Budapesti Hirlap, 1887. június (7. évfolyam, 150-179. szám)

1887-06-01 / 150. szám

1887. junius It BUDAPESTI HÍRLAP. (150. «2.) Frangaise­-t, Spuller vette át a főszerkesztést és öt évig szerkesztette a lapot. 1876-ban a párisi harma­dik kerületben képviselőnek megválasztatván, elő­adója volt a Ferry-féle közoktatásügyi törvénynek, melynek eredményeként megszüntették a kongre­gációkat és az egyházi iskolákat állami felügyelet alá helyezték. Spuller 52 éves és mint egyszerű földmivelők gyermeke született Cote d’Or megyében. Ferron tbk. hadügyminiszter, a híres Bou­langer utóda annak idején, mint a vezérkar ideigle­­nes vezetője teljesen revidálta a mozgósítási tervet és valamennyi általa indítványozott reformot elfo­­gadták. Korán lépett a katonai pályára. A technikai tanulmányok befejezése után 1852-ben mint hadnagy lépett a hadseregbe. 3 évvel később részt vett Ma­­lakov ostromában, azután egy ideig Algírban volt és azután mint tanár működött a metzi katonai iskolá­ban. Az 1870-ki hadjáratban nem vehetett részt, mert Új-Kaledoniában volt. 1879-ben Galliffet külö­nös kívánságára a 9. hadtest vezérkari főnökének neveztetett ki. Legutóbb a 13. gyaloghadosztályt vezényelte Chaumontban. Ferron tbk.,­ki most 57 éves, mint katonai író is kitűnt, dicsérik erélyét és kitartását a munkában. Falliéres belügyminiszter 1880 május 17-ke óta belügyi államtitkár volt. Falliéres 1841 novem­ber 6-án született Mézinben, ügyvéd volt Hérocham később polgármester és 1876. február 20-ka óta képviselő. Dantresme kereskedelmi miniszter először a Duelex-kabinetben volt miniszter. Nagyiparos, poli­tikus és librettista, szóval érdekes képviselője a modern sokoldalúságnak. Barbe földmivelési miniszter tüzérhadnagy volt. Most gazdag dinamitgyáros és befolyásos kép­viselő. Radikális programmal választatott meg a Seine et Oise megyében Say Léon ellenében. A többi új miniszternek nincs még politikai múltja. A külügyminiszter, Flourens a régi kabinet­ből maradt meg, a­mi szerencséje az új kor­mánynak. főváros! ÜGY Of Budapest, máj. 31. A kelet Párisa. A csöndes fővárosi egyesület öreg városatyái a szokott hangulatban gyűltek össze ma is, hogy interpellálják Kamermayer urat az erzsé­­bet téri verebekről, az aranykacsa-utca csatornázá­sáról s egyéb hasonló fontosságú dolgokról. Ám egyszer csak érdekes vendég érkezik: Károlyi Pista és A­cz­él Béla báró. Eljöttek, hogy részt vegyenek a W­e­i­s­z Berthold-féle indítványok tár­gyalásában a keleti gazdag utazók ide vonzását illetőleg. A Weisz-féle indítványok legfontosabb része egy odavetett jelszó, hogy Budapestnek nemzetközi jelleget kell biztosítani. Ezt Weisz jól gondolhatta és nem igen érthető, hogy mit akar mondani. Weisz Berthold körülbelül azzal hiszi a bojárokat, agákat és bégeket ide bi­lincselni, hogy a város minél több mulatóhelyet te­remtsen. Fotográfiákat, Bädeckereket kell készíteni, é­s Weisz indítványai pozitív részekben ide zsu­gorodnak össze. A fővárosi egyesület alighanem megelégszik vala szépen ezekkel is, Kamermayer feljegyzi a plajbászával, Huszár megírja, a tanács elfogadja, a közgyűlés elnapolja stb. így történt volna, ha Ká­­rolyi Pista gróf és Aczél Béla báró el nem jönnek a kaszinóból s a fogyatékán levő puskaport a ma­gukéból nem szaporítják. Aczél Bélának sikerült az indítványt a helyes mederbe terelni, a keleti és nyugoti vendégforgalmat egyiránt kívánatosnak mu­tatni s a törekvések súlyát oly intézkedésekre fek­tetni, a­melyek az idegen­forgalmat állandóan ké­pesek Budapest számára biztosítani. Ezek a fix időpontokban rendezendő ünnepek és kirándulások, örvendetes, hogy a város ügyeivel a mágnások is foglalkozni kezdenek s a nagyvárosias jelleg fej­lesztésében közreműködni önként ajánlkoznak. Az egyesület értekezletéről eme tudósítás fekozik előttünk . A fővárosi egyesület mai értekezletén tár­gyalta Weisz Bertalan memorandumát, mely az idegenek forgalmának emelésére ajánl módokat. Ott volt az értekezleten 1£­á­r­o­­­y­i István gróf, L­i­p­­t­h­a­y Béla báró és A­­­z­é­l Béla báró, ki hos­­szabb érdekes előadásban ismertette saját eszméit. Nézete szerint gondoskodnia kellene a fővárosnak arról, hogy Budapest látképeiről díszes és tetszetős albumok készüljenek, a­melynek lapjain a főváros szebb részei tűnné­­k elő, épen egyes ünnepségek rajzaival. Ily ünnepségeket évenként rendesen ugyanazokon a napokon kellene rendezni, például május 1-től 20-ig, mikor a legtöbb gazdag utazó átvonulására van kilátás. Legyenek korzó ün­nepek, táncvigalmak a Dunán s hasonló látványos, vonzó mulatságok. Budapest a világ legtöbb városánál al­kalmasabb területtel rendelkezik az ilyesmikre.­­ Ugyancsak bizonyos napokon induljanak kü­lön vonatok az ország nevezetességeinek meg­tekintésére. Mindezt könnyed modorban fran­cia s angol nyelven is meg kell íratni s a leírások, valamint albumok terjesztéséről Konstantinápoly, Szaloniki, Jeruzsálem, Kairo stb. városok legelőke­lőbb hoteljeiben gondoskodni, a város ünnepségekre megszavazhatna pl. 10,000 irtot s befektetésül egy­szerre 35,000 irtot, ez meghozná dúsan kamatait s a város az évi rendes ünnepségekből 100,000 hrtot is bevehet jótékony célokra. Királyi Pál úgy ez eszméket, mint a Weisz-féle memorandum inten­cióit helyeselvén, úgy véli, hogy az érdemleges ja­vaslatok megtétele végett a főváros a polgármester elnöklete alatt küldene ki bizottságot, a­melybe ne csak fővárosi bizottsági tagok, hanem tanácsokat adható szakemberek is részt vennének. Az értekez­let ezután egyhangúlag elhatározta, hogy a fővárosi tanácshoz az egyesület előterjesztést tegyen s a polgármester megígérte, hogy a csütörtöki tanács­ülésen a kérvényt már tárgyaltatni fogja. Ezután a fővárosi közgyűlés napirendjén levő tárgyak megbe­szélésére tértek át.­­ A fővárosi pénzügyi és gazdasági bi­zottságnak ma délelőtt ülése volt K­a­d­a Mihály alpolgármester elnöklete alatt. Ez alkalommal meg­tartották az árverést a fővárosi vigadó termeinek és vendéglőjének bérbeadására. Ajánlat érkezett S­z­i­­d­o­n Ignáctól, a­ki az összes helyiségekért 17,000 frt bért ígért, Schuster Ernőtől 22,000 írttal, a „Harmonia“ részvénytársaságtól 20,000 írttal s ifj. K­a­m­m­e­r Antaltól 20,000 írttal. A pénzügyi és gazdasági bizottság a „Harmonia“ részvénytársa­ság ajánlatát pártolja, mert Schuster Ernő ugyan 2000 írttal több évi bért ígért, de a „Harmoniá“-nak az egyes termekre vonatkozó árai, úgy mulatságok mint a hangversenyek alkalmára sokkal jutányosab­­bak. A „Harmonia“ részvénytársaság a következő maximális árakat jelezte ajánlatában : mulatsá­gokra a Vigadó összes helyiségéért 1200 frt, a nagy teremért és összes hozzá tartozó helyiségekért 1000 frt, a nagy teremért 500 frt, a kis teremért 300 frt; hangversenyekre a Vigadó összes helyiségeiért 400 frt, a nagy teremért és az összes hozzátartozó helységekért 300 frt a nagy teremért 250 frt, a kis teremért 60—80 frt . Egyéb cé­lokra a Vigadó összes helyiségeiért 500 forint, a nagy teremért és az összes hozzá tartozó hely­ségekért 400 forint, a nagy teremért 300 frt, a kis teremért 100 frt. Ezzel szemben a többi három aján­latban 20—30 százalékkal magasabb árak vannak fölvéve. — A kiállítási korzó. A kereskedelmi mú­zeum anyagi sikerének előmozdítása végett a föld­művelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium azzal a kéréssel fordult a fővároshoz, hogy enged­jen elzárni a városligeti iparcsarnok körüli térből 36.000 négyszög­méternyi területet, hogy ott belépti dijak mellett korzót létesíthessen. A közgyűlés az ügy megvitatását négyes bizottságra bízta s ez ma délelőtt tartotta meg ülését Kad­a Mihály alpolgármes­ter elnöklete alatt. A négyes bizottság néhány tagja addig, míg a kiállítási épületek megváltásának kér­dése el nem dől, e tárgygyal részletesen nem kíván foglalkozni, de a többség kívánságára tárgyalás alá vette a kormány kérését, de csak föltételesen. A vegyes bizottság többsége a terület-elzárás ellen nyilatkozott, így tehát a további pontok tárgyalása elesett volna, azonban nem lévén kizárva az a le­hetőség, hogy a közgyűlés a terület-elzárás mellett lesz, áttért a bizottság a továbbiakra s nem támasz­tott nehézséget az ellen, hogy ha létesül a dolog, a kormány a villám­világítást bevezesse s a korcsma, dohányos boltok, ülőhelyek jövedelmeit a kereske­delmi múzeum javára fordítsa s végül, hogy még a fővárosi pavilion is belevonassék a 36,000 négy­­szögméter elzárt területbe, csak azt kötötte ki, hogy ennek átalakítási költségeit a kormány viselje s három év múltán, a beruházásokkal együtt, min­den kártérítés követelése nélkül adja vissza a fő­városnak. Véglegesen a közgyűlés fog dönteni. roncsoló, a leány eleven és szeszélyes, az apa gyönge és alázatos. Raimonde, jövendőbelije, Osminde Préfon­­taine kíséretében sétalovaglást tesz s a zivatar be­kergeti Verdiernek, a főerdőmesternek a házába. Itt épen Verdier Antoinet várják, a fiút, egy Írisz tudóst, botanikust és professzort. Verdierné a bőrig ázott Raymondeot a majorosné ruhájába öltözteti s a leány a kandalló mellé ül melegedni. Ekkor érke­zik Antoine, a ki Raymondeot a házhoz tartozónak vélve, megcsókolja. Ez a csók kezdete a szerelem­nek, mely a két fiatal közt kifejlődik. Raymonde ugyanis nem szereti Préfontainet, a­ki pedig egy derék, becsületes, szentimentális fiú s kétségkívül tetszenek egy józan leányzónak, de Raymonde egy fegyelmezetlen, fantaszta, rosszul nevelt leányzó. Az egy hó múlva történő második felvonásban Verdier Antoine már rendes vendége La Tremblaye-k kastélyának. Ő és Raymonde csakhamar szerelmet vallanak egymásnak, az éber anya azonban sürgeti Raymondeot, hogy nyújtsa kezét Trefontaine-nek. A lány ellenszegül. Itt egy új alak domborodik ki, Noél egy vén tudós, ki a világ zajától visszavonultan él . Antoine tanít­ómestere, a­kinek az ifjú alapos tudományát és karrierjét köszönheti. Noéi sötét jóslatokkal rémíti Antoinet s kéri, hogy űzze ki szivéből a szerelem pusztító ördögét. Noéi jóslatai kezdenek bekövetkezni: La Trem­­blay-ne visszautasítja Antoinet, a­ki lánya kezét kéri, hivatkozva a Tréfontaine-nek tett ígéretre. An­toine visszavonul, átkozva eget és földet, szerelmet és ifjúságot. Raymonde és anyja közt újabb magyarázatra kerül a dolog. La Tremblaye asszony bizalmas cél­zásokat tesz, meg akarva értetni leányával, hogy van családjukban egy titok, mely szükségessé teszi, hogy Raymonde Préfontainehez, a keresztes vitézek ivadékához menjen feleségül. A leány kijelenti, hogy inkább a halál s hajadon fővel elfut a rengetegbe. Negyedik fölvonás. Noel romlakában vagyunk, a­hol a vén embergyűlölő együtt kesereg Antoine­­nel, kedvenc tanítványával. Dörömbölnek az ajtón. Préfontaine hozza La Tremblaye kisasszonyt, a­kit ájultan talált a szomszédos tó partján. Noelt meg­indítja Antoine kétségbeesése. La Tremblaye úr és asszonyság is, lányuk nyomán, oda érkeznek. Noel láttára kissé megdöbbennek. — Ön tehát reám ismer ? — ordít Noel — ön, a­ki elárult engem. Minthogy a sors megint szemtől-szembe állított bennünket, életbe diktálom akaratomat. Raymonde az én lányom, minthogy a házasság alatt született gyermek törvényesen a férjé. Egyezzék bele rögtön Raymonde házasságába Antoine-vel, vagy mindent elárulok. A La Tremblaye-pár vonakodik, Noel beváltja fenyegetését. Raymonde házasságtörésnek a gyü­mölcse s La Tremblaye úr csak kedvese az as­- szonynak. Tremblaye asszony azelőtt Noel asszony volt s a törvény előtt Noel az apja Raymondenak. Ray­monde e különös leleplezéseket nem érti s azzal felel rájuk, hogy a nyakába ugrik La Tremblaynek, ki erre megindultan beleegyezik az eddig gátolt há­zasságba. A párisi lapok a drámával nincsenek megelé­gedve, csupán idillikus szépségeit és költői nyelvét dicsérik. * (A nemzeti színházban) ma volt az utolsó előadás. Holnap kezdődik a szünet s a színészek el­­szélednek a szélrózsa minden irányában : kipihenni, ki vendégszerepelni. Ma este Dumanoir „Csacska nők“ című vígjátékét adták elő, szép számú közön­ség előtt. * (A nemzeti színház több tagja) június hó 6-án indul a fővárosból békés megyei körútjakra Az expedíció 9 előadásra van tervezve, úgy hogy B.­Csabán, Békésen és Szarvason 3—8 előadást rendeznek. Részt vesznek a kirándulásban : Szath­­máryné Lánczy Ilka, Szacsvayné, Fáy Szeréna, Lubinszkyné, Rajnay Gizella, Hetényi Béla, Gabá­­nyi Árpád, Latabár Kálmán, Horváth Zoltán, Csá­szár Imre, Körösmezey Gusztáv, Sántha Antal, Abonyi Gyula, Lubinszky Ödön és Péchy Kálmán, a színésziskola növendéke. Színre kerül: „A mama“, „Váljunk el“ és „A párisi“. * (Nyári tudáspozíciók.) Az operaházban ma N­e­y Dávid rekedtsége miatt a „Romeo és Julia“ elmaradt s helyette a Traviata és a Rokoko ballet került színre. — A népszínház­ban i­s megváltozott a műsor. P­á­­­m­a­y Ilka be­tegsége miatt a Komédiás hercegné he­lyett „Rip van Winkle“ került színre, Lizbeth szere­pében Margó Céljával. * (Az operai növendékek vizsgáját) holnap, jan. 1-én tartják meg a nemzeti színházban, a kö­vetkező műsorral: I. szakasz: 1. Lukrécia Borgia 2. felvonásából, dán Alfonzo Eckstein. — 2. Mignon, 1 felv., Mignon Heller Janka, Meister Vilmos Dezső. — 3. Windsori vig nők 1 felv., Frathné Kopácsy Juliska, Reichné B­­­r­t­y Er­­nesztin. — 4. Álarcos bál, 3 felv., Amália Borosa Emilia. — 5. Jeannette menyegzője 1 felv., Jean­nette A­s­t­a­ff­e­r Irma, Jean B­ó­d­y. — 6. Hugó- IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, máj. 31. „Raymonde“. — Theuritus drámája. — Ez a címe Theuriet André egy falusi re­gényének, melyből Moraun­d-nal drámát irt s ez most került színre a Comédie Franclaiseban. A Haute-Marne őserdeinek egy eldugott kas­télyában él a La Tremblaye-család, az apa, az anya és leány: Raymonde. Az anya száraz és pa­ 3

Next