Budapesti Hírlap, 1887. augusztus (7. évfolyam, 211-239. szám)
1887-08-01 / 211. szám
1867. augusztus 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (211. sz. 5 évis várta és meghívta ebédre. — Branko lovag, a király főszállásmestere, holnap Dévára érkezik. — (Trefort miniszter Lyonban.) Lyonból jelentik nekünk e hó 27-ki kelettel . Trefort miniszter tegnap Lyonba érkezett és a „Budapesti Hírlap lyoni levelezőjének kalauzolása mellett meglátogatta a szép művészetek iskoláját és a lyoni híres szövőiskolát. Behatóan figyelt meg mindent, felvilágosításokat kérve mindenről, amit látott. A selyemműipart akarja a miniszter Magyarországon meghonosítani, azért is jött ide, hogy személyesen tájékozza magát ez irányban itt Lyonban, mely hazája a selyemszövő-iparnak. Ma délelőtt 10 órakor utazott el a miniszter Párisba. — (Görgey Kornél altábornagy,) a szegedi honvédkerület parancsnoka, — mint a „Szegedi Híradó“ írja — aug. 1-én egyelőre hosszabb szabadságra megy. Nyugalmazása csak a november havi előléptetések alkalmával fog elintéztetni. Katonai körökben valószínűnek tartják, hogy az altábornagy nyugalmazásakor valamely nagyobb katonai rendjelt fogja kapni. Emlegetik azt is, hogy Görgey altábornagyot, a katonai pályán szerzett érdemei elismeréséül, nyugdíjazásakor a magyar főrendiház tagjává fogja ő felsége kinevezni; ez azonban még eddig nem egyéb kombinációnál. (Francia ajándék a németeknek.) Röviden már jelentettük, hogy egy dúsgazdag francia a francia hatóságok iránt való boszúból egész vagyonát a német trónörökösnek hagyta. Erről az esetről párisi levelezőnk a következő részleteket jelenti : A dúsgazdag Bareillert Boissise-le-Roi mairejét 1886-ban egy évi fogházra ítélték azért, mert rálőtt egy kőmíveslegényre, aki 12 franknyi bért kért tőle. Az elítélés ugyan boszantotta Bareillert, de közeledvén a nagy nemzeti ünnep napja, azt remélte, hogy a nagy megkegyelmezések alkalmával kegyelmet kap ő is, annyival is inkább, mivel maire és milliomos. De kegyelmet nem kapott, sőt még pénzbírságra sem változtatták a büntetését. Ez annyira bántotta, hogy belébetegedett s meghalt, mielőtt még megkezdte volna büntetését. Végrendeletében az őt elítélő francia törvényszékek boszujára gyönyörű boissisei birtokát „a német kormánynak hagyta, hogy azon német kolóniát állítsanak s a kolóniának tiszteletbeli feje a trónörökös legyen. (A bolgár fejedelem Nagyváradom) Egy átutazóban levő urakból álló társaság vacsorázott a minap a nagyváradi „Rózsabokor“ vendéglő kertjében. Mikor javában folyt a társalgás, egy barna férfi haladt el mellettük s a háttérben leült egy sarokasztalhoz. Súgott valamit a pincésnek s a mulató társaság egyik tagjának úgy rémlett, mintha a magános idegen azt mondta volna a pincésnek, hogy ne gyújtsa meg a lámpát. Erre a felfedezésre tüstént az ismeretlen felé fordult az egész asztaltársaság figyelme. Le nem vették volna a szemüket a sötétben ülő alakról. Egyszerre az egyik valamit singott szomszédja fülébe. Ez tovább adta s a következő pillanatban összedugta a fejét az egész társaság — egy képes újság felett, mely egyikük zsebéből került elő. Halk hangon s látható izgatottsággal vitatkoztak, összemérve a képes újságon levő arcképet a sarokban ülő rejtélyes alakkal. Az épen nemes egyszerűséggel fogyasztott egy kis pörköltet, de azért csakhamar feltűnt neki a társaság kiváncsisága. Feléjük fordult egészen s ő is jól megnézte őket . „Most már semmi kétség, uraim“ szólalt fel erre a társaság egyik tagja „ez az ismeretlen csakugyan nem más, mint — Koburg bolgár fejedelem. Csak meg kell nézni figyelmesen az arcát, ott a karakterisztikus nagy orr, minden vonása rávall a fejedelemre, ki bizonyára inkognitóba utazik le Bulgáriába.“ Az ismeretlen csakugyan szakasztott Koburg Ferdinánd volt. Azóta a társaság majd elnyelte szemével az inkognitó fejedelmet, filézték, hogyan eszik, hogyan iszik, hogyan tartja a villáját s általános derültséget keltett, hogy a fejedelem — bizonyára inkognitójának biztosabb megőrzése végett — lehetőleg egyszerűre szabta lakomájáts a borjúpörkölt után még csak egy kis ementhalit sem mert megkockáztatni. Kis szünet után az asztaltársaság nem kis örömére szolgált, hogy a bolgár fejedelem velük barátságos tekinteteket vált. De mennyire fokozódott ez öröm, midőn a népszerű Koburg Ferdinánd asztalukhoz közeledett. Az idegen urak mind egyszerre felugrottak ülőhelyükről és egyenként mutatták be magukat ő fenségének. A bolgár fejedelem szabadkozott, mondott valami nevet, mire azok diplomatikus mosoly kíséretében kínálták meg székkel a magas vendéget, mit az készséggel elfogadott. Az urak igyekeztek a fejedelem inkognitóját tiszteletben tartani, de azért meg nem állottak, hogy a bolgár kérdést, szőnyegre ne hozzák. Az ünnepelt mindenre kitérőleg válaszolt. A társalgás vígan folyt. E közben az asztaltársaság egyik tagja azt a kérdést intézte a fejedelemhez, hogy szereti-e a cigányzenét ? A kérdezett nevetve, válaszolt: „sőt játszom is.“ Azalatt egy másik is intézett hozzá egy kérdést, t. i. hogy egyedül jött-e ide és hol a kiséret? :— „Ha parancsolják“, szólt a fejedelem, „tüstént itt leszek.“ Öt perc múlva előkullogott 14 szál cigány. A Vendégek ödázenéltek és bámulva kérdezték : „hát ez a kiséret?“ A fejedelem szó nélkül felállott, meghajtotta magát s a másik pillanatban már a kiséret között játszta a Mikadó-valcert. A társaság elhalt, a következő pillanatban pedig óriásit kacagott. Akit az idegen urak, egy kis jó ménesi segítségével bolgár fejedelemnek néztek, az nem volt más, mint Duna Miklós, a nagyváradi cigányprímás, ki arcban csakugyan hasonlít valamit Koburg herceghez. (Női harc.) A szent-istvánnapi népünnepnek pompás látványossága lett volna az a csinos kis jelenet, melyet tegnap alkonyatkor a városerdei fenyves-ligetben rögtönzött két modern amazon. így is tömérdek bámulójuk volt, mikor rózsás körmeikkel egymásnak estek, de ha megvárják szent István napját, sokkal zajosabb lett volna szokatlan produkciójuk sikere , s a rendőrség bizonyára megtett volna mindent, hogy a közönség mulattatására, minél jobban összekarmolhassák egymást, „silmi harc — jótékony célra !“ Kétségkívül ez lett volna legérdekesebb száma a „Segítség“ünnepének. Csakhogy a két amazonnak olyan régi számadása volt egymással, hogy bosszúsukat nem bírták már türtőztetni. Sok idő múltán tegnap találkoztak először s épen a fenyvesligetben. A mindenható szerelem tette őket ellenségekké. Egy előkelő fővárosi tisztviselő fia meghódította mindkettőjük szívét, de a magáénak csak felét adta oda mindeniknek. Pedig az egészet akarja az operaház bájos ballenkrája meg az egykori trafikos kisasszony is, aki a Károly-kert szerény szivarosboltból a nyilvánosság nagy színpadára lépett. A megosztott szivü lovag hetekre aprította a szerelem örökkévalóságát s egyik héten a ballerina, a másikon a trafikos kisasszony volt uralkodó csillaga. A tegnapi nappal bezárult hét a szép táncosnőé volt. Kihajtattak együtt a fenyvesligetbe, hogy ott az isten kék ege alatt hűséget fogadjanak a következő hétre. De ott volt a trafikos kisasszony is, akinek szerelmes szíve nem tudta megvárni a mai napot, mely már az ő hetének lett volna kezdete. Amint meglátta lovagját a ballerinával, rózsapiros arca haragos vörösre vált, amire igazság szerint nem lett volna joga, mert ő reá csak ma került volna a sor. De a szerelem nem vesz számba se tért se időt. A trafikos kisasszony rávetette magát a ballerinára s támadt köztük olyan pompás kis verekedés, aminőt aligha látott még a köréjük csödült tisztelt publikum. A megosztott szivü lovag, aki végre is egyformán hajlik mindegyik hölgyéhez, gyors futással menekült a dilemmából. Az amazonok ez alatt gyönyörűségesen megtépázták egymást, aztán mindegyikük hívta a maga bérkocsiját, hogy hazarobogjon rendbeszedni megbomlott toalettjét. (Katonai hírek.) Az őszi hadgyakorlatokra már megkezdték a legénység behívását. A közös hadseregbelieket augusztus 20-án s a honvéd legénységet augusztus 27-ére hívja be a fővárosi katonai ügyosztály. A behivottak mindegy öt hétig maradnak a táborban s nagyrészt Nyitrára vonulnak. A budapesti I. honvédhuszárezred szeptember 3-tól a főváros környékén végez gyakorlatokat. A honvédlovasság gyakorlatait ez idén szeptember 14-től 27-ig Fóth vidékén tartják Hendeberg Károly lovag altábornagy vezénylete alatt. A nagyszabásúnak ígérkező gyakorlatokra 3240 huszár lesz összpontosítva és a honvédség főparancsnoka József főherceg is részt vesz benne. Károlyi Sándor gróf már nagyban tataroztatja istállóit a főherceg és kísérete paripáinak elszállásolására. — Utóállítások Budapesten. A fővárosban tartózkodó idegen iletőségü hadkötelesek részére eddig miden héten kétszer volt utóállitás az üllői-úti laktanyában. E hetenkinti kétszeri utóállitásokat a mai napon befejezték. Ezentúl csak miden hónap 1-én és 15-én lesz utóállitás. (Gyújtogatok.) Kővágó-Örs községet gyújtogatók tartják izgalomban. Már a múlt év végén megtörtént az, hogy egymásután nyolcszor támadt tűz a községben gyújtogatás következtében. Most, úgy látszik, ismét rendszeressé válik ott a gyújtogatás. Mint levelezőnk jelenti, e hó 27-én volt az első tűz. Éjjel 11 órakor Kövesy Mihály háza gyulladt ki, ugyanaz, amelyet egy ízben már felgyújtottak. A tüzet szerencsére mindjárt kirobbanásával elfojtották a tűzoltók. Másnap éjjel Gzigány Károly ügyvéd Fülöpi-hegyen levő pincéje égett porrá, a benne levő takarmány- és hordókkal együtt. Július 29-én délután negyed 6-kor Eösze Gábor alsóháza állt lángokban a szomszéd épületekkel együtt. A félrevert harangok kongása, a tűzoltóság riadója, de leginkább a magasra emelkedő füstoszlop lázas sietséggel szóbta haza a távollevőket. A tikkasztó hőség a kutakat majd mind kiapasztotta, a vízhiány miatt az oltás nehezen ment s a tűzoltóság fecskendői gyakran pihenésre voltak kárhoztatva, ezalatt pedig az erősbülő szél északkeleti irányban terelte a lángokat s egymás után emészté föl a közelálló házakat. A helybeli tűzoltók a segítségre jött köveskállaiakkal egyesülve, megfeszített erővel iparkodtak a tűz erejét megtörni, mi az által sikerült, hogy a tűz útjában levő egyik ház fedelét leszedték s a többit pedig három jó fecskendővel védelmezték. így azután sikerült a tüzet lokalizálni s hozzáfoghattak a leroskadt háztetők üszkeinek eloltásához. Dacára az öt órai nehéz munkának, hét gazdasági épület pusztult el mégis. A kár hat-hétezer forintra rúghat. Sajnos, hogy a házak legnagyobb része biztosítva nem volt. A gyujtogatókat még eddig kézrekeríteni nem sikerült. A pestmegyei Kis-Harta község határán pár nappal ezelőtt Himpelmann Henrikné tagján az összerakott búzakeresztek közt tűz támadt, mely onnan elterjedve, még tizenegy gazda csomóba rakott gabonáját hamvasztotta el. A tűz tovaterjedését a földműves gazdák a heves szélben nagy nehezen akadályozták meg. A tűz állítólag gyujtogatókból támadt. Többen azt mondják, hogy az első keresztet Himpelmanné őrült sógora gyujtotta meg. — (Hunyadvári Arányi Lajos dr.) egyetemi tanár s a tudományos akadémia levelező tagjának temetése ma délután öt órakor volt a kerepesi-út melletti sírkert halottas házából. A fekete gyászlepellel bevont kápolna közepén érckoporsóban, virágok között feküdt a jeles tudós, ki nagyon megérdemelte volna, hogy az egyetem, az akadémia, az állami tanítóképző ,s a többi számos egyesület, amelyeknek az elhunyt tagja volt, — ha a temetésen nem is képviseltette magát — legalább egy szerény koszorúval fejezte ki részvétét, a gyászszertartást Krizsán Mihály józsefvárosi káplán végezte, azután négylovas gyászkocsin vitték a koporsót a családi sírboltba. — (A szerelem mindenható.) A „Szegedi Napló“-ban olvassuk az alábbi regényes történetet: Néhány héttel ezelőtt Szegedről megszökött egy ügyvédsegéd, ki csinos összeget sikkasztott el a főnökétől, Pozsonyban a rendőrség elfogta és táviratozott le Szegedre, hogy mi történjék a sikkasztóval. Az ügyvéd azt válaszolta, hogy adják át a törvényszéknek. A sikkasztó most már ott ülne a pozsonyi törvényszék börtönében, ha váratlan segítsége nem érkezik : a kis Ámor, aki nyilával átlőtte egy pozsonyi kisasszony szívét és szerelemre lobbant a sikkasztó iránt. Alig tartóztatta le őt a pozsonyi rendőrkapitány, midőn megjelent hivatalában egy pozsonyi távirónő s kijelentette a kapitánynak, hogy ő hajlandó megtéríteni az elsikkasztott összeget, csakhogy a sikkasztó visszanyerje szabadságát s mikor azt kérdezték tőle, mi indította e váratlan nagylelkűségire, pirulva vallotta be, hogy ő és Viktor úra jegyesek. A pozsonyi rendőrség táviratilag tudatta a fordulatot a károsult szegedi ügyvéddel, aki azt válaszolta, szívesen beleegyezik a kisasszony óhajába , visszavonja a panaszt, csak fizesse meg a kárát. Tegnap azonban már ismét az a hír érkezett meg táviratilag, hogy Viktor úr menyasszonya nagylelkű ajánlata dacára is f újólag megugrott, miután a rendőrség ideiglenesen szabadlábra helyezte. Viktor úr szökéséből mindenki azt olvasná ki, hogy ő előnyösebbnek találta kurrentált sikkasztónak lenni, mint a kisasszony férjének. Csak épen a távirónő nem olvasott ilyesmit ki, mert még tegnap éjjel érkezett a szegedi ügyvédhez egy távirat, melyben esdve kéri, szüntesse meg Viktória üldöztetését, mely a szökés után persze újból megindult , ma pedig megérkezett a kisasszonytól — az elsikkasztott összeg megtérítve. A rendőrség szerepét ezóta már valószínűleg a kisasszony vállalta el, most már ő nyomozza a megugrott férj-jelöltet. Ha olyan erélyesen csinálja, mint eddig csinálta, akkor bizonyára be is fogja valaki a szökevényt az édes és — drága igába. — (Orvosság helyett méreg.) A budapesti szomoru esethez teljesen hasonló történt Bécsben Egy gyógyszerész orvosság helyett kénsavat adott Fischer vasúti tisztviselő cselédjének. Be is adtak belőle egy kanállal a tiszviselő négy éves fiacskájának, ki rögtön eszméletlenül ró