Budapesti Hírlap, 1887. augusztus (7. évfolyam, 211-239. szám)

1887-08-01 / 211. szám

Budapest, Í887> VH. évfolyam 211. sz. Héttő, augusztus i. Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész e'vre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap; hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kalap-utca 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Pénzügyi közigazgatás. Budapest, jul. 31. Mi rosszabb a világon a városok és falvak községi adminisztrációjánál? A vármegyei adminisztráció. Hát a megyei közigazgatásnál mi rosszabb ? A pénzügyi közigazgatás. Hát ennél mi rosszabb ? Ennél a föld kerekségén nincs semmi rosszabb. Magyarország polgárai tanúskodnak mellettünk. A legtöbb panasz, a legna­gyobb elégiiletlenség onnét származik a pénzügyi liivatalok eljárásából. Megmond­juk miért ? Azért, mert az adók, illeté­kek, bélyeg kivetésében három elv ural­kodik : a véletlen, a maximum és az önkény. A behajtásnál két elv : a ked­vezés és a kegyetlenség ; a felebbvitel- nél egy elv : elutasítani mindent. Nyúzd finánc a mig nyúzhatod, Kapanyélböl legyen koldusbot. Ez nálunk kormánypolitika és praxis. S csakugyan a nép összepakolja kis batyuját s kivándorol Amerikába, Ausz­triába, Oroszországba, Romániába, Szer­biába és Bulgáriába. Az urak pedig egymásután likvi­dálnak, mert hitelezőik licitálnak. Nem győzik a terheket sokan. Egyikre ha­marább, a másikra később kerül rá a sor, ennyi a különbség. Igen kevés az, ki gyarapszik. Exceptio affirmat regulám. Most olvastuk, hogy a mostani ál­dásos évben, a kormány Magyarország összes termését hivatalosan becsüli 360 millió forintra — és az állam-kiadások összege 320 miihó forint! Ipar, keres­kedés aránylag kevés van az országban, a föteher direkte vagy indirekte a föld­birtokra esik vissza. Hogyan lehessen ily pénzügyi gazdálkodás mellett itt exisztálni? Budgetünk egész alapja hi­bás. Allamépületünk oly nagy és nehéz, hogy nem buják a fundamentumok, a talaj enged, az épület süpped. S ezt a kormány és pártja nem lát­ják. Pénzügyi politikájuk annyiból áll : uj adónemeket kigondolni s az adókat hajtani, a polgárokat zaklatni. Igazság, méltányosság utolsó az adóhivataloknál, adófelügyelöségeknél, illetékszabási hi­vataloknál, pénzügyigazgatóságoknál; ne keresd, nem találod. A paragrafus-töm- keleghöl kihúznak egyet, azzal kérése­det elütik, olykor indokolással, több­nyire a nélkül, csak úgy rövidesen. Mehetsz aztán panaszra Ponciustól Pi­látusig ; a királyhoz is hiába mégy. Az éhes állam nem ‘ ád senkinek pardont. Most készülnek a minisztériumban a pénzügyi tervek ; deficitapasztó adó­emelések. Természetes félelemmel te­kintünk Tiszára s gonosz sejtelmek gyötörnek. A nagyváradi programmbe- széd még mindig ijesztő mumusként előttünk áll. A kormánypolitika leleplezései nem késhetnek soká. Egyik reform a pénzügyi adminisz­tráció javítását célozza. Ez igazán na­gyon szükséges. A „Szegedi Napló“ kö­zöl egy tervet, mely jó volna, ha igaz. E téren minden javítás aranyos. Csak igaz legyen a hir s a kivitel ne rontsa meg a szándékot. E terv alapeszméje, hogy az adó­hivatalok hatásköre kitelj esztetik, az adófelügyelöségek és illetékszabási hi­vatalok teendője is rájuk ruháztatván, mi igen üdvös lesz, mert az adóhivatal közelről jobban ismeri az embereket és helyi és vagyoni viszonyaikat, mint je­lenleg az adófelügyelö pasák, alkotmá­nyos korszakunk e legszerencsétlenebb intézménye. S a nép is könnyebben for­dul az adóhivatalhoz, mint a nagyságos adófelügyelö urakhoz a megye központ­ján. Viszont a megyei „pénzügyi fel­ügyelőségek“ másodfokú hatóság lesz­nek, az eddigi pénzügyigazgatóságok helyett s ez ismét jó, mert az eddigi igazgatóságok a fölterjesztett aktákból vakon, személy- és tárgyismeret nélkül ítéltek s a felektől messze lévén, ezek nem is járhattak utána dolgaiknak, sürgetni, informálni. E reform tehát elvben jó. Oly jó, hogy elhinni bajos. A lólábat keressük, bizonyosan ott van a köntös alatt. Majd kibúvik, ha az egész terv a liáz aszta­lára kerül. ítélni nem ítélhetünk felette, mig a javaslat szövegét nem látjuk. Egy dolog kétségtelen előttünk: a jelen pénzügyi közigazgatás oly fokú A BUDAPESTI HÍRLÁP TÁRCÁJA. A kánikula hősei. (A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája.) Még alig van reggeli öt óra s a teljes fénynyel tündöklő nap a felhőtlen égről meg­kezdi rekkenö munkáját: befűt a fővárosnak, akár egy kemencének irgalmatlanul. A közle­kedés az üllői-uton nagy immel-ámmal indul meg. Kívülről könnyű tejes kocsikat hajtanak a milimárik, belülről nagy elszántsággal téved a Ludovika Akadémia felé egy-egy bérkocsi. A boltok még zárva vannak, csak a pálinka­mérésekben van erősebb forgalom, a hol már élesebb káromkodással kezdi mindennapi imád­ságát az elcsenevészedett tót napszámos-náció. A kávéházak nyitva vannak ugyan, de csak a levegő számára. Az íillői-ut kisvárosi részében az apró-cseprő házak udvarán már fölébredt az élet s megkezdődött a mindennapi munka. Hanem maga az aszfalt kísértetiesen kihalt s alig lát másokat, mint az eltékozolt éjszaka hazavetödő sárga alakjait s a Ludovikába fe­szitő népfölkelöket. Hát vannak még ilyenek is julius végén? Vaimak bizony, még pedig az idei összes tanfolyamokban részt vett vállalkozó szelle­meknél vállalkozóbb szellemek : valóságos ká­nikulai bősök, a kik feljöttek a bűvös vidék­ről a főváros kemencéjébe, a kik lemondottak édes kényelmükről, üditő pihenőjükről, gondtalan vakációjukról s 'fölcsaptak ügyes-bajos népfel­kelőknek. El magyar, áll Buda még! Ne essünk kétségbe mindaddig jövőnk felett, mig olyan önzetlen lelkesedést! s olyan vakmerő elhatározási! polgártársaink vannak, a milyenek ezek az elszánt kánikulai bősök. Az idei utolsó népfölkelö-tanfolyamok- ban nagyrészt tanárok és tanitók vagy „sza­badságon levő“ hivatalnokok találkoztak. Leg­főbben kerültek fel a vidékről s hoztak ma­gukkal annyi jóakaratot és buzgalmat, mely nemcsak hadnagyi, de tábornoki csillagoknak is dicsőségére szolgáin^. Ezek az elszánt kánikulai bősök ott kezdték a katonai életet, a hol a közbaka végzi. Hogy hol fogják végezni, az még ,a legbizonytalanabb jövő titka. Lehet, hogy muszka vérben; de az is lehet, hogy valami felizgatott kis város raktáraiban, a hol a há­borúskodó világot saját külön hadi elméleteik­kel dirigálják maguk közt s nagy komolyan őrzik a ruha- és élelmiszer-tárakat. Az idei esztendő történetében a népföí- kelötanfolyamok már matériát szolgáltatnak. Az első tanfolyamok tiszti aspiránsait nemcsak kellemes tavaszi szellő, de a magyar közvéle­mény tapsa is buzdította. Akkor még köpö­nyegben rukkoltak ki fiatalabb mágnásaink s elszántabb honatyáink. Nekünk már keserűbb végzetünk van. Köpönyeg és dicsőség nélkül kezdtük, de azért hősi daccal szolgálják le harminc és negyven, foknyi hőség mellett hu­szonegynapos katonai életünket. A kánikula hősei pontban hat órakor már harcra készen állanak. A magyar kisipar legújabb szörnyetegei, a hatalmas bakancsok, olyan talapzatot adnak a vörös zsinóros kék nadrágba és blúzba bujt népfelkelőknek, mely még két annyi tehernek is rendületlen és in­gatlan alapot biztosit. Nem is bírt még eddig elesni egyetlen egy népfelkelő sem. Pedig vannak köztünk száz kilós alakok is, sőt velünk izzad a főváros legkövérebb fiatal embere is, a kit a família valószínűleg fogyasztó kúrára szánt kánikulai hősnek. Há­rom napig keresték számára azt a bakancsba szoruló kék nadrágot, a mit meg nem találtak. Végre egy impozáns kukoricanadrágban oldot­ták meg a rendkívüli kérdést s a legkövérebb népfelkelő azóta nemcsak a hősi elszántságnak és példátlan gyötrelemnek, de az általános derültségnek is fölülmulhatatlan képviselője. Nagy bánkódást okozott a mozgósítás második napja mindnyájunknak. A rengeteg- tagok tulajdonosa ugyanis odakünn a .csata- mezőn harcképtelenné vált. Impozáns combjai megtagadták a szolgálatot s a kétségbeejtő sztrájk áldozata csökönyösen meggyökerezett egy fólmétérnyi futóárokban. A szakasz derék parancsnoka, egy igazi magyar katona jó szivével, de férfias erélyével megáldott honvédföhadnágy, eleintén moso- lyogva nézte a homéri kacajokkal kisért jele­netet, de mikor az alig lihegő hős ismét fel­színre került, némi szánalommal és erős hatá­rozottsággal kijelentette előtte, hogy a további gyakorlatokra, óriási elhízása miatt, képtelen. Soha szomorúbb arcot, mint mikor az árok hőse a lesújtó Ítéletet meghallotta ! Mintha Mai számunk 8 oldalra férj ed

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék