Budapesti Hírlap, 1887. július (7. évfolyam, 180-210. szám)

1887-07-01 / 180. szám

VII. évfolyam 180. si • fi A- I--------n— , „II I. , P éntek, julius I. Budapest, 1387. Előfizetési árai: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap; hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kalap-utca 16. ez. hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg korán intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fönnakadást szenvedjen. Adóemelések. Budapest, junius 30. A petéből kibúvik a hernyó s falánk sietséggel neki esik fűnek, fának; igy a választások után kibúvik a kormány pénzügyi politikája s éhesen neki esik a nemzetnek. Általános adóemelés lesz a válasz­tások eredménye, ez látszik már most is, no de Íriszen a nemzet maga akarta. Három jele van az időnek: a szesz- adó-tárgyalások Bécsben, a dohány-ügyi ankét a pénzügyminisztériumban és a trafikbérek fölemelése a budapesti pénz­ügyigazgatóságnál. De ez csak a kezdet. Cifrább dolgok fognak még következni, ha a bevezetésnek majd jön a folytatása. . A szeszadó fölött Ausztriával alku- 'előzni. Bécsben tartózkodnak Ludvigh pénzügyi s Máday kereskedelmi minisz­teri tanácsosok s jelentik, hogy az osz­trák pénzügyminiszterrel már körülbelül megegyeztek, hogy minő legyen a tör­vényjavaslat, melyet mindkét parla­mentnek őszre beterjesztenek. Persze sietnek vele, hogy már a iövö évi bud- getbe a várt több jövedelmet beleír­hassák. A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Az n/emberek. XV. Károlyi Pista gróf.-- A n a g y k á r o 1 y i kerület p á r t ön­ki v ü 1 i képviselője. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Károlyi Györgynek, a „nagy akvizitor“- tiak a fia, a nagykárolyi hitbizomány ura, az úri kaszinó igazgatója, a fiatal mágnások ve­zére, a „legsneidigabb“ magyar four s bogy leg­szebb és irigylésre méltóbb tulajdonságáról meg ne feledkezzünk, Csekonics Margit gróf­nőnek férje, a sorsnak valódi kegyence, kire pazarul kiöntó bőségszaruját Fortuna isten- asszony. Nem annyira szép, mint daliás és érdekes férfi. Sok természetes észszel, melyet azonban nem igen terhelt meg a komolyabb tanulmány. Nem mindennapi szónoki tehetséggel, melyet nem nagyon képzett a serényebb gyakorlat. A demokrataság némi hajlamaival, melynek mű­kedvelői szerepéből azonban csakhamar vissza­téríti erős önérzete természetes szokásaiba. Mágnás minden izében, ki a gróffal kel föl, a gróffal ebédel, a gróffal szórakozik és a gróffal alszik el. Mindamellett neve nemcsak a legismer­Hogy az egyesség mit szól s mit tartalmaz, nem tudhatjuk, de hogy te­temes indirekt adóemelés lesz benne, kétséget nem szenved. S ez ellen senki­nek sem volna kifogása, fizessen a pá­linka, annak árt az adó legkevesebbet, Nem is e fogyasztási adónem ellen, csak a kivetés módjára nézve vannak aggályaink. Okát adjuk. Ha zárvonal ál­lítatnék a fogyasztási adókra nézve, —• mint van Bajorország közt a sörre nézve a különböző adóztatási mód miatt, bogy az áruforgalom szabad, de a szállítás kisérö levéllel történik s az átadásnál az árura az adó a fogyasztó ország tör­vénye szerint ráfizettetik, otthon pedig a kivitt áruért az adó visszatérittetik, — lia, mondom, zárvonal lenne, minde- nik ország tetszése szerűit hozná be a szeszadót, tekintettel saját termelési, kiviteli és fogyasztási viszonyaira. De nem, a szeszadónál is kiegyezésnek kell lenni. Már pedig a nagy magyar szesz­gyárak érdekét, melyek kukoricából égetnek és hizlalnak, a burgonyából égető cseh és ’galíciai gazdasági szesz­gyárak a a szilvát és tö kélyt párolható kis üstök érdekével egy kalap alá hozni szinte lehetetlen s annál nehezebb, mert a szeszkivitel csökkenése folytán e nagy magyar iparág amúgy is komoly vál­ságban szenved. Már most Ausztria tesz nekünk koncessziókat s áldozza föl szesz- kisiparát a mi szesz-nagyiparunknak, vagy megfordítva ? Nem-e lesz az alku oly terhes ránk nézve, bogy szeszgyá­rosaink kénytelenek lesznek az üzemet tebb, de egyszersmind a legnépszerűbb nevek közé tartozik Magyarországon. A mit én három oknak tulok be. Káro­lyi Pista gróf, ha büszke four is. de, a mi ha­tározott érdeme, minden izében, szokásában, lelkületóben, erényeiben, úgymint hibáiban ha­tározott magyar. Másodszor, jobb ösztönből vagy csak úri passzióból, nem akarom, mert nem tudom jó lélekkel eldönteni, egy párszor nyájas hajlan­dóságot tanúsított a közvélemény iránt és oda- nyujtóttá kis ujját a mi demokrata társadal­munknak. A mi demokratikus érzületünk meg- vesztegethetlen tisztasága pedig oly erős, hogy az odanynjtott kis ujjért rögtön tenyerére vette és meghordozta a népszerűség karjain, a inig Pista gróf belé nem unt a-z ö vérével, össze nem férő e szórakozásba. Harmadszor, sokszor nyújtott anyagot a közérdeklődésnek, sokszor beszéltetett magáról, hol egy érdemes vállalkozással, hol egy heccel, hol egy demokratikus tószttal, hol egy haza­fias ügy felkarolásával, denikve gyakran fel­tűnt a magyar köz- és társadalmi élet látha­tárán és pedig mindig érdekesen is gondosko­dott róla, hogy a közvélemény hosszabb időre napirendre ne térjen fölötte. Némely exeesszus mellett több érdemes dolgot cselekedett, néha nagy ügyek fájába is belévágta fejszéjét. Csakhogy hirtelen haza­fias felbuzdulása mindannyiszor hamar ellob­banó magyar szahnatüznek bizonyult. Ötlet­szerű terveihez nem járult a kitartás. A mily beszüntetni ? Tartunk tőle, hogy erős válság lesz belőle. Mert a kormány csak a fiskális szempontot nézi, több jöve­delmet akar adófölemeléssel, de a pia­cok biztosításával keveset gondöl. Hátha a pálinka megdrágul, a re­gáléval mi lesz? Ha az állam becsüle­tesen megváltja, igen jól teszi, de úgy látszik, elóbb a regálékat végkép meg­rontja, bogy aztán potom áron jusson hozzájok. Eladósodott földesuraink eme tulajdonukból is kisemmiztetnek a szom- .,jas államkincstár javára. Hogy a szesz­adó fölemelését és italadóvá átalakítását a regále váltságnak kellene megelőzni, belátja mindenki, de nem törődik vele senki. A kormány a regále váltságra azt feleli: „nincs pénz“, a szeszadóföl- emelésre pedig azt mondja: „kell pénz,“ Hát a dohánynyal mi lesz? Ez na­gyon érdekli a termelőket és fogyasztó­kat. Az lesz, hogy „fizess.“ A dohány- ankét titkai is kikerülnek napfényre nem sokára. Mondják, hogy három mil­lióval több jövedelmet vár a kormány csak abból, hogy jövőre saját használatra termelési engedélyeket nem fog kiadni, a külföld számára sem lesz szabad ter­meszteni s a csempészet még keményeb­ben fog büntettetni, hogy más, mint trafik-dohányt színi senkinek se legyen szabad, még a termelőknek és dohányo­soknak sem. Szóval a monopólium egész ridegen fog alkalmaztatni. Do nemcsak idáig megy a kormány szándéka, mert három millió kevés. Ha a termelők és a termelés szenved, szenvedjenek a fo­hirtelen nekiszaladt valaminek és a mily mo­hón, ép oly hamar abba is hagyta. Egyszer komoly konkurreneiát csinált Zichy Jenőnek, az ipargrófnak, a magyar ipar pártolásával. Nehány napig ő volt a fővárosi polgárság legnépszerűbb embere s a lapok telve voltak nein egészen tartalmatlan tosztjainak marasztalásával. De a hazai ipar pártolását, nem folytatta tovább nehány pohárköszöatönél és azóta — francia pezsgőt iszik a kaszinóban. Tisza Kálmán kormányának is komolyan hadat üzent négy év előtt. A fiatal mágnások segédcsapatával le is szavaztatta két ízben a keresztények és zsidók közti házasságról szóló törvényjavaslatot. Egy a hazai zsidóságot erő­sen megpriiszköltető beszédet is tartott a fő- rendfiek házában ez Ízben. De azután nem tö­rődött; többó a felsőházi ellenzék sorsával. Mint a szatmári Széchenyi-egyesület alel- nöke, a magyar kultur-egyesület. ügyét megem­berelte egy feltűnést keltő beszéddel és életre­való inditványnyal. Ismét vezércikk tárgyául szolgált a hazai lapoknak. Azóta e téren is el­aludt hazafias felbuzdulása. Mint jószivü, íiemeslelkü jóbarát, Buda­pesten népszerűségnek örvendett már tanuló­korában. Midőn az 1866-diki porosz-osztrák hadjárat alkalmával Gábor testvérével Klapka légiójába sorakozott, a magyar közvélemény­ben is meg volt alapítva népszerűsége. Azóta sokszor és sokféle szerepben tűnt fel a lapok hasábjain. A koronázáskor és a trónörököspár bevonulása alkalmával az ő fő­úri pompájának és fényének szánt legtöbb ki-. Mai számunk 12 oldalra terjed-' fSTAT isz i . £ "Kar '- 3NTI

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék