Budapesti Hírlap, 1887. szeptember (7. évfolyam, 240-269. szám)

1887-09-04 / 243. szám

BUDAPESTI HÍRLAP. (243. sz.) 1887. szeptember 4. máziratok lennének, ne feledjék el, hogy ez ismere­tekben egy részről biztosítékát nyerik előmenete­lüknek, más részről pedig ez ismeretek lehetővé teszik részükre, hogy még a legcsekélyebb munka­körben is fölismerjék ama magasabb szempontokat, melyek az igazgatásnak rugóját és célját képezik, fölismerjék hivatásuk fontosságát és az alsóbb mun­kakörben is az ügyet kedvvel és buzgalommal, hi­vatásuk iránt való odaadással szolgálhassák. Ezek azok, a­mikre az önök gyakorlati hivatása teljesí­tése tekintetéből és általában a közigazgatás vitelé­nél súlyt fektetek. Hazafias cél egyesít mindnyá­junkat törekvéseinkben, e hazafias célra utalva, a tanfolyam első évfolyamát ezennel megnyitom, isten áldását kérve működésükre“. A közlekedési miniszter beszédét úgy annak folyamán, de különösen befejezéskor zajos éljenzés­sel fogadták a jelenvoltak. A miniszter ezután megszemlélve a tanfolyam helyiségeit és taneszközeit, eltávozott és ezzel az ünnep véget ért. A tanfolyamnak jelenleg 118 hall­gatója van. FŐVÁROSI ÜGYEK. Budapest, szept.. 3. — Énekoktatás az elemi iskolákban. W­e­h­n­e­r Gyula elemi iskolai igazgató tanító egy énekkönyvet dolgozott ki, melyet a közoktatásügyi bizottság a tanácsnak elfogadásra ajánlott. A ta­nács megengedte, hogy az énekkönyvet a fővárosi elemi iskolákban használhassák, annak használatát azonban kötelezővé nem tette. — Iskolaszékek megalakulása. A IX. ker. f­e r­e­n­c­v­á­r­o­s­i I. sz. iskolaszék szeptember hó 1-én tartotta alakuló gyűlését. Megválasztottak el­nöknek Hordán, Imre, alelnököknek Báthory Nándor és Schönberg Ármin dr., gazdának Dlaud­y Ágos­ton, jegyzőnek Rock Géza dr. és Skimina Béla. — Az erzsébetvárosi II. számú iskola­szék elnökké Nádassy Györgyöt, alelnökké Fischer Vilmos dr.-t, jegyzővé Komócsy Lajost, gondnokká Kókay Lajost választotta meg. — A fővárosi közmunkák tanácsa e hó 1-én tartott ülésén a következő ügyeket intézte el : A belügyminiszter felhívására újabb megkeresést intéz a tanács a fővároshoz, hogy a Kerepesi utón tapasztalható nagymérvű közlekedési bajok megszüntetése érdekében a forgalom megosztása iránt a dohány-utca és a népszínház-utca végleges rendezéséről sürgősen intézkedjék. Az új közte­metőbe vezető vasút tervéhez a tanács hozzájárul, de egyúttal figyelmezteti a fővárost, hogy a halottszállítás kérdését mielőbb oldja meg és minthogy halottakat előreláthatólag a kerepesi­nti temetőből kiindulva is fognak szállítani és az új temető nagy kiterjedésénél fogva szükséges lesz a vasutat a temetőbe is bevezetni, a tanács köte­lezni kívánja a vállalkozókat arra, hogy a kerepesi temető a vasúttal összeköttetésbe hozassák és az a főváros kivonatára az uj temetőbe is bevezettessék. A VII. ker. Erzsébet királyné újból kiágazólag már megnyitott, az Amerika és Mexikó utak között fekvő névtelen utat a főváros javaslatára „Kolumbus“­­utcának neveztették el. A Vll. ker. A­­­missy­— Napfog­y..........(tovább nem bírta, hosszú volt a szó.) — Naplo.............nyögő az ispán (ő még addig se birta.) — Napi................hebegem (még egy em­ber és elfogyatkozik a nap.) Gyerünk! Én fogtam a gukkeremet, Miska bácsi az ablaküveget. Kimentünk. Gyönyörűen kelt föl a nap. Felnéztünk. Először puszta szemmel, azután ablaküveggel, illetőleg gukkerrel. El­ejtettük: én a gukkert, Miska bácsi az ablak­üveget. — Jézus Mária! — kiáltá­m és be­rohant. — Szent József! — fejezem be a frázist és utána rohantam. Az öreg úr berakta a táblákat, gyorsan levetkőzött: én is. Elfújta a lámpát, lefeküdt: én is. Sötétség és csönd. — Öcsém ! — hallatszott gyöngén. Lát­tad a napot? — Láttam !■ — rebegem. — Hány volt ? — Kettő. — Csak ? Szervusz. Két napig aludtunk. Azóta se élt, se Miska bácsi nem foglalkozunk se nappal, se napfogyatkozással. Megtréfált. Mi a fogyako­­zását lestük, ő pedig e helyett megszaporodott. tér rendezéséhez a tanács hozzájárul; a népszínház előtt közúti vaspályás kitérő építése, a III. ker. vörösvári­ út végleges rendezése, a VI. ker. Pasarét víztelenítése, az akadémia és Vigadó épületek kör­nyékén a világítás javítása, a VII. Rottenbiller­ utca szűrt vízzel ellátása és az ellen, hogy a nagy­kör­­úton hatszögletű légszeszlámpák alkalmaztassanak, a tanácsnak szintén nincs kifogása. Végül a tanács több magánépítési ügyet intézett el. — Nyaraló-építő szövetkezet Cinkotán. A főváros lakásviszonyainak javítása képezi egyik célját azoknak a különféle építő­szövetkezeteknek, melyek az utóbbi két-három év alatt a főváros te­rületén vagy szomszédságában alakultak. Családi házaknak olcsón, az egyesek minden nagyobb meg­terhelése nélkül való építése, ez a törekvés vezette az eddigi szövetkezeteket s ez feladata a most ke­letkezett s máris örvendetes haladásnak indult cin­­kotai szövetkezetnek is, melynek megteremtője és vezetője a központi tejcsarnoknak derék igazgatója, Kunkel Imre, kinek közreműködése már egy­maga is sikert jósol az életrevaló vállalatnak. A nyaraló­telep a főváros környéke legszebb pontjai­nak egyikén, Cinkotáp innen a kerepesi országút mentén fog épülni, a már munkálatban levő buda­­pest-cinkotai b. é. vasút állomáspontján. Egyelőre 141 telek (600--900 négyszögölesek) van beépí­tésre kiszemelve, melyek, homlokkal az országútnak, úgy fekszenek, hogy körülfogják a 72 holdas cin­­kotai kis erdőt, mely a nyaralókhoz sétaparkul fog tartozni. E telkek nagyobb fele már le van foglalva s a tulajdonosok mint szövetkezeti tagok (ügyvédek, hivatalnokok, orvosok, művészek, birtokosok, írók) e­b . 8-á­n tartják meg az alakuló ér­tekezletet. Tekintve a fővárossal való ké­nyelmes és gyors közlekedést, valamint azt is, hogy a telep a legtöbbeknek állandó téli-nyári lakhelyéül fog szolgálni, kétségtelen, hogy a szövetkezet pro­sperálni fog. Sipulusz. IRODALOM és MŰVÉSZET. Budapest, szept. 3. „Jó éjt, Pantaion ur.“ Az opera ma esti újdonsága, a „Jó éjt, Pan­taion ur“ egyfelvonásos víg opera, és harminchét esztendős. Szerzője , G­r i­s a­r Albert 1850-ben írta a párisi Opéra comique Számára, mint ezt az apróbb részletekre is kiterjedő szak­lexikonokban olvassuk, mert ránk nézve, megvalljuk, a zene története a nél­kül múlt el, hogy hallottunk legyen erről az opera­­szerzőről, a­ki — ugyancsak a lexikonok szerint — született 1809-ben Antwerp városában és meghalt 1869-ben Páris mellett! G r i s a r, mint e kis dalműve mutatja, Albert választotta min­tájául és minden sikere abban áll: mennyire tudta utánozni ezt az aranyos mosolyu költőt s mennyire bírta ellesni tőle a könnyedség nehéz mesterségét. Bár az operaház színvonalának emelé­sére nem ép valami sürgős és égető szükség volt a „Bon soir, monsieur Pantaion“ előadása, szívesen ismerjük el, hogy a mindössze hét énekszámból álló apróság kellemes zenéje tetszett a közönségnek. Kevés pretenziójú, népszerű muzsika, a­mely azon­ban mindig finom és üde marad, bár meglehetős parlagi humorú szöveget illusztrál. Ez a mese igazi kotzebuei bohóság, a minő­kön nagyapáink mulattak. Hőse ama bizonyos bol­dog vőlegény, a­ki nem ismeri menyasszonya csa­ládját és ez sem őt. A derék ifjú, a­helyett hogy annak rendje szerint utána járna a dolognak, ko­sárban csempészi magát imádottja házába. A kacér mama azt hiszi, hogy neki szól ez a rendkívüli láto­gatás , viszont az apa (a velencei operett-orvosok közül való) a mama előtt akarja rejtegetni, hogy fogadott leányuknak új udvarló küld ajándékot s a kosarat, melyből az ifiú jó előre kimászott, a szo­baleány segítségével beledobja a lagúnába. Tritoffolo doktor később abba a tévedésbe esik, hogy a ko­sárban ember volt és szörnyen nyomja lelkét az akaratlan gyilkosság tudata. Pedig csakhamar tető­­ződnie kell e sötét önvádnak: az elrejtőzött vőle­gény előáll s a doktor tévedésből mérget itat vele, vagy legalább altató szert, a­melyről azt hiszi, hogy méreg. A vőlegény elalszik. A doktor halott­nak tartja és a testet eltünteti egy díván fiókjába. Két gyilkosság egy este ! Ekkor érke­zik meg Pantaion ur, a vőlegény apja. Az éjét azon a divánon kell töltenie, a­melyben fia van rejtve. „Jó éjt, Pantaion úr!“ búcsúzik tőle az egész család, de a derék Pantalonnak nincs jó éj­szakája, mert a fiúkból előbúvik a felébredt fiú, mire a sötétben nagy tolvajfogó-jelenet következik, végül pedig mindenek kitudódása és általános bol­dogság. , A bohóságot S­a­x­­­e­h­n­e­r Emma (a mama), Ábrányidé­ (a menyasszony), K­ordi­n Mari (a szobaleány), Szekeres (a doktor), Hege­dűs (Pantaion) és D­a­­­n­o­k­i (a vőlegény) ját­szották. Saxlekner asszonyt és Hegedűst kivéve meglehetős műkedvelő­ize volt a beszédjüknek , s az ének sem igen kárpótolt azért, a­mi a prózából hiányzott. De a bohóság mulatságos és a zene ked­ves. Főleg tetszett az első szám : a szerenád s a hatodik, mely a kis opera címét adta. Függöny-eresztés után az összes szereplőket háromszor ki­tapsolták. — A színház népesedni csak az újdonság után kezdett: előadták a „Szilvia“ balletet, a­mely nagyobb tömegeket hoz­t a színpadra. Valaki azon­ban mégis hiányzott onnan : az első ballerina, mert Müller kisasszony a legjobb akarat mellett sem ve­hető annak. Smeraldi úr a fekete vadászt tősgyö­keres olaszosan és oly vastag vonásokkal geszti­kulálta, mint a minőkkel a neve a színlapon nyom­tatódig nem tudni, miért. * (A nemzeti színház jubileuma.) A nem­zeti színház tagjai tegnap megállapították a szín­ház ötven évi jubileumának programmját. Az ünnep szeptember 28-án és 29-én lesz. A díszelő­adás Jókai Mór prológját, az 1837-iki megnyitó előadás prológját, Vörösmarty­­Árpád ébredéseit és Csiky Gergely alkalmi színművet tartalmazza. A nemzeti színház összes tagjai játszani fognak, mint néma személyzet pedig az opera és népszínház személyzete fog közreműködni. Ujházy Ede indít­ványára öt tagú rendező bizottság alakult Feleki­ből, Ujházyból, Nádayból, Bercsényiből és Nagy Imréből. * (Népszínházi hírek.) A „Bellman“-t, Suppó operettejét Ligeti Irma és Horváth Arnold betegsége miatt halasztották el a népszínházban. A darab kedden, e hó 6-án kerül bemutatóra. A két női főszerepet Margó C. és Ligeti J. fogják játszani. — „A tót leán­y“, Almási Tihamér kedvelt népszínműve, mely már 68 előadást ért meg a népszínházban, hétfőn e hó 5-én érdekes szerepváltozással kerül színre. Misét Pálmai Ilka fogja játszani, a címszerepet pedig Blaha Lujza asszony s így a közönségnek alkalma nyílik a két művésznőt egy darabban láthatni.­­ A „N­i­n­i­c­h­e“-t a jövő pénteken új betanulással hozzák színre. A címszerepet Blaha Lujza a. fogja játszani, a főbb szerepek pedig Pártényiné, Vidorné, Szath­­máry, Németh, Makó, Szilágyi és Ujváry kezé­ben vannak. A „Niniche“ eddig 48 előadást ért meg. — „A b­e­t­y­á­r k­e­n­d­ő­j­e“, Abonyi La­jos hatásos népszínműve holnap, vasárnap kerül szinre a népszinházban Blaha Luiza asszonynyal. * (Segély a budai szinkör tagjainak.) A budai szinkör tagjairól épen ma írták meg, hogy fizetést már hosszabb idő óta nem kaptak s ezért sztrájkra is készülnek. Szorult helyzetükön most a nemzeti színház igazgatósága, illetve intendatúrája segít, a­mennyiben magára vállalta a budai színtár­sulat szeptember 1—16-iki járandóságainak kifize­tését. Ez által lehetővé tette, hogy a személyzet baj nélkül fejezheti be az évadot. * (Madách ,,Mózes“-e.) E. Kovács Gyula M­a­d­­á­c­h­n­a­k egy eddig még egyetlen színpadon sem adott „M­ó­z­e­s“ című drámai költeményét szinte alkalmazta, jelenetekbe előadásra teljesen el­készítette s címszerepét egészen betanulta. A dráma az új évad novemberi első felében E. Kovács Gyula jutalomjátékául fog szinre kerülni Kolozsvárit. * (A kolozsvári színházban) ma kezdődtek az előadások D­ó­c­z­y „Utolsó szerelme,!-vel, mely­ben Fáy­ Szeréna, a kolozsvári színháznak egy évre szerződött tagja is föllépett. * (A debreceni színtársulat.) Valentin Lajos igazgató a következő tagokat szerződtette a debre­ceni színházhoz: Békéssy Róza, Ellinger Hana, Halmayné Emma, Lászyné Etel, Locsarekné Gizella, Margó Célia, Medgyaszay Evelin, Rónaszékiné Ros­­tagni Irén, Várady Ibolya, Bónis Lajos, Bognár János, Dobó Sándor, Halmai Imre, Hadas Sándor, Hegyesi Gyula, Mándoki Béla, Molnár László, Püspöki Imre, Rónaszéki Gusztáv, Valentin Lajos, Vedress Gyula, Zilahy Gyula. A társulat havi gage­zsa 5263 írtra rúg. Az előadásokat október 1-én kezdik meg. * (Egyházi zene.) Az angol kisasszonyok ká­posztásmegyeri templomában holnap, vasárnap, e­só 4-én délelőtt 10 órakor K­a­t­á­r (Kintner) Károly D-dúr miséjét adják elő. A magánrészeket éneklik M­a­y­b­a­u­m Berta, Igercsics Kati, Wald Anna úrhölgyek, továbbá Keller Béla, Kint­n­e­r Antal és Kőszeghy Károly, a szerző sa­ját vezetése mellett. * (Őszi kiállítás a műcsarnokban.) Az orsz. magyar képzőművészeti társulat az idén is meg­tartja szokásos őszi kiállítását Andrássy­-uti műcsar­nokában. A kiállításnak két sorozata lesz : az első október 1-től október 31-ig s a második november 10-től december 10-ig tart. Az első sorozatra a be­jelentések már megtörténtek s a beküldési határidő szeptember 15-én jár le. A második sorozatra még október 10-ig lehet műveket bejelenteni, míg a be­küldést október 20-ig kell eszközölni. E kiállításon fogják odaítélni a kultuszminiszter által alapított két darab 500 frank belértékű nagy művészeti aulus­érmet. * (Az Ember tragédiá­ját Nagyváradon) most háromszor adták egymás után. A műt két évvel ezelőtt került előadásra a nagyváradi színkörben, azóta nem adták. Ez lehetett oka annak, hogy az első estén (szerdán) telt ház nézte végig ,az elő­adást. Á­d­á­m szerepét Somló Sándor, Éváét H­u­n­y­a­d­y Margit játszotta, Lucifert P­e­t­e­r­d­y­adta. A díszletek, melyeket Krecsányi igazgató ez alkalomra készíttetett, igen csinosak. Az ügyes rendezésért Krecsányit több ízben kihívták a lámpák elé. 3

Next