentall­er Lajos beszélt. Este 8 órakor közvacsora volt, Orbán hét­főn reggel a győrszigeti kerületbe utazott Hecke­­n­a­s­t György függetlenségi képviselőjelölt kísére­tében. A programmbeszédre B­a­r­t­h­a Miklóst is várták, kit a függetlenségi párt elnöksége úgy hir­detett a falragaszokon, hogy Orbán Balázs báró orsz. képviselővel ideutazik a kolozsvári katonatisztek ál­­­tal összevagdalt B­a­r­t­h­a Miklós. * A halmi választókerület választóinak teg­nap Halmiban tartott szűkkörű értekezletén György Endre képviselőnek bizalom szavaztat­ván, felkéretett, hogy beszámoló beszédjét pünkösd harmadnapján tartsa meg, akkor újra kijelölik. * A dárdai kerületben — mint nekünk írják — Perczel Béni szolgabíró, a kormánypárt je­löltje, tudvalevőleg lemondott Szilágyi Dezső javára. Most Szilágyi Dezső mondott le a jelölt­ségről, Perczel Béni pedig ismét föllépett. Ellenje­­löltje Szendrey Gerzson függetlenségi anti­­szemita.* A szent-lörinci kerületben if­j. J­esz­enszky Ferencnek, a kerület függetlenségi­ párt jelenlegi képviselőjének is lesz ellenjelöltje, még­pedig a függetlenségi antiszemita : Ladányi, somogymegyei földbirtokos.* A pécs-járási függetlenségi párt Pécsett csütörtökön délelőtt tartotta meg a Hattyú-vendéglő nagytermében szervezkedő gyűlését. Az értekezletet Simonffay János ügyvéd, a párt központi bi­zottságának elnöke nyitotta meg. Megválasztották azután elnökül K­e­z­t­y­ü­s Ferencet, jegyzőül V­á­­r­a­d­y Ferencet. A párt Nagy Ferencet, a kerü­letnek 12 éven át volt képviselőjét, kiáltotta ki je­löltjéül. Nagy Ferenc már meg is tartotta programm­beszédét.* A siklósi függetlenségi párt, Kossa Dezső siklósi ügyvédet kiáltotta ki jelöltjéül. * A tatai választókerület függetlenségi pártja, mely Konkoly Imre lemondása következtében jelölt nélkül maradt, ellenjelöltet állít föl a kormány­­párti F­e­s­z­t­y Adolffal szemben, T­h­a­­­y Kálmán személyében, kit küldöttség által szándékoznak fölkérni a jelöltség elfogadására. * A paksi választókerület függetlenségi pártja tagnap megalakult. Elnökké R­á­t­k­a­y László ügy­,­védet választották. A párt a képviselőválasztásra jelöltül S­z­­­u­h­a István nagybirtokost kandidálta, ki a jelöltséget el is fogadta. * Felvincen a mérsékelt ellenzék, mely a ke­rület legnagyobb birtokosait: Jósika Andor bárót, Bethlen Bálint gr., a Spanochigr. fivéreket, stb. számíthatja vezérei közé, a napokban tartott értekezletén egyhangú lelkesedéssel Miksa Imre hadrévi birtokost kiáltotta ki jelöltjéül. A ke­rület polgársága csatlakozik Miksa zászlói alá S egyhangú óhajtása, hogy Apponyi Albert gróf e kerületben és általában Erdélyben is fejtse ki szer­vező képességét.* A poroszlói választókerület függetlenségi pártjának jelöltje, Csávolszky Lajos e hó 19-én, a kerületet bejárva, Tisza-Igarra érkezett. A bevonulás igen impozáns volt. Tisza György birtokos kis leánya szép bokrétát adott a jelöltnek, Tisza György pedig beszéddel üdvözölte. Csávolszky is tartott beszédet és azután folytatta körútját. * Esztergomban a választási dolgok még min­dig változóban vannak. Niedermann Pál kor­mánypárti képviselőjelölt kényszerített visszalépése után Horánszky Nándor zászlaja annál diadal­masabbnak ígérkezik ; övé a prímási udvar, a fő­­papság s a városi polgárság rokonszenve. A függet­lenségi párt Polónyit jelölte, a­ki vasárnap ér­kezett Esztergomba. A párt sok zászlóval és lelke­sedéssel fogadta. Beköszöntő beszédét a Széchenyi­­téren közel másfélezer ember hallgatta , a kör­úton pedig hatalmas néptömeg kísérte Polónyit, a­ki mellett Beliczay Gyula ügyvéd s B­r­u­­­s­y János városi képviselő beszéltek a néphez. H­o­­r­á­n­s­z­k­y Nándor a legközelebbi napokban fogja programmbeszédét megtartani s megválasztásában még a leglelkesebb Polónyisták sem kételkednek. * Az ugodi kerületben Fenyvessy Fe­renc ellen V­erhovay Gyula lépett fel. Feny­­vessynek e kerület biztos. Fenyvessy pártja külön­ben a keceli kerületben is megalakult, Sü­­kösd, Szent-István, Csanád, Miske, Dusnok, Fájsz, Nádudvar, Hajós és Csiszártöltés községek Feny­vessy mellé állottak. A kormánypárt jelöltje Föld­vár­y Gábor. A fehértemplomi kerület szabadelvű párt­jának ama hívei, kik eddigi képviselőjüket, M­i­­hajlovics Jánost, mint jelöltet kívánták föllép­tetni, ma tartott népes értekezletükön, melyen szer­­bek, németek és románok vettek részt, mint párt megalakulván, Mihajlovics Jánost egyhangú­lag képviselőjelöltül kiáltották ki. Erre Mihajlo­vics János programmbeszédet tartott, mely nagy lelkesedéssel fogadtatott.* A győri függetlenségi párt képviselőjelöltje, Orbán Balázs báró, vasárnap délután tartotta programmbeszédét a szőlőkertben nagy közönség előtt. Beszédét tetszéssel és éljenzéssel fogadták. Orbán Balázs az­nap délelőtt érkezett s a vasúttól­­ csak esetek. A költő válogat az esetekből s fel­tárja előttünk az érzelmek, emberek fejlődését. Mutathatja az élet változandóságait, örömeit, keserveit, komédiáit és tragédiáit. De­­eredmény nélkül megállania nem szabad. Vagy boldogsá­got, a­mit annak tartunk vagy katasztrófát kö­vetelünk tőle. Fatalisztikus megállást egy kétes értelemben nem tűrünk el, mert eredményért nem érdemes egy történet izgalmait végig tűrnünk. A legnagyobb babonaság azt hinni, hogy az ember il­lúziói sőt konvenciói nem ép oly lényeges dolgok, mint a­mit ti u. n. realisták lényegeseknek tar­totok. Az analytikus irók oly orvosokhoz hason­lítanak, a kik viaszból praepar­álnak magoknak embert s azt boncolják. Ők magok alkotják meg magoknak az embert s aztán analizálják, hogy tételeket bizonyítsanak. Beszéljetek el jó, kerek, igaz és érdekes történeteket, azzal többet mond­tatok, mint önkényes csonka, természettelen his­tóriák elmagyarázásával. Gyakran nem tud az olvasó veletek disputáim, ajka elhallgat, de szive ellentmond, szeretete és érdeklődése elfor­dul tőletek és vonzódik azokhoz a klasszikus elbeszélőkhöz, a­kik évszázakkal ezelőtt megír­ták, a mit hallottak s mikor ez elfogyott, kigon­doltak uj variációkat, egészen uj dolgokat is, de mindig csak arra vigyázva, hogy hihető le­gyen s ha csodás, hát érdekes és vonzó vagy megrázó. Justh Zsigmond el van tévedve, remélem visszatalál a helyes útra. Könyve előkelő s ko­moly készületről tesz tanulságot, de én szíve­sebben megyek Bogdanovics Györgygyel, a­ki készületlen indult, de többet beszél a szivéből mint a fejéből. —­ö. *

Next