Budapesti Hírlap, 1887. szeptember (7. évfolyam, 240-269. szám)

1887-09-01 / 240. szám

m magamat viselni. Nem szép, hogy nem engedték anyámat látni. Csak­ annyi haladékot kértett, míg ide utazik Alexandráéból. Aztán végig jártatta tekintetét a bizottságon és meglátva T­a­y­­­o­r­t, így­ szólt : — Ne bújjék előlem, ön szerezte a hamis ta­nukat. Isten verje meg őket és biráimat! Csak még anyámat láthattam volna! Ártatlanul halok meg! De mégis jobb, mintha gályarabságra vittek volna! Lassan öltözködött. Őrei ráadták a mélyen kivágott inget, mert a gallérleollózás szertartása most már nem szokásos s az elitélt haját is akkor nyírják bőrig, mikor átszállítják a Roquetteba. Mi­után felvette a rabruhákat, pár Imik szót váltott a pappal. Nem akart sem gyónni, sem áldozni. Erre lekisérték a hosszú folyosókon át a börtön föld­­szinti irodájába, hol már Deibler hóhér várt és forma szerint átvette az elitéltet, jegyzőkönyvet írva alá ez aktusról. Következett a kötözés, melyet a hóhér és legényei igen gyorsan végeztek, fehér szíjakkal kötözve össze az elitélt kezét és lábát, úgy hogy csak apró lépésekkel tudott menni. Négy óra ötvennégy perc volt, mikor a menet kifelé in­dult a börtönigazgató hivatalából. Elől a hóhér, utána a pap, ennek mögötte a két legény támoga­tásával az elitélt. Három perc hiányzott az öt órából, mikor a Roquette kapuja kitárult. Mély csend ült a tömegen s hallatszott az érces zaj, a­mint a két század lovas egyszerre kivonta kardját. Pranzini arcát iszonyú sápadtság borította el, mikor meglátta a nyaktilót, de nyugodtan tette meg a vérpad egyetlen lépcső­jéig a hátralevő tíz lépést. A pap meg akarta ölelni, de Pranzini csak a feszületet csókolta meg. A következő pillanatban már fönn volt a vér­padon s Deibler megragadta őt, hogy lefektesse a deszkára. Pranzini, úgy látszik, maga akart lefeküdni, mert a­mikor a hóhér megérintette, fölkiáltott : „Laissez-moi donc!“ A hóhérok azonban rög­tön letepertek a deszkára, összecsatolták rajta a szíjakat s a következő pillanatban már a nyakszorító is rajta volt az elitélten. Ekkor kellett volna lezu­hannia a késnek, de különös : Deibler jó tizenöt másodpercig nem szabadította el a b­á­r­d­o­t. E megfoghatatlan késedelemre a tömeg zúgolódni kezdett. Végre meghallatszott a tompa zuhanás : Pranzini ki volt végezve. Egy hóhérlegény fülénél fogva beletette a fe­jét egy korpával teli medencébe. A testet is rögtön betették a nagy fűrészporos kosárba s tiz perc múl­tán a hóhér szekere megindult az ivry-i temetőbe, hol már tegnapelőtt megásták Pranzini sírját. A gödör mellett a pap beszentelte a testet, melyet azonban nem temettek el, hanem tudományos vizs­gálatok végett azonnal átadtak Rémy professzor­nak. A tem­etőbeszállítás formaságát („voyage au cchamp des navettes“) lehető rövid idő alatt vé­gezték. Miután a guillotinet elszállították a Roquette elől s a katonaság is elvonult, a tömeg rárohant a vérpad helyére, zsebkendőket áztatott a vérbe és sapkaszámra szedte föl a véres homokot. Saba­tier asszony, Pranzini kedvese, a kivégzés alatt lakásán volt és kétségbeesetten sírt. A filantrópiai társaság egy hölgy tagja megjelent nála és vigasz­talta. — A kivégzés egész Párisban óriási izgalmat keltett. A hír, hogy Pranzini az utolsó pillanatig sem vallott s még a pap előtt is ártatlanságát erő­sítette, szaporította azok számát, a­kik kétségesked­­nek a hármas asszonygyilkos bűnösségében, hogy az orosz javaslatok a berlini szerződés­sel ellentétben állanak, mert azt célozzák, hogy a hatalmak kollektív tekintélye helyébe Oroszország tekintélye helyeztessék. Csakis abban, az esetben, ha a hatalmak, egyhangúlag elfogadnák az orosz javaslatot, határozná el magát a porta, hogy Ernroth tábor­nok mellé török biztost küldjön Szófiába. A­mint azonban az ügyek jelenleg állanak, ily egyhangúságról szó sem lehet. Midőn az orosz javaslat a hatalmaknak tudomásukra jutott, azok közül többen azonnal a­ leghatározottab­ban ellene nyilatkoztak. Hir szerint különösen az o­s­z­t­r­á­k-m­a­g­y­a­r kormány jelentette ki minden habozás nélkül, hogy nem "látja be, mily alapon neveztethetnék ki egy orosz tábornok Bulgária egyedüli kormányzó­jává, miután ily eshetőség a berlini szerződés­ben előre meg nem állapíttatott. E tényállással szemben már most is az a hír van elterjedve, hogy a porta elál­lót­, ama szándékától, hogy az orosz javaslat tárgyában a h­a­­tal­makhoz újabb köriratot in­tézzen és hogy másrészről Oroszország sem ragaszkodik javas­latba ho­zott tervének kiviteléhez, ha­nem fentartotta magának, hogy azt alkalma­sabb időben újra elő fogja terjeszteni, attól lehet tartani, hogy az orosz kiküldött fogadtatása Bulgáriában jeladás lenne a fegy­veres beavatkozásra, a­miből h­á­b­orú szár­­mazhatnék az osztrák-magyar k­ronarchia és Oroszország kö­­z­ö­tt. London, aug. 31. (A „Bp. H.“ e­r­e­­d­e­t­i távirata.) Félhivatalos jelentés. Az Ernroth tábornok és egy török biztos ki­küldésére vonatkozó javaslatot a hatalmak még mindig nem kapták meg. Valószínű azon­ban, hogy egyes kabinetek bizalmas uton közölték nézeteiket a tö­rök kormány­nyal e küldetésre vonatkozólag. Az ola­­sz kabinet elismeri a porta jogait Bulgáriában, azt hiszi azonban, hogyha bármely más hatalom kül­dene rendkívüli biztost Bulgáriába, az által­a berlini szerződésen ejtett sérelem nem orvo­­soltatnék, sőt a helyzet még jobban elmérge­­síttetnék és újabb komplikációk keletkezhetné­nek. Angol kormánykörök helyeslik ezt a felfogást, maga a porta pedig kijelen­tette, hogy csak az összes hatalmakkal egyet­­értőleg kivan eljárni. A bolgár dráma. A porta jegyzéke még mindig nem érke­zett meg a hatalmakhoz és így nem tudható, hogy a török kormány mily álláspontot foglal el E­r­a­r­o­­­h orosz tábornok küldetésével szemben. Annyi azonban mégis bizonyosnak látszik, hogy a „Novoszti“ „hiteles forrásból“ származó értesülése egyszerű hazugság volt, mert a szultánnak esze­ ágában sincs török hadsereget küldeni Bulgáriába az orosz tábornok támogatására. Sőt mint ma jelentik Konstantiná­polyból, a török kormány eddig sehogy sem nyi­latkozott az orosz javaslatot illetőleg. A porta egyelőre csak azt határozta, hogy az orosz javaslatot meg fogja vizsgálni és azután úgy fog intézkedni, a­­mint legalkalmasabbnak látja. Török kormánykörökben különben belátták.­ ­-­ Éjjel érkezett táviratok. — Szófia, aug. 31. (S­a­j­át tudósítónk távirat­a.) Ma este 10 óráig nem s­i­k­e­­rült a kabinetet megalakítani. Már Zsivkovot, a volt a régenst is fel­szólította a fejedelem a kormány megalakítá­sára, de az ő fáradozásai is, hajótörést szen­vedtek. Szófia, aug. 31. A „Havas-ügynökség“ jelentése szerint Stambulo­v, S­­­o­r­­­o­v és Nacsevics közt a kabinetalakításra irányuló tárgyalások még mindig tartanak. A két utóbbi kijelentette, hogy egy minisz­tériumban sem vállal tárcát. Stambulov azonban a mellett marad, hogy vele együtt alakítsák meg az új kabinetet. Szófia, aug. 31. (A „Bp. H.“ eredeti távirat­a.) A francia ügyvivő ma jegyzék­ben tudatta Nacsevics külügyminiszterrel, hogy kormánya utasítása értelmében elhagyja Szófiát és a folyó ügyek vezetését Lanel követség­­titkárra bizza. Attól tartanak, hogy a többi ügyvivők ugyan­így tesznek. Szófia, aug. 31. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) A fejedelem Markurov ez­redesnek a Sándor-rend nagykeresztjét adomá­nyozta. Klement metropolita rosszul­létével mentette ki elmaradását a főhivatalno­kok és a papság számára rendezett udvari ebédről. London, aug. 31. (A „Bp. H.“ ere­deti távirata.) Konstantinápolyból érke­zett diplomáciai értesülések szerint Török­­ország végképen lemondott az erőszakos eszközökről Bulgá­riával szemben. A „Standard“ értesü­lése szerint Oroszország is lemondott arról, hogy Ernroth tábornokot mint egye­düli régenst küldi Bulgáriába, hanem csak diplomáciai ügyvivő jelle­gével fogja felruházni, a­mibe a hatalmak valószínűleg beleegyeznek. Hir szerint K­o­­burg fejedelem legközelebb elhagyja Szófiát s körútra indul az e­u­r­ó­­p­a­i udvarokhoz. Berlin, aug. 31. (A „Bp. H.“ eredeti távirata.) A „Vossische Zig“ értesülése szerint az oszt­rá­k-m­agyar m­o­n­a­r­­chia nem áll többé Kálnoky gróf­nak múlt esztendőben a delegá­ciókban tett nyilatkozatai alap­ján. A helyzet lényeges válto­zást szenvedett Bulgária szerződés­szegése következtében. Most Ausztria-Magyar­­ország csak azért ellenzi egy orosz biztosnak Bulgáriába küldését, mert meggyőződése sze­rint ez a bolgár válság békés megoldására nem alkalmas eszköz. Abban az esetben, ha Fer­d­i­n­án­d fejedelem nemsokára lejátszaná szerepét, akkor a m­o­n­a­r­ch­i­a s­e­m v­i­­t­a­t­n­á el többé Oroszországtól a rendc­sináló szerepét, mert ez bizonyság lenne arra, hogy Bulgária csak­ugyan nem tud a maca lábán megállani. Csak BUDAPESTI HÍRLAP. (240 sz.) 1887. szeptember 1 TÁVIRATOK. ík király a csenek között. Laschkau, aug. 31. A király este hat órakor megérkezett és valamint útközben minden állomáson, úgy itt is lelkesült fogadtatásban részesült. Az ung.­­stradischi, preraui és olmützi pályaudvarokon fogadta a kerületi és városi hatóságok és a papság hódoló üdvözletét, mialatt a nagyszámban egybesereglett, néptömeg lelkesen megéljenezte. Drahanovichan szin­tén lelkes fogadtatásban részesült, honnét azután útját kocsin folytatta.. Különösen fényes volt a fo­gadtatás Laschkauban, hol Beinländer had­testparancsnok, a tartományi főnök, a tartományi bizottság és a kerületi kapitány tisztelegtek. A ki­rály megérkezte után udvari ebéd volt. Császárok és diplomaták találkozása. Berlin, aug. 31. (Saját tudósí­tónk távirat­a.) A „Kreutzzeitung“ is úgy hallja, hogy Vilmos császár találkozni fog a cárral és pedig Stettinben. E hírek azon­ban igen kétségesek. — Bismarck és Kálno­k­y találkozása szeptember 8-án fog megtörténni. Addigra Bismarck herceg vissza­tér Friedrichsruhéba. Miniszterválság Ausztriában. Bécs, aug. 31. (A „Bp. H.“ eredeti távirat­a.) J­ól értesült körökben s­z­e­­mélyváltozásról beszélnek az osztrák kabinetben. Még a parlament megnyitása előtt Fr­az­ak igazság­ügy miniszter visszalép. Miután Steinbach dr. ud­vari tanácsos nem volt hajlandó a kabinetbe belépni, most Giuliani igazságügyi osz­tályfőnökkel folytatnak tárgyalásokat az igaz­ságügyi tárca átvétele iránt. Hogy politi­kai személyiség lépjen a kabinetbe, arról nincs szó. Röpirat a csehek ellen. Bécs, aug. 31. (S­a­j­át tudósít­ónk távirat­a.) Nagy feltűnést kelt itt egy po­litikai r­ö­p­i­r­a­t, melyet Kaunitz Vendel gróf irt és azzal vádolja a cseh képviselőket, hogy a népet meg­csalják és csak önérdekből szolgálják a kormányt. A röpirat felsorol egy egész sereg képviselőt, a­kik mindannyian hivatalo­ké­t vagy más előnyöket vadász­­n­a­k. Kaunitz gróf megtámadja a cseh f­ő­­urakat is, a­kik soha sem tettek semmit a népért, hanem szolgalelkűek és korrum­páltak. A francia próbamozgósitás. Páris, aug. 31. A próbamozgósítás fenn­akadás nélkül folyik. A tartalékosok kezdenek bevonulni. Vilmos­ császár Berlinben. Berlin, aug. 31. Vilmos császár ma dél­után 2 óra felé Babelsbergből ideérkezett és a pályaházban, valamint a palotáig vezető úton a sürűt sorfalat képező néptömeg által lelkesen üdvözöl­­tetett.

Next