Budapesti Hirlap, 1887. június (7. évfolyam, 150-179. szám)

1887-06-30 / 179. szám

1887. junius 30. BUDAPESTI HÍRLAP. (179. sz.) jobban elragadta. Az egyik kaput saját becses vál­­laival betaszította és a katonaságot újólag a népre uszította. A huszár lovában több kímélet volt, mint a hatóság képviselőjében, mert nem akart a tömegre rohanni és ekkor a szolgabiró kantárszáron megra­gadva, maga vonszolta be az állatot a választókra. Töméntelen a sebesültek száma. Magának a függet­lenségi párt alelnökének, Molnár Antalnak a fe­jét egészen keresztül vágták, úgy, hogy máig is fekszik és élet s halál közt lebeg. A vérfürdő után a katonaság keresztül állt az utcán, úgy hogy a szavazóknak a lovak között kellett át­­bujkálniok „legszebb polgári joguk gyakorlása vé­gett.“* Legszebb a dologban az, hogy a szavazás ez alatt is folydogált csendesen és a meginterpellált választási elnök egész „naivul“ jelentette ki, hogy ő a katonaság igénybevételéről nem tud semmit, így győzött a kormánypárt 47 szótöbbséggel. D­a­­r­ó­c­z­y főszolgabíró eljárása ellen a függetlenségi polgárok bünrenyitó följelentést tet­tek. Nem lesz talán érdektelen megjegyezni, hogy ez a szolgabíróság (a­kit részben a komp elmerü­­­lési katasztrófáért is terhel felelősség) Dunaföldvár nagy­község­­ bíráját, azért mert a függetlenségi párttal szavazott, mai napon hivatalától felfüg­gesztette. Nagyváradról írják nekünk, hogy ott egyelőre hiába várják a város képviselőjét, Tisza Kálmán miniszterelnököt, a­ki sem a választás előtt, sem azután nem tartott beszédet. Kijelentette ugyan, hogy akkor jön, a­mikor „kivel parancsolják“, de úgy látszik, hogy a választók még kérni sem merik képviselőjüket, hogy jelenjék meg közöttük. Nincs is kilátás rá, hogy a miniszterelnök szeptember előtt Nagyváradra jöjjön. Van tehát elég idő a nagyszerű fogadtatás előkészítésére. A téb­i választókerületben pótválasztás lesz e hó 5-én, hol G­o­d­a Béla mérsékelt ellen­zéki és Hentall­er Lajos függetlenségi állnak egymással szemben. Az izgatottság a választók kö­rében máris igen nagy. Hétfőn Kajár községben a választók között verekedés támadt, mely gyújtoga­tással végződött. Egy ház égett le s ugyanazon a napon három helyen kisérlették meg a falu fölgyuj­­tását. A főszolgabíró a zavargók közül nyolcat le­tartóztatott. Ugyanazon a napon Kis-Péc községben beverték a bíró házának ablakait; a Goda-párt ép akkor tartott ott értekezletet. Kedden reggel Nagy György kónyi esperesplébánost támadta meg és sér­tegette egy kortes, a­kit azután le is tartóztattak. E hírek az egész megyében nagy izgatottságot kel­tettek. A téb­i kerületbe kedden a rend és biz­tosság helyreállítása végett két század gyalogság rendeltetett ki. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, jan. 29. — Kinevezés. A főpolgármester a János-kór­­házhoz tartozó ó­budai fiók­kórházhoz, Biró Ede orvostudort alorvossá nevezte ki. — A központi választmány holnap ülést tart, mert az összeíró küldöttségek az 1888. évi kép­viselő választói névlajstromot összeállították. Ez az ideiglenes lajstrom a törvény értelmében ez évi julius 5-től 25-dikéig közszemlére lesz kitéve s jú­lius 5-től 15-ig reklamálni, 15-től 25-ig pedig a reklamációkra észrevételeket tenni lehet. Mindazok, a­kik a választói jogra igényt tartanak, jól teszik, ha a lajstromot megnézik s ha nevöket benne nem találják, a reklamáció jogával élnek, mert a jövő évre lesznek a városi választások; vá­rosi választó pedig csak az, a­ki képviselőválasztói joggal bír. írni és olvasni tud és két év óta Buda­pesten lakik. IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, jan. 29. * (Pálmai Ilka) hatheti szabadságidejét zseidben tölti, a­hova már a napokban elutazott. * (Az operaházban) nem fognak elektromos világítást berendezni, mert kiszámitották, hogy ez legalább is kétszázezer forintba kerülne s ennyi pénzt nincs honnan venni. * (Az akadémia új száz aranya.) A Kó­czán-féle drámai jutalom alapját képező tizenkét­ezer forintot tegnapelőtt fizette be a m. t. akadé­mia pénztárába az alapító, Kóczán Ferenc. Mielőtt az akadémia elfogadta volna az alapítványt, az első osztály megbízottai érintkeztek az alapítóval, ha nem volna:ő hajlandó az alapítványt más célra tűzni ki, például regények jutalmazására, mert drámai jutalom már három van, a Teleki-, Karácsonyi- és Péczely-jutalmak. Kóczán azonban ragaszkodott eredeti szándékához, valamint ahhoz is, hogy a pályadíj minden esetre kiadandó, habár csak egy pályázó ma van is, akár bir irodalmi becs­esei, akár nem. Beleegyezett abba, hogy a hazai történelemből ne időrendben jelöltessenek ki az egyes korszakok, melyekből időszakonkint a színmű tárgya merítendő; továbbá hogy a tör­ténelmi háttérrel biró színművek is pályáz­hatnak s hogy nyomtatásban csakis irodalmi színvonalon álló művek jelennek meg. Az első osz­tály elfogadta az alapító föltételeit s bemutatta az uj drámai jutalom pályázati föltételeinek szövegezé­sét. Az akadémia a magyar történelmet a monda­körtől kezdve, kisebb korszakokban jelöli ki, s a pályaművek tárgye ezekből választandó. Súly fekte­tendő a színszerüségre, a verses forma előnyny­el bír. Ha a 100 arany oly színműre (dráma vagy víg­játék) esik, mely az irodalmi színvonalat meg nem üti, ugyanazt a tárgyat újra kitűzik.­ Ha 4—5 iro­dalmi értékű szinmű együtt lesz, azt az akadémia kiadja s e költségek fedezésére a pályázat koron­­kint szünetel. A pályaművek beküldésének határ­ideje minden esztendőben május 81-ike, a jutalom pedig december 3-án, az alapító nevenapján adatik ki. Az első osztály ezzel kapcsolatban arra figyel­mezteti az akadémiát, hogy a P­é­c­z e­­­y­i-d­í­j, mely szintén történeti színmű­vek jutalmazására szol­gál, e szerint fölöslegessé vált. Az alapító rendel­kezése szerint e jutalom az akadémia más egyébb irodalmi céljaira is fordítható. — Alig lehetne a Péczelyi-díjat szükségesebb­ és hasznosabb irodalmi célra fordítani, mint regények jutalmazására. — (A „Magyar Szalon“) júliusi füzete meg­jelent s tartalma : „Az urnák előtt“, tárcacikk a képviselőválasztásokról K­e­n­e­d­i Gézától, J­u­s­t­h Zsigmond tanulmánya Jászai Mariról, Horváth Károly ismertetése a két Goncourt-testvérről, S­i­­monyi Zsigmond a nyelvészetről írt népszerű, csevegésszerű ismertetést; Jókaitól regényrész­let, Flanmarion Camilltól pedig a föld alakulásáról szóló népszerűen írt csillagászati rajz olvasható a füzetben. Elbeszéléseket Hevesi József, B­r­ó­d­i Sándor, B­o­é­r Miklós Írtak a füzetbe, költemé­nyek P­ó­s­a Lajostól (Buzogány, Sebestyén), Ir­e­­v­i­c­z­k­y Gyulától és Lipcsey Ádámtól olvashatók. V­á­r­a­d­i Antal dr. Brassai , Sámuelről írt ro­konszenves rajzot. Kár, hogy az ifjú művészek egy pár gyarlóságot zseni­ál­iskodtak bele a díszes számba. Például a szegény Martens kisasszonyt, ezt­­a híres szépséget, valóságos szerecseny­ leánynak rajzolták ki. Az ilyen képeknél többet ér a tiszta fehér pa­piros. * („Drámai költemények“) című vaskos kis kis kötetet küldtek be hozzánk Zomborból. Ina Molnár Gyula: Négy, jambusokban írott darab van benne. A szerző ambíció által sarkaltatva, so­kat­ dolgozik a színpad számára, de művei lámpa­világ helyett csak napvilágot szoktak látni a köny­vekben. Molnár Gyula nem érdektelen tehetség az ő dilettantizmusában, a­melyből, hogy végre ki­emelkedjék, minden jó ismerőse őszintén kívánja. * (Pályázat.) A „soproni irodalmi s művé­szeti kör“ a következő pályázatokat tűzi ki : I. Kí­vántatik népszerűen irt ismeretterjesztő felolvasás. Jutalma 100 frank. II. Kívántatik vegyeskarra irt műdal. Jutalma 100 frank. A pályaművek idegen kézzel leírva, a megfelelő jeligés levélkék kísére­tében ez évi október h­ó végéig a kör elnökségé­hez küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. A jutalmazott munka szerzőjének megmarad a tulaj­donjoga, köteles azonban művét felolvasás, illetőleg előadás végett a körnek egy estére átengedni. A kormány bűne. — A kis-tiszai zsilip-szakadás. — Budapest, junius 29. A körös-tisza-marosi ármentesítő és belvíz­­szabályozó társulat főigazgatója, Fekete Márton úr részletes jelentést dolgozott ki, mely számot ad a központi választmánynak a kis-tiszai zsilip felfor­dulásáról és a szakadás betömésére tett hiábavaló kísérletekről. A kilenc évre terjedő jelentés, melyet a főigazgató udvariassága hozzánk is eljuttatott, nagy odaadással védi az ármentesítő társulat mér­nökeit ama vádak ellen, melyekkel őket az ország közvéleménye illeti s az Alföld veszedelméért az állam közegeire hárítja a felelős­sé­g­e­t. Elmondva a zsilip fölfordulásának törté­netét, apróra ismerteti a védelem munkáját az első naptól kezdve egész addig, mikor a kiküldött kor­mánybiztos abbanhagyta az áradattal vivott sikerte­len küzdelmet s a rendelkezés jogát visszaadta a társulatnak. A jelentésnek ezt a részét bátran mell­őőzhetjük, mert a katasztrófa helyére küldött tudó­sítónk híven referált kimerítő távirataiban a meddő küzdelem minden momentumáról. De jobbára isme­retlen dolgok azok, miket az ármentesítő társulat főigazgatója a katasztrófa okairól mond s fölöttébb érdekesek is, értékük és igazságuk megemlítésénél azonban óvatosságra int a forrás egyoldalúsága. A jelentés konstatálja, hogy a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium június 16-dikán 24.044. szám alatt kelt rendeletével megindította a vizsgá­latot S­z­o­j­k­a Gusztáv társulati főmérnök, Po­ko­rn­á­n­d­y István szakaszigazgató, Endre Antal szakaszmérnök, valamint a zsilip terveinek készíté­sében, felülvizsgálásában és a zsilip kiépítésében résztvett állami tisztviselők ellen is, azután sorra veszi a zsilipek építésénél elkövetett hibákat és mu­lasztásokat. Elismeri, hogy úgy mind a porgányi mind pedig a kis-tiszai zsilipet oly szerkezeti hibá­val építették, hogy mindkét zsilip beton­ alapja már építés közben eltörött és kamaráik is megrepedtek. E miatt a zsilipek felülvizsgálásánál közreműködött küldöttség egyiket sem vette át a tár­sul­at részére. A felülvizsgálati jegyzőkönyvet és a zsilip­építésre vonatkozó iratokat még január ele­jén föl­terjesztették a minisztériumhoz s világosan kimutatták a zsilipek aggasztó állapotát, de a kor­mány semmiféle intéz­kedést nem tett, sem a társulat sem a társulatnál semmiféle óvórendszabályt el nem rendelt. Hiba volt, hogy a zsilipeket ugyanarra a helyre építették, a­hol a mindszent-apátfalvi társulat zsi­lipjei állottak. Mielőtt ugyanis megkezdték volna az új zsilipek építését, a régiek beton­ alapjait dinamit­­tal robbantották szét s ezzel a különben is homokos talajt úgy meglazították, hogy arra nem lett volna szabad ismét zsilipet építeni. A kis-tiszai zsi­lip beton-alapozását épen azon a helyen végeztéti be, a­hol a Tisza vize junius elsején betört a men­tett ártérre. A zsilipek munkaterét a tiszai oldalon erős körtöltések védték, de ezeket az állami műve­­zetőség elhorhatta, mintha a víznyomás ellen teljesen fölösleges lett volna védeni a zsilipeket. A jelentéstevő úgy vélekedik, hogy a társulat közegeinél magasabb szakértelemmel bíró állami mérnöki karnak a zsilipeket úgy kellett volna ter­veznie és megépíttetnie, hogy ne azokat kellessék a legkisebb víznyomás ellen is körgátakkal vagy egyéb óvóintézkedésekkel megvédeni, hanem épen ellenkezőleg maguk a zsilipek nyújtsanak még a legmagasabb árvíz nyomása ellen is kellő védelmet és biztosítékot. „Mindezeknél fogva — úgymond — szerény és semmi szakértelmet nem vindikáló meg­győződésem szerint a kis-tiszai zsilip összedőlésének okit nem a társulatnak vagy társulat közegeinek maradékos felügyeletében keresendő, hanem ott, a­hol a hiba vagy a zsiliptervek elkészítésénél, vagy­ azok műszaki elbírálásánál, vagy kiépítésénél tényleg elkövettetett.“ A főigazgató számítása szerint 30.933 k­a­­tasztrális hold került viz alá s ebből Hód­mezővásárhely határára 14.804, a tápéira 3400, a sö­vényházira 3499, a leletre 5917 és a földeákira 3313 hold esik. E területek után 1887-re kivetett társu­lati járulék a fentartási és igazgatási költségekkel együtt 61,389 frt 58 krajcárra rúg. A mindszent­­apátfalvi szakasz épületeiben és védelmi eszközeiben esett kár 30,521 frt 43 kr. A zsilipszakadás betömé­sére június 18-dikáig, az utolsó fizető napig 43.411 frt 82 krajcárt fordítottak. A társulat és a minisz­teri biztos által megrendelt védelmi anyagokért kifi­zetésre vár még 21.990 frt 61 kr. Az elsülyesztett és egyéb célokra felhasznált hajókért 11.027 frt 50 krt kell fizetni. Az összes kiadás 116,961 fit 36 krajcár, de ehhez járul még a június 18-dikán túl felmerült napszámok és egyéb költségek ösz­­szege, mintegy 8000 forint. Ha az állam a saját vé­delmi eszközeiben történt károkat is a társulattal fizetteti m­eg, ez összeg még nagyob­bodni fog. A szakadás helyének betöltése, a zsilip­roncsok eltávolítása, a szakadásnál levő és az ideiglenes védelem céljaira szolgáló körgát fölépí­tése, továbbá a holt-tiszai gát kivágása és betömése még vagy százhatvankilencezer fo­rintba kerül. A főigazgató jelentése oda lyukad ki, hogy a körös-tisza-marosi ármentesítő és belvízszabályozó társulatnak állami előlegeket, vagyij kölcsönt kell szereznie!­ ­

Next