Budapesti Hírlap, 1887. október(7. évfolyam, 270-300. szám)

1887-10-01 / 270. szám

BUDAPESTI HÍRLAP. (270. sz). 1687. október 1. a> .... ............................................................................. V olna; minden azt, hogy élő ember, hús- | és vér-ember. Lábainál gyönyörű ellentétül a hi­deg, szenvtelen, könyörtelen Igazság, kezében a mérleggel. Hideg, szenvtelen és könyörtelen, nem pedig merev. Arca antik mintákat: sima, ovális, rendes arc, indulat nélkül, irás nélkül. Fején a pártakorona, szokatlan nagy ágakkal, majdnem glóriához hasonló, ridegségét az alaknak nagyban emeli mint hideg, kényelmetlen disze az igazságnak, majd- nem védő fegyvere fejének, melyben az Ítélet fogan a mérleg billenése szerint. Tekintetünk fölszáll a föalakra és le az első mellékalakra és lati a fönn a meleg embert, fölemelt arcában a szárnyaló lelket, lenn az allegorikus alakot, a hi- * deg gondolatot. Egy tekintet föl és le és szemünk látta, mint alkot a művész emberbe lelket és mint feiez ki emberi alakban elvont fogalmat. Huszár Adolf szobra nagy alkotás előttem, akárhány hibát mutassanak ki rajta a képzőművészeti mesteriskolák professzorai. Szegény művészünk szép fiatal korában, pályája kezdetén ragad­tatott el tölünk, s az volna a csoda, ha már is hibátlant alkotott volna. Mi e miire büszkék lehetünk. Nincs nem­zet, a mely művészete keletkezésének első évtizeiböl fölmutathatna ehhez ha­sonlót. Nekünk az Isten Ferenczy és Izsó után mindjárt Huszárt adta. Van Munkácsynk is, a kinek egy-egy lova- lábát, egy-egy asztalalapi át, vagy fes­tett cipője csattját is nagy komolyság­gal bírálják a szaktudósok. Ezt ok az ö törvényeik védelmére tartoznak meg­tenni ; de azért Munkácsy zsenijét és Huszárét őrizni fogiák az idők. Egy hasonlat: nem lehet-e „Bánk­ban“ ellen sok alapos kifogást tenni ? Nem volt-e jeles és alapos elmék által Petőfi agyonkritizálható ? Nem találta-e meg Arany János a maga kibékíthetet­len ócsárlóit ? Ki merné azért mondani, hogy Katona, Arany és Petőfi nem hal- | hatatlan részei a magyar nemzetnek és géniuszának nem kedves gyermekei? Es ha nem nekem lenne igazam, hanem az ellenkező nézetüeknek, s Huszár szép müve csakugyan nem lenne Deák Ferenc szobra, akkor még mindig szobra és emlékezete lenne korunk be­csületes és tiszteletre méltó törekvésé­nek a magyar szobrászat érdekei körül, és emlékköve, hiteles tanúja a magyar szobrászat történetének. Ha hibáztunk volna a kivitelben, nem hibáztunk a ió szándékban, az akaratban, az áldozat- készségben, a példaadásban, s a késő nemzedék, ha nem dicséri tudásunkat, dicsérni fogja erkölcseinket e szobornak okáért. Budapest, szept. 30. A kisebb regálék megváltása. A trónbe­széd tudvalevőleg megígéri a királyi kisebb haszon­vételek megváltását. A „N. Fr. Presse“ úgy véle­kedik, hogy a magyar kormány rendkívüli kölcsönt fog fölvenni a megváltás keresztülvitelére. A regale- tulajdonosok valószinüleg minden 5 frt jövedelem után 83.4 írtat kapnak kötvényekben , a kinek e szerint 1200 frt regale-jövedelme van, az 20,000 fo­rintot kap kötvényekben. Az összes kisebb regálék megváltására — alapul véve 10 millió évi regále- jövedelmet — 180 millió forintnyi kötvényeket kell kibocsátani. Ismételjük, hogy ezek a „N. Fr. Presse“ kombinációi. Országgyűlés. A képviselöház ma B o é r Antal korelnöksége alatt ülést tartott, melyre a ta­gok nagy számmal jelentek meg. Széchenyi Ala­dár körjegyző felolvasta az elnöki jelentést, mely szerint eddig Guiácsy Dezső,,Kende Mihály, Hoitsy Pál, Károlyi Gábor gróf és Éles Henrik megválasz­tatásának érvényessége ellen adtak be kérvényeket. A kérvényeket ki fogják adni az illető osztályoknak. A képviselők ezután beadták megbízó leveleiket. Benedek Elek körjegyző felolvasta a névsort és a képviselők betűrendben jelentkeztek mandátumuk átadására. Következett a kilenc osztály ki­sorsolása. Az osztályok holnap délelőtt 10 órakor fognak megalakulni és átveszik a hozzájuk utalt megbízó leveleket. A legközelebbi ülés hétfőn délelőtt 10 órakor tartatik. A ceglédi mandátum. A ceglédi képviselö­vákiSztásnnl kisebbségben maradt Verhov n v­párt lépést fog tenni a ceglédi választás eredmé­nyének esetleges megreperálására. Holnap szomba­ton délelőtt kilenc órakor a Verhovay-pártnak hat­száz tagú küldöttsége érkezik külön vonaton Buda­pestre, hogy a képviselőházban petíciót nyujtson be K o m j á h y Béla megválasztatásának érvényes' sége ellen. A deputáció azonban nem éri be ezzel a hivatalos lépéssel, hanem felkeresi egyúttal I r á- n yi Dánielt, a függetlenségi és 48-as párt elnökét és K ,o m i á t h y Bélát, Cegléd megválasztott kép* viselőjét, hogy szemmelláthatólagis d emonstrál" j á k többségüket és K o mj áthy Bé­lát a mandátum letevésére bír­ják. A monstre-deputáció minden valószínűség sze­rint feljön Budapestre, mert — értesülésünk sze­rint — K o m j á t h v Béla qrsz, képviselő a máj napon expressz-levelet kapott p á r t h i v é i t ö l, azzal az értesiféssel, hogy szükség y e- tón holnap ük is b e á 1 1 i t a n * k B ’i d&p estre k ü 1 ö n v o n a t p g, Wk,k&.. Jt.Sí dig jóval többen, mint a V. e .í h e- v a y-p á r t i a k. Komjáthy Béla azonban jé- leslegesnek tartja az ellendeputációt és kérte jjárt- hiveit, hogy maradjanak otthon. Úgy K, q ni j áthy Béla, mint I r á n y i Dániel elfogadják a Verhovay- párti deputációt. — Egyúttal ‘ pjpgemlitjük, hogy Kom] áthy Béla. kit Karcagon is megválasztot­tak, a párt eddigi diszpozíciói szentit a c, e g l é d i mandátumot tartja .meg. - A ceglédi kapitány távíró utján tudatta a fővárosi rendőrség­gel, hogy a hatszázas küldöttség külön vonata szom­baton reggel 9 óra 10 perckor érkezik az osztrák- magyar államvasut budapesti pályaházába. T ö r ö k főkapitány hosszabb ideig értekezett a belügyminisz­térium vezetőjével s a tőle nyert utasítások szerint elrendelte, hogy a rendőrség kiküldött közegei minden néven nevezendő tüntetés­nek elejét vegyék. A képviselöház első alelnöki állására a szabadelvű párt köréből valószinüleg C s á k y László grófot lógják kandidálni. Szerb képviselők értekezlete. A horvát- és szlavonországi szerb nemzetiségű képviselők kezde­ményezésére az országgyűlés szerb nemzetiségű kép­viselői, ma délben értekezletre gyűltek ösz- sze. Elnökké Nikolics Fedor báró, alelnökivé KreszticsJ. és jegyzővé S z e v i c s J. dr* választatott meg. Gyurkovics képviselő fejte­gette az értekezlet egybehivásának okait a horvát t\rtománvgyülés szerb körének utasításai érteimé­A BUDAPESTI HÍRLAP TÁRCÁJA. Az őszi mütárlat. — Saj áttudósitónktól. — A sugárúti műcsarnokban holnap nyílik meg az őszi kiállítás első sorozata. Kétszáz- negyvennégy mü látható benne, százharminc­négy művésztől, a kik közül ötvenöt magyar. A többi francia, belga, német, olasz és nor­vég. Lengyel csak egy van, de ez az egy Siemiradzki Henrik, a kitől a tárlat egyik legbecsesebb képe van: -A kalózok barlangja“, ez a kis vásznon is nagyszabású munka, tündöklő e kitűnő művész fényes tu­lajdonságaival. A tengeri rablók vezére elé uj zsákmányt hoznak a legények: rabszolgákat és aranyat. A mit Siemiradzki festeni tud csil­logó ércben, élő húsban, csodálatos szövetek­ben, az mind ott van e képen, a melyet drámai mozgalomra lendít a kompozició ereje. Az idegen müvek között ez a kiállítás legkiválóbbja. A többi csak utána következik, s a százhuszon- négy külfüldiség között van akárhány oly fel­tűnően gyönge dolog is, a melyet otthon az idegenben aligha fogadott volna be komoly kiállítás. Mikor először hivtuk meg tárlatunkba a külföldet, helyes volt lehetőleg mindenkit részesíteni a vendégszeretetben, mert arról volt szó, hogy mintegy ide szoktassuk az idegen művészeket. Ma azonban a magyar képzőmű­vészeti társulat kiállításai és Budapest nem aféle „vidék“ többé Európának, s nem az a jámbor ország, a hol hazájokban nem boldo­guló kis próféták ünneplésre találnak. Mindazt nem szemrehányáskép mondjuk ; ez ellenkező­leg ép művészeti állapotainknak immár hatal­masan konszolidált állapotára vad. De a meg­levő erőket mérlegelni tudni : ez mindenben a bölcs politika. Természetesen mindez nem illik a külföld ama jeleseire, a kik Siemiradzkin kívül is ele­gen vannak s a kiket mindig öröm látni kiál­lításainkon. V e r h a s három zseniális képet küldött, mindeniken az ö mindig uj és uj ten­gerével. Yerstraete tájképfestő múzsáját szintén három mü képviseli: egy virtuóz hó­tanulmány, a haldoklók szentségét vivő pap, minisztránsgyerekek és siró asszony staffázsá- val; holdfeljötte a pusztán és egy mély hatású őszi bükkerdő, a hervadás és alkony elégikus színeivel — a tárlat legszebb idegen tájképe. Moreau de Tours, a merész impresszio- nálista „Esti nyugalom“ cimü, a szokottnál ke- vésbbé feltűnő müvét küldte el Parisból. A b r y Leontól, az asszonyi szépség dicsőítőjétől négy mü látható a különböző termekben ; kellemes valamennyi, de legbájosabbaz „Egyedül“ : etűd tompa színekkel, egy hamvas vöröshaju leány, szmimai szőnyegen mélázva. Pirié Walter müncheni művészé lesz a tárlat egyik legnép­szerűbb képe: a vasárnapi iskolában az öreg tanító, a ki egy csomó ájtatosan hallgató gyö­nyörű gyermeknek felolvas. Berger Emst müncheni festőé a kiállítás legnagyobb vászna, egy triptychon a nagyteremben, a Jungbran- nenvől szóló német rege: a szegény öregasz­szonyt, a ki az első szárnyon álmodozik, meg­fiatalítják a forrás vizében játszó najádok. Ber­ger édeskés tetszetősséggel festi a női idomokat és testszint, a mire elég alkalmat adott neki a sok ruhátlan tündér. Akár csak e német regekép hármas keretéből lépett volna ki egy negye­dikbe a „bájrámi menyasszony“, aki szintén olyan selymes fehérbőrű nimfa és török papu­csot himbál a lábán, annak a jeléül, hQgy ö a szultán háremének leendő belső rendes tagja. Adam Emil, szintén Münchenből, Erzsébet királyné lovas-képét állította ki. Géröme Léon, a párisi nagy művész, ismét fürdő nőket mutat be az ö könnyed bravúrjával. Az olasz képek között szembeötlenek M a r t i n e 11 i gyümölcsei ; ez a római mü- mész virtuóz-módra festi a barackok bársonyát és a szölöfürtök hamvas selymét, ép úgy, mint a francia B e r g e r e t, a ki szintén gyönyörű egy tál szőlőt árul harmadfélezer frankért. Az olaszok sók Velencét ontottak a kiállításba ; a sóhajok hidját, lagúnákat és külvárosi zsa­nérokat, de a legtöbbnek inkább márk-téri mü- árus-kirakatokban volna helye, utazó angolok mecenásságát kikérni. A külföldi gyönge mun­kák felsorolása haszontalan és hosszú munka volna. Csak annyit mondunk felőlük, hogy a kiállítás leggyarlóbb tárgyai nem honi termé- süek. Az előzetes kritika a mi kezdőink iránt sokkal szigorúbb volt, mint a vendégekkel szemben és ez dicséretére válik úgy neki, mint a magyar képzőművészetnek. A magyar munkák között az elsőség Benczúr Gyula két müvéé ; az egyik Cse- konics Endre gróf arcképe, a másik rokokó vadászkép-vázlat. Az arckép méltó párja ama többinek, melylyel a mester itthonléte óta csa­ládi képtáraknak adott múzeumi jelentőséget. A vázlat — őszi erdőn száguldó kópék, a fal- kanagy lova körül — ismét egyike Benczúr XV. Lajos korabeli remekeinek. Ugyanily gyö­nyörűséggel nézzük Mészöly Géza három müvét, melyekben ott él az ö egész kedves művészete. Ligeti Antal is küldött egy ké­pet, mely azonban nem Lacházát ábrázolja, hanem Lándzsér -opronmegyei várat, az érde­mes tájképiró ecsetének minden kiváló fcu* lqjdonságával. V a s-t.tyr h Györgytől jrógyj

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék