Budapesti Hírlap, 1887. szeptember (7. évfolyam, 240-269. szám)
1887-09-01 / 240. szám
3 BUDAPESTI HIRLAP. (240 sz. 1887. szeptemberi ügynek akár öntudatos, akár öntudatlan ártásban megakadályozni elég erősek, képesek és készek legyenek. Más korrektivuma a bajnak nincs ; tanulságára rámutattunk kötelességünk szerint. Budapest, aug. 31. A császár-találkozás. A Vilmos császár és Sándor cár találkozásáról szóló hírt több oldalról megerősítik. Hivatalos megállapodás még nem történt, de Vilmos császár utazási programjából azt következtetik, hogy a találkozás szeptember 12-én Stettinben megy végbe. A cár, ki jelenleg Kopenhágában időzik, Vilmos császár vendége lesz és résztvesz a krekovai gyakorló téren tartandó nagy katonai parádén. A két uralkodó másfél napot fog együtt tölteni. A találkozás célja felől igen eltérők a találgatások. A delegációk összeülése küszöbön lévén, Bécsben az utolsó napokban Kálnoky gróf külügyminiszter elnöklete alatt közös miniszteri tanácskozások tartottak a közös budget megállapítása végett. Tegnap a király elnöklete alatt ismét volt minisztertanács s ezzel a tárgyalások egyelőre véget értek. A horvát tartománygyülést holnap nyitják meg. A képviselők már majdnem teljes számmal megérkeztek Zágrábba. A nemzeti párt s a mérsékelt ellenzéki párt klubja ma értekezletet tartottak. Korelnöknek, mint tudósítónk táviratozza, valószínűleg Vukotinovicsot fogják megválasztani. Az osztrák-magyar államvasút igazgatósága a közlekedési miniszter által megadott építési engedélynek ma megtörtént kihirdetése után, véglegesen engedélyezett Vlara-szoros-vonalrészt minél előbb ki akarja építtetni. A Tepla- Trencsén-Teplic állomástól kiinduló vasút, melynek elkészítése semmiféle terepnehézség legyőzésével nem fog járni s a melynél csakis nagyobb parti védmunkák emelendők, — nagyon szép vidéken vezet át és az osztrák-magyar államvasut csehországi hálózatát a legrövidebb uton össze fogja kötni közvetlenül a magyarországi hálózattal. Az uj vonalrész 1889. március 1-én fog megnyittatni, a leleplezett néptribun. — Saját tudósítónk távirata. — Zágráb, aug. 31. A mai tárgyaláson Szarcsevics több, állitólag hivatalos okmányt terjesztett elő, melyekről a kormánynak ellene intézett összes mahinációit akarta leleplezni. Ámde szörnyen felsült ezekkel az okmányokkal. Ő maga kénytelen volt elismerni, hogy az okmányok egytől egyig baraisaki védője Frank dr. is ünnepiesen kijelentette, hogy az elnök alkalmat adott neki meggyőződni róla, hogy a Szarcsevics által felmutatott okmányok hamisak. Azt hiszi, hogy ezekkel az okmányokkal azért ajándékozták meg Szarcsevicset titkos „jóakarói“, hogy még jobban kompromittálják. Az elnök azt mondja, hogy alávaló dolog, tudva hamis okmányokat terjeszteni a bíróság elé. Felolvassa ezután Poliasek György rabnak a nyilatkozatát. Poliasek, akit Starcsevics eltartott, ebben a nyilatkozatban kijelenti, hogy az okmányokat Starcsevics rábeszélésére hamisította. A közvádló figyelmezteti az elnököt, hogy a vádlott testvérei kitanítják a tanukat s kéri, hogy e visszaélést akadályozza meg. A délutáni tárgyalás megnyitása után, Szarcsevics a következő kérdést intézi az elnökhöz : Valóban hiszi ön, hogy a délelőtt itt felmutatott okmányok hamisításában részt vettem ? Az elnök: Erre nézve már meg van a véleményem. A vádlott előadja ezután, hogy igen sok pénzt tett le a takarékpénztárba, de a saját nevére. Ezután megkezdődött a másodrendű vádlott, Starcsevics Iván dr. kihallgatása. Kijelenti, hogy az összes pereket ő vitte, testvére nevében, szigorú rendet tartott és az inkriminált leltár készítésében nem vett részt. Azt egy törvényszéki írnok készítette és a nélkül, hogy megnézte volna, aláírta, a védelem indítványozza, hogy ez a tanú, valamint Grosdanovics károlyvárosi ügyvéd, akinek az örökösök állítólag el akarták adni örökrészüket, kihallgattassék. Következett a tanúkihallgatás. Plese Mara, ki 28 évig szolgált mint gazdasszony az elhunyt Kokotovicsnál, előadja, hogy gazdája megbánta, hogy Starcsevicset választott, képviselőjéül, mert az mindent összeharácsolt és semmit sem akar kiadni. Az árverésnél hiányzott egy hordó. Starcsevics: Hordó nem is volt. — A tanú: Volt hordó, már hónapok óta van magánál, a rézcsappal együtt azt is elvitte és nem adja vissza. Tőlem is birtot vett el, hogy majd ír egy kérvényt, de a kérvényt sohasem láttam és a pénzt sem adta vissza. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, aug. 31. - A vízvezeték kiterjesztése. A belügyminiszter jóváhagyta azt a közgyűlési határozatot, melylyel az idén részben már végrehajtott, részben pedig még végrehajtandó vízvezetéki csőfektetési munkák programmját megállapították és elhatározták, hogy a felmerült költségeket részben a múlt évben e célra felvett összegből, részben pedig az idei költségvetés függelékében e címen felvett mintegy 84.000 írtból fedezzék. — Iskolaszékek megalakulása. A II. kerületi (vízivárosi) iskolaszék elnökké Paulovics Lászlót, másodelnökké Schmiedt Ferencet, jegyzővé Szaák Pált és Somlyay Józsefet, gondnokká Kospony Károlyt választotta. — VII. ker. iskolaszék elnökké Kascimnitz Gyulát, alelnökké Apaticzky Sándor dr.-t, jegyzővé Gerjessy Józsefet és Seffer Sándort, gondnokká Freudiger Mózest választotta. — Reformok a Rókusban. A Rókus-kórház igazgatósága ismét két célszerű újítást tett. Az egyik az állandó felügyelet és szolgálat úgy az orvosok, mint az ápolónők részéről. Két-két orvos lévén minden osztályon, azok csak felváltva hagyhatják el a kórházat. Egynek mindig a kórházban kell tartózkodnia. Ugyanez áll az ápolónőkről is. A másik újítás a betegek fölvétele, illetőleg továbbküldésére vonatkozik. A Rókusban a helyhiány különösen a délutáni órákban érezhető, mikor sok s néha súlyos beteget kell e miatt elutasítani. Ez eddigelé úgy történt, hogy a fölvételi irodában egyszerűen más kórházba küldték a beteget, a nélkül, hogy meggyőződtek volna, várjon van-e ott hely a számára. Az igazgatóság most elrendelte, hogy ezentúl a fölvevő tiszt előbb telefon útján tudja meg, van-e az illető kórházban üres ágy, s csak igenlő válasz esetén utasítsák oda s ekkor is szabályszerűen kiállított utalványnyal a beteget. Az ilyen betegekről ezentúl külön naplót vezetnek a fölvételi irodában. — A krisztinavárosi honvéd-siremlék. Az 1848—49-iki honvédek országos egyesülete azt a kérést intézte a fővároshoz, engedné meg, hogy a Budavár ostromában elesett s a krisztinavárosi sirkertben eltemetett honvédek síremléke kő- és vasrácsozattal körülvétessék és örök időkre fentartassék. A dunajobbparti temető-bizottmány ezt a kérést ma tárgyalta és a középítési bizottsággal egyetértőleg azt a javaslatot teszi a tanácsnak, hogy az elesett honvédek iránti kegyelet jeléül a kérésnek adjon helyet. — A főváros első közgyűlése a szünidők után hír szerint szeptember 15-én lesz. — Új kórházi orvosok. Ráth Károly főpolgármester az üllői úti új közkórházhoz Tizsér Ernő dr.-t alorvossá a Rókus-kórházhoz Licskó János drt.- alorvossá, s ugyane kórházhoz Szabó Sándor dr.-t segédorvossá nevezte ki, annyi székbe ütközik bele és annyi bolondságot követ el, hogy a leghálásabb karzati közönség sem győzi nevetéssel. Minő komikus volt ez az ur, midőn rezes orrára illesztett torgnettel kereste az „Orient“ gőzösön a társaság ama tagjait, kik Santa Croix vikomt feledékenységéből nem voltak hivatalosak a fejedelmi asztalhoz. Kereste, hogy ő is sajnálkozzék, amiért „magas barátja“, a vikomt úr hibázott. Nordfeldt úrnak kétségbe kellene esnie önmaga felett, ha nem szolgálhatna vigasztalásául, hogy nálánál is van még nagyobb csodabogár a fejedelmi kiséretben s ez Baron Bourbillion. Ez a szerencsétlen ember oly komikus alak, hogy még Nordfeldt is mulathat rajta. Még fiatal és máris oly nevetséges. Mi lesz belőle ha megvénül (ami, hogy Szófiában történjék meg vele, alig hiszem), ha már most is ráncos arcát, kopaszodó fejét mégjobban megboronálja és megkoppasztja az akérlelhetetlen vasfog, mely a poéták szerint idővel minden szépséget tönkre tesz. Pedig Bourbillion bárónak vajmi kevés jutott abból, amit szépnek lehetne nevezni és még kevesebb az őszből. Oly jámbor képet, mint az övét, még nem láttam. Kissé félreálló felső ajkát az örökös mosoly sem egyenesíti ki ; háta meggörnyedt, mintha a kormányzás gondjainak súlyos terhét neki kellene elviselni. Nos, valami jut belőle a báró urnak is. Mint fejedelmi titkár, másolnia kell aktákat és táviratokat s ezt a kötelességét valóban jobb ügyhöz méltó buzgalommal teljesíti. Van egy rossz szokása a titkár úrnak. Hangosan gondolkozik és fogalmazványait, mielőtt azok a titoktartók papírra jutnának, elmélkedés közben kifecsegi. Önnöm magának diktál és a hivatalos titkokat csak az nem hallja, aki nem akarja. Mindezek azonban csak halvány vonások. Bourbillion urat látni kell szinről-szinre és csak akkor lehet öt érdeme szerint méltányolni. Egy fejjel magaslik ki a kíséret összes tagjai közül Russel dr.. ő királyi fensége udvari zsurnalisztája, ki hivatva volna savát, borsát megadni mindannak, a mi a fejedelemről iratik, vagy amit a fejedelem ir. Minő impozáns külső! Erőteljes, magas alak, hatalmas homlok, óriási fej, melyet még óriásibb, fátyolos harangkalap föd. Mennyi intelligencia, mely az arra illesztett cvikker alakjában is kifejezést nyer. Folyton dolgozik, meglatolva minden sorát, annak, amit leír. Mily magvas cikkek, epochális művek lehetnek azok, melyek e nagy férfiú tollából kikerülnek. Bizonyára minden beírt gondolatát elviszi a villamos drót a „Times“, a „New-York Herald“ hasábjaiba. A legtekintélyesebb lapok képviselői is csodálattal néztek e hírlapíró óriásra, ki kellő méltósággal fogadta a tisztelet és hódolat kifejezését. Benne látták a leendő bolgár sajtófőnököt, szerzőjét ama nagyfontosságú és nagyérdekű diplomáciai jegyzékeknek, melyek majd a szófiai fejedelmi palotából kikerülnek. És Russellrnak igen tetszett a „nagy ember“ szerepe s bizonyára ő sajnálta legjobban, a mikor egyszerre csak megszűnt iránta a nagy tisztelet és vége lett a dicsőségnek. Egy bécsi újságíró kollégánk leplezte le a nagy Russelt. Elmondta róla, hogy élősködik ama névrokonának hírnevéből, "ki egyik© vol t MOOTUmmgpumBmjwta— nww'ii m1 a11»nr~i 1 ;süw.m. nnerrgyrur-v.iv ru. v-«r-< ■ —sjtsjrftvm a legkitűnőbb újságíróknak, de fájdalom már két év óta halott. Ugyanaz a bécsi kolléga sütötte ki Russel úrról azt is, hogy a kremsieri császártalálkozás alkalmával ő is ott volt, titkárral, írnokkal dolgozott éjjelnappal és amikor nézték, hogy ez a nagy apparátus mit produkált, a Russel úr által képviselt újságban csak ezt a rövid telegrammot olvasták: „Kremsier. A cár ma délután megérkezett és ruganyos léptekkel szállott ki a vasúti kocsiból.“ Az udvari író, mikor már senkinek sem imponált, meleg barátságot kötött a bolgár udvari festővel Lippai Bertalan úrral, a magyarországi születésű fiatal emberrel, ki tehetségének nem tud máshol érvényt szerezni, mint Bulgáriában. Mondják, hogy Parisból ismert Koburg herceget, a ki megszerette és meghívta ebenthali kastélyába. Ott úgy látszik sok időt szentelt a festőnek és nagyon elkényeztette, mert mikor utazás közben a herceg minden idejét igénybe vették a hivatalos fogadtatások és nem igen foglalkozhatott a művészszel, ez a 27—28 éves szakállas ember duzzogott akár egy gyerek, nem evett, nem ivott és isten csodája, hogy élve eljutott Szófiába. Féltékeny volt a bolgárokra, kik elrabolták tőle hercegének kegyét. Ily társaságból verődött össze a fejedelmi kíséret, melynek alig van két-három, komoly és számbavehető tagja. Fleischmann udvari tanácsos, Dobner és Lauba őrnagyok bizonyára maguk is szívesen veszik, ha a fejedelem megfogadja Szambulov tanácsát, mely röviden, de elég érthetően na. Cseréld ki őket, urasuk-